Nagylány lett a kicsi babából

Van az úgy, hogy az ember úgy ébred, hogy márpedig valami változás kell maga körül. Kamaszkorunkban sokszor éreztünk ilyet az öcsémmel, és Édesanyánk legnagyobb örömére átlagosan hetente rendeztük át a szobánkat.
Na ez az érzés uralkodott el rajtam tegnap. Így bár kockáztatva az eddigi esti és éjszakai nyugalmamat úgy döntöttem, hogy megszabadítom Reginát a kiságy rácsaitól. Ezért délután nekiálltunk, és közösen szétszereltük az ágyat és felraktuk helyére a leesésgátlót.

Reginának nagyon tetszett az új helyzet, rögtön ki is próbálta, milyen így feküdni, és fel-le mászkált az ágyán élvezve a szabadságot.

Én azért szorgosan mondogattam neki, hogy a nagylányok már ilyen ágyban alszanak, és este majd szépen lefekszik, és ott marad, reggel pedig, ha felébred, átjöhet hozzám.
Aztán eljött az este, ment minden a maga útján, fürdés, mese, és már egyedül ment az ágyába. Én szépen betakargattam, majd kijöttem és vártam.
Egy darabig csend is volt, aztán hallottam, hogy mocorog. Persze szép is lett volna, ha egyből nyugodtan elalszik az új helyzetben, elvégre az egyedül elalvással is megküzdöttünk.
Szóval odamentem én is a szobaajtóhoz, hogy jobban halljam, mi történik odabenn.
Egyszer csak kinyílt az ajtó, az én Édes Pici Lányom kezembe nyomta az üres cumisüveget, közölte hogy kaka van, majd rám csapta az ajtót.
Aztán némi küzdés után bejutottam a szobába és tisztába raktam, aztán kezdtük előről a procedúrát. Lefektettem, betakartam, megbeszéltük, hogy ott marad és szépen elalszik.
Aztán megint hallom: - "Nem akar aludni Ninna." És már hallottam is, ahogy nyílik az ajtó, és Regina a nappali ajtajából les be rám. Aztán előadta a repertoárját énekekből és mondókákból.

Miután az előadás befejeződött, ismét visszakísértem a szobájába, és aljas szülői eszközökhöz folyamodtam, megfenyegettem, hogy ha nem marad az ágyában, akkor a Papa nem hoz neki ma tojást. (Ugyanis a Kinder tojás most a nagy sláger, szerencsére nem a csokiért, bár az is elfogy, de a meglepetés piszkálja inkább a fantáziáját)

Szóval lefeküdt, betakartam, én pedig elhelyezkedtem a kanapén a gyerekszobában. Még egyszer-kétszer megpróbált kimászni, felült, felnézett, és én mindannyiszor elmondtam, hogy így bizony nem lesz tojás. Aztán ahogy az egyébként is lenni szokott, pontban este 9-kor lekapcsolták nála a lámpát, és békésen szuszogott.

Éjjel egyszer ébredt meg, de elég volt annyi, hogy bemenjek és kicsit simogassam, aludt is tovább reggel 7-ig. Akkor felkelt, kimászott az ágyából és jött át hozzám:
- "Szia Anya, Bogyó-Babócát kérsz!"