Mint minden nagy áttörést (egyedül elalvást, átaludt éjszakák), ezt így úgy gondoltam, hogy jobb akkor kivitelezni, mikor Apa nincs itthon, hiszen akkor nyugodtabban és a saját módszereimmel tudom rávenni Pici Lányomat, hogy az ágyában aludjon, még ha most már akkor jöhet ki onnan, amikor ő akar. Egy hét után be is állt a rend, és szépen ment minden, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Aztán Apa hazajött, és ahogy az lenni szokott fenekestül felforgatta a rendszert. És Regina csak 11 vagy éjfél körül, nagy sírások árán, velem a hálószobában volt hajlandó elaludni.
Majd Apa elment, és én kezdhettem a kályhától mindent.
Az első pár nap hatalmas hisztikkel, végül mellettem elalvással telt.
Aztán tegnapelőtt egyszer kétszer visszatessékeltem az ágyába, megfenyegettem, hogy ha nem fekszik le, elveszem a cumit, ekkor kivonult a nappaliból, majd egy kis idő után hallottam hogy kattan az ajtó, ahogy becsukja maga mögött, és csend lett.
Kis idő elteltével elindultam, hogy megnézzem, betakargassam, de legnagyobb megdöbbenésemre a gyerekszoba ajtaja nyitva, a ágy pedig üres.
Az én Pici Lányom úgy átköltözött a hálószobába, hogy észre sem vette, és békésen aludt az ágyamban.
Ezt másnapra tovább fejlesztette, hiszen nem elég, hogy átszökött a hálószobába, de mikor a keresésére indultam, épp az ágy közepén ülve, párnákkal körülvéve, betakarózva, távirányítóval a kezében a tévéműsorok között válogatott.
Szerencsére aztán meg tudtam győzni, hogy a saját ágyában aludjon, és remélem eljutottunk megint arra a szintre, hogy az esték küzdés mentesek lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése