Martin - 10. hónap

Méretek:
Súly: 8630 g
Hossz: 74,5 cm

Történések:
Mozgalmas, eseményekkel teli hónapon vagyunk túl, amikor elég sokat vettük igényben a Mama segítségét.

2015. június 23.
Megkezdődött az ovi-szünet Reginának, és elment Jutka mamához és a Papához egy hétre nyaralni, így aztán Martin egy héten át élvezhette, hogy csakis rá figyelünk. A napirend egész jól kialakult, hiszen minden nap a tízórai után hatalmasakat sétáltunk, ő pedig nagyokat aludt. Jól szórakoztunk, és hosszú idő után legalább volt időm és energiám is, hogy főzzek neki, amit ő hol értékelt, hol nem, de alapvetően szerencsére nagyon jó étvágya van.

2015. június 24.
A nagy szabadságnak köszönhetően, és hogy egyre inkább próbálgatja Martin a szárnyait, ami az álldigálás illeti, bekövetkezett az első komolyabb esés, és ezzel együtt az első baleset is. A vicces a dologban, hogy Reginának is teljesen hasonló sérülés volt az első, kb. ugyanebben a korban.

Martin és a balesete

Regina és a balesete

2015. június 25.
VÉGRE!!!! Kibújt az első fogacska. Azt hittem, már sosem látok fehér gyöngyöcskéket a vigyorgó kis szájában. Ahhoz képest, hogy kb. 3 hónapos kora óta meg volt duzzadva a fogínye, nem kapkodta el a dolgot.

2015. július 3-5.
Győrköc fesztivál, ami Martin számára azt jelentette, hogy két vidám napot tölthetett a Mamával, mivel ő még ez nem élvezte volna, Reginában viszont annyi energia volt, hogy ketten Apával nem bírtuk a lépést tartani vele. Azért szombat este őt is bevittük a városba, de végigaludta a sétát. De jövőre már ő is aktív részese lehet a játéknak.
Mivel szokás szerint 35 fok volt a fesztivál ideje alatt, ezért szombaton a játék mellé beiktattunk egy kis starndolást is, így Martin első ízben próbálhatta ki, milyen is a kádon kívül másban is fürödni.

2015. július 7.
A nap, amikor Martin is szintet lépett, és megörökölte Regina autósülését, így most már ő is menetiránynak megfelelően utazik az autóban, és nagyon élvezi. Én meg örülök, hogy végre látom, mit csinál, és nem csak Ninna elmondására kell hagyatkoznom.

Bár én még vártam volna egy kicsit, hogy nagyobb legyen a kontraszt az előtte-utána képen, de Apát nagyon zavarta, hogy Martinnak hosszú a haja és rálóg a fülére, így átestünk az első hajvágáson is. (bár Apa nem szereti a többesszámot, de mivel Martin az én ölembe ült, ezért azt hiszem, most jogos). Martin olyan nyugodtan viselkedett, hogy az egész fodrászat Martint nézte, ahogy szépen tűri, hogy géppel felnyírják a haját, majd ollóval összeigazítsák. Közben játszott és szokásához híven vigyorgott. Bár fénykép nem adta vissza a változást, nekem azért nagyon tetszett, és az eddig is okos fejecskéje csak még okosabbnak tűnt a szépítkezés után.

2015. július 8.
Az első közös mini-nyaralás. Egyik kedvenc helyünkre Sárvárra esett a választás. Regina már tavaly is volt, amikor letesztelte a gyerekrészleget. Sajnos akkor az idő sem volt éppen megfelelő, és Regina is lázas volt, de ennek ellenére nagyon élvezte. Mivel Martin sem kapott sikítófrászt az ikrényi víztől, ezért gondoltuk, kipróbáljuk, mit szól egy kis élményfürdőzéshez.
A nyaralást most is beárnyékolta az időjárás előrejelzés, így aztán egy kis fürdés, lángos és még egy kis fürdés után szedtük is a sátorfánkat, és indultunk is haza. (a nyaralás utóhatása, hogy Regina másnapra belázasodott, és torokgyulladás lett a diagnózis, az antibiotikum hatására pedig újra kijött a herpesz a szemén)

2015. július 11.
Sok szervezés előzte meg, mert az időpontegyeztetés nem egyszerű dolog, de Martin végre bemutatkozott a leendő keresztapukájának. Ágota, a leendő keresztanya már egészen pici kora óta ismeri, és már többször találkoztak, de Ottóval még nem sikerült összefutnia, így most ezen is túl voltunk. Aztán Martin jó nagyot játszott Dorci játékaival, és ha én, a gonosz anya nem mondom, hogy menet van, mert már ideje aludni, akkor ő is, Regina is akár reggelig játszott volna.

2015. július 15-16.
Martint kicsit a Mamára bíztuk, mert Reginával az ausztriai Familyparkba és Lipótra kirándultunk, oda pedig Martin még kicsi lett volna, és főleg a nagy meleget és az egész napos babakocsiban való ülést nem bírta volna, így aztán a Mamával próbálták túlélni a panelban a 35-38 fokos hőséget. Természetesen a Mama elmondása szerint Martin egy angyal volt.

2015. július 17-19.
Egy kis kirándulás Kistarcsára, beiktatva ismét egy kis strandolást, és egy villám talit a Duna-parton az unokatesókkal.

Kirándulós:
Kirándulásból a hónapban jutott elég. Gyakorlatilag táskából és böröndből éltünk, és a nappali állandó csatatérré változott. Táskába be, táskából ki, mosás, táskába vissza. Persze ez csak nekem jelentett gondot, a többieknek csak az élvezet része jutott a dologból. Bár  jól elfáradtam, jó volt a mozgalmasság, és az, hogy a gyerekek mindent nagyon élveztek.

Martin - 9. hónap

Méretek:
Súly: 8170g
Hossz: 73 cm

Történések:
2015. május 31.
Martin első gyereknapja. Mivel az idő is kellemes volt, és Regina már igényli, hogy meg is ünnepeljük a napot, ezért szabadtéri programot terveztünk, és az Aranyparton lévő gyereknapot választottuk. Én úgy terveztem, hogy míg Reginával végigjárjuk a játékokat, addig Martin jó nagyot alszik a levegőn. De Martin nem így tervezte, és ő is mindenről tudni akart, így aztán figyelmesen és nyugodtan végignézte a babakocsiból, ahogy a nővére játszik. Aztán dél felé jelzett a pocak, és bár Regina még maradt volna, így mennünk kellett, de jövőre már Martin is jobban fogja élvezni a dolgot.

2015. június 2.
Gyereknap volt Reginánál az oviban is, és mivel Martinra nem volt ki vigyázzon, így jött ő is. Ami nem jött be vasárnap, a hivatalos gyereknapon, az bejött az oviban, ugyanis Martint leállítottam a babakocsiban egy fa alá az árnyékba, és ő szépen végigaludta azt a 2 órát, amíg a gyereknap tartott.

2015. június 13-14, 16,18.
A balatoni kirándulásból egyenesen az ügyeletre vezetett az utunk, mivel Regina az éjszakát köhögte végig, Martin pedig a délutáni alvásából ébredt úgy, hogy majdnem megfulladt. Az ügyeleten nem talált a doktornő semmit náluk, mindkettőre annyit mondott, hogy náthás. Mivel Martin vasárnapra még rosszabbul lett, visszavittem, akkor kapott köptetőt.
Regina vasárnaptól kezdve fájlalta a fülét, így kedden délután elvittem a háziorvosunkhoz. Reginánál nem talált semmit, Martinnál viszont megállapította, hogy hurutos fülgyulladása van, így egyből kapott gyógyszert.
Az ügyeletről eddig is meg volt a véleményem, de hogy két orvos közül egyiknek sem jutott eszébe a fülébe nézni, mikor a háziorvosunknál az egy vizsgálat során alap dolog, ettől valahogy ki tudok borulni. És szegény Martin két napot szenvedett feleslegesen. Aztán mivel csütörtökre sem javult a füle, jöhetett az antibiotikum, amitől csak hogy szép és kerek legyen a történet, az én Pici Fiam szájpenészt kapott.
Természetesen az étvágya a betegség miatt egyenlő lett a nullával, így a nagy nehezen összeszedett súly egy része megint távozott.
Ami számomra megdöbbentő, hogy Martin milyen türelemmel és nyugalommal tűrte a betegséget, amit én is elkaptam tőle, és úgy fájt a fülem, hogy fájdalomcsillapítót kellett bevennem. Ő pedig egy hang nélkül tűrte, csak azon lehetett észrevenni, hogy valami nem passzol nála, hogy nem evett, többet aludt, és 2 napig nem volt happy baba.

Kirándulós:
Mivel a június 13-ai hétvégére nagyon meleget jósoltak, ezért úgy gondoltuk, elmenekülünk a Balatonra, mivel Regina nagyon szereti a vizet, Martin még úgysem látta a Balatont, és Regina is kb. ennyi idős volt, mikor először elmentünk vele. Sajnos a meteorológusoknak nem szóltak, hogy a Balatonon viharos szél van, és emiatt meleg sem volt igazán. Szerencsére azért a parton volt gyerekmedence, így Regina tudott fürödni, volt játszótér, így kijátszotta magát, de mivel Martin már pénteken sem érezte jól magát, az idegen helyen pedig nem is nagyon evett, az ebéd utáni alvásából pedig köhögve ébredt, így aztán délután 1 órakor jöttünk is haza, és egyenesen az ügyeletre mentünk.

Martin - 5. hónap

Méretek:
Súly: 6270 g
Hossz: 67 cm

Történések:
2015. január 30 - február 1.
Ismét Kistarcsán töltöttük a hétvégét, amit Regina betegsége kicsit beárnyékolt. Szombaton Reginával cirkuszba mentünk, így Martin először maradt egyedül Jutka mamával és a Papával. Szerencsére a 3 órás távollétemből 2-őt átaludt, így nagyon nem is hiányoztam neki.
Este aztán Regina maradt otthon, és Martinnal mentünk vacsorázni, akinek elvileg át kellett volna aludnia a vacsi időtartamát, gyakorlatilag viszont esze ágában sem volt lecsukni a pici szemét, inkább élvezte, hogy mindenkit levesz a lábáról.

2015. február 5.
Egy újabb oltás időpontja, amit szokás szerint Martin nagyon jól viselt, és mivel Regina sem volt oviban, így ő is elkísért bennünket, és ő is vigasztalta Martint. Legnagyobb megdöbbenésemre Martin 1 hónap alatt csak 200 g-ot hízott, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon jól eszik, és mivel nyugodt, nem sírós baba, ezért éhes sem lehet. Biztos közrejátszik a betegség is, és hogy elég mozgékony baba, de biztos ami biztos, elérkezettnek láttam az időt, hogy valami mást is kapjon már az anyatejen kívül.

2015. február 9.
Ezt a délelőttöt is a doktor néninél töltöttük, mert Martin újra elkezdett köhögni. Hogy őszinte legyek, már nagyon elegem van ebből a betegségek időszakból. Megvizsgálta, nem talált semmi komolyat, a szokásos gyógyszereket kell szedni, aztán majd lesz valami.

2015. február 10.
A nap, amikor Martin rájött, hogy a kaja nem feltétlenül jelenti Anyát. Miután egy hétig kerestem az almareszelőt, amit annak idején nagyon jó helyre elraktam, hogy ha még szükség lesz rá, akkor meglegyen, megérkezett a bioalma is, így megkezdhettem a hozzátáplálást.
A reakció kb. hasonló volt, mint annak idején Regináé, és hát lássuk be, az édes anyatej után a savanykás alma nem épp a legjobb íz, amit egy baba érezni szeretne, de azért 3 kanál lecsúszott.

2015. február 13.
VÉGRE!!!! Ma úgy hívhattam fel a doktor nénit helyzetjelentést adni, hogy mindkét gyerkőcöm egészséges. Kerek egy hónapba került, és remélem erre az évre le is tudtuk a nekünk rendelt betegségeket.

2015. február 21.
Azt hiszem, Martin elindult egy úton, és az előzőhöz hasonlóan, fontos dátumhoz köti a fontos történéseket. Így ma a hátáról a hasára fordult. Bár a fontos pillanatról lemaradtam, az biztos, hogy én a hátára tettem le, és mikor legközelebb a szobában voltam, akkor már hason volt, és boldogan vigyorgott rám.


Ügyeskedés - fejlődés:
Bár a nagy mozgásokat tekintve Martin fejlődése sokáig stagnált, és csak hasról hátra fordult, azt is csak nagy ritkán, azért a hónap végén beerősített, és a hátáról a hasára is megfordult. Már voltak előjelek, és tudtam, hogy nem sokat fog magára váratni a mutatvány, hiszen az oldalára nagyon ügyesen fordult, majd a kis lábait is felhúzta, majd a felső lábát keresztbe rakta, és innentől már csak az a pici lendület, és meglepődés hiányzott, hogy az egyensúlya átbillenjen. Aztán ahogy rájött a dolgokra, már a helyváltoztatást is megoldotta, és már nem nagyon marad a szőnyegén.
A finom mozgásokban viszont hihetetlenül ügyes. Olyan pontossággal csap le a tárgyakra, és még a pici cumit is pontosan a szájába tudja igazítani.
Felfedezte, hogy a lába is a teste része, mi több, egészen a szájáig tudja emelni, és ez nagyon tetszik neki.

Kirándulós:
A kistarcsai kiránduláson kívül városon belül maradtunk, és az esős idő miatt sajnos a lakásból sem nagyon tudtunk kimozdulni. Még szerencse, hogy hétköznapokon Reginát visszük és hozzuk az oviból, így aztán időjárástól függetlenül menni kell, ha tetszik, ha nem.

Divatolós:(mert hiába férfi, öltözködni kell)
Az a helyzet, hogy Martin olyan mértékben elkezdett nyúlni, hogy komoly bajban vagyok, ami a ruhatárát illeti. Ugyanis én abban a tudatban éltem, hogy még számtalannyi body, kisnadrág és felső sorakozik a szekrényben, amik bevetésre várnak. Aztán ahogy az öltözködésre került a sor, a legtöbbje kicsinek, vagy rövidnek bizonyult, így aztán a szekrényből kikerültek, ami most szinte üresen tátong, nekem pedig sürgősen beszerző körútra kell mennem, hogy újra legyen választék.

Az anyaságról:
Egész egyszerűen imádom ezt a kis emberkét. Érdekes, vagy nem érdekes, de az a gondolat, ami Martin születése előtt sokat foglalkoztatott, hogy vajon tudok-e úgy szeretni még egy gyereket annyira, vagy úgy, mint Reginát, egyszerűen fel sem merül bennem. A szeretet nem osztódik, inkább sokszorozódik a gyerekek számának növekedésével.
Mivel Martin még mindig mintababa, egy másik gondolat is eszembe jutott, amit annak idején Édesanyám mondogatott. Mégpedig:
"Minden nő a tökéletes férfit keresi. Aztán mikor rájön, hogy ilyen nem létezik, szül magának egyet. És mikor ez a kis-pasi betölti a 3. életévét, rá kell jönni, hogy ez után a kor után meg egyik férfin sem lehet változtatni."
Nos, én egyenlőre abban a stádiumban vagyok, hogy megszültem magamnak a tökéletes férfit, és szeretnék még legalább 2 és fél évig, vagy még tovább ebben az álomvilágban élni.

Tesó-ügy:
Csodának tartom, ahogy Regina viszonyul Martinhoz. A szakemberek is azt mondják, hogy a testvérféltékenység elkerülhetetlen, de szerencsére ennek még legapróbb jelét sem látom. Regina imádja Martint, Martin pedig csodálattal néz Reginára. Regina reggelente ébreszti Martint, majd boldogan újságolja, hogy mosolyog rá. Minden érdekli, ami Martinnal történik, és ebbe tényleg minden beletartozik, még a kaki színe is. Nagyon szépen eljátszanak egymással, vagy inkább még egymás mellett.

Martin pedig nagyon jókat kacag Reginán, amikor az valami számára vicceset csinál.
Csodálatos, amilyen gyengédséggel Regina a testvéréhez tud nyúlni, és akinek csak teheti, elújságolja, hogy Martin az ő kistestvére.

Martin - 4. hónap

Méretek:
Súly:
Hossz:

Történések:
2014. december 24.
Martin első karácsonya, amiből a felhajtást ő még nem nagyon érzékelte, viszont a karácsonyfa fényei nagyon tetszettek neki. Mivel Regináról minden bébijáték megmaradt, ezért Martin csak apróságokat kapott, azokhoz is még idő kell, mire valóban szolgálatba kerülnek.

2014. december 27-29.
Bár Martin babakocsijában már benne van néhány km, és már az országhatárt is átlépte, "ottalvós buliban" még nem volt része. Az előkészületek során nekem is rá kellett jönnöm, hogy ez az időszak annyira nem hiányzott, mikor 2 napra is gyakorlatilag össze kell csomagolnom az egész gyerekszobát.
A 3 nap alatt meglátogattuk az unokatesókat, Martin kipróbálta Kistarcsán a kiságyat, és szokás szerint volt vásárolni és vacsorázni.

2014. december 31.
Az első szilvesztert is túléltük, és most már négyesben léptünk át az új évben. Szerencsére Martin a szoptatásokat leszámítva, átaludta magát 2015-be.

2015. január 5.
Nem csak Reginának, de Martinnak is nagy nap volt, mivel ő is megkezdte a "munkába járást". Szerencsére nagyon jól fogadta a dolgot, hogy a napirendjét Regináéhoz kell igazítani. Általában reggel úgy ébresztem, ő az utolsó, aki felöltözik, gyorsan beteszem a babakocsiba, és már indulunk is. Az úton nézeget, az oviban, míg Reginát bekísérem a teremben, a dadusok vigyáznak rá, majd hazafele általában elalszik.

2015. január 8.
Ismét eltelt egy hónap és ismét eljött az ideje az oltásnak. Szerencsére egész kevés sírással túlestünk rajta, és be sem lázasodott.

2015. január 13.
Sajnos nem kaptam a legjobb ajándékot születésnapom alkalmából Martintól, mivel úgy tűnik, hogy az oviba járás rajta jött ki, és valami hörghurutfélét szedett össze. Mivel még nagyon picike, ezért gyógyszert sem igazán kaphatott, én pedig az elkövetkezendő 1 hetet szinte ébren töltöttem, figyelve, hogy tényleg jól van-e. Sajnos a hófordulóra sem gyógyult meg teljesen, így ez a történet átcsúszik a következő hónapba.

Ügyeskedés - fejlődés:
Nagyon ügyesen fordul hasról hátra, ha akar. A kis fenekét már ügyesen felhúzza, már csak arra kellene rájönnie, hogyan támassza ki a kis lábát, hogy haladjon is vele. Ha háton van, hihetetlen módon ki tudja magát tekerni, hogy lássa a mögötte lévő dolgokat, már csak egy kis lépés innen, hogy átforduljon. Nagyon ügyesen fog, és nagyon pontosan céloz, ha például a cumit akarja a szájába tenni.

Kirándulós:
A karácsony okot adott az első több napos kirándulásra is. Bár Martin nagyon közreműködő minden téren, az idegen helyen alvás azért okozott némi zavart a kis életében. Szegényem a sűrű időbeosztás miatt elég sok időt töltött a hordozóba, de hősiesen viselte.

Divatolós (mert hiába férfi, öltözködni kell):
Martin átlépett a 0-3 hós, 56-62-es méretből a 3-6 hós, 62-68-as méretbe. Ez okot adott a szinte teljes ruhatár cserére, aminek ő kevésbé, én annál jobban örültem, hiszen cukibbnál cukibb szerelések várnak bevetésre a szekrényben.
Tény és való, hogy már kezdi megszokni ezt az öltözködés dolgot, vagy csak beletörődött, hogy a ruha szükséges (télen meg pláne). Azért én is örülnék már, ha nem kellene sok-sok réteg ruhát ráadni, vagy legalábbis bundazsákkal, vagy overállal eltakarni az alatta lévő outfittet.

Az anyaságról:
Elég kettős érzésű hónap volt ez a 4. hónap. Martin betegsége alatt a legrosszabb anyának éreztem magam, hogy a 4 hónapos gyerekemnek már hörghurutja van, de áldom az eszem, hogy már az első jelnél elvittem orvoshoz, így elejét vettem egy komolyabb megbetegedésnek. Mindenesetre azon a héten sokat nem aludtam.
És ez a hónap volt az a hónap, ahol rádöbbentem, milyen csodás is a második gyerek. Bár az átaludt éjszakák nagyon hiányoznak, mikor éjszaka szopizik, és a csendben csak a szuszogását, és azt hallom, ahogy nyel, a csodás babaillatától mindig elérzékenyülök, és kihasználok minden percet, hiszen nagyon hamar felnőnek, és a terveink közt nem szerepel egy 3. baba, így Martin az utolsó lehetőségem.
Naponta ledöbbenek magamon, hogy mennyire lazábban tudom venni a dolgokat, és mennyivel közvetlenebb vagyok Martinnal, mint amilyen annak idején Reginával voltam. Biztos, hogy amennyit Reginával küzdöttem, az alatt beletanultam az anyaságba, és ezért Martinnal sokkal könnyebb, ezért teljesen máshogy élem meg az anyaság ezen korszakát.

Tesó-ügy:
Kicsit féltem, Regina mit fog szólni az új helyzethez, hogy ő oviban, míg Martin továbbra is Anyával tölti a napot, de szerencsére a napjaink fennakadás nélkül működnek. Reggel elbúcsúzik, délután pedig örömmel üdvözli a testvérét. Előkerültek Regina régi babajátékai is, és bár ő is előszeretettel játszik velük újra, semmi irigységet nem mutat, hogy most már Martin is játszik vele. Továbbra is nagyon igényli Regina a tesó fotókat, bár ezek megritkultak, mivel kevesebb időt is töltenek együtt.

Familypark Ausztria - 2014. július 12.

Nem tudunk leállni. Már ami a mozgalmas hétvégéket illeti. A parkról még tavaly láttam képeket egy volt osztálytársamnál, de akkor Regina még kicsike volt hozzá. Idén is felvetettem Apának az ötletet, de le lettem szavazva, majd pár héttel ezelőtt ő fedezte fel, hogy létezik ez a park, és akkor már tetszett magának a saját ötlete.
Így aztán a hétvégén útnak indultunk, hogy feltérképezzük ezt a vidámparkszerűséget. Időben útnak indultunk, és egy gyors reggelit beiktatva, fél 10-kor már a pénztárnál is álltunk.
Regina alig bírta kivárni, míg Apa kitölti a matricát, amire egy telefonszámot kellett írni, ha esetleg a gyerkőc elkóborolna. Felragasztottuk a matricát a pólóra, majd indultunk is, hogy a már jó előre kinézett sárkányos vasútra felüljenek Apával.

Majd következett a körhinta, ami már igazi felnőttes volt, és én próbáltam lebeszélni Apát, hogy ehhez Regina még pici, és mi van, ha nem tetszik neki, de ahogy az általában lenni szokott, én jobban aggódok, mint ahogy azt kellene, mert Regina fülig érő szájjal repült körbe-körbe a hőlégballonban, majd vigyorogva szállt le róla.

Aztán következett a mesebirodalom, ahol a kedvenc meséket (Aranyhaj, Csipkerózsika, Hófehérke) is megtaláltuk. A szellemkastélyban egy picit félt, de Apa gyorsan ölbe kapta, és úgy már biztonságos volt a helyzet.

Majd szépen sorban végigpróbáltuk az összes játékot. A kevésbé veszélyesekre én ültem fel Reginával, a kalandosabbakra Apa.

Természetesen még így is voltak játékok, amiket a kora vagy a magassága miatt nem próbálhatott ki, vagy mi találtuk éppen túl vizesnek az adott játékot, de így is mozgalmas 2,5 órát töltöttünk a parkban, és ha Reginán múlt volna, még egyszer végigmegyünk az összes játékon.

Hogy nagyon jól érezte magát, és kellőképpen elfáradt, nagyon jól mutatja, hogy a kocsiba ülve pillanatokon belül elaludt. Apával pedig nyugtáztuk, hogy megint csak jól választottunk programot, és bár a belépő nem éppen 2 fillérbe kerül (hanem 20 EUR-ba), de nagyon megéri az árát, és biztos, hogy még visszatérünk.