Mert a csajok együtt járnak pisilni....

Azt hiszem azzal minden anya tisztában van, hogy amint gyerkőce elkezd kúszni, mindenhova követni fogja a lakásba, és ez alól nem kivétel a legkisebb helyiség sem.

Mono eddig is előszeretettel nyitogatta a WC ajtaját, amit persze becsukhatnék, de akkor honnan tudnám, mit is csinál az én Kicsi Lányom, még én a dolgomat végzem, így úgy gondoltam, jobb, ha addig is szem előtt van.
Mostanra azonban megunta az ajtó nyitását és csukását, és a kukucskálós játékot, és az összefüggéseket látva aktív részese akar lenni a dolgom elvégzésének.

Segítőkészen felemeli a WC fedelét, majd kiossza nekem a WC papírt, meg kell hagyni, elég takarékos ezen a téren, majd megmutatja, hogy a WC papírnak a WC-ben a helye, és a saját darabkáit, bele is dobálja. Közben folyamatosan ütögeti a hátamnak a WC fedelét, jelezve, hogy jó lenne, ha igyekeznék, és mikor végzek, örül, hogy végre lecsukhatja a WC-t. Ezután türelmetlenül várja a következő lépést, hogy lehúzzam a WC-t, majd megfogja a kezem, és kivezet a helyiségből, és becsukja mögöttem az ajtót.
A folyamat természetesen a kézmosással fejeződik be, amit nagyon élvez, főleg mióta beszereztünk egy érintés nélküli adagolós folyékony szappant.

Kíváncsi leszek, hogy mikor arra kerül a sor, hogy neki kellene a WC-be alkotni valamit, akkor is ilyen érdeklődést fog-e mutatni a dolog iránt.

13. hónap

Méretek:

Súly: 9180   g
Hossz:   cm
Fejkörfogat: cm

Történések:
2012. december 12.
Pici Lányomat eddig nem igazán érdekelték a babák, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje egy igazán csajos játékokkal teli délutánnak. A legjobb helyre mentünk felfedező túrára, Ágota barátnőm és Dorci személyében. A délutáni alvás és a vacsora közti időpontot választottuk, és ahogy odaértünk, bele is vágtunk a csajos játékok megismerésébe. Játékból pedig nem volt hiány, hiszen a dobozok csak jöttek és jöttek, és mind tele volt csupa izgalmas játékkal, amiket Mono élvezettel fedezett fel magának. Este aztán nagyon fáradtan, és egy új kölcsön játékkal tértünk haza.

2012. december 19.
Pici Lányom már jó ideje kísérletezett azzal, hogy felmásszon a kanapéra, azonban vagy a magasság, vagy a technika még nem volt megfelelő, de mint leleményes nőhöz illik, ő megoldott a problémát, és büszkén vigyorgott vissza rám a kanapé tetejéről, amitől persze Anya (azaz én), szokás szerint teljesen elolvadtam.

2012. december 21.
Apa végre hazajött, közel másfél hónap után. Ilyen sok időt még nem volt távol, és bár minden nap beszéltünk skype-on, azért kicsit féltem, hogy Mono megismeri-e az apját, és hogyan fog hozzá viszonyulni, de azt hiszem, a reakciójára sem én, sem Mini nem számítottunk.
Amint Mini belépett az ajtón, Mono odafutott hozzá, és csak bújt, és bújt, és bújt, és Apa fél óra után már kapott egy kis levegőt, mert a lánya kicsit engedett az ölelésén.

2012. december 24-26.
Bár Mononak nem ez volt az első karácsonya, de talán az első, amiből valamit is felfogott, hiszen 3 hetesen az ember lányának még az a legfontosabb, hogy időben kapjon enni.
A fenyőfát már jó előre megvettük, így Mininek reggel már csak a helyére kellett állítani, majd a díszítés rám maradt.
Nem csináltunk nagy felhajtást, egy kép erejéig csinibe öltöztünk, ajándékoztunk, ettünk, majd minden ment a rendes kerékvágásban.

Másnap nyakunkba vettük a fél lakást, és útnak indultunk Kistarcsa felé. Volt karácsony a nagyszülőknél, majd 26-án az öcséméknél. Ajándékozás, és játék minden mennyiségben.

Csöppöm a nagy izgalomban még aludni is elfelejtett, így a statisztikát erősen rontva, saját rekordját pedig megjavítva volt, hogy éjjel fél 12-kor aludt el, pedig mi végső elkeseredésünkben már mindent megpróbáltunk.

Persze, ahogy az lenni szokott, ezt a dolgot is csak én aggódtam túl, hiszen Törpém kedvén a kevés alvás meg sem látszott, és élvezte az egész napos játékot és nyüzsgést.

2012. december 27.
Ha már egyszer nagy Budapesten voltunk, Minivel úgy döntöttünk, hogy körülnézünk, mit is adnak a bevásárló központokban karácsony után. Mivel Édesanyám már amúgy is felügyeletet vállalt Gergő felett, így gondoltuk bedobjuk a mély vízbe, és egyszerre két unokával élvezheti a napot.


2012. december 28.
Bár szinte hihetetlen, hogy Mono már ilyen nagy, de eljött az idő, amikor már léteznek a baráti körünkben a Törpénél kisebb babák is.
Viktor és Viki is akkor látogatott meg minket, mikor Mono 3 hónapos volt, és úgy adódott, hogy mi is ennyi idősen láthattuk először Marcit.
Nem volt könnyű összeegyeztetni a megfelelő időpontot, hogy az egyik gyerkőcnek se essen az alvás-evés-fürdés idejébe, de mivel a Pici Lányom kiszámíthatóbb ilyen szempontból, ezért a délutáni alvás utáni időt választottuk. Persze azt figyelembe véve, hogy Mono 4-kor kel és 7-kor vacsizik, és Viktorék Mosonmagyaróváron laknak, ez nem is sok idő, mindenesetre megpróbálkoztunk a lehetetlennel. Pici Lányomat korábban fektettem, így korábban is kelt, gyorsan öltöztünk, útközben uzsonnáztunk, legalább elment az idő, és fél 5-kor már kopogtattunk is Viktorék ajtaján. Nagyon jól időzítettünk, mert Marci épp akkor végzett az evéssel, így teli pocakkal tűrte a csodálatát, és nagyon jól érezte magát a kezemben, nekem pedig nagyon jó volt újra ilyen pici babát fogni a kezembe, pedig nem is volt még olyan régen...
Pici Lányom nagyon jól feltalálta magát az idegen környezetben, kipróbálta Marci játékait, és bemutatta Viktoréknak, hogy a Baby Einstein csodákra képes, ha a gyerekünk figyelmét akarjuk lekötni.
Végül fél 7 körül jöttünk el, mikor Mono már elég gyakran hangoztatta, hogy memme-memme.

2012. december 30.
Miután Édesanyám 23-a óta szinte folyamatos bébiszitterré lépett elő, így Minivel bátorkodunk egy egy egész napot kivenni szabadságként, és elmenni kedvenc wellneszelő helyünkre, Sárvárra.
Korán indultunk, hiszen számítottunk rá, hogy az év utolsó szombatján nagyon sokan választják a kikapcsolódás ezen formáját.
Az egész nap nagyon jól telt, és tényleg csak párszor gondoltam rá, mit is csinálhat az én Édes Pici Lányom nélkülem, és hogy vajon hiányzom-e neki, hogy nem nyűgös-e, de néhány sor és kép Édesanyámtól megnyugtatott.

Este aztán jött a meglepetés, mikor belépve az ajtón Mono nem hozzám bújt oda, hanem Minihez, és jó darabig mintha rólam tudomást sem vett. Bevallom, ez kicsit rosszul esett, de másrészről megnyugodtam, hogy egy egész napos kimaradás sem okoz lelki törést nála.

2012. december 31.
Eljött a nap, amikor Kicsi Lányom nem csak megkóstolta, amit mi ebédeltünk, hanem teljes mértékben ugyan az tette ki az ebédjét. Az első igazi menü pedig sertés máj volt tört krumplival, desszertnek pedig bodza lekváros palacsinta.
 
A szilveszter szerencsére Mono szempontjából csendesen zajlott. Minden a szokott időben történt, és bár a biztonság kedvéért a redőnyt teljesen lehúztam, hátha hangszigetel egy kicsit, szerencsére gond nélkül átaludta magát az új évbe.
Miután meggyőződtünk róla, hogy Mono kicsi életében nem okozott fennakadást az év vége, Minivel bementünk a városba, megnézni a tűzijátékot.

2013. január 1.
Még leírni is furcsa, hogy már megint új évet kezdünk. És úgy látszik, hogy az új évvel új változások is jöttek az életünkbe.
Újszülött kora óta (amikor is ugye a kakilás teljes ruhacserével is járt, hiszen nem volt az a pelenka, ami magában tartotta volna a hatalmas erővel és sebességgel előtörő kakit), ma esett meg ugyanis először, hogy Drága Pici Lányom (sajnálom, de ezt nem lehet finoman és nőiesen kifejezni) úgy összeszarta magát, hogy egy egész csomag popsitörlő is kevés lett volna a pici popsi eredeti állapotába való visszaállításra, így aztán az egyszerűbb és gyorsabb megoldást választva teljesen meztelenre vetkőztettem, és vittem a zuhany alá, ami nem aratott osztatlan sikert Mononál. Először is tudta, hogy valami nem passzol, hiszen a szokásos módtól, hogy átölelve viszem pancsikolni, most fél méter távolságra tartva tőlem, a hóna alatt fogtam meg. Aztán értetlenül nézett rám, hogy miért rakom a kádba, mikor ott se víz, se hab, se játékok. Végül a zuhanyozás se a megszokott módja volt a fürdésnek, és pláne nem ilyen korai órában. Mindenesetre túl estünk rajta, és végül tiszta popsival folytattuk a napot.

A másik újdonság az új esztendővel, hogy a reggeli szopizást követően Kicsi Lányom értetlenül nézett rám, hogy ő szívja, szívja, de nem jön semmi. Eddig sem szopizott már nagy mennyiségeket, inkább szociális jellegű volt a dolog, de azért annyira elég volt, hogy még másfél-két órára visszaaludjon, és csak fél 8-8 körül ébredjen újra. Így aztán követelőzésének eleget téve kénytelen voltam egy kis adag tejpéppel csillapítani az éhségét, hogy aztán mindkettőnknek legyen még egy kis ideje pihenni.

Bár az utóbbi hetekben már csak hébe-hóba látta el a funkcióját, ma végérvényesen is eltettem a légzésfigyelőt. A szakirodalom azt mondja, hogy a babának 3-4 hónapos korában, majd 7-8 hónapos kora körül a legnagyobb az esélye a bölcsőhalálra, én mégis nagyon nehezen szoktam le a kütyü használatáról, és több, mint egy éven keresztül szinte elválaszthatatlan társam volt alvás közben a hordozható egysége a lakáson belül, hogy minden pillanatban szemmel tarthassam, Csöppöm vesz-e levegőt, és hogy éppen hány fok van a szobácskájában.
Aztán az egy évhez közeledve a délelőtti séták a szabadban történtek, így ahhoz nem volt szükség rá, délután meg nem kapcsoltam be, míg sziesztáztunk. Végül a karácsonyi vendégjárás során sem vittük már magunkkal, így hazatérve sem kapcsoltam be éjszakára, és már csak "dísze" volt a szobának, így elérkezettnek láttam az időt, hogy elkerüljön a dobozába, várva a következő bevetését.
Szerencsére élesben sosem jelzett, de nagyon nagy biztonságot és megnyugvást nyújtott számomra ebben az egy évben.

2013. január 4.
Az új évben sem tudtunk a fenekünkön maradni, és nekivágtunk, hogy felfedezzük az osztrák-magyar határnál fekvő Sonnentherme élményfürdőt.
Bár a létesítmény hatalmas, tényleg megtalálható minden, amire egy babás családnak szüksége van, Mono nagyon jól érezte magát, szinte ki sem lehetett rángatni a vízből, természetesen az alvásra megint nem volt idő, de abban megállapodtunk, hogy háromszor látogattuk meg a helyet: először, utoljára és soha többé.

Hazafele még beugrottunk megnézni a Mononál 2 héttel fiatalabb Adélt, majd nagyon fáradtan értünk haza.

 Általánosságok:
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Fontos változás a napi rutinban nem történt, leszámítva az ünnepeket és a vele járó felfordulást.

Ügyeskedés - fejlődés:
Egyedül eszik, persze inkább még csak kézzel, de ha kanál kerül a kezébe, a szájacskájának megtalálási aránya is egyre növekszik, iszik pohárból, bár még nem jött rá, hogy nem egészen úgy működik, mint a cumisüveg, de kitartóan gyakorol.
Egyre többet rajzol, felváltva használja a jobb és a bal kezét.


Jelek, amiket használ: (mert egyre többet gyakoroljuk)
- kulcs  (a születésnapjára kapott kulcsos házikós játék során került elő a jel, egy pillanat alatt megtanulta, majd egy jó pár napig mindenre ezt a jelet használta)

Orvososdi:
Egy kis náthát kívül nem volt semmi figyelemre méltó, és mivel december 21-én voltunk az 1 éves státuszon, a doktor néni meg is vizsgálta Pici Lányomat, és megállapította, hogy minden rendben van.

Divatolós:
Az ünnepek okot adtak a szép ruhák felvételére, és természetesen ki is használtam az alkalmat, hogy Monot a szebbnél szebb ruhácskákba öltöztessem.
A többi ruhácska viszont szépen lassan a fiókba kerül, hiszen ha nem is látványosan és tömegesével, de egy-egy ruhadarab mindig rövidebb lesz, vagy szűkebb és küldetését teljesítve mennek pihenni egy esetleges következő kislányig.