Az ajándék már hónapokkal ezelőtt megvolt, és mivel ahogy tavaly, így idén is nagy családi összejövetelt terveztünk, ezért a menü is már hetekkel előtte tervezve volt.
Nagy gonddal kiválasztottam a tortát (nagy dilemmában voltam, hogy Minionos, vagy Bogyó és Babócás legyen, aztán az utóbbi nyert), idén egy újabb cukrászdát választottam, a Herold Cukrászdát, és maximálisan meg voltam elégedve.
A hölgynek három torta képét vittem el, mindegyikből más tetszett, és mikor vázoltam az elképzeléseimet, ő csak szorgosan jegyzetelt, és az eredmény tökéletes lett.
Azonkívül még beszereztem Micimackós (vagy ahogy Regina mondja Micikokós) lufit, kölyökpezsgőt, Micimackós papírtányért, poharat, Boldog szülinapos csákót, tehát minden adott volt a szülinapi partyhoz.
A nap a buli előkészítésével, a hiányzó kiegészítők beszerzésével kezdődött, és mintha Regina érezte volna, hogy ma különleges nap van, az Ipadon a youtube-on már reggel a Halász Judit-féle Boldog születésnapot! dalt hallgatta.
Aztán próbáltuk rávenni egy kis alvásra ebéd után, de se Apával, se a Mamával nem volt hajlandó, így aztán némi pihenés után feladtuk a próbálkozást.
A party délután 2-kor kezdődött, először Jutka mama, Papa és Tamás érkezett.
Már az ablakból látta, ahogy megérkeznek, és már akkor nagy volt az öröm, aztán mikor nyitotta az ajtót, majd kiugrott a bőréből. Gyors puszi mindenkinek, aztán már jött is az ajándékozás. Nagy csomagot kapott, így először csak félve nézegette, aztán ahogy kibontotta, és meglátta, felcsillant a kicsi szeme.
Jutka mama és a Papa nagyon eltalálta, hogy mire vágyik Regina, mert azt hiszem, mindig is áhítozott egy saját játék konyhára, mert ahova mentünk, és volt, szinte el sem lehetett mozdítani mellőle.
Ez így volt most is, utána már nem nagyon lehetett elterelni semmivel a figyelmét.
Aztán megjött Vica, Mano, Zsebi és Bogyó. Regina újabb nagy üdvrivalgásban tört ki, amit Zsebi először nem fogadott ugyanilyen lelkesen, de aztán a gyerekszobában lévő játék után oldottabb lett a hangulat, és sor kerülhetett az ajándékok átadására. Zsebi készségesen segített az ajándékok kibontásában.
A Mama ajándéka is nagy sikert aratott, a nagy plüss százlábún az egész ABC felsorakozott, még szerencse hogy ennyi betűből áll, így a három gyerek kényelmesen elfért az állaton, és hárman három fele rángathatták, még így is mindenkinek egy jókora darab jutott belőle.
Kis játék, aztán jöhetett a nap fénypontja, a torta.
Bár Regina ott volt, mikor megrendeltük a tortát, mikor Apa hazahozta, akkor is vetett rá egy pillantást, de mikor meglátta a tortát a gyertyákkal, nagyra kerekedtek és ámulattal nézte. Aztán nagyon ügyesen elfújta a gyertyákat, többször is, majd közösen felvágtuk a tortát, és kiosztottuk mindenkinek.
Aztán megint következett a közös játék Zsebivel, és szinte el is felejtettük a saját ajándékunkat odaadni, de aztán egy megfelelő pillanatban, amikor éppen a legokkal játszottak, akkor úgy gondoltuk, itt az alkalom, hogy a készletet bővítsük egy újabb doboz legoval.
Még egy kis játék, aztán mindenki elköszönt.
Mivel Regina is fáradt volt már, de a játékot még akkor sem akarta otthagyni, megbeszéltem vele, hogy megfürdünk, aztán pizsamában még játszhat egy picit.
A fürdés szokás szerint megnyugtatta, pedig a játék ott is folytatódott. Aztán mikor törölköztünk, egyszer csak azt mondta:
"- Anya, fáradt vagyok."
Felöltöztettem, még egy kicsit pakolt a játék konyhába, aztán már bújt is az ágyába, kérte a tejcijét és a mesét.
Apának még eszébe jutott, hogy a lufit oda sem adtuk neki, így azt még gyorsan bepótoltuk, aminek még így is örült, pedig ott volt mikor megvettük, és 2 napig abban a tudatban élt, hogy a Micimackós lufi Anyáé, és nem is nyúlt hozzá, most azért boldog volt, hogy mégis az ő szobájába költözött a lufi.
A kölyökpezsgő pedig a nagy sürgés-forgásban el is maradt, pedig még a műanyag pezsgős poharak beszerzésére is gondoltam, hogy a kis emberkék méltó módon ihassák a nekik való italt, de remélhetőleg a szavatossági ideje nem jár le jövő ilyenkorig.
Szokás szerint a szobájában megitta a tejét, majd kihozta, és közölte, hogy elfogyott, majd visszament a szobájába, becsukta az ajtót, lefeküdt és szerintem pillanatok alatt már aludt is.
Nagyon mozgalmas, de remélem boldog napja volt Pici Lányomnak, mert bár a sok készülődésbe, és az izgalomba, hogy minden jól sikerüljön, én is elfáradtam, de a csillogó szemét látva minden pillanat megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése