Érdekes fejleményeket hozott e téren is a költözés. Mivel Martinnál nem sikerült még elérni az átaludt éjszakát, ezért tőle féltem, hogy mi lesz majd az új házban. Ezzel szemben ő viselte jobban a költözést.
Próbáltuk a gondolathoz fokozatosan hozzászoktatni őket, hogy oda, ahova születtek, már nem megyünk vissza, és ez a ház lesz az új otthon. Mivel csak Regina véleményét tudtuk kikérni, ő választhatott szobát (némi iránymutatás után), viszont a szobája színét illetően határozott véleménye volt a kezdetektől, hogy ő pedig lila szobát akar.
Mikor a ház kulcsait megkaptuk, és üresen állt, akkor is elhoztuk őket. Először nagyon tetszett a jó nagy tér, amely okot adott a szaladgálásra, de aztán Martin elkezdett félni a garázskaputól, majd a ház sem tetszett neki üresen, és benne a sok idegen ember, akik dolgoztak, pláne nem.
Aztán eljött a költözés napja, amíg ők a Mamához lettek száműzve, így mikor újra látták a házat, már voltak ismerős bútorok, meg millió doboz. Ez volt az a pont, mikor Martin lelki világa megnyugodott. Észrevette az ágyikóját, megismerte a bútorokat, és innentől nem volt gond, hogy káosz van a házban, ő már otthon érezte magát. Martin szobájában maradtak a már megszokott bútorai, így amint minden a helyére került, ő már nyugodtan aludhatott. És aludt is. Végig az éjszakát.
Regina viszont nehezebb esetnek bizonyul. Bár eddig minden helyzethez nagyon gyorsan alkalmazkodott kis élete folyamán, úgy látszik, most egy kicsit sok neki a változás. Sosem volt jó alvó, mert mindig minden érdekesebb volt az alvásnál, de egy időben aztán szépen egyedül elaludt és végig is aludta az éjszakát. Most viszont nem akar elaludni, és éjjel fel is kel, és költözik.
Azt mondja, az új szobáját már megszokta, de az új szobájában alvást még nem.
Természetesen ez csak az esti alvással van így, mert ebéd után semmi gond nincs.
Nem mondja, hogy fél, azt mondja, rosszat álmodik, mikor még el sem alszik.
Egyenlőre türelmes vagyok, és várok, hogy "megszokja az új szobában való alvást", elvégre még csak 3 napja alszik itt, és elég zaklatott időszakon vagyunk túl.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: testvérek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: testvérek. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. június 12., vasárnap
2015. november 21., szombat
Levél a Mikulásnak 2015
Mivel tavaly nagy sikere volt a Mikulástól kapott levélnek, így idén is nekiveselkedtem, hogy levelet írjak. Bár egyszerű dolognak tűnik megírni egy levelet, azért 4 éves aggyal gondolkodva, és főleg, egy A4-es lapra leírva egy év eseményeit, úgy, hogy abban jó is, és némi rossz is legyen, nem is olyan könnyű. Ami pedig nekem a legnehezebb részét jelenti, hogy az egészet folyóírással megírjam.
Én megírtam a levelet, aztán Reginával egyeztettük a leírtakat, megkérdeztem, mit írjak még bele, kicsit pontosítottunk rajta, majd együtt kerestünk egy neki tetsző kifestőt, amit egy héten keresztül színezett, mire majdnem tökéletesnek minősítette, így feladhattam a levelet a rajzzal együtt.
Én megírtam a levelet, aztán Reginával egyeztettük a leírtakat, megkérdeztem, mit írjak még bele, kicsit pontosítottunk rajta, majd együtt kerestünk egy neki tetsző kifestőt, amit egy héten keresztül színezett, mire majdnem tökéletesnek minősítette, így feladhattam a levelet a rajzzal együtt.
"Kedves Mikulás!
Bartha Regina vagyok, és decemberben leszek 4 éves. Biztos emlékszel rám, mert már tavaly is írtam, és akkor küldtél nekem jegyet a színházba, amit utólag is szeretnék megköszönni. Nagyon jól éreztem magam.Mivel még a kistestvéremet nem vihetném magamnak, ezért idén egy szép hosszú levélnek is nagyon fogok örülni.
Nagyon jól telt az évem. Januártól oviba kezdtem járni. Pillangó lett a jelem, amit nagyon szeretek. Az oviban nagyon sok barátom van, sokat játszunk, verseket tanulunk, rajzolunk. Lizi a legjobb barátnőm, mindent együtt csinálunk. Nagyon sajnáltam, mikor nyáron bezárt az ovi, és nem tudtam menni. Képzeld, szeptemberben már nem én voltam a legkisebb a csoportban, így már feladatokat is kaptam. Lehettem napos, amit már nagyon vártam, és Erika néni meg is dícsért, hogy milyen szépen megterítettem. És még egy nagy dolog történt szeptembertől. Elkezdtem balettozni. Nagyon szeretem a balettruhámat, bár a balettcipő kicsit kénylemetlen, de nagyon szeretek táncolni. Ha tehetném, minden nap mennék. Anya meg szokott lesni, miközben balettozom, és gyakran figyelmeztet, hogy jobban oda kellene figyelnem Szilvi nénire, mert nem mindig akarom azt csinálni, amit mond.
Anya mindig azt mondja, akkor mehetek balettozni, ha jó vagyok, és ezekszerint jó vagyok, mert eddig mindig mehettem.
A kistestvéremet, Martint nagyon szeretem. Nagyon örülök, hogy megtanult menni, így már egyre többet tudunk együtt játszani. Este a fürdőkádban is nagy pancsolásokat rendezünk. Igaz, Anya néha rám szól, amikor nem hagyom este elaludni, de mit csináljak, ha én még nem vagyok álmos?
Nagyon szeretem a könyveket, és este még szoktam neki belőlük mesélni.
Azt viszont nem szeretem, hogy mindig ledönti a tornyomat, ha kockából építek. Vagy elveszi a babámat, kipakolja a fiókomat. Anya hiába mondja, hogy ne legyek irigy, és azért vagyunk testvérek, hogy megosztozzunk a játékokon, és együtt játszunk, nem mindig fogadok szót.
De azért Anya szerint ügyes nagy kislány vagyok már. Megtanultam egyedül kifújni az orromat, reggelente egyedül öltözök fel, mikor oviba kell menni, vigyázok a kistestvéremre, és mikor elaludt, be is takargatom, hogy meg ne fázzon. Vigyázok, hogy semmi kis dolgot ne vegyen a szájába és szólok Anyának, ha rosszat csinál.
Idén is kipucolt kiscsizmákkal várlak:
Regina"
A levél november elején került feladásra, és 2 hétre rá meg is érkezett a válasz. Az első nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a levelet nem csak Reginának, hanem Martinnak is címezték. Egy nagyon kedves manóhoz került a levél, mert majdnem két oldalas levélben válaszolt Reginánk.
"Kedves Regina és Martin!
Hópihe kicsi manóm lelkendezve szaladt hozzám, amikor nekem segítvén, Ő bontotta fel a leveledet: - Mikulás bácsi! Regina pont olyan pirosra színezte a kabátodat, amilyen a valóságban! - kiáltotta. És valóban. Lenyűgözően szép! Oly annyira, hogy ki is tettem a szobám falára. Ide a szemem elé, ahol várni szoktam, hogy a szarvasaim patáinak csillogását meglátom a messzi távolban a hófödte csúcsok felől. Most is épp várom őket. Ma Szélvész, Villám és Üstökös volt a soron, hogy a gyerekek leveleit, rajzait elhozzák nekünk ide a birodalomba.
Bizony-bizony a Nagy Könyvembe csudasok szép és jó dolog van beírva a neved mellé Regina. Tudok róla, hogy az óvodában szépen ellátod a rád bízott feladatokat, a terítésnél kiosztasz mindent és egyre több dalt és verset tanulsz meg. A balett-tudásodnak is híre ment, ugyanis nem csak Édesanyád, hanem bizony mi is a manókkal megkukucsáltunk a távolba-látóval. Nova több sem kellett a manóknak, szinte azonnal flippeket meg floppokat ugráltak és próbáltak spárgázni.
Az alvás-elalvás kérdésköre nálunk is probléma volt egy időben, de aztán csillámporból álomfürjeket küldtem a kismanóknak, s azon nyomban elaludtak. Ez neked is segíthet. Írj 3 kört a mutató ujjaddal a levegőbe, majdt mutass a már alvó Martinra. Ha szerencséd van, pár perc múlva becsukod a szemedet és az álomfürjek visszahozzák az alvást hozzád is!
Úgy érzem, azért nagyon sok szabályt kell már betartania egy 4 éves kislánynak is, aki különben már nagylány. Kérlek, ne haragudj Martinra! Ő még - te is tudod - a várépítésben nem olyan jó, csak a várrombolásban. Ha legközelebb ledönti a tornyodat, javaslom, hogy nevess vele együtt!
Nos. Megjöttek a szavasaim, nekem is mennem kell, hogy tudjam, minden rendben van velük!
Legyetek továbbra is jó gyerekek, fogadjatok szót Édesanyátoknak, szeressétek egymást és ami a legfontosabb, hogy játszatok sokat!
Szeretettel: Mikulás bácsi"
Idén nem adtam oda azonnal a levelet Reginának, hanem majd a csizmájában várja a többi ajándékkal együtt.
Nagyon kíváncsi vagyok, idén mit szól hozzá.
Idén is minden elismerésem a Mikulás Birodalom minden manócskájának, hogy időt, energiát, kreativítás nem sajnálnak, hogy ilyen kedves levelet írjanak minden gyereknek, vagy inkább anyukának, akik szintén nem kevés kreativítással írnak a gyerkőc nevében, és talán jobban várják a választ, mint maga a gyerek.
2015. május 21., csütörtök
Martin - 8. hónap
Méretek:
Súly: 7980 g
Hossz: 70,5 cm
Történések:
A múlt hónap negativ történései után úgy gondoltam, hogy ez a hónap eseménytelenül tűnik, és azt mondom, hogy ez jó. Nagyon jó. Semmi nem történik, csak Martin szépen nő, fejlődik, és végre én is nyugodt vagyok.
2015. április 27.
A betegség utáni súlyellenőrzés. Bár Martin étvágya még nem az igazi, de azért némi küzdelem árán napról napra nő a bevitt mennyiség, így a súlya is gyarapodott. A mérés eredménye 7120 g-ot mutatott, ami azt jelentette, hogy majdnem visszanyerte a betegség előtti 7 hós súllyát, tehát egy hónap lemaradásban van saját magához képest is, és a nagykönyvitől is elmarad, de legalább hízásnak indult.
2015. május 6.
Ahogy az elején mondtam, én megelégedtem volna egy nyugodt hónappal, amikor Martin csak eszik és hízik. Minden szépen visszakerül a régi kerékvágásba, és egész egyszerűen csak happy baba lesz.
Martin azonban úgy döntött, hogy erre a hónapra is tartogat még meglepetést, és egyszer csak fogta magát, és felült. Igaz, hogy még csak valamiben kapaszkodva, de már ül, és ezzel szabaddá vált mindkét keze.
2015. május 7.
Úgy látszik, családi hagyomány, hogy nem kell túl sok időt hagyni egy-egy fejlődési ugrás között, és Reginát követve, Martin is letudta egy héten belül az ülést és a felállást. Innentől természetesen az esések és ezzel egyenes arányban a sírások száma is növekedett, és innentől amit el lehet érni, azt el is éri, így Martin nyújtózkodik, én pedig pakolok, hogy a fontos és értékes dolgok kívül essenek a hatótávolságán.
2015. május 18.
Rögtönzött pozsonyi kirándulás, némi vásárlással egybekötve, és egy Dunakilitin elköltött ebéddel megkoronázva.
Kirándulós:
A nyugalomba az is beletartozott, hogy nem mentünk sehova, egy rövidke pozsonyi kirándulást leszámítva, ahol Martin szokásához híven angyalként viselkedett, és csak akkor reklamált egy keveset, mikor éhes volt. Bár aludni már nem igazán akart, szép csendben elnézelődött.
Az anyaságról:
A nyugodság ebben a hónapban rám is jellemző volt. Martin hízott, nekem pedig ezzel egyenes arányban nőtt a nyugodságom, hogy pici fiammal minden rendben van. Másik oldalról azonban most, hogy Martin felállt, sokkal több figyelmet igényel, hogy éppen hol és minek esik neki. Végre hallottam Martint rendesen sírni, mert ugye a kiságyban felállni könnyű, és nagyon buli dolog, de leülni nehezebb. És amíg nem jött rá hogyan kell, addig állt, míg el nem fáradt, és a sírására be nem mentem hozzá és meg nem mentettem.
Tesó-ügy
Talán a legjobban Reginának tetszik, hogy Martin felállt, ezért az elején minden egyes alkalommal kiabált, mikor Martin felállt a kiságyban, hogy nézzem meg, mit csinál. És persze kiabált, mikor Martin nem tudott leülni, hogy segítsek neki. Aztán egy idő után ő segített neki, amit Martin nem mindig értékelt. Mióta Martin felült, egyre többet tudnak együtt játszani, hiszen Martin kezei is szabadok lettek. Ennek megvan az előnye is, hátránya is. Regina nagyon türelmeseneljátszik Martinnal, amikor olyan kedve van. Építenek, és főleg rombolnak együtt. Ha viszont nincs kedve a testvérével játszani, akkor kezd előjönni az akaratosság, irigység, egy kis erőfitogtatás, hogy Martin tisztában legyen azzal, hogy mégis ki hol áll a rangsorban. Már most elkezdtem mondogatni Reginának, hogy vigyázzon, mert eljön az idő, amikor az erőarányok megfordulnak, de egyenlőre nem vesz komolyan. Lényeg a lényeg, még mindig imádják egymást.
Súly: 7980 g
Hossz: 70,5 cm
Történések:
A múlt hónap negativ történései után úgy gondoltam, hogy ez a hónap eseménytelenül tűnik, és azt mondom, hogy ez jó. Nagyon jó. Semmi nem történik, csak Martin szépen nő, fejlődik, és végre én is nyugodt vagyok.
2015. április 27.
A betegség utáni súlyellenőrzés. Bár Martin étvágya még nem az igazi, de azért némi küzdelem árán napról napra nő a bevitt mennyiség, így a súlya is gyarapodott. A mérés eredménye 7120 g-ot mutatott, ami azt jelentette, hogy majdnem visszanyerte a betegség előtti 7 hós súllyát, tehát egy hónap lemaradásban van saját magához képest is, és a nagykönyvitől is elmarad, de legalább hízásnak indult.
2015. május 6.
Ahogy az elején mondtam, én megelégedtem volna egy nyugodt hónappal, amikor Martin csak eszik és hízik. Minden szépen visszakerül a régi kerékvágásba, és egész egyszerűen csak happy baba lesz.
Martin azonban úgy döntött, hogy erre a hónapra is tartogat még meglepetést, és egyszer csak fogta magát, és felült. Igaz, hogy még csak valamiben kapaszkodva, de már ül, és ezzel szabaddá vált mindkét keze.
2015. május 7.
Úgy látszik, családi hagyomány, hogy nem kell túl sok időt hagyni egy-egy fejlődési ugrás között, és Reginát követve, Martin is letudta egy héten belül az ülést és a felállást. Innentől természetesen az esések és ezzel egyenes arányban a sírások száma is növekedett, és innentől amit el lehet érni, azt el is éri, így Martin nyújtózkodik, én pedig pakolok, hogy a fontos és értékes dolgok kívül essenek a hatótávolságán.
2015. május 18.
Rögtönzött pozsonyi kirándulás, némi vásárlással egybekötve, és egy Dunakilitin elköltött ebéddel megkoronázva.
Kirándulós:
A nyugalomba az is beletartozott, hogy nem mentünk sehova, egy rövidke pozsonyi kirándulást leszámítva, ahol Martin szokásához híven angyalként viselkedett, és csak akkor reklamált egy keveset, mikor éhes volt. Bár aludni már nem igazán akart, szép csendben elnézelődött.
Az anyaságról:
A nyugodság ebben a hónapban rám is jellemző volt. Martin hízott, nekem pedig ezzel egyenes arányban nőtt a nyugodságom, hogy pici fiammal minden rendben van. Másik oldalról azonban most, hogy Martin felállt, sokkal több figyelmet igényel, hogy éppen hol és minek esik neki. Végre hallottam Martint rendesen sírni, mert ugye a kiságyban felállni könnyű, és nagyon buli dolog, de leülni nehezebb. És amíg nem jött rá hogyan kell, addig állt, míg el nem fáradt, és a sírására be nem mentem hozzá és meg nem mentettem.
Tesó-ügy
Talán a legjobban Reginának tetszik, hogy Martin felállt, ezért az elején minden egyes alkalommal kiabált, mikor Martin felállt a kiságyban, hogy nézzem meg, mit csinál. És persze kiabált, mikor Martin nem tudott leülni, hogy segítsek neki. Aztán egy idő után ő segített neki, amit Martin nem mindig értékelt. Mióta Martin felült, egyre többet tudnak együtt játszani, hiszen Martin kezei is szabadok lettek. Ennek megvan az előnye is, hátránya is. Regina nagyon türelmeseneljátszik Martinnal, amikor olyan kedve van. Építenek, és főleg rombolnak együtt. Ha viszont nincs kedve a testvérével játszani, akkor kezd előjönni az akaratosság, irigység, egy kis erőfitogtatás, hogy Martin tisztában legyen azzal, hogy mégis ki hol áll a rangsorban. Már most elkezdtem mondogatni Reginának, hogy vigyázzon, mert eljön az idő, amikor az erőarányok megfordulnak, de egyenlőre nem vesz komolyan. Lényeg a lényeg, még mindig imádják egymást.
2015. március 21., szombat
Martin - 6. hónap
Méretek:
Súly: 6800 g
Hossz: 69,5 cm
Történések:
2015. március 5-7.
Bár az időjárás nem volt éppen megfelelő, ismét ellátogattunk Kistarcsára, és programokban most sem volt hiány.
Pénteken a veresegyházi Medveparkot néztük meg, ami biztos élvezhetőbb lett volna, ha pár fokkal melegebb lett volna. Majd Veresegyházán, egy rokon éttermében ebédeltünk. Szombaton pedig az öcséméknél tettünk egy rövid látogatást.
2015. március 13.
Össze-vissza egy nap volt. Sem az időjárás, sem a kifelé törekvő fogacskák nem kedveztek Martin kedvének, így aztán az alvása sem a megszokott időszakokra esett, és nem is volt olyan hosszú, hogy kipihenje magát, ezért este 6 felé már elég nyűgös volt. Mivel aludni nem akart, letettem a játszószőnyegre, míg megcsináltam a fürdővízét. És ekkor valami megváltozott. A nyöszörgésből gőgicsélés, majd nevetés lett, én pedig úgy döntöttem, akkor kicsit elhalasztjuk a fürdést, amíg jól érzi magát. Pontban este 7 órakor Martin úgy döntött, a gurulás már nem a megfelelő haladási mód, hiszen nem elég célirányos, ezért fogta magát, és teljesen szabályosan elkezdett kúszni.
2015. március 19.
Martin bébihordozójában lassan több kilométer van, mint amennyit egy átlagember kirándul, főleg ha hozzávesszük, hogy ebből mennyit töltött határon kívül.
Ebben a hónapban sem maradhatott el egy bécsi kirándulás, és bár némileg tartottam tőle, mivel már nem csak eszik és alszik, Martin ismételten egy angyalként viselkedett. Az oda-vissza utat végigaludta, és még mi shoppingoltunk, ő vagy nézegetett vagy aludt. Az evéssel sem volt semmi gond, hiszen a bébihordóban nagyon szépen tátotta a kis száját, miközben én kanalaztam neki a gyümölcsöt.
Ügyeskedés - fejlődés:
Martin igencsak rákapott a mozgás ízére, így azok után, hogy 5 hónaposan átfordult a hátáról a hasára, másnap már rá is jött, hogy ez remek módja a helyváltoztatásnak, így elkezdett gurulni.
Nem kellett sokat várni, és a gurulásból újabb haladási formát választott, a sokkal célravezetőbb kúszást.
A kezecskéje továbbra is nagyon ügyes, és napról napra ügyesebb, és egyre többet beszélget.
Annak idején azt hittem, a hozzátáplálást nem is tudtam volna jobban csinálni, mint ahogy Reginával csináltam, hiszen nagyon jó evő. Akkor szoptatás után kapta a gyümölcsöt, mert nagyon féltem, hogy hamar elfogy a tejem, ha nem szopizik eleget. Most egyáltalán nem görcsöltem a hozzátápláláson. Nem foglalkoztam vele, hogy milyen sorrendben szopizik és eszik, csak úgy kialakult a rend, és nagyon jól működik. A kanalazás is nagy élvezet és nagyon szép adagok tűnnek el a kis bendőben, és a tejem mennyisége sem csökken. Egyenlőre tízórainak és uzsonnának kap Martin gyümölcsöt, és naponta 5-6-szor szopizik, igény szerint. Már kipróbáltunk mindent, amit 5 hónaposan lehet enni: alma, őszibarack, sütőtök, krumpli, cékla, sárgarépa, zab, rizs, és mindnek nagy sikere van.
Alvás terén Martin nagyon jó baba. Bár 2-szer kel éjjel, szopizás után egyből alszik tovább. Azt hiszem, a fura pózokban való alvás családi vonás, sőt, ha lehetséges, Martin még túltesz Reginán is.
Kirándulós:
Ebben a hónapban sem hazudtoltuk meg magunkat, ami a kirándulásokat illeti, és keletre-nyugatra tettünk egy-egy kitérőt. Martin egyenlőre nagyon jól viseli a hosszabb utakat is, hiszen ha sikerül, mindig alvásidőre időzítjük az utazást. A kirándulások többi részében pedig érdeklődve figyel, ha pedig elfárad, alszik egy kicsit.
Divatolós: (mert hiába férfi, öltözködni kell)
Már nagyon várom a tavaszt, hogy ne kelljen kiskabáttal eltakarni a sok cukibbnál-cukibb ruhácskákat.
Az anyaságról:
Azt hiszem, kezdem kapiskálni, milyen is az az anya-fia szerelem. Egyszerűen oda vagyok érte. Minden pillanatért, amit Martinnal tölthetek. Biztos Regina iránt is valami hasonlót éreztem annak idején, de úgy érzem, akkor nem tudtam maximálisan kiélvezni az anyaság szépségeit, a folyamatos aggódás miatt, hogy jól csinálom-e. Most viszont Reginán már tudom, hogy ha Martint is úgy nevelem, akkor meg leszek magammal elégedve, így már nem görcsölök annyira. Martin annyira jó fiú, mintagyerek, hogy azt hiszem, a Jóisten Martint adta nekem jutalmul, mert Reginát jól neveltem.
Tesó-ügy:
Bár van testvérem, méghozzá ugyanúgy öcsém, mint Reginának, és nagyon jó gyerekkorunk volt, mégis csodálattal nézem azt a varázst, ami a két gyerek között van.
Hogy Regina hogy óvja Martint, és hogy Martin milyen csodálattal néz rá. Imádom, ahogy délutánonként Reginának az az első, mikor az óvodába érte megyek, hogy megkérdezze, Martin hol van. Imádom, ahogy fogja a babakocsi karfáját, és szépen ballag a babakocsi mellett. Imádom, ahogy a régi játékait sorra szedi elő, hogy odaadja Martinnak. És imádom, ahogy imádják egymást.
Súly: 6800 g
Hossz: 69,5 cm
Történések:
2015. március 5-7.
Bár az időjárás nem volt éppen megfelelő, ismét ellátogattunk Kistarcsára, és programokban most sem volt hiány.
Pénteken a veresegyházi Medveparkot néztük meg, ami biztos élvezhetőbb lett volna, ha pár fokkal melegebb lett volna. Majd Veresegyházán, egy rokon éttermében ebédeltünk. Szombaton pedig az öcséméknél tettünk egy rövid látogatást.
2015. március 13.
Össze-vissza egy nap volt. Sem az időjárás, sem a kifelé törekvő fogacskák nem kedveztek Martin kedvének, így aztán az alvása sem a megszokott időszakokra esett, és nem is volt olyan hosszú, hogy kipihenje magát, ezért este 6 felé már elég nyűgös volt. Mivel aludni nem akart, letettem a játszószőnyegre, míg megcsináltam a fürdővízét. És ekkor valami megváltozott. A nyöszörgésből gőgicsélés, majd nevetés lett, én pedig úgy döntöttem, akkor kicsit elhalasztjuk a fürdést, amíg jól érzi magát. Pontban este 7 órakor Martin úgy döntött, a gurulás már nem a megfelelő haladási mód, hiszen nem elég célirányos, ezért fogta magát, és teljesen szabályosan elkezdett kúszni.
2015. március 19.
Martin bébihordozójában lassan több kilométer van, mint amennyit egy átlagember kirándul, főleg ha hozzávesszük, hogy ebből mennyit töltött határon kívül.
Ebben a hónapban sem maradhatott el egy bécsi kirándulás, és bár némileg tartottam tőle, mivel már nem csak eszik és alszik, Martin ismételten egy angyalként viselkedett. Az oda-vissza utat végigaludta, és még mi shoppingoltunk, ő vagy nézegetett vagy aludt. Az evéssel sem volt semmi gond, hiszen a bébihordóban nagyon szépen tátotta a kis száját, miközben én kanalaztam neki a gyümölcsöt.
Ügyeskedés - fejlődés:
Martin igencsak rákapott a mozgás ízére, így azok után, hogy 5 hónaposan átfordult a hátáról a hasára, másnap már rá is jött, hogy ez remek módja a helyváltoztatásnak, így elkezdett gurulni.
Nem kellett sokat várni, és a gurulásból újabb haladási formát választott, a sokkal célravezetőbb kúszást.
A kezecskéje továbbra is nagyon ügyes, és napról napra ügyesebb, és egyre többet beszélget.
Annak idején azt hittem, a hozzátáplálást nem is tudtam volna jobban csinálni, mint ahogy Reginával csináltam, hiszen nagyon jó evő. Akkor szoptatás után kapta a gyümölcsöt, mert nagyon féltem, hogy hamar elfogy a tejem, ha nem szopizik eleget. Most egyáltalán nem görcsöltem a hozzátápláláson. Nem foglalkoztam vele, hogy milyen sorrendben szopizik és eszik, csak úgy kialakult a rend, és nagyon jól működik. A kanalazás is nagy élvezet és nagyon szép adagok tűnnek el a kis bendőben, és a tejem mennyisége sem csökken. Egyenlőre tízórainak és uzsonnának kap Martin gyümölcsöt, és naponta 5-6-szor szopizik, igény szerint. Már kipróbáltunk mindent, amit 5 hónaposan lehet enni: alma, őszibarack, sütőtök, krumpli, cékla, sárgarépa, zab, rizs, és mindnek nagy sikere van.
Alvás terén Martin nagyon jó baba. Bár 2-szer kel éjjel, szopizás után egyből alszik tovább. Azt hiszem, a fura pózokban való alvás családi vonás, sőt, ha lehetséges, Martin még túltesz Reginán is.
Kirándulós:
Ebben a hónapban sem hazudtoltuk meg magunkat, ami a kirándulásokat illeti, és keletre-nyugatra tettünk egy-egy kitérőt. Martin egyenlőre nagyon jól viseli a hosszabb utakat is, hiszen ha sikerül, mindig alvásidőre időzítjük az utazást. A kirándulások többi részében pedig érdeklődve figyel, ha pedig elfárad, alszik egy kicsit.
Divatolós: (mert hiába férfi, öltözködni kell)
Már nagyon várom a tavaszt, hogy ne kelljen kiskabáttal eltakarni a sok cukibbnál-cukibb ruhácskákat.
Az anyaságról:
Azt hiszem, kezdem kapiskálni, milyen is az az anya-fia szerelem. Egyszerűen oda vagyok érte. Minden pillanatért, amit Martinnal tölthetek. Biztos Regina iránt is valami hasonlót éreztem annak idején, de úgy érzem, akkor nem tudtam maximálisan kiélvezni az anyaság szépségeit, a folyamatos aggódás miatt, hogy jól csinálom-e. Most viszont Reginán már tudom, hogy ha Martint is úgy nevelem, akkor meg leszek magammal elégedve, így már nem görcsölök annyira. Martin annyira jó fiú, mintagyerek, hogy azt hiszem, a Jóisten Martint adta nekem jutalmul, mert Reginát jól neveltem.
Tesó-ügy:
Bár van testvérem, méghozzá ugyanúgy öcsém, mint Reginának, és nagyon jó gyerekkorunk volt, mégis csodálattal nézem azt a varázst, ami a két gyerek között van.
Hogy Regina hogy óvja Martint, és hogy Martin milyen csodálattal néz rá. Imádom, ahogy délutánonként Reginának az az első, mikor az óvodába érte megyek, hogy megkérdezze, Martin hol van. Imádom, ahogy fogja a babakocsi karfáját, és szépen ballag a babakocsi mellett. Imádom, ahogy a régi játékait sorra szedi elő, hogy odaadja Martinnak. És imádom, ahogy imádják egymást.
2015. február 21., szombat
Martin - 5. hónap
Méretek:
Súly: 6270 g
Hossz: 67 cm
Történések:
2015. január 30 - február 1.
Ismét Kistarcsán töltöttük a hétvégét, amit Regina betegsége kicsit beárnyékolt. Szombaton Reginával cirkuszba mentünk, így Martin először maradt egyedül Jutka mamával és a Papával. Szerencsére a 3 órás távollétemből 2-őt átaludt, így nagyon nem is hiányoztam neki.
Este aztán Regina maradt otthon, és Martinnal mentünk vacsorázni, akinek elvileg át kellett volna aludnia a vacsi időtartamát, gyakorlatilag viszont esze ágában sem volt lecsukni a pici szemét, inkább élvezte, hogy mindenkit levesz a lábáról.
2015. február 5.
Egy újabb oltás időpontja, amit szokás szerint Martin nagyon jól viselt, és mivel Regina sem volt oviban, így ő is elkísért bennünket, és ő is vigasztalta Martint. Legnagyobb megdöbbenésemre Martin 1 hónap alatt csak 200 g-ot hízott, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon jól eszik, és mivel nyugodt, nem sírós baba, ezért éhes sem lehet. Biztos közrejátszik a betegség is, és hogy elég mozgékony baba, de biztos ami biztos, elérkezettnek láttam az időt, hogy valami mást is kapjon már az anyatejen kívül.
2015. február 9.
Ezt a délelőttöt is a doktor néninél töltöttük, mert Martin újra elkezdett köhögni. Hogy őszinte legyek, már nagyon elegem van ebből a betegségek időszakból. Megvizsgálta, nem talált semmi komolyat, a szokásos gyógyszereket kell szedni, aztán majd lesz valami.
2015. február 10.
A nap, amikor Martin rájött, hogy a kaja nem feltétlenül jelenti Anyát. Miután egy hétig kerestem az almareszelőt, amit annak idején nagyon jó helyre elraktam, hogy ha még szükség lesz rá, akkor meglegyen, megérkezett a bioalma is, így megkezdhettem a hozzátáplálást.
A reakció kb. hasonló volt, mint annak idején Regináé, és hát lássuk be, az édes anyatej után a savanykás alma nem épp a legjobb íz, amit egy baba érezni szeretne, de azért 3 kanál lecsúszott.
2015. február 13.
VÉGRE!!!! Ma úgy hívhattam fel a doktor nénit helyzetjelentést adni, hogy mindkét gyerkőcöm egészséges. Kerek egy hónapba került, és remélem erre az évre le is tudtuk a nekünk rendelt betegségeket.
2015. február 21.
Azt hiszem, Martin elindult egy úton, és az előzőhöz hasonlóan, fontos dátumhoz köti a fontos történéseket. Így ma a hátáról a hasára fordult. Bár a fontos pillanatról lemaradtam, az biztos, hogy én a hátára tettem le, és mikor legközelebb a szobában voltam, akkor már hason volt, és boldogan vigyorgott rám.
Ügyeskedés - fejlődés:
Bár a nagy mozgásokat tekintve Martin fejlődése sokáig stagnált, és csak hasról hátra fordult, azt is csak nagy ritkán, azért a hónap végén beerősített, és a hátáról a hasára is megfordult. Már voltak előjelek, és tudtam, hogy nem sokat fog magára váratni a mutatvány, hiszen az oldalára nagyon ügyesen fordult, majd a kis lábait is felhúzta, majd a felső lábát keresztbe rakta, és innentől már csak az a pici lendület, és meglepődés hiányzott, hogy az egyensúlya átbillenjen. Aztán ahogy rájött a dolgokra, már a helyváltoztatást is megoldotta, és már nem nagyon marad a szőnyegén.
A finom mozgásokban viszont hihetetlenül ügyes. Olyan pontossággal csap le a tárgyakra, és még a pici cumit is pontosan a szájába tudja igazítani.
Felfedezte, hogy a lába is a teste része, mi több, egészen a szájáig tudja emelni, és ez nagyon tetszik neki.
Kirándulós:
A kistarcsai kiránduláson kívül városon belül maradtunk, és az esős idő miatt sajnos a lakásból sem nagyon tudtunk kimozdulni. Még szerencse, hogy hétköznapokon Reginát visszük és hozzuk az oviból, így aztán időjárástól függetlenül menni kell, ha tetszik, ha nem.
Divatolós:(mert hiába férfi, öltözködni kell)
Az a helyzet, hogy Martin olyan mértékben elkezdett nyúlni, hogy komoly bajban vagyok, ami a ruhatárát illeti. Ugyanis én abban a tudatban éltem, hogy még számtalannyi body, kisnadrág és felső sorakozik a szekrényben, amik bevetésre várnak. Aztán ahogy az öltözködésre került a sor, a legtöbbje kicsinek, vagy rövidnek bizonyult, így aztán a szekrényből kikerültek, ami most szinte üresen tátong, nekem pedig sürgősen beszerző körútra kell mennem, hogy újra legyen választék.
Az anyaságról:
Egész egyszerűen imádom ezt a kis emberkét. Érdekes, vagy nem érdekes, de az a gondolat, ami Martin születése előtt sokat foglalkoztatott, hogy vajon tudok-e úgy szeretni még egy gyereket annyira, vagy úgy, mint Reginát, egyszerűen fel sem merül bennem. A szeretet nem osztódik, inkább sokszorozódik a gyerekek számának növekedésével.
Mivel Martin még mindig mintababa, egy másik gondolat is eszembe jutott, amit annak idején Édesanyám mondogatott. Mégpedig:
"Minden nő a tökéletes férfit keresi. Aztán mikor rájön, hogy ilyen nem létezik, szül magának egyet. És mikor ez a kis-pasi betölti a 3. életévét, rá kell jönni, hogy ez után a kor után meg egyik férfin sem lehet változtatni."
Nos, én egyenlőre abban a stádiumban vagyok, hogy megszültem magamnak a tökéletes férfit, és szeretnék még legalább 2 és fél évig, vagy még tovább ebben az álomvilágban élni.
Tesó-ügy:
Csodának tartom, ahogy Regina viszonyul Martinhoz. A szakemberek is azt mondják, hogy a testvérféltékenység elkerülhetetlen, de szerencsére ennek még legapróbb jelét sem látom. Regina imádja Martint, Martin pedig csodálattal néz Reginára. Regina reggelente ébreszti Martint, majd boldogan újságolja, hogy mosolyog rá. Minden érdekli, ami Martinnal történik, és ebbe tényleg minden beletartozik, még a kaki színe is. Nagyon szépen eljátszanak egymással, vagy inkább még egymás mellett.
Martin pedig nagyon jókat kacag Reginán, amikor az valami számára vicceset csinál.
Csodálatos, amilyen gyengédséggel Regina a testvéréhez tud nyúlni, és akinek csak teheti, elújságolja, hogy Martin az ő kistestvére.
Súly: 6270 g
Hossz: 67 cm
Történések:
2015. január 30 - február 1.
Ismét Kistarcsán töltöttük a hétvégét, amit Regina betegsége kicsit beárnyékolt. Szombaton Reginával cirkuszba mentünk, így Martin először maradt egyedül Jutka mamával és a Papával. Szerencsére a 3 órás távollétemből 2-őt átaludt, így nagyon nem is hiányoztam neki.
Este aztán Regina maradt otthon, és Martinnal mentünk vacsorázni, akinek elvileg át kellett volna aludnia a vacsi időtartamát, gyakorlatilag viszont esze ágában sem volt lecsukni a pici szemét, inkább élvezte, hogy mindenkit levesz a lábáról.
2015. február 5.
Egy újabb oltás időpontja, amit szokás szerint Martin nagyon jól viselt, és mivel Regina sem volt oviban, így ő is elkísért bennünket, és ő is vigasztalta Martint. Legnagyobb megdöbbenésemre Martin 1 hónap alatt csak 200 g-ot hízott, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon jól eszik, és mivel nyugodt, nem sírós baba, ezért éhes sem lehet. Biztos közrejátszik a betegség is, és hogy elég mozgékony baba, de biztos ami biztos, elérkezettnek láttam az időt, hogy valami mást is kapjon már az anyatejen kívül.
2015. február 9.
Ezt a délelőttöt is a doktor néninél töltöttük, mert Martin újra elkezdett köhögni. Hogy őszinte legyek, már nagyon elegem van ebből a betegségek időszakból. Megvizsgálta, nem talált semmi komolyat, a szokásos gyógyszereket kell szedni, aztán majd lesz valami.
2015. február 10.
A nap, amikor Martin rájött, hogy a kaja nem feltétlenül jelenti Anyát. Miután egy hétig kerestem az almareszelőt, amit annak idején nagyon jó helyre elraktam, hogy ha még szükség lesz rá, akkor meglegyen, megérkezett a bioalma is, így megkezdhettem a hozzátáplálást.
A reakció kb. hasonló volt, mint annak idején Regináé, és hát lássuk be, az édes anyatej után a savanykás alma nem épp a legjobb íz, amit egy baba érezni szeretne, de azért 3 kanál lecsúszott.
2015. február 13.
VÉGRE!!!! Ma úgy hívhattam fel a doktor nénit helyzetjelentést adni, hogy mindkét gyerkőcöm egészséges. Kerek egy hónapba került, és remélem erre az évre le is tudtuk a nekünk rendelt betegségeket.
2015. február 21.
Azt hiszem, Martin elindult egy úton, és az előzőhöz hasonlóan, fontos dátumhoz köti a fontos történéseket. Így ma a hátáról a hasára fordult. Bár a fontos pillanatról lemaradtam, az biztos, hogy én a hátára tettem le, és mikor legközelebb a szobában voltam, akkor már hason volt, és boldogan vigyorgott rám.
Ügyeskedés - fejlődés:
Bár a nagy mozgásokat tekintve Martin fejlődése sokáig stagnált, és csak hasról hátra fordult, azt is csak nagy ritkán, azért a hónap végén beerősített, és a hátáról a hasára is megfordult. Már voltak előjelek, és tudtam, hogy nem sokat fog magára váratni a mutatvány, hiszen az oldalára nagyon ügyesen fordult, majd a kis lábait is felhúzta, majd a felső lábát keresztbe rakta, és innentől már csak az a pici lendület, és meglepődés hiányzott, hogy az egyensúlya átbillenjen. Aztán ahogy rájött a dolgokra, már a helyváltoztatást is megoldotta, és már nem nagyon marad a szőnyegén.
A finom mozgásokban viszont hihetetlenül ügyes. Olyan pontossággal csap le a tárgyakra, és még a pici cumit is pontosan a szájába tudja igazítani.
Felfedezte, hogy a lába is a teste része, mi több, egészen a szájáig tudja emelni, és ez nagyon tetszik neki.
Kirándulós:
A kistarcsai kiránduláson kívül városon belül maradtunk, és az esős idő miatt sajnos a lakásból sem nagyon tudtunk kimozdulni. Még szerencse, hogy hétköznapokon Reginát visszük és hozzuk az oviból, így aztán időjárástól függetlenül menni kell, ha tetszik, ha nem.
Divatolós:(mert hiába férfi, öltözködni kell)
Az a helyzet, hogy Martin olyan mértékben elkezdett nyúlni, hogy komoly bajban vagyok, ami a ruhatárát illeti. Ugyanis én abban a tudatban éltem, hogy még számtalannyi body, kisnadrág és felső sorakozik a szekrényben, amik bevetésre várnak. Aztán ahogy az öltözködésre került a sor, a legtöbbje kicsinek, vagy rövidnek bizonyult, így aztán a szekrényből kikerültek, ami most szinte üresen tátong, nekem pedig sürgősen beszerző körútra kell mennem, hogy újra legyen választék.
Az anyaságról:
Egész egyszerűen imádom ezt a kis emberkét. Érdekes, vagy nem érdekes, de az a gondolat, ami Martin születése előtt sokat foglalkoztatott, hogy vajon tudok-e úgy szeretni még egy gyereket annyira, vagy úgy, mint Reginát, egyszerűen fel sem merül bennem. A szeretet nem osztódik, inkább sokszorozódik a gyerekek számának növekedésével.
Mivel Martin még mindig mintababa, egy másik gondolat is eszembe jutott, amit annak idején Édesanyám mondogatott. Mégpedig:
"Minden nő a tökéletes férfit keresi. Aztán mikor rájön, hogy ilyen nem létezik, szül magának egyet. És mikor ez a kis-pasi betölti a 3. életévét, rá kell jönni, hogy ez után a kor után meg egyik férfin sem lehet változtatni."
Nos, én egyenlőre abban a stádiumban vagyok, hogy megszültem magamnak a tökéletes férfit, és szeretnék még legalább 2 és fél évig, vagy még tovább ebben az álomvilágban élni.
Tesó-ügy:
Csodának tartom, ahogy Regina viszonyul Martinhoz. A szakemberek is azt mondják, hogy a testvérféltékenység elkerülhetetlen, de szerencsére ennek még legapróbb jelét sem látom. Regina imádja Martint, Martin pedig csodálattal néz Reginára. Regina reggelente ébreszti Martint, majd boldogan újságolja, hogy mosolyog rá. Minden érdekli, ami Martinnal történik, és ebbe tényleg minden beletartozik, még a kaki színe is. Nagyon szépen eljátszanak egymással, vagy inkább még egymás mellett.
Martin pedig nagyon jókat kacag Reginán, amikor az valami számára vicceset csinál.
Csodálatos, amilyen gyengédséggel Regina a testvéréhez tud nyúlni, és akinek csak teheti, elújságolja, hogy Martin az ő kistestvére.
2015. január 21., szerda
Martin - 4. hónap
Méretek:
Súly:
Hossz:
Történések:
2014. december 24.
Martin első karácsonya, amiből a felhajtást ő még nem nagyon érzékelte, viszont a karácsonyfa fényei nagyon tetszettek neki. Mivel Regináról minden bébijáték megmaradt, ezért Martin csak apróságokat kapott, azokhoz is még idő kell, mire valóban szolgálatba kerülnek.
2014. december 27-29.
Bár Martin babakocsijában már benne van néhány km, és már az országhatárt is átlépte, "ottalvós buliban" még nem volt része. Az előkészületek során nekem is rá kellett jönnöm, hogy ez az időszak annyira nem hiányzott, mikor 2 napra is gyakorlatilag össze kell csomagolnom az egész gyerekszobát.
A 3 nap alatt meglátogattuk az unokatesókat, Martin kipróbálta Kistarcsán a kiságyat, és szokás szerint volt vásárolni és vacsorázni.
2014. december 31.
Az első szilvesztert is túléltük, és most már négyesben léptünk át az új évben. Szerencsére Martin a szoptatásokat leszámítva, átaludta magát 2015-be.
2015. január 5.
Nem csak Reginának, de Martinnak is nagy nap volt, mivel ő is megkezdte a "munkába járást". Szerencsére nagyon jól fogadta a dolgot, hogy a napirendjét Regináéhoz kell igazítani. Általában reggel úgy ébresztem, ő az utolsó, aki felöltözik, gyorsan beteszem a babakocsiba, és már indulunk is. Az úton nézeget, az oviban, míg Reginát bekísérem a teremben, a dadusok vigyáznak rá, majd hazafele általában elalszik.
2015. január 8.
Ismét eltelt egy hónap és ismét eljött az ideje az oltásnak. Szerencsére egész kevés sírással túlestünk rajta, és be sem lázasodott.
2015. január 13.
Sajnos nem kaptam a legjobb ajándékot születésnapom alkalmából Martintól, mivel úgy tűnik, hogy az oviba járás rajta jött ki, és valami hörghurutfélét szedett össze. Mivel még nagyon picike, ezért gyógyszert sem igazán kaphatott, én pedig az elkövetkezendő 1 hetet szinte ébren töltöttem, figyelve, hogy tényleg jól van-e. Sajnos a hófordulóra sem gyógyult meg teljesen, így ez a történet átcsúszik a következő hónapba.
Ügyeskedés - fejlődés:
Nagyon ügyesen fordul hasról hátra, ha akar. A kis fenekét már ügyesen felhúzza, már csak arra kellene rájönnie, hogyan támassza ki a kis lábát, hogy haladjon is vele. Ha háton van, hihetetlen módon ki tudja magát tekerni, hogy lássa a mögötte lévő dolgokat, már csak egy kis lépés innen, hogy átforduljon. Nagyon ügyesen fog, és nagyon pontosan céloz, ha például a cumit akarja a szájába tenni.
Kirándulós:
A karácsony okot adott az első több napos kirándulásra is. Bár Martin nagyon közreműködő minden téren, az idegen helyen alvás azért okozott némi zavart a kis életében. Szegényem a sűrű időbeosztás miatt elég sok időt töltött a hordozóba, de hősiesen viselte.
Divatolós (mert hiába férfi, öltözködni kell):
Martin átlépett a 0-3 hós, 56-62-es méretből a 3-6 hós, 62-68-as méretbe. Ez okot adott a szinte teljes ruhatár cserére, aminek ő kevésbé, én annál jobban örültem, hiszen cukibbnál cukibb szerelések várnak bevetésre a szekrényben.
Tény és való, hogy már kezdi megszokni ezt az öltözködés dolgot, vagy csak beletörődött, hogy a ruha szükséges (télen meg pláne). Azért én is örülnék már, ha nem kellene sok-sok réteg ruhát ráadni, vagy legalábbis bundazsákkal, vagy overállal eltakarni az alatta lévő outfittet.
Az anyaságról:
Elég kettős érzésű hónap volt ez a 4. hónap. Martin betegsége alatt a legrosszabb anyának éreztem magam, hogy a 4 hónapos gyerekemnek már hörghurutja van, de áldom az eszem, hogy már az első jelnél elvittem orvoshoz, így elejét vettem egy komolyabb megbetegedésnek. Mindenesetre azon a héten sokat nem aludtam.
És ez a hónap volt az a hónap, ahol rádöbbentem, milyen csodás is a második gyerek. Bár az átaludt éjszakák nagyon hiányoznak, mikor éjszaka szopizik, és a csendben csak a szuszogását, és azt hallom, ahogy nyel, a csodás babaillatától mindig elérzékenyülök, és kihasználok minden percet, hiszen nagyon hamar felnőnek, és a terveink közt nem szerepel egy 3. baba, így Martin az utolsó lehetőségem.
Naponta ledöbbenek magamon, hogy mennyire lazábban tudom venni a dolgokat, és mennyivel közvetlenebb vagyok Martinnal, mint amilyen annak idején Reginával voltam. Biztos, hogy amennyit Reginával küzdöttem, az alatt beletanultam az anyaságba, és ezért Martinnal sokkal könnyebb, ezért teljesen máshogy élem meg az anyaság ezen korszakát.
Tesó-ügy:
Kicsit féltem, Regina mit fog szólni az új helyzethez, hogy ő oviban, míg Martin továbbra is Anyával tölti a napot, de szerencsére a napjaink fennakadás nélkül működnek. Reggel elbúcsúzik, délután pedig örömmel üdvözli a testvérét. Előkerültek Regina régi babajátékai is, és bár ő is előszeretettel játszik velük újra, semmi irigységet nem mutat, hogy most már Martin is játszik vele. Továbbra is nagyon igényli Regina a tesó fotókat, bár ezek megritkultak, mivel kevesebb időt is töltenek együtt.
Súly:
Hossz:
Történések:
2014. december 24.
Martin első karácsonya, amiből a felhajtást ő még nem nagyon érzékelte, viszont a karácsonyfa fényei nagyon tetszettek neki. Mivel Regináról minden bébijáték megmaradt, ezért Martin csak apróságokat kapott, azokhoz is még idő kell, mire valóban szolgálatba kerülnek.
2014. december 27-29.
Bár Martin babakocsijában már benne van néhány km, és már az országhatárt is átlépte, "ottalvós buliban" még nem volt része. Az előkészületek során nekem is rá kellett jönnöm, hogy ez az időszak annyira nem hiányzott, mikor 2 napra is gyakorlatilag össze kell csomagolnom az egész gyerekszobát.
A 3 nap alatt meglátogattuk az unokatesókat, Martin kipróbálta Kistarcsán a kiságyat, és szokás szerint volt vásárolni és vacsorázni.
2014. december 31.
Az első szilvesztert is túléltük, és most már négyesben léptünk át az új évben. Szerencsére Martin a szoptatásokat leszámítva, átaludta magát 2015-be.
2015. január 5.
Nem csak Reginának, de Martinnak is nagy nap volt, mivel ő is megkezdte a "munkába járást". Szerencsére nagyon jól fogadta a dolgot, hogy a napirendjét Regináéhoz kell igazítani. Általában reggel úgy ébresztem, ő az utolsó, aki felöltözik, gyorsan beteszem a babakocsiba, és már indulunk is. Az úton nézeget, az oviban, míg Reginát bekísérem a teremben, a dadusok vigyáznak rá, majd hazafele általában elalszik.
2015. január 8.
Ismét eltelt egy hónap és ismét eljött az ideje az oltásnak. Szerencsére egész kevés sírással túlestünk rajta, és be sem lázasodott.
2015. január 13.
Sajnos nem kaptam a legjobb ajándékot születésnapom alkalmából Martintól, mivel úgy tűnik, hogy az oviba járás rajta jött ki, és valami hörghurutfélét szedett össze. Mivel még nagyon picike, ezért gyógyszert sem igazán kaphatott, én pedig az elkövetkezendő 1 hetet szinte ébren töltöttem, figyelve, hogy tényleg jól van-e. Sajnos a hófordulóra sem gyógyult meg teljesen, így ez a történet átcsúszik a következő hónapba.
Ügyeskedés - fejlődés:
Nagyon ügyesen fordul hasról hátra, ha akar. A kis fenekét már ügyesen felhúzza, már csak arra kellene rájönnie, hogyan támassza ki a kis lábát, hogy haladjon is vele. Ha háton van, hihetetlen módon ki tudja magát tekerni, hogy lássa a mögötte lévő dolgokat, már csak egy kis lépés innen, hogy átforduljon. Nagyon ügyesen fog, és nagyon pontosan céloz, ha például a cumit akarja a szájába tenni.
Kirándulós:
A karácsony okot adott az első több napos kirándulásra is. Bár Martin nagyon közreműködő minden téren, az idegen helyen alvás azért okozott némi zavart a kis életében. Szegényem a sűrű időbeosztás miatt elég sok időt töltött a hordozóba, de hősiesen viselte.
Divatolós (mert hiába férfi, öltözködni kell):
Martin átlépett a 0-3 hós, 56-62-es méretből a 3-6 hós, 62-68-as méretbe. Ez okot adott a szinte teljes ruhatár cserére, aminek ő kevésbé, én annál jobban örültem, hiszen cukibbnál cukibb szerelések várnak bevetésre a szekrényben.
Tény és való, hogy már kezdi megszokni ezt az öltözködés dolgot, vagy csak beletörődött, hogy a ruha szükséges (télen meg pláne). Azért én is örülnék már, ha nem kellene sok-sok réteg ruhát ráadni, vagy legalábbis bundazsákkal, vagy overállal eltakarni az alatta lévő outfittet.
Az anyaságról:
Elég kettős érzésű hónap volt ez a 4. hónap. Martin betegsége alatt a legrosszabb anyának éreztem magam, hogy a 4 hónapos gyerekemnek már hörghurutja van, de áldom az eszem, hogy már az első jelnél elvittem orvoshoz, így elejét vettem egy komolyabb megbetegedésnek. Mindenesetre azon a héten sokat nem aludtam.
És ez a hónap volt az a hónap, ahol rádöbbentem, milyen csodás is a második gyerek. Bár az átaludt éjszakák nagyon hiányoznak, mikor éjszaka szopizik, és a csendben csak a szuszogását, és azt hallom, ahogy nyel, a csodás babaillatától mindig elérzékenyülök, és kihasználok minden percet, hiszen nagyon hamar felnőnek, és a terveink közt nem szerepel egy 3. baba, így Martin az utolsó lehetőségem.
Naponta ledöbbenek magamon, hogy mennyire lazábban tudom venni a dolgokat, és mennyivel közvetlenebb vagyok Martinnal, mint amilyen annak idején Reginával voltam. Biztos, hogy amennyit Reginával küzdöttem, az alatt beletanultam az anyaságba, és ezért Martinnal sokkal könnyebb, ezért teljesen máshogy élem meg az anyaság ezen korszakát.
Tesó-ügy:
Kicsit féltem, Regina mit fog szólni az új helyzethez, hogy ő oviban, míg Martin továbbra is Anyával tölti a napot, de szerencsére a napjaink fennakadás nélkül működnek. Reggel elbúcsúzik, délután pedig örömmel üdvözli a testvérét. Előkerültek Regina régi babajátékai is, és bár ő is előszeretettel játszik velük újra, semmi irigységet nem mutat, hogy most már Martin is játszik vele. Továbbra is nagyon igényli Regina a tesó fotókat, bár ezek megritkultak, mivel kevesebb időt is töltenek együtt.
2014. augusztus 27., szerda
Tesó - projekt, a célegyenesben
Lassan-lassan a tesó kérdés belopja magát a mindennapjainkban, hiszen mindig történik valami, amit a tesónak csinálunk.
Az elmúlt hetekben Regina segített kimosni a pelenkákat, a kisruhákat, milliószor átrendeztük a ruhásszekrényt.
Apával összerakták a kiságyat, velem pedig "felöltöztettük" az ágyneművel.
Mindenhol elújságolja, hogy hamarosan kibújik a kistesó Anya pocijából, és a tesó kisfiú lesz.
Már tudja, hol fog megszületni a kistesó, és azt is, hogy a doktorbácsi, akihez ő is szorgosan jár velem minden hónapban, ő fog neki segíteni megszületni.
Gyakoroljuk, hogy a tesó este korábban fog aludni, mert ő még pici, és ilyenkor Reginának már csöndesebbnek kell lennie, mert ő még tovább fennmaradhat, mert már nagy.
Tehát Regina még mindig nagyon pozitívan áll a dolgokhoz, és még mindig nagyon várja a tesót, hogy ő lehessen a nagy testvér, és már most sorolja, hogy miben fog nekem segíteni.
Persze nem élem bele magam, hogy az egész ilyen idilli lesz, de reménykedek.
És hogy Anya hogy van?
Teljesen változó. Az egész terhességet nehezebben viseltem, sok nekem ez a 9 hónap várakozás, hogy végre babázhassak, és egy kis energiabomba mellett egyébként sem egyszerű. Talán azért, mert már van egy gyerekem, és sokmindent jobban át tudok érezni, de a hormonok is sokkal jobban dolgoznak bennem, így egy egyszerű TV-reklámon el tudom magam bőgni, vagy csak attól, hogy Regina egyszerűen egy tündér (néha), és mivel alapból nem vagyok egy érzékeny típus, vagy legalábbis nem szoktam kimutatni, még ezt is rosszul viselem.
Vannak napok, amikor még most sem veszem észre, hogy a versenysúlyom 125%-nál járok, és hogy egy hatalmas pocak húz előre, néha pedig olyan vagyok, mint egy rokkantnyugdíjas.
Mivel nem tervezek több terhességet, azért próbálom kiélvezni és megörökíteni minden percét, mindemellett ott van bennem a félsz, mivel lassan bekövetkezik az időzített bomba állapot.
Nagyon úgy néz ki, hogy Reginával ellentétben, most nem kerül sor a kényszerű kilakoltatásra, tehát megtudom, milyen is az, amikor természetesen mennek a dolgok.
Bár elméletben azért tudom, hogy minek hogyan kellene történnie, azért mégis csak más lesz, mint mikor Reginával csak úgy bementünk a kórházba, aztán 5 és fél óra múlva már a kezemben tarthattam.
Mondják, hogy az ember elfelejti a fájdalmat, de azt hiszem, nálam erre a 2,5 év nem volt teljesen elég. Mert hát hiába, túl lehetett élni, és mondhatom, hogy elsőre könnyű szülésem volt, Reginánál még csak annyit tudtam, hogy fájni fog. Most már azzal is tisztában vagyok, hogy pontosan mi, hol és mennyire.
Már most rosszul vagyok a gondolattól, hogy minimum 3 napot a kórházban kell töltenem. Egyszerűen utálom a kiszolgáltatottságot, mikor másokra vagyok utalva.
És nem utolsó sorban ott van a kérdés, hogy mi lesz addig Reginával. Vajon hogy fogja fogadni, hogy Anya nem lehet vele? Hogy Anya az elkövetkezendő pár hónapban nem lesz éppen a toppon és nem tud vele annyit foglalkozni, mint szeretne. És persze, hogy az eddigi sok szabály mellé most a kistesó érdekében még egy sor szabály fog társulni, amit be kell tartania, hogy hatékonyan tudjunk működni.
Tehát próbálok úrrá lenni a félelmeken, az idegeskedésen, hogy minden időben a helyére kerüljön a gyerekszobában, és hogy minden rendben legyen a szülőszobán is, meg Reginával is, és már alig várom, hogy túl legyek az egészen, és hulla fáradtan, zombi-állapotban számoljam a perceket szoptatástól szoptatásig. Persze ez valahol nonszensz, de akkor is ez van, biztos a hormonok hozzák ki belőlem.
Az elmúlt hetekben Regina segített kimosni a pelenkákat, a kisruhákat, milliószor átrendeztük a ruhásszekrényt.
Apával összerakták a kiságyat, velem pedig "felöltöztettük" az ágyneművel.
Mindenhol elújságolja, hogy hamarosan kibújik a kistesó Anya pocijából, és a tesó kisfiú lesz.
Már tudja, hol fog megszületni a kistesó, és azt is, hogy a doktorbácsi, akihez ő is szorgosan jár velem minden hónapban, ő fog neki segíteni megszületni.
Gyakoroljuk, hogy a tesó este korábban fog aludni, mert ő még pici, és ilyenkor Reginának már csöndesebbnek kell lennie, mert ő még tovább fennmaradhat, mert már nagy.
Tehát Regina még mindig nagyon pozitívan áll a dolgokhoz, és még mindig nagyon várja a tesót, hogy ő lehessen a nagy testvér, és már most sorolja, hogy miben fog nekem segíteni.
Persze nem élem bele magam, hogy az egész ilyen idilli lesz, de reménykedek.
És hogy Anya hogy van?
Teljesen változó. Az egész terhességet nehezebben viseltem, sok nekem ez a 9 hónap várakozás, hogy végre babázhassak, és egy kis energiabomba mellett egyébként sem egyszerű. Talán azért, mert már van egy gyerekem, és sokmindent jobban át tudok érezni, de a hormonok is sokkal jobban dolgoznak bennem, így egy egyszerű TV-reklámon el tudom magam bőgni, vagy csak attól, hogy Regina egyszerűen egy tündér (néha), és mivel alapból nem vagyok egy érzékeny típus, vagy legalábbis nem szoktam kimutatni, még ezt is rosszul viselem.
Vannak napok, amikor még most sem veszem észre, hogy a versenysúlyom 125%-nál járok, és hogy egy hatalmas pocak húz előre, néha pedig olyan vagyok, mint egy rokkantnyugdíjas.
Mivel nem tervezek több terhességet, azért próbálom kiélvezni és megörökíteni minden percét, mindemellett ott van bennem a félsz, mivel lassan bekövetkezik az időzített bomba állapot.
 |
| 34. hét |
 |
| 35. hét |
Nagyon úgy néz ki, hogy Reginával ellentétben, most nem kerül sor a kényszerű kilakoltatásra, tehát megtudom, milyen is az, amikor természetesen mennek a dolgok.
Bár elméletben azért tudom, hogy minek hogyan kellene történnie, azért mégis csak más lesz, mint mikor Reginával csak úgy bementünk a kórházba, aztán 5 és fél óra múlva már a kezemben tarthattam.
Mondják, hogy az ember elfelejti a fájdalmat, de azt hiszem, nálam erre a 2,5 év nem volt teljesen elég. Mert hát hiába, túl lehetett élni, és mondhatom, hogy elsőre könnyű szülésem volt, Reginánál még csak annyit tudtam, hogy fájni fog. Most már azzal is tisztában vagyok, hogy pontosan mi, hol és mennyire.
Már most rosszul vagyok a gondolattól, hogy minimum 3 napot a kórházban kell töltenem. Egyszerűen utálom a kiszolgáltatottságot, mikor másokra vagyok utalva.
És nem utolsó sorban ott van a kérdés, hogy mi lesz addig Reginával. Vajon hogy fogja fogadni, hogy Anya nem lehet vele? Hogy Anya az elkövetkezendő pár hónapban nem lesz éppen a toppon és nem tud vele annyit foglalkozni, mint szeretne. És persze, hogy az eddigi sok szabály mellé most a kistesó érdekében még egy sor szabály fog társulni, amit be kell tartania, hogy hatékonyan tudjunk működni.
Tehát próbálok úrrá lenni a félelmeken, az idegeskedésen, hogy minden időben a helyére kerüljön a gyerekszobában, és hogy minden rendben legyen a szülőszobán is, meg Reginával is, és már alig várom, hogy túl legyek az egészen, és hulla fáradtan, zombi-állapotban számoljam a perceket szoptatástól szoptatásig. Persze ez valahol nonszensz, de akkor is ez van, biztos a hormonok hozzák ki belőlem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
