Anyák napja (ami nem egészen lett anya napja)

Különleges nap, hiszen most először nem csak a sok szeretetért és gondoskodásért köszönetet mondó gyerekként éltem át ezt az ünnepet, hanem már édesanyaként.
Mondhatjuk úgy is, hogy Mono emlékezetessé tette a mai napot.
Hajnali 1-kor úgy gondolta, hogy ő minél hamarabb fel akar köszönteni Anyák napja alkalmából, így aztán 2 órán keresztül beszélgetett velem és vigyorgott rám, ellenállva minden próbálkozásomnak, amellyel próbáltam rábírni egy kis alvásra.

Reggel jött Édesanyám, így megtartottuk az Anyák napját, és a Mamák napját, majd indultunk a Nagymamámhoz, ahol a Dédik napja is sorra került.

Ebéd után, kihasználva a szép időt, Édesanyámmal sétáltunk egyet a városban, amit reményeink szerint Mono végigaludt volna, de mivel ő nem így gondolta, ezért csináltunk egy-két képet a Radó szigeten. (Megjegyzem babakocsival oda lejutni kész művészet, de ez is egy olyan dolog, ami addig fel sem tűnik az embernek, amíg nincs mit tologatnia)

A sétából visszafele betértünk az Árkádba, ahol nagyon kedvesen megemlékezve az Édesanyákról virágot kaptak. A Monot éppen Édesanyám tolta, így ő kapta a virágot, és mikor rákérdeztem, hogy "És én??", azt a választ kaptam, hogy ez csak az anyáknak jár. Némi reklamálás és magyarázkodás után aztán én is "kisírtam" magamnak egy virágot. Utólag azon tanakodtunk Édesanyámmal, hogy ha engem a hostess-lányka túl fiatalnak tartott egy gyerekhez, akkor vajon őt nem tartotta túl öregnek hozzá??

Hazaérve a sétából letettem Monot a játszószőnyegre (ami azóta, hogy elkezdett kúszni, ami mondhatjuk, hogy szintén Anyák napi ajándék volt), csak kiindulási helye a játéknak. Én egy pillanatra kiléptem a szobából, és mire visszaértem, már azt vettem észre, hogy a Pici lányom az épp a felfedező útjában megakadályozó virágot babrálja, és próbálja gyökerestül kiszakítani a helyéről. Egy percig sem gondolkodván ezek után gyorsan áttelepítettem a virágokat egy távolabbi, még biztonságos sarokba.

Az uzsonna után desszertként almapürét tálaltam fel Mononak sárgarépalével. Szépen előkészültünk, Kisasszony a pihenőszékbe bekötve, pelenka eléterítve, a tálkában lévő püré precizen lemérve, én leül a Monoval szemben, és szép lassan elkezdem kanalazni a gyümölcsöt. Ekkor Mono egy óvatlan pillanatban nagyot lendítve a karján kiütötte a tálkát a kezemből, beterítve saját magát, a széket, a földet és félig engem. Én pedig magamban elmormoltam egy finom káromkodást, mert ugye a gyerek előtt nem beszélünk csúnyán, gyakorlatiasan összekanalaztam a gyerekemről a még hasznosítható almát, és belekanalaztam a Monoba. Miután végeztünk, átöltöztettem a Kisasszonyt, magamat, végül használható állapotba hoztam a pihenőszéket.

Azt hiszem, az utólagosan mókásan sikeredett nap során Babócám megmutatta, hogy az angyalian ártatlan külső mögött ott lapul a kisördög, és ez mostantól része lesz a mindennapjainknak.