Martin - 10. hónap

Méretek:
Súly: 8630 g
Hossz: 74,5 cm

Történések:
Mozgalmas, eseményekkel teli hónapon vagyunk túl, amikor elég sokat vettük igényben a Mama segítségét.

2015. június 23.
Megkezdődött az ovi-szünet Reginának, és elment Jutka mamához és a Papához egy hétre nyaralni, így aztán Martin egy héten át élvezhette, hogy csakis rá figyelünk. A napirend egész jól kialakult, hiszen minden nap a tízórai után hatalmasakat sétáltunk, ő pedig nagyokat aludt. Jól szórakoztunk, és hosszú idő után legalább volt időm és energiám is, hogy főzzek neki, amit ő hol értékelt, hol nem, de alapvetően szerencsére nagyon jó étvágya van.

2015. június 24.
A nagy szabadságnak köszönhetően, és hogy egyre inkább próbálgatja Martin a szárnyait, ami az álldigálás illeti, bekövetkezett az első komolyabb esés, és ezzel együtt az első baleset is. A vicces a dologban, hogy Reginának is teljesen hasonló sérülés volt az első, kb. ugyanebben a korban.

Martin és a balesete

Regina és a balesete

2015. június 25.
VÉGRE!!!! Kibújt az első fogacska. Azt hittem, már sosem látok fehér gyöngyöcskéket a vigyorgó kis szájában. Ahhoz képest, hogy kb. 3 hónapos kora óta meg volt duzzadva a fogínye, nem kapkodta el a dolgot.

2015. július 3-5.
Győrköc fesztivál, ami Martin számára azt jelentette, hogy két vidám napot tölthetett a Mamával, mivel ő még ez nem élvezte volna, Reginában viszont annyi energia volt, hogy ketten Apával nem bírtuk a lépést tartani vele. Azért szombat este őt is bevittük a városba, de végigaludta a sétát. De jövőre már ő is aktív részese lehet a játéknak.
Mivel szokás szerint 35 fok volt a fesztivál ideje alatt, ezért szombaton a játék mellé beiktattunk egy kis starndolást is, így Martin első ízben próbálhatta ki, milyen is a kádon kívül másban is fürödni.

2015. július 7.
A nap, amikor Martin is szintet lépett, és megörökölte Regina autósülését, így most már ő is menetiránynak megfelelően utazik az autóban, és nagyon élvezi. Én meg örülök, hogy végre látom, mit csinál, és nem csak Ninna elmondására kell hagyatkoznom.

Bár én még vártam volna egy kicsit, hogy nagyobb legyen a kontraszt az előtte-utána képen, de Apát nagyon zavarta, hogy Martinnak hosszú a haja és rálóg a fülére, így átestünk az első hajvágáson is. (bár Apa nem szereti a többesszámot, de mivel Martin az én ölembe ült, ezért azt hiszem, most jogos). Martin olyan nyugodtan viselkedett, hogy az egész fodrászat Martint nézte, ahogy szépen tűri, hogy géppel felnyírják a haját, majd ollóval összeigazítsák. Közben játszott és szokásához híven vigyorgott. Bár fénykép nem adta vissza a változást, nekem azért nagyon tetszett, és az eddig is okos fejecskéje csak még okosabbnak tűnt a szépítkezés után.

2015. július 8.
Az első közös mini-nyaralás. Egyik kedvenc helyünkre Sárvárra esett a választás. Regina már tavaly is volt, amikor letesztelte a gyerekrészleget. Sajnos akkor az idő sem volt éppen megfelelő, és Regina is lázas volt, de ennek ellenére nagyon élvezte. Mivel Martin sem kapott sikítófrászt az ikrényi víztől, ezért gondoltuk, kipróbáljuk, mit szól egy kis élményfürdőzéshez.
A nyaralást most is beárnyékolta az időjárás előrejelzés, így aztán egy kis fürdés, lángos és még egy kis fürdés után szedtük is a sátorfánkat, és indultunk is haza. (a nyaralás utóhatása, hogy Regina másnapra belázasodott, és torokgyulladás lett a diagnózis, az antibiotikum hatására pedig újra kijött a herpesz a szemén)

2015. július 11.
Sok szervezés előzte meg, mert az időpontegyeztetés nem egyszerű dolog, de Martin végre bemutatkozott a leendő keresztapukájának. Ágota, a leendő keresztanya már egészen pici kora óta ismeri, és már többször találkoztak, de Ottóval még nem sikerült összefutnia, így most ezen is túl voltunk. Aztán Martin jó nagyot játszott Dorci játékaival, és ha én, a gonosz anya nem mondom, hogy menet van, mert már ideje aludni, akkor ő is, Regina is akár reggelig játszott volna.

2015. július 15-16.
Martint kicsit a Mamára bíztuk, mert Reginával az ausztriai Familyparkba és Lipótra kirándultunk, oda pedig Martin még kicsi lett volna, és főleg a nagy meleget és az egész napos babakocsiban való ülést nem bírta volna, így aztán a Mamával próbálták túlélni a panelban a 35-38 fokos hőséget. Természetesen a Mama elmondása szerint Martin egy angyal volt.

2015. július 17-19.
Egy kis kirándulás Kistarcsára, beiktatva ismét egy kis strandolást, és egy villám talit a Duna-parton az unokatesókkal.

Kirándulós:
Kirándulásból a hónapban jutott elég. Gyakorlatilag táskából és böröndből éltünk, és a nappali állandó csatatérré változott. Táskába be, táskából ki, mosás, táskába vissza. Persze ez csak nekem jelentett gondot, a többieknek csak az élvezet része jutott a dologból. Bár  jól elfáradtam, jó volt a mozgalmasság, és az, hogy a gyerekek mindent nagyon élveztek.

Nyárkezdés a mozgalmasság jegyében

Azt hiszem, eddig sem volt éppen unalmasnak mondható az életünk, mert mindig kitaláltunk magunknak valami tennivalót, de ahogy beköszöntött a jó idő, és így a lehetőségek is megnőttek, azt hiszem, Apával új hobbit találtunk magunknak, ez pedig nem más, mint a programszervezés, azaz az együtt töltött időt minél tartalmasabbá próbáljuk tenni.

Az elmúlt 1 hónapban mondhatni egy perc szabadidőnk sem volt, ami a elég viccesen hangzik annak fényében, hogy pont a szabadidőnkről van szó.

Kezdődött egy ötlettel, hogy menjünk Sárvárra családostól fürödni, amit aztán Regina mandulagyulladása keresztbe húzott, tehát megtanultuk a leckét,
a. szülő tervez, gyerek végez
b. minden tervhez kell egy B terv.

Nekünk volt is egy ilyen, irány Kistarcsa, és a nagyszülők, de azért hogy valami érdekes is legyen a dologban, a hétvégén megnéztük a Holnemvolt Parkot, ami a Vidámpark helyén kialakított szórakoztató park. Bár Regina nem volt 100%-os, így is nagy élmény volt számára.  És Apa számára, aki végre felülhetett a hullámvasútra, és a számomra, mert végre kipróbálhattam a nosztalgia körhintát.  Bő 2 órát töltöttünk el a parkban, amivel el is ment a délelőtt, és hazafele Reginát már csak nagy küzdelem árán lehetett ébren tartani.

A következő hétvége pünkösd, így az előző hét sikerén felbuzdulva még egy lapáttal tettünk a programszervezésre.
A hőmérséklet nagy fordulatot vett, és még előtte való héten bőven elfért a kabát, most inkább elviselhetetlen volt a hőség.
Mindenképpen vonatozást terveztünk, némi kirándulással egybekötve. Először Tata jött szóba, de az állomástól messze van a tó. Aztán Zirc, de oda másfél óra alatt ér oda a vonat. Így jutottunk oda, hogy a tökéletes úticél Pannonhalma. A 20 km-es utat 25 perc alatt teszi meg a vonat, bár a menetrend nem pont a legideálisabb, mivel 11-kor indul, így az alvásidőig nem sok idő jut, de épp ezért, és mert az Apátság messze van a vasútállomástól, azt találtuk ki, hogy Apa vonatozik Reginával, én meg utánuk megyek autóval, így visszafele már nem vagyunk időhöz kötve.
Ahogy kiránduláshoz illik, Regina a kis hátizsákjába kapott útravalót, és persze a mostani nagy kedvencek, a hercegnők sem maradhattak ki a jóból.
A vonatra való várakozás kicsit hosszúra nyúlt, így az indulás és az utazás idejére már Apa beszámolója alapján nem maradt izgalom, de a hátizsák tartalma elfogyott, és a hercegnők is előkerültek.

Én pedig vártam őket az állomáson. Innen már kocsival mentünk az Apátsághoz, ahol tettünk egy jó nagy sétát, megnéztük a levendula ültetvényt, megkóstoltuk a levendula szörpöt, majd hazafelé útba ejtettük Pért, ahol az egyik kedvenc éttermünkben megebédeltünk. Hazaérve Reginának sem kellett kétszer mondani, hogy menjen az ágyába aludni, jól elfáradt.

Másnap aztán még inkább adtunk az élményeknek, mivel Szlovákiában pünkösd hétfő nem ünnep, így Pozsonyt, és az ottani állatkertet vettük célba. Az idő nem igazán kedvezett nekünk, mert ha lehetett, még melegebb volt, de azért becsülettel végigjártunk az állatkertet, és Reginát is és magamat is hősnek tekintem, amiért a 30 fokban, hegynek fel és le kerestük a hatalmas területen az állatokat, majd megnéztük a dinoparkot. A 2,5 órás sétát Regina olyan szépen végigjárta, és Apának a végén kellett csak egy picit a nyakába vennie, amikor már szerintem nem is a fáradság, inkább az éhség mutatkozott rajta.

Az állatkert után a további sétához már igénybe vettük a babakocsit, ami Reginát döbbentette meg a leginkább, hiszen már több mint egy éve nincs használatban, de azért nagyon élvezte, hogy tologatjuk a kis fenekét, és meg sem fordult a fejében, hogy kiszálljon.

A mostani hétvégére is aktív program jutott, nagy családilag ( Ica mama, Jutka mama és Papa kíséretében) Sárvárra mentünk fürödni. A dolgok kicsit beárnyékolta, hogy Regina belázasodott, de most már nem hagytuk magunkat eltántorítani a célunktól, és ahogy Regina meglátta a medencéket, a csúszdát és a sok játékot, már rajta sem látszott, hogy bármi baja lenne. Sajnos az idő most sem kedvezett nekünk, hiszen a strandoláshoz kicsit hideg volt, de azt hiszem, ennyi víz és pancsolás egyszerre elég is volt, bár lehet, hogy Regina nem értene egyet ezzel a kijelentésemmel.

Mivel a nyár még hosszú, program és program ötlet pedig bőven van, azt hiszem, továbbra sem fogunk unatkozni, és lesz miről beszámolni.

Kolping Hotel újrajátszva

Majdnem egy évvel ezelőtt jártunk ott először, és kettős érzelmekkel távoztunk, de mivel egy kuponos oldalon elég kedvező ajánlattal találkoztam, gondoltam megpróbálkozunk vele még egyszer.

Egy karácsony előtti, hétköznapra eső 3 napot választottunk, bízván benne, hogy ilyenkor nincsenek sokan. A telefonos egyeztetés után gyorsan el is rendeztem a papírmunkát, és a piszkos pénzügyeket, majd az adott napon útnak indultunk.
Mivel az indulás keddre esett, és Regina nagyon tudja már, hogy ha kedd, akkor zenebölcsi, ezért mivel úgy ébredt reggel, hogy ő zenebölcsibe megy, az időnkbe pedig belefért, ezért elmentünk, hátha aztán jobban bírja az utazást.
Kicsit féltem, hogy Regina hogy viseli az emlékeim szerint hosszú utat, mert 11 hónaposan még délelőtt is aludt egyet, így könnyebb volt az utazás időzítése.
Szerencsére a 21. század találmányának, az iPad-nak köszönhetően lekötötték a mesék, és mit sem vett észre a 2 órás útból. Hévízen aztán gyorsan ebédeltünk, és mentünk is a hotelba.
Idén a wellnesz részleghez közelebb lévő, felújított apartmant kaptunk, ami jó pont volt a szemünkben. A szobába belépve az előtérben hatalmas tükrös gardrób, egy kis konyha mikróval, bébi étel melegítővel, evőeszközökkel, tányérokkal, poharakkal, egy kis pad és egy kis asztal. A szülői hálóhoz erkély is tartozott, amit nem igazán tudtunk kihasználni de azért szép volt a kilátás, és ízlésesen volt berendezve a szoba.
A gyerekszobában 1 leesésgátlós és 1 emeletes ágy, valamint egy rácsos ágy bekészítve, úgyhogy Regina választhatott, hol is alszik.
A fürdőszobában mindent megtaláltunk, ami egy gyerekhez kell: kis kád, fellépő, bili, WC-szűkítő, pelenkázó.

Gyorsan lepakoltunk, és indultunk is feltérképezni a fürdőt.

Bár Regina nyár óta nem látott vizet, azért a lelkesedése töretlen, alig lehetett kitessékelni a vízből, mikor jött a vacsora.
A fürdőteret is szépen felújították a tavalyi látogatás óta, csináltak pancsolót kisebbeknek-nagyobbaknak, valamint egy családi öltözőt, ahol aztán a tavalyi megfázásból tanulva, minden fürdés után meg tudtam szárítani Regina haját, ugyanis a szobához vezető úton nagyon hidegek a folyosók.
Ami negatív pont, hogy az átépítés még mindig tartott, így a fürdő egy része le volt zárva, folyamatosan fúrtak-faragtak, és a családi szaunákat sem lehetett használni.

A vacsi után fürdés, azaz zuhanyzás, és egyből a következő rossz pont, hogy a zuhanyzó miért nem csúszásgátlós??? Szegény Pici Lányom megcsúszott és pillanatok alatt egy hatalmas púp éktelenkedett a pici homlokán, én meg csak örülni tudtam, hogy nem történt nagyobb baj.

Ahogy sejteni lehetett, hiába nem volt délután alvás, az esti elalvás sem ment könnyen a sok input miatt. Végül mégis csak sikerült elaludnia, és mint a nagy lányok, nem a rácsos ágyat, hanem a rendes nagy ágyat választotta.

Reggel aztán egy kis játék az ágyban, gyors reggeli, és már mentünk is fürödni. Ebéd előtt egy kis játék az oviban (a bölcsi már nem volt pálya, nem volt olyan játék, ami lekötötte volna), a hatalmas mászókán, és jöhetett az ebéd.

Az alvás aztán megint nagyon nehezen ment, most épp a kiságyban, mesenézés közben, de már csak késő délután, így hiába próbáltuk levezetni még vacsora után is a felesleges energiáit, úgy nézett ki, hogy sosem lehet lelőni.
Nem számoltuk Apával, hogy a mászókán lévő hatalmas csúszdán hányszor csúszott le, és mászott fel teljesen egyedül, de mi már a nézésében elfáradtunk.
Este aztán mellettem aludt el, vagyis inkább én ő mellette, és az éjszaka közepén Apa is átköltözött a gyerekszobába, mondván a francia ágyon nagyon fáj a dereka. Így aztán jól is jött, hogy a gyerekszobában ennyi ágy volt, mert a végén mindenki ott kötött ki.

Másnap még egy kis játék a mászókán, aztán a számla rendezése, és indulás haza.

És a következtetések:
- Ismét kettős érzelmekkel távoztunk. Regina nagyon jól érezte magát, igazi gyerek-paradicsom, jó lenne egyszer nyáron is kipróbálni, de attól tartok, akkor nem lehet olyan időszakot kifogni, amikor ne lennének sokan, ennél nagyobb embertömeghez viszont szerintem kevés a medence. És Reginának is max. még 1-2 évig lehet érdekes ez a hotel. Felnőtt szemmel semmi extra, mintha arra lenne kitalálva, hogy a szülők itt csakis a gyerekeikkel foglalkozzanak.
- Mint minden hotel, ez is az italokkal akarja megkeresni a profitja nagy részét. Elég vicces, vagy inkább szánalmas, hogy fél liter almafröccs 860 Ft, míg fél liter sör 850 Ft-ba került. Így első este a vacsoránál a 3 üdítőért fizettünk 2900 Ft-ot, míg az érkezésünk napján az ebédért a másodosztályú étteremben, ami tartalmazott 2 üdítőt, egy főételt és egy desszertet, ezért fizettünk 3500 Ft-ot.
- Bobó idén sem nagyon hatotta meg Reginát, szó szerint nem állt vele szóba, viszont az ajándékként kapott karkötőről még ma is mondogatja, hogy Bobótól kapta.
- Tavaly még kicsi volt hozzá, de most már sokkal jobban értékelt minden játékot, beleértve a folyosókon falra felszerelteket is, így a közlekedés sem volt egyszerű, hiszen minden egyes játéknál meg kellett állni, és kipróbálni.
- Ahhoz képest, hogy egy 4 csillagos szállodáról beszélünk, az étel felhozatal elég gyér volt. Gyakorlatilag a 3 nap alatt, amit első este ettem halat, abból még ehettem másnap reggel és este is, és ami nem fogyott el egész banán már két este, és már nem kicsit megbarnult, azt harmadik napra nem túl kreatívan, felkarikázva tálalták.

Összegzésképpen tehát a telelés jól sikerült, mert Regina nagyon jól érezte magát, és ennek mindenki örült, de azt hiszem, egy nagyon jó ajánlattal kell előállnia a hotelnak, hogy harmadszor is próbát tegyünk.

Hétvége a gyerekért, hétvége a szülőkért

Mondhatnánk úgy is, hogy hosszú hétvége, hiszen az egész csütörtök délután kezdődött, amikor Apával kitaláltuk, hogy igénybe vesszük a Mama-bébiszitter szolgálatot, és elmegyünk moziba, hogy kicsit mi is gyerekek legyünk, és megnézzük a Gru második részét, mert az első is nagyon tetszett. Így Édesanyámat befuvaroztuk, mi elmentünk vacsorázni, majd megnéztük a filmet. Péntek délelőtt aztán Apa hazavitte a Mamát, de nem maradt sokáig nélkülünk, mert délután kitaláltuk, hogy megnéznénk a 100 Folk Celsius együttes koncertjét, és utána a tűzijátékot. Így ismét kimentünk Győrzámolyra, hogy behozzuk, de ott rögtönöztünk, hogy mi lenne, ha  a Mono aludna ott. Így gyorsan felmértük a terepet, hogy minden megvan-e az alváshoz, tejpép, cumisüveg, cumi, alvós cucc, stb., majd könnyes búcsút vettünk (ez Regina esetében szó szerint volt értendő), és mi Apával mentünk romantikázni a belvárosban. A vacsi után egy kis séta, egy kis zenehallgatás, de a tűzijátékot már nem vártuk meg.

A hétvége fő szenzációja a Györkőc Fesztivál volt, amit már tavaly óta nagyon vártam.
Ahogy akkor is megírtam, az egész belváros le van zárva, és egy hatalmas játszótérré átalakítva. Sajnos a tavalyihoz képest számomra csalódás volt, hiszen akkor sokkal több játék volt, de azért így is találtunk a Reginának megfelelőt.

Sokáig nem is kellett keresgélni, mert az első neki való játéknál leült a földre, és ha nem győztem volna meg, hogy menjünk tovább, akkor azt hiszem az egész hétvégét ott töltöttük volna.
Így aztán a szombat délelőttöt, majd a délutánt is a városban töltöttük, közte pedig egy hatalmasat aludt, hogy már úgy kellett felébreszteni.
Délután még feltérképeztük a fesztivál délelőtt kimaradt részeit, és nagy sikert arattak az érdekes építő elemek, amiket mikor Mono meglátta, csak annyit mondott, "épics, épics". Hogy honnan tudta, hogy azok mire valók, megint csak egy rejtély számomra, amire nincs magyarázat, de a Pici Lányom agyát dicséri. A másik szenzáció a Mini Farm volt, ahol a pacitól alig bírtunk elszakadni.

Este aztán ismét irány Győrzámoly, most már némileg felkészülve egy ott alvós pizsi partyira, mi pedig Apával ismét kirúgtunk a hámból és elmentünk vacsizni.
Vasárnap reggel már alig vártam, hogy menjek Édesanyámhoz, annyira hiányzott két éjszaka után a Pici Lányom, még ha a napokat együtt is töltöttük. Délelőtt aztán kinn maradtunk, volt móka, kacagás, kutyus fürdetés, meztelenkedés.

Délután aztán kilátogattunk a győri strandra. Attól tartok, háromszor mentünk. Először, utoljára, és soha többé. A belépő hármunknak (a Regináért nem fizettünk, szóval csak nekünk), 3 órára 4.400 Ft volt, amiért fürödhettünk az ezer éves, 1 hónapja még az árvíztől áztatott medencékbe, nem kevés kisebbségi társaságában. Eddig sem volt a szívem csücske a győri fürdő, mert a fürdő és a szauna részlege is kritikán aluli az elkért pénzért, főleg, mert mi a sokkal színvonalasabb, ár-érték arányban sokkal jobb Sárvári Fürdőhöz vagyunk szokva.
Minden negatívumot leszámítva Regina nagyon jól érezte magát, de azt hiszem, ő egy pocsolyában is remekül ellubickolt volna. Mindenesetre a gyerekpancsolót és a felnőtt medencét is kipróbálták Apával. A gyerekmedence javára annyi írható, hogy pont akkora volt benne a víz, hogy Mono remekül érezte magát négykézláb, elfekve, futva, és semmi gondot nem jelentett, ha esetleg elesett.
A nagy medencében pedig megmutathatta legújabb tudományát, amit a karúszókkal tanult.
Pihenésképpen feltérképeztük a strand játszóterét, ami igencsak szegényesnek mondható, és akkor még lehet, hogy finoman fogalmaztam, mert kimerült egy cigaretta csikkekkel teleszórt homokozóban és egy elég elfuserált mászókában.
A nap előrelépése volt, hogy némi küzdelem után Pici Lányom végre beletette a talpacskáját a homokba.

Aztán még egy kis pancsolás, és nem hogy a 3 órát, de még a kettőt sem nagyon használtuk ki, nekünk elég is volt a fürdőzésből.
Még egy keveset sétáltunk a Györkőc fesztiválon, de mivel Mono már eléggé takarékon volt, végül hazajöttünk, és nagyon gyorsra kellett venni az est további részét, mert már csak Pici Lányom azt mutogatta, hogy aludni akar.

Mini nyaralás Kistarcsán

A nagy hőségben a légkondi ellenére is szó szerint meg lehetett dögleni a panelban, és mikor már éjszaka sem ment 29 fok alá a lakásban a hőmérséklet a nyitott ablakok ellenére, úgy döntöttünk, hogy menekülőre fogjuk a dolgot.
Bár Regina a kiütések és az azzal járó fájdalom miatt nem épp a legjobb formáját hozta az elmúlt napokban, lesz ami lesz alapon útnak indultunk a nagyszülőkhöz, mondván régi építésű családi ház, kert, medence, csak jobb lehet, mint egész nap a négy fal között pihegni.

Mono az odafele úton aludt egy keveset, így a délutáni alvás érdeklődés hiányában elmaradt, de a medencében való lubickolás, Liza kutya és a Papa meg a Mama mellett nem is nagyon volt ideje rá, hogy eszébe jusson, hogy fáradt.
Mivel a medencében a babáknak kitalált beülős úszógumi nem igazán jött be neki, anélkül viszont annyira kalimpált a kézben, hogy nem lehetett megtartani, Apával útnak indultunk, hogy megnézzük, Mono méretben lehet-e karúszót kapni. A Decatlonban találtunk is, 11-30 kg-ig, amit én kicsit nagy intervallumnak tartok, de gondoltam, ha majdnem engem is fenn tartana a vízen az alig 40 kg-ommal, akkor Reginának sem lesz semmi baja a 11,5 kg-jával.
Szinte az egész napot vízben töltötte, így aztán hazaérve rögtön ki is próbáltuk. Először bizalmatlanul fogadta, és nem igazán értette, hogy csak a fejét tartsa a víz felett, csukja be a kicsi száját, és nem lesz semmi baj, ezért a fél medencét sikerült kiinnia, aminek az lett a következménye, hogy az ebéd vissza is köszönt, de ez Pici Lányom kedvéből és lelkesedéséből nem vetett vissza.
Este a fürdőkádban aztán még azok után is hosszasan játszott, hogy szinte ki sem jött a medencéből egész nap. Természetesen az alvással semmi probléma nem volt, és csak reggel ébredt fel, aminek az elmúlt napok zűrös éjszakái után nagyon tudtam örülni.

Szombat délelőtt Apának programja volt, így mi a Mamával és a Papával bevásárolni indultunk. Jó nagyszülőkhöz híven, akik örülnek, hogy az unokájuk náluk tölti a hétvégét, a fél áruházat a bevásárló kocsiba pakolták volna, én meg próbáltam a minimálisra redukálni a játékok, édességek, kekszek, gyümölcsök számát, mondván 2 nap alatt képtelen ennyit enni egy gyerek, és még bőven lesz idejük megvenni mindent neki, főleg, mikor már ki is követeli magának. Azért egy túrórudit, pudingot, dinnyét, almát, és egy ronda világító zöld pókot így is engedélyeztem.
Az idő már nem volt olyan jó az éjszakai és a délelőtti eső miatt, így a fürdés kimaradt, de Regina már úgyis olyan fáradt volt, hogy húzott a kiságyhoz, és mutatta, hogy ő aludni akar.
Nem tiltakoztam, hiszen már dél volt, jelzett a kis belső órája, hogy hiába nincs ebéd, neki aludnia kell. Lefektettem, mondtam neki, hogy ott maradok vele, ő pedig némi játék és dumálás után el is aludt, aminek azért is örültem, mert eddig szenvedés volt a nagyszülőknél alvás délután.
Gondolom az előző nap izgalmait is kipihente, hiszen majd 3 órát aludt.
Délutánra aztán megjavult az idő, jöhetett ismét a pancsolás, és újabb próba a karúszóval. Most már nagyon ügyesen használta, a medencében is maradt víz, és nagyon élvezte, hogy egyedül tud lubickolni.

Este aztán megint nem kellett kétszer mondani, hogy irány az ágy, reggelig békésen aludt.

Úgy terveztük, hogy vasárnap ebéd után indulunk haza, hogy az alváson a kocsiban essünk túl. Délelőtt még tudtunk egy kicsit fürödni, és Regina már annyira bátor volt a karúszóval, hogy a lépcsőről egyedül ugrált a medencébe.

Mivel az ebéd kicsit megcsúszott, Regina ismét mutatta, hogy ő bizony álmos, így ismét ebéd előtt/helyett aludt egy nagyot, majd uzsonna helyett ebédelt és csak utána indultunk haza. Sajnos pont emiatt a hazaút egy kicsit nehézkes volt, hiszen nem igazán bírta kivárni, míg kiszállhat a gyerekülésből, és akármivel próbáltam lekötni a figyelmét, nem igazán jártam sikerrel.
Itthon aztán gyors vacsora, fürdés, és már ment is aludni, mert azért a saját ágyában mindenki jobban és nyugodtabban tud aludni, főleg ha egy ilyen eseménydús hétvégét kell kipihennie.
És ami miatt még külön jó volt a hétvége, hogy a klóros víznek köszönhetően a kiütések is szépen gyógyultak, és vasárnapra már csak a csúnya hólyagok helyén apró sebek maradtak.