Talán búcsút veszünk a cumitól?

Nem akarom elkiabálni, így ahogy leírtam, le is kopogtam, fa felületen, alulról, háromszor.

Már többször próbálkoztam, működött egész jól egy darabig, hogy esténként már cumi nélkül aludt el, de aztán mindig közbejött valami, egy-egy nyűgösebb nap, egy betegség, amikor aztán visszaestünk az eredeti helyzethez, vagyis alvás csakis cumival.

Másfél hónapja viszont elkezdtem neki mondogatni, hogy jön a Mikulás, elviszi a cumit, és hoz helyette Reginának ajándékot.
Bár eleinte ellenkezett az ötletem ellen, de aztán szépen megtanulta a leckét, és először kérdésre felelt, hogy:
"- Ki viszi el a cumit?
- Mikulás.
- És mit hoz helyette?
- Ajándékot."

Aztán már ő mondja esténként, hogy "Mikulás jön, hoz Ninnának ajándékot". Persze arról nem beszél, hogy a cumival mi lesz, de ami furcsa volt számomra, hogy egyik pillanatról a másikra szinte elfelejtette a cumit. Ugyan úgy ott van az ágyában, de nem igazán foglalkozik vele.
Először azt hittem, hogy csak azért, mert kicsit meg van fázva, és cumi nélkül könnyebben vesz levegőt, bár eddig ez nem zavarta. Aztán ahogy teltek a napok, és még mindig csak a sarokba dobva látom a cumit, kezdek reménykedni, hogy mire a Mikulás tényleg jön, addigra el is felejti, és nyugodt szívvel adjuk oda neki.

Hova tűnt a gyerek???

A hónap nagy változása volt, hogy megszabadultunk a rácsoktól a kiságyon, így szabad ki-be járást biztosítva Reginának.
Mint minden nagy áttörést (egyedül elalvást, átaludt éjszakák), ezt így úgy gondoltam, hogy jobb akkor kivitelezni, mikor Apa nincs itthon, hiszen akkor nyugodtabban és a saját módszereimmel tudom rávenni Pici Lányomat, hogy az ágyában aludjon, még ha most már akkor jöhet ki onnan, amikor ő akar. Egy hét után be is állt a rend, és szépen ment minden, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Aztán Apa hazajött, és ahogy az lenni szokott fenekestül felforgatta a rendszert. És Regina csak 11 vagy éjfél körül, nagy sírások árán, velem a hálószobában volt hajlandó elaludni.
Majd Apa elment, és én kezdhettem a kályhától mindent.
Az első pár nap hatalmas hisztikkel, végül mellettem elalvással telt.

Aztán tegnapelőtt egyszer kétszer visszatessékeltem az ágyába, megfenyegettem, hogy ha nem fekszik le, elveszem a cumit, ekkor kivonult a nappaliból, majd egy kis idő után hallottam hogy kattan az ajtó, ahogy becsukja maga mögött, és csend lett.

Kis idő elteltével elindultam, hogy megnézzem, betakargassam, de legnagyobb megdöbbenésemre a gyerekszoba ajtaja nyitva, a ágy pedig üres.
Az én Pici Lányom úgy átköltözött a hálószobába, hogy észre sem vette, és békésen aludt az ágyamban.

Ezt másnapra tovább fejlesztette, hiszen nem elég, hogy átszökött a hálószobába, de mikor a keresésére indultam, épp az ágy közepén ülve, párnákkal körülvéve, betakarózva, távirányítóval a kezében a tévéműsorok között válogatott.

Szerencsére aztán meg tudtam győzni, hogy a saját ágyában aludjon, és remélem eljutottunk megint arra a szintre, hogy az esték küzdés mentesek lesznek.

23. hónap

A hónap két meghatározó pontjáról, a "NEM-korszakról", és a kiságy rácsainak levételéről már korábban megemlékeztem, azonban egyéb változások is történtek a hónapban.

Az alvásról annyit, hogy nem megy zökkenőmentesen a dolog, de egyenlőre nem is olyan vészes, mint amire számítottam. Az eddig bevezetett rutin az, hogy egy kis mesenézés van az ágyban, amit aztán fél - egy óra elteltével elveszek. Ekkor jön egy kis keserves sírás, amit persze nem veszek komolyan. Aztán bepróbálkozik az "Anyával alszom" szöveggel, és általában át is költözik a hálószobába,  de aztán visszatessékelem az ágyába. Ezek után még egyszer - kétszer kijön, megáll a nappali ajtajában, mond valamit, amire én határozottan közlöm, hogy irány vissza az ágyába. Szót is fogad, vissza is megy, és szépen elalszik. Éjszaka még nem látogatott meg, és reggelente is egyre több időt tölt ébren a szobájában, mire hiányozni kezdek neki és elindul a felkutatásomra.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal, de még mindig folyamatban van a pelenkáról leszoktatás. Érdekes, hogy teljesen tisztában van vele, hogy mikor van rajta pelus, és mikor szabad abba pisilni, és mikor kell a bilihez futni. Sajnos a kakilás még mindig csak a pelusba megy, és mivel csak házon kívül van rajta pelus, ezért általában séta közben, vagy a zenebölcsi előtt végzi el a dolgát, ezért nekem mindig felkészültnek kell lennem. Hogy ösztönzésre bírjam a bilibe kakilást illetően, így aljas módon megpróbáltam lefizetni Pici Lányomat, és a sikeres bilizésért Kinder tojást ígértem.

Most már lassan két hónapja járunk zenebölcsibe, ami meg is látszik Regina beszédfejlődésén, és szókincsén. Bár a foglalkozás ideje alatt néha nem annyira aktív, de itthon folyamatosan énekel és mondogatja az ott tanult mondókákat, sőt a kedvencét már végig is mondja:

"Esik az eső csepereg, megáznak a gyerekek,

 Sáros lesz a kis cipő, vizes lesz a főkötő."

A többit csak hébe-hóba érteni, de mivel tudom, mit akar mondani, és a dallama mindegyiknek passzol, ezért egész jól ki lehet már következtetni, egy-két szó kihagyása mellett is, hogy épp melyik dalra gondol.
Hiba nélkül elszámol 10-ig, és énekli az ABC-t a G betűig, valamint felismeri a kék, a zöld és a sárga színt.

Az első látogatás a fogorvosnál

Az úgy volt, hogy van egy alig-fogam, ami igazándiból csak tömésből áll. Mivel már egy éve ideiglenes tömés van benne, az eső zuhogott, mehetnékem volt, így gondoltam összekötöm a kellemest (ha egy fogorvost lehet kellemesnek nevezni), a hasznossal, és így legalább Regina is megismerkedik a doktor nénivel, és talán nem fogja olyan félelmetesnek találni a fogorvost. Legalábbis a szakirodalom ezt mondja, de már most tudom, hogy ez csak a beetetés, mert abban a pillanatban, hogy baj van és a néni fájdalmat okoz neki, el is felejti azokat a látogatásokat, amikor csak megleste a fogacskákat.

Szóval elindultunk, szerencsére a rendelőben csak egy bácsi volt előttünk, így pont annyit vártunk, hogy Regina fel tudja térképezni a helyiséget, és nem unta el magát.
Aztán bejutottunk a rendelőbe, Reginát leültettem a székre, már előtte megbeszéltük, hogy okos lesz, nyugodtan megvárja, míg a doktor néni megnézi Anyát, aztán ő is beülhet a vizsgáló székbe, nagyra nyitja a kicsi száját, és a doktor néni belenéz. A váróba mondogatta is:  
- Ninna megmutatja doktor néninek a fogacskákat.

Persze a doktor néni is rutinos volt, hiszen egy kis rajztáblát adott a kezébe, így könnyebbé téve a várakozást, és folyamatosan szóval tartotta, amíg velem foglalkozott.
Szerencsére sok időt nekem sem kellett a vizsgáló székbe töltenem, hiszen csak az alig-fogam tömését egészítették ki, ami az egy év alatt elkopott, a többi fogamnak semmi baja.
Regina az egész folyamatot nyomon követte, gondoltam is magamban, hogy a fogorvos egy egész jó szakma, úgyhogy ha tetszik neki, az nem baj.
Miután én végeztem, ő következett. Minden gond nélkül ült az ölemben a székben, szép nagyra nyitva a száját, és hagyva, hogy a doktor néni körülnézzen benne. (sajnos fénykép nem készült, mivel az ölemben ült)
A doktor néni megdicsérte a fogait, és megjegyezte, hogy jó, hogy ilyen hézagosak, legalább könnyebb lesz tisztán tartani. (állítólag az enyémek is ilyenek voltak, most pedig olyan szorosan állnak, hogy a fogselyem sem megy közéjük)

Miután végeztünk, Regina kapott egy matricát, mert ügyes volt, ő pedig kifele menet még a helyére rakta a rajztáblát, amitől a doktor néni teljesen el volt ájulva.
Azért megkérdeztem, hogy mégis mikor és milyen időközönként célszerű megnézetni Regina fogait, de mondta, hogy amikor arra járok, és úgy gondolom, nyugodtan vigyem, ő szívesen ránéz.

Így aztán azt hiszem, az első találkozás a fogorvossal kellemes élmény marad számára, ezt az is bizonyítja, hogy alig várta, hogy a Mamának elújságolja, hogy fogorvosnál járt, aki megnézte a fogacskáit, és kapott matricát is.

Nagylány lett a kicsi babából

Van az úgy, hogy az ember úgy ébred, hogy márpedig valami változás kell maga körül. Kamaszkorunkban sokszor éreztünk ilyet az öcsémmel, és Édesanyánk legnagyobb örömére átlagosan hetente rendeztük át a szobánkat.
Na ez az érzés uralkodott el rajtam tegnap. Így bár kockáztatva az eddigi esti és éjszakai nyugalmamat úgy döntöttem, hogy megszabadítom Reginát a kiságy rácsaitól. Ezért délután nekiálltunk, és közösen szétszereltük az ágyat és felraktuk helyére a leesésgátlót.

Reginának nagyon tetszett az új helyzet, rögtön ki is próbálta, milyen így feküdni, és fel-le mászkált az ágyán élvezve a szabadságot.

Én azért szorgosan mondogattam neki, hogy a nagylányok már ilyen ágyban alszanak, és este majd szépen lefekszik, és ott marad, reggel pedig, ha felébred, átjöhet hozzám.
Aztán eljött az este, ment minden a maga útján, fürdés, mese, és már egyedül ment az ágyába. Én szépen betakargattam, majd kijöttem és vártam.
Egy darabig csend is volt, aztán hallottam, hogy mocorog. Persze szép is lett volna, ha egyből nyugodtan elalszik az új helyzetben, elvégre az egyedül elalvással is megküzdöttünk.
Szóval odamentem én is a szobaajtóhoz, hogy jobban halljam, mi történik odabenn.
Egyszer csak kinyílt az ajtó, az én Édes Pici Lányom kezembe nyomta az üres cumisüveget, közölte hogy kaka van, majd rám csapta az ajtót.
Aztán némi küzdés után bejutottam a szobába és tisztába raktam, aztán kezdtük előről a procedúrát. Lefektettem, betakartam, megbeszéltük, hogy ott marad és szépen elalszik.
Aztán megint hallom: - "Nem akar aludni Ninna." És már hallottam is, ahogy nyílik az ajtó, és Regina a nappali ajtajából les be rám. Aztán előadta a repertoárját énekekből és mondókákból.

Miután az előadás befejeződött, ismét visszakísértem a szobájába, és aljas szülői eszközökhöz folyamodtam, megfenyegettem, hogy ha nem marad az ágyában, akkor a Papa nem hoz neki ma tojást. (Ugyanis a Kinder tojás most a nagy sláger, szerencsére nem a csokiért, bár az is elfogy, de a meglepetés piszkálja inkább a fantáziáját)

Szóval lefeküdt, betakartam, én pedig elhelyezkedtem a kanapén a gyerekszobában. Még egyszer-kétszer megpróbált kimászni, felült, felnézett, és én mindannyiszor elmondtam, hogy így bizony nem lesz tojás. Aztán ahogy az egyébként is lenni szokott, pontban este 9-kor lekapcsolták nála a lámpát, és békésen szuszogott.

Éjjel egyszer ébredt meg, de elég volt annyi, hogy bemenjek és kicsit simogassam, aludt is tovább reggel 7-ig. Akkor felkelt, kimászott az ágyából és jött át hozzám:
- "Szia Anya, Bogyó-Babócát kérsz!"