A kismamák szinte mindent megkaphatnak, amire szükségük van a 9 hónap alatt. Speciális tornát, divatos ruhákat, szakirodalmat a babaváráshoz, tanfolyamokat, az interneten felhalmozott hatalmas információ bázisról nem is beszélve.
A kismama iparág egyik újdonsága a kismama fotózás. Az interneten keresgélve ma már itthon is millió erre a célra specializálódott fényképészt találhatunk, és csak az igényeink szabhatnak határt annak, hogy kit is választunk.
Mivel Mini nem sokat látott és tapasztalt a terhességemből a külföldi munkája révén, ezért úgy gondoltam, én is meglepem egy fényképsorozattal. Így aztán belevetettem magamat a megfelelő fényképész felkutatásában. Végül az ár-érték aránynak számomra legmegfelelőbbnek Háring Virágot találtam, mert megnézve a képeit úgy gondoltam, hogy egyeznek az elképzeléseink, és Csorna Győrhöz képest nem távolság. Így aztán egy rövidke telefonos egyeztetés után október 28-ára beszéltünk meg időpontot.
Nagy izgalommal vártam ezt a péntek délelőttöt, mivel tudom magamról, hogy nem vagyok egy fotogén alkat, és nem is szeretem, ha fényképeznek, de nagyon bíztam benne, hogy Virág a lehető legjobbat hozza ki belőlem, és Mininek majd fog tetszeni a végeredmény.
Egy nagy táska ruhával és kiegészítővel indultam útnak, és egy kicsit úgy éreztem, hogy túlzásokba is estem ezeket illetően, de úgy voltam vele, hogy inkább legyen miből válogatni, minthogy csak két fajta kép készüljön. Biztos, ami biztos alapon, azért az internetről letöltött, nekem tetsző egy-két kép is ott lapult a táska aljában.
Délelőtt 10-re érkeztem Csornára, ahol Virág egy kicsi, de hangulatos műteremben várt, amiben millió kellék és anyag várta, hogy a fotós és alanya kiélhesse kreativitását.
Egy rövid beszélgetés után, hogy mégis mi járatban vagyok, és miért szeretném a képeket megcsináltatni, átnéztük a ruhatárat, amit magammal vittem, és Virág már sorolta is az elképzeléseit, majd jöttek az ő kincsei, és az újabb elképzelések.
A fotózás nagyon jó hangulatban telt, és a kezdeti feszültségek után már nevetéssel, beszélgetéssel, és az újabb és újabb ötletek megvalósításával telt el az idő. Végül észre sem vettem, hogy Virág már több, mint 2 órája szorgosan kattintgatja a gépét, én meg csak öltöztem, pózoltam, mosolyogtam, és próbáltam követni az utasításokat.
A fotózás végeztével aztán egyeztettünk, hogy mivel Mini november 11-én jön haza, addigra mindenképpen megcsinálja a retusált képeket, és elhozza. Kicsit féltem, hogy azokon a képeken, amit Virág fotós szemmel szépnek talál, én majd nem látom magam annak, de amint megláttam az elkészült fotókat, teljesen megnyugodtam, hogy Virág nagyon jól válogatott, én meg csak ámultam-bámultam, hogy tényleg én vagyok a képeken.
Azt hiszem, azt mondanom sem kell, hogy a meglepetés nagyon jól sikerült, és Mini nagyon örült a képeknek.
Ezúton is köszönöm még egyszer Virágnak az élvezetes fotózás, és a csodás képeket.
