Miután június elején letudtam az ovis szülői értekezletet, elég hosszú szünet következett ovi-kezdés ügyben, hiszen az úgynevezett óvodai beszoktatásra csak augusztus 27-28-át jelölték meg.
A mi szempontunkból nem nevezném beszoktatásnak, hiszen Regina csak januárban kezdi az óvodát, de a két nap 1-1 óra az oviban, alapból is messze van az általam beszoktatásnak nevezhető valamitől, hiszen a játszótéren is több időt töltünk egy-egy alkalommal, de gondolom egy 40 éves óvoda csak rendelkezik kellő tapasztalattal ez ügyben.
Az óvoda kapuit pontban 10 órakor nyitották ki számunkra, és mindenki mehetett a saját csoportja felé, amit már tudtunk, hogy Regina a Kacsa csoportba fog járni.
Mivel jól bevált szokásunk szerint Reginát már napokkal ezelőtt készítettem rá, hogy mi lesz a program, ezért nagy várakozásokkal indultunk neki a dolognak.
A terem előtt már alig bírta kivárni, míg lekerül a kabát, és kicseréljük a cipőjét, már szaladt is a csoportba a "Sziasztok Gyerekek, jöttem játszani!" felkiáltással.
Két nagyobb kislány, egy 5 és egy 6 éves egyből a pártfogásába vette, és már bele is vetették magukat a játékba.
Én pedig szépen meghúzódtam egy csendes sarokban, és hagytam, hogy a dolgok a maguk útján menjenek. Megismerkedtem az egyik óvónénivel, gyorsan választottunk Reginának jelet. Mivel vegyes csoportba fog járni, ezért csak a felszabadult jelek közül választhattam, így lehetőségként a kifli, a nyaklánc, a pillangó, és másik két jel állt rendelkezésemre, amiből aztán a Pillangó mellett döntöttem, lévén szerintem az a legcsajosabb.
Aztán megnéztük, hol lesz Regina szekrénye, ami őt annyira nem érdekelte, inkább ment vissza játszani, én pedig egy pici székre lekuporodva egy picit beszélgettem az óvónénivel.
Azt hiszem, a látottak alapján hamar levágta, hogy Reginával nem sok gondja lesz, hiszen szépen eljátszott a gyerekekkel, nem is keresett, meg is jegyezte, hogy látszik, hogy nagyon kiegyensúlyozott, önálló kislány, és egyáltalán nem ártana neki, ha már szeptembertől elkezdhetné az óvodát, mert már megérett rá.
Az 1 óra hamar eltelt, és ahogy sejtettem, a hazamenetel nehezebb dolog volt, hiszen nem nagyon akaródzott a játékokat és a játszótársakat otthagyni, de mivel megbeszéltük, hogy másnap újra jövünk, már könnyebb dolgom volt.
Itthon aztán még sokáig mesélte, mivel is játszott az óvodában.
Másnap az udvaron volt a játék, ami először nem aratott túl nagy sikert, hiszen már reggel óta arra készült, hogy újra a kis konyhával és a vasalóval fog játszani, de aztán ahogy minden másban, ebben is könnyen meggyőzhetőnek bizonyult, és már csak azt volt nehéz megértetni vele, hogy melyik udvarrész az ő csoportjáé, és hogy ha elkóborol, akkor az óvónéni keresni fogja. Miután ezt tisztáztuk, akkor viszont nagyon aranyosan játszott a játékokkal, majd időről-időre ment az óvónénihez lejelentkezni. Míg Regina felfedezte az udvar játékait, mi megint beszélgettünk egy kicsit az óvónénivel, Regina kedvenc ételeiről, ami szerintem nincs, mert mindent nagyon szívesen megeszik, a betegségeiről, ami szintén nem adott túl hosszú beszédtémát, hiszen a 2 év alatt kétszer volt komolyabban beteg, és az egyéb szokásairól, milyen baba volt, hogy fogadja a kistesó érkezését, stb. Ahogy az első nap, az óvónéni most is el volt tőle ájulva, és úgy búcsúztunk el, hogy nagyon sajnálja, hogy csak januárban találkozunk legközelebb.
Persze tudom, hogy Regina lelkesedése sem lesz mindig ilyen, hiszen amikor már kötelező lesz az oviba járás, és minden nap menni kell, akkor már lesz olyan nap, amikor nem lesz olyan buli, és nyilván az óvónéni is a legjobb formáját próbálta mutatni a két nap alatt, én nagyon bizakodó vagyok, hogy ahogy minden nagyobb fordulópontot, ezt is gond nélkül fogjuk venni.
