Ma este fürdés után a szokásos rituálé. Fogmosás, azaz a gonosz manók eltüntetése a fogacskákról. Majd közli:
- "Ha hazajön Apa, phühhözök vele."
Bár egész nap vele vagyok, bevallom, ez a kijelentése még nekem is fejtőrés okozott. Aztán rájöttem.
A fogmosás utáni öblítés velem úgy néz ki, hogy fogja a poharát, abból iszik, aztán kiköpi. Apával viszont sokkal bulibb a dolog, hiszen ő a csapból folyó víz alá tartja Reginát, aki iszik egy picit, majd azt köpi ki. Hát ez a "phühhözés".
2014. április 25., péntek
Mono - száj 16. rész
Regina ma ölében az iPaddal, amit már profin kezel, egyszer csak közli, miközben csinálja is az, amit mond:
- "Felhívom Apát, beszélek vele kszájpon."
Hiába, a 21. század gyereke, aki abban nőtt fel, hogy az Apját 90%-ban csak az interneten látja, így ha beszélni akar vele, meg is találja a módját.
- "Felhívom Apát, beszélek vele kszájpon."
Hiába, a 21. század gyereke, aki abban nőtt fel, hogy az Apját 90%-ban csak az interneten látja, így ha beszélni akar vele, meg is találja a módját.
2014. április 21., hétfő
Mono - száj 15. rész
Ma Apa megszerelt pár apróságot a lakásban, majd elrakta a szerszámokat az erre a célra fenntartott szekrénybe, ami Regina szobájában van az ajtó háta mögött. Regina az ágyán játszott elmélyülten.
Egyszer csak szemügyre veszi az Apját, majd így szól:
- "Apa, mit csinálsz Nenina szobájában?"
A döbbenettől először Apa szóhoz sem jutott, de ezek után azt hiszem, nem sok idő kell, mire Regina kiteszi a "Ne zavarj!" táblát a kilincsre, és becsukja az orrunk előtt az ajtót.
Egyszer csak szemügyre veszi az Apját, majd így szól:
- "Apa, mit csinálsz Nenina szobájában?"
A döbbenettől először Apa szóhoz sem jutott, de ezek után azt hiszem, nem sok idő kell, mire Regina kiteszi a "Ne zavarj!" táblát a kilincsre, és becsukja az orrunk előtt az ajtót.
2014. április 16., szerda
Ovi-nézőben
Bár biztos közhely a hasonló korú csemetét nevelő anyukáktól, de hihetetlen, hogy ilyen hamar eljött az idő, hogy már Regina már óvodába fog járni. Bár csak decemberben tölti be a 3. életévét, a beiratkozás már most van.
A séták során már feltérképeztem, hogy a környékünkön 3 óvoda van megfelelő távolságban. A legpraktikusabb a mögöttünk lévő Micimackó óvoda lenne, aminek az udvarára az erkélyről rá is látok. Körzetileg is ide tartozunk. És pont azért, mert minden nap látom az udvart, már jó ideje eldöntöttem, hogy ha lehet, akkor ide biztos nem fog járni Regina. Bár az épületen belül nem jártam, az, hogy az udvaron semmi játék, viszont annál több derékig érő fű van, elég rossz pontot jelent a számomra.
A nekem nagyon tetsző óvoda a Vuk ovi, ami gyakorlatilag 2 háztömbre van tőlünk, tehát gyalog, kistesóval sem távolság. Lemértem, háztól házig 5 perc.
Az oviban nem nyílt nap volt, csak egy óra, ahol a leendő óvodások játszattak egyet, az óvónénik pedig próbáltak a szülők kérdéseire válaszolni.
Reginát hamar feltalálta magát, alig várta, hogy a kabát és a cipő lekerüljön, már szaladt is játszani, és csak akkor jött oda hozzám, amikor pisilnie kellett. Így aztán kipróbáltuk a pici WC-t is.
Az óvoda épülete 40 éves, tehát nem egy mai darab. A mosdó és a WC nagyon szépen fel van újítva, ez szimpatikus volt.
A termek nem túl nagyok, nehezen tudom elképzelni, hogyan fér ott el 25 apróság, de gondolom az én időmben sem voltak kevesebben egy csoportban, és mégis felnőttünk.
Az óvoda nekem az udvar rendezettsége miatt tetszett meg, amiből most sokmindent nem láttunk, de azt felmérhettem, hogy az óvodában próbálkoznak a felújítással, a csoportok szépen el vannak szeparálva, mindenkinek külön kis zsákja és akasztója van, egy kis öltözőfülkében. A teremben pedig sok játék.
Amit hiányoltam, hogy csak azt az egy termet láttam, 2 db óvónénivel, tehát azokkal, akikhez esetleg a Regina kerülhetne, nem találkoztam, így semmilyen benyomásom nem lehet róluk, pedig ez fontos szempont az oviválasztásban, mégsem mindegy, kikre bízom a gyerekemet napi 8 órában. Továbbá senki nem mondott semmit arról, hogy mégis milyen rendszer működik az óvodában, a hasonló kérdésekre csak annyi volt a válasz, hogy ha felveszik a gyereket, úgyis tart az igazgatónő tájékoztatót.
És azt, hogy milyen közel van az óvoda, csak bizonyítja, hogy mikor kiléptünk a kapun, elkezdett zuhogni az eső, és annak ellenére nem sikerült bőrig áznunk hazáig, hogy Reginának nagyon tetszett, hogy vizes lesz.
Ma megnéztük a másik jelöltet, ami az utca túloldalán van, kicsit talán messzebb, mint a Vuk, de még mindig reális távolságon belül.
A Szivárvány ovi is ugyanúgy 40 éves, és körülbelül ugyanaz az elrendezése. Itt minden csoportot megnézhettünk.
A termek kicsit talán nagyobbak voltak, mint a másik oviban, viszont a felszereltségük sokkal sivárabb, kevesebb játékkal. A WC-t itt is kipróbáltuk, ami szintén elmaradt a Vuktól, ahogy az öltözőrész is. Az udvaron is voltunk, ahol állítólag folyamatos a felújítás, de számomra csak egy csoport játszórésze felelt meg az elvárásoknak. Azt itt sem lehetett megtudni, hogy kik lehetnek a potenciálisan szóba jöhető óvónénik. Az igazgatónő viszont itt készségesen válaszolt a kérdéseimre.
Regina természetesen itt is jól érezte magát, mindegyik csoportban azonnal feltalálta magát, és ment játszani, majd mikor mondtam, hogy megyünk tovább, szó nélkül jött.
Bár jövőhétig még van egy hetem eldönteni, hogy melyik ovi legyen, és végszükség esetén a körzetes óvodába mindenképpen felveszik, de nehéz a döntés.
Mindenesetre elkeserítő (és itt nem politizálni akarok), hogy most már szinte minden falunak van stadionja, viszont a gyerekem kénytelen egy üres udvaron feltalálnia magát, és napközben olyan játékokkal játszani, amik talán még az én időmből maradtak.
A séták során már feltérképeztem, hogy a környékünkön 3 óvoda van megfelelő távolságban. A legpraktikusabb a mögöttünk lévő Micimackó óvoda lenne, aminek az udvarára az erkélyről rá is látok. Körzetileg is ide tartozunk. És pont azért, mert minden nap látom az udvart, már jó ideje eldöntöttem, hogy ha lehet, akkor ide biztos nem fog járni Regina. Bár az épületen belül nem jártam, az, hogy az udvaron semmi játék, viszont annál több derékig érő fű van, elég rossz pontot jelent a számomra.
A nekem nagyon tetsző óvoda a Vuk ovi, ami gyakorlatilag 2 háztömbre van tőlünk, tehát gyalog, kistesóval sem távolság. Lemértem, háztól házig 5 perc.
Az oviban nem nyílt nap volt, csak egy óra, ahol a leendő óvodások játszattak egyet, az óvónénik pedig próbáltak a szülők kérdéseire válaszolni.
Reginát hamar feltalálta magát, alig várta, hogy a kabát és a cipő lekerüljön, már szaladt is játszani, és csak akkor jött oda hozzám, amikor pisilnie kellett. Így aztán kipróbáltuk a pici WC-t is.
Az óvoda épülete 40 éves, tehát nem egy mai darab. A mosdó és a WC nagyon szépen fel van újítva, ez szimpatikus volt.
Az óvoda nekem az udvar rendezettsége miatt tetszett meg, amiből most sokmindent nem láttunk, de azt felmérhettem, hogy az óvodában próbálkoznak a felújítással, a csoportok szépen el vannak szeparálva, mindenkinek külön kis zsákja és akasztója van, egy kis öltözőfülkében. A teremben pedig sok játék.
Amit hiányoltam, hogy csak azt az egy termet láttam, 2 db óvónénivel, tehát azokkal, akikhez esetleg a Regina kerülhetne, nem találkoztam, így semmilyen benyomásom nem lehet róluk, pedig ez fontos szempont az oviválasztásban, mégsem mindegy, kikre bízom a gyerekemet napi 8 órában. Továbbá senki nem mondott semmit arról, hogy mégis milyen rendszer működik az óvodában, a hasonló kérdésekre csak annyi volt a válasz, hogy ha felveszik a gyereket, úgyis tart az igazgatónő tájékoztatót.
És azt, hogy milyen közel van az óvoda, csak bizonyítja, hogy mikor kiléptünk a kapun, elkezdett zuhogni az eső, és annak ellenére nem sikerült bőrig áznunk hazáig, hogy Reginának nagyon tetszett, hogy vizes lesz.
Ma megnéztük a másik jelöltet, ami az utca túloldalán van, kicsit talán messzebb, mint a Vuk, de még mindig reális távolságon belül.
A Szivárvány ovi is ugyanúgy 40 éves, és körülbelül ugyanaz az elrendezése. Itt minden csoportot megnézhettünk.
A termek kicsit talán nagyobbak voltak, mint a másik oviban, viszont a felszereltségük sokkal sivárabb, kevesebb játékkal. A WC-t itt is kipróbáltuk, ami szintén elmaradt a Vuktól, ahogy az öltözőrész is. Az udvaron is voltunk, ahol állítólag folyamatos a felújítás, de számomra csak egy csoport játszórésze felelt meg az elvárásoknak. Azt itt sem lehetett megtudni, hogy kik lehetnek a potenciálisan szóba jöhető óvónénik. Az igazgatónő viszont itt készségesen válaszolt a kérdéseimre.
Regina természetesen itt is jól érezte magát, mindegyik csoportban azonnal feltalálta magát, és ment játszani, majd mikor mondtam, hogy megyünk tovább, szó nélkül jött.
Bár jövőhétig még van egy hetem eldönteni, hogy melyik ovi legyen, és végszükség esetén a körzetes óvodába mindenképpen felveszik, de nehéz a döntés.
Mindenesetre elkeserítő (és itt nem politizálni akarok), hogy most már szinte minden falunak van stadionja, viszont a gyerekem kénytelen egy üres udvaron feltalálnia magát, és napközben olyan játékokkal játszani, amik talán még az én időmből maradtak.
2014. április 3., csütörtök
Mono - száj 14. rész
Már egy jó ideje a fürdés előtt levezetésként a program egy kis mesenézés az iPadon. Egyik este Regina el is helyezkedik a kanapén, elkezdi nézni a mesét, majd kis idő múlva áll előttem, kezében a kütyü, és teljes komolysággal mondja:
- "Mata.., maszta.., matos..."
Látom rajta, hogy valamit nagyon akar mondani, és ő is érzi, hogy nem igazán találja meg a megfelelő szót a problémájára.
Kicsit csendben marad, szinte látom, hogy a kis fejében hogy forognak azok a bizonyos kerekecskék, majd kis idő múlva közli:
- "Anya, maszatos a mese. "
Így már én is értettem, hogy ez bizony egy komoly probléma, ami azonnali orvoslást kíván.
- "Mata.., maszta.., matos..."
Látom rajta, hogy valamit nagyon akar mondani, és ő is érzi, hogy nem igazán találja meg a megfelelő szót a problémájára.
Kicsit csendben marad, szinte látom, hogy a kis fejében hogy forognak azok a bizonyos kerekecskék, majd kis idő múlva közli:
- "Anya, maszatos a mese. "
Így már én is értettem, hogy ez bizony egy komoly probléma, ami azonnali orvoslást kíván.
2014. április 2., szerda
Mono - száj 13. rész
Van egy mondókat, amit nagyon sokszor kerül repertoárra nálunk, amit amellett hogy elmondjuk, el is mutogatjuk:
" Esik az eső csepereg,
megáznak a gyerekek.
Sáros lesz a kiscipő,
vizes lesz a főkötő."
Regina reggelre benáthásodott, így mikor délben letettem aludni, automatikusan megfogtam a fejét, nem-e lázas.
Erre ő megszólal:
-" Anya, picit meleg a főkötőm."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
