Levél a Mikulásnak 2015

Mivel tavaly nagy sikere volt a Mikulástól kapott levélnek, így idén is nekiveselkedtem, hogy levelet írjak. Bár egyszerű dolognak tűnik megírni egy levelet, azért 4 éves aggyal gondolkodva, és főleg, egy A4-es lapra leírva egy év eseményeit, úgy, hogy abban jó is, és némi rossz is legyen, nem is olyan könnyű. Ami pedig nekem a legnehezebb részét jelenti, hogy az egészet folyóírással megírjam.
Én megírtam a levelet, aztán Reginával egyeztettük a leírtakat, megkérdeztem, mit írjak még bele, kicsit pontosítottunk rajta, majd együtt kerestünk egy neki tetsző kifestőt, amit egy héten keresztül színezett, mire majdnem tökéletesnek minősítette, így feladhattam a levelet a rajzzal együtt.

"Kedves Mikulás!

Bartha Regina vagyok, és decemberben leszek 4 éves. Biztos emlékszel rám, mert már tavaly is írtam, és akkor küldtél nekem jegyet a színházba, amit utólag is szeretnék megköszönni. Nagyon jól éreztem magam.Mivel még a kistestvéremet nem vihetném magamnak, ezért idén egy szép hosszú levélnek is nagyon fogok örülni.

Nagyon jól telt az évem. Januártól oviba kezdtem járni. Pillangó lett a jelem, amit nagyon szeretek. Az oviban nagyon sok barátom van, sokat játszunk, verseket tanulunk, rajzolunk. Lizi a legjobb barátnőm, mindent együtt csinálunk. Nagyon sajnáltam, mikor nyáron bezárt az ovi, és nem tudtam menni. Képzeld, szeptemberben már nem én voltam a legkisebb a csoportban, így már feladatokat is kaptam. Lehettem napos, amit már nagyon vártam, és Erika néni meg is dícsért, hogy milyen szépen megterítettem. És még egy nagy dolog történt szeptembertől. Elkezdtem balettozni. Nagyon szeretem a balettruhámat, bár a balettcipő kicsit kénylemetlen, de nagyon szeretek táncolni. Ha tehetném, minden nap mennék. Anya meg szokott lesni, miközben balettozom, és gyakran figyelmeztet, hogy jobban oda kellene figyelnem Szilvi nénire, mert nem mindig akarom azt csinálni, amit mond.
Anya mindig azt mondja, akkor mehetek balettozni, ha jó vagyok, és ezekszerint jó vagyok, mert eddig mindig mehettem.
A kistestvéremet, Martint nagyon szeretem. Nagyon örülök, hogy megtanult menni, így már egyre többet tudunk együtt játszani. Este a fürdőkádban is nagy pancsolásokat rendezünk. Igaz, Anya néha rám szól, amikor nem hagyom este elaludni, de mit csináljak, ha én még nem vagyok álmos?
Nagyon szeretem a könyveket, és este még szoktam neki belőlük mesélni.
Azt viszont nem szeretem, hogy mindig ledönti a tornyomat, ha kockából építek. Vagy elveszi a babámat, kipakolja a fiókomat. Anya hiába mondja, hogy ne legyek irigy, és azért vagyunk testvérek, hogy megosztozzunk a játékokon, és együtt játszunk, nem mindig fogadok szót.
De azért Anya szerint ügyes nagy kislány vagyok már. Megtanultam egyedül kifújni az orromat, reggelente egyedül öltözök fel, mikor oviba kell menni, vigyázok a kistestvéremre, és mikor elaludt, be is takargatom, hogy meg ne fázzon. Vigyázok, hogy semmi kis dolgot ne vegyen a szájába és szólok Anyának, ha rosszat csinál.

Idén is kipucolt kiscsizmákkal várlak:

Regina"

A levél november elején került feladásra, és 2 hétre rá meg is érkezett a válasz. Az első nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a levelet nem csak Reginának, hanem Martinnak is címezték. Egy nagyon kedves manóhoz került a levél, mert majdnem két oldalas levélben válaszolt Reginánk.

"Kedves Regina és Martin!

Hópihe kicsi manóm lelkendezve szaladt hozzám, amikor nekem segítvén, Ő bontotta fel a leveledet: - Mikulás bácsi! Regina pont olyan pirosra színezte a kabátodat, amilyen a valóságban! - kiáltotta. És valóban. Lenyűgözően szép! Oly annyira, hogy ki is tettem a szobám falára. Ide a szemem elé, ahol várni szoktam, hogy a szarvasaim patáinak csillogását meglátom a messzi távolban a hófödte csúcsok felől. Most is épp várom őket. Ma Szélvész, Villám és Üstökös volt a soron, hogy a gyerekek leveleit, rajzait elhozzák nekünk ide a birodalomba.

Bizony-bizony a Nagy Könyvembe csudasok szép és jó dolog van beírva a neved mellé Regina. Tudok róla, hogy az óvodában szépen ellátod a rád bízott feladatokat, a terítésnél kiosztasz mindent és egyre több dalt és verset tanulsz meg. A balett-tudásodnak is híre ment, ugyanis nem csak Édesanyád, hanem bizony mi is a manókkal megkukucsáltunk a távolba-látóval. Nova több sem kellett a manóknak, szinte azonnal flippeket meg floppokat ugráltak és próbáltak spárgázni. 

Az alvás-elalvás kérdésköre nálunk is probléma volt egy időben, de aztán csillámporból álomfürjeket küldtem a kismanóknak, s azon nyomban elaludtak. Ez neked is segíthet. Írj 3 kört a mutató ujjaddal a levegőbe, majdt mutass a már alvó Martinra. Ha szerencséd van, pár perc múlva becsukod a szemedet és az álomfürjek visszahozzák az alvást hozzád is!

Úgy érzem, azért nagyon sok szabályt kell már betartania egy 4 éves kislánynak is, aki különben már nagylány. Kérlek, ne haragudj Martinra! Ő még - te is tudod - a várépítésben nem olyan jó, csak a várrombolásban. Ha legközelebb ledönti a tornyodat, javaslom, hogy nevess vele együtt!

Nos. Megjöttek a szavasaim, nekem is mennem kell, hogy tudjam, minden rendben van velük!

Legyetek továbbra is jó gyerekek, fogadjatok szót Édesanyátoknak, szeressétek egymást és ami a legfontosabb, hogy játszatok sokat!

Szeretettel: Mikulás bácsi"

Idén nem adtam oda azonnal a levelet Reginának, hanem majd a csizmájában várja a többi ajándékkal együtt.

Nagyon kíváncsi vagyok, idén mit szól hozzá.

Idén is minden elismerésem a Mikulás Birodalom minden manócskájának, hogy időt, energiát, kreativítás nem sajnálnak, hogy ilyen kedves levelet írjanak minden gyereknek, vagy inkább anyukának, akik szintén nem kevés kreativítással írnak a gyerkőc nevében, és talán jobban várják a választ, mint maga a gyerek.

Martin - 7. hónap

Méretek:
Súly: 6800 g
Hossz: 69,5 cm

Történések:
2015. március 30.
Reginának szüksége van az energialevezetésre, és ha az idő nem engedi a szabadprogramot, B tervként szokott szóba jönni a játszóház. Nagyon jó időpontot választottunk, hiszen mi voltunk egyedül, így a gyerekek kiélvezhették az egész helyet. És igen. Martin is nagyon élvezte, hogy a babák részére elkerített területre letettük, és kedvére kúszhatott. Némi segítséggel pedig kipróbálta a csúszdát és a szivacsmotort is.

2015. április 5-6.
Már a Húsvét előtti hetekben az időjárás jelentést lestem, hogy idén is olyan jó idő legyen a tojáskereséskor, mint tavaly. Sajnos annyira nem jöttek össze a dolgok, hiszen hideg volt, fújt a szél, de legalább nem esett.
A Húsvétot két részletben oldottuk meg. Egyszer az Öcsémékkel, egyszer pedig csak úgy kis családostul. Martin sok mindent nem vett észre a forgatagból, de Regina lelkesen kereste az ajándékokat, és vitte oda Martinnak, amiről úgy ítélte meg, hogy az az övé.

Sajnos a hónap további része teljesen összefolyik. Martin összeszedett valami fosós-hányós vírust. Én előtte már két hétig alig bírtam enni, tehát valószínűleg Martin tőlem kaphatta el. Így utólag már voltak jelek, hogy valami nem passzol, mert bár még a hozzátáplálás elején voltunk, de nagyon jól indultak a dolgok, és aztán most mégsem akart enni. Aztán egyik nap sorozatban hányta vissza azt a kevés anyatejet is, amit sikerült belediktálnom. Éjjel óránként fent volt, és egyébként sem volt olyan aktív, mint ahogy tőle megszoktam. Aztán másnap, mikor bontottam ki a pelenkából, olyan történt, amit még csak meséltek nekem. Olyan sebességgel távozott a szinte víz a pici fenekéből, hogy a pelenkázóval szemben lévő szekrényig is elért.
Szerencsére a betegsége gyakorlatilag 1 nap alatt túl voltunk, de Martin majdnem fél kg-ot vesztett a súlyából, ami az ő korában és súlyával elég soknak számít. Így aztán mindig grammnak, amit bele tudtam diktálni, nagyon örültem.
Anyaként, nem volt elég, hogy Martin beteg volt, még Reginát is "száműztem" a Mamához a biztonság kedvéért. És bár Regina nagyon élvezte a nyaralást, és eszébe sem jutott hazajönni, nekem azért nagyon hiányzott annak ellenére, hogy nagyon nagy könnyebbség volt, hogy róla nem kellett gondoskodnom, és én is tudtam pihenni.
Szóval azt hiszem, nem ez a hónap lesz az, amire a legszívesebben fogok emlékezni, és nagyon örülök, hogy ezen is túl vagyunk.

Martin - 4. hónap

Méretek:
Súly:
Hossz:

Történések:
2014. december 24.
Martin első karácsonya, amiből a felhajtást ő még nem nagyon érzékelte, viszont a karácsonyfa fényei nagyon tetszettek neki. Mivel Regináról minden bébijáték megmaradt, ezért Martin csak apróságokat kapott, azokhoz is még idő kell, mire valóban szolgálatba kerülnek.

2014. december 27-29.
Bár Martin babakocsijában már benne van néhány km, és már az országhatárt is átlépte, "ottalvós buliban" még nem volt része. Az előkészületek során nekem is rá kellett jönnöm, hogy ez az időszak annyira nem hiányzott, mikor 2 napra is gyakorlatilag össze kell csomagolnom az egész gyerekszobát.
A 3 nap alatt meglátogattuk az unokatesókat, Martin kipróbálta Kistarcsán a kiságyat, és szokás szerint volt vásárolni és vacsorázni.

2014. december 31.
Az első szilvesztert is túléltük, és most már négyesben léptünk át az új évben. Szerencsére Martin a szoptatásokat leszámítva, átaludta magát 2015-be.

2015. január 5.
Nem csak Reginának, de Martinnak is nagy nap volt, mivel ő is megkezdte a "munkába járást". Szerencsére nagyon jól fogadta a dolgot, hogy a napirendjét Regináéhoz kell igazítani. Általában reggel úgy ébresztem, ő az utolsó, aki felöltözik, gyorsan beteszem a babakocsiba, és már indulunk is. Az úton nézeget, az oviban, míg Reginát bekísérem a teremben, a dadusok vigyáznak rá, majd hazafele általában elalszik.

2015. január 8.
Ismét eltelt egy hónap és ismét eljött az ideje az oltásnak. Szerencsére egész kevés sírással túlestünk rajta, és be sem lázasodott.

2015. január 13.
Sajnos nem kaptam a legjobb ajándékot születésnapom alkalmából Martintól, mivel úgy tűnik, hogy az oviba járás rajta jött ki, és valami hörghurutfélét szedett össze. Mivel még nagyon picike, ezért gyógyszert sem igazán kaphatott, én pedig az elkövetkezendő 1 hetet szinte ébren töltöttem, figyelve, hogy tényleg jól van-e. Sajnos a hófordulóra sem gyógyult meg teljesen, így ez a történet átcsúszik a következő hónapba.

Ügyeskedés - fejlődés:
Nagyon ügyesen fordul hasról hátra, ha akar. A kis fenekét már ügyesen felhúzza, már csak arra kellene rájönnie, hogyan támassza ki a kis lábát, hogy haladjon is vele. Ha háton van, hihetetlen módon ki tudja magát tekerni, hogy lássa a mögötte lévő dolgokat, már csak egy kis lépés innen, hogy átforduljon. Nagyon ügyesen fog, és nagyon pontosan céloz, ha például a cumit akarja a szájába tenni.

Kirándulós:
A karácsony okot adott az első több napos kirándulásra is. Bár Martin nagyon közreműködő minden téren, az idegen helyen alvás azért okozott némi zavart a kis életében. Szegényem a sűrű időbeosztás miatt elég sok időt töltött a hordozóba, de hősiesen viselte.

Divatolós (mert hiába férfi, öltözködni kell):
Martin átlépett a 0-3 hós, 56-62-es méretből a 3-6 hós, 62-68-as méretbe. Ez okot adott a szinte teljes ruhatár cserére, aminek ő kevésbé, én annál jobban örültem, hiszen cukibbnál cukibb szerelések várnak bevetésre a szekrényben.
Tény és való, hogy már kezdi megszokni ezt az öltözködés dolgot, vagy csak beletörődött, hogy a ruha szükséges (télen meg pláne). Azért én is örülnék már, ha nem kellene sok-sok réteg ruhát ráadni, vagy legalábbis bundazsákkal, vagy overállal eltakarni az alatta lévő outfittet.

Az anyaságról:
Elég kettős érzésű hónap volt ez a 4. hónap. Martin betegsége alatt a legrosszabb anyának éreztem magam, hogy a 4 hónapos gyerekemnek már hörghurutja van, de áldom az eszem, hogy már az első jelnél elvittem orvoshoz, így elejét vettem egy komolyabb megbetegedésnek. Mindenesetre azon a héten sokat nem aludtam.
És ez a hónap volt az a hónap, ahol rádöbbentem, milyen csodás is a második gyerek. Bár az átaludt éjszakák nagyon hiányoznak, mikor éjszaka szopizik, és a csendben csak a szuszogását, és azt hallom, ahogy nyel, a csodás babaillatától mindig elérzékenyülök, és kihasználok minden percet, hiszen nagyon hamar felnőnek, és a terveink közt nem szerepel egy 3. baba, így Martin az utolsó lehetőségem.
Naponta ledöbbenek magamon, hogy mennyire lazábban tudom venni a dolgokat, és mennyivel közvetlenebb vagyok Martinnal, mint amilyen annak idején Reginával voltam. Biztos, hogy amennyit Reginával küzdöttem, az alatt beletanultam az anyaságba, és ezért Martinnal sokkal könnyebb, ezért teljesen máshogy élem meg az anyaság ezen korszakát.

Tesó-ügy:
Kicsit féltem, Regina mit fog szólni az új helyzethez, hogy ő oviban, míg Martin továbbra is Anyával tölti a napot, de szerencsére a napjaink fennakadás nélkül működnek. Reggel elbúcsúzik, délután pedig örömmel üdvözli a testvérét. Előkerültek Regina régi babajátékai is, és bár ő is előszeretettel játszik velük újra, semmi irigységet nem mutat, hogy most már Martin is játszik vele. Továbbra is nagyon igényli Regina a tesó fotókat, bár ezek megritkultak, mivel kevesebb időt is töltenek együtt.

Mikulás-story

Reginát kezdettől fogva nagyon megfogta ez a Mikulás dolog, hogy a kis csizmákat este kipucoljuk és kitesszük az ablakba, reggelre pedig ott van benne az ajándék. Először még csak 1 éves volt, tehát még annyira nem értette, mi is történik, de tavaly már hónapokkal előtte készültünk a Mikulásra, mivel nagy dologra készültünk. Regina odaadta a cumiját a Mikulásnak, amiért ajándékot kapott, és azóta  nagyon jóban van a fehér szakállassal.

Mivel már októberben megjelennek a boltokban a csoki Mikulások, ezért természetes, hogy Reginát már most elkezdte foglalkoztatni a téma, és feleleveníti a cumi dolgot, és sorolja, mit is szeretne kapni a Mikulástól.

Győrben van egy kezdeményezés, hogy aki levelet ír a Mikulásnak, és elég gyors, az kap jegyet a színházban lévő előadásra, és a Mikulás személyes levelet ír neki.
Így aztán gondolván, hogy Regina nagyon örülne egy ilyen meglepetésnek, tollat ragadtam, és a 3 éves lánykám nevében, levelet írtam a Mikulásnak.
Bevallom őszintén, hogy nem is volt ez olyan egyszerű, mint az ember elsőre gondolná. Főleg az okozott gondot, hogy kb. 18 éves korom óta nem írtam írott betűkkel, és azért valljuk be őszintén, egy kézzel írott levél mégis csak úgy mutat jól, így aztán volt néhány betű, amelyiknek az írásán erősen el kellett gondolkodnom, és végül meg is született egy egész hosszú levélke:

"Kedves Mikulás!

Bartha Regina vagyok, és decemberben leszek 3 éves.

Az elmúlt évben nagyon sok minden történt velem.

Tavaly odaadtam Neked a cumimat, amiért Édesanyám nagyon büszke volt rám, és Te pedig hoztál nekem érte ajándékot, aminek nagyon örültem.

Az év elején megtudtam, hogy kistestvérem fog születni, és mivel Édesapám külföldön dolgozik, ezért nagyon sokat segítettem Anyának. Együtt rendeztük be a babaszobát, és segítettem Anyának kisruhákat választani a tesó számára.

Szeptemberben megszületett a kistestvérem, Martin, akit már nagyon vártam. Azóta is próbálok jól viselkedni, segíteni Anyának. Minden este együtt fürdetjük Martint, és ha a tesó sír, akkor szólok Anyának, hogy etesse meg, vagy tegye tisztába, mert bekakilt.

Mikor a tesó érkezését vártuk, kaptam szép új ágyat, de Anya és Apa hiába kérlelnek, az egész éjszakát ritkán töltöm ott, mert éjszaka mindig átköltözök hozzájuk.

Januártól óvodába fogok járni, amit már nagyon várok, és pillangó lesz a jelem. Addig is itthon játszom Anyával és Apával. Nagyon szeretem a logikai játékokat, a kártyákat, de ha ahhoz van kedvem, nagyon sokat gyurmázok, és festegetek, vagy éppen a babáimmal játszom el ugyanazt, amit Anya csinál Martinnal, de szívesen főzőcskézek igaziból Anyával, vagy éppen játékból a kiskonyhámmal.

Remélem Te is úgy láttad, hogy jó voltam ebben az évben, és részt vehetek a színházi ünnepségen, és a kiscsizmámba is teszel majd valami ajándékot.

Idén is nagyon várlak:

Regina"

És már mentem is, hogy feladjam a postán a Mikulásnak, és talán még nagyobb izgatottsággal várjam a választ, mint Regina.

Bár Apa az elején csak annyit fűzött a levelemhez, hogy nagyon ráérek, hogy ilyenekre van időm, kb. 2 nap múlva megkérdezte, hogy elvihetné-e ő Reginát az előadásra, ha kapunk jegyet.

Azt hiszem mondhatom, hogy idegtépő 3 hét volt, és ennél jobban maximum a főiskolai értesítőt vártam, hogy felvettek-e vagy sem. Fokozta az izgalmat, hogy a facebook baba-mama fórumán sorra jöttek a bejegyzések, hogy ki kapta már meg a levelet, és aki nem kapott jegyet, ott mi volt a kifogás. (nincs 3 éves a gyerkőc, van kisebb testvér, stb.)
Aztán mikor Martinnal hazajöttük a kórházból, ott várt a postaládában a levél, ami széppé tette a napom. (rám is fért az előtte való 2 nap után)

És a levélben ez állt: (szigorúan piros tollal írva, mert mi mással írhatna a Mikulás)

"Kedves Regina!

Toronyszobám ablakából éppen a Manókat néztem, amint gyermeki jókedvvel hócsatáztak egymással, de ekkor nyikordult meg a nagy tölgyfa ajtó és Peti postás robogott be rajta a te leveleddel. Kandallóm elé beültem a nagy hintaszékembe és hatalmas öröm töltötte el a szívemet, amint olvastam a leveledet. A messzelátó távcsövemmel, mikor figyellek Benneteket, örülök, hogy a testvércsengettyű nem szólal meg. Ez azt jelenti, nem rosszalkodtok és nagyon jó testvérek vagytok. Nagyon ügyes kislány vagy, sokat segítesz Anyukádnak. A cumidat még mindig őrzöm, beraktam a kisszekrényembe a többi cumi közé. De mivel kaptál szép új ágyikót Anyáéktól, ott kellene aludni és akkor már tényleg elmondhatod, hogy nagy kislány lettél. Az én Manócskáim is a saját ágyikójukban alszanak.
Nagyon vigyázz a kistesóra és tanítsd majd meg mindenre, amit Te már tudsz. 
Várom a találkozás.
Csizmákat az ablakba és belepottyan az ajándék.
Üdvözlettel:
Mikulás Bácsi"

Nagyon örültünk a levélnek és a jegynek, főleg Apa és én. Reginának felolvastam, de elsőre nagyon meg volt illetődve, aztán meg nem eresztette a levelet, merthogy azt neki írta a Mikulás.
Biztos vagyok benne, hogy volt hatása a levélnek, mert az elkövetkezendő napokban feltűnően jó volt, de érdekes módon, magát az ünnepséget és a Mikulással való találkozást annyira nem várta.

Aztán elérkezett a nap, és Apával elmentek az ünnepségre. A továbbiakról nem tudok nyilatkozni, de Apa szerint a műsor unalmas volt, és egyáltalán semmi köze nem volt a Mikuláshoz, de amikor hazaértek, Regina boldogan szorongatta a Mikulás-csomagot, ami elég bőséges volt.

Összességébe véve, azt hiszem, kedves gesztus a szervezőktől, hogy több ezer gyereknek személyre szabott választ írnak, ingyenes műsorról és Mikulás-csomagról gondoskodnak, és a levélre való válasz alatti várakozással a felnőttekben is felébresztik a Mikulásban való hitet.

Húsvét 2014

A karácsony sikere után nagyon lelkesen készültünk a húsvétra is, hiszen sejtettük, hogy Regina most már megérti a lényegét, vagy legalábbis ami őt érinti, vagyis az ajándékot.

A készülődés már csütörtökön elkezdődött, amikor tojást festettünk, teljesen hagyományos módszerrel, viasszal rajzoltunk rá, és hagyma héjjal színeztük, majd nyuszi alakú kalácsot sütöttünk.

Pénteken aztán útnak indultunk Kistarcsára, Judka mamához, Papához, és Tamáshoz. Az út kalandosra sikeredett, mert az autópályán több baleset is volt, amit ki kellett kerülnünk.

Úgy terveztük, hogy odafele a Decathlonban megveszük Regina húsvéti ajándékát, ahol kicsit elbizonytalanodtunk, hiszen Drága Pici Kislányunk rá sem ült a kinézett biciklire, és a bukósisakot sem akarta a fejére tenni. Mivel azonban más ötletünk hirtelen nem volt, bíztunk benne, hogy azért majd megbarátkozik vele.

Odaérve aztán Apa össze is szerelte a biciklit, és mondtuk Reginának, hogy a nyuszi hozta, de azt hiszem, a mi lányunkat nem lehet csak úgy átverni, mert közölte, hogy "Apa vette, nem a nyuszi hozta".

Azért egy kis próbára itt már ráült a biciklire, de még nagyon barátkozós stádiumban voltak.

Másnap a Városligetbe mentünk, ahol Bárány-fesztivál volt, bár felnőtt szemmel nem volt egy nagy élmény, de Regina lovagolhatott, simogathatott kecskét, bárányt, nyuszit, evett kürtös kalácsot, úgyhogy ő nagyon élvezte.

Hazaérve aztán gyorsan megtartottuk a húsvétot, mivel az időjárás elég bizonytalan volt, és féltünk, hogy elmossa az ajándékkeresést az eső.
Míg Reginát átöltöztettem, Apa eldugta a kertben az ajándékokat, majd Regina megkapta a kis húsvéti vödröcskéjét, és indulhatott az ajándékkeresés. Nagyon élvezte, hogy a fűben itt-ott egy-egy ajándék lapult, és Apa is élvezte, ahogy a kis vödörből kilopkodta a már összegyűjtött apróságokat, amiket aztán újra eldugtunk, és Regina ugyanolyan lelkesedéssel kereste meg újra őket, és nem is tünt fel neki, hogy az a csokinyuszi már háromszor bújik el a fűben, és ő ugyanannyiszor teszi bele a kis vödrébe.

Vasárnap reggel aztán hazaindultunk, hétfőn pedig Győrzámolyon a Mamánál volt húsvétozás.
A Mama és a Dédi nagyon rutinosan és ügyesen már szóltak a nyuszinak, és mire odaértünk, már el is potyogtatta az ajándékait. Így aztán nem is vesztegettük az időt, ismét előkerült a kisvödör, és indulhatott is a keresés.
Mivel a terület jóval nagyobb volt, amit át kellett nézni, Regina már a fel-alá futkosásban elfáradt, így az ajándékok sem kötöttek ki újra a fűben, de így is annyi volt, hogy az ajándék hordozásban Apának segítenie kellett, és mire Regina mindent összegyűjtött, már nem csak a kisvödör, de Apa keze is rogyásig tele volt.

Reginának ez volt a 3. húsvétja, de ez volt az első, amikor végre az idő is nekünk kedvezett, és Regina is akkora lett, hogy teljes mértékben tudja élvezni. Remélem jövőre még inkább lelkes lesz, ami az előkészületeket illeti, hiszen ahogy a kézügyessége fejlődik, talán a tojásfestés, kalácskészítés részében is aktívabban ki tudja venni a részét.
Mindenesetre azt hiszem, ez a húsvét élmény volt gyereknek, felnőttnek egyaránt, hiszen egy szülőnek nincs is annál jobb, mikor látja örülni a gyerekét.

Anya születésnapja

Ma van a születésnapom. Jó családi szokás szerint 28 múltam, de ha nagyon őszinte vagyok, akkor ez már az ötödik 28-ik születésnapom.

Regina reggel a szokásos mesenézéssel, játékkal volt elfoglalva, amikor egyszer csak eszeveszettül keresni kezdte az iPadot. Mikor pedig megtalálta, nagy kutakodásba kezdett a youtube-on, és egyszer csak meghallottam Halász Judit Boldog születésnapot!-ját, amit aztán Regina is elkezdett énekelni.

Hogy hogyan jutott eszébe éppen ma, az rejtély, biztos a női 6. érzéke működött, de az időzítése, valljuk be, tökéletes, és persze könnyekig meghatódtam.

Regina 2. születésnapja

Nagyon készültem rá, mert bár az első az mégis csak az első, de szerintem a második az, amit már ő is felfog.
Az ajándék már hónapokkal ezelőtt megvolt, és mivel ahogy tavaly, így idén is nagy családi összejövetelt terveztünk, ezért a menü is már hetekkel előtte tervezve volt.
Nagy gonddal kiválasztottam a tortát (nagy dilemmában voltam, hogy Minionos, vagy Bogyó és Babócás legyen, aztán az utóbbi nyert), idén egy újabb cukrászdát választottam, a Herold Cukrászdát, és maximálisan meg voltam elégedve.
A hölgynek három torta képét vittem el, mindegyikből más tetszett, és mikor vázoltam az elképzeléseimet, ő csak szorgosan jegyzetelt, és az eredmény tökéletes lett.
Azonkívül még beszereztem Micimackós (vagy ahogy Regina mondja Micikokós) lufit, kölyökpezsgőt, Micimackós papírtányért, poharat, Boldog szülinapos csákót, tehát minden adott volt a szülinapi partyhoz.

A nap a buli előkészítésével, a hiányzó kiegészítők beszerzésével kezdődött, és mintha Regina érezte volna, hogy ma különleges nap van, az Ipadon a youtube-on már reggel a Halász Judit-féle Boldog születésnapot! dalt hallgatta.

Aztán próbáltuk rávenni egy kis alvásra ebéd után, de se Apával, se a Mamával nem volt hajlandó, így aztán némi pihenés után feladtuk a próbálkozást.

A party délután 2-kor kezdődött, először Jutka mama, Papa és Tamás érkezett.
Már az ablakból látta, ahogy megérkeznek, és már akkor nagy volt az öröm, aztán mikor nyitotta az ajtót, majd kiugrott a bőréből. Gyors puszi mindenkinek, aztán már jött is az ajándékozás. Nagy csomagot kapott, így először csak félve nézegette, aztán ahogy kibontotta, és meglátta, felcsillant a kicsi szeme.
Jutka mama és a Papa nagyon eltalálta, hogy mire vágyik Regina, mert azt hiszem, mindig is áhítozott egy saját játék konyhára, mert ahova mentünk, és volt, szinte el sem lehetett mozdítani mellőle.
Ez így volt most is, utána már nem nagyon lehetett elterelni semmivel a figyelmét.

Aztán megjött Vica, Mano, Zsebi és Bogyó. Regina újabb nagy üdvrivalgásban tört ki, amit Zsebi először nem fogadott ugyanilyen lelkesen, de aztán a gyerekszobában lévő játék után oldottabb lett a hangulat, és sor kerülhetett az ajándékok átadására. Zsebi készségesen segített az ajándékok kibontásában.

A Mama ajándéka is nagy sikert aratott, a nagy plüss százlábún az egész ABC felsorakozott, még szerencse hogy ennyi betűből áll, így a három gyerek kényelmesen elfért az állaton, és hárman három fele rángathatták, még így is mindenkinek egy jókora darab jutott belőle.

Kis játék, aztán jöhetett a nap fénypontja, a torta.
Bár Regina ott volt, mikor megrendeltük a tortát, mikor Apa hazahozta, akkor is vetett rá egy pillantást, de mikor meglátta a tortát a gyertyákkal, nagyra kerekedtek és ámulattal nézte. Aztán nagyon ügyesen elfújta a gyertyákat, többször is, majd közösen felvágtuk a tortát, és kiosztottuk mindenkinek.

Aztán megint következett a közös játék Zsebivel, és szinte el is felejtettük a saját ajándékunkat odaadni, de aztán egy megfelelő pillanatban, amikor éppen a legokkal játszottak, akkor úgy gondoltuk, itt az alkalom, hogy a készletet bővítsük egy újabb doboz legoval.
Még egy kis játék, aztán mindenki elköszönt.

Mivel Regina is fáradt volt már, de a játékot még akkor sem akarta otthagyni, megbeszéltem vele, hogy megfürdünk, aztán pizsamában még játszhat egy picit.
A fürdés szokás szerint megnyugtatta, pedig a játék ott is folytatódott. Aztán mikor törölköztünk, egyszer csak azt mondta:
"- Anya, fáradt vagyok."
Felöltöztettem, még egy kicsit pakolt a játék konyhába, aztán már bújt is az ágyába, kérte a tejcijét és a mesét.
Apának még eszébe jutott, hogy a lufit oda sem adtuk neki, így azt még gyorsan bepótoltuk, aminek még így is örült, pedig ott volt mikor megvettük, és 2 napig abban a tudatban élt, hogy a Micimackós lufi Anyáé, és nem is nyúlt hozzá, most azért boldog volt, hogy mégis az ő szobájába költözött a lufi.

A kölyökpezsgő pedig a nagy sürgés-forgásban el is maradt, pedig még a műanyag pezsgős poharak beszerzésére is gondoltam, hogy a kis emberkék méltó módon ihassák a nekik való italt, de remélhetőleg a szavatossági ideje nem jár le jövő ilyenkorig. 

Szokás szerint a szobájában megitta a tejét, majd kihozta, és közölte, hogy elfogyott, majd visszament a szobájába, becsukta az ajtót, lefeküdt és szerintem pillanatok alatt már aludt is.

Nagyon mozgalmas, de remélem boldog napja volt Pici Lányomnak, mert bár a sok készülődésbe, és az izgalomba, hogy minden jól sikerüljön, én is elfáradtam, de a csillogó szemét látva minden pillanat megérte.

Mikulás 2013.

A Mikulás nap legnagyobb eseményéről már beszámoltam, de akkor jöjjön az egész nap története.

Regina már hetek óta nagyon készült rá. Minden este lefekvéskor elmondogatta, hogy "Mikulás jön, hoz Ninnának ajándékot", és nem egyszer egy kis zajt hallva fel is kelt az ágyból, és szaladt az ajtóhoz, hogy kinyissa a Mikulásnak.

Már előtte nap készültünk az ünnepségre, hiszen Édesanyám itt aludt, hogy másnap együtt mehessünk az ünnepségre. Megkérdeztem Reginától, hogy odaadja-e a cumit a Mikulásnak, de csak annyit mondott, NEM. Én úgy gondoltam, hogy ha már másfél hónapja készül rá, legalább próbáljuk meg, aztán ha nem lesz belőle semmi, akkor sem történik semmi, de nagyobb baj lenne, ha oda akarná adni, és nem lenne kéznél.

Ahogy tavaly is, úgy ebben az évben is a Sziget-Kék Klub Mikulás ünnepségére mentünk. Nem sokkal 10 után érkeztünk, így Regina kicsit játszhatott, mielőtt betessékeltek bennünket a terembe, ahova a Mikulás érkezett. Tavaly még a leghátsó sorban húztuk meg magunkat, idén viszont a cumi-küldetés miatt az első sorba helyezkedtünk. Sok gyerek volt, még több felnőttel, így a hely némileg szűkösnek bizonyult, és a gyerekek hozzáállása is elég változatos volt.
Megérkezett a Manó, próbálkozott némi énekkel meg mesével, de Édesanyámmal körülnézve Reginán kívül kb. két gyerek figyelt, a többiek vagy sírtak, vagy elvoltak a saját kis dolgukkal. Persze Regina mindig ilyen, mert jelbeszéden is, zenebölcsiben is a játék helyett inkább figyel és tanul, és itthon előadja az ott tanultakat.
Persze most az is közrejátszhatott, hogy nagyon készült a nagy találkozásra, és bár Édesanyám ölében ült, ő azt mondta, annyira dobogott a kis szíve, hogy majd kiugrott a helyéről.
Aztán megszólalt a csengettyű, és megjelent a Mikulás, Pici Lányom pedig már nyújtotta is felé a cumit. A Mikulás pedig elvette, így a küldetés teljesítve lett. Megkapta az ajándékot, de szerintem annyira izgult, hogy az ünnepség további részét teljes kábulatban töltötte. Nem is tartott sokáig, mert ahogy a csomagok a gyerekekhez kerültek, a Mikulás el is köszönt, így a tavalyival ellentétben még fényképezkedni sem lehetett vele.
Így aztán hazasétáltunk, Regina pedig büszkén hozta a csomagot. Itthon első dolga volt kibontani, és felfalni egy csoki Mikulást. Az ebéd ezek után érdeklődés hiányában elmaradt, de a nagy izgalom után hamar el is aludt.

Mivel szépen sütött a nap, amit ébredés után Regina is megjegyzett, úgy gondoltuk, a városban is keresünk még Mikulást. Szép nagyot sétáltunk, ettünk sült gesztenyét, ittunk forralt bort/gyerek puncsot, kinek mit szabadott és láttunk Mikulást is. Reginát azonban már nem érdekelte. Valahogy azt láttam rajta, hogy az ő Mikulása az volt, aki a cumit elvitte, és innentől ő már más Mikulással nem foglalkozik, elvégre már cumit sem tud neki adni.
Azért a Széchenyi téren felállított karácsonyfa még mindig bűvöletbe ejtette, és a kis vasúttal is mentünk egy kört, amit azt hiszem a télen még jó párszor meg fogunk ismételni.

Mire hazaértünk éhes is, fáradt is volt, de még egy nagy feladat hátra volt, hiszen a kis csizmákat ki kellett pucolni, ezért vacsora után rongyot ragadtunk, hogy a csizmácskák patyolat tisztán kerüljenek az ablakba.

A nagy izgalom miatt az elalvás sem volt egyszerű, így aztán meg is kérdeztük, hogy akkor ki fog Reginának ajándékot hozni, amire ő rávágta, hogy a Mama. Mi persze jót nevettünk rajta, hogy más gyerek 6-8 éves koráig hisz a Mikulásban, ő hamar lerendezte ezt a dolgot, de aztán hamar megegyeztünk, és ágyba tessékeltük.

Mikor Regina elaludt, azt volt az utolsó mondata, amit az elmúlt hetekben minden este elmondott, nagyon várta, hogy a Mikulás személyesen is ellátogasson hozzá.
Édesanyámmal mi pedig nagyon készültünk, hogy miután elaludt, eljátszhassuk a Mikulás szerepét. Majdnem le is buktunk, mert sokat zörögtünk, így Regina is egy pillanatra felébredt, de aztán minden rendben volt, és vártuk a reggelt.

Azt hittük, hogy reggel majd az első dolga lesz, hogy az ablakhoz megy, így nem látjuk a meglepetést, de szerencsénkre nem így volt, ezért fel tudtunk készülni.
Volt megilletődés, aztán szépen lassan közelebbről is megnézte a csizmácskákat, és a csizmákba bele nem férő dolgokat. Majd integetett a Mikulásnak és megköszönte neki az ajándékokat. Aztán picit játszott, majd gondolt egyet, visszament az ablakhoz, és még egyszer integetett, és megköszönte.
Aztán a mai nap is mozgalmas volt, így csak délután tudott játszani, de a csokik nagy részét elfogyasztotta, így ma gyakorlatilag más nem is evett.

Az esti alvásnál már Halász Judit Boldog születésnapot! című dalát hallgatta, és azzal aludt el, hogy "Ninnának is lesz tortája", tehát gondolatban már a születésnapjára készül.

És búcsút vettünk a cumitól....

Eljött a nagy nap, amikor Regina elindult, hogy találkozzon a Mikulással. Reggel megkérdeztem tőle, mikor útnak indultunk, hogy visszük-e a cumit, de erre csak annyit mondott, hogy NEM. Mivel azonban mostanában mindenre ez a válasz, nem is vettem komolyan. Így aztán megegyeztünk, hogy elvisszük magunkkal a cumit, biztos ami biztos alapon, de ha nem akarja, nem kell odaadnia a Mikulásnak.
Az ünnepség alatt végig figyelte a Manót, aki "bemelegítette" a terepet a Mikulás számára, és a cumit ott szorongatta a kis kezébe.
Aztán mikor megjelent a fehér szakállú, ő már nyújtotta is neki oda a cumit, végül aztán egy megfelelő pillanatban a Mikulás el is vette, és látni lehetett, hogy Regina szívéről hatalmas kő esett le, mert addig annyira izgult, hogy majd kiugrott a pici szíve a helyéről.
Én pedig olyan büszke voltam a Pici Lányomra, hogy még a könnyem is kicsordult.

Biztos nagy bátorság és elhatározás kellett egy 2 éves gyerektől, hogy odaadja azt a tárgyat, ami születésétől fogva elkísérte (még ha nem is ugyan az a cumi), és ilyen könnyen megváljon tőle csak azért, mert így beszéltük meg.

Nem akarom fényezni magam, de azt hiszem, ez is egy olyan dolog, amit nagyon jól csináltam. Nem volt se sírás, se lelki törés, mindent saját akaratából csinált, és ő is büszke lehetett magára.
És hogy még egyszer így csinálnám-e? IGEN.
Picinek megnyugtató volt számára a cumi, én örültem, ha nem szívta ki a mellem, és nagyobb korában is megnyugtatta, ha szüksége volt rá. Most pedig, hogy már nincs szüksége rá, nyugodt szívvel adta oda a Mikulásnak az ajándékért cserébe.

Apák napja

"Férfiként, majd apaként a felelősséged nem csak arra korlátozódik, hogy eltartsd a családodat és anyagilag támogasd. A felelősséged abban rejlik, hogy megfelelő példát állíts a gyermekeid és a következő generáció elé, mint férfi, mint férj, mint apa."

Anyák napja (ami nem egészen lett anya napja)

Különleges nap, hiszen most először nem csak a sok szeretetért és gondoskodásért köszönetet mondó gyerekként éltem át ezt az ünnepet, hanem már édesanyaként.
Mondhatjuk úgy is, hogy Mono emlékezetessé tette a mai napot.
Hajnali 1-kor úgy gondolta, hogy ő minél hamarabb fel akar köszönteni Anyák napja alkalmából, így aztán 2 órán keresztül beszélgetett velem és vigyorgott rám, ellenállva minden próbálkozásomnak, amellyel próbáltam rábírni egy kis alvásra.

Reggel jött Édesanyám, így megtartottuk az Anyák napját, és a Mamák napját, majd indultunk a Nagymamámhoz, ahol a Dédik napja is sorra került.

Ebéd után, kihasználva a szép időt, Édesanyámmal sétáltunk egyet a városban, amit reményeink szerint Mono végigaludt volna, de mivel ő nem így gondolta, ezért csináltunk egy-két képet a Radó szigeten. (Megjegyzem babakocsival oda lejutni kész művészet, de ez is egy olyan dolog, ami addig fel sem tűnik az embernek, amíg nincs mit tologatnia)

A sétából visszafele betértünk az Árkádba, ahol nagyon kedvesen megemlékezve az Édesanyákról virágot kaptak. A Monot éppen Édesanyám tolta, így ő kapta a virágot, és mikor rákérdeztem, hogy "És én??", azt a választ kaptam, hogy ez csak az anyáknak jár. Némi reklamálás és magyarázkodás után aztán én is "kisírtam" magamnak egy virágot. Utólag azon tanakodtunk Édesanyámmal, hogy ha engem a hostess-lányka túl fiatalnak tartott egy gyerekhez, akkor vajon őt nem tartotta túl öregnek hozzá??

Hazaérve a sétából letettem Monot a játszószőnyegre (ami azóta, hogy elkezdett kúszni, ami mondhatjuk, hogy szintén Anyák napi ajándék volt), csak kiindulási helye a játéknak. Én egy pillanatra kiléptem a szobából, és mire visszaértem, már azt vettem észre, hogy a Pici lányom az épp a felfedező útjában megakadályozó virágot babrálja, és próbálja gyökerestül kiszakítani a helyéről. Egy percig sem gondolkodván ezek után gyorsan áttelepítettem a virágokat egy távolabbi, még biztonságos sarokba.

Az uzsonna után desszertként almapürét tálaltam fel Mononak sárgarépalével. Szépen előkészültünk, Kisasszony a pihenőszékbe bekötve, pelenka eléterítve, a tálkában lévő püré precizen lemérve, én leül a Monoval szemben, és szép lassan elkezdem kanalazni a gyümölcsöt. Ekkor Mono egy óvatlan pillanatban nagyot lendítve a karján kiütötte a tálkát a kezemből, beterítve saját magát, a széket, a földet és félig engem. Én pedig magamban elmormoltam egy finom káromkodást, mert ugye a gyerek előtt nem beszélünk csúnyán, gyakorlatiasan összekanalaztam a gyerekemről a még hasznosítható almát, és belekanalaztam a Monoba. Miután végeztünk, átöltöztettem a Kisasszonyt, magamat, végül használható állapotba hoztam a pihenőszéket.

Azt hiszem, az utólagosan mókásan sikeredett nap során Babócám megmutatta, hogy az angyalian ártatlan külső mögött ott lapul a kisördög, és ez mostantól része lesz a mindennapjainknak.