Rövid, de tömör és történelmileg fontos bejegyzés következik.
Írhatnék közhelyeket, hogy milyen gyorsan elment az idő, meg ilyesmi, de hát tudjuk, hogy ez az élet rendje, így hát eljött a nap, hogy Regina óvodába menjen.
Az elmúlt pár hét olyan eseménydús volt, hogy nem is nagyon foglalkoztunk a témával, és nem is nagyon emlegettük.
Az utolsó hétvégét még a Mamánál nyaralta, aztán vasárnap alvás után már összekészítettük a kis hátizsákját, kikészítettük a ruhát, amit fel fog venni, és próbáltam minél korábban ágyba parancsolni.
Ez utóbbival szokás szerint csődöt mondtam, mert fél 11-kor aludt el.
Reggel aztán 7-kor kegyetlenül csörgött az óra, és bevallom őszintén, nekem is nagyon nehezemre esett felkelni az ágyból, mert megszoktam a lustálkodást.
A reggel teljesen zökkenőmentesen ment, bár az első nap még jött segítségnek Édesanyám, hogy Martint ne kelljen magunkkal vinni, de gyakorlatilag nem is lett volna rá szükség, mert Reginával fél 8-ra készen voltunk, így még fél órám lett volna, hogy Martinnal is elkészüljek.
Reginával 8 után pár perccel indultunk útnak, természetesen a kötelező "első oviba indulós" fotó elkészülte után.
Mikor odaértünk az oviba, Regina már ment a szekrényéhez, szépen bepakoltunk, majd már egyedül vette fel a benti cipőjét, kaptam egy búcsú "Szia Anya!"-t, és már szalad is be a terembe. Én még váltottam pár szót az óvónénivel, majd eljöttem.
Mikor fél 1-kor érte mentem, az óvónéni mellett ült a kis széken, és hallgatta, az altatós mesét. Egy szó nélkül jött felöltözni, miközben, mi átbeszéltük a napot az óvónénivel, aki azt mondta, semmi gond nem volt vele, csak ebéd közben állt fel párszor.
Mivel Regina nagyon szeretett volna a pillangós ágyában aludni, ezért megbeszéltük, hogy másnap, ha úgy alakul, akkor ott aludhat.
Hazafele kérdezgettem, milyen is volt az első, nap, barátkozott-e, mivel játszott, mit evett, stb., ő pedig szépen lassan csepegtette az információkat, de az, hogy nem aludhatott a pillangós ágyban, vissza-visszatért a beszámoló alatt.
Itthon aztán még evett egy mandarint, majd le is feküdt az ágyába, de végül az enyémben aludt el, és aludt is 2,5 órát, amiből arra következtettem, hogy jól elfáradhatott.
2015. január 6., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése