Mivel már októberben megjelennek a boltokban a csoki Mikulások, ezért természetes, hogy Reginát már most elkezdte foglalkoztatni a téma, és feleleveníti a cumi dolgot, és sorolja, mit is szeretne kapni a Mikulástól.
Győrben van egy kezdeményezés, hogy aki levelet ír a Mikulásnak, és elég gyors, az kap jegyet a színházban lévő előadásra, és a Mikulás személyes levelet ír neki.
Így aztán gondolván, hogy Regina nagyon örülne egy ilyen meglepetésnek, tollat ragadtam, és a 3 éves lánykám nevében, levelet írtam a Mikulásnak.
Bevallom őszintén, hogy nem is volt ez olyan egyszerű, mint az ember elsőre gondolná. Főleg az okozott gondot, hogy kb. 18 éves korom óta nem írtam írott betűkkel, és azért valljuk be őszintén, egy kézzel írott levél mégis csak úgy mutat jól, így aztán volt néhány betű, amelyiknek az írásán erősen el kellett gondolkodnom, és végül meg is született egy egész hosszú levélke:
"Kedves Mikulás!
Bartha Regina vagyok, és decemberben leszek 3 éves.
Az elmúlt évben nagyon sok minden történt velem.
Tavaly odaadtam Neked a cumimat, amiért Édesanyám nagyon
büszke volt rám, és Te pedig hoztál nekem érte ajándékot, aminek nagyon
örültem.
Az év elején megtudtam, hogy kistestvérem fog születni, és
mivel Édesapám külföldön dolgozik, ezért nagyon sokat segítettem Anyának.
Együtt rendeztük be a babaszobát, és segítettem Anyának kisruhákat választani a
tesó számára.
Szeptemberben megszületett a kistestvérem, Martin, akit már
nagyon vártam. Azóta is próbálok jól viselkedni, segíteni Anyának. Minden este
együtt fürdetjük Martint, és ha a tesó sír, akkor szólok Anyának, hogy etesse
meg, vagy tegye tisztába, mert bekakilt.
Mikor a tesó érkezését vártuk, kaptam szép új ágyat, de Anya
és Apa hiába kérlelnek, az egész éjszakát ritkán töltöm ott, mert éjszaka
mindig átköltözök hozzájuk.
Januártól óvodába fogok járni, amit már nagyon várok, és
pillangó lesz a jelem. Addig is itthon játszom Anyával és Apával. Nagyon
szeretem a logikai játékokat, a kártyákat, de ha ahhoz van kedvem, nagyon sokat
gyurmázok, és festegetek, vagy éppen a babáimmal játszom el ugyanazt, amit Anya
csinál Martinnal, de szívesen főzőcskézek igaziból Anyával, vagy éppen játékból
a kiskonyhámmal.
Remélem Te is úgy láttad, hogy jó voltam ebben az évben, és
részt vehetek a színházi ünnepségen, és a kiscsizmámba is teszel majd valami
ajándékot.
Idén is nagyon várlak:
Regina"
És már mentem is, hogy feladjam a postán a Mikulásnak, és talán még nagyobb izgatottsággal várjam a választ, mint Regina.
Bár Apa az elején csak annyit fűzött a levelemhez, hogy nagyon ráérek, hogy ilyenekre van időm, kb. 2 nap múlva megkérdezte, hogy elvihetné-e ő Reginát az előadásra, ha kapunk jegyet.
Azt hiszem mondhatom, hogy idegtépő 3 hét volt, és ennél jobban maximum a főiskolai értesítőt vártam, hogy felvettek-e vagy sem. Fokozta az izgalmat, hogy a facebook baba-mama fórumán sorra jöttek a bejegyzések, hogy ki kapta már meg a levelet, és aki nem kapott jegyet, ott mi volt a kifogás. (nincs 3 éves a gyerkőc, van kisebb testvér, stb.)
Aztán mikor Martinnal hazajöttük a kórházból, ott várt a postaládában a levél, ami széppé tette a napom. (rám is fért az előtte való 2 nap után)
És a levélben ez állt: (szigorúan piros tollal írva, mert mi mással írhatna a Mikulás)
"Kedves Regina!
Toronyszobám ablakából éppen a Manókat néztem, amint gyermeki jókedvvel hócsatáztak egymással, de ekkor nyikordult meg a nagy tölgyfa ajtó és Peti postás robogott be rajta a te leveleddel. Kandallóm elé beültem a nagy hintaszékembe és hatalmas öröm töltötte el a szívemet, amint olvastam a leveledet. A messzelátó távcsövemmel, mikor figyellek Benneteket, örülök, hogy a testvércsengettyű nem szólal meg. Ez azt jelenti, nem rosszalkodtok és nagyon jó testvérek vagytok. Nagyon ügyes kislány vagy, sokat segítesz Anyukádnak. A cumidat még mindig őrzöm, beraktam a kisszekrényembe a többi cumi közé. De mivel kaptál szép új ágyikót Anyáéktól, ott kellene aludni és akkor már tényleg elmondhatod, hogy nagy kislány lettél. Az én Manócskáim is a saját ágyikójukban alszanak.
Nagyon vigyázz a kistesóra és tanítsd majd meg mindenre, amit Te már tudsz.
Várom a találkozás.
Csizmákat az ablakba és belepottyan az ajándék.
Üdvözlettel:
Mikulás Bácsi"
Nagyon örültünk a levélnek és a jegynek, főleg Apa és én. Reginának felolvastam, de elsőre nagyon meg volt illetődve, aztán meg nem eresztette a levelet, merthogy azt neki írta a Mikulás.
Biztos vagyok benne, hogy volt hatása a levélnek, mert az elkövetkezendő napokban feltűnően jó volt, de érdekes módon, magát az ünnepséget és a Mikulással való találkozást annyira nem várta.
Aztán elérkezett a nap, és Apával elmentek az ünnepségre. A továbbiakról nem tudok nyilatkozni, de Apa szerint a műsor unalmas volt, és egyáltalán semmi köze nem volt a Mikuláshoz, de amikor hazaértek, Regina boldogan szorongatta a Mikulás-csomagot, ami elég bőséges volt.
Összességébe véve, azt hiszem, kedves gesztus a szervezőktől, hogy több ezer gyereknek személyre szabott választ írnak, ingyenes műsorról és Mikulás-csomagról gondoskodnak, és a levélre való válasz alatti várakozással a felnőttekben is felébresztik a Mikulásban való hitet.
Bár Apa az elején csak annyit fűzött a levelemhez, hogy nagyon ráérek, hogy ilyenekre van időm, kb. 2 nap múlva megkérdezte, hogy elvihetné-e ő Reginát az előadásra, ha kapunk jegyet.
Azt hiszem mondhatom, hogy idegtépő 3 hét volt, és ennél jobban maximum a főiskolai értesítőt vártam, hogy felvettek-e vagy sem. Fokozta az izgalmat, hogy a facebook baba-mama fórumán sorra jöttek a bejegyzések, hogy ki kapta már meg a levelet, és aki nem kapott jegyet, ott mi volt a kifogás. (nincs 3 éves a gyerkőc, van kisebb testvér, stb.)
Aztán mikor Martinnal hazajöttük a kórházból, ott várt a postaládában a levél, ami széppé tette a napom. (rám is fért az előtte való 2 nap után)
És a levélben ez állt: (szigorúan piros tollal írva, mert mi mással írhatna a Mikulás)
"Kedves Regina!
Toronyszobám ablakából éppen a Manókat néztem, amint gyermeki jókedvvel hócsatáztak egymással, de ekkor nyikordult meg a nagy tölgyfa ajtó és Peti postás robogott be rajta a te leveleddel. Kandallóm elé beültem a nagy hintaszékembe és hatalmas öröm töltötte el a szívemet, amint olvastam a leveledet. A messzelátó távcsövemmel, mikor figyellek Benneteket, örülök, hogy a testvércsengettyű nem szólal meg. Ez azt jelenti, nem rosszalkodtok és nagyon jó testvérek vagytok. Nagyon ügyes kislány vagy, sokat segítesz Anyukádnak. A cumidat még mindig őrzöm, beraktam a kisszekrényembe a többi cumi közé. De mivel kaptál szép új ágyikót Anyáéktól, ott kellene aludni és akkor már tényleg elmondhatod, hogy nagy kislány lettél. Az én Manócskáim is a saját ágyikójukban alszanak.
Nagyon vigyázz a kistesóra és tanítsd majd meg mindenre, amit Te már tudsz.
Várom a találkozás.
Csizmákat az ablakba és belepottyan az ajándék.
Üdvözlettel:
Mikulás Bácsi"
Nagyon örültünk a levélnek és a jegynek, főleg Apa és én. Reginának felolvastam, de elsőre nagyon meg volt illetődve, aztán meg nem eresztette a levelet, merthogy azt neki írta a Mikulás.
Biztos vagyok benne, hogy volt hatása a levélnek, mert az elkövetkezendő napokban feltűnően jó volt, de érdekes módon, magát az ünnepséget és a Mikulással való találkozást annyira nem várta.
Aztán elérkezett a nap, és Apával elmentek az ünnepségre. A továbbiakról nem tudok nyilatkozni, de Apa szerint a műsor unalmas volt, és egyáltalán semmi köze nem volt a Mikuláshoz, de amikor hazaértek, Regina boldogan szorongatta a Mikulás-csomagot, ami elég bőséges volt.
Összességébe véve, azt hiszem, kedves gesztus a szervezőktől, hogy több ezer gyereknek személyre szabott választ írnak, ingyenes műsorról és Mikulás-csomagról gondoskodnak, és a levélre való válasz alatti várakozással a felnőttekben is felébresztik a Mikulásban való hitet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése