Tesó-ügy 1. rész

Bár a Kistesót egyre többet emlegetjük, azt hiszem, Reginának egyenlőre elképzelése sincs, ki is az a Kistesó, most hol van (bár mondja, hogy Anya pocijában alszik), mikor jön, és mégis hogyan.

Ma lefekvéskor a szokásos beszélgetését folytatta magával, amikor egyszer csak ezt hallom:
"- És a Tesó hol fog aludni? A fürdőszobában."

Azt hiszem ezzel meg is van oldva a nagy dilemma, hogy hogyan is rendezzük be a gyerekszobát kétszemélyesre, most már csak az a kérdés, hogy ezek után hol fogunk fürödni.

A művész alkot

Ami a rajztehetségemet illeti, finoman fogalmazva is egyenlő a nullával, így mikor Regina azt kéri tőlem, hogy ezt vagy azt rajzoljam le, igencsak bajban vagyok, és mindig bízok benne, hogy Pici Lányomnak elég nagy képzelő ereje van, és tényleg azt látja a rajzomban, amit látni akar.

Ma viszont ő rajzolt, és azt hiszem mondhatjuk, hogy ez az első értékelhető rajza:

Mikor megkérdeztem, mi ez, azt mondta, hogy egy hajó, ami úszik a tavon. Bár én elsőre egy madárnak néztem, de ha jobban eleresztem a fantáziám, valóban lehet egy hajó egy tavon.
Mindenesetre remélem, hogy a rajztudását nem tőlem örökölte.

Egy kis tudomány

A gyerek nevelését és fejlesztését illetően mindenki más véleményen van, ám én úgy gondolom, hogy amíg olyan az agyuk, mint a szivacs, amit csak lehet, és főleg ami érdekli azt meg kell tanítani neki.

Azt hiszem, ezzel az elméletemmel Édesanyám is egyetért, hiszen egy hétvégén, amikor Apával kimenőn voltunk, és Regina a Mamánál volt "nyaralni", egyből beavatta a fizika rejtelmeibe.

Fürdés közben nagyon szereti a vizet öntögetni, így Édesanyám éppen idejét látta annak, hogy előtörjön belőle a fizika tanár, és megtanítsa Reginának, hogy miért is esik le a víz, ha kiborítja a tálkából.

Mikor hazaértünk, Regina ezzel fogadott bennünket:
- "A vizet a gravitáció húzza lefele."

Persze ez önmagában nem is nagy jelentőségű, hiszen a gyerek szinte mindent megjegyez, amit mondanak neki. A megdöbbentő az, mikor a tanultakat a megfelelő helyen, időben, és szövegkörnyezetben alkalmazza.

Zenebölcsiben voltunk, ami után Regina megszomjazott, így Márti adott neki egy pohár vizet. A víz azonban a földre loccsant, Regina pedig közölte Mártival, hogy bizony mindez a gravitáció miatt van. Mondanom sem kell, hogy Márti majdnem dobott egy hátast a hallottaktól.

Az első három hónap, amin az ember lánya minél előbb túl akar lenni

A pozitív teszt után elmentem nőgyógyászhoz, ahol közöltem, hogy bizony vagy baba azért jöttem, mert az elkövetkezendő pár hónap után sűrűn fogunk találkozni, vagy azért, mert a teszt téved, és már megint valamiért nem működök jól.
Szerencsére az A verzió jött be, így aztán másnap el is küldtek ultrahangra, ahol miután csak petezsákot láttak, háromszor is megkérdezték, hogy biztos pozitív lett a tesz? Mintha harmincpár évesen, egy gyerek után nem bírnám megállapítani, hogy hány csík is van azon a teszten. Aztán jött az első sokk, mikor is megkérdezték, hogy akarok-e szülni. Először nem is értettem a kérdést, merthogy ugye annyira a szülés részét nem akarnám, de hát mit lehet tenni, ha más módja nincs, hogy egy baba kikerüljön a nagyvilágba. Na aztán lefordították a kérdést, még drasztikusabban fogalmazva, "meg akarom tartani, vagy elvetetem?".
Nem is értem, hogy ezt miért az ultrahangon kérdezik meg, mert ugye az ember elmegy dokihoz, mert terhesnek érzi magát, és nyilván, ha nem akarja azt a babát, akkor már ott közli, vagy megbeszéli a dokival, hogy mi a teendő.
Na mindegy, túltettem magam ezen dolgon, és megkaptam a papírom, hogy 2 hét múlva jelentkezzek újra, hogy meglássák, megjelent-e a magzat.

Eltelt a 2 hét várakozással töltött idő, szintén ultrahang, ahol már látták az icipici fekete pöttyöt, és szintén jött a kérdés, hogy meg akarom-e tartani. Megint értetlenség a részemről, talán még nagyobb, mint a múltkor, merthogy pontosan látták, hogy 2 héttel ezelőtt voltam, és nyilván ha akkor nem akartam volna, akkor nem várom még 2 hetet, hogy biztosan terhes vagyok-e.

A 10. héten felkerestem a védőnőt, hogy kitöltsük a kiskönyvemet. Szerencsére annyira már rutinos volt, hogy amit tudott, kitöltött az előző terhesség alapján. Azért egy vicces rész erre a találkozásra is jutott. Közölte, hogy a kismamákat a terhesség során 4-szer kellene felkeresnie, de mivel nálam már második gyerek, és mivel a szomszéd lépcsőházban lakik, tehát viszonylag sokat találkozunk, ezért csak egyszer jön a terhesség vége fele, és akkor előadást tart a szoptatásról. Hát ennél a mondatnál majdnem leestem a székről.
14 hónapig szoptattam Reginát, vajon mi újat tud mondani????

Ahogy Reginánál is, úgy most is felkerestem a Kyncs-et, hogy a 12 hetes ultrahangot és a Down-kór szűrést megcsinálják. Az ultrahang vizsgálat időpontja pont szombatra (március 8.) esett, így aztán Apa is, és Regina is velem jött, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy talán a kis ember megmutatja magát, és Reginának elárulja hogy kisöcsit, vagy hugicát kap.

A vizsgálatot végző hölgy még meg sem pillantotta Reginát, már azt dicsérte, milyen formás lábai vannak, ami azért mókás, mert már a 4D-s ultrahangon is ugyan ezt mondta róla.
A Kyncs műszereinek fejlettségét dicséri, hogy az összes adat és fénykép ott volt Regináról a monitoron, így aztán a vizsgálat előtt azt is kielemeztük, hogy mennyire hasonlít saját magára. A vicc az egészben annyi, hogy a kórházban a számítógépes rendszerből még azt sem tudták kiolvasni, hogy szültem-e már.
Aztán elkezdődött a vizsgálat, szerencsére minden rendben volt, de a kisember Reginával ellentétben nagyon szégyenlős, és az összes köldökzsinórt a lába közé gyűjtötte, így aztán esély sem volt tippelni, hiába próbálta a hölgy másik testhelyzetbe csalogatni a Monot.

Ami megdöbbentő volt.
Regina ahogy meglátta a monitoron a képet, közölte: "Ott úszik a baba a vízben!'
Először is csoda, hogy egyáltalán felismerte, hogy a képen az ott egy baba, pedig előtte nem is beszéltünk neki a kistesóról.
Másodszor honnan tudta, hogy a baba úszik, pláne hogy vízben, mikor a baba meg sem mozdult, mert éppen aludt.
Eddig nem nagyon hittem abban, hogy a gyerekek emlékeznek a pocakon belüli életükre, de azt hiszem, ez mindenképpen magyarázat rá.
És miután eljöttünk a vizsgálatról, Regina nyugtázta, hogy a kistesó alszik Anya pocijába, és ezt is kikövetkeztette abból, hogy a néni a hasamon matatott vagy fél órát.

Ami még vicces, hogy Regina azóta azt mondja: "Anya pocijában kistesó van, Nenina pocijában szivárvány." Még egy olyan dolog, ami rejtély marad a számomra.

A terhesség első 12 hete az esetemben tényleg a túlélésről szól, és úgy tűnik, a rossz részét másodszorra sem úsztam meg. Nem tudom eldönteni, hogy az idő megszépít mindent, és Reginánál nem voltam ilyen pocsékul, vagy ez tényleg rosszabb volt.
Reginánál reggel megittam a kakaót, az visszajött, és emlékeim szerint utána minden rendben volt. Most rutinosan már nem ittam reggel kakaót, de ha ittam is, mindegy volt, mert vissza nem jött semmi, csak erőlködtem, viszont a rosszullét az egész napra kiterjedt. A legrosszabb, hogy éhes voltam, ettem is, tudtam is enni, de estére aztán már annyira fájt a gyomrom, hogy alig vártam, hogy vízszintesben legyek.
A másik dolog a fáradság. Két lehetőség van. Reginánál vagy nem voltam ilyen fáradt, vagy épp a "kedves" kolléganőm folyamatos cseszegetése miatt nem jutott eszembe fáradtnak lenni, vagy a gyereknevelés fárasztóbb dolog terhesen, mint a napi 8 órás munka.
Mindenesetre alig vártam, hogy eljöjjön a délutáni alvás ideje, és Regina minél tovább aludjon, és hogy este is hamar lefeküdjön, és reggel sokáig aludjon.

Szerencsére, ahogy a 12 hétnek vége lett, a rosszullétek papírforma szerint elmúltak, és most már remélem tényleg átmegy a terhesség várandóságba, és jön a dolog kellemes része, visszatér az étvágyam mindenféle utóhatás nélkül, és dúl bennem az energia.

Ami a kilókat illeti, ennek a terhességnek 45 kg-osan vágtam neki, de szerencsére az első 3 hónapban nem fogytam, így a kiskönyvem első bejegyzésében a súlyom pontosan ugyanannyi, mint Reginánál volt.

A vállfa-story

Egyik nap Regina szekrényében pakoltam, és átválogattam a ruháit. Mint mindenben, ebben is elkelt a segítség, és ebben lelkes segítőm is akadt. Észre sem vettem, hogy néhány vállfának a nagy pakolás során lába kélt. Miután végeztem a szekrénnyel, kerestem magamnak más elfoglaltságot, és a gyerek szobát, magam mögött hagytam.

Mikor aztán kis idő múlva ránéztem Reginára, mit is csinál a szobájában, a következő látvány fogadott:

A vállfák szépen egymás mellett a szőnyegen, rájuk fűzve szín szerint egy logikai játék tartozékai.
Már itt teljes döbbenet fogott el, hiszen tudom, hogy az iskolai érettségi szintfelmérő egyik feladata, hogy a különböző színeket és formákat tudni kell párosítani, de hogy ezt egy 2 éves gyerek teljesen magától.... Hát padlót fogtam.
Viszont ha már idáig magától eljutott, kíváncsi voltam valamire. A logikai játék 4 különböző formából áll. Tartozik még hozzá 4 db kék színű téglalap. Így fogtam magam, és elővettem egy kék színű akasztót, mikor Regina nem volt a szobájában és "véletlenül" ott felejtettem a szekrény fogantyúján.

Nem telt bele sok idő, és  Regina kiegészítette a kompozíciót a hiányzó darabbal:

Azt hiszem, ezek után nem kell aggódnom, hogy a logikájával bármi baj lenne.