Levelet kaptam...

A minap levelet kaptam Mártitól, a Meléső Jelek babajelbeszéd oktatójától. Nagyon jól esett, hogy egy szakember is elismeri azt az eredményt, amit a  jelbeszéd terén Reginával elértem, és építő jellegű kritikának veszi, amit  a blogomon a tanfolyamról írtam, és további segítségemet kérte a jelbeszéd  használatával kapcsolatos véleményemről. És mivel nagyon büszke vagyok magamra/magunkra, az engedélyével közzé is teszem a levelet:   "Szia Gyöngyvér! Képzeld, egészen véletlenül ráakadtam az interneten a blogodra, amit  Regináról írsz, és láttam, hogy írtál a jelbeszédről, a tanfolyamról is.  És mivel a blog publikus, gondoltam, nem baj, ha elolvasom a  véleményedet. Nagyon jó volt olvasni végre egy véleményt a  tanfolyamról- a kritikákat is.  Hiszen nem könnyű mindig mindent helyesen átadni a szülőknek ebben  a témában. Tudom, az, hogy Ti ilyen szuperül tudtátok hasznosítani a  jeleket a saját életetekben, nem a tanfolyam érdeme, mégis nagyon örülök,  hogy részt vettetek. És azt pedig külön szeretném Neked megköszönni, hogy  véleményeddel részt vettél a videóban. Nekem meggyőződésem - mint  ahogy Neked is - hogy ez a módszer rengeteget segít a babák és a szülők  életében, és azzal, hogy elmondtad a véleményedet, és megmutattátok,  Regina mennyi jelet tud, a többi szülőnek segítettél, hogy megismerjék  a módszer hasznosságát. Nekem is ez a célom. Minden ilyen véleménynek,  és tapasztalatnak nagyon örülök, mivel biztosan sok negatív vélemény is  kering azoktól, akik nem ismerik pontosan, miről van szó.  Szóval nagyon köszönöm Neked még egyszer, örülök annak is , hogy  megismertelek, és további ugyanilyen boldog kapcsolatot kívánok Nektek  a kis Reginával. Remélem, még találkozunk majd! :) Ui. Arra gondoltam, ha van kedved, írhatnál nekem is egy véleményt a  jelbeszéddel kapcsolatban, amit feltennék a weboldalra. Bármit, amit  jónak gondolsz, vagy amit szívesen megosztanál más anyukákkal ebben  a témában. Ha van hozzá kedved, szívesen fogadom, mert nagyon tetszik,  ahogy írsz, nagyon jók a gondolataid. Szép napokat Nektek! :) Márti"

Híresek lettünk....

Egy cikk jelent meg a helyi napilap, a Kisalföld honlapján, amihez a már belinkelt videót mellékelték:

http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/mielott_beszelne_mar_erthetjuk_kisbabankat/2337933/

Más kérdés, hogy a videó felett a következő szöveg van:
"Videónkban megmutatjuk egy kurzus eredményét." - amiről csak én tudom, és a szűk környezetem, hogy Regina már a tanfolyam elkezdése előtt tudta ezeket a jeleket, és hogy 6 alkalom alatt egy gyerek sem fogja megtanulni őket, ha a szülők otthon nem fektetik bele az energiát.

Mesélő jelek - baba jelbeszéd tanfolyam 6. rész

Elérkezett a tanfolyam vége, az utolsó foglalkozás. Sajnálom, mert bár új jeleket csak itt-ott tanultunk, azt is főleg én, nagyon jól éreztük magunkat.
A mai éjszakánk kicsit nehéz volt, hiszen a szeles időt Pici Lányom nem nagyon szereti, és napok óta hőemelkedése van, amit vagy valami vírus, vagy egy kis napszúrás okoz, de gondoltam az utolsó alkalmat nem hagyjuk ki, és nagyon jól tettük.

Mono már nagyon otthonosan érzi magát a Kölyökvárban, így azonnal ment játszani, míg a foglalkozás el nem kezdődött.

Aztán elkezdődött a foglalkozás, amit most felvettek videóra is. Sajnos most csak hárman vettünk részt az órán, és egyik kisgyerek sem volt elemében, de azt hiszem, Mono most volt a legfelszabadultabb. Most láttam rajta először, hogy határozottan jót tesz neki a közösség, és nem ült mindig az ölemben. Bordás falat mászott, játszott a játékokkal, de mikor valami számára érdekes következett, ének vagy mondóka, mindig visszatelepedett az ölembe, és most először rengeteg jelet is használt az óra alatt.
A foglalkozás végén aztán interjút készítettek a szülőkkel, miért járunk, hol hallottunk róla, pozitívumok, stb. Mi voltunk az utolsók, és  Mono szépen mutogatta a jeleket, pedig egyébként nem szereti, ha "cirkuszi majmot" csinálok belőle, de szerintem most valahogy érezte, hogy szerepel, és 4 felnőtt nézi csodálattal a tudományát, úgyhogy ha estig soroltam volna a jeleket, ő estig mutogatta volna őket.
Mikor már elköszönőben voltunk, azért fél füllel hallottam, ahogy a kamerás emberke mondja, hogy az óra anyagából nem sok a használható dolog, de ez az utolsó 5 perc az ÉN LÁNYOMMAL minden pénzt megért. Persze én meg híztam rendesen.

Az óra egyébként a kinti dolgokról szólt, játszótér, közlekedés, stb. Jelekben nem igazán bővelkedett, bár a videofelvétel miatt inkább egy bemutató óra akart volna lenni, ha a gyerkőcök közreműködőbbek.
Mindenesetre én sajnálom, hogy véget ért, mert én is nagyon szerettem jeleket tanulni, és bár eddig is képeztem magam itthon, azért mástól látva sokkal könnyebb tanulni.
A továbbiakban pedig biztos kipróbáljuk a Kölyökvár többi programját is, mert Mono nagyon jól érzi ott magát.

Mesélő jelek - baba jelbeszéd tanfolyam 5. rész

Ma úgy alakult, hogy a Mamával mentünk a tanfolyamra, hogy megnézze, hova is járunk szombatonként, és hol érzi magát nagyon jól az unokája.
Kivételesen nem mi voltunk az elsők, de Monot már nem zavarta, hogy előtte már más is birtokba vette a területet, amint lekerült a kabát és a sapka, már ment is játszani.
Természetesen most is nagy sikert aratott a kockás képkirakó (nem tudom, mi a hivatalos neve, de majd ha eljut odáig a fejlődésben, úgyis okos leszek), amiből remekül lehet tornyot építeni, mert a rajta lévő képrészletek még nem érdeklik.
Aztán kinyitották a terem ajtaját, ahol a foglalkozás lenni szokott, és az én Pici Lányom már ment is befele, és mutatott a szertárra, ahonnan a játékok elő szoktak kerülni.
Persze jó, hogy jött a Mama, hiszen ki más tanítaná meg a rosszra, hogy Mono kipróbálja a bordás falat, ami az elmúlt 4 hétben fel sem tűnt neki.

Aztán megkezdődött az óra, és Mono először bajban volt, hogy akkor most az én, vagy a Mama ölébe üljön, de aztán úgy döntött, hogy mindenki kap egy kicsit, így egyszer nálam, egyszer nála hallgatta végig a dalokat. A fennmaradó időben pedig ment a bordás falhoz, vagy a játékos dobozból kikerülő játékokat hozta oda nekem, de abban a pillanatban, hogy jött a zene, lecsüccsent és elmélyülten figyelt.
Az óra végén aztán a buborék szokás szerint nagy sikert aratott, és aztán a dobozba ismét szépen visszapakolta a játékokat.

Tananyag szempontjából viszont a mai óra nem sokat ért. Elméletileg a napirend esti része lett volna mára beiktatva, de ami a jeleket illeti, nem igazán bővelkedett bennük az óra, inkább csak ismétlés volt, és hogy úgy mondjam, időhúzás, mert valamivel ki kellett tölteni ezt a foglalkozást is. Ami a felépítését illeti, szervezettségben is messze elmaradt az eddigiektől.
De összegezve, új jelet nekem amúgy is nagyon nehéz tanítani, Mono így is, úgy is jól érzi magát, szóval a mai délelőtt is jól telt.

Foglalkozás után, aztán jöhetett ismét egy kis játék, és a közös evészet. Olyan aranyosak, ahogy a három, szinte egykorú pici lány leül a kis székekre a kis asztalokhoz, és egy tálból szedik a kekszet, majd mindenki issza a maga vizét.

Mesélő jelek - baba jelbeszéd tanfolyam 4. rész

Kicsit aggódtam a mai foglalkozás miatt, hiszen Mono már negyed 7 óta ébren volt, és indulás előtt esett-kelt, ami nála a fáradság jele, de gondoltam lesz, ami lesz, útnak indulunk.
Bár a szokásosnál később indultunk, mégis mi voltunk megint az elsők, de mire levetkőztünk, már meg is érkezett az első játszópajtás, Lili személyében.
Új játékot találtak, kockákból tornyot építettek, míg mi az anyukával megtárgyaltuk a mindkettőnknél aktuális fogkérdést.
Aztán megjöttek a többiek is, és elkezdődött a foglalkozás. Ételek és a napirend reggeli része.
Nekem úgy tűnt, hogy a gyerekek ezt a foglalkozást nem élvezték annyira, mint az eddigieket. Mono is fészkelődött az ölemben, odament az ablakhoz, és nézegette az utcán az autókat, majd ha jött egy-egy ének, akkor visszacsüccsent az ölembe.
Ami a jeleket illeti, az alapjeleket már Mono is mutatta, mert a műanyag gyümölcsök sokat segítettek neki a felismerésben, és én eddig a jelek vizuális megjelenítését hiányoltam is, mert tapasztalatból tudom, hogy a gyerekeknek könnyebb, ha nem csak hallják, de látják is azt a valamit, aminek a jelét meg akarjuk velük tanítani. Így aztán Mono fogott egy banánt, és egész idő alatt el sem engedte, és szorgosan mutogatta a jelét. Úgy érzem, most már megszokta a közeget, azt, hogy itt értik, ha mutogat valamit, így aztán már nem szégyenlősködik, és mutogat is mindenfélét, ami éppen eszébe jut, látja vagy hallja.

A foglalkozás végén nagy megdöbbenésemre Mono, mint a kisangyal, visszapakolta az összes játékot a dobozba, miközben én magamban azt kérdeztem, hogy ezt itthon miért nem lehet ilyen szépen megcsinálni, és a pakolás, miért marad mindig rám? Mellette viszont dagadt a mellem, mert a többi anyuka meg is jegyezte, hogy milyen rendszerető lányom van, én pedig csak mosolyogtam, és nem árultam el, hogy ez csak valami tévedés lehet most a részéről.

Aztán jöhetett még a játék, részemről egy kis beszélgetés az anyukákkal, majd szokás szerint nagy nehézségek árán felöltöztünk, intettünk páá-t mindenkinek, puszit dobtunk, és már indulhattunk is.

Hogy Mono egyre jobban élvezi a helyet, és a gyerektársaságot, az azt is mutatja, hogy már van hódoló is Márk személyébe, aki puszit akart adni neki, de az én Pici Lányom még nem nagyon hagyta magát, és hogy Mono mindenképpen meg akarta itatni Napsugarat vízzel, viszont ő nem volt szomjas, így egy kisebb kergetőzés alakult ki kettőjük között.

Mesélő jelek - baba jelbeszéd tanfolyam 3. rész

Mikor reggel mondtam Mononak, hogy ma hova megyünk, már láttam rajta, hogy tudja, hogy ott jól fogja magát érezni. Befordultunk a Kölyökvár udvarába az autóval, és egy hatalmas öröm sikollyal tudatosult benne, hogy itt bizony ő jól szokta magát érezni. Már alig győzte kivárni, míg kiveszem az ülésből, és felérünk a lépcsőn. Az ajtón belépve már kéredzkedett is le a kezemből, és szaladt a játékokhoz.
Aztán miután felmérte a terepet, még meg tudtam győzni, hogy a kabátot és a sapkát azért vegyük le, de a cipőcserére már csak játék közben jutott ideje.

A mai foglalkozás sem gyerek, sem felnőtt szemmel nem volt érdekes, mivel a színekről szólt.
Úgy gondolom, hogy a színek még amúgy is odébb vannak még egy ekkora gyerek életében, és én inkább gyakorlatias ember lévén egy csomó más jelet fontosabbnak tartok. Persze mikor már majd minden hasznos jelet tud, játéknak jó dolog, hogy a színeket is el tudja mutogatni, de addig még számtalan jelet kell megtanulnia.
A kicsik számára azonban az óra így sem volt unalmas, hiszen rengeteg színes kendő, labda és kendő volt a teremben. Mono az énekek alatt szokás szerint az ölemben ül és figyelt, a fenn maradó részben viszont szorgosan begyűjtötte a labdákat, és bebugyolálta a színes rongyokba őket, majd nagyon élvezte, ahogy a lufik szállnak ide-oda.
Az óra végeztével aztán ismét jöhetett a játék, és mint az előző alkalommal, most sem volt egyszerű "elszabadulni" onnan, de szerintem a kis gyomra már jelzett, hogy ideje ebédelni, mert mikor mondtam, hogy megyünk a memméért, készségesen bújt a kabátjába, vette a sapkáját, és már ment is az ajtó felé.
Hogy a mai foglalkozás alkalmával kijátszotta magát, mutatja, hogy az ebéddel már nagyon kellett sietni, és ahogy letettem a kiságyba, betakartam, ő el is aludt.

Mesélő jelek - baba jelbeszéd tanfolyam 2. rész

A napokban nem voltak zavartalanok az éjszakáink, így kicsit féltem, hogy Mono mit fog szólni a foglalkozáshoz, hiszen az átlaghoz képest nyűgösebb volt.
Szokás szerint hajnali 6-kor kelt, majd 8 óra körül már álmos volt, így letettem aludni. Szerencsére el is aludt, így 9-kor, bő fél órás alvás után "véletlenül" felébredt, gyorsan felöltöztettem, evett, és már indultunk is, így háromnegyed 10 körül már a Kölyökvárban is voltunk.
Kicsit meglepődtem, hogy annak ellenére, hogy mindent az utolsó pillanatra időzítettem, mi voltunk az elsők, de azt hiszem, Pici Lányomnak ez így volt tökéletes.
Már úgymond otthonosan mozgott az előtérben, és egyedül ment a játékos polchoz, és szolgálta ki magát. Szerintem örült, hogy nincs más gyerek, egyedül tudja feltérképezni a terepet, és a saját elképzelései szerint játszhat, azzal, amivel szeretne.
Aztán mikor megjött Lili, már ő adna neki oda a labdát. Miután Napsugár és Márk is megérkezett, mehettünk be a terembe, és kezdődhetett a foglalkozást.
Ismét Mono választott szőnyeget, és bár néha felállt, és szerzett magának egy állatkát, vagy egy könyvet, ismét az ölemben ülte végig az órát, és figyelt, néha hangokkal kommentálta a hallottakat, látottakat.

A foglalkozás témája a család és az érzelmek voltak. Bár a család jeleit már Mono is alkalmazza, azért érzelmekben nekem sem ártott némi tanulás, mert a Baby Signing Time-ból ezek a részek nem annyira kötöttek le, most viszont az alapvető dolgokat megtanultam. (vidám, szomorú, izgatott, sír, fáj, stb)
Mono az órán még mindig nem brillírozott, ami a jeleket illeti, hiszen egyedül a cicát mutatta, de amint vége lett az órának, és ismét játszatott, már folyamatosan jelelt, nem csak az épp használni kívánt jeleket, hanem amiket én is kértem tőle.
Napsugár anyukája meg is jegyezte, hogy milyen kár, hogy ő nem kezdte el korábban tanítani a kislányát. Az igazsághoz viszont hozzá tartozik, hogy Napsugár viszont sokkal többet beszél, még az én Pici Lányom az "anyán" kívül mást nem mond.

Bár Mono már éhes is, álmos is volt, alig lehetett indulásra bírni, úgyhogy el is határoztam, hogy ha ez a továbbiakban is így lesz, akkor a tanfolyam befejezése után keresünk valami mást, talán a Zenebölcsit, vagy a Manótornát, ha Mono ennyire jól érzi itt magát.

Mesélő jelek - baba jelbeszéd tanfolyam 1. rész

A facebookon olvastam, hogy a Kölyökvárban baba jelbeszéd bemutató óra lesz, és mivel aktívan gyakoroljuk a jeleket, gondoltam megnézzük, elvégre veszíteni valónk nincs.
Március 7-én aztán el is mentünk, meg is néztük, és mivel Mononak nagyon tetszett a hely, és a foglalkozást vezető lány, ezért úgy gondoltam, hogy ha nem is a jelek miatt, de a társaság miatt megéri az árát, így be is fizettük, az amúgy nem kevés, 14.500 Ft-ot a 6 alkalmas foglalkozásért.

Március 20-án kaptam emailt, nagyon figyelmesen névre szólót, amiben Mono is külön meg volt említve, hogy mikor, hánykor, hol, mire számítsak, stb.

Ma pedig elérkezett az első alkalom. Körülbelül háromnegyed 10-kor érkeztünk meg, és ahogy az lenni szokott, Pici Lányom az elején nem igazán mozdult el mellőlem, viszont a játékok között hamar feltalálta magát. Így a foglalkozás kezdetekor már ő húzott, hogy menjünk be a terembe, és választott magának egy szép narancssárga virágos szőnyeget.

Az órán 5 picur vett részt, egy kb. 1 év körüli kislány, két 15 hónapos kislány (a sors fintora, hogy Napsugár anyukájával együtt jártam kismama jógára), az egyik 3, a másik 6 nappal fiatalabb Mononál, és egy 22 hónapos kisfiú, aki még talán annyit sem beszél, mint a többiek.

Némi bevezető után aztán el is kezdődött a foglalkozás énekekkel, plüss állatokkal, könyvekkel és természetesen sok-sok jellel.
Mono mindvégig az ölemben ült. Nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert még nem oldódott fel, vagy azért, mert figyel, elvégre mástól még nem látta a jeleket, és mivel nagy részét ismerte, így értette is őket.
A többi gyerek nem zavartatta magát, nem is foglalkozott a jelekkel, játszottak, futkároztak a teremben.

A mai óra az állatokkal foglalkozott a ház körül, és az állatkertben, és mellette természetesen az énekekben található összekötő jelek is szerepeltek.

Az óra végeztével aztán mintha Monot puskából lőtték volna ki, futkározott, mondta a magáét, játszott. Így aztán nem volt könnyű felöltöztetni, és megmagyarázni neki, hogy mennünk kell.

Bár Pici Lányom a foglalkozás során a "még"-en kívül egy jelet sem mutatott, pedig biztos vagyok benne, hogy felismerte őket, szerintem jól érezte magát, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Mártitól integetéssel és puszi dobással búcsúzott.

Ami pedig felnőtt szemmel a foglalkozást illeti:
Alapvetően egy olyan szülőnek, aki most ismerkedik a jelekkel, hasznos óra volt, mivel az alapvető jelek mind sorra kerültek. Az én szempontomból nézve állat téren nem sok újdonságot tudott mutatni, hiszen ezeket a jeleket nem hogy én, de már Pici Lányom is ismeri. Viszont az összekötő jelekből (szomorú, társaság, barát, éhes, szomjas, stb) nagyon sokat tanultam, így számomra is hasznos volt.
Az óra anyagáról pedig írásos anyagot kaptunk, valamint a törpék egy-egy buborék fújót, aminek nagy sikere volt.

Ami Monot illeti, nagyon kíváncsi leszek a következő alkalomra. Hogy vajon az, hogy 45 percig az ölemben ült, annak tudható be, hogy ennyire figyelt, vagy annak, hogy nem oldódott fel, és félénk volt.
Mindenesetre hazaérve az ebéd sem volt érdekes, egyből mutatta az "ágy" jelét, és ahogy a kis feje a párnát érte, szinte már aludt is.

Anya-képző 4. rész

Téma: Az újszülött első napjai

A mostani előadást egy újszülött gyógyász tartotta, és mivel még nyomtatott verziót sem kaptunk, gondoltam unalmas egy órának nézünk elébe. Szerencsére nagyon kellemeset csalódtam, mivel a doktornő szintén babát vár, és nagyon szórakoztatóan adta elő a tudnivalókat.

- Az előadás kezdését várva a kismamák beszélgettek, így minden oldalról jött az információ. Meg kellett állapítanom, hogy a terhesség és az öregség között nem sok különbség van. A kismamák pont ugyan úgy panaszkodtak egymásnak, hogy kinek mi baja van, mi fáj,  mint ahogy az idős emberek a buszmegállóban, orvosi rendelőben, stb.

- Most már téma volt a kinek mije van, mije nincs otthon, mit kell még beszerezni. Szerencsére a hallottak alapján megnyugodtam, hogy mi nagyon jól állunk.

- Megint előjött a szokásos óvodás stílus, hiszen a vezető védőnő elmondta, hogy a szülőszobai látogatáshoz a látogatói szettet mikor, hol, mennyiért lehet megvásárolni. Mindezt kb. 10-szer ismételte meg.

- Aztán elkezdődött az előadás. Mondhatni a doktornő belecsapott a dolgok közepébe, hiszen az első képen, amit mutatott egy félig megszületett csecsemő volt. Konkrétabban még csak a feje volt kinn. Hasonló hangok és reakciók fogadták, mint múltkor a méhlepény látványát. De amit nagyon furcsállottam, hogy volt egy kismama, aki befogta a szemét, és elfordította a fejét. Értem én, hogy egy anyuka ott éppen nem ebből a szemszögből látja a dolgokat, de azért csak nem most szembesült vele először, hogy ez így működik.

A továbbiakban a doktornő szavait idézem:

- A "Sírjál kisfiam, erősödik a tüdőd" mondás az első felsírást kivéve hülyeség.

- Az apás szüléseknél évekel ezelőtt az ajánlott csomagban szerepelt a mézes kenyér és az újság. Elképzelem, ahogy az első gyermekéért és a feleségéért izguló apuka várakozás közben majszolja a mézes kenyeret, miközben olvassa a Nemzeti Sportot.

- A babák azért sírnak öltöztetés közben, mert a fejükön átbújtatott ruha a születésre emlékezteti őket.

- A császárral született babák a játék-alagutakon kb. 1 éves korukig nem bújnak át maguktól, mert nincs meg a normál születés-élményük.

- Egy újszülöttnek a kaja és az alvás a legfontosabb dolog, a többit teljesen feleslegesnek tartja, ezért sír pelenkázás, öltöztetés, fürdetés közben.

- Az oxitocin egy nagyon különleges hormon, hiszen a szülés megindulásáig csak készenlétben áll, és  nem működik, majd nem várhatjuk szerencsétlen hormontól, hogy egyből nagy mennyiségű tejet termeljen, ezért kell az újszülöttet minél többször megpróbálni szoptatni.

- Az újszülötteknek a kaki egy fincsi, langyi, puha dolog, nem zavarja őket, abban szeretnek lenni.

- Az újszülött azért sír a megszületése utáni vizsgálatok során, mert miért is akarna egy baba fejkörfogat mérést?

- Apás szülésnél, ha a babát megvizsgálták, az újdonsült apuka a kint várakozó drukkereknek kiviheti a babát.

- Néha az apukák elszörnyülködnek az újszülött látványától, és inkább nem fényképezik le a csúnyának tartott gyermeküket.  Nem kell megijedni, 1 perces korban minden baba lila színű.

- Miután a kismama és a baba már a szobában van, az apuka hazamegy, és egyetlen egy dolga van, megszervezni a tejfakasztó bulit.

- A babáknak meg kell szokni, hogy méhen belül minden csövön jön, kaja-pia, kint mindenért meg kell dolgozni.

- A fázós babák kussolnak, de veszettül, és égnek áll a hajuk.

A doktornő annyira szórakoztatóan adta elő a tudnivalókat, hogy nem győztem jegyzetelni, így azt hiszem, a fent leírtakon kívül még jópár okosságot nem tudtam megjegyezni. Mikor beszámoltam Mininek az előadásról, mondtam is neki, hogy kár, hogy erre nem tudott eljönni.

Anya-képző 3.rész

Téma: Felkészítés az újszülött fogadására
           Csecsemőgondozás - Első napok otthon
           Fürdetés, öltöztetés - gyakorlati bemutató

Nagyon örültem, mert így, hogy itthon volt Mini, ő is elkísért a tanfolyamra, így most már ketten szórakoztunk nagyon jól az előadás alatt.
Bár kezdem lassan azt hinni, hogy bennem van a hiba, de jöjjenek a heti tapasztalatok és felfedezések:

- A babák születésének közeledtével a szülők is visszafejlődnek a babák szintjére? Értem ez alatt, hogy számomra teljesen egyértelmű, hogy bemegyek az épületbe, az asztalra kikészített jelenléti ívet aláírom, majd a mellette lévő kupacból elveszek egy példányt, ami az előadás anyagát tartalmazza, majd leülök a helyemre, és várok. Ezzel szemben a résztvevők 70%-a még a 4. előadás után sem tudta felvenni a lépést a rendszerrel, így az első 10 perc avval telik, hogy a tanfolyam szervezője megkérdezi, hogy mindenki aláírt-e, mindenki vett-e, és az előadás közepén még mindig van olyan, akinek eszébe jut, hogy nincs papírja.

- Úgy látszik a fürdetés téma a kispapákat is sokkal jobban érdekli, mert az eddigi egy-két férfi helyett most szinte az összes kismamát elkísérte a párja is.

- A védőnő először körbeadott egy élethű nagyságú és súlyú babát, hogy mindenkinek legyen némi fogalma egy újszülött méreteiről. Mint elmondta, egy igazi baba nem nyeklik-nyaklik ennyire, és nem nyikorog, de ez már egy 20 éves bemutató baba, úgyhogy már kicsit kinőtt az újszülött korból.

- A baba gondozását a születéstől kezdtük. Ehhez hozzátartozott, hogy az egyik dián egy fénykép volt a méhlepényről. Valljuk be töredelmesen, hogy egy véres paca azért nem épp szép látvány, de sok irányból hallottam a "Fújj!" és az "Ez undorító!" kifejezéseket. Na itt megint ledöbbentem. Ezek szerint ennyien nincsenek tisztába avval, hogy a szülés azért jár némi vérrel és egyéb testnedvekkel, és hogy nem fejeződik ott be, hogy a kezükbe adják a babát. Egyáltalán tudják, hogy a pocakjukban nem csak a baba fejlődik, hanem vannak más, a baba táplálását, védelmét biztosító egyéb "berendezések" is.

- Miután túlestünk ezen a sokkon, a védőnő megmutatta, hogy hogyan kell szakszerűen felemelni, tartani, és lerakni a babát. Ahogy a védőnő mondta, a babát energiatakarékosan mozgatjuk, koppanás mentesen lerakjuk a fejét, amennyiben hasra fektetjük, akkor pedig nyikorgás mentesen átfordítjuk a fejét.

- A babák fürdetésénél megtanultuk, hogy a kisfiúkra a fitymaszűkület miatt jobban oda kell figyelni, de ennek a legjobb módja, hogy ha meggyőződünk róla, hogy a baba hogy pisil. Mert ha a baba sugárban pisil homloktól végig, akkor nincs semmi baj. Persze a lányok is tudnak így pisilni, csak nem ekkora ívben.

- És végül még egy jel, hogy a szülők visszafejlődnek. A védőnő az újszülött köldökápolásánál elmondta, hogy ehhez három kellék szükséges: 70%-os alkohol, hintőpor (Spars. Hexaclorophenum), valamint steril gézlap vagy vatta. Nos, eme felsorolást a védőnő kb. 20-szor ismételte meg, mire az összes kismama, és kispapa le tudta jegyzetelni. Emlékeim szerint még az általános iskola alsó tagozatán sem volt ilyen szájba rágós a diktálás. Úgyhogy mire mindenki lejegyzetelte, én már megjegyeztem.

Anya-képző 2.rész

A mostani előadás témája: A családdá válás jogi szemszögből.

Most is csak a tapasztalataimat szeretném leírni címszavakban:

- Nem egyszerű téma a magyar törvényekben eligazodni, főleg most, hogy folyamatos átalakulás alatt vannak, ezért sokkal nagyobb érdeklődés volt, mint az előző előadáson. Lehet, hogy a honnan, mikor, mennyi pénzt kapunk jobban érdekli az embereket, mint az, hogy hogyan neveljük a babánkat?

- Meglepődtem, hogy az emberek nagy többsége az alapvető fogalmakkal nincsen tisztában. Persze ez nálam munkahelyi ártalom, hiszen könyvelő szakmámból kifolyólag elég napra kész vagyok ebben a témában. De úgy gondolom, hogy azért a Magyar Államkincstár, vagy az Országos Egészség Pénztár fogalmát nem itt kellett volna először hallani, és meglepődni, hogy van ilyen.

- Szintén a tájékozatlanság számlájára írható, hogy a kismamák és kispapák nagy része teljesen el volt szörnyülködve, hogy a Családi pótlék, GYES és GYED összege milyen alacsony, és hogy lehet ebből gyereket nevelni. Nem hiszem, hogy bárki azért vállalna gyereket, mert ez olyan nagyon megéri anyagilag, és mivel kis hazánkban az összes többi ellátás sem túl magas, ezért arányosan most se várjunk több támogatást az államtól.
Bár az állam azon döntéseivel, hogy mindent maximálni akar, valahol én sem értek egyet, hiszen aki a munkavégzése során a magasabb jövedelme miatt többet tett az állam kasszába, az logikusan többet is várna vissza, amikor nem tud dolgozni, de azt hiszem nem ez az egyetlen nem teljesen igazságtalan dolog a törvényalkotásban. Ezt viszont nincs mese, el kell fogadnunk.

- Az előadó jogásznő nagyon felkészült, összeszedett volt, és mindenki számára érthetően mondta el a tudnivalókat. Mivel három gyermek édesanyja, nem csak a száraz tényeket közölte, hanem a gyakorlati tapasztalatokat is megosztotta velünk.

- A nagy meleg miatt megvolt az alaptéma a kismamák körében, mivel végre mindenki tudott panaszkodni a másiknak, hogy milyen nehezen viseli a hőséget. Bevallom őszintén, hogy azért ezt a 35 fok körüli meleget a panel lakásban elviselni nem könnyű, és annak ellenére, hogy a redőnyökkel, felmosással kitartóan küzdök a kánikula ellen, és a szobában sikerült 25 fokra letornázni a hőmérsékletet, még így is óránként zuhanyoztam volna szívem szerint. De úgy gondolom, hogy azért még pocakkal sem olyan elviselhetetlen a dolog, hogy sírni kelljen miatta. Gondolunk csak nagyanyáinkra és dédanyáinkra, akik pocakkal a mezőn arattak ilyen időben. Ők is hiába sírtak, dolgozni muszáj volt. Mi legalább a kényelmes szobában vészelhetjük át a kánikulát. És lehet, hogy télen még visszasírjuk a sok napsütést.

- Amit viszont nagyon nem tudok megérteni, és tolerálni: Az előadás ideje 1 óra. Felnőtt nők, és férfiak ülnek az előadáson. Az előadó vagy önkéntesként, vagy egy minimális összegért vállalja az okításunkat, legalábbis biztos nem a jogász órabérért. Miért nem lehet megtisztelni azzal, hogy nem úgy viselkednek egyesek, mintha moziban lennének? Értem ez alatt, hogy rendben, kismamák, tehát ilyen melegben kell a folyadék, igyon az előadás alatt. De az nálam már kiverte a biztosítékot, mikor láttam, hogy több kismama chipsszel, sós mogyoróval és egyebekkel felszerelkezve ült be a terembe, amit az előadás alatt szépen el is ropogtatott.

Anya-képző 1.rész

Mert rendes, felkészült szülő akartam menni, természetesen részt akartam venni a védőnő által szervezett tanfolyamon.
Sajnos az első órát egyből hiányzással kezdtem, de a másodikra már lelkesen mentem.
A hölgy kedvesen fogadott, megkaptam az előző óra anyagát, majd pedáns diákként szinte az első sorban foglaltam helyet a teremben, és vártam, hogy magamba szívhassam a tudást.


A téma a szoptatás volt.

Mivel millió internetes oldal foglalkozik evvel a témával, a tudományos részébe nem is mennék bele.
 Inkább nézzük az egyéb megállapításaimat:

- Vannak kismamák, akik a "jó pap holtig tanul" elvet követik. Én meg voltam győződve, hogy a tanfolyamot olyan leendő anyukáknak tartják, mint én, akik az első babájukat várják, és negyed óránál tovább még nem is tartottak csecsemőt a karjaikban. Ennek ellenére voltak olyanok, akik már a második gyereküket várták. Amit annyira nem értek, hogy ha már egy babával remekül átvészelt egy csecsemőkort, akkor vajon mi újat tudnak neki mondani?

- A tanfolyamra az októberben-novemberben szülő kismamák járnak, és mindenkinek nagyobb hasa volt, mint nekem. Ha a Mono nagysága megfelel a korának (és a vizsgálatok szerint tökéletes), akkor hol van? Nekem befele nő a hasam? Vagy hogy fér el odabenn?

- A tanfolyam nem csak a kismamáknak, hanem a kispapáknak is szól. És bár nem sok kismamát kísért el a párjuk, azért akadt pár az erősebb nem képviselői közül is. A tanfolyam anyagát most is megkaptuk papír alapon, de az összes kispapa előtt ott volt a jegyzet füzet, mintha iskolában ülnének, és buzgón jegyzetelték a védőnő szavait. Ami furcsa volt, hogy teszik ezt egy olyan témában (a szoptatás), amihez igazándiból bármennyire is akarnak, nem nagyon tudnak hozzátenni, vagy segíteni. Elvégre ezt a feladatot sehogy sem tudják átvállalni a kismamától.

- Nagyon jól szórakoztam, ahogy láttam, hogy az éppen készülődő vihar közeledtével mindegyik pocaklakó elkezdett mozgolódni, és ennek következtében az összes kismama a hasát simogatta az előadás közben. Mono is olyan virgonc volt, hogy azt hittem, kirúgja az oldalamat. 

- Mivel a meleg nyári napok egyikére esett a tanfolyam előadása, ezért a kismamák 90%-a egy lenge nyári ruhában jött az előadásra. Meglepetten tapasztaltam, hogy a leendő anyukák nagy részének nem mondta el az anyukája, hogy ha a mellei formáját meg akarja tartani a terhesség után is, akkor jobb, ha melltartót hord. Persze minden nő élvezi, hogy a melle megnő, és olyan telt, feszes és kemény lesz, mint még soha, vagy mint aki épp most lépett volna ki a plasztikai sebészetről, ahogy az Édesanyám szokta mondani, a jó alakra addig kell vigyázni, amíg van. És úgy gondolom, ez vonatkozik a mellekre is.  Szerencsére ebben a nézetemben a védőnő is megerősített, mert szó szerint kaptak a fejükre azok a kismamák, akik melltartó nélkül jelentek meg az előadáson.

- Az összes kismama szigorú időbeosztás szerint él. Abban a pillanatban, hogy a tanfolyam szervezője egy időpont módosításról kezdett beszélni, mindenki előkapta a noteszát, és már nézte is, hogy a kérdéses időpontban szabad-e a napja. Bevallom, én már a határidő naplóval nem is próbálkozom. A telefonomban jegyzetelek, hogy mikor, hányra, hova és miért kell mennem. Ennek nagy előnye, hogy a notesszal ellentétben a telefon szól előre, hogy még csak véletlenül se felejtsek el semmit.




- Sajnos lényegében semmi olyat nem tudtam meg az egy órás tanfolyamon, amit eddig ne tudtam volna, vagy az internetről ki ne olvastam volna.

- És a legjobbat a végére hagytam. Talán ez volt az egyetlen hasznos dolog, vagy legalábbis a legmaradandóbb, amit a tanfolyamon tanultam. Hogy a szoptatás alatt, ha szex közben orgazmusom van, akkor elkezd folyni a tejem. 
Hát azt hiszem, ha már a szoptatás minden problémájával megküzdöttem, akkor majd erre is figyelni fogok.


- És egy összegzés a végére. Mivel az egész tanfolyam alatt nagyon jól szórakoztam, azért elgondolkodtam rajta, hogy ha ennyire tudok komoly lenni egy igen is fontos témában, akkor hogy akar Monot nevelni? Lehet, hogy még nem értem meg a szülőségre?