Súly: 6800 g
Hossz: 69,5 cm
Történések:
2015. március 30.
Reginának szüksége van az energialevezetésre, és ha az idő nem engedi a szabadprogramot, B tervként szokott szóba jönni a játszóház. Nagyon jó időpontot választottunk, hiszen mi voltunk egyedül, így a gyerekek kiélvezhették az egész helyet. És igen. Martin is nagyon élvezte, hogy a babák részére elkerített területre letettük, és kedvére kúszhatott. Némi segítséggel pedig kipróbálta a csúszdát és a szivacsmotort is.
2015. április 5-6.
Már a Húsvét előtti hetekben az időjárás jelentést lestem, hogy idén is olyan jó idő legyen a tojáskereséskor, mint tavaly. Sajnos annyira nem jöttek össze a dolgok, hiszen hideg volt, fújt a szél, de legalább nem esett.
A Húsvétot két részletben oldottuk meg. Egyszer az Öcsémékkel, egyszer pedig csak úgy kis családostul. Martin sok mindent nem vett észre a forgatagból, de Regina lelkesen kereste az ajándékokat, és vitte oda Martinnak, amiről úgy ítélte meg, hogy az az övé.
Sajnos a hónap további része teljesen összefolyik. Martin összeszedett valami fosós-hányós vírust. Én előtte már két hétig alig bírtam enni, tehát valószínűleg Martin tőlem kaphatta el. Így utólag már voltak jelek, hogy valami nem passzol, mert bár még a hozzátáplálás elején voltunk, de nagyon jól indultak a dolgok, és aztán most mégsem akart enni. Aztán egyik nap sorozatban hányta vissza azt a kevés anyatejet is, amit sikerült belediktálnom. Éjjel óránként fent volt, és egyébként sem volt olyan aktív, mint ahogy tőle megszoktam. Aztán másnap, mikor bontottam ki a pelenkából, olyan történt, amit még csak meséltek nekem. Olyan sebességgel távozott a szinte víz a pici fenekéből, hogy a pelenkázóval szemben lévő szekrényig is elért.
Szerencsére a betegsége gyakorlatilag 1 nap alatt túl voltunk, de Martin majdnem fél kg-ot vesztett a súlyából, ami az ő korában és súlyával elég soknak számít. Így aztán mindig grammnak, amit bele tudtam diktálni, nagyon örültem.
Anyaként, nem volt elég, hogy Martin beteg volt, még Reginát is "száműztem" a Mamához a biztonság kedvéért. És bár Regina nagyon élvezte a nyaralást, és eszébe sem jutott hazajönni, nekem azért nagyon hiányzott annak ellenére, hogy nagyon nagy könnyebbség volt, hogy róla nem kellett gondoskodnom, és én is tudtam pihenni.
Szóval azt hiszem, nem ez a hónap lesz az, amire a legszívesebben fogok emlékezni, és nagyon örülök, hogy ezen is túl vagyunk.
