Aklimatizálódás az új házban

Érdekes fejleményeket hozott e téren is a költözés. Mivel Martinnál nem sikerült még elérni az átaludt éjszakát, ezért tőle féltem, hogy mi lesz majd az új házban. Ezzel szemben ő viselte jobban a költözést.

Próbáltuk a gondolathoz fokozatosan hozzászoktatni őket, hogy oda, ahova születtek, már nem megyünk vissza, és ez a ház lesz az új otthon. Mivel csak Regina véleményét tudtuk kikérni, ő választhatott szobát (némi iránymutatás után), viszont a szobája színét illetően határozott véleménye volt a kezdetektől, hogy ő pedig lila szobát akar.
Mikor a ház kulcsait megkaptuk, és üresen állt, akkor is elhoztuk őket. Először nagyon tetszett a jó nagy tér, amely okot adott a szaladgálásra, de aztán Martin elkezdett félni a garázskaputól, majd a ház sem tetszett neki üresen, és benne a sok idegen ember, akik dolgoztak, pláne nem.

Aztán eljött a költözés napja, amíg ők a Mamához lettek száműzve, így mikor újra látták a házat, már voltak ismerős bútorok, meg millió doboz. Ez volt az a pont, mikor Martin lelki világa megnyugodott. Észrevette az ágyikóját, megismerte a bútorokat, és innentől nem volt gond, hogy káosz van a házban, ő már otthon érezte magát. Martin szobájában maradtak a már megszokott bútorai, így amint minden a helyére került, ő már nyugodtan aludhatott. És aludt is. Végig az éjszakát.


Regina viszont nehezebb esetnek bizonyul. Bár eddig minden helyzethez nagyon gyorsan alkalmazkodott kis élete folyamán, úgy látszik, most egy kicsit sok neki a változás. Sosem volt jó alvó, mert mindig minden érdekesebb volt az alvásnál, de egy időben aztán szépen egyedül elaludt és végig is aludta az éjszakát. Most viszont nem akar elaludni, és éjjel fel is kel, és költözik.
Azt mondja, az új szobáját már megszokta, de az új szobájában alvást még nem.
Természetesen ez csak az esti alvással van így, mert ebéd után semmi gond nincs.
Nem mondja, hogy fél, azt mondja, rosszat álmodik, mikor még el sem alszik.

Egyenlőre türelmes vagyok, és várok, hogy "megszokja az új szobában való alvást", elvégre még csak 3 napja alszik itt, és elég zaklatott időszakon vagyunk túl.

Regina gyermeki logikája

Mini-Lak áthelyezte székhelyét, de erről talán majd egyszer egy másik bejegyzésben.
Lényeg a lényeg, a Mamához vezető út Győrből Győrzámolyra kb. 20 percet vett igénybe, és sok választási lehetőség nem lévén, általában ugyanazon az útvonalon közlekedtünk, amit Regina már egész jól ismert.

Most, hogy egy hete Győrladamérra költöztünk, a Mamától való távolság lényegesen lecsökkent. Mondhatnánk úgy is, hogy éppen hogy kívül esik az egészségesnek mondott "papuccsal már nem lehet átmenni" határon.

Eddig ahány alkalommal mentünk a Mamához, vagyis kocsival megtettük azt az alig 1 km-t, Regina mindig megkérdezte, hogy a rövidebb úton megyünk-e. Először nem is értettem, mit kérdez, de most már kezdem kapizsgálni:

Az addig rendben van nála, hogy új házba költöztünk, és azt is érzékeli, hogy most kevesebb időben kerül eljutni a Mamához, mint eddig. De valahogy hiányolja az út során a megszokott támpontokat. Úgy gondolhatja, hogy találtam egy rövidebb utat a Mamához, és azért nem látja azokat az ismerős dolgokat, amiket eddig, pedig szerinte távolságban ugyanolyan messze vagyunk a Mamától, mint eddig.