Súly: 6640 g
Hossz: 65 cm
Fejkörfogat: 41 cm
Történések:
2012. május 14.
Talán az első éjszaka lett volna, amit Mono teljesen átalszik...
Bár a tankönyvek
szerint ennek már 3 hónapos kor után be kellett volna következnie, azonban a Kisasszony
a 7 órai fekvés után azóta is szinte három óránként evett.
Ma viszont a napok óta tartó kevés alvás
"meghozta" gyümölcsét, és végre kipihente magát.
Ebből következik, hogy akár én is aludhattam volna, de
úgy látszik a megszokás nem hagyott. Hajnali fél 4kor kipattantak a szemeim,
majd egyből a telefonom után nyúltam, amin megdöbbenve láttam, hogy Pici Lányom már több mind 8 órája békésen alszik. Egy gyors pillantás a
légzésfigyelőre, ami természetesem tökéletesen működött, majd a biztonság
kedvéért irány a babaszoba, hogy leellenőrizzem Babócámat, aki azt leszámítva,
hogy 180 fokban megfordult az ágyban, tényleg békésen aludt, betakargattam, majd
visszafeküdtem aludni.
Azaz csak aludtam volna, mert hogy így ébren már éreztem,
hogy az eddig eltelt időben való kimaradt szoptatástól olyan kemények lettek a
melleim, mint aki most plasztikáztatott, így aztán pont annyira fájt és feszült
is, mint a szülés utáni első hetekben. Így aztán vigyáz-fekvésben vártam, hogy
Monot felébressze a pocakja, és végre én is megkönnyebbüljek.
Mivel a hajnali látogatásommal megzavartam, hiszen ha már ott voltam, nem bírtam ki, hogy a betakargatás mellett meg ne simogassam, és ezzel ki is zökkentettem a mély alvásából, tehát alig fél órával ezután már nyöszörgött is, majd szinte félálomban töltötte meg a pocakját, és már aludtunk is tovább, egészen reggel fél 9-ig, tehát végre én is kipihenhettem magamat.
2012. május 18-19.
Kirándulás Kistarcsára.
2012. május 23.
Ma a védőnő járt nálunk, aki elvileg azért jött, hogy a Mono hozzátáplálásáról beszélgessünk, de mivel már egy hónapja eszik almát, és úgy gondolom hogy ebben a témában mindenki úgy jár el, ahogy jónak látja, sok minden újat nem tudott mondani. Még korábban vettem egy könyvet, Karin Knight és Tina Ruggiero Babakonyha, a világ legjobb receptjei címmel, és bár amerikai nézőpontokat közöl, nekem nagyon tetszenek a receptek, így aztán az internet, Édesanyám, és a saját tapasztalataim mellett ezt lesz az iránymutató Mono táplálása során.
És ha már a védőnő itt volt, Mono meg is mutatta új tudományát, így lelkesen kúszott, felült, sőt Édesanyámra kapaszkodva fel is állt, úgyhogy meg is állapítottuk, hogy a 6 hónapos státuszra már jó ideje teljesítette a feltételeket, és legalább 2 hónappal a kora előtt jár.
A látogatás végére aztán jól kifáradt, így a Mamához bújva aludt el, míg én kikísértem a védőnőt.
Míg Mono aludt, mi tettünk-vettünk Édesanyámmal, majd mikor hangokat hallva a gyerekszobából bementünk, Mono a kiságy rácsainak kapaszkodva egyedül feltérdelt, és boldogan nevetve nézelődött a rácsok között.
Így aztán meg is állapítottuk, hogy ha Mini hazajön, ismét költöztetheti egy szinttel lejjebb a kiságyat.
2012. május 25.
Annak idején, mikor a lakást vettük, a majdani gyerekszobát semleges színűre festettük, nem akartuk befolyásolni a természetet. Amúgy sem vagyok az a nagy rózsaszín, vagy kék párti. A függöny dekorálása után el is maradt a gyerekszoba barátságosabbá tétele, bár már a terhességem alatt kacérkodtam egy honlappal, ahonnan nagyon aranyos falmatricákat lehet rendelni.
Lassan fél év kellett hozzá, mire tényleg rá is szántam magam, és összeválogattam a falra szánt dekorációkat, hiszen Mono egyre kíváncsibb, és pelenkázás vagy mérlegelés közben sem árt, ha valami leköti a figyelmét.
Így aztán egy délután leültem a gép elé, és Dekor-Varázs honlapján összeszedtem a falra szánt matricákat, amik 3 nap alatt meg is érkeztek. Akkor Édesanyámmal fogtuk magunkat, az ebédlő asztalon megterveztük, mit hova szánunk, és már csak a ragasztás következett, ami a leírás szerint sokkal bonyolultabbnak tűnt, de aztán belejöttünk, mint kiskutya az ugatásba, és azt hiszem, ha lett volna még mit ragasztani, az egész szobát teleragasztgattuk volna, mert nagyon élveztük, és azt hiszem a szoba is sokkal barátságosabb lett. Mono pedig azonnal észrevette a változást (aludt, amíg csináltuk), és nagy csodálkozó szemekkel ismerkedett a figurákkal.
Mini azért annyira nem volt elragadtatva az ötletemtől (ezért is titokban készült, akkor, amikor nincs itthon, elvégre a kész művel már nem tud mit csinálni), mondván a falat tönkretettem, de azt hiszem, mire Mono megunja a dekorációt, éppen időszerű lesz egy festés is.
2012. május 26.
Anita barátnőm, és a vőlegénye látogatott meg minket, akikkel sajnos az esküvőnk óta nem találkoztunk. Most a közelgő esküvőjük, és természetesen a Mono remek alkalmat biztosított egy gyors találkozáshoz. És mivel az esküvő után általában baba is jön, ezért gyakorolhattak egy kicsit, bár Daninak már most nagyon jól állt a kezében a baba, hiszen két kisebb testvére is van. Anita meg majd belejön, hiszen a saját gyerekével úgyis másképp bánik az ember.
A látogatás után Monoval lefeküdtünk egy kicsit pihenni, mivel már nagyon nyűgös volt. Ő a kiságyba, én pedig a gyerekszobában lévő kanapéra. Egy kis idő elteltével zajokra lettem figyelmes, odanéztem, és Mono állt a kiságyban, és próbált közelebbi kapcsolatba kerülni az ágya fölött lógó manókkal. Ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttünk Minivel, hogy a manók és Mono biztonságának megóvása érdekében az ágy egy szinttel lejjebb helyezése nem tűr halasztást, és körülbelül 5 perccel később Mono már a "földszintről" szemlélte a világot.
2012. május 27.
A Mono első gyereknapja, amit először úgy terveztem, hogy állatkertbe megyünk, hiszen ez olyan tipikus gyereknapi program. Aztán Mini azt mondta, hogy majd elmegyünk máskor, most úgyis millióan vannak. Így jött a következő ötlet, egy séta és ebéd Komarnoban. Aztán fél úton Mininek eszébe jutott, hogy nemhogy euró nincs nála, de még jogosítvány, és személyigazolvány sem. Így aztán, ha már úgyis arra jártunk, kimentünk Győrzámolyra Édesanyámért, és megnéztük a gyereknapi programokat Győrben. Bár Mono szépen végigaludta, mi azért sétáltunk egyet, majd mivel mindegyikünk halat kívánt enni (Mononak meg nem sok beleszólása volt), így Gyirmóton kötöttünk ki az Aranyhal Étteremben, ahol nagyon finomat ettünk, Mono pedig szokásához híven ismét angyalként viselkedett, és levette a lábáról az étterem pincérjeit és vendégeit egyaránt.
2012. május 28.
A komarnoi kirándulás nem maradt el, csak egy nappal elhalasztottunk, így Pünkösd hétfőn indultunk neki, hogy Mono életében először, pocakon kívül is átlépje az országhatárt, és kiránduljon egyet. Bár az idő nem volt éppen tökéletes, hiszen esett is, fújt is, de mi nagyot sétáltunk, Mono pedig nagyot aludt.
A kirándulás után jött a jól megérdemelt ebéd, amit Mono szokásához híven végig mosolygott, és magyarázott mindennek és mindenkinek, ami a látóterébe került.
2012. május 29.
A mai nap úgy alakult, hogy az egész napos mászkálás után egy kicsit szabadulni akartam a város zajától, így hazakísértük Édesanyámat Győrzámolyra. Így aztán Mono kipróbálhatta a baldachin alatti alvást a kertben. Először nem ment egyszerűen, hiszen nem a madárcsicsergéshez van szokva, és nagyon sok érdekesség volt, amit szemügyre kellett venni, de aztán az álmosság győzött, és a szélcsengő csilingelése, a madarak éneke és a fák susogása mellett aludt délután.
Remélem tetszett neki a fák alatt a hűsben aludni, hiszen a meleg nyári napokon biztos sokszor menekülünk inkább a szabadba a panel lakásból.
Mire fél 7-kor hazaindultunk, már nagyon fáradt volt, így aztán gyorsan leraktam a játszószőnyegre, és már indultam is fürdővizet csinálni. Egyszer csak valami zajra lettem figyelmes a hátam mögött, és mikor hátranéztem a Pici Lányom a küszöbről nézett vissza rám.
Úgy látszik Mono ma kinőtte a nappalit, ahol már semmi érdekeset nem talált, így felfedező útra indult a lakásban, és most már még jobban oda kell rá figyelni, éppen mikor merre jár.
2012. június 3.
Bár a kiságy rácsaiba kapaszkodva Mono már pillanatok alatt feláll, és még arra is van ideje és energiája, hogy az egyik kezével valamit babráljon, ezidáig a "nagyvilágban" csak próbálkozott ezzel a mutatvánnyal. Leginkább a dohányzó asztalt nézi ki magának erre a célra, amitől én rettegek, hiszen hiába vannak védve a sarkai, azért mégis csak veszélyes egy baba számára. Ma viszont valamilyen megfontolásból mégsem az asztalt választotta, hanem a TV alatt lévő szekrényt. Párszor jól beverte a kicsi fejét, amit szó nélkül hagyott, pedig én már vártam, hogy keserves sírásban tör ki, hiszen akkorát koppant, hogy azt hittem betörik a szekrényajtó, de csak újra odakúszott, feltérdelt, majd nekirugaszkodott, és újra próbálkozott. Először csak egy pillanatra sikerült megállni, aztán mint egy sós zsák, el is borult, és akkor jött a sírás, ami azt hiszem nem is az ijedségnek vagy a fájdalomnak szólt, inkább a bosszúságnak, hogy nem úgy sikerült a mutatvány, ahogy elképzelte. De nem adta fel, és a következő próbálkozásnál már stabilan álldogált a szekrény mellett, és elégedetten mosolygott.
2012. június 6.
Szokásos havi látogatásunk a doktor néninél. Mono megkapta az e hónapra rendelt oltását, amit az eddigiekhez képest sokkal rosszabbul viselt. Gondolom már tudta, mi következik, mikor a védőnő lefogta a lábait, és előkerültek a zenélő állatkák. Szerencsére a sírást gyorsan elfojtották a színes játékok és az anyai ölelés.
A doktor néni most is nagyon megdicsérte Monot, hogy milyen szépen fejlődik, és szinte meg sem tudta vizsgálni, hiszen abban a pillanatban, hogy hasra fektette, már négykézlábra is állt, és elmászott a vizsgáló asztalon.
2012. június 8.
Mini ismét itthon volt hétvégén. Egy ismerősöm egyszer azt mondta, hogy ha 1-2 napra elmegy otthonról, akkor a gyereke már nem ismeri meg. Hát a Mono abban a pillanatban, hogy meglátta az apját elkezdett hangosan nevetni, amiért kicsit féltékeny is voltam, mert nekem ilyet sosem csinál. A délutánt sétával töltöttük a belvárosban, majd vacsorával az egyik kedvenc helyünkön, amit Mono szokás szerint átaludt, majd mosolyogva ébredt, és nézte a kacsákat.
2012. június 9.
Bár az idő nem volt éppen megfelelő, de ha már lett grillsütőnk, ki kellett próbálni. Így aztán Édesanyámnál töltöttük a napot, és végre hasznát vettük a hatalmas pajtának, hiszen az eső elől bevonulhattunk, hogy ott készüljön el az ebédünk. Egy jó grillpartihoz híven Édesanyámmal kuktáskodtunk, hogy aztán Mini megsüthesse az előkészített húst, és learassa a szakácsnak járó dicséreteket.
2012. június 11.
2012. május 18-19.
Kirándulás Kistarcsára.
2012. május 23.
Ma a védőnő járt nálunk, aki elvileg azért jött, hogy a Mono hozzátáplálásáról beszélgessünk, de mivel már egy hónapja eszik almát, és úgy gondolom hogy ebben a témában mindenki úgy jár el, ahogy jónak látja, sok minden újat nem tudott mondani. Még korábban vettem egy könyvet, Karin Knight és Tina Ruggiero Babakonyha, a világ legjobb receptjei címmel, és bár amerikai nézőpontokat közöl, nekem nagyon tetszenek a receptek, így aztán az internet, Édesanyám, és a saját tapasztalataim mellett ezt lesz az iránymutató Mono táplálása során.
És ha már a védőnő itt volt, Mono meg is mutatta új tudományát, így lelkesen kúszott, felült, sőt Édesanyámra kapaszkodva fel is állt, úgyhogy meg is állapítottuk, hogy a 6 hónapos státuszra már jó ideje teljesítette a feltételeket, és legalább 2 hónappal a kora előtt jár.
A látogatás végére aztán jól kifáradt, így a Mamához bújva aludt el, míg én kikísértem a védőnőt.
Míg Mono aludt, mi tettünk-vettünk Édesanyámmal, majd mikor hangokat hallva a gyerekszobából bementünk, Mono a kiságy rácsainak kapaszkodva egyedül feltérdelt, és boldogan nevetve nézelődött a rácsok között.
Így aztán meg is állapítottuk, hogy ha Mini hazajön, ismét költöztetheti egy szinttel lejjebb a kiságyat.
2012. május 25.
Annak idején, mikor a lakást vettük, a majdani gyerekszobát semleges színűre festettük, nem akartuk befolyásolni a természetet. Amúgy sem vagyok az a nagy rózsaszín, vagy kék párti. A függöny dekorálása után el is maradt a gyerekszoba barátságosabbá tétele, bár már a terhességem alatt kacérkodtam egy honlappal, ahonnan nagyon aranyos falmatricákat lehet rendelni.
Lassan fél év kellett hozzá, mire tényleg rá is szántam magam, és összeválogattam a falra szánt dekorációkat, hiszen Mono egyre kíváncsibb, és pelenkázás vagy mérlegelés közben sem árt, ha valami leköti a figyelmét.
Így aztán egy délután leültem a gép elé, és Dekor-Varázs honlapján összeszedtem a falra szánt matricákat, amik 3 nap alatt meg is érkeztek. Akkor Édesanyámmal fogtuk magunkat, az ebédlő asztalon megterveztük, mit hova szánunk, és már csak a ragasztás következett, ami a leírás szerint sokkal bonyolultabbnak tűnt, de aztán belejöttünk, mint kiskutya az ugatásba, és azt hiszem, ha lett volna még mit ragasztani, az egész szobát teleragasztgattuk volna, mert nagyon élveztük, és azt hiszem a szoba is sokkal barátságosabb lett. Mono pedig azonnal észrevette a változást (aludt, amíg csináltuk), és nagy csodálkozó szemekkel ismerkedett a figurákkal.
Mini azért annyira nem volt elragadtatva az ötletemtől (ezért is titokban készült, akkor, amikor nincs itthon, elvégre a kész művel már nem tud mit csinálni), mondván a falat tönkretettem, de azt hiszem, mire Mono megunja a dekorációt, éppen időszerű lesz egy festés is.
2012. május 26.
Anita barátnőm, és a vőlegénye látogatott meg minket, akikkel sajnos az esküvőnk óta nem találkoztunk. Most a közelgő esküvőjük, és természetesen a Mono remek alkalmat biztosított egy gyors találkozáshoz. És mivel az esküvő után általában baba is jön, ezért gyakorolhattak egy kicsit, bár Daninak már most nagyon jól állt a kezében a baba, hiszen két kisebb testvére is van. Anita meg majd belejön, hiszen a saját gyerekével úgyis másképp bánik az ember.
A látogatás után Monoval lefeküdtünk egy kicsit pihenni, mivel már nagyon nyűgös volt. Ő a kiságyba, én pedig a gyerekszobában lévő kanapéra. Egy kis idő elteltével zajokra lettem figyelmes, odanéztem, és Mono állt a kiságyban, és próbált közelebbi kapcsolatba kerülni az ágya fölött lógó manókkal. Ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttünk Minivel, hogy a manók és Mono biztonságának megóvása érdekében az ágy egy szinttel lejjebb helyezése nem tűr halasztást, és körülbelül 5 perccel később Mono már a "földszintről" szemlélte a világot.
2012. május 27.
A Mono első gyereknapja, amit először úgy terveztem, hogy állatkertbe megyünk, hiszen ez olyan tipikus gyereknapi program. Aztán Mini azt mondta, hogy majd elmegyünk máskor, most úgyis millióan vannak. Így jött a következő ötlet, egy séta és ebéd Komarnoban. Aztán fél úton Mininek eszébe jutott, hogy nemhogy euró nincs nála, de még jogosítvány, és személyigazolvány sem. Így aztán, ha már úgyis arra jártunk, kimentünk Győrzámolyra Édesanyámért, és megnéztük a gyereknapi programokat Győrben. Bár Mono szépen végigaludta, mi azért sétáltunk egyet, majd mivel mindegyikünk halat kívánt enni (Mononak meg nem sok beleszólása volt), így Gyirmóton kötöttünk ki az Aranyhal Étteremben, ahol nagyon finomat ettünk, Mono pedig szokásához híven ismét angyalként viselkedett, és levette a lábáról az étterem pincérjeit és vendégeit egyaránt.
2012. május 28.
A komarnoi kirándulás nem maradt el, csak egy nappal elhalasztottunk, így Pünkösd hétfőn indultunk neki, hogy Mono életében először, pocakon kívül is átlépje az országhatárt, és kiránduljon egyet. Bár az idő nem volt éppen tökéletes, hiszen esett is, fújt is, de mi nagyot sétáltunk, Mono pedig nagyot aludt.
A kirándulás után jött a jól megérdemelt ebéd, amit Mono szokásához híven végig mosolygott, és magyarázott mindennek és mindenkinek, ami a látóterébe került.
2012. május 29.
A mai nap úgy alakult, hogy az egész napos mászkálás után egy kicsit szabadulni akartam a város zajától, így hazakísértük Édesanyámat Győrzámolyra. Így aztán Mono kipróbálhatta a baldachin alatti alvást a kertben. Először nem ment egyszerűen, hiszen nem a madárcsicsergéshez van szokva, és nagyon sok érdekesség volt, amit szemügyre kellett venni, de aztán az álmosság győzött, és a szélcsengő csilingelése, a madarak éneke és a fák susogása mellett aludt délután.
Remélem tetszett neki a fák alatt a hűsben aludni, hiszen a meleg nyári napokon biztos sokszor menekülünk inkább a szabadba a panel lakásból.
Mire fél 7-kor hazaindultunk, már nagyon fáradt volt, így aztán gyorsan leraktam a játszószőnyegre, és már indultam is fürdővizet csinálni. Egyszer csak valami zajra lettem figyelmes a hátam mögött, és mikor hátranéztem a Pici Lányom a küszöbről nézett vissza rám.
Úgy látszik Mono ma kinőtte a nappalit, ahol már semmi érdekeset nem talált, így felfedező útra indult a lakásban, és most már még jobban oda kell rá figyelni, éppen mikor merre jár.
2012. június 3.
Bár a kiságy rácsaiba kapaszkodva Mono már pillanatok alatt feláll, és még arra is van ideje és energiája, hogy az egyik kezével valamit babráljon, ezidáig a "nagyvilágban" csak próbálkozott ezzel a mutatvánnyal. Leginkább a dohányzó asztalt nézi ki magának erre a célra, amitől én rettegek, hiszen hiába vannak védve a sarkai, azért mégis csak veszélyes egy baba számára. Ma viszont valamilyen megfontolásból mégsem az asztalt választotta, hanem a TV alatt lévő szekrényt. Párszor jól beverte a kicsi fejét, amit szó nélkül hagyott, pedig én már vártam, hogy keserves sírásban tör ki, hiszen akkorát koppant, hogy azt hittem betörik a szekrényajtó, de csak újra odakúszott, feltérdelt, majd nekirugaszkodott, és újra próbálkozott. Először csak egy pillanatra sikerült megállni, aztán mint egy sós zsák, el is borult, és akkor jött a sírás, ami azt hiszem nem is az ijedségnek vagy a fájdalomnak szólt, inkább a bosszúságnak, hogy nem úgy sikerült a mutatvány, ahogy elképzelte. De nem adta fel, és a következő próbálkozásnál már stabilan álldogált a szekrény mellett, és elégedetten mosolygott.
2012. június 6.
Szokásos havi látogatásunk a doktor néninél. Mono megkapta az e hónapra rendelt oltását, amit az eddigiekhez képest sokkal rosszabbul viselt. Gondolom már tudta, mi következik, mikor a védőnő lefogta a lábait, és előkerültek a zenélő állatkák. Szerencsére a sírást gyorsan elfojtották a színes játékok és az anyai ölelés.
A doktor néni most is nagyon megdicsérte Monot, hogy milyen szépen fejlődik, és szinte meg sem tudta vizsgálni, hiszen abban a pillanatban, hogy hasra fektette, már négykézlábra is állt, és elmászott a vizsgáló asztalon.
2012. június 8.
Mini ismét itthon volt hétvégén. Egy ismerősöm egyszer azt mondta, hogy ha 1-2 napra elmegy otthonról, akkor a gyereke már nem ismeri meg. Hát a Mono abban a pillanatban, hogy meglátta az apját elkezdett hangosan nevetni, amiért kicsit féltékeny is voltam, mert nekem ilyet sosem csinál. A délutánt sétával töltöttük a belvárosban, majd vacsorával az egyik kedvenc helyünkön, amit Mono szokás szerint átaludt, majd mosolyogva ébredt, és nézte a kacsákat.
2012. június 9.
Bár az idő nem volt éppen megfelelő, de ha már lett grillsütőnk, ki kellett próbálni. Így aztán Édesanyámnál töltöttük a napot, és végre hasznát vettük a hatalmas pajtának, hiszen az eső elől bevonulhattunk, hogy ott készüljön el az ebédünk. Egy jó grillpartihoz híven Édesanyámmal kuktáskodtunk, hogy aztán Mini megsüthesse az előkészített húst, és learassa a szakácsnak járó dicséreteket.
2012. június 11.
Mono fél éves lett. Sok időnek tűnik, mégis nagyon hamar elment, és elképesztő, hogy abból a pici, magatehetetlen újszülöttből ennyi idő alatt egy mozgékony kisember lett.
Általánosságok:
A tudomány: (innen)
Háton fekve jól meg tudja emelni a fejét, és gyakrabban sikerül hasra fordulnia. Szívesen játszik a kezével/lábával, különösen meztelenül. Felültelve pár másodpercig meg tudja tartani magát támaszték nélkül, minden irányban forog. Egyre gyakrabban vesz fel tárgyakat egyszerre két kézzel, már vannak kedvencei. Érdeklődéssel figyeli a tükörképét - tágra nyílt szemekkel bámulja, csacsog hozzá.
Szülők távollétére
félelemmel reagál / még nem tanulta meg, hogy nem örökre mentek el,
összezavarodik, világa értelmetlenné, üressé válik /, sír, idegenre nem
lehet rábízni, mert nem tud megnyugodni, kétségbeesett / az ok nem
elfordulás, hanem biztonságkeresés /. Vigasztaljuk és várjuk meg, amíg ő
maga kezdeményezi a "kommunikációt". Lassan kidugja orrocskáját, lopva
kipillant és ezzel meg is kezdődött az ismerkedés. Magyarázzuk el
vendégeinknek, ismerőseinknek, hogy a kicsi megijed, ha hangos
gügyögéssel rárontanak. Várjuk meg azonban, amíg a baba kifejezi
nemtetszését, mert ha már jó előre felkapjuk, amikor közeledik felé
valaki, mi sugalljuk neki a félelmet. Ha kezdettől fogva többen veszik
körül, általában kevésbé idegenkedik az ismeretlen arcoktól, szoktassuk
"nagyobb" társasághoz
Hüvelykujja és a kéz többi ujja között tudja tartani amit megfogott, esetleg már forgatja a csuklóját, feje és nyakizma erős. A keze
és a tárgy közötti távolságot már jól érzi, nem méricskél. Szeme mondja
meg neki, mekkora mozdulatot kell tennie, hogy elérje. Élvezi, ha párnákkal körbetéve ülhet, de ne hagyjuk így egyedül. Kinyújtott karjával megtámasztja felsőtestét, térdét maga alá húzza, előre-hátra hintázik. Ez a mászás első jele. Ha kezünkben tartva a talpa talajt ér ugráló mozdulatokat végez, behajlítja, majd kiegyenesíti térdeit. Minél
jobban ura testének, annál több örömet talál a térben való mozgásban.
Egyre intenzívebbé válik az apával való kapcsolata, az emelgetést,
magasba tartást, hancúrozást vidám sikítozással fogadja.
Természete is szerephez
jut. Vannak nyugodtabb, megfontoltabb gyerekek, akik hosszabb ideig
elvannak egyedül. Mások nyugtalanok, hajlamosak hirtelen mozdulatokra és
fokozottan igénylik a foglalkozást.
Megszűnik a búvárreflexe /
8 hónapos korig /- passzív, amikor álla alatt megtámasztjuk a fejét, és
a hátára fordul, amikor hason vízbe merítjük. Erőlködik, mintha meg
akarná ragadni a felnőtt kezét. Néha vizet nyel és köhög.
Térlátása tökéletes. Tanulja, hogyan kell megmarkolni valamit. Nyúl a tárgyért, megérinti, majd kinyújtott ujjait rákulcsolja, a kinyújtott mutatóujjban gyönyörködik.
Megjelentek szervezetében
a szilárd étel emésztéséhez szükséges enzimek, az anyatejen kívül más
táplálékra is szüksége van. Jelét adja, hogy egyes ételek jobban ízlenek
neki.
- annyi ételt adjunk, amennyit jóízűen megeszik, jelezni fog, amikor jóllakott, ne erőltessünk bele többet, mert állandó harc alakul ki közöttünk és megutálja az evést
- ha visszautasít egy ételt, iktassuk ki étrendjéből néhány hétre, majd újból próbáljuk adni
- ha néhány falat után abbahagyja, ne adjunk helyette mást, kedves, szemrehányást nem tartalmazó szavakkal fejezzük be az etetést
- ha babánk kis étkű, mindig csak keveset tegyünk a tányérjára. Így, ha elfogyott, újra lehet kínálni, nem éli át a "már megint maradt a tányéron" kudarcát
- amikor már csak a játék kedvéért turkál, vegyük el tőle az ennivalót és adjunk a kezébe játékot
- étkezések között ne töltsük meg a hasát nassolnivalóval
- annyi ételt adjunk, amennyit jóízűen megeszik, jelezni fog, amikor jóllakott, ne erőltessünk bele többet, mert állandó harc alakul ki közöttünk és megutálja az evést
- ha visszautasít egy ételt, iktassuk ki étrendjéből néhány hétre, majd újból próbáljuk adni
- ha néhány falat után abbahagyja, ne adjunk helyette mást, kedves, szemrehányást nem tartalmazó szavakkal fejezzük be az etetést
- ha babánk kis étkű, mindig csak keveset tegyünk a tányérjára. Így, ha elfogyott, újra lehet kínálni, nem éli át a "már megint maradt a tányéron" kudarcát
- amikor már csak a játék kedvéért turkál, vegyük el tőle az ennivalót és adjunk a kezébe játékot
- étkezések között ne töltsük meg a hasát nassolnivalóval
Születési súlyát megkétszerezi.
A barátkozás jelei: cibálja a hajat, megfogja az orrot, cirógatja az arcot, örömét leli más csecsemő társaságában.
A tárgyakat átveszi egyik kezéből a másikba, hasról hátra és visszafordul.
Sírásának okai / 1 éves
korig /: unatkozik, fél / pl. idegenektől /, csalódottság és frusztráció
- amikor elkezd mászni, fel akarja fedezni környezetét, de biztonsága
érdekében néha meg kell akadályoznunk veszélyes cselekedeteit, az is
előfordul, hogy nem elég erős és ügyes, ezért nem sikerül megvalósítania
elképzelését.
Ha szájához tartjuk a poharat, iszik belőle, az ujjával eszik és rágni kezd, játékból köhécsel. Utánozza a nyelvnyújtást, hangosan nevet. Ha bosszankodik, nyafog. Egyre inkább az anyanyelvre jellemző pl. két szótagos hangsorokat használ /pl. adah, ahgoo/ - ezt nevezzük gagyogásnak.
Megkezdődik a fogzás:
kibújnak az alsó középső metszőfogak / 10 hónapos korig /. A fog
áttörését megelőző 2-3 napon a baba nyugtalan, fokozottan nyáladzik,
éjszaka felriadhat és hőemelkedése is lehet, a fogínyen egy kis gyulladt
"udvar" képződik és egy kékes-átlátszó hólyag jelenik meg.
Fájdalomcsillapításként kenegessük az ínyt kamillás vattával, segít a
kifejezetten erre a célra gyártott rágóka is.
- ha már kibújtak az első fogak, esténként egy gézdarabbal tisztítsuk meg őket
- naponta adjunk fluort a kicsinek / az adagolást egyeztessük a gyerekorvossal, mivel az ivóvíz fluortartalmától függően, területenként más mennyiséget kell alkalmazni /.
- ha már kibújtak az első fogak, esténként egy gézdarabbal tisztítsuk meg őket
- naponta adjunk fluort a kicsinek / az adagolást egyeztessük a gyerekorvossal, mivel az ivóvíz fluortartalmától függően, területenként más mennyiséget kell alkalmazni /.
Ültessük vállunkra, jókedvre derül az új kilátástól, a szem felvette végleges színét.
A baba szája már elég
izmos ahhoz, hogy hézagmentesen tapadjon a mellbimbóra. Így nem nyel
annyi levegőt, s ezzel a büfiügy lezárul.
Napi alvásigénye
átlag 14 óra / ebből kb. 10 óra az éjjeli alvás /, az alvási időszakok
kezdenek meghatározott időpontokra korlátozódni.
- lefektetés után nem kell suttogni és lábujjhegyen járni, csakhogy a gyerek fel ne ébredjen. Jobb, ha lefektetés után is a normális mederben zajlik tovább az élet otthon, könnyen hozzászokik a gyerek. Emlékezzünk csak vissza gyermekkorunkra: ugye milyen megnyugtatóan hatottak ránk a családi élet megnyugtató neszei? A zajok eloszlathatják az ágyban kucorgó gyermek magányérzetét. A kicsiket jobban megriasztja a csönd, mint az ismerős hangok duruzsolása
- minden gyerekkel megesik, hogy valamilyen egyszerű oknál fogva felborul az alvási rendje /legkésőbb 4-5 éves korig/, ha éjjel felébred – várjunk egy kicsit, hátha újból elalszik, csendben menjünk be, ne beszéljünk hozzá, ne gyújtsunk villanyt /legfeljebb egy kislámpát/, ne etessük, szórakoztassuk. Lehet, hogy megkönnyítjük a mai éjszakánkat, de ne feledjük, hogy ha ezzel egyúttal megjutalmazzuk felébredéséért, rendszeressé válhat a probléma. Csendben simogassuk, de meg kell tanulnia önállóan elaludni. Próbáljuk kideríteni az álmatlanság okát / hasznos lehet alvási naplót vezetni néhány héten át, melynek segítségével a sok apró részletből összeáll a kép. Kiderülhet, hogy a felébredések kiszámítható rendszerességgel történnek stb./, hogy hatékony kezeléssel mielőbb megszüntethessük. Módszerünk eredményessége érdekében a fokozatosság elvét feltétlenül tartsuk szem előtt / pl. gyermekünk minden egyes felébredésekor kap egy pohár tejet, majd elringatjuk. Először az italt cseréljük vízre. Ha beletörődött, hagyjuk el a ringatást, csak a kezét fogjuk, amíg elszenderedik. Következő lépésben elhagyhatjuk a kézfogást, de maradjunk az ágya mellett /. Lehetséges okok:
- ha forgolódás közben lerúgja magról a takarót, fázni fog és felébredhet
- megérzi a családi légkör változásait, a szülőből áradó feszültséget
- egy-egy izgalmakban bővelkedő, mozgalmas nap után annyira fáradt, hogy nem tud elaludni
- bizonyos napközben fogyasztott ételek zavarják éjszakai nyugalmát /érdemes ezeket észben tartani/
- különböző betegségek, kellemetlenséggel, fájdalommal járó állapotok, többek között fogzás, mandulagyulladás, légcső- és hörghurut, nátha, pelenkakiütés, allergia stb. okozza a felriadást
- túlságosan átnedvesedett a pelenka / még a kifejezetten éjszakára ajánlott pelenkákat is célszerű nedvszívó réteggel kiegészíteni, ha reggelente túlságosan nedves a baba pelenkája /
Próbáljunk ki több módszert, de ne egy napig, legalább egy hétig alkalmazzuk, mielőtt valami újra rátérnénk, majd állapodjunk meg amellett, ami mind gyermekünknek, mind nekünk a legmegfelelőbb. Bárhogy határozunk is azonban, legyünk következetesek, ne változtassunk sűrűn a viselkedésünkön /pl. ha tehát egyik éjjel elringatjuk a gyereket, ezentúl is tegyük azt/. Egyet azonban semmiképp ne tegyünk: ne hagyjuk sírni éjszakáról éjszakára, ezzel növelve félelmét, bizonytalanságát, amitől egyre nehezebben fog tudni elaludni. A későbbiekben elutasításként fogja átélni, ha nem kelünk fel hozzá, ráadásul a probléma csak súlyosbodik. Ha érzi nyugalmunkat, hamarabb nyugszik meg, alszik el.
A korai ébredés okai lehetnek: a szoba túlzott világossága, beáramló napsütés stb. Legyen az ágyában játék, amivel elfoglalhatja magát. Valódi, élményeket is feldolgozó – valószínűleg a felnőttekéhez hasonló - álmai vannak.
- lefektetés után nem kell suttogni és lábujjhegyen járni, csakhogy a gyerek fel ne ébredjen. Jobb, ha lefektetés után is a normális mederben zajlik tovább az élet otthon, könnyen hozzászokik a gyerek. Emlékezzünk csak vissza gyermekkorunkra: ugye milyen megnyugtatóan hatottak ránk a családi élet megnyugtató neszei? A zajok eloszlathatják az ágyban kucorgó gyermek magányérzetét. A kicsiket jobban megriasztja a csönd, mint az ismerős hangok duruzsolása
- minden gyerekkel megesik, hogy valamilyen egyszerű oknál fogva felborul az alvási rendje /legkésőbb 4-5 éves korig/, ha éjjel felébred – várjunk egy kicsit, hátha újból elalszik, csendben menjünk be, ne beszéljünk hozzá, ne gyújtsunk villanyt /legfeljebb egy kislámpát/, ne etessük, szórakoztassuk. Lehet, hogy megkönnyítjük a mai éjszakánkat, de ne feledjük, hogy ha ezzel egyúttal megjutalmazzuk felébredéséért, rendszeressé válhat a probléma. Csendben simogassuk, de meg kell tanulnia önállóan elaludni. Próbáljuk kideríteni az álmatlanság okát / hasznos lehet alvási naplót vezetni néhány héten át, melynek segítségével a sok apró részletből összeáll a kép. Kiderülhet, hogy a felébredések kiszámítható rendszerességgel történnek stb./, hogy hatékony kezeléssel mielőbb megszüntethessük. Módszerünk eredményessége érdekében a fokozatosság elvét feltétlenül tartsuk szem előtt / pl. gyermekünk minden egyes felébredésekor kap egy pohár tejet, majd elringatjuk. Először az italt cseréljük vízre. Ha beletörődött, hagyjuk el a ringatást, csak a kezét fogjuk, amíg elszenderedik. Következő lépésben elhagyhatjuk a kézfogást, de maradjunk az ágya mellett /. Lehetséges okok:
- ha forgolódás közben lerúgja magról a takarót, fázni fog és felébredhet
- megérzi a családi légkör változásait, a szülőből áradó feszültséget
- egy-egy izgalmakban bővelkedő, mozgalmas nap után annyira fáradt, hogy nem tud elaludni
- bizonyos napközben fogyasztott ételek zavarják éjszakai nyugalmát /érdemes ezeket észben tartani/
- különböző betegségek, kellemetlenséggel, fájdalommal járó állapotok, többek között fogzás, mandulagyulladás, légcső- és hörghurut, nátha, pelenkakiütés, allergia stb. okozza a felriadást
- túlságosan átnedvesedett a pelenka / még a kifejezetten éjszakára ajánlott pelenkákat is célszerű nedvszívó réteggel kiegészíteni, ha reggelente túlságosan nedves a baba pelenkája /
Próbáljunk ki több módszert, de ne egy napig, legalább egy hétig alkalmazzuk, mielőtt valami újra rátérnénk, majd állapodjunk meg amellett, ami mind gyermekünknek, mind nekünk a legmegfelelőbb. Bárhogy határozunk is azonban, legyünk következetesek, ne változtassunk sűrűn a viselkedésünkön /pl. ha tehát egyik éjjel elringatjuk a gyereket, ezentúl is tegyük azt/. Egyet azonban semmiképp ne tegyünk: ne hagyjuk sírni éjszakáról éjszakára, ezzel növelve félelmét, bizonytalanságát, amitől egyre nehezebben fog tudni elaludni. A későbbiekben elutasításként fogja átélni, ha nem kelünk fel hozzá, ráadásul a probléma csak súlyosbodik. Ha érzi nyugalmunkat, hamarabb nyugszik meg, alszik el.
A korai ébredés okai lehetnek: a szoba túlzott világossága, beáramló napsütés stb. Legyen az ágyában játék, amivel elfoglalhatja magát. Valódi, élményeket is feldolgozó – valószínűleg a felnőttekéhez hasonló - álmai vannak.
Ha a szülő megszólítja, megszakítja gőgicsélését és fülel. Akkor is felismeri a hangot, ha a beszélőt nem látja. Váltogatja a hangerőt, a hangmagasságot és a ritmust.
kezdi megkülönböztetni magát a külvilágtól, felfedezte önmagát, “kész egyéniség”. Hagyjuk,
hogy minél több dologra egyedül jöjjön rá. Ha mindenben segítjük a
feladatok megoldása során, akkor éppen azt vesszük el tőle, ami értelmi
fejlődése szempontjából a legfontosabb. Egészen másfajta tudásra tesz
szert, ha önálló kísérletek révén jut el valamihez, mint ha készen kapja
a megoldást. Felismeri, hogy anyja, rajta kívül létező lény. Az autóban a hátsó ülésre helyezzük a gyermekülést.
Megkaphatja a HIB oltás második adagját.
Játékai:
törhetetlen tükör, zenélő doboz, csengő hangot adó játék, felhúzható
zenélő játék, "mindentudó" játék gombok, fogantyúk kezelése különböző
hangok kíséretében, tárgyak nyílással vagy réssel, ahova be tudja dugni
az ujját, játék, aminek nyele van, hogy meg tudja fogni",
fürdőkádjátékok", félig, majd egészen eldugott dolgok keresése,
tornázás, lassanként megkedveli az izgalmas meglepetéseket tartogató
játékokat /pl. térdünkön lovagoltatjuk, majd "hátraejtjük", feldobáljuk a
levegőbe/. A háztartásban fellelhető veszélytelen tárgyak: kulcstartó, kis tölcsér, szita, tálca, műanyag edények, krémes tégelyek, samponos és öblítős flakonok, szabócenti, műanyag jégkockatartó, habverő, konyhai papírtörölköző vagy vécépapír kartonhengere, üres cérnaorsó, tányéralátét, műanyag kekszformák stb.
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Úgy tűnik, hogy a hónap eleji majdnem átaludt éjszaka nem volt véletlen, mert azóta szinte minden éjszakát átalszunk. Kezdetben furcsa volt, ás én még megébredtem, vagy inkább a feszülő melleim felébresztettek, de idővel hozzászoktam, és nagyon kellemes egyhuzamban 6-7 órát aludni, és csak hajnalban, 5-6 óra fele ébredni, majd Mono 10 perc alatt jól lakik, és még szunyókálunk 8-ig. Bár már nagyon megszoktam a 3 óránkénti etetéseket, és hogy éjjel egyszer még fel kell kelnem, de azért nagyon jól esik végre átaludni az éjszakát, és ez a kedvemen, energiámon is nagyon meglátszik. Mono pedig mintha észre sem vette volna a változást, ugyanolyan mosolygósan ébred, mint mikor 3 óránként evett. Egyik reggel nagyon szívesen lemérném, hogy mennyit eszik egy átaludt éjszaka után, de ilyenkor nincs szívem húzni még az időt az amúgy sem egyszerű mérlegeléssel, mikor az első kortyoknál hallom, hogy szinte üres a pocak (lemértem: 250 ml)
A nyugodt elalvást csak az befolyásolja, hogy mióta Mono áll, azóta mindenhol és mindig csak állna. Ezzel viszont az a baj, hogy elfárad, és akkor még nem mindig tud leülni, aludni pedig pláne nem, és akkor jön a sírás. És hiába fektetem el, egy pillanattal később már ismét a rácsokba kapaszkodva kémleli a világot. Sajnos arra még nem jött rá, hogy állva nem lehet aludni, így csak teljesen elfáradva, kisírt szemekkel tud elaludni, persze ilyenkor legtöbbször a karomban, mert nem tudom elviselni, ahogy keservesen sír, és ennek az a vége, hogy elringatom.
Az evés terén is történtek változások. Nyilván az átaludt éjszaka egy, esetleg kettő kimaradt evést jelent, így a szopizások száma 7-ről 5-re csökkent. Bár kezdetben a gyümölcs adagolása kicsit összevissza volt, hiszen éppen napirendtől, alvásoktól, gyümölcs lététől vagy nem lététől függött, most már egész jól beállt a rend ezen a téren is. Délelőtt egy kis gyümölcs, ami után már nem is mindig akar szopizni, délben pedig főzelék, ami jelenleg még csak a sárgarépa pürében merül ki, de a választék folyamatosan bővülni fog. Aztán ha délelőtt nem fogyott el a gyümölcsadag, akkor délután újrapróbálkozunk. Szerencsére nagyon úgy tűnik, hogy nagyon tetszik neki a kanalazás, és az ételek is, bár erre az evésre is igaz, hogy csak akkor fog enni, ha tényleg éhes, amúgy csak maszatolás, és szenvedés az etetés.
A fürdés továbbra is csupa móka és szórakozás. A játék még inkább élvezetes lett a vízben, mióta Mono biztosan tud ülni, így már az új barátokkal (kacsával, hallal, rákkal és teknősbékával) is hosszabban tud játszani, és a kádban is még nagyobb csobogást tud művelni.
Ügyeskedés - fejlődés:
Ezen a téren hatalmas az előrelépés. Valamiért Mononk úgy gondolta, hogy a normális esetben 3-4 hónap alatt bekövetkező fejlődéseket ő letudja alig 2 hét alatt. Kistarcsai kirándulásunk alatt négykézlábra állt, aztán napokon belül felült, feltérdelt, majd felállt, és elkezdett mászni. Ebből következik, hogy a világ felfedezésére indul minden olyan pillanatban, amikor nem alszik, sőt néha még alvás közben sem hagyja nyugodni a kíváncsiság. Mivel minden próbálkozásunk ellenére a lakás elég sok veszélyforrást rejt, még olyanok is, amikre mi nem is gondoltunk.
Orvososdi:
Szerencsére a kötelező orvosi látogatáson kívül semmilyen említésre méltó esemény nem történt.
Kirándulós:
Ebben a hónapban sem volt kilométer hiányunk, hiszen egy kistarcsai hétvége, és egy komarnoi kirándulás is belefért.
A kistarcsai hétvége alkalmával a kellemest összekötöttük a hasznossal, és útba ejtettük kedvenc bababoltunkat, hogy Mononak beszerezzük az etetéshez nélkülözhetetlen etetőszéket, amit aztán ki is próbáltunk, persze némi humorral fűszerezve:
Divatolós:
Mivel a nyár még mindig várat magára, ezért a szép nyári ruháink még mindig a szekrényben pihennek, és itt jogos a többes szám, mert már én is szívesen felvenném azokat a ruhákat, amiktől egy évvel ezelőtt könnyes búcsút vettem, gondolván már sosem fognak rám jönni, de szerencsére a genetika, a szoptatás, és a lényegében egyedüli gyereknevelés ebbe beleszólt, és mondhatni vékonyabb vagyok, mint lánykoromban.
Az anyaságról:
Bár egy időre a sok új és érdekes dolog mellett háttérbe szorultam, és csak akkor volt rám szükség, ha korgott a poci, vagy tele volt a pelus, most úgy érzem, ismét az Anya-Isten lett a Főistenség Mononk életében. Most viszont Anya-Isten inkább a biztonságot jelenti, mint a kaját. Hogy Mono élvezettel vetette bele a kanalazásba, a pocakról tulajdonképpen más is tud gondoskodni, de talán most jobban igaz a mondás, hogy "Anya csak egy van", és ha már van, akkor mindig a Mono látóterében kell lennie, különben Babócám elveszettnek érzi magát, és ha idővel Anya-Isten nem jelenik meg, akkor Mono keserves sírással adja tudtomra, hogy most már hiányzom neki.
Mivel a szopizások száma csökkent, ezért a testi kontaktus is kevesebb, így úgy érzem, ilyenkor még inkább bújik, és a kicsi kezével simogat, kihasználva, hogy közel vagyok hozzá.
