Regina már hetek óta nagyon készült rá. Minden este lefekvéskor elmondogatta, hogy "Mikulás jön, hoz Ninnának ajándékot", és nem egyszer egy kis zajt hallva fel is kelt az ágyból, és szaladt az ajtóhoz, hogy kinyissa a Mikulásnak.
Már előtte nap készültünk az ünnepségre, hiszen Édesanyám itt aludt, hogy másnap együtt mehessünk az ünnepségre. Megkérdeztem Reginától, hogy odaadja-e a cumit a Mikulásnak, de csak annyit mondott, NEM. Én úgy gondoltam, hogy ha már másfél hónapja készül rá, legalább próbáljuk meg, aztán ha nem lesz belőle semmi, akkor sem történik semmi, de nagyobb baj lenne, ha oda akarná adni, és nem lenne kéznél.
Ahogy tavaly is, úgy ebben az évben is a Sziget-Kék Klub Mikulás ünnepségére mentünk. Nem sokkal 10 után érkeztünk, így Regina kicsit játszhatott, mielőtt betessékeltek bennünket a terembe, ahova a Mikulás érkezett. Tavaly még a leghátsó sorban húztuk meg magunkat, idén viszont a cumi-küldetés miatt az első sorba helyezkedtünk. Sok gyerek volt, még több felnőttel, így a hely némileg szűkösnek bizonyult, és a gyerekek hozzáállása is elég változatos volt.
Megérkezett a Manó, próbálkozott némi énekkel meg mesével, de Édesanyámmal körülnézve Reginán kívül kb. két gyerek figyelt, a többiek vagy sírtak, vagy elvoltak a saját kis dolgukkal. Persze Regina mindig ilyen, mert jelbeszéden is, zenebölcsiben is a játék helyett inkább figyel és tanul, és itthon előadja az ott tanultakat.
Persze most az is közrejátszhatott, hogy nagyon készült a nagy találkozásra, és bár Édesanyám ölében ült, ő azt mondta, annyira dobogott a kis szíve, hogy majd kiugrott a helyéről.
Aztán megszólalt a csengettyű, és megjelent a Mikulás, Pici Lányom pedig már nyújtotta is felé a cumit. A Mikulás pedig elvette, így a küldetés teljesítve lett. Megkapta az ajándékot, de szerintem annyira izgult, hogy az ünnepség további részét teljes kábulatban töltötte. Nem is tartott sokáig, mert ahogy a csomagok a gyerekekhez kerültek, a Mikulás el is köszönt, így a tavalyival ellentétben még fényképezkedni sem lehetett vele.
Így aztán hazasétáltunk, Regina pedig büszkén hozta a csomagot. Itthon első dolga volt kibontani, és felfalni egy csoki Mikulást. Az ebéd ezek után érdeklődés hiányában elmaradt, de a nagy izgalom után hamar el is aludt.
Mivel szépen sütött a nap, amit ébredés után Regina is megjegyzett, úgy gondoltuk, a városban is keresünk még Mikulást. Szép nagyot sétáltunk, ettünk sült gesztenyét, ittunk forralt bort/gyerek puncsot, kinek mit szabadott és láttunk Mikulást is. Reginát azonban már nem érdekelte. Valahogy azt láttam rajta, hogy az ő Mikulása az volt, aki a cumit elvitte, és innentől ő már más Mikulással nem foglalkozik, elvégre már cumit sem tud neki adni.
Azért a Széchenyi téren felállított karácsonyfa még mindig bűvöletbe ejtette, és a kis vasúttal is mentünk egy kört, amit azt hiszem a télen még jó párszor meg fogunk ismételni.
Mire hazaértünk éhes is, fáradt is volt, de még egy nagy feladat hátra volt, hiszen a kis csizmákat ki kellett pucolni, ezért vacsora után rongyot ragadtunk, hogy a csizmácskák patyolat tisztán kerüljenek az ablakba.
A nagy izgalom miatt az elalvás sem volt egyszerű, így aztán meg is kérdeztük, hogy akkor ki fog Reginának ajándékot hozni, amire ő rávágta, hogy a Mama. Mi persze jót nevettünk rajta, hogy más gyerek 6-8 éves koráig hisz a Mikulásban, ő hamar lerendezte ezt a dolgot, de aztán hamar megegyeztünk, és ágyba tessékeltük.
Mikor Regina elaludt, azt volt az utolsó mondata, amit az elmúlt hetekben minden este elmondott, nagyon várta, hogy a Mikulás személyesen is ellátogasson hozzá.
Édesanyámmal mi pedig nagyon készültünk, hogy miután elaludt, eljátszhassuk a Mikulás szerepét. Majdnem le is buktunk, mert sokat zörögtünk, így Regina is egy pillanatra felébredt, de aztán minden rendben volt, és vártuk a reggelt.
Azt hittük, hogy reggel majd az első dolga lesz, hogy az ablakhoz megy, így nem látjuk a meglepetést, de szerencsénkre nem így volt, ezért fel tudtunk készülni.
Volt megilletődés, aztán szépen lassan közelebbről is megnézte a csizmácskákat, és a csizmákba bele nem férő dolgokat. Majd integetett a Mikulásnak és megköszönte neki az ajándékokat. Aztán picit játszott, majd gondolt egyet, visszament az ablakhoz, és még egyszer integetett, és megköszönte.
Aztán a mai nap is mozgalmas volt, így csak délután tudott játszani, de a csokik nagy részét elfogyasztotta, így ma gyakorlatilag más nem is evett.
Az esti alvásnál már Halász Judit Boldog születésnapot! című dalát hallgatta, és azzal aludt el, hogy "Ninnának is lesz tortája", tehát gondolatban már a születésnapjára készül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése