Úgy gondolom, hogy a babavárás alatt mindenkinek vannak elképzelései, hogyan is szeretné táplálni leendő gyermekét. Aztán ha a szoptatás mellett dönt, vagy közbe szól a természet, vagy nem.
Az ember lánya végighallgatja a szülésfelkészítő tanfolyamon hallottakat, utána olvas, aztán a szülést követő pillanatban már arra eszmél, hogy az alig pár perces babáját a mellére teszik, és ő ösztönösen tudja, mit kell tennie, és az anya szervezete erre válaszolva táplálni kezdi kicsinyét.
Aztán az első hét nem megy egyszerűen, hiszen a baba éhes, viszont az anya szervezete még nem áll teljesen készen a tejtermelésre a megfelelő mennyiségben, legalábbis az én esetemben így történt. És azt hiszem az volt az a pillanat, amikor a szülés, és a kis jövevény érkezésének feszültsége kitört belőlem, hiszen együtt sírtam azzal a törékeny kis lénnyel a karomon, akinek nem tudtam enni adni. Szerencsére a tápszer átsegített ezen a nehéz időszakon, és 1-2 alkalmat leszámítva nem is volt rá szükség.
Aztán a természet tette a dolgát, és Mono szépen szopizott, és hogy nemhogy elég, de még sok is volt a tejem, annak ellenére, hogy Pici Babám a sokszorosát ette a tankönyvi normának. Azóta is napi 5-6 néha 7 alkalommal eszik, így azt hiszem, tapasztalat van bőven:
- Az ember lánya a szülést követően örül, hogy eltűnt a nagy pocak, és végre nincs akadálya a hason alvásnak, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy egy nagy lufi helyett most két kisebbet kaptam, és ez férfi szemmel nagyon is vonzó lehet, viszont én inkább úgy éreztem magam, mint aki frissen plasztikáztatott, és nagyon elnézte a méretet.
- Az újszülött tényleg 3 óránként eszik, szinte percre pontosan. És hogy honnan jön rá az ember, hogy már teljesítőképességének határait súrolja? Mikor már azt sem tudja álmából felriadva, hogy épp vissza kell vinni a babát a kiságyba, vagy ki kell venni, hogy újra ehessen.
- A szoptatás az első időben igen is fájdalmas. Teljesen mindegy, hogy az ember jó technikával teszi mellre a babát, vagy sem, amíg a szervezet nem szokik hozzá ehhez a fajta ingerhez, csillagokat láttam. Főleg miután a Mono egyszer sikeresen belemarkolt a mellembe, és biztos ami biztos még csavart is rajta egyet.
- A szoptatós párna csak a nevében szoptatós. Legnagyobb hasznát a terhesség alatt a pocak alvás közbeni kitámasztására alkalmaztam, amit Mini kevésbé tolerált, hiszen úgy érezte, mintha egy 3. személy tolakodott volna a hitvesi ágyba, aki elég nagy, és még zajos is. Viszont remekül tudtam vele aludni. Mikor aztán eljött a szoptatás ideje, egy-két használat után a sarokba kerül, mert a babát sokkal könnyebb volt magam mellé fektetve, vagy egyszerűen a karomban tartva szoptatni.
- Arra is hamar rá kellett jönnöm, hogy rendesen szoptatni csak nagyon éhes, vagy alvó csecsemőt lehet. Ez főleg a 3. hónap után volt igaz, amikor már felfedezte a kezeit és a lábait, így aztán amint már nem volt teljesen üres a pocak, minden érdekesebb volt. Azóta már bevezettük a hason, négykézláb, térden állásban, és ülés közbeni szopást, és kíváncsian várom, hogy az állás közbeni, vagy totyogás közben történő étkezést is kifejleszti-e a Mono.
- Ahogy Sógornőm is mondani szokta, egy baba vagy "teli" van, vagy "üres", köztes állapot nincs. Ez a szoptatásnál főleg igaz, hiszen amíg nem lakott jól, vagy el nem alszik, nem ereszt el. Az "üres"-ben lévő babát könnyű felismerni, hiszen sír. Ez leginkább Mononál a hajnali ébredés során megfigyelhető állapot, hiszen ha nem vagyok elég gyors, akkor már a kiságyban térdelve keservesen panaszkodik, hogy "Anya, adjál már enni". Ilyenkor úgy érzem magam, mint a Tom & Jerry filmekben lévő csirkék, akiket a macska csak sült csirkecomboknak látott. Nem tudom, hogy a Mono mit láthat ilyenkor, egy mászkáló tejesüveget?
- A szoptatás alatt ajánlott és nem ajánlott ételek listája azért van, hogy a kismama még inkább rettegjen, hogy újszülött babájánál mindent jól csinál-e vagy sem. Bár lehet, hogy vannak babák, akik érzékenyebbek, Mononál teljesen mindegy volt, hogy mit eszek, semmi baja nem volt tőle. Egyetlen egy alkalommal figyeltem meg, hogy a brokkolitól nagyon szép zöldet kakilt. Azért nem mondom, hogy nem jár némi lemondással, és odafigyeléssel, ha az ember a szoptatást választja babája táplálására, mert bár nem vagyok egy nagy alkoholista, már nagyon szívesen meginnék egy pohár pezsgőt, vagy egy kevés tojáslikőrt, esetleg egy koktélt.
- A csecsemő táplálásának nincsen gyorsabb és egyszerűbb módja, hiszen mindig kéznél van, a megfelelő hőmérsékletű, a megfelelő tápanyagokat tartalmazza, és nem kell sterilizálgatni, mosogatni semmit. A természet csodájának köszönhetően tökéletesen érvényesül a kereslet-kínálat elve, és bár az anya életében semmi sem változik, egyik napról a másikra lényegesen több vagy kevesebb tej termelődik a baba igényeit figyelemben tartva.
- Ha Mono vigasztalhatatlanul sír, a legegyszerűbb módja a megnyugtatásának a szoptatás. Ez olyan biztonságot ad, és megnyugtató a számára, hogy bármi baj van, pillanatok alatt megfeledkezik róla.
- A szoptatás olyan kapcsolatot alakít ki anya és a babája között, amit semmi mással nem lehet elérni. Imádom nézni még mindig szoptatás közben. Ahogy keresi a szájával a mellemet, ahogy szopizás közben kis kezével simogat, ahogy néha felpillant, hogy még megvagyok-e, ahogy jóllakottan rám vigyorog, vagy ahogy elalszik, és a kis szája szélén még ott van az utolsó csepp anyatej.
És bár már javában ismerkedünk a kanállal és a szilárdabb ételekkel, még jópár hónapig szeretném átélni ezeket a csodás és bensőséges pillanatokat Monoval, ami csak a mienk, mert bárki más csak zavaró és felesleges tényező ebben a kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése