Aklimatizálódás az új házban

Érdekes fejleményeket hozott e téren is a költözés. Mivel Martinnál nem sikerült még elérni az átaludt éjszakát, ezért tőle féltem, hogy mi lesz majd az új házban. Ezzel szemben ő viselte jobban a költözést.

Próbáltuk a gondolathoz fokozatosan hozzászoktatni őket, hogy oda, ahova születtek, már nem megyünk vissza, és ez a ház lesz az új otthon. Mivel csak Regina véleményét tudtuk kikérni, ő választhatott szobát (némi iránymutatás után), viszont a szobája színét illetően határozott véleménye volt a kezdetektől, hogy ő pedig lila szobát akar.
Mikor a ház kulcsait megkaptuk, és üresen állt, akkor is elhoztuk őket. Először nagyon tetszett a jó nagy tér, amely okot adott a szaladgálásra, de aztán Martin elkezdett félni a garázskaputól, majd a ház sem tetszett neki üresen, és benne a sok idegen ember, akik dolgoztak, pláne nem.

Aztán eljött a költözés napja, amíg ők a Mamához lettek száműzve, így mikor újra látták a házat, már voltak ismerős bútorok, meg millió doboz. Ez volt az a pont, mikor Martin lelki világa megnyugodott. Észrevette az ágyikóját, megismerte a bútorokat, és innentől nem volt gond, hogy káosz van a házban, ő már otthon érezte magát. Martin szobájában maradtak a már megszokott bútorai, így amint minden a helyére került, ő már nyugodtan aludhatott. És aludt is. Végig az éjszakát.


Regina viszont nehezebb esetnek bizonyul. Bár eddig minden helyzethez nagyon gyorsan alkalmazkodott kis élete folyamán, úgy látszik, most egy kicsit sok neki a változás. Sosem volt jó alvó, mert mindig minden érdekesebb volt az alvásnál, de egy időben aztán szépen egyedül elaludt és végig is aludta az éjszakát. Most viszont nem akar elaludni, és éjjel fel is kel, és költözik.
Azt mondja, az új szobáját már megszokta, de az új szobájában alvást még nem.
Természetesen ez csak az esti alvással van így, mert ebéd után semmi gond nincs.
Nem mondja, hogy fél, azt mondja, rosszat álmodik, mikor még el sem alszik.

Egyenlőre türelmes vagyok, és várok, hogy "megszokja az új szobában való alvást", elvégre még csak 3 napja alszik itt, és elég zaklatott időszakon vagyunk túl.

Regina gyermeki logikája

Mini-Lak áthelyezte székhelyét, de erről talán majd egyszer egy másik bejegyzésben.
Lényeg a lényeg, a Mamához vezető út Győrből Győrzámolyra kb. 20 percet vett igénybe, és sok választási lehetőség nem lévén, általában ugyanazon az útvonalon közlekedtünk, amit Regina már egész jól ismert.

Most, hogy egy hete Győrladamérra költöztünk, a Mamától való távolság lényegesen lecsökkent. Mondhatnánk úgy is, hogy éppen hogy kívül esik az egészségesnek mondott "papuccsal már nem lehet átmenni" határon.

Eddig ahány alkalommal mentünk a Mamához, vagyis kocsival megtettük azt az alig 1 km-t, Regina mindig megkérdezte, hogy a rövidebb úton megyünk-e. Először nem is értettem, mit kérdez, de most már kezdem kapizsgálni:

Az addig rendben van nála, hogy új házba költöztünk, és azt is érzékeli, hogy most kevesebb időben kerül eljutni a Mamához, mint eddig. De valahogy hiányolja az út során a megszokott támpontokat. Úgy gondolhatja, hogy találtam egy rövidebb utat a Mamához, és azért nem látja azokat az ismerős dolgokat, amiket eddig, pedig szerinte távolságban ugyanolyan messze vagyunk a Mamától, mint eddig.

Regina aranyköpései 3. év

2015. január 4.
- "Nem hittem, hogy Mama elvisel engem."

2015. január 16.
- "Én leszek a kalózkapitány és megszerzem a kincseket."

2015. február 4.
- "Nem jön az alvás nekem."

2015. feburár 15.
- "Korgott a hasam, azt mondta, éhes vagyok."

2015. február 27.
- "Mama, bekeretezed a lábadat?"  - Ford: keresztbe teszed a lábadat?

2015. március 9.
- "Ma büdi volt a WCben. A Hanna feneke volt büdi."
- "A lányok nem engedtek fel a pacira, még kicsike vagyok."

2015. március 25.
- "Hozott az óvónéni egy IGAZI répát."

2015. április 11.
-"(pisil) - Nemsokára kibújik a kukim. (megfogja) Még nem nőtt ki, de majd ki fog."

2015. május 8.
- (Ninna nézegeti a gombás könyvet) - Ezek mérges gombák? Rám haragszanak?"

2015. május 10.
-"Eltüntetem a Martint, mert nem hasznos."

2015. május 28.
- "Mókás kinézetű kisbaba voltam." (Csingling meséből)

2015. június 2.
- "Anya, te is mehetsz iskolába. Én otthon maradok Martinnal, vigyázok rá. Jön a Mama, ő vigyáz rám, és te meg nyugodtan mehetsz iskolába. Mard keresünk olyat, ami érdekes."

2015. június 8.
- "Elolvasom Martinnak a tanulmányomat."

2015. június 10.
- "Fülgyulladás kötésem van."  -Ford: kötőhártyagyulladás

2015. június 11.
- "Bekapálom a csavart."

2015. június 16.
- "Martin álomba merült, és vigyáznak rá az angyalkák."

2015. június 28.
- "Ninna:  - Jajj, Mama. Jarjar megette a gumiegeremet.
    Mama:  - Miért dobtad le neki?
    Ninna:   - Nem dobtam, lehúzta a gravitáció."

2015. augusztus 12.
- "Olyan ragadósak ezek a csillagok."  - csillaghullást néztünk
- "Anya, az a csillag meg most keresi a helyét."   - műhold

2015. augusztus 15.
- " (Egy feladat megoldásaként egy alamcsutkát kellet kiszínezni. Én simán elővettem volna egy színt és kiszínezem.) Ninna: - A héjja piros, a belseje sárga, a szára barna."

2015. augusztus 19.
- "Kaphatok olyan orvosságot, ami elmúlasztja a hisztikémet?"

2015. augusztus 26.
- "A Mama egy angyal."

2015. augusztus 28.
- "Martin már elég nagy, Anya hasában újra elfér egy kisbaba. Egy kislány, de a nevét még nem tudom."

2015. szeptember 8.
- (Vettünk kaparós sorsjegyet. Nem nyert.) 
   Ninna: - Miért nem nyertem?
   Anya:  - Mert rosszul választottál.
   Ninna: - Nem. Jól választottam, csak rosszul kapartam."

2015. szeptember 12.
- "Nézd Mama, mekkora fröccsenés."   - Ford: vízesés

2015. október 26.
- " Én nem magyarnak, én fiatalnak születtem."

2015. november 1.
- "Az apukámat meghívom a szülinapomra. Téged nem. Te intézd a tortát!"

2015. november3.
- (Ninna megitta Martin maradék tejcijét a cumisüvegből. Kicsi ment az ágyra.) 
   Ninna: - Remélem nem ázik be a fenekem."

2015. november 23.
- "Mikor lesz hány óra?"

2015. december 1.
- "Anya, aztán majd rátalálsz a youtube-on."

Regina aranyköpései 2. év

2014. október 13.
- "Nekem van anyám és nekem van apám. Csak most nincsenek." (Mamánál nyaralt)

2014. október 14. 
- "Ha odateszem a fejem apa fenekéhez, akkor büdös lesz a fejem."

2014. október 16.
- "Maradj csendben Mama, alszik a Tesó. Ne beszélgess össze-vissza!"

2014. október 18.
- "Ha felébred a baba, azt kell mondani neki, hogy good morning."

2014. október 20.
- "Anya, tudom már, mit akarok az élettől."

2014. október 30.
- "Ha nekem is kinő a kukacom, én is pisilhetek állva."

2014. november 4.
- "Senki sem lehet tökéletes."
- "Nem ismerem a jogaim."
- "Anya:   - Ha nem mész lefeküdni, kifutsz az időből, nem lesz mese.
    Ninna: - Fut az időm mesét nézni."

2014. november 7.
- "Apának van létrája, hogy le tudjon szállni a repülőről."

2014. november 12.
- "Anya:    - Holnap lehúzzuk az ágyneműket és kimossuk.
    Ninna:  - Az csapatmunka lesz."
- "Anya, megkapod, amit megérdemelsz."

2014. november 14.
- "Ha a Tesó nem lesz happy baba, akkor sírni fog."

2014. november 18.
- "Majd férjhez megyek, ha megszerzek valakit."

2014. november 22.
- "Amikor szoktam rosszat álmodni, erre a képre gondolok (Mamánál lévő lepkés kép), és tündérekre, hogy elüzzék az ijesztő gondolatokat."

2014. december 1. 
- "Csináljunk egy szelfit, Anya!"

2014. december 2.
- "Kétségbe estem magam."

Förtelmes február

Miután a tavalyi évet úgy kezdtük, hogy mindkét gyereknek felváltva volt hörghurutja, és az egész januárt végigbetegeskedték, idén nagyon örültem, hogy mind az ünnepeket, mint a januárt megúsztuk betegség nélkül.

Nos nem örülhettem sokáig, mert azzal, hogy február 2-án Reginát hazaküldték ebéd után, mert hányt, el is kezdődött a kálváriánk. Másnapra Ninna belázasodott, aztán jött a köhögés, nátha. A doktornéni csak sima megfázást diagnosztizált, így semmi különlegeset nem kaptunk rá. Ahogy azt várni lehetett, Ninna után Martin következett, és bár nála is csak megfázást állapítottak meg, azért mindketten átestek egy antibiotikum kúrán, mire kiláballtak a betegségből.
És mivel mindkét gyerek a láztól, a nem alvástól, és úgy egyébként is átment matrica-üzemmódba, ezért logikus volt, hogy most én sem úszom meg a dolgot. Bár én maradtam a jó kis Coldrexnél és a Sinupretnél, nekem is majdnem 2 hét volt, mire felgyógyultam.

Örültem, hogy végre minden újra a régi, Regina megy oviba, Martin szépen eszik (mert bár formás kis emberke, mindig a súlyával állunk hadilábon, mert még mindig nem éri el az 1 évesnél előírt nagykönyvi súlyát), és én is túléltem ezt a két hetet, de sajnos nem tartott sokáig.
Martin összeszedett valami entero virust, amitől először nem evett, aztán akkorára dagadt a szája, hogy Kelemen Anna megirigyelhette volna egy friss ajakfeltöltés után, és végül mindenféle hólyagok jelentek meg a száján kívül-belül.

Tehát megint következett 1 hét nem alvás, nem evés, matrica-üzemmód. A dolog szépsége megint csak az, hogy én is elkaptam. Bár nekem külső jelei nem voltak, de a gyomromra rendesen ráment, így a folyamatos gyomorfájás mellett enni sem tudtam, és amit ettem, az is hamar távozott.
Most, február 29-én, remélem végre magunk mögött hagyjuk nem csak a februárt és a telet, hanem végre a betegeskedős időszakot is.

Tökmag kis hibával (eladó)

Na jó, a világ minden kincséért sem adnám oda, se kis, se nagyobb hibával, de tény, ami tény, az eddig tökéletes gyerekünkön egy kis csorba esett, és szinte a szó szoros értelemben.

Mikor Regina megszületett, még csak eszembe sem jutott, hogy egy-egy betegségen kívül, más is történhet vele. Aztán hála a barátnőknek, és persze az internet, a facebook és a Baba-mama csoport csodálatos világának, az ember szembeszül egy csomó dologgal, amitől a második gyerkőcnél rettegni kezd.

Ilyen volt például a koszmó, amivel Martinnal küzdüttünk is vagy 2 hónapon keresztül rendesen, pedig Regiánál még azt sem tudtam, hogy létezik ilyen.

És akkor a másik rettegni való dolog a nagy esések és a velük járó balesetek.
Regina is kb. 16 hónapos lehetett, amikor nyáron kismotorozás közben jött a patka, a motor maradt, gyerek pedig repült a motoron keresztül, egyenesen a betonra. Ömlött a vér a szájából, de szerencsére maradandó nyoma nem volt a balesetnek.

Martin nem volt ilyen szerencsés, amikor hétvégén összetalálkozott az Árkád járólapjával, és bár vér nem volt, az első két fogacskájának kisebb-nagyobb darabja bánta az esést. Bár az elmúlt 6 hónapban, mióra önállóan járni tud, elég sokat esett, és a fogacskák fel is szakították hol a száját, hol a nyelvét, eddig megúsztuk ennyivel. Valahol éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, és ha ilyen vakmerőséggel folytatja a világ felfedezését, akkor annak baleset lesz a vége. Hát bekövetkezett. Egy esés, ahol nem a pici kezek, hanem a pici fogak értek előbb földet.

És a végeredmény:
Egy imádnivaló, csibész, mindig mosolygós, kicsit fogatlan Tökmag Martin, akit továbbra is imádunk, és úgyis hamar elröppen az az 5-6 év, míg a csorba fogacskák kicserélődnek, és gyönyörű új fogak nőnek a helyükre.