Regina aranyköpései 4. év

2015. december 20.
Anya: a Martin bele van szerelmesedve Apába
Ninna: a fiúk nem szerelmesek fiúkba, a fiúk csak lányokba szerelmesek

2015. december 21.
Rossz apukát vettünk (vmi nem tetszett neki, amit Apa csinált)

2015. december 22.
A fiúk nem értenek a lányokhoz.

Anya: Regina, minden szóban nincs R betű
Ninna: de majd én csinálok

2016. január 2.
Anya, most te vagy a főnök? A Mama jó főnök volt. Hosszú időt állított be (az ipadon), nem úgy, mint te. Neked nincs annyi eszed.

2016. január 13.
Anya, te nem értesz a gyerekekhez.

2016. január 20.
Ezek kompatigrisek. (kompatibilisek)

2016. március 5.
Én nem akarok barkácsot venni. (barkát)

2016. március 13.
Kiszabadítottam a homokot a cipőmből. (kirázta a kocsiba)

2016. március 21.
Visszagondolkozom

2016. máricius 29.
Anya, a fiúk nem tudnak gyereket születtetni. Akkor miért van a kukacuk mellett egy kis tök?

2016. április 12.
Ha siet a fogam velem, hamarabb öreg leszek, mint Dédi.

2016. április 20.
Ninna nézegeti a képeket egyszer csak meglát egy pocakos fotót rólam:
Nézd Mama, itt van Anya, amikor tele volt Martinnal.

2016. április 29.
Nagyot híztam, akkor én már kövér is lehetek.

2016. április 30.
A leguán, a teknős, a madár tojást rak. Meg minden kis lény.

2016. május 6.
Kapirgálom már, milyen lesz. (kapizsgálom)

2016. május 22.
Az új házi konyha vízhangos. Leutánozza a hangomat.

2016. május 27.
Anya, eszünk pokkolt? Tudod, amit a moziban szoktunk enni.

2016. június 4.
Mama gondoskodik a sok gyerekről, csak néha kiabál.

2016. július 25.
Martin! Az én szobámban én vagyok a főnök, a te szobádban te vagy a főnök. Mindenki a saját szobájában a főnök.

2016. augusztus 12.
Ninna keresi a papucsát: 
Pedig egy papucs nem mehetett el magától.

2016. augusztus 17.
Az egyik kereszteződésben megfordult egy kocsi. Erre Ninna: 
Ez a kocsi meg körforgalmat csinál

2016. augusztus 19.
Ninna: Mama, mi ez?
Mama: Gomba.
Ninna: Utálom a gombát.
Mama: De ez kínai falfül gomba.
Ninna: Azt még jobban utálom

2016. augusztus 29.
A boldogság ereje hatott, mert gyógyul a sebem

2016. szeptember 1.
És a Mama beutazás levele? (útlevél)

2016. október 3.
Mama, ha te meghalsz, Jar-Jar kóbor kutya lesz?

2016. november 8.
Reginával színmondósat játszottunk, ami annyit tesz, hogy az egyik mond egy színt, a másik meg mond valamit, ami olyan színű.
Anya: Vörös
Ninna: hallgat
Anya: Tudod milyen az a vörös szín?
Ninna: Azt nem, mert Apa mindig azt mondja, vörösre vei a fenekem, ha rossz leszek, de még sosem vert el.

2016. november 15.
Martin elnyomott valamit a TVn. Erre Ninna:
Martin eltiltotta a TV-t a hangjától.

2016. november 19.
Nem tudok ellenállni a maci kávénak, oly finom.

Regina gyermeki logikája

Mini-Lak áthelyezte székhelyét, de erről talán majd egyszer egy másik bejegyzésben.
Lényeg a lényeg, a Mamához vezető út Győrből Győrzámolyra kb. 20 percet vett igénybe, és sok választási lehetőség nem lévén, általában ugyanazon az útvonalon közlekedtünk, amit Regina már egész jól ismert.

Most, hogy egy hete Győrladamérra költöztünk, a Mamától való távolság lényegesen lecsökkent. Mondhatnánk úgy is, hogy éppen hogy kívül esik az egészségesnek mondott "papuccsal már nem lehet átmenni" határon.

Eddig ahány alkalommal mentünk a Mamához, vagyis kocsival megtettük azt az alig 1 km-t, Regina mindig megkérdezte, hogy a rövidebb úton megyünk-e. Először nem is értettem, mit kérdez, de most már kezdem kapizsgálni:

Az addig rendben van nála, hogy új házba költöztünk, és azt is érzékeli, hogy most kevesebb időben kerül eljutni a Mamához, mint eddig. De valahogy hiányolja az út során a megszokott támpontokat. Úgy gondolhatja, hogy találtam egy rövidebb utat a Mamához, és azért nem látja azokat az ismerős dolgokat, amiket eddig, pedig szerinte távolságban ugyanolyan messze vagyunk a Mamától, mint eddig.

Regina aranyköpései 3. év

2015. január 4.
- "Nem hittem, hogy Mama elvisel engem."

2015. január 16.
- "Én leszek a kalózkapitány és megszerzem a kincseket."

2015. február 4.
- "Nem jön az alvás nekem."

2015. feburár 15.
- "Korgott a hasam, azt mondta, éhes vagyok."

2015. február 27.
- "Mama, bekeretezed a lábadat?"  - Ford: keresztbe teszed a lábadat?

2015. március 9.
- "Ma büdi volt a WCben. A Hanna feneke volt büdi."
- "A lányok nem engedtek fel a pacira, még kicsike vagyok."

2015. március 25.
- "Hozott az óvónéni egy IGAZI répát."

2015. április 11.
-"(pisil) - Nemsokára kibújik a kukim. (megfogja) Még nem nőtt ki, de majd ki fog."

2015. május 8.
- (Ninna nézegeti a gombás könyvet) - Ezek mérges gombák? Rám haragszanak?"

2015. május 10.
-"Eltüntetem a Martint, mert nem hasznos."

2015. május 28.
- "Mókás kinézetű kisbaba voltam." (Csingling meséből)

2015. június 2.
- "Anya, te is mehetsz iskolába. Én otthon maradok Martinnal, vigyázok rá. Jön a Mama, ő vigyáz rám, és te meg nyugodtan mehetsz iskolába. Mard keresünk olyat, ami érdekes."

2015. június 8.
- "Elolvasom Martinnak a tanulmányomat."

2015. június 10.
- "Fülgyulladás kötésem van."  -Ford: kötőhártyagyulladás

2015. június 11.
- "Bekapálom a csavart."

2015. június 16.
- "Martin álomba merült, és vigyáznak rá az angyalkák."

2015. június 28.
- "Ninna:  - Jajj, Mama. Jarjar megette a gumiegeremet.
    Mama:  - Miért dobtad le neki?
    Ninna:   - Nem dobtam, lehúzta a gravitáció."

2015. augusztus 12.
- "Olyan ragadósak ezek a csillagok."  - csillaghullást néztünk
- "Anya, az a csillag meg most keresi a helyét."   - műhold

2015. augusztus 15.
- " (Egy feladat megoldásaként egy alamcsutkát kellet kiszínezni. Én simán elővettem volna egy színt és kiszínezem.) Ninna: - A héjja piros, a belseje sárga, a szára barna."

2015. augusztus 19.
- "Kaphatok olyan orvosságot, ami elmúlasztja a hisztikémet?"

2015. augusztus 26.
- "A Mama egy angyal."

2015. augusztus 28.
- "Martin már elég nagy, Anya hasában újra elfér egy kisbaba. Egy kislány, de a nevét még nem tudom."

2015. szeptember 8.
- (Vettünk kaparós sorsjegyet. Nem nyert.) 
   Ninna: - Miért nem nyertem?
   Anya:  - Mert rosszul választottál.
   Ninna: - Nem. Jól választottam, csak rosszul kapartam."

2015. szeptember 12.
- "Nézd Mama, mekkora fröccsenés."   - Ford: vízesés

2015. október 26.
- " Én nem magyarnak, én fiatalnak születtem."

2015. november 1.
- "Az apukámat meghívom a szülinapomra. Téged nem. Te intézd a tortát!"

2015. november3.
- (Ninna megitta Martin maradék tejcijét a cumisüvegből. Kicsi ment az ágyra.) 
   Ninna: - Remélem nem ázik be a fenekem."

2015. november 23.
- "Mikor lesz hány óra?"

2015. december 1.
- "Anya, aztán majd rátalálsz a youtube-on."

Regina aranyköpései 2. év

2014. október 13.
- "Nekem van anyám és nekem van apám. Csak most nincsenek." (Mamánál nyaralt)

2014. október 14. 
- "Ha odateszem a fejem apa fenekéhez, akkor büdös lesz a fejem."

2014. október 16.
- "Maradj csendben Mama, alszik a Tesó. Ne beszélgess össze-vissza!"

2014. október 18.
- "Ha felébred a baba, azt kell mondani neki, hogy good morning."

2014. október 20.
- "Anya, tudom már, mit akarok az élettől."

2014. október 30.
- "Ha nekem is kinő a kukacom, én is pisilhetek állva."

2014. november 4.
- "Senki sem lehet tökéletes."
- "Nem ismerem a jogaim."
- "Anya:   - Ha nem mész lefeküdni, kifutsz az időből, nem lesz mese.
    Ninna: - Fut az időm mesét nézni."

2014. november 7.
- "Apának van létrája, hogy le tudjon szállni a repülőről."

2014. november 12.
- "Anya:    - Holnap lehúzzuk az ágyneműket és kimossuk.
    Ninna:  - Az csapatmunka lesz."
- "Anya, megkapod, amit megérdemelsz."

2014. november 14.
- "Ha a Tesó nem lesz happy baba, akkor sírni fog."

2014. november 18.
- "Majd férjhez megyek, ha megszerzek valakit."

2014. november 22.
- "Amikor szoktam rosszat álmodni, erre a képre gondolok (Mamánál lévő lepkés kép), és tündérekre, hogy elüzzék az ijesztő gondolatokat."

2014. december 1. 
- "Csináljunk egy szelfit, Anya!"

2014. december 2.
- "Kétségbe estem magam."

Förtelmes február

Miután a tavalyi évet úgy kezdtük, hogy mindkét gyereknek felváltva volt hörghurutja, és az egész januárt végigbetegeskedték, idén nagyon örültem, hogy mind az ünnepeket, mint a januárt megúsztuk betegség nélkül.

Nos nem örülhettem sokáig, mert azzal, hogy február 2-án Reginát hazaküldték ebéd után, mert hányt, el is kezdődött a kálváriánk. Másnapra Ninna belázasodott, aztán jött a köhögés, nátha. A doktornéni csak sima megfázást diagnosztizált, így semmi különlegeset nem kaptunk rá. Ahogy azt várni lehetett, Ninna után Martin következett, és bár nála is csak megfázást állapítottak meg, azért mindketten átestek egy antibiotikum kúrán, mire kiláballtak a betegségből.
És mivel mindkét gyerek a láztól, a nem alvástól, és úgy egyébként is átment matrica-üzemmódba, ezért logikus volt, hogy most én sem úszom meg a dolgot. Bár én maradtam a jó kis Coldrexnél és a Sinupretnél, nekem is majdnem 2 hét volt, mire felgyógyultam.

Örültem, hogy végre minden újra a régi, Regina megy oviba, Martin szépen eszik (mert bár formás kis emberke, mindig a súlyával állunk hadilábon, mert még mindig nem éri el az 1 évesnél előírt nagykönyvi súlyát), és én is túléltem ezt a két hetet, de sajnos nem tartott sokáig.
Martin összeszedett valami entero virust, amitől először nem evett, aztán akkorára dagadt a szája, hogy Kelemen Anna megirigyelhette volna egy friss ajakfeltöltés után, és végül mindenféle hólyagok jelentek meg a száján kívül-belül.

Tehát megint következett 1 hét nem alvás, nem evés, matrica-üzemmód. A dolog szépsége megint csak az, hogy én is elkaptam. Bár nekem külső jelei nem voltak, de a gyomromra rendesen ráment, így a folyamatos gyomorfájás mellett enni sem tudtam, és amit ettem, az is hamar távozott.
Most, február 29-én, remélem végre magunk mögött hagyjuk nem csak a februárt és a telet, hanem végre a betegeskedős időszakot is.

Levél a Mikulásnak 2015

Mivel tavaly nagy sikere volt a Mikulástól kapott levélnek, így idén is nekiveselkedtem, hogy levelet írjak. Bár egyszerű dolognak tűnik megírni egy levelet, azért 4 éves aggyal gondolkodva, és főleg, egy A4-es lapra leírva egy év eseményeit, úgy, hogy abban jó is, és némi rossz is legyen, nem is olyan könnyű. Ami pedig nekem a legnehezebb részét jelenti, hogy az egészet folyóírással megírjam.
Én megírtam a levelet, aztán Reginával egyeztettük a leírtakat, megkérdeztem, mit írjak még bele, kicsit pontosítottunk rajta, majd együtt kerestünk egy neki tetsző kifestőt, amit egy héten keresztül színezett, mire majdnem tökéletesnek minősítette, így feladhattam a levelet a rajzzal együtt.

"Kedves Mikulás!

Bartha Regina vagyok, és decemberben leszek 4 éves. Biztos emlékszel rám, mert már tavaly is írtam, és akkor küldtél nekem jegyet a színházba, amit utólag is szeretnék megköszönni. Nagyon jól éreztem magam.Mivel még a kistestvéremet nem vihetném magamnak, ezért idén egy szép hosszú levélnek is nagyon fogok örülni.

Nagyon jól telt az évem. Januártól oviba kezdtem járni. Pillangó lett a jelem, amit nagyon szeretek. Az oviban nagyon sok barátom van, sokat játszunk, verseket tanulunk, rajzolunk. Lizi a legjobb barátnőm, mindent együtt csinálunk. Nagyon sajnáltam, mikor nyáron bezárt az ovi, és nem tudtam menni. Képzeld, szeptemberben már nem én voltam a legkisebb a csoportban, így már feladatokat is kaptam. Lehettem napos, amit már nagyon vártam, és Erika néni meg is dícsért, hogy milyen szépen megterítettem. És még egy nagy dolog történt szeptembertől. Elkezdtem balettozni. Nagyon szeretem a balettruhámat, bár a balettcipő kicsit kénylemetlen, de nagyon szeretek táncolni. Ha tehetném, minden nap mennék. Anya meg szokott lesni, miközben balettozom, és gyakran figyelmeztet, hogy jobban oda kellene figyelnem Szilvi nénire, mert nem mindig akarom azt csinálni, amit mond.
Anya mindig azt mondja, akkor mehetek balettozni, ha jó vagyok, és ezekszerint jó vagyok, mert eddig mindig mehettem.
A kistestvéremet, Martint nagyon szeretem. Nagyon örülök, hogy megtanult menni, így már egyre többet tudunk együtt játszani. Este a fürdőkádban is nagy pancsolásokat rendezünk. Igaz, Anya néha rám szól, amikor nem hagyom este elaludni, de mit csináljak, ha én még nem vagyok álmos?
Nagyon szeretem a könyveket, és este még szoktam neki belőlük mesélni.
Azt viszont nem szeretem, hogy mindig ledönti a tornyomat, ha kockából építek. Vagy elveszi a babámat, kipakolja a fiókomat. Anya hiába mondja, hogy ne legyek irigy, és azért vagyunk testvérek, hogy megosztozzunk a játékokon, és együtt játszunk, nem mindig fogadok szót.
De azért Anya szerint ügyes nagy kislány vagyok már. Megtanultam egyedül kifújni az orromat, reggelente egyedül öltözök fel, mikor oviba kell menni, vigyázok a kistestvéremre, és mikor elaludt, be is takargatom, hogy meg ne fázzon. Vigyázok, hogy semmi kis dolgot ne vegyen a szájába és szólok Anyának, ha rosszat csinál.

Idén is kipucolt kiscsizmákkal várlak:

Regina"

A levél november elején került feladásra, és 2 hétre rá meg is érkezett a válasz. Az első nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a levelet nem csak Reginának, hanem Martinnak is címezték. Egy nagyon kedves manóhoz került a levél, mert majdnem két oldalas levélben válaszolt Reginánk.

"Kedves Regina és Martin!

Hópihe kicsi manóm lelkendezve szaladt hozzám, amikor nekem segítvén, Ő bontotta fel a leveledet: - Mikulás bácsi! Regina pont olyan pirosra színezte a kabátodat, amilyen a valóságban! - kiáltotta. És valóban. Lenyűgözően szép! Oly annyira, hogy ki is tettem a szobám falára. Ide a szemem elé, ahol várni szoktam, hogy a szarvasaim patáinak csillogását meglátom a messzi távolban a hófödte csúcsok felől. Most is épp várom őket. Ma Szélvész, Villám és Üstökös volt a soron, hogy a gyerekek leveleit, rajzait elhozzák nekünk ide a birodalomba.

Bizony-bizony a Nagy Könyvembe csudasok szép és jó dolog van beírva a neved mellé Regina. Tudok róla, hogy az óvodában szépen ellátod a rád bízott feladatokat, a terítésnél kiosztasz mindent és egyre több dalt és verset tanulsz meg. A balett-tudásodnak is híre ment, ugyanis nem csak Édesanyád, hanem bizony mi is a manókkal megkukucsáltunk a távolba-látóval. Nova több sem kellett a manóknak, szinte azonnal flippeket meg floppokat ugráltak és próbáltak spárgázni. 

Az alvás-elalvás kérdésköre nálunk is probléma volt egy időben, de aztán csillámporból álomfürjeket küldtem a kismanóknak, s azon nyomban elaludtak. Ez neked is segíthet. Írj 3 kört a mutató ujjaddal a levegőbe, majdt mutass a már alvó Martinra. Ha szerencséd van, pár perc múlva becsukod a szemedet és az álomfürjek visszahozzák az alvást hozzád is!

Úgy érzem, azért nagyon sok szabályt kell már betartania egy 4 éves kislánynak is, aki különben már nagylány. Kérlek, ne haragudj Martinra! Ő még - te is tudod - a várépítésben nem olyan jó, csak a várrombolásban. Ha legközelebb ledönti a tornyodat, javaslom, hogy nevess vele együtt!

Nos. Megjöttek a szavasaim, nekem is mennem kell, hogy tudjam, minden rendben van velük!

Legyetek továbbra is jó gyerekek, fogadjatok szót Édesanyátoknak, szeressétek egymást és ami a legfontosabb, hogy játszatok sokat!

Szeretettel: Mikulás bácsi"

Idén nem adtam oda azonnal a levelet Reginának, hanem majd a csizmájában várja a többi ajándékkal együtt.

Nagyon kíváncsi vagyok, idén mit szól hozzá.

Idén is minden elismerésem a Mikulás Birodalom minden manócskájának, hogy időt, energiát, kreativítás nem sajnálnak, hogy ilyen kedves levelet írjanak minden gyereknek, vagy inkább anyukának, akik szintén nem kevés kreativítással írnak a gyerkőc nevében, és talán jobban várják a választ, mint maga a gyerek.

Oviban történt - Március

2015. március 5.
- A lányok függöny mögött pisilnek, a fiúk nem.

2015. március 9.
- Ma büdi volt a WC-ben. A Hanna feneke volt büdi.
- A lányok nem engedtek fel a pacira, még kicsike vagyok.

2015. március 10.
Regina ma unatkozott az oviban a foglalkozáson, ezért úgy döntött, egy gyöngyöt dug az orrába, ezért aztán megjártuk a sürgősségit, ahol aztán a fül-orr-gégész egy pillanat alatt kikapta a gyöngyöt, és Regina legnagyobb baja az volt, hogy lemaradt a torna óráról.

2015. március 11.
- A Robika azt mondta, csúnya vagyok.

2015. március 12. 

2015. március 13.
- A Flórácska beteg. Adtam neki enni, inni, ápolgattam is, de nem akart meggyógyulni.

2015. március 19.
Ma a Mama ment Regináért az oviba, aki éppen az uzsonna után segített az óvónéninek összepakolni a tányérokat, poharakat és evőeszközöket.

2015. március 20.
Ma azzal fogadott Erika néni, hogy nagyon megdicséri Reginát, mert nagyon figyelmes, mert amikor észrevette, hogy ceruzát hegyet, szó nélkül vitte neki a szemetest, hogy abba potyogjon a szemét. Ezenkívül nagyon ügyesen ő volt az első, aki elaludt aznap.

2015. március 25.
- Robika azt mondta, hogy nagyot nőttem.
- Hozott az óvónéni egy IGAZI répát.

2015. március 30.

Oviban történt - Február

Regina nagyon szereti az ovit, és éppen ezért, minden nap van valami, amit mesélnie kell. Én pedig próbálom megjegyezni, és lejegyezni:

2015. február 16.
- Homokoztak a fiúk, és nem engedtek lyukat ásni.
- A Hajnika párja voltam, mikor sétáltunk.
- Villa (róla nem derült ki, hogy Csilla, vagy Villő, vagy valami egyéb, de az tuti, hogy kislány) rossz volt, ezért nem mehetett sétálni, át kellett mennie a Maci csoportba
- A Barnus megtalálta a csatomat, és visszaadta nekem

2015. február 17.
- Büntiben álltam, mert nem figyeltem Erika nénire, a többiek meg labdáztak

2015. feburár 25.
- A lányoknak a WC-ben van függöny, hogy ne lássák őket, mikor pisilnek.
- Ma megnéztük a Holleányt. (Holle anyó)

2015. február 26.
- A bácsik kiszínezték kívül az óvodát.
- A fiúk elmentek focizni.
- Én voltam a legügyesebb az alvásban.
- A szívecskés nadrágom pont illik a szívecskés kispárnámhoz.

2015. február 27.
- Ma aludtam.
- Voltam a zárócsoportban. (Ami azért hihetetlen, mert 15:35-kor értem oda Regináért az oviba)

Regina oviba megy

Rövid, de tömör és történelmileg fontos bejegyzés következik.
Írhatnék közhelyeket, hogy milyen gyorsan elment az idő, meg ilyesmi, de hát tudjuk, hogy ez az élet rendje, így hát eljött a nap, hogy Regina óvodába menjen.
Az elmúlt pár hét olyan eseménydús volt, hogy nem is nagyon foglalkoztunk a témával, és nem is nagyon emlegettük.
Az utolsó hétvégét még a Mamánál nyaralta, aztán vasárnap alvás után már összekészítettük a kis hátizsákját, kikészítettük a ruhát, amit fel fog venni, és próbáltam minél korábban ágyba parancsolni.
Ez utóbbival szokás szerint csődöt mondtam, mert fél 11-kor aludt el.
Reggel aztán 7-kor kegyetlenül csörgött az óra, és bevallom őszintén, nekem is nagyon nehezemre esett felkelni az ágyból, mert megszoktam a lustálkodást.
A reggel teljesen zökkenőmentesen ment, bár az első nap még jött segítségnek Édesanyám, hogy Martint ne kelljen magunkkal vinni, de gyakorlatilag nem is lett volna rá szükség, mert Reginával fél 8-ra készen voltunk, így még fél órám lett volna, hogy Martinnal is elkészüljek.
Reginával 8 után pár perccel indultunk útnak, természetesen a kötelező "első oviba indulós" fotó elkészülte után.

Mikor odaértünk az oviba, Regina már ment a szekrényéhez, szépen bepakoltunk, majd már egyedül vette fel a benti cipőjét, kaptam egy búcsú "Szia Anya!"-t, és már szalad is be a terembe. Én még váltottam pár szót az óvónénivel, majd eljöttem.
Mikor fél 1-kor érte mentem, az óvónéni mellett ült a kis széken, és hallgatta, az altatós mesét. Egy szó nélkül jött felöltözni, miközben, mi átbeszéltük a napot az óvónénivel, aki azt mondta, semmi gond nem volt vele, csak ebéd közben állt fel párszor.
Mivel Regina nagyon szeretett volna a pillangós ágyában aludni, ezért megbeszéltük, hogy másnap, ha úgy alakul, akkor ott aludhat.
Hazafele kérdezgettem, milyen is volt az első, nap, barátkozott-e, mivel játszott, mit evett, stb., ő pedig szépen lassan csepegtette az információkat, de az, hogy nem aludhatott a pillangós ágyban, vissza-visszatért a beszámoló alatt.

Itthon aztán még evett egy mandarint, majd le is feküdt az ágyába, de végül az enyémben aludt el, és aludt is 2,5 órát, amiből arra következtettem, hogy jól elfáradhatott.

Regina 3 éves

Méretek:
Súly: 13,5 kg
Magasság: 94 cm

Ez az év is nagyon hamar elment, és bár a fejlődés már nem olyan szembetűnő, mint az első vagy a második évben, azért hatalmas változásokon ment át Regina ez alatt az 1 év alatt.
A legfontosabb a szobatisztaság, amiről már megemlékeztem,  a legszembetűnőbb pedig a folyamatos beszéd.
Még mindig elcsodálkozom, micsoda szivacs agyuk van a gyerekeknek, de az 1 év alatt a szókincse, és a memóriája is odáig fejlődött, hogy komplett meséket mesél el, 10-15 mondókát tud fejből, és ugyanennyi éneket is.
Bár a választékos szóhasználatán néha ledöbbenek, azért az aranyköpései szolgáltatják a napi nevetés alapját. Nagyon sajnálom, hogy csak az utóbbi 1-2 hónapban kezdtem el írni ezeket:

- Nekem van anyám és nekem van apám, csak most nincsenek (Mamánál megőrzésen)
- Ha odateszem a fejem Apa fenekéhez, akkor büdös lesz a fejem
- Maradj csendben Mama, alszik a Tesó, ne beszélgess össze-vissza
- Ha felébred a baba, azt kell mondani neki, hogy good morning
- Anya, tudom már, hogy mit akarok az élettől
- Ha nekem is kinő a kukacom, én is pisilhetek állva
- Senki sem lehet tökéletes
- Nem ismerem a jogaim.
- Anya, te is olyan bűbájos legyél, mint én.
- Én: ha nem mész lefeküdni, kifutsz az időből, nem lesz mese. Ninna: fut az időm mesét nézni?
- Apának van létrája, hogy le tudjon szállni a repülőről.
- Én: holnap lehúzzuk az ágyneműket és kimossuk. Ninna: csapatmunka lesz.
- Anya, megkapod, amit megérdemelsz.
- Ha a Tesó nem lesz happy baba, akkor sírni fog.
- Majd férjhez megyek, ha megszeretek valakit.
- Amikor szoktam rosszat álmodni, erre a képre gondolok, és a tündérekre, hogy elűzzék az ijesztő gondolatokat.
- Csináljunk egy szelfit, Anya!
- Kétségbe estem magam.

Azt hiszem, Regina eddigi élete legnagyobb változása következett be azzal, hogy ebben az évben megszületett Martin. Nem tudom, hogy mi csináltunk-e valamit nagyon jól, vagy Regina természete ilyen, de minden félelmem alaptalan volt azzal kapcsolatban, hogyan fogja fogadni a változást.
Biztos hozzájárul a dologhoz, hogy Regina végig részese volt a terhességemnek, hiszen ő kísért el ultrahangra, védőnőhöz, nőgyógyászhoz. Naponta simogatta a hasam, érezte a tesó mozgását.
Martint egyenesen imádja, semmilyen féltékenység fel sem merül benne, és nekem tényleg nagy segítségem. Néha csak abban, hogy addig, amíg Martinnal foglalkozom, addig szépen eljátszik egyedül, de ha kedve van, akkor szívesen segít a fürdetésben, öltözésben, babakocsi tolásban is.
Bár féltem tőle, azt hiszem, nagyon jól vette az akadályokat, és nagyon jó nővérkéje lett Martinnak.

Természetesen az év bulija a szülinapi party volt, amire én már hónapokkal előtte elkezdtem készülődni. Mivel Regina élete mostanában a hercegnők körül forog, természetes volt, hogy a szülinap témája a Disney hercegnők lesznek. Biztos vagyok benne, hogy az esküvői tortával nem foglalkoztam ennyit, mint amennyi időt azzal töltöttem, hogy megtervezzem Regina tortáját. Volt aztán hercegnős lufi, mert a kívánsága az volt, hogy a szülinapján "sok jufi" legyen, hercegnős tányér, pezsgőspohár kölyökpezsgővel, és természetesen rengeteg ajándék.

Túlesett a kötelező védőnői státuszvizsgálaton is, ami a látás- és hallásvizsgálatot leszámítva még mindig nevetséges számomra, hiszen a leginkább nekem kell igennel vagy nemmel felelni arra, hogy a gyerek tudja-e az elvárt szintet, vagy sem. Innentől csak lelkiismereti kérdés, hogy tényleg az igazat mondom-e.

Mikulás-story

Reginát kezdettől fogva nagyon megfogta ez a Mikulás dolog, hogy a kis csizmákat este kipucoljuk és kitesszük az ablakba, reggelre pedig ott van benne az ajándék. Először még csak 1 éves volt, tehát még annyira nem értette, mi is történik, de tavaly már hónapokkal előtte készültünk a Mikulásra, mivel nagy dologra készültünk. Regina odaadta a cumiját a Mikulásnak, amiért ajándékot kapott, és azóta  nagyon jóban van a fehér szakállassal.

Mivel már októberben megjelennek a boltokban a csoki Mikulások, ezért természetes, hogy Reginát már most elkezdte foglalkoztatni a téma, és feleleveníti a cumi dolgot, és sorolja, mit is szeretne kapni a Mikulástól.

Győrben van egy kezdeményezés, hogy aki levelet ír a Mikulásnak, és elég gyors, az kap jegyet a színházban lévő előadásra, és a Mikulás személyes levelet ír neki.
Így aztán gondolván, hogy Regina nagyon örülne egy ilyen meglepetésnek, tollat ragadtam, és a 3 éves lánykám nevében, levelet írtam a Mikulásnak.
Bevallom őszintén, hogy nem is volt ez olyan egyszerű, mint az ember elsőre gondolná. Főleg az okozott gondot, hogy kb. 18 éves korom óta nem írtam írott betűkkel, és azért valljuk be őszintén, egy kézzel írott levél mégis csak úgy mutat jól, így aztán volt néhány betű, amelyiknek az írásán erősen el kellett gondolkodnom, és végül meg is született egy egész hosszú levélke:

"Kedves Mikulás!

Bartha Regina vagyok, és decemberben leszek 3 éves.

Az elmúlt évben nagyon sok minden történt velem.

Tavaly odaadtam Neked a cumimat, amiért Édesanyám nagyon büszke volt rám, és Te pedig hoztál nekem érte ajándékot, aminek nagyon örültem.

Az év elején megtudtam, hogy kistestvérem fog születni, és mivel Édesapám külföldön dolgozik, ezért nagyon sokat segítettem Anyának. Együtt rendeztük be a babaszobát, és segítettem Anyának kisruhákat választani a tesó számára.

Szeptemberben megszületett a kistestvérem, Martin, akit már nagyon vártam. Azóta is próbálok jól viselkedni, segíteni Anyának. Minden este együtt fürdetjük Martint, és ha a tesó sír, akkor szólok Anyának, hogy etesse meg, vagy tegye tisztába, mert bekakilt.

Mikor a tesó érkezését vártuk, kaptam szép új ágyat, de Anya és Apa hiába kérlelnek, az egész éjszakát ritkán töltöm ott, mert éjszaka mindig átköltözök hozzájuk.

Januártól óvodába fogok járni, amit már nagyon várok, és pillangó lesz a jelem. Addig is itthon játszom Anyával és Apával. Nagyon szeretem a logikai játékokat, a kártyákat, de ha ahhoz van kedvem, nagyon sokat gyurmázok, és festegetek, vagy éppen a babáimmal játszom el ugyanazt, amit Anya csinál Martinnal, de szívesen főzőcskézek igaziból Anyával, vagy éppen játékból a kiskonyhámmal.

Remélem Te is úgy láttad, hogy jó voltam ebben az évben, és részt vehetek a színházi ünnepségen, és a kiscsizmámba is teszel majd valami ajándékot.

Idén is nagyon várlak:

Regina"

És már mentem is, hogy feladjam a postán a Mikulásnak, és talán még nagyobb izgatottsággal várjam a választ, mint Regina.

Bár Apa az elején csak annyit fűzött a levelemhez, hogy nagyon ráérek, hogy ilyenekre van időm, kb. 2 nap múlva megkérdezte, hogy elvihetné-e ő Reginát az előadásra, ha kapunk jegyet.

Azt hiszem mondhatom, hogy idegtépő 3 hét volt, és ennél jobban maximum a főiskolai értesítőt vártam, hogy felvettek-e vagy sem. Fokozta az izgalmat, hogy a facebook baba-mama fórumán sorra jöttek a bejegyzések, hogy ki kapta már meg a levelet, és aki nem kapott jegyet, ott mi volt a kifogás. (nincs 3 éves a gyerkőc, van kisebb testvér, stb.)
Aztán mikor Martinnal hazajöttük a kórházból, ott várt a postaládában a levél, ami széppé tette a napom. (rám is fért az előtte való 2 nap után)

És a levélben ez állt: (szigorúan piros tollal írva, mert mi mással írhatna a Mikulás)

"Kedves Regina!

Toronyszobám ablakából éppen a Manókat néztem, amint gyermeki jókedvvel hócsatáztak egymással, de ekkor nyikordult meg a nagy tölgyfa ajtó és Peti postás robogott be rajta a te leveleddel. Kandallóm elé beültem a nagy hintaszékembe és hatalmas öröm töltötte el a szívemet, amint olvastam a leveledet. A messzelátó távcsövemmel, mikor figyellek Benneteket, örülök, hogy a testvércsengettyű nem szólal meg. Ez azt jelenti, nem rosszalkodtok és nagyon jó testvérek vagytok. Nagyon ügyes kislány vagy, sokat segítesz Anyukádnak. A cumidat még mindig őrzöm, beraktam a kisszekrényembe a többi cumi közé. De mivel kaptál szép új ágyikót Anyáéktól, ott kellene aludni és akkor már tényleg elmondhatod, hogy nagy kislány lettél. Az én Manócskáim is a saját ágyikójukban alszanak.
Nagyon vigyázz a kistesóra és tanítsd majd meg mindenre, amit Te már tudsz. 
Várom a találkozás.
Csizmákat az ablakba és belepottyan az ajándék.
Üdvözlettel:
Mikulás Bácsi"

Nagyon örültünk a levélnek és a jegynek, főleg Apa és én. Reginának felolvastam, de elsőre nagyon meg volt illetődve, aztán meg nem eresztette a levelet, merthogy azt neki írta a Mikulás.
Biztos vagyok benne, hogy volt hatása a levélnek, mert az elkövetkezendő napokban feltűnően jó volt, de érdekes módon, magát az ünnepséget és a Mikulással való találkozást annyira nem várta.

Aztán elérkezett a nap, és Apával elmentek az ünnepségre. A továbbiakról nem tudok nyilatkozni, de Apa szerint a műsor unalmas volt, és egyáltalán semmi köze nem volt a Mikuláshoz, de amikor hazaértek, Regina boldogan szorongatta a Mikulás-csomagot, ami elég bőséges volt.

Összességébe véve, azt hiszem, kedves gesztus a szervezőktől, hogy több ezer gyereknek személyre szabott választ írnak, ingyenes műsorról és Mikulás-csomagról gondoskodnak, és a levélre való válasz alatti várakozással a felnőttekben is felébresztik a Mikulásban való hitet.

Mono-alap, avagy sok kicsi sokra megy 2. rész

2013. februárjában bontottunk először perselyt, és azóta gyűlik az új perselyben a pénz. Mivel már amúgy is aktuális lett volna a feltörése, mert már nehezen fért bele a pénz, és mivel nemsokára úgyis új időszámítás jön kis családunk életébe, ezért úgy döntöttem, épp itt az ideje felbontani, mivel úgy tervezem, ezután közös persely lesz a tesóval, és ha megtelik, akkor a benne lévő vagyon felezve lesz.

A másfél év alatt összegyűjtögetett pénzt most már Reginával együtt számoltuk meg, és a végeredmény, amivel a bankszámlája gazdagodik: 40.785 Ft, ami 2,4 kg-ot nyom.

Egy nap a tanulás és a készségfejlesztés jegyében

Ma valahogy úgy alakult, hogy Regina nagyon fogékony volt mindenre, és a játék és mozgás mellett nem csak testben, agyban is el akart fáradni.

Kapott egy matricás, matematikával foglalkozó füzetet, amiben játékosan tanulhatnak számolni a gyerkőcök.
Bár a matricák és a ragasztás a legbulibb a dologban, Regina nagyon jól tudja, hogy matrica csak akkor jár, ha a feladatot jól megcsinálja, így aztán hihetetlen koncentrációval számolt és számolt és számolt, hogy aztán ragaszthasson.
Hihetetlen, hogy ilyen fiatalon az én energiatúltengéssel rendelkező gyerekem ennyi ideig tudjon figyelni egy olyan dologra, mint a matematika, ami bár nem áll távol a családban senkitől, az ennyi idősen nem a világ legérdekesebb dolga, főleg, amikor körülveszi annyi játék, a kert, a szabadság és az állatok.
De az én Pici Lányom csak számolt és ragasztott.
Mikor a lelkesedés már kicsit alábbhagyott, de a feladat még nem volt készen, azért a Mama bevetett némi cselt, hiszen a dínó gumicukor most nagy sláger, így ha a füzetben nem ment a feladat megoldása, a dínók is bekerültek a képbe, és azokon már könnyebben mentek a feladatok, így jutalomként aztán jöhetett a matrica is, meg egy gumidínó is.

A matek óra után jött a rajz óra.
Ez az a műfaj, amiben nem igazán vagyunk otthon, és a művészetek ezen területét, ha lehet, inkább elkerüljük, így aztán ezidáig Regina sem nagyon rajzolgatott, és talán el is maradt a korának megfelelő rajztechnikától.
Azt hiszem, a fő gond az, hogy még mindig nem tudja eldönteni, hogy jobb vagy bal kezes lesz-e, hiszen egyszer egyik, másszor másik kezével rajzol, és nem lehet megállapítani, melyikkel ügyesebb.
Ma viszont valahogy előkerült a papír és a zsírkréta is, és nagy türelemmel rajzolt, most már felismerhető dolgokat.

Pont pont vesszőcske, aminek az arcában még segítettem, de a többi része már saját alkotás

Egy fa, amit a dínó eszik, mert éhes

Mama kígyója

Napi cukiság, amitől könnybe lábadt a szemem

Reginával már kialakult rutinunk van, ami a napot és főleg az estéket illeti. Játék, vacsi, még egy kis játék, fürdés, öltözés, tejci és fekvés.
Mostanában a Kisasszony dönti el, mikor van vége a játéknak és mikor kezdődhet a fürdés. Ezt elég határozottan jelzi is, hiszen az irányt a fürdőszoba felé veszi, ahol szépen egyedül levetkőzik.

Egyik este nem nagyon akaródzott vége lenni a játéknak, és nem akart összepakolni, így finom célzásként elmentem a fürdőszobába, hogy megengedjem a fürdővizet, közben mondogattam, hogy pakoljon össze.
Bár nem túl nagy a lakás, de valahogy mégis sikerült elkerülnünk egymást, így még én a szobában kerestem, hogy ellenőrizzem, a helyére kerültek-e a játékok, ő besurrant a fürdőszobába, és már le is vetkőzött, és már a kádból vigyorgott rám.
Mivel a játékok összepakolása így rám maradt, és még a tejecskéjét sem csináltam meg, otthagytam a kádban, hogy játsszon egy kicsit.
Épp a konyhából fordultam ki, amikor jött velem szembe, a hercegnős poncsó-törölközője tökéletesen felvéve, és csak ennyit mondott:

- "Anya, megfürödtem egyedül. Elégedett vagy?"

Azt hiszem, ettől a látványtól és ezektől a szavaktól bárki elolvadt volna.
Édesanyám mindig mondta, hogy túl szigorúan nevelem a Reginát, és azt eddig is tudtam, hogy a korához képest nagyon önálló, de ez, hogy alig több, mint 2 és fél évesen gyakorlatilag teljesen egyedül megfürdött, még engem is meglepett.
És ahogy megkérdezte, hogy elégedett vagyok-e, kicsit elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg túl nagy elvárásokat támasztok vele szemben, és hogy már most, ennyi idősen ennyire meg akar nekem felelni? És vajon ez jó, vagy rossz hatással lesz a későbbiekben rá?

De valahol azt hiszem, a történelem ismétli önmagát, hiszen 30 év távlatából Édesanyám is azt mondja, hogy túl lettem nevelve, én meg ennyi idősen azt mondom, hogy nekem sem ártott meg.

Óvodai beszoktatás két pici fejezete

Miután június elején letudtam az ovis szülői értekezletet, elég hosszú szünet következett ovi-kezdés ügyben, hiszen az úgynevezett óvodai beszoktatásra csak augusztus 27-28-át jelölték meg.
A mi szempontunkból nem nevezném beszoktatásnak, hiszen Regina csak januárban kezdi az óvodát, de a két nap 1-1 óra az oviban, alapból is messze van az általam beszoktatásnak nevezhető valamitől, hiszen a játszótéren is több időt töltünk egy-egy alkalommal, de gondolom egy 40 éves óvoda csak rendelkezik kellő tapasztalattal ez ügyben.

Az óvoda kapuit pontban 10 órakor nyitották ki számunkra, és mindenki mehetett a saját csoportja felé, amit már tudtunk, hogy Regina a Kacsa csoportba fog járni.
Mivel jól bevált szokásunk szerint Reginát már napokkal ezelőtt készítettem rá, hogy mi lesz a program, ezért nagy várakozásokkal indultunk neki a dolognak.
A terem előtt már alig bírta kivárni, míg lekerül a kabát, és kicseréljük a cipőjét, már szaladt is a csoportba a "Sziasztok Gyerekek, jöttem játszani!" felkiáltással.
Két nagyobb kislány, egy 5 és egy 6 éves egyből a pártfogásába vette, és már bele is vetették magukat a játékba.
Én pedig szépen meghúzódtam egy csendes sarokban, és hagytam, hogy a dolgok a maguk útján menjenek. Megismerkedtem az egyik óvónénivel, gyorsan választottunk Reginának jelet. Mivel vegyes csoportba fog járni, ezért csak a felszabadult jelek közül választhattam, így lehetőségként a kifli, a nyaklánc, a pillangó, és másik két jel állt rendelkezésemre, amiből aztán a Pillangó mellett döntöttem, lévén szerintem az a legcsajosabb.
Aztán megnéztük, hol lesz Regina szekrénye, ami őt annyira nem érdekelte, inkább ment vissza játszani, én pedig egy pici székre lekuporodva egy picit beszélgettem az óvónénivel.
Azt hiszem, a látottak alapján hamar levágta, hogy Reginával nem sok gondja lesz, hiszen szépen eljátszott a gyerekekkel, nem is keresett, meg is jegyezte, hogy látszik, hogy nagyon kiegyensúlyozott, önálló kislány, és egyáltalán nem ártana neki, ha már szeptembertől elkezdhetné az óvodát, mert már megérett rá.
Az 1 óra hamar eltelt, és ahogy sejtettem, a hazamenetel nehezebb dolog volt, hiszen nem nagyon akaródzott a játékokat és a játszótársakat otthagyni, de mivel megbeszéltük, hogy másnap újra jövünk, már könnyebb dolgom volt.
Itthon aztán még sokáig mesélte, mivel is játszott az óvodában.

Másnap az udvaron volt a játék, ami először nem aratott túl nagy sikert, hiszen már reggel óta arra készült, hogy újra a kis konyhával és a vasalóval fog játszani, de aztán ahogy minden másban, ebben is könnyen meggyőzhetőnek bizonyult, és már csak azt volt nehéz megértetni vele, hogy melyik udvarrész az ő csoportjáé, és hogy ha elkóborol, akkor az óvónéni keresni fogja. Miután ezt tisztáztuk, akkor viszont nagyon aranyosan játszott a játékokkal, majd időről-időre ment az óvónénihez lejelentkezni. Míg Regina felfedezte az udvar játékait, mi megint beszélgettünk egy kicsit az óvónénivel, Regina kedvenc ételeiről, ami szerintem nincs, mert mindent nagyon szívesen megeszik, a betegségeiről, ami szintén nem adott túl hosszú beszédtémát, hiszen a 2 év alatt kétszer volt komolyabban beteg, és az egyéb szokásairól, milyen baba volt, hogy fogadja a kistesó érkezését, stb. Ahogy az első nap, az óvónéni most is el volt tőle ájulva, és úgy búcsúztunk el, hogy nagyon sajnálja, hogy csak januárban találkozunk legközelebb.

Persze tudom, hogy Regina lelkesedése sem lesz mindig ilyen, hiszen amikor már kötelező lesz az oviba járás, és minden nap menni kell, akkor már lesz olyan nap, amikor nem lesz olyan buli, és nyilván az óvónéni is a legjobb formáját próbálta mutatni a két nap alatt, én nagyon bizakodó vagyok, hogy ahogy minden nagyobb fordulópontot, ezt is gond nélkül fogjuk venni.

Tesó - projekt, a célegyenesben

Lassan-lassan a tesó kérdés belopja magát a mindennapjainkban, hiszen mindig történik valami, amit a tesónak csinálunk.
Az elmúlt hetekben Regina segített kimosni a pelenkákat, a kisruhákat, milliószor átrendeztük a ruhásszekrényt.
Apával összerakták a kiságyat, velem pedig "felöltöztettük" az ágyneművel.

Mindenhol elújságolja, hogy hamarosan kibújik a kistesó Anya pocijából, és a tesó kisfiú lesz.
Már tudja, hol fog megszületni a kistesó, és azt is, hogy a doktorbácsi, akihez ő is szorgosan jár velem minden hónapban, ő fog neki segíteni megszületni.
Gyakoroljuk, hogy a tesó este korábban fog aludni, mert ő még pici, és ilyenkor Reginának már csöndesebbnek kell lennie, mert ő még tovább fennmaradhat, mert már nagy.

Tehát Regina még mindig nagyon pozitívan áll a dolgokhoz, és még mindig nagyon várja a tesót, hogy ő lehessen a nagy testvér, és már most sorolja, hogy miben fog nekem segíteni.
Persze nem élem bele magam, hogy az egész ilyen idilli lesz, de reménykedek.

És hogy Anya hogy van?

Teljesen változó. Az egész terhességet nehezebben viseltem, sok nekem ez a 9 hónap várakozás, hogy végre babázhassak, és egy kis energiabomba mellett egyébként sem egyszerű. Talán azért, mert már van egy gyerekem, és sokmindent jobban át tudok érezni, de a hormonok is sokkal jobban dolgoznak bennem, így egy egyszerű TV-reklámon el tudom magam bőgni, vagy csak attól, hogy Regina egyszerűen egy tündér (néha), és mivel alapból nem vagyok egy érzékeny típus, vagy legalábbis nem szoktam kimutatni, még ezt is rosszul viselem.

Vannak napok, amikor még most sem veszem észre, hogy a versenysúlyom 125%-nál járok, és hogy egy hatalmas pocak húz előre, néha pedig olyan vagyok, mint egy rokkantnyugdíjas.

Mivel nem tervezek több terhességet, azért próbálom kiélvezni és megörökíteni minden percét, mindemellett ott van bennem a félsz, mivel lassan bekövetkezik az időzített bomba állapot.

34. hét

35. hét

Nagyon úgy néz ki, hogy Reginával ellentétben, most nem kerül sor a kényszerű kilakoltatásra, tehát megtudom, milyen is az, amikor természetesen mennek a dolgok.
Bár elméletben azért tudom, hogy minek hogyan kellene történnie, azért mégis csak más lesz, mint mikor Reginával csak úgy bementünk a kórházba, aztán 5 és fél óra múlva már a kezemben tarthattam.
Mondják, hogy az ember elfelejti a fájdalmat, de azt hiszem, nálam erre a 2,5 év nem volt teljesen elég. Mert hát hiába, túl lehetett élni, és mondhatom, hogy elsőre könnyű szülésem volt,  Reginánál még csak annyit tudtam, hogy fájni fog. Most már azzal is tisztában vagyok, hogy pontosan mi, hol és mennyire.

Már most rosszul vagyok a gondolattól, hogy minimum 3 napot a kórházban kell töltenem. Egyszerűen utálom a kiszolgáltatottságot, mikor másokra vagyok utalva.

És nem utolsó sorban ott van a kérdés, hogy mi lesz addig Reginával. Vajon hogy fogja fogadni, hogy Anya nem lehet vele? Hogy Anya az elkövetkezendő pár hónapban nem lesz éppen a toppon és nem tud vele annyit foglalkozni, mint szeretne. És persze, hogy az eddigi sok szabály mellé most a kistesó érdekében még egy sor szabály fog társulni, amit be kell tartania, hogy hatékonyan tudjunk működni.

Tehát próbálok úrrá lenni a félelmeken, az idegeskedésen, hogy minden időben a helyére kerüljön a gyerekszobában, és hogy minden rendben legyen a szülőszobán is, meg Reginával is, és már alig várom, hogy túl legyek az egészen, és hulla fáradtan, zombi-állapotban számoljam a perceket szoptatástól szoptatásig. Persze ez valahol nonszensz, de akkor is ez van, biztos a hormonok hozzák ki belőlem.

Szobatisztaság, avagy még egy mérföldkő, amit sikeresen teljesítettünk

Már korábban írtam róla, hogy hogyan is állunk a szobatisztasággal, és azóta eltelt néhány hónap, így éppen itt az ideje újra szóba hozni.
Május óta sokáig nem történt változás, aztán június 30-án épp a védőnőnél volt jelenésem, ahol előkerült a téma, és akkor mondtam neki, hogy mióta legutóbb beszéltünk róla, nem jutottunk előre, és még mindig ugyanazzal a problémával küzdünk, hogy a kakilás még mindig csak pelusba működik.
És mintha Regina megértette volna, attól a naptól kezdve úgy döntött, hogy nem szolgáltat több alapot a témával kapcsolatban, és egycsapásra bilibe kezdett kakilni.
Persze először nagy öröm ujjongás, a beígért kinder tojás, aztán napról-napra Reginának is kezdett egyre természetesebb lenni, hogy ez a dolgok rendje.

Szép lassan a bilit is elfelejtettük, és átszokott a WC-re, hogy szűkítővel, hol anélkül, én pedig nagyon örültem, hogy még egy gonddal kevesebb, a bilimosást is kitörölhetjük a napi rutinból.

Június 30-a óta jelenthetem, hogy egyetlen baleset történt, amikor bepisilt a játszóházban, mert a nagy izgalomban elfeledkezett róla. Ezt leszámítva se kaki, se pisi, se éjjel, se nappal nem került oda, ahova nem kellett volna.
És amire nagyon büszke vagyok Pici Lányomra, hogy most már szó nélkül megy WC-re elvégzi a dolgát, és csak akkor szól, mikor meg kell törölni a kis fenekét, még az sem zavarja, hogy a nagy WC-re fel kell mászni, és kapaszkodnia kell, hogy bele ne essen.

Amikor szól, akkor természetesen kényelmesebbé teszem neki a helyzetet, kap egy könyvet, amiből nagyon édesen mesél magának, majd kiabál, hogy végzett. És arra is rájött, hogy ez a tevékenység nem egy olyan dolog, amivel órákat kell tölteni, így még a bilin, iPaddal a kezében addig ücsörgött, amíg aztán el nem zsibbadt a lába, a WC-n tényleg csak annyi időt tölt, amennyit nagyon muszáj.

Mert logikából nincs hiány....

Regina még a 2. születésnapjára kapott egy játékot, ami igazából 3-6 éveseknek való, de mivel annak idején a babajátékokhoz már túl fejlettnek találtam, és a korának megfelelő fejlesztő játékok nem tetszettek, így úgy gondoltam, inkább olyat kapjon, amihez még pici, de majd belenő, mint olyat, amit már akkor csukott szemmel meg tud csinálni.
Így esett a választás a Day andNight logikai játékra.
Eddig is szépen eljátszott vele, hiszen a színek és a formák nagyon érdekesek voltak számára, de a játék valódi lényegét csak velem együtt volt hajlandó játszani, és akkor is hamar másra terelődött a figyelme.

Ma viszont, míg én az ebédet készítettem, néha-néha belestem a szobájába, és láttam, hogy magától elővette a játékot, majd egy kicsit a szokásos módon rakosgatta az alakzatokat.
Egyszer csak ennyit hallok:
- "Ez a feladat." - bekukkantok, és látom, hogy a feladatokat tartalmazó kis könyvecskét tanulmányozza.
Majd sokáig néma csend.

Mikor bementem a szobájába, a következő kép fogadott:

Teljesen egyedül, önállóan kirakta a feladatot, ami a 3. a könyvecskében, tehát nem is a legkönnyebb, és csak 1 nagyobb, és 2 kisebb hiba van benne.
Azt hiszem, büszke lehetek rá, hogy segítség nélkül így megoldotta a feladatot.

Mono - száj 24. rész

Szokásos délutáni program, hogy Regina előveszi a gyurmát, és még én egy picit teszek-veszek, ő a TV előtt gyurmázik. Általában a Paprika TV megy, így nem is meglepő, hogy már most nagyon szeret főzőcskézni.
Szóval nézi a TV-t, és közben készíti a gyurma-sütiket.
Egyszer aztán odajön hozzám, és közli:

- "Anya, nekem is lesz olyan az orromban."

Először nem is értettem, miről beszél, sőt megijedtem, hogy feldugott valamit az orrába, de aztán megláttam a TV-ben egy fiatal srácot, akinek piercing volt az orrában.
Na ezek után mondtam is Apának, hogy azt hiszem, idejében el kellene beszélgetni a kisasszonnyal, mert hogy a szép pofiját soha nem csúfítja el ilyen rondaságokkal, azt jó lenne, ha már most kiverné a fejéből.

Mono - száj 23. rész

Gondolom minden kislány életében eljön a hercegnős korszak, amikor a Csipkerózsikán, Hamupipőkén, Hófehérkén kívül nem létezik más. Igaz, nálunk ez kibővül egy modern mesével, az Aranyhajjal, de a nagy kedvenc a Csipkerózsika.

Ma a Mamánál előkerült a vércukormérő, és mivel Regina nem először látta már, sőt az ő vércukrát is rendszeresen megméri a Mama (ami vicces, hogy ő egyáltalán nem fél a pici szúrástól, de engem biztos nem lehetne rávenni, hogy önként odatartsam az ujjam), pontosan tudta, hogyan kell használni.
Éppen ezért, mikor a Mamának a kezében meglátta a dobozkát, csak ennyit kérdezett:

-"Ica mama, te is megszúrod az ujjad, mint a Csipkerózsika?"