Blogger Layouts

2015. november 21., szombat

Levél a Mikulásnak 2015

Mivel tavaly nagy sikere volt a Mikulástól kapott levélnek, így idén is nekiveselkedtem, hogy levelet írjak. Bár egyszerű dolognak tűnik megírni egy levelet, azért 4 éves aggyal gondolkodva, és főleg, egy A4-es lapra leírva egy év eseményeit, úgy, hogy abban jó is, és némi rossz is legyen, nem is olyan könnyű. Ami pedig nekem a legnehezebb részét jelenti, hogy az egészet folyóírással megírjam.
Én megírtam a levelet, aztán Reginával egyeztettük a leírtakat, megkérdeztem, mit írjak még bele, kicsit pontosítottunk rajta, majd együtt kerestünk egy neki tetsző kifestőt, amit egy héten keresztül színezett, mire majdnem tökéletesnek minősítette, így feladhattam a levelet a rajzzal együtt.


"Kedves Mikulás!

Bartha Regina vagyok, és decemberben leszek 4 éves. Biztos emlékszel rám, mert már tavaly is írtam, és akkor küldtél nekem jegyet a színházba, amit utólag is szeretnék megköszönni. Nagyon jól éreztem magam.
Mivel még a kistestvéremet nem vihetném magamnak, ezért idén egy szép hosszú levélnek is nagyon fogok örülni.
Nagyon jól telt az évem. Januártól oviba kezdtem járni. Pillangó lett a jelem, amit nagyon szeretek. Az oviban nagyon sok barátom van, sokat játszunk, verseket tanulunk, rajzolunk. Lizi a legjobb barátnőm, mindent együtt csinálunk. Nagyon sajnáltam, mikor nyáron bezárt az ovi, és nem tudtam menni. Képzeld, szeptemberben már nem én voltam a legkisebb a csoportban, így már feladatokat is kaptam. Lehettem napos, amit már nagyon vártam, és Erika néni meg is dícsért, hogy milyen szépen megterítettem. És még egy nagy dolog történt szeptembertől. Elkezdtem balettozni. Nagyon szeretem a balettruhámat, bár a balettcipő kicsit kénylemetlen, de nagyon szeretek táncolni. Ha tehetném, minden nap mennék. Anya meg szokott lesni, miközben balettozom, és gyakran figyelmeztet, hogy jobban oda kellene figyelnem Szilvi nénire, mert nem mindig akarom azt csinálni, amit mond.
Anya mindig azt mondja, akkor mehetek balettozni, ha jó vagyok, és ezekszerint jó vagyok, mert eddig mindig mehettem.
A kistestvéremet, Martint nagyon szeretem. Nagyon örülök, hogy megtanult menni, így már egyre többet tudunk együtt játszani. Este a fürdőkádban is nagy pancsolásokat rendezünk. Igaz, Anya néha rám szól, amikor nem hagyom este elaludni, de mit csináljak, ha én még nem vagyok álmos?
Nagyon szeretem a könyveket, és este még szoktam neki belőlük mesélni.
Azt viszont nem szeretem, hogy mindig ledönti a tornyomat, ha kockából építek. Vagy elveszi a babámat, kipakolja a fiókomat. Anya hiába mondja, hogy ne legyek irigy, és azért vagyunk testvérek, hogy megosztozzunk a játékokon, és együtt játszunk, nem mindig fogadok szót.
De azért Anya szerint ügyes nagy kislány vagyok már. Megtanultam egyedül kifújni az orromat, reggelente egyedül öltözök fel, mikor oviba kell menni, vigyázok a kistestvéremre, és mikor elaludt, be is takargatom, hogy meg ne fázzon. Vigyázok, hogy semmi kis dolgot ne vegyen a szájába és szólok Anyának, ha rosszat csinál.

Idén is kipucolt kiscsizmákkal várlak:

Regina"


A levél november elején került feladásra, és 2 hétre rá meg is érkezett a válasz. Az első nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a levelet nem csak Reginának, hanem Martinnak is címezték. Egy nagyon kedves manóhoz került a levél, mert majdnem két oldalas levélben válaszolt Reginánk.

"Kedves Regina és Martin!
Hópihe kicsi manóm lelkendezve szaladt hozzám, amikor nekem segítvén, Ő bontotta fel a leveledet: - Mikulás bácsi! Regina pont olyan pirosra színezte a kabátodat, amilyen a valóságban! - kiáltotta. És valóban. Lenyűgözően szép! Oly annyira, hogy ki is tettem a szobám falára. Ide a szemem elé, ahol várni szoktam, hogy a szarvasaim patáinak csillogását meglátom a messzi távolban a hófödte csúcsok felől. Most is épp várom őket. Ma Szélvész, Villám és Üstökös volt a soron, hogy a gyerekek leveleit, rajzait elhozzák nekünk ide a birodalomba.
Bizony-bizony a Nagy Könyvembe csudasok szép és jó dolog van beírva a neved mellé Regina. Tudok róla, hogy az óvodában szépen ellátod a rád bízott feladatokat, a terítésnél kiosztasz mindent és egyre több dalt és verset tanulsz meg. A balett-tudásodnak is híre ment, ugyanis nem csak Édesanyád, hanem bizony mi is a manókkal megkukucsáltunk a távolba-látóval. Nova több sem kellett a manóknak, szinte azonnal flippeket meg floppokat ugráltak és próbáltak spárgázni. 
Az alvás-elalvás kérdésköre nálunk is probléma volt egy időben, de aztán csillámporból álomfürjeket küldtem a kismanóknak, s azon nyomban elaludtak. Ez neked is segíthet. Írj 3 kört a mutató ujjaddal a levegőbe, majdt mutass a már alvó Martinra. Ha szerencséd van, pár perc múlva becsukod a szemedet és az álomfürjek visszahozzák az alvást hozzád is!
Úgy érzem, azért nagyon sok szabályt kell már betartania egy 4 éves kislánynak is, aki különben már nagylány. Kérlek, ne haragudj Martinra! Ő még - te is tudod - a várépítésben nem olyan jó, csak a várrombolásban. Ha legközelebb ledönti a tornyodat, javaslom, hogy nevess vele együtt!
Nos. Megjöttek a szavasaim, nekem is mennem kell, hogy tudjam, minden rendben van velük!
Legyetek továbbra is jó gyerekek, fogadjatok szót Édesanyátoknak, szeressétek egymást és ami a legfontosabb, hogy játszatok sokat!

Szeretettel: Mikulás bácsi"



Idén nem adtam oda azonnal a levelet Reginának, hanem majd a csizmájában várja a többi ajándékkal együtt.
Nagyon kíváncsi vagyok, idén mit szól hozzá.

Idén is minden elismerésem a Mikulás Birodalom minden manócskájának, hogy időt, energiát, kreativítás nem sajnálnak, hogy ilyen kedves levelet írjanak minden gyereknek, vagy inkább anyukának, akik szintén nem kevés kreativítással írnak a gyerkőc nevében, és talán jobban várják a választ, mint maga a gyerek.