Tökmag kis hibával (eladó)

Na jó, a világ minden kincséért sem adnám oda, se kis, se nagyobb hibával, de tény, ami tény, az eddig tökéletes gyerekünkön egy kis csorba esett, és szinte a szó szoros értelemben.

Mikor Regina megszületett, még csak eszembe sem jutott, hogy egy-egy betegségen kívül, más is történhet vele. Aztán hála a barátnőknek, és persze az internet, a facebook és a Baba-mama csoport csodálatos világának, az ember szembeszül egy csomó dologgal, amitől a második gyerkőcnél rettegni kezd.

Ilyen volt például a koszmó, amivel Martinnal küzdüttünk is vagy 2 hónapon keresztül rendesen, pedig Regiánál még azt sem tudtam, hogy létezik ilyen.

És akkor a másik rettegni való dolog a nagy esések és a velük járó balesetek.
Regina is kb. 16 hónapos lehetett, amikor nyáron kismotorozás közben jött a patka, a motor maradt, gyerek pedig repült a motoron keresztül, egyenesen a betonra. Ömlött a vér a szájából, de szerencsére maradandó nyoma nem volt a balesetnek.

Martin nem volt ilyen szerencsés, amikor hétvégén összetalálkozott az Árkád járólapjával, és bár vér nem volt, az első két fogacskájának kisebb-nagyobb darabja bánta az esést. Bár az elmúlt 6 hónapban, mióra önállóan járni tud, elég sokat esett, és a fogacskák fel is szakították hol a száját, hol a nyelvét, eddig megúsztuk ennyivel. Valahol éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, és ha ilyen vakmerőséggel folytatja a világ felfedezését, akkor annak baleset lesz a vége. Hát bekövetkezett. Egy esés, ahol nem a pici kezek, hanem a pici fogak értek előbb földet.

És a végeredmény:
Egy imádnivaló, csibész, mindig mosolygós, kicsit fogatlan Tökmag Martin, akit továbbra is imádunk, és úgyis hamar elröppen az az 5-6 év, míg a csorba fogacskák kicserélődnek, és gyönyörű új fogak nőnek a helyükre.

Levél a Mikulásnak 2015

Mivel tavaly nagy sikere volt a Mikulástól kapott levélnek, így idén is nekiveselkedtem, hogy levelet írjak. Bár egyszerű dolognak tűnik megírni egy levelet, azért 4 éves aggyal gondolkodva, és főleg, egy A4-es lapra leírva egy év eseményeit, úgy, hogy abban jó is, és némi rossz is legyen, nem is olyan könnyű. Ami pedig nekem a legnehezebb részét jelenti, hogy az egészet folyóírással megírjam.
Én megírtam a levelet, aztán Reginával egyeztettük a leírtakat, megkérdeztem, mit írjak még bele, kicsit pontosítottunk rajta, majd együtt kerestünk egy neki tetsző kifestőt, amit egy héten keresztül színezett, mire majdnem tökéletesnek minősítette, így feladhattam a levelet a rajzzal együtt.

"Kedves Mikulás!

Bartha Regina vagyok, és decemberben leszek 4 éves. Biztos emlékszel rám, mert már tavaly is írtam, és akkor küldtél nekem jegyet a színházba, amit utólag is szeretnék megköszönni. Nagyon jól éreztem magam.Mivel még a kistestvéremet nem vihetném magamnak, ezért idén egy szép hosszú levélnek is nagyon fogok örülni.

Nagyon jól telt az évem. Januártól oviba kezdtem járni. Pillangó lett a jelem, amit nagyon szeretek. Az oviban nagyon sok barátom van, sokat játszunk, verseket tanulunk, rajzolunk. Lizi a legjobb barátnőm, mindent együtt csinálunk. Nagyon sajnáltam, mikor nyáron bezárt az ovi, és nem tudtam menni. Képzeld, szeptemberben már nem én voltam a legkisebb a csoportban, így már feladatokat is kaptam. Lehettem napos, amit már nagyon vártam, és Erika néni meg is dícsért, hogy milyen szépen megterítettem. És még egy nagy dolog történt szeptembertől. Elkezdtem balettozni. Nagyon szeretem a balettruhámat, bár a balettcipő kicsit kénylemetlen, de nagyon szeretek táncolni. Ha tehetném, minden nap mennék. Anya meg szokott lesni, miközben balettozom, és gyakran figyelmeztet, hogy jobban oda kellene figyelnem Szilvi nénire, mert nem mindig akarom azt csinálni, amit mond.
Anya mindig azt mondja, akkor mehetek balettozni, ha jó vagyok, és ezekszerint jó vagyok, mert eddig mindig mehettem.
A kistestvéremet, Martint nagyon szeretem. Nagyon örülök, hogy megtanult menni, így már egyre többet tudunk együtt játszani. Este a fürdőkádban is nagy pancsolásokat rendezünk. Igaz, Anya néha rám szól, amikor nem hagyom este elaludni, de mit csináljak, ha én még nem vagyok álmos?
Nagyon szeretem a könyveket, és este még szoktam neki belőlük mesélni.
Azt viszont nem szeretem, hogy mindig ledönti a tornyomat, ha kockából építek. Vagy elveszi a babámat, kipakolja a fiókomat. Anya hiába mondja, hogy ne legyek irigy, és azért vagyunk testvérek, hogy megosztozzunk a játékokon, és együtt játszunk, nem mindig fogadok szót.
De azért Anya szerint ügyes nagy kislány vagyok már. Megtanultam egyedül kifújni az orromat, reggelente egyedül öltözök fel, mikor oviba kell menni, vigyázok a kistestvéremre, és mikor elaludt, be is takargatom, hogy meg ne fázzon. Vigyázok, hogy semmi kis dolgot ne vegyen a szájába és szólok Anyának, ha rosszat csinál.

Idén is kipucolt kiscsizmákkal várlak:

Regina"

A levél november elején került feladásra, és 2 hétre rá meg is érkezett a válasz. Az első nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a levelet nem csak Reginának, hanem Martinnak is címezték. Egy nagyon kedves manóhoz került a levél, mert majdnem két oldalas levélben válaszolt Reginánk.

"Kedves Regina és Martin!

Hópihe kicsi manóm lelkendezve szaladt hozzám, amikor nekem segítvén, Ő bontotta fel a leveledet: - Mikulás bácsi! Regina pont olyan pirosra színezte a kabátodat, amilyen a valóságban! - kiáltotta. És valóban. Lenyűgözően szép! Oly annyira, hogy ki is tettem a szobám falára. Ide a szemem elé, ahol várni szoktam, hogy a szarvasaim patáinak csillogását meglátom a messzi távolban a hófödte csúcsok felől. Most is épp várom őket. Ma Szélvész, Villám és Üstökös volt a soron, hogy a gyerekek leveleit, rajzait elhozzák nekünk ide a birodalomba.

Bizony-bizony a Nagy Könyvembe csudasok szép és jó dolog van beírva a neved mellé Regina. Tudok róla, hogy az óvodában szépen ellátod a rád bízott feladatokat, a terítésnél kiosztasz mindent és egyre több dalt és verset tanulsz meg. A balett-tudásodnak is híre ment, ugyanis nem csak Édesanyád, hanem bizony mi is a manókkal megkukucsáltunk a távolba-látóval. Nova több sem kellett a manóknak, szinte azonnal flippeket meg floppokat ugráltak és próbáltak spárgázni. 

Az alvás-elalvás kérdésköre nálunk is probléma volt egy időben, de aztán csillámporból álomfürjeket küldtem a kismanóknak, s azon nyomban elaludtak. Ez neked is segíthet. Írj 3 kört a mutató ujjaddal a levegőbe, majdt mutass a már alvó Martinra. Ha szerencséd van, pár perc múlva becsukod a szemedet és az álomfürjek visszahozzák az alvást hozzád is!

Úgy érzem, azért nagyon sok szabályt kell már betartania egy 4 éves kislánynak is, aki különben már nagylány. Kérlek, ne haragudj Martinra! Ő még - te is tudod - a várépítésben nem olyan jó, csak a várrombolásban. Ha legközelebb ledönti a tornyodat, javaslom, hogy nevess vele együtt!

Nos. Megjöttek a szavasaim, nekem is mennem kell, hogy tudjam, minden rendben van velük!

Legyetek továbbra is jó gyerekek, fogadjatok szót Édesanyátoknak, szeressétek egymást és ami a legfontosabb, hogy játszatok sokat!

Szeretettel: Mikulás bácsi"

Idén nem adtam oda azonnal a levelet Reginának, hanem majd a csizmájában várja a többi ajándékkal együtt.

Nagyon kíváncsi vagyok, idén mit szól hozzá.

Idén is minden elismerésem a Mikulás Birodalom minden manócskájának, hogy időt, energiát, kreativítás nem sajnálnak, hogy ilyen kedves levelet írjanak minden gyereknek, vagy inkább anyukának, akik szintén nem kevés kreativítással írnak a gyerkőc nevében, és talán jobban várják a választ, mint maga a gyerek.

Oviban történt - Március

2015. március 5.
- A lányok függöny mögött pisilnek, a fiúk nem.

2015. március 9.
- Ma büdi volt a WC-ben. A Hanna feneke volt büdi.
- A lányok nem engedtek fel a pacira, még kicsike vagyok.

2015. március 10.
Regina ma unatkozott az oviban a foglalkozáson, ezért úgy döntött, egy gyöngyöt dug az orrába, ezért aztán megjártuk a sürgősségit, ahol aztán a fül-orr-gégész egy pillanat alatt kikapta a gyöngyöt, és Regina legnagyobb baja az volt, hogy lemaradt a torna óráról.

2015. március 11.
- A Robika azt mondta, csúnya vagyok.

2015. március 12. 

2015. március 13.
- A Flórácska beteg. Adtam neki enni, inni, ápolgattam is, de nem akart meggyógyulni.

2015. március 19.
Ma a Mama ment Regináért az oviba, aki éppen az uzsonna után segített az óvónéninek összepakolni a tányérokat, poharakat és evőeszközöket.

2015. március 20.
Ma azzal fogadott Erika néni, hogy nagyon megdicséri Reginát, mert nagyon figyelmes, mert amikor észrevette, hogy ceruzát hegyet, szó nélkül vitte neki a szemetest, hogy abba potyogjon a szemét. Ezenkívül nagyon ügyesen ő volt az első, aki elaludt aznap.

2015. március 25.
- Robika azt mondta, hogy nagyot nőttem.
- Hozott az óvónéni egy IGAZI répát.

2015. március 30.

Oviban történt - Február

Regina nagyon szereti az ovit, és éppen ezért, minden nap van valami, amit mesélnie kell. Én pedig próbálom megjegyezni, és lejegyezni:

2015. február 16.
- Homokoztak a fiúk, és nem engedtek lyukat ásni.
- A Hajnika párja voltam, mikor sétáltunk.
- Villa (róla nem derült ki, hogy Csilla, vagy Villő, vagy valami egyéb, de az tuti, hogy kislány) rossz volt, ezért nem mehetett sétálni, át kellett mennie a Maci csoportba
- A Barnus megtalálta a csatomat, és visszaadta nekem

2015. február 17.
- Büntiben álltam, mert nem figyeltem Erika nénire, a többiek meg labdáztak

2015. feburár 25.
- A lányoknak a WC-ben van függöny, hogy ne lássák őket, mikor pisilnek.
- Ma megnéztük a Holleányt. (Holle anyó)

2015. február 26.
- A bácsik kiszínezték kívül az óvodát.
- A fiúk elmentek focizni.
- Én voltam a legügyesebb az alvásban.
- A szívecskés nadrágom pont illik a szívecskés kispárnámhoz.

2015. február 27.
- Ma aludtam.
- Voltam a zárócsoportban. (Ami azért hihetetlen, mert 15:35-kor értem oda Regináért az oviba)

Martin - 5. hónap

Méretek:
Súly: 6270 g
Hossz: 67 cm

Történések:
2015. január 30 - február 1.
Ismét Kistarcsán töltöttük a hétvégét, amit Regina betegsége kicsit beárnyékolt. Szombaton Reginával cirkuszba mentünk, így Martin először maradt egyedül Jutka mamával és a Papával. Szerencsére a 3 órás távollétemből 2-őt átaludt, így nagyon nem is hiányoztam neki.
Este aztán Regina maradt otthon, és Martinnal mentünk vacsorázni, akinek elvileg át kellett volna aludnia a vacsi időtartamát, gyakorlatilag viszont esze ágában sem volt lecsukni a pici szemét, inkább élvezte, hogy mindenkit levesz a lábáról.

2015. február 5.
Egy újabb oltás időpontja, amit szokás szerint Martin nagyon jól viselt, és mivel Regina sem volt oviban, így ő is elkísért bennünket, és ő is vigasztalta Martint. Legnagyobb megdöbbenésemre Martin 1 hónap alatt csak 200 g-ot hízott, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon jól eszik, és mivel nyugodt, nem sírós baba, ezért éhes sem lehet. Biztos közrejátszik a betegség is, és hogy elég mozgékony baba, de biztos ami biztos, elérkezettnek láttam az időt, hogy valami mást is kapjon már az anyatejen kívül.

2015. február 9.
Ezt a délelőttöt is a doktor néninél töltöttük, mert Martin újra elkezdett köhögni. Hogy őszinte legyek, már nagyon elegem van ebből a betegségek időszakból. Megvizsgálta, nem talált semmi komolyat, a szokásos gyógyszereket kell szedni, aztán majd lesz valami.

2015. február 10.
A nap, amikor Martin rájött, hogy a kaja nem feltétlenül jelenti Anyát. Miután egy hétig kerestem az almareszelőt, amit annak idején nagyon jó helyre elraktam, hogy ha még szükség lesz rá, akkor meglegyen, megérkezett a bioalma is, így megkezdhettem a hozzátáplálást.
A reakció kb. hasonló volt, mint annak idején Regináé, és hát lássuk be, az édes anyatej után a savanykás alma nem épp a legjobb íz, amit egy baba érezni szeretne, de azért 3 kanál lecsúszott.

2015. február 13.
VÉGRE!!!! Ma úgy hívhattam fel a doktor nénit helyzetjelentést adni, hogy mindkét gyerkőcöm egészséges. Kerek egy hónapba került, és remélem erre az évre le is tudtuk a nekünk rendelt betegségeket.

2015. február 21.
Azt hiszem, Martin elindult egy úton, és az előzőhöz hasonlóan, fontos dátumhoz köti a fontos történéseket. Így ma a hátáról a hasára fordult. Bár a fontos pillanatról lemaradtam, az biztos, hogy én a hátára tettem le, és mikor legközelebb a szobában voltam, akkor már hason volt, és boldogan vigyorgott rám.


Ügyeskedés - fejlődés:
Bár a nagy mozgásokat tekintve Martin fejlődése sokáig stagnált, és csak hasról hátra fordult, azt is csak nagy ritkán, azért a hónap végén beerősített, és a hátáról a hasára is megfordult. Már voltak előjelek, és tudtam, hogy nem sokat fog magára váratni a mutatvány, hiszen az oldalára nagyon ügyesen fordult, majd a kis lábait is felhúzta, majd a felső lábát keresztbe rakta, és innentől már csak az a pici lendület, és meglepődés hiányzott, hogy az egyensúlya átbillenjen. Aztán ahogy rájött a dolgokra, már a helyváltoztatást is megoldotta, és már nem nagyon marad a szőnyegén.
A finom mozgásokban viszont hihetetlenül ügyes. Olyan pontossággal csap le a tárgyakra, és még a pici cumit is pontosan a szájába tudja igazítani.
Felfedezte, hogy a lába is a teste része, mi több, egészen a szájáig tudja emelni, és ez nagyon tetszik neki.

Kirándulós:
A kistarcsai kiránduláson kívül városon belül maradtunk, és az esős idő miatt sajnos a lakásból sem nagyon tudtunk kimozdulni. Még szerencse, hogy hétköznapokon Reginát visszük és hozzuk az oviból, így aztán időjárástól függetlenül menni kell, ha tetszik, ha nem.

Divatolós:(mert hiába férfi, öltözködni kell)
Az a helyzet, hogy Martin olyan mértékben elkezdett nyúlni, hogy komoly bajban vagyok, ami a ruhatárát illeti. Ugyanis én abban a tudatban éltem, hogy még számtalannyi body, kisnadrág és felső sorakozik a szekrényben, amik bevetésre várnak. Aztán ahogy az öltözködésre került a sor, a legtöbbje kicsinek, vagy rövidnek bizonyult, így aztán a szekrényből kikerültek, ami most szinte üresen tátong, nekem pedig sürgősen beszerző körútra kell mennem, hogy újra legyen választék.

Az anyaságról:
Egész egyszerűen imádom ezt a kis emberkét. Érdekes, vagy nem érdekes, de az a gondolat, ami Martin születése előtt sokat foglalkoztatott, hogy vajon tudok-e úgy szeretni még egy gyereket annyira, vagy úgy, mint Reginát, egyszerűen fel sem merül bennem. A szeretet nem osztódik, inkább sokszorozódik a gyerekek számának növekedésével.
Mivel Martin még mindig mintababa, egy másik gondolat is eszembe jutott, amit annak idején Édesanyám mondogatott. Mégpedig:
"Minden nő a tökéletes férfit keresi. Aztán mikor rájön, hogy ilyen nem létezik, szül magának egyet. És mikor ez a kis-pasi betölti a 3. életévét, rá kell jönni, hogy ez után a kor után meg egyik férfin sem lehet változtatni."
Nos, én egyenlőre abban a stádiumban vagyok, hogy megszültem magamnak a tökéletes férfit, és szeretnék még legalább 2 és fél évig, vagy még tovább ebben az álomvilágban élni.

Tesó-ügy:
Csodának tartom, ahogy Regina viszonyul Martinhoz. A szakemberek is azt mondják, hogy a testvérféltékenység elkerülhetetlen, de szerencsére ennek még legapróbb jelét sem látom. Regina imádja Martint, Martin pedig csodálattal néz Reginára. Regina reggelente ébreszti Martint, majd boldogan újságolja, hogy mosolyog rá. Minden érdekli, ami Martinnal történik, és ebbe tényleg minden beletartozik, még a kaki színe is. Nagyon szépen eljátszanak egymással, vagy inkább még egymás mellett.

Martin pedig nagyon jókat kacag Reginán, amikor az valami számára vicceset csinál.
Csodálatos, amilyen gyengédséggel Regina a testvéréhez tud nyúlni, és akinek csak teheti, elújságolja, hogy Martin az ő kistestvére.

Mikulás-story

Reginát kezdettől fogva nagyon megfogta ez a Mikulás dolog, hogy a kis csizmákat este kipucoljuk és kitesszük az ablakba, reggelre pedig ott van benne az ajándék. Először még csak 1 éves volt, tehát még annyira nem értette, mi is történik, de tavaly már hónapokkal előtte készültünk a Mikulásra, mivel nagy dologra készültünk. Regina odaadta a cumiját a Mikulásnak, amiért ajándékot kapott, és azóta  nagyon jóban van a fehér szakállassal.

Mivel már októberben megjelennek a boltokban a csoki Mikulások, ezért természetes, hogy Reginát már most elkezdte foglalkoztatni a téma, és feleleveníti a cumi dolgot, és sorolja, mit is szeretne kapni a Mikulástól.

Győrben van egy kezdeményezés, hogy aki levelet ír a Mikulásnak, és elég gyors, az kap jegyet a színházban lévő előadásra, és a Mikulás személyes levelet ír neki.
Így aztán gondolván, hogy Regina nagyon örülne egy ilyen meglepetésnek, tollat ragadtam, és a 3 éves lánykám nevében, levelet írtam a Mikulásnak.
Bevallom őszintén, hogy nem is volt ez olyan egyszerű, mint az ember elsőre gondolná. Főleg az okozott gondot, hogy kb. 18 éves korom óta nem írtam írott betűkkel, és azért valljuk be őszintén, egy kézzel írott levél mégis csak úgy mutat jól, így aztán volt néhány betű, amelyiknek az írásán erősen el kellett gondolkodnom, és végül meg is született egy egész hosszú levélke:

"Kedves Mikulás!

Bartha Regina vagyok, és decemberben leszek 3 éves.

Az elmúlt évben nagyon sok minden történt velem.

Tavaly odaadtam Neked a cumimat, amiért Édesanyám nagyon büszke volt rám, és Te pedig hoztál nekem érte ajándékot, aminek nagyon örültem.

Az év elején megtudtam, hogy kistestvérem fog születni, és mivel Édesapám külföldön dolgozik, ezért nagyon sokat segítettem Anyának. Együtt rendeztük be a babaszobát, és segítettem Anyának kisruhákat választani a tesó számára.

Szeptemberben megszületett a kistestvérem, Martin, akit már nagyon vártam. Azóta is próbálok jól viselkedni, segíteni Anyának. Minden este együtt fürdetjük Martint, és ha a tesó sír, akkor szólok Anyának, hogy etesse meg, vagy tegye tisztába, mert bekakilt.

Mikor a tesó érkezését vártuk, kaptam szép új ágyat, de Anya és Apa hiába kérlelnek, az egész éjszakát ritkán töltöm ott, mert éjszaka mindig átköltözök hozzájuk.

Januártól óvodába fogok járni, amit már nagyon várok, és pillangó lesz a jelem. Addig is itthon játszom Anyával és Apával. Nagyon szeretem a logikai játékokat, a kártyákat, de ha ahhoz van kedvem, nagyon sokat gyurmázok, és festegetek, vagy éppen a babáimmal játszom el ugyanazt, amit Anya csinál Martinnal, de szívesen főzőcskézek igaziból Anyával, vagy éppen játékból a kiskonyhámmal.

Remélem Te is úgy láttad, hogy jó voltam ebben az évben, és részt vehetek a színházi ünnepségen, és a kiscsizmámba is teszel majd valami ajándékot.

Idén is nagyon várlak:

Regina"

És már mentem is, hogy feladjam a postán a Mikulásnak, és talán még nagyobb izgatottsággal várjam a választ, mint Regina.

Bár Apa az elején csak annyit fűzött a levelemhez, hogy nagyon ráérek, hogy ilyenekre van időm, kb. 2 nap múlva megkérdezte, hogy elvihetné-e ő Reginát az előadásra, ha kapunk jegyet.

Azt hiszem mondhatom, hogy idegtépő 3 hét volt, és ennél jobban maximum a főiskolai értesítőt vártam, hogy felvettek-e vagy sem. Fokozta az izgalmat, hogy a facebook baba-mama fórumán sorra jöttek a bejegyzések, hogy ki kapta már meg a levelet, és aki nem kapott jegyet, ott mi volt a kifogás. (nincs 3 éves a gyerkőc, van kisebb testvér, stb.)
Aztán mikor Martinnal hazajöttük a kórházból, ott várt a postaládában a levél, ami széppé tette a napom. (rám is fért az előtte való 2 nap után)

És a levélben ez állt: (szigorúan piros tollal írva, mert mi mással írhatna a Mikulás)

"Kedves Regina!

Toronyszobám ablakából éppen a Manókat néztem, amint gyermeki jókedvvel hócsatáztak egymással, de ekkor nyikordult meg a nagy tölgyfa ajtó és Peti postás robogott be rajta a te leveleddel. Kandallóm elé beültem a nagy hintaszékembe és hatalmas öröm töltötte el a szívemet, amint olvastam a leveledet. A messzelátó távcsövemmel, mikor figyellek Benneteket, örülök, hogy a testvércsengettyű nem szólal meg. Ez azt jelenti, nem rosszalkodtok és nagyon jó testvérek vagytok. Nagyon ügyes kislány vagy, sokat segítesz Anyukádnak. A cumidat még mindig őrzöm, beraktam a kisszekrényembe a többi cumi közé. De mivel kaptál szép új ágyikót Anyáéktól, ott kellene aludni és akkor már tényleg elmondhatod, hogy nagy kislány lettél. Az én Manócskáim is a saját ágyikójukban alszanak.
Nagyon vigyázz a kistesóra és tanítsd majd meg mindenre, amit Te már tudsz. 
Várom a találkozás.
Csizmákat az ablakba és belepottyan az ajándék.
Üdvözlettel:
Mikulás Bácsi"

Nagyon örültünk a levélnek és a jegynek, főleg Apa és én. Reginának felolvastam, de elsőre nagyon meg volt illetődve, aztán meg nem eresztette a levelet, merthogy azt neki írta a Mikulás.
Biztos vagyok benne, hogy volt hatása a levélnek, mert az elkövetkezendő napokban feltűnően jó volt, de érdekes módon, magát az ünnepséget és a Mikulással való találkozást annyira nem várta.

Aztán elérkezett a nap, és Apával elmentek az ünnepségre. A továbbiakról nem tudok nyilatkozni, de Apa szerint a műsor unalmas volt, és egyáltalán semmi köze nem volt a Mikuláshoz, de amikor hazaértek, Regina boldogan szorongatta a Mikulás-csomagot, ami elég bőséges volt.

Összességébe véve, azt hiszem, kedves gesztus a szervezőktől, hogy több ezer gyereknek személyre szabott választ írnak, ingyenes műsorról és Mikulás-csomagról gondoskodnak, és a levélre való válasz alatti várakozással a felnőttekben is felébresztik a Mikulásban való hitet.

Egy nap a tanulás és a készségfejlesztés jegyében

Ma valahogy úgy alakult, hogy Regina nagyon fogékony volt mindenre, és a játék és mozgás mellett nem csak testben, agyban is el akart fáradni.

Kapott egy matricás, matematikával foglalkozó füzetet, amiben játékosan tanulhatnak számolni a gyerkőcök.
Bár a matricák és a ragasztás a legbulibb a dologban, Regina nagyon jól tudja, hogy matrica csak akkor jár, ha a feladatot jól megcsinálja, így aztán hihetetlen koncentrációval számolt és számolt és számolt, hogy aztán ragaszthasson.
Hihetetlen, hogy ilyen fiatalon az én energiatúltengéssel rendelkező gyerekem ennyi ideig tudjon figyelni egy olyan dologra, mint a matematika, ami bár nem áll távol a családban senkitől, az ennyi idősen nem a világ legérdekesebb dolga, főleg, amikor körülveszi annyi játék, a kert, a szabadság és az állatok.
De az én Pici Lányom csak számolt és ragasztott.
Mikor a lelkesedés már kicsit alábbhagyott, de a feladat még nem volt készen, azért a Mama bevetett némi cselt, hiszen a dínó gumicukor most nagy sláger, így ha a füzetben nem ment a feladat megoldása, a dínók is bekerültek a képbe, és azokon már könnyebben mentek a feladatok, így jutalomként aztán jöhetett a matrica is, meg egy gumidínó is.

A matek óra után jött a rajz óra.
Ez az a műfaj, amiben nem igazán vagyunk otthon, és a művészetek ezen területét, ha lehet, inkább elkerüljük, így aztán ezidáig Regina sem nagyon rajzolgatott, és talán el is maradt a korának megfelelő rajztechnikától.
Azt hiszem, a fő gond az, hogy még mindig nem tudja eldönteni, hogy jobb vagy bal kezes lesz-e, hiszen egyszer egyik, másszor másik kezével rajzol, és nem lehet megállapítani, melyikkel ügyesebb.
Ma viszont valahogy előkerült a papír és a zsírkréta is, és nagy türelemmel rajzolt, most már felismerhető dolgokat.

Pont pont vesszőcske, aminek az arcában még segítettem, de a többi része már saját alkotás

Egy fa, amit a dínó eszik, mert éhes

Mama kígyója

Napi cukiság, amitől könnybe lábadt a szemem

Reginával már kialakult rutinunk van, ami a napot és főleg az estéket illeti. Játék, vacsi, még egy kis játék, fürdés, öltözés, tejci és fekvés.
Mostanában a Kisasszony dönti el, mikor van vége a játéknak és mikor kezdődhet a fürdés. Ezt elég határozottan jelzi is, hiszen az irányt a fürdőszoba felé veszi, ahol szépen egyedül levetkőzik.

Egyik este nem nagyon akaródzott vége lenni a játéknak, és nem akart összepakolni, így finom célzásként elmentem a fürdőszobába, hogy megengedjem a fürdővizet, közben mondogattam, hogy pakoljon össze.
Bár nem túl nagy a lakás, de valahogy mégis sikerült elkerülnünk egymást, így még én a szobában kerestem, hogy ellenőrizzem, a helyére kerültek-e a játékok, ő besurrant a fürdőszobába, és már le is vetkőzött, és már a kádból vigyorgott rám.
Mivel a játékok összepakolása így rám maradt, és még a tejecskéjét sem csináltam meg, otthagytam a kádban, hogy játsszon egy kicsit.
Épp a konyhából fordultam ki, amikor jött velem szembe, a hercegnős poncsó-törölközője tökéletesen felvéve, és csak ennyit mondott:

- "Anya, megfürödtem egyedül. Elégedett vagy?"

Azt hiszem, ettől a látványtól és ezektől a szavaktól bárki elolvadt volna.
Édesanyám mindig mondta, hogy túl szigorúan nevelem a Reginát, és azt eddig is tudtam, hogy a korához képest nagyon önálló, de ez, hogy alig több, mint 2 és fél évesen gyakorlatilag teljesen egyedül megfürdött, még engem is meglepett.
És ahogy megkérdezte, hogy elégedett vagyok-e, kicsit elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg túl nagy elvárásokat támasztok vele szemben, és hogy már most, ennyi idősen ennyire meg akar nekem felelni? És vajon ez jó, vagy rossz hatással lesz a későbbiekben rá?

De valahol azt hiszem, a történelem ismétli önmagát, hiszen 30 év távlatából Édesanyám is azt mondja, hogy túl lettem nevelve, én meg ennyi idősen azt mondom, hogy nekem sem ártott meg.

Mono - száj 25. rész

Mostanában, hogy Regina szinte minden éjjel a szülői ágy vendégszeretetét élvezi, mivel éjjel 1 és 3 között rendszeresen átköltözik, egyre inkább beigazolódik jóapám nagy mondása, hogy nem nagyobb lakás kellene, csak egy nagyobb ágy.
Ezzel a közös alvással nincs is baj hétközben, amikor Apa dolgozik, bár akkor sem jut túl sok hely nekem a 160 cm széles ágyon, de mikor Apa is itthon van, akkor bizony én vagyok a leggyengébb láncszem a csapatban, akinek alkalmazkodnia kell, két a helyét követelő emberhez.

A hétvégén egy költözés alkalmával kettőnk közé fészkelte be magát, és Apa 2 és fél év alatt nem tudta megtanulni, hogy egy gyorsan alvó gyerekhez az kell, hogy az ember felvegye a tecchalott állapotot, és megvárja, míg a gyerek elalszik, majd olyan helyzetbe igazítsa, ami már mindenkinek megfelel.
Mikor Regina már ezredszerre takarózott ki, majd Apa ezer-egyedszerre takarta be, az én Pici Lányom megelégelte a dolgot, majd mérgesen rászólt Apára:

- "Hagyd már aludni a gyereket!!"

Hiába az éjszaka, és hiába, hogy egy alvó gyerek lenne a cél, azért ezt a kijelentést nem bírtuk ki hangos nevetés nélkül.

Mert logikából nincs hiány....

Regina még a 2. születésnapjára kapott egy játékot, ami igazából 3-6 éveseknek való, de mivel annak idején a babajátékokhoz már túl fejlettnek találtam, és a korának megfelelő fejlesztő játékok nem tetszettek, így úgy gondoltam, inkább olyat kapjon, amihez még pici, de majd belenő, mint olyat, amit már akkor csukott szemmel meg tud csinálni.
Így esett a választás a Day andNight logikai játékra.
Eddig is szépen eljátszott vele, hiszen a színek és a formák nagyon érdekesek voltak számára, de a játék valódi lényegét csak velem együtt volt hajlandó játszani, és akkor is hamar másra terelődött a figyelme.

Ma viszont, míg én az ebédet készítettem, néha-néha belestem a szobájába, és láttam, hogy magától elővette a játékot, majd egy kicsit a szokásos módon rakosgatta az alakzatokat.
Egyszer csak ennyit hallok:
- "Ez a feladat." - bekukkantok, és látom, hogy a feladatokat tartalmazó kis könyvecskét tanulmányozza.
Majd sokáig néma csend.

Mikor bementem a szobájába, a következő kép fogadott:

Teljesen egyedül, önállóan kirakta a feladatot, ami a 3. a könyvecskében, tehát nem is a legkönnyebb, és csak 1 nagyobb, és 2 kisebb hiba van benne.
Azt hiszem, büszke lehetek rá, hogy segítség nélkül így megoldotta a feladatot.

Mono - száj 24. rész

Szokásos délutáni program, hogy Regina előveszi a gyurmát, és még én egy picit teszek-veszek, ő a TV előtt gyurmázik. Általában a Paprika TV megy, így nem is meglepő, hogy már most nagyon szeret főzőcskézni.
Szóval nézi a TV-t, és közben készíti a gyurma-sütiket.
Egyszer aztán odajön hozzám, és közli:

- "Anya, nekem is lesz olyan az orromban."

Először nem is értettem, miről beszél, sőt megijedtem, hogy feldugott valamit az orrába, de aztán megláttam a TV-ben egy fiatal srácot, akinek piercing volt az orrában.
Na ezek után mondtam is Apának, hogy azt hiszem, idejében el kellene beszélgetni a kisasszonnyal, mert hogy a szép pofiját soha nem csúfítja el ilyen rondaságokkal, azt jó lenne, ha már most kiverné a fejéből.

Mono - száj 23. rész

Gondolom minden kislány életében eljön a hercegnős korszak, amikor a Csipkerózsikán, Hamupipőkén, Hófehérkén kívül nem létezik más. Igaz, nálunk ez kibővül egy modern mesével, az Aranyhajjal, de a nagy kedvenc a Csipkerózsika.

Ma a Mamánál előkerült a vércukormérő, és mivel Regina nem először látta már, sőt az ő vércukrát is rendszeresen megméri a Mama (ami vicces, hogy ő egyáltalán nem fél a pici szúrástól, de engem biztos nem lehetne rávenni, hogy önként odatartsam az ujjam), pontosan tudta, hogyan kell használni.
Éppen ezért, mikor a Mamának a kezében meglátta a dobozkát, csak ennyit kérdezett:

-"Ica mama, te is megszúrod az ujjad, mint a Csipkerózsika?"

Familypark Ausztria - 2014. július 12.

Nem tudunk leállni. Már ami a mozgalmas hétvégéket illeti. A parkról még tavaly láttam képeket egy volt osztálytársamnál, de akkor Regina még kicsike volt hozzá. Idén is felvetettem Apának az ötletet, de le lettem szavazva, majd pár héttel ezelőtt ő fedezte fel, hogy létezik ez a park, és akkor már tetszett magának a saját ötlete.
Így aztán a hétvégén útnak indultunk, hogy feltérképezzük ezt a vidámparkszerűséget. Időben útnak indultunk, és egy gyors reggelit beiktatva, fél 10-kor már a pénztárnál is álltunk.
Regina alig bírta kivárni, míg Apa kitölti a matricát, amire egy telefonszámot kellett írni, ha esetleg a gyerkőc elkóborolna. Felragasztottuk a matricát a pólóra, majd indultunk is, hogy a már jó előre kinézett sárkányos vasútra felüljenek Apával.

Majd következett a körhinta, ami már igazi felnőttes volt, és én próbáltam lebeszélni Apát, hogy ehhez Regina még pici, és mi van, ha nem tetszik neki, de ahogy az általában lenni szokott, én jobban aggódok, mint ahogy azt kellene, mert Regina fülig érő szájjal repült körbe-körbe a hőlégballonban, majd vigyorogva szállt le róla.

Aztán következett a mesebirodalom, ahol a kedvenc meséket (Aranyhaj, Csipkerózsika, Hófehérke) is megtaláltuk. A szellemkastélyban egy picit félt, de Apa gyorsan ölbe kapta, és úgy már biztonságos volt a helyzet.

Majd szépen sorban végigpróbáltuk az összes játékot. A kevésbé veszélyesekre én ültem fel Reginával, a kalandosabbakra Apa.

Természetesen még így is voltak játékok, amiket a kora vagy a magassága miatt nem próbálhatott ki, vagy mi találtuk éppen túl vizesnek az adott játékot, de így is mozgalmas 2,5 órát töltöttünk a parkban, és ha Reginán múlt volna, még egyszer végigmegyünk az összes játékon.

Hogy nagyon jól érezte magát, és kellőképpen elfáradt, nagyon jól mutatja, hogy a kocsiba ülve pillanatokon belül elaludt. Apával pedig nyugtáztuk, hogy megint csak jól választottunk programot, és bár a belépő nem éppen 2 fillérbe kerül (hanem 20 EUR-ba), de nagyon megéri az árát, és biztos, hogy még visszatérünk.

7. Győrkőc Fesztivál, avagy 3 napos Kánaán Reginának

Már 2 évvel ezelőtt is, alig fél évesen kivittük Reginát a fesztiválra, és bár a játékokat akkor még kevésbé tudta értékelni, de nagyon tetszett neki. Tavaly már több játékot is kipróbált, de az ideire készültünk már igazán.

Egy olyan fesztivál, ahol az egész belváros a gyerekeké, minden ingyen van, és  minden a játékról szól. Sajnos Apa idén nem lehetett itthon, így péntek este, a nyitóünnepségre ketten vetettük bele magunkat az "éjszakába" Reginával.

A Kaláka koncert este 7-kor kezdődött, így 6 körül busszal mentünk be a városba, majd kicsit feltérképeztük a terepet, és még egész jó helyet is kaptunk a színpad előtt.

Reginának nagyon tetszett az élőzene, és csodálattal, kezdetben kicsit félénken nézte, de aztán volt taps, sőt tánc is. 9-kor indultunk haza, bár Regina még maradt volna, de nekem a 2 órás földön ülés, ölemben a gyerekkel annyira már nem esett jól. Itthon aztán gyors vacsi, zuhanyzás, és fekvés, bár Regina számára a buli még az ágyban is folytatódott, aztán egyszer csak kidőlt.

Másnap korán útnak indultunk, hiszen a fesztivál 10-kor kezdődött, de előtte még be kellett szereznünk a játékra feljogosító karszalagot, amit egy mosolygós fényképért adtak cserébe. Viszonylag gyorsan, 10 perc alatt be is szereztük, aztán jöhetett a sorban állás a Regina által elsőnek kinézett játékra, egy kis autókázásra, ami nagyon be jött neki.

Aztán a következő játékra több mint fél órát álltunk sorba, de mire odakerültünk, már nem mert beleülni a medencében úszkáló hatalmas kacsákba, így aztán a sorban állós játékokat ezek után hanyagoltuk is, és olyat kerestünk, amivel mindenki akkor és annyit játszhat, amennyit csak akar. Nem volt nehéz ilyet találni, hiszen az egész Kazinczy utca tele volt különféle logikai, ügyességi és egyéb játékokkal.

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan ment az idő, mert mire a normális esetben 2 perc alatt végigsétálható utcán végigértünk, már fél 12 volt, és akkor még felét sem láttuk a fesztiválnak.
Gyorsan felfedeztük még a maradék helyszíneket, de sok időt nem tudtunk sehol sem tölteni, mert indulni kellett ebédelni és aludni, és közben az eső is eleredt.
Az ebéddel és az alvással nem volt gond, hiszen a sok játék miatt a délelőtt folyamán enni-inni nem jutott idő, így aztán a levesből két tányérnyi gyorsan el is fogyott.

A délutáni szieszta idején kiadó nyári zápor esett, és csak reménykedni tudtunk, hogy mire vége az alvásidőnek, eláll az eső, és vissza tudunk menni játszani.
Szerencsére így is lett, és még az emberek is kevesebben voltak, így aztán ott folytattuk a játékokat, ahol abbahagytuk, annyi különbséggel, hogy Regina a neki tetsző és már kipróbált játékokhoz célirányosan ment oda.

Most azért eljutottunk a Radó-szigetre is, ahol az állatfarmé, a népzenéé, és a néptáncé volt a főszerep, amit Regina tátott szájjal nézett.

Mire hazafele indultunk, már este 8 óra volt, és akkor is csak azért vetettünk véget a játéknak, mert a Mamának indult a busza. Aztán ahogy a játékok hatáskörén kívül értünk, már Reginán is látszott, hogy elfáradt, hiszen többet volt a Mama hátán, mint amennyit sétált volna.

Vasárnap aztán a fesztivál utolsó napján még egyszer belevetettük magunkat a forgatagba, de már inkább a nyugalmasabb elfoglaltságokat kerestük, így volt idő egy bábszínházra, egy kis állatsimogatásra, egy kis zenehallgatásra, és táncnézésre.

És ahhoz képest, hogy szinte semmit nem csináltunk, és már jóval 10 óra előtt bent voltunk a városban, így is elképesztően gyorsan elment az idő, ami ebédig volt. Természetesen az evéssel most sem volt gond, főleg, hogy vasárnapra megérkezett a kánikula is, így a játék izgalma mellett a nagy meleg is kivette az energiát az emberből.

Alvás után, bár  már nagyon fáradt voltam, én még képes lettem volna visszamenni egy utolsó körre, de hiába mondtam Reginának bármelyik játékot, ami tetszett neki, már nem érdekelte. Nem hiába, azért az ő kis 2,5 éves agyának 2,5 nap alatt ennyi input bőven elég volt.
Mindenesetre Regina nagyon jól érezte magát, ahogy azt előre sejtettük is, és ezen a hétvégén is sok-sok új élménnyel lesz gazdagabb.
Már most várjuk a következő évet, amikor remélhetőleg a tesóval négyesben vághatunk neki, hogy kipróbáljuk a játékokat.