1. hónap

Méretek:
Újszülöttként:
Súly: 2900 g (a kórházból hazahozatalkor 2710 g)
Hossz:50 cm
Fejkörfogat: 34 cm

1. hónaposan:
Súly: 3650 g
Hossz: 54,5 cm
Fejkörfogat: 36 cm

Történések:
2011. december 14.
Szerencsére nem sokáig élveztük a győri kórház szülészetének vendégszeretetét, és alig 3 nap után haza is jöhettünk. Miután Mono élete első pillanatától éjjel-nappal a közvetlen közelemben volt, ezért nagyon nehezen viselte az első kiságyban, külön szobában töltött éjszakát.
Aztán pedig én viseltem rosszul, hogy mivel még nem volt elég tejem, ezért az elveimet már most fel kellett adnom, hogy az én gyerekem márpedig nem kap tápszert. Így aztán sírt a Mono, mert éhes volt, és sírtam én, mert nem tudtam neki enni adni. Végül aztán egy kis tápszer csodákat tett, és megnyugodott ő is, és én is, de a lelkiismeret furdalás ott volt.

2011. december 17-18.
A nagy családlátogatás ideje, mert mindenki kíváncsi volt az új jövevényre.
Szombaton Mini családja, vasárnap pedig az én családom tette látogatását nálunk.

A vendéglátás érdekes formáját választottuk, hiszen vendégeink úgymond saját magukat látták vendégül, és mindenki azt evett, amit hozott.

Bevallom nem bántam, mert nem gondoltam volna, hogy az a bizonyos gátseb ennyire tud fájni, és ilyen nehezen gyógyul, és az ember lánya még egy hét után is csak nagyon óvatosan tud ülni vagy mozogni.

Az öcsém  hobbijának köszönhetően az egy hetes Monoról el is készültek az első sztárfotók.

December 18-án este telefonáltak Mininek a munkahelyéről, hogy jó lenne, ha másnap repülőgépre ülne, és utazna Hannoverbe, így aztán a szabadsága rövidnek bizonyult, nekem pedig hamar meg kellett ismerkednem azzal, hogy milyen az élet kettesben egy újszülött csöppséggel. (szerencsére Édesanyám minden nap jött, és nagy segítségemre volt mindenben)


2011. december 20.
Végre leesett az a fránya köldökcsonk, és a Kisasszonynak szép köldöke lett. Már nem bántam, hogy túl vagyunk ezen az időszakon, mert kezdő anyukaként ettől a résztől féltem a legjobban, hogy vajon jól csinálom-e a köldök ápolást, nem gyullad-e be, nem lesz-e semmi baj. De szerencsére nem lett, és most már a szép köldökkel bátrabban megy a pancsolás is.

2011.december 24-25-26.
A rövid "pihenő" után jöttek a karácsonyi ünnepek, és ezzel együtt az ismételt vendégjárás. A vendéglátás hasonlóképpen zajlott, mint egy héttel előtte, bár most már némi előétellel és desszerttel én is hozzájárultam az ünnepi vacsorához. A Mono igazán még nem sokat érzékelt a karácsonyból, talán kicsit rácsodálkozott a villogó karácsonyfára, de igazi élményt majd csak jövőre fog neki jelenteni. Mindenesetre mi felnőttek nagyon jól éreztük magunkat a két csöppség társaságában, és nagyon jó hangulatban teltek az ünnepek.

December 26-án elkövetkezett az első séta ideje, egészen a kórházig és vissza. Egy kis nézelődés után az alvás következett, és mivel sírás nélkül megúsztuk a kis kirándulást, sikerként könyveltük el az első próbálkozást.
Mininek december 27-én vissza kellett repülni Hannoverbe, így aztán ismét következett néhány kettesben töltött nap.

2011.december 29-31.
Az év utolsó napjait ismét hármasban töltöttük, és mivel az idő nagyon szép volt, ezért további sétákat tettünk, most már kicsit messzebbre merészkedve, és kihasználva a teljes alvás időt, a szabadban voltunk.
A szilvesztertől nem kicsit tartottam, hiszen nem tudtam, hogy a sok durrogatásra hogyan fog reagálni a Mono. Szerencsére a lehető legjobban vészeltük át az éjszaka kritikus részét, hiszen ügyet sem vetve a nagy hangzavarra, átaludta magát az új évbe.

2012. január 1- 2012. január 7.
Mini január 2-án ismét itt hagyott bennünket. Mivel az új év az új fogadalmak időpontja, ezért én is megfogadtam, hogy innentől következetesen fogom nevelni a Kisasszonyt.
Így aztán a kezdeti gyengeség után (ami persze abból fakadt, hogy szinte egész nap elnézegetném, és ha lehetne mindig magam mellett tartanám), elővettem minden szülői szigoromat, és a nevelést kezdtem az alvással.
Aludni csakis egyedül és csakis a saját kiságyban lehet. Persze ez nem megy olyan könnyen, mint ahogy az ember elképzeli, mert én nem az a fajta vagyok, aki el tudja hallgatni, ahogy a gyermeke keservesen sír. Így aztán első alkalommal 45 percig bírtam a kiképzést, ahogy sírdogál, én bemegyek hozzá, megsimogatom, megnyugszik, majd csönd 2 percig, és az egész kezdődik előröl. Így a vége az lett, hogy kivettem a kiságyból, és a kezemben aludt el, majd visszatettem a kiságyba, ahol felébredt, és az egész kezdődött ismét előröl. Ekkor jött a mentő ötlet, hogy ha én hiányzom neki, be mégsem fekhetek a kiságyba, de a rajtam lévő pólót betehetem, így érzi az illatomat. Úgy tűnik, a taktika bevált, mert két perc sem kellett hozzá, és az én kicsi lányom már aludt is.
Azóta az egyedül elalvást gyakoroljuk tovább, hogy több, hol kevesebb sikerrel.

2012. január 8.
Hihetetlen, hogy már 4 hét telt el. Ma a Kisasszony névnapom alkalmából egy olyan igazán nekem szóló mosollyal nézett rám a kiságyból. Ez volt az Ő ajándéka nekem. Mondanom sem kell, hogy bearanyozta az egész napomat, és természetesen, mióta rájött, hogy ki tudja fejezni, ha tetszik neki valami, gyakorolja is a tetszésnyilvánítás ezen módját.

2012. január 11.
Az egy hónapos "szülinap". Ma először jártunk a szülés óta annál a bizonyos sárga emberkénél sajtburgert enni, persze most már a Monoval együtt. Nem szeretném később rászoktatni, de gondoltam most még nem lesz rá akkora hatással. Nekem viszont meg kellett állapítanom, hogy a terhesség alatti kívánosság teljesen elmúlt, és a viszonyom a sajtburgerrel ismét a normális kerékvágásba került, vagyis elég szökőévente arrafelé tévednem.
Délután Ágota barátnőm, és a hétéves kislánya, Dorci látogatott meg minket. Ágota nosztalgiázott egy kicsit, Dorci pedig nagy csodálattal nézte az akkorka babát, mint amekkora otthon van neki, csak ez mozog is. Az est fénypontja az volt, mikor Dorcival együtt megfürdettük a Monot, és ő a teljes előkészületben, majd a felöltöztetésben részt vehetett. Végül megcsinálta a picinek a helyét, hogy jól aludjon.

Sajnos ez a nap nem az alvásról szólt, mivel a délelőtti kiadós alvás után a Kisasszony déltől egészen este 9-ig nem óhajtott aludni. Csak nézett hatalmas szemeimmel rám a kiságyból és vigyorgott.

Általánosságok:
A tudomány: (innen)
Az újszülött:

Bõrét fehér, zsíros magzatmáz borítja, amely 2-3 nap alatt felszívódik a bõrbe. Bõrszíne gyakran vörös, keze vagy lába elkékül, fõleg, amikor fekszik / mozgassuk meg kicsit / - ez a fejletlen vérkeringésének tudható be.
Gyakori bőrtünetek: kicsi vörös foltok, különösen a szemhéjon, homlokon és a tarkón, szamóca alakú, bõrbõl kiemelkedõ anyajegy, az orrnyereg fölött kis fehér pöttyök / a verejtékmirigyek és a bőr zsírtartalmát biztosító faggyúmirigyek átmenetileg eldugulnak /, csalánkiütésre emlékeztetõ piros, szederjes foltok, kis fehér pontokkal-mindezen tünetek fokozatosan elmúlnak, kezelést nem igényelnek. Testét pihés szõrzet, lanugo fedi, amely hamar kihullik.
A születés utáni második-harmadik napon besárgulhat a pici, általában hamar elmúlik, de aluszékonyabb.
Hasa puffadt, feje testéhez képest nagy, karja és lába vékony, szeme duzzadt / néhány nap alatt elmúlik /, többnyire csukva tartja. Szeme színe kék.
Fején kutacsok találhatók - lágy rész, ahol a koponyacsont még nem forrt össze. Figyeljük "jelzéseit", ha nagyon horpadt - folyadékhiányra utal, ha túlságosan felpúposodik / ez nagyon ritka / - betegség, pl. agyhártyagyulladás jele.
Melle duzzadt, néha egy kevés úgynevezett boszorkánytej is jöhet belõle: a baba testébe jutott anyai hormonok okozzák, néhány nap alatt elmúlik.
Tüdeje kicsi, belégzéskor alig emelkedik meg a mellkasa, furcsa hangokat ad /pl. szortyog, mintha náthás lenne/. Ennek oka, hogy a baba orrnyerge alacsonyan van és a levegõ nehezebben jut be a szûk orrjáratba. Ahogy nő a kicsi, az orrnyereg is magasabban lesz, tehát a szuszogás fokozatosan abbamarad.
Gyakori, hogy a babának váladékozik a szeme, szempillái összeragadnak / a könnycsatorna szûkebb a kelleténél /, ez általában magától elmúlik.
Az orr és a szem idegeit ingerli az erõs fény, amikor szemét kinyitja - tüsszent, amelynek szerepe, hogy megtisztítsa orrjáratát, és megakadályozza, hogy a por a tüdõbe jusson.
Gyakran csuklik, amit a rekeszizom hirtelen, rendszertelen összehúzódásai okoznak, és azt jelzi, hogy a légzésben részt vevõ izmok / bordaközi-, rekesz- és hasizom / egyre erõsebbek, mûködésük egyre összehangoltabb. Széklete fõleg magzatszurokból áll az elsõ 2-3 napban. A kizárólagosan szoptatott csecsemõnek nincs szüksége popsikenõcsre, mivel nagyon ritkán pirosodik ki a popsija. Ha mégis használni szeretnénk, ügyeljünk arra, hogy ha túl vastagon kenjük, akadályozza a bőrlégzést és a pelenka nedvszívó képességét is csökkenti.
Szintén az anyai hormonok hatására a kislányok hüvelyébõl folyás, esetleg vérzés jeleit tapasztalhatjuk, amelyek a fent említett tünetekhez hasonlóan pár nap alatt elmúlnak.
Szája közepén hólyag keletkezhet a szopástól: szopópárnának hívják.
Köldökcsonkja kb. 1 hét alatt leszárad és leesik / minden pelenkaváltáskor a kórházban kapott alkohollal le kell tisztítani a csonkot, és addig, amíg teljesen be nem gyógyul, nem szabad fürdetni a babát, csak lemosni szivaccsal, vigyázva, hogy víz ne kerüljön a csonkra /. Gyorsíthatjuk a gyógyulási folyamatot pár csepp anyatejjel. Amikor teljesen rendbejött, elkezdhetjük a babamasszázst. Meleg helységben, meleg kézzel, babaolajat a tenyerünkbe öntve végezzük kb. 10 percig. Dúdoljunk neki / ne beszéljünk hozzá /, így jobban ellazul. Jóllakott ill. beteg babát ne masszírozzunk!.
Reflexei ösztönösek: ha megérintjük szemhéját, azonnal behunyja a szemét, ha befogjuk az orrát, kezével kapálódzó mozdulatokat tesz, ha megérintjük arcát, fejét ujjunk felé fordítja és kinyitja a száját, keresi anyja mellét, ha hóna alatt fogva függõlegesen tartjuk és lábfeje szilárd felülethez ér, lábaival lépkedõ mozdulatokat tesz, ha hagyjuk, hogy lábfeje egy kemény tárgy széléhez érjen, felemeli a lábát, mintha lépcsõn járna, ha hasra fektetjük, összekucorodik, mintha kúszni akarna, a talpakra kifejtett enyhe nyomás következtében mintegy elrúgja magát. Megragadja, amit a tenyerébe teszünk, ujjunkat olyan erõsen szoríthatja, hogy fel is tudjuk húzni egy kicsit, ha megérintjük a talpán ez ujjai mögötti részt, lábujjait befelé görbíti, mintha fogni akarna, erõs zajra vagy hirtelen mozdulatra megriad  / Moro-reflex - kinyújtott ujjakkal felemeli karját és lábát, mintha valamit át akarna ölelni /.
Utánozza szülei arckifejezéseit /mosolygást, ajakcsücsörítést, ajkak kerekítését, nyelvöltést/.
Mindig bánjunk tapintatosan kicsinyünkkel: fejét alátámasztva, lassan, biztosan, de finom mozdulattal emeljük fel és már az elsõ perctõl kezdve mondjuk is el neki, mit csinálunk vele. Ne restelljük, ha nem vagyunk elég ügyesek, gyorsak, a csecsemõnek nem erre van szüksége. A hirtelen kapkodástól összerezzen, megijed.
Megkapja az elsõ kötelezõ védõoltást /BCG - tuberkulózis ellen, 6 hetes korig/.
Ne vágjuk le a körmét, mert megsérthetjük a körömágyat és ez körömgyulladáshoz vezethet, ami rosszabb esetben az egész testre átterjed és antibiotikumos kezelést kell alkalmazni.
Döntõ szerep jut a szükségletek kielégítésének.
Sírásának okai / 6 hónapos korig /: hõmérséklet, a pisis pelenka okozta hidegérzet, sebes a popsija / szoptatott babáknál ritka /, éhség, a testi kapcsolat hiánya, levetkõztetés / az újszülött fázékony, anyagcseréje még lassú, szervezetének alkalmazkodóképessége gyenge, így a külsõ hõmérsékletre lassan reagál, nem tud alkalmazkodni hozzá/ , bizonytalan testhelyzet, erõs hang, fájdalom / pl. hasfájás, fõként a kora esti órákban. Lábait görcsösen felhúzza, hasa szemlátomást fel van fúvódva. Az okok nem tisztázottak, de valószínûleg átállási nehézségrõl van szó: a kisbabának saját emésztõrendszerével kell feldolgoznia a táplálékot, ami az anyaméhben a köldökzsinóron keresztül jutott el hozzá. További okok lehetnek: mohón eszik és túl sokat, az anya által elfogyasztott ételek "átmennek" a tejbe. Próbáljuk megnyugtatni, hiszen síráskor újra és újra levegõt nyel, ami a hasfájást még fokozhatja. Segíthet az édeskömény tea, amit az anya is ihat, hiszen átmegy a tejbe, a pocak masszírozása, "repülõztetés" - hason fekve tartjuk alkarunkon a babát, meleg vizes hõpalack a hasra téve stb./, erõs és hirtelen inger, fáradtság, ha félreértjük a jelzéseit, feszült a légkör körülötte / a nyugalom ugyanúgy átsugárzik a kicsire /.
Megérzi a feszültséget, ezért ha lehetõség van rá, az a szülõ foglalkozzon vele, aki kipihentebb, nyugodtabb. Megnyugtató számára, ha tenyerünkkel körbevesszük a fejét, ez a méhen belüli állapotokra emlékezteti, továbbá, ha dúdolunk neki, simogatjuk, testünkhöz simulva ellazulhat, ringatjuk, megszoptatjuk stb. A módszereket azonban ne egyszerre alkalmazzuk, mert az állandó nyaggatással, változtatással éppen az ellenkezõ hatást érjük el.
Lelki funkciók nyoma nem látható.
Napi alvásigény 16-19 óra. Ha babánk nyugtalanul alszik, napközben a nyakunkon viselt kendõt tegyünk a feje alá / megnyugtatóan hat rá édesanyja illata /.
Már az újszülött is álmodik. Alvás közben majdnem olyan aktív, mint ébrenléti állapotban, az arcán jelentkezõ erõteljes fintorok, grimaszok azonban nem a nap eseményeinek újbóli lepergésével függnek össze, hanem az arcizmok mozgatásának gyakorlásával. Gyakran olyan, mintha nyugtalan lenne, néha felsír, netán kinyitja a szemét, csapkod a kezével, fejét ide-oda forgatja, rácsnak ütõdik - az alvásnak egy fázisáról van szó, amihez ugyanúgy kell viszonyulni, mint a nyugodt, mély alváshoz.
Alvásidejük kb. felében éberen alszanak, így gyakrabban ébrednek fel az éjszaka folyamán, mint a felnõttek.
Nem alakult ki az emlékezés képessége.
A késõbbi anyaképrõl a testi kapcsolat révén szerez benyomást / védelem, biztonság /.
Hõmérsékletét még nem tudja izzadással szabályozni.
Orrlégzõ, így egyszerre szophat és lélegezhet.
Mozdulatai nem koordináltak, egész testével mozog.
Amikor háton fekvésbõl mellkasa felsõ részénél fogva felemeljük, feje annyira nehéz és billenékeny, hogy egészen hátrabukik. Ezért olyan fontos, hogy kezünkkel támasszuk a nyakát és a fejét. Amikor ülõ helyzetben tartjuk, háta meggörbül, feje elõrebillen. Ha elengedjük, azonnal összecsuklik. Ökölbe szorítva tartja a kezét, sírás közben nyitja csak ki idõnként.
Nem lát élesen, a látottakat nem tudja feldolgozni.
Ha közel visszük hozzá arcunkat, erõsen figyeli.
Anyja hangját minden más hangtól meg tudja különböztetni. Amikor meghallja, szemét arra fordítja, ha elég közel vagyunk hozzá, követni tudja arcunk mozgását. Kezdettõl fogva beszéljünk hozzá sokat, értelmesen / nem gügyögve, selypítve / magyarázzuk neki, hogy mit csinálunk vele, nevezzük meg az õt körülvevõ tárgyakat.
Autóban a vezetõ melletti ülésre kell a menetiránynak háttal bekötni a gyerekülést úgy, mintha a felnõtt kapcsolná magára a biztonsági övet / 6 hónapos korig /. Kizárólag TÜV / Nemzetközi Biztonságtechnikai Hivatal / emblémával, illetve a 03 kezdetû kódszámmal ellátott terméket vásároljunk. Megjegyzés: amennyiben a gépkocsiban légzsák van a vezetõ melletti üléshez beszerelve, tilos a gyerekülést az elsõ ülésre tenni, mivel baleset estén komoly sérülést okozhat a kinyíló légzsák!.
Kerüljük a közeli vakus fényképezést a hirtelen erõs fény miatt.

 

Egy hónapos:

Bőre feszesebb, ráncai elsimultak, már kis zsírpárnái is vannak.  Magzatpózban fekszik, keze ökölbe szorul, popsiját égnek emeli. Hason rövid idore, kissé elesetten megemeli a fejét, s  automatikusan oldalra fordítja, hogy akadálytalanul lélegezhessen.
A szemétől kb. 30 cm-re tartott tárgyat / ha túl közel van, kancsalságot okozhat / pár másodpercig nézi, megpróbálja követni, néha elveszti szem elől.
Megkülönbözteti az ismerős és az idegen hangokat. Az ismerős hang irányába fordul.  Arcokkal ugyanez a helyzet. Ha közel az arc, követi a mozdulatait. Beszédmozgást utánoz: nyitja/zárja száját.  Papa/mama megnyugtatja, ha sír.
Kancsalít, mert még nem tudja egyszerre használni mind a két szemgolyóját, tekintetét egy pontra fixálni.
Érzékeny a hőmérséklet változásaira, vetkőztetéskor gyakran sír.
Feje nagyon billenékeny. ha felvesszük, rendszerint abbahagyja a sírást, mert tudja, hogy megnyugtatást, segítséget kap.
A reflexmosolyt felváltja a felismerő mosoly: a baba arcánál közvetlenül feltűnő felnőtt arc váltja ki. Maga a mosoly még személytelen, nem csak a szülőnek szól / 2 hónapos korig /. Csukott szemmel, a külvilág ingereitől elzárkózva szopik, mindenestül átadja magát a táplálkozás, tapintás és ízek nyújtotta boldogságának.
Napi alvásigénye 15 óra / ebből kb. 8,5 óra az éjjeli alvás /.
Elkezdhetjük a levegőztetést  / az első hetekben nem egészségét védjük elsősorban az egyenletes szobai "meleggel", hanem idegrendszerének biztosítjuk a legteljesebb védelmet és nyugalmat /. Ne rakjuk ki közvetlen napfényre / 6 hónapos korig /, téli levegőztetésnél a sálat ne a gyerek orra-szája elé kössük, mivel a hideg nedvesség, amely a kilélegzett, elhasznált levegő párájából az arcára csapódik kellemetlen és káros.
Képes előrehajtani magát rövid távolságon, ha arccal lefelé helyezik a vízre. Mozdulatai még pontosabbak, ha teljesen alámerítik. Szemét nyitva tartja. / Ez a búvárreflex: víz alatt automatikusan visszatartja lélegzetét /. Háton fekve ne próbálkozzunk, mert megrémül, vizet nyel és sír.
D vitamint, a csontfejlődés, a növekedés, a gyarapodás kulcsfontosságú vitaminját kapja naponta / 3 éves korig /, s véralvadást elősegítő K vitamint hetente / ha kizárólag anyatejjel tápláljuk /. Az adagolást beszéljük meg a gyerekorvossal!

 

 
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Az evéssel nincsen gond. Napi 7-szeri étkezések során, alkalmanként 100-150 g-ot szopizik a Kisasszony, és még a modern kor találmányának, az anyatej gyűjtő kagylónak köszönhetően napi 100-120 g-ot össze is gyűjtögetek, ami egyenlőre megy a fagyasztóba, és remélhetőleg később még jó hasznát vesszük.

Alvásigénye a tankönyvi 16 óránál jóval kevesebb, inkább 14, jó esetben 15 óra, de lassan kialakul a napirend, és most már nagyjából be lehet lőni, hogy a nap melyik időszakait alussza át a Mono, így ahhoz lehet időzíteni az egyéb programokat, elfoglaltságokat.
Nagyon jópofa, hogy az alig 50 cm-es gyermekünk a 70x120 cm-es kiságyban mindig keresztbe fordul, vagy felmászik a falra, és arra ébred, hogy nem tud tovább menni. Ilyenkor némi nyöszörgés, és Anya jön, és ismét a kiságy közepére helyezi a Kisasszonyt, hogy újra útjára tudjon indulni.

A fürdés a nap fénypontja. Mivel az esetek nagy részében kettesben fürdünk, ezért nagy előkészületet és időzítést igényel részemről, hogy minden kéznél legyen, és a víz a megfelelő időpontban a megfelelő hőfokú legyen, de most már rutinosak vagyunk. Egyenlőre a fürdés az egyetlen, aminél voltam olyan kreatív, és már saját kis énekünk és mondókánk van. A többi tevékenységnél improvizálok, de idővel oda is megtaláljuk a megfelelő dalocskát vagy mondókát.

Ügyeskedés - fejlődés:
Most már egész foghatós babává vált, megjelentek a kis hurkák a lábán és a kezén (bár amennyit eszik, nem is csodálom)
A szakirodalom szerint csak pár másodpercig tudja tartani a fejét, de szerintem ez jó pár másodperc, mert nagyon érdekesnek találja a világot, amit a lehető leghamarabb meg akar ismerni.
Egyre többször mosolyog (amit Apa már nagyon várt), vagy utánozza az arckifejezésemet (a kedvencem, mikor csücsörít).
Most már észrevehetően érdekli az ágya fölé szerelt zenélő-forgó, és az Öcséméktől kapott zenélő játék, amin egy forgó-villogó-zenélő napocska mindent visz, és jó időre leköti a figyelmét.
Természetesen a fények amúgy is nagyon érdekesek, és a TV-t is hatalmas szemekkel lesi.
Szinte hihetetlen, hogy a kis szájával milyen ügyesen be tudja szippantani a közelében lévő cumit, és ha még sincs szájközelben, akkor a kezecskéjével addig hadonászik, amíg sikerül a szájához tessékelni azt.

Orvososdi:
Mióta hazajöttünk a kórházból, a gyerekorvos kétszer, a védőnő minden héten meglátogatott bennünket, és mindketten megállapították, hogy nagyon szépen fejlődik a Mono.

Kirándulós:
Egyenlőre a városon belül maradtunk. Szerencsére a közlekedés szempontjából nagyon jó helyen lakunk, így jó időben felszállunk a szemben lévő buszmegállóban a buszra, bemegyünk a belvárosba, elintézzük a dolgainkat, majd hazasétálunk. Sajnos a buszok nagy része nem bababarát, és az emberek nem olyan segítőkészek, úgyhogy ezt egyedül nem tudom megoldani. Most már az autókázást is kipróbáltuk, és bár a bébihordozó nem tartozik a kedvencek közé, mert nem ad túl nagy mozgásteret beöltöztetve, beszorítva, azért az alvás itt is remekül megy.

Divatolós (elvégre nőből vagyunk, még ha egyenlőre mini méretben is):
Ruhácskából nincs hiány, bár az igen apró méretekből nem nagyon vásároltam be, azért volt a szekrénybe néhány 50-es ruhácska, mint utóbb kiderült nem is baj, hiszen Mononk nem született óriás babának. Eleinte ez a méret tökéletesen meg is felelt, mert a következő 56-os ruhácskák még elég nagynak bizonyultak. Persze ezekben a babaruhákban is elég nagy a különbség attól függően, hogy éppen hol veszi az ember. Tehát a 4 hét végére már van egy-két pirinyó 50-es ruhácska, amit alig néhány használat után máris nélkülöznünk kell, és van pár a nagyobb méretből, ami már nem csak lóg a Monon.


Az anyaságról:
Jelenlegi állapotomban úgy érzem magam, mint egy zombi, aki egész nap félálomban közlekedik. A babavárásra sokan azt mondják, hogy ez a nőiesség kiteljesedése, és valóban úgy is éreztem magam, majd kicsattantam az energiától, és ez látszott is rajtam. Aztán a terhesség utolsó két hete már valóban terhes volt. Voltak időszakok, amikor a Mono már edzett a rám váró feladatokra, és éjszakánként nem hagyott aludni, de azért nem mindegy, hogy az ember lánya csak az ágyban fekve számolgatja a báránykákat, vagy egy éjszaka megszámlálhatatlanul sokszor kel fel a sírdogáló gyermekéhez.

Egy volt általános iskolai osztálytársam azt mondta, hogy neki két hónapba telt, mire egyáltalán felfogta, hogy anya lett. Nálam azt hiszem, ezzel nincs probléma, inkább Édesanyám példáját követem, aki annak idején annyira csodálta gyermekét (vagyis engem), hogy elfelejtett ebédet készíteni a férjének. Hát nekem figyelmeztetnem kell magam, hogy amellett, hogy most már anya vagyok, azért még feleség, háziasszony és nő is.
Egy hónap után végre eljutottam odáig, hogy nem 2 perc alatt zuhanyzom, nehogy az alatt történjen valami, eltűnt a kb. 2 cm-es lenövés a fejemről, és már nem úgy nézek ki, mint egy ősember asszonya, mert házilag volt időm egy kis kozmetikai kínzásra is.

A Mono születése után nagyon örültem, hogy végre újra nem csak tükörből látom bizonyos testrészeimet, és egyáltalán nem hiányzott a nagy pocakom. Mostanában viszont egyre többször veszem észre magamon, hogy az ágyban fekve a hasamat simogatom, és nagyon furcsának találom, hogy egy síkban van a bordáimmal és a csípőcsontommal, és nem rugdossa senki az oldalam.

Az apaságról:
Mininek elvei voltak, már a szüléssel kapcsolatosan is. Ahogy ő mondta, vannak dolgok, amiket nem kell látnia, és a szülés egy tipikusan ilyen dolog. Aztán az elveket egy pillanat alatt feladta.
A babával kapcsolatosan is voltak hasonló elképzelései, például a pelenkázás, és mondanom sem kell, hogy ennek az elvnek a betartásából sem lett semmi.
Mini ugyan úgy kiveszi a részét a babával kapcsolatos dolgokból, ahogy én.
Az éjszakai etetéshez ágyba hozza a Monot, majd ismét lefekteti, és ugyanúgy felkel hozzá, ha éjszaka felsír. Annak idején jót nevettünk az öcsém történetén, aki vissza akarta vinni a kiságyba a nem ott lévő gyereket. Úgy látszik, ez minden kisbabás szülőnél megtörtént, mert Mini be akarta hozni megszoptatni a babát, akit előtt kb. 5 perccel hozott be a hálószobába, hogy megetessem.

Kezdő szülő bénázásai

Gondolom (remélem) minden szülőnek vannak olyan dolgai a gyermeke nevelése során, amitől először kétségbe esik, aztán ahogy mondani szokták, az idő mindent megszépít, és aztán csak jót nevet a dolgon. Nos, az első ilyennel nekünk sem kellett sokat várni, egész pontosan 3 hetet.

Mint rendes kezdő szülő minden este fürdős után mérlegelés van (ha el nem felejtem etetés előtt és után is), hogy mennyit gyarapodott kicsiny Mononk a nap folyamán, és természetesen precíz könyvelés folyik mindenről, ami a babánk életében történik, így a súlygyarapodásról is pontos kimutatást vezetünk.
Két napja azonban valami hiba csúszott a számításokba, mert a szépen felfelé ívelő görbe elkezdett lefele konyulni, és a tegnap esti mérlegelésnél a Mono egy nap alatt 30 dkg-ot veszített a súlyából.
Tanácstalanul néztünk egymásra Minivel, hiszen a babánk a tankönyvi adag kétszeresét fogyasztja el egy étkezés alatt, a hurkácskák szépen gyarapodnak, és vidám kisbaba. Akkor meg hol lehet a hiba? Hova tűnhettek a grammok a gyermekünkről? Csak nincs valami baja a csöppségünknek?

Természetesen ilyenkor minden megfordul egy tapasztalatlan szülő fejében, de még talán egy gyakorlottéban is.
Aztán egyszer csak betévedtem a gyerekszobába, és akkor látom, hogy a fürdető krém tégelyét szép ügyesen sikerült a mérleg alá helyeznünk, így nem csoda, hogy az nem mutatott valós értékeket.
Azt hiszem mondanom sem kell, hogy nagy kő esett le a szívünkről, és jót nevettünk, hogy ennyire amatőrök vagyunk.
És a ma reggeli mérlegelésnél (mert természetesen ezek után ellenőriznünk kellett a Mono súlyát) már teljes nyugalommal állapíthattuk meg, hogy egy éjszaka alatt "visszanyertük" az elvesztett grammokat, és a gyarapodás továbbra sem állt meg és a súlygyarapodást jelző diagramunk továbbra is töretlenül ível felfelé.

December 11.

Azt hiszem érthető, hogy 2011. december 11-e örökre beírta magát kis családunk történetébe, de egy kis utánaolvasás után meg kell állapítanom, hogy a világtörténelemben is fontos dolgok történtek ezen a napon.

- December 11-e az év 345. napja, idén Advent harmadik vasárnapja, ezüst vasárnap
- 384 -  Siricius pápát megválasztják egyházfőnek
- 1351 - Nagy Lajos király kihirdeti az ősiség törvényét
- 1816 - Indiana az Amerikai Egyesült Államok 19. tagállama lesz
- 1865 - Pesten felavatják a Magyar Tudományos Akadémia épületét
- 1936 - VI. György kerül a brit trónra
- 1946 - Megalakul az UNICEF, az ENSZ gyermekvédelmi szervezete
- 1972 - Az Apollo-program során utoljára lép ember a Holdra

Született néhány híres ember is ezen a napon:
- 1475 - X. Leó pápa
- 1750 - báró Wesselényi Milkós magyar drámaíró, mecénás
- 1803 - Hector Berlioz francia zeneszerző
- 1843 - Robert Koch Nobel-díjas német bakteriológus, a TBC-bacilus és a kolera kórokozó felfedezője
- 1885 - Pattantyús-Ábrahám Géza Kossuth-díjas magyar gépészmérnök
- 1912 - Demján Éva Jászai Mari-díjas magyar előadóművész
- 1979 - Massimo Scali olasz műkorcsolyázó


És mivel valamilyen szinten hiszek a horoszkópoknak, természetesen nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy a mi kis Nyilas Mononknak milyen életet rendelt a sors.

A Nyilas uralkodó bolygója a Jupiter, szimbóluma az íjász. A Nyilas tűz jegy, egyenes jellem, szabad szellemű. Mivel a Jupiter, a szerencse bolygója uralja, a Nyilasok mindig a megfelelő időben és a megfelelő helyen vannak. Mint a nyílvessző, ők is olyan pontosan találnak célba a szerencsét illetően. Születésüknél fogva lelkesek, nyughatatlanok és túl optimisták ahhoz, hogy bárminek teret engedjenek, ami elronthatja az örömüket. A Nyilasok mindig az újra, az ismeretlenre, az izgalmas dolgokra, a szabadságra, a kötelék nélküli életre vágynak. Legfontosabb érték számukra a szabadság, erőteljesek és kifelé élnek. Érdeklődő természetük végtelen kalandokba sodorja őket. Utazás, felfedezés, szokatlan célok vezérlik őket.
Egyenes és szókimondó, elég gyakran fejezi ki tetszését, és nemtetszését. Ez utóbbit olykor olyan nyersen, hogy megbántja vele az embereket (hát ez a Kos Apában is megvan). Ezt nem rosszindulatból, sokkal inkább őszinteségből teszi. Rossz tulajdonságai közé tartozik az is, hogy nincs időérzéke. Mindig, mindenhonnan elkésik. (azt hiszem erről ilyen szülők mellett kénytelen lesz leszokni) Bármennyire szeretne ezen változtatni, bizony nagy erőfeszítések árán se igen sikerül. Bármit képes megtenni azért, hogy kibújjon a felelősség alól, amelyet terhesnek tart. Nagyon szórakoztató tud lenni, nem csak kitűnő humora miatt, hanem azért is, mert született színész. Olykor fanatikus, türelmetlen és rebellis, de sosem haragtartó. Előfordul vele, hogy túllő a célon. Barátságos, szeret társalkodni. Széles látókörű, vidám természetű, szívélyes modorú, szellemes, energikus, tele van természetes energiával. Élvezi a független életet. (Na ezt is volt kitől örökölni) Derűs, barátságos modora vonzza az embereket. A barátság kiemelkedő szerepet játszik az életében. Szeret barátai körében lenni, jó humorérzéke által a társaság középpontja, hiszen mindenkit képes megnevettetni. Ezenkívül meghallgatja a másikat és tanácsokkal is ellátja azt, akinek szerinte szüksége van rá.

A Nyilas, mint gyermek: (csak hogy tudjuk, mire számítsunk)
Mindenre elszánt kisgyermek, hatalmas lelkesedéssel, óriási erőfeszítéssel vág neki mindennek. Születése pillanatától kezdve nagyon aktív, lelkes és fáradhatatlan, addig gyakorolja az ülést, járást, beszédet, amíg tökéletesen megy neki. Pihenésre alig van szüksége, szereti egy lépésben megoldani a feladatokat. Ez a hozzáállás egész életében elkíséri majd. A szülők egyik fontos feladata megvilágítani számára, hogy a célhoz néha kisebb lépésekben vezet az út, és a részletek nem elhanyagolhatóak. Ha pedig kihagy egy-egy lépcsőfokot, később hiányozhat majd a tapasztalatai közül. Tehát ne sarkallják őt túl korai eredményekre, inkább abban támogassák, hogy fel tudja mérni, milyen állomásokon keresztül vezet az út a céljáig.

Színe: kárminvörös, világoskék
Szerencsenapja: csütörtök
Szerencseszáma : 3, 6
Féme: ón
Köve: türkiz, zafír, gránit, jáspis
Növénye: szegfű, begónia, mályva, menta, százszorszép, liliom

Egy csoda születése

Lassan egy hét távlatából visszaemlékezés a családdá válásunk történetére.
December 1-jén Mini végre hazajött Németországból, így már engedélyt adtam Mononak a megszületésre. Már kétnaponta jártam NST-re, ahol buzgón nyomogattam a gombot, mikor Mono mozgolódott, és hallgattam a tökéletes szívhangját. Majd jött a vizsgálat, ahol a doki közölte, hogy a baba nagyon jól érzi magát, és még nem nagyon akaródzik kibújni. Persze a kismamában egyre nőtt az elkeseredettség, hogy nem történik semmi, így a doki egyre inkább bíztatott, hogy akár egy nap alatt is változhat a helyzet. Én minden nap beszélgettem a babámmal, Minivel megcsináltuk az ágyacskáját, hátha ezzel kicsalogatjuk, de semmi nem változott...

Kicsit morbid állapotban voltam az utolsó két hétben, hiszen arra várni, hogy valami baromira fájjon, nem egészen normális dolog. Nem is testileg, hanem inkább lelkileg viseli meg az embert, hiszen fizikailag nagyon is jól voltam. Naponta órákat sétáltunk, és ugyan úgy tettem-vettem, mint az előtte lévő hónapokban. Vagy még talán aktívabban is, hiszen mi bajom történhetett volna, maximum beindul a szülés. De nem indult...

Így aztán a szerdai NST utáni vizsgálatnál már szóba került a vasárnapi dátum, amit végső határidőként adtunk a babának. Eljött a péntek, a szombat, és még mindig nem történt semmi. Így aztán jött az időpont egyeztetés, hogy vasárnap reggel fél 8-kor találkozunk a győri kórház szülészetén.
Bevallom őszintén, valamilyen szinten jó volt, hogy tudtam, vasárnap vége az egésznek, testileg-lelkileg felkészültem, és nem ért váratlanul semmi. (ez a Bak énemnek azt hiszem tökéletes volt)
Mások fizetnek a programozott szülésért, nekünk megadatott a lehetőség. Igaz a dátumot nem mi, hanem a doki választotta, de azt hiszem tökéletesen döntött.

Tehát vasárnap reggel fogtuk a kis csomagunkat, és felvételre jelentkeztünk a szülészeten. Két hölgy elkérte a papírjaimat, felvették az adataimat, megkaptam a csinos kórházi hálóinget, és az orvosom is megérkezett. Jött a vizsgálat, és a tény megállapítása, hogy egy éjszaka alatt sem váltottuk meg a világot.
Elkísértek a szülőszobába, majd rövid időn belül be is kötötték az oxitocint, megkaptam a szokásos szívhang monitort a hasamra, ami most a fájások erősségét is mérte, és vártunk.
Közben Mini is magára öltötte az apás szett tartalmát, és bár eredetileg nem akart velem lenni, mondván vannak dolgok, amik nem rá tartoznak, most mégis ott ült mellettem, és együtt néztük a monitort, és az egyre növekvő számokat.
Aztán megjött a doki, és jött a burokrepesztés. Nem éreztem semmit, csak hallottam, hogy egy pillanat alatt rengeteg folyadék távozik belőlem. Ezután újra vártunk.

Mininek ez volt az a pont, amikor azt mondta, hogy elég volt ennyi, így aztán magamra hagyott, és próbált úrrá lenni a rosszullétén. A szülésznő nagyon kedves volt, elküldte enni, engem pedig folyamatosan tájékoztatott a kispapa állapotáról. Én pedig elterelve gondolataimat a fájdalomról, aggódtam Miniért.

Bár fel voltam készülve az egyedül szülésre, miután egy kicsit velem volt, nagyon rossz volt egyedül ott feküdni, és csak tétlenül várni a következő fájást, ahogy a monitoron egyre magasabbak lettek a számok, és én éreztem, hogy egyre jobban is fáj. Próbáltam összehasonlítani, és viszonyítani, hogy az előbb sokkal magasabb volt a szám, és azt is kibírtam, úgyhogy a kis számot jobban kell bírnom, és közben emlékezni az olvasottakra, hogy levegő lassan beszív, majd levegő lassan kifúj.

Nagy megkönnyebbülés volt, mikor ismét megláttam Minit a kék ruhácskájában, és ismét együtt néztük a monitort.
Aztán jött a doki, vizsgálat, némi remény, hogy hat az oxitocin, így egy óra csöpögés után úgy döntött, megpróbáljuk, hátha egy kis löket után beindulnak maguktól a dolgok. Így aztán jöhetett a séta a folyosón, üldögélés a labdán, majd szintén séta a folyosón. Mini pedig kitartóan rótta velem a köröket, beszélt hozzám, és a fájásoknál masszírozta a derekamat.
Majd ismét vizsgálat, ismét némi előrelépés, és aztán az oxitocin visszakötése, és újabb egy óra csöpögés. Újabb, erősebb fájások, majd vizsgálat, és már a doki szerint egész jól haladtunk. Ekkor újra a természetre bíztuk a dolgokat, így ismét jött a séta a folyosón. Ezt a részt nem is bántam, hiszen a mellettem lévő ágyon akkor jutott el a kismama a szülésig, és mondtam Mininek, hogy inkább nem is akarom hallani, hogy szenved, mert mi még előtte állunk a dolgoknak.

És akkor néhány szó a győri szülészet körülményeiről. Három csempefallal elválasztott box van a szülészeten, amit előröl egy elég hiányos függöny takar. Így aztán minden hallatszik, ami a szomszédban történik, és mindenki mindent lát, aki a box előtt elsétál, ami elég zavaró tud lenni, mikor az ember lánya szenved, miközben a lábai a nyakában vannak, és minden látszik premier plánban.

Miután a szomszédban már az örömködés ment, én már nagyon szenvedtem, de jött a doki, és délben közölte, hogy legkésőbb 2-re meglesz a baba. Mivel az óra pont szemben volt velem, ezért nagyon jó érzés volt nézni az idő múlását, és tudni, hogy 2 óra múlva túl vagyok az egészen.

És akkor jött a bűvös mondat, ami már a szülés kezdetét jelentette. "Ha érzi, hogy jön a fájás, nyomjon kismama". És én nyomtam. Olyannyira, hogy az infuzión már visszafele folyt a vérem. És itt aztán van némi filmszakadás az emlékezésben. Tudom, hogy piszkosul fájt, hogy nagyon szomjas voltam, Mini hiába törölgette a számat vizes ruhával, hogy fogta a fejem, mikor jöttek a fájások... Én csak annyira emlékszem, hogy a doki egyszer csak közölte, hogy eltávolította a cisztámat, ha már egyszer úgyis ott volt, bár ez engem akkor a legkevésbé sem érdekelt, bár azt érzékeltem, hogy egy hatalmas injekciós tűvel matat, de hogy mit csinált vele, az az adott pillanatban nem nagyon érdekelt. Aztán hogy a szülésznő a lábaimnál, a doki a hasamon, Mini a fejemnél, és én csak fájok, és nyomok, amennyire csak bírok.

Majd jött az a rész, amitől a leginkább tartottam, a gátmetszés, ami abban a pillanatban szinte megváltás volt, és kicsit enyhített azon az érzésen, hogy szétszakadok. Majd még egy fájás, még egy nyomás, és már meg is láthattam azt a parányi kis lényt, aki 9 hónapig a pocakomban fejlődött.
A szülés legszebb pillanata volt, mikor megláttam Mini arcán a könnyeket, mikor először megpillantotta a lányát.
Jött a várva várt sírás, majd a szülésznő megkérdezte Minitől, hogy elvágja-e a köldökzsinórt, de a hősies helytállás után erre már nem vállalkozott. Aztán a babát a pocakomra rakták egy kicsit, végül elvitték megtisztogatni, megmérni, Mini pedig elkísérte a lányát.
Rám addig várt egy kis utómunka, és mire a doki és a szülésznő végeztek, visszatért Mini is, karján a kislányunkkal.
Ezután 2 órát töltöttünk még a szülészeten, ahol a Mono már megpróbálkozott a szopizással is, majd áttoltak egy kétágyas szobába, ahol a következő 3 napot töltöttük.

És akkor a tapasztalatok:
- A szülőszoba körülményeiről már írtam. Gondolom vannak ennél sokkal rosszabbul ellátott kórházak is. Ami engem a leginkább zavart, hogy a mellettünk lévő kismama oda kapta az ebédjét a 2 órás megfigyelés alatt. És nekem nem volt elég bajom, még az étel szagát is éreztem, amitől lett némi hányingerem is.
- A szülésznőnek (sajnos a nevét nem tudom) örök hála, és köszönet. Amellett, hogy a munkáját végezte, kedves, segítőkész volt, és nem csak velem, hanem a kispapával is maximálisan törődött. Ha kellett a biztatott, nyugtatott, tanácsokat adott, ha kellett a kezemet fogta, a hajamat igazította meg, vagy épp Mininek mondta, hogy miben tud nekem segíteni.
- A kórházi körülményekkel meg voltam elégedve. A szobák tágasak, az ágyak viszonylag kényelmesek. Sokan riogattak a mosdók körülményei miatt, de abban sem találtam kifogást.
- Sok panaszt hallottam a csecsemős nővérekre, de nekem velük is csak pozitív tapasztalatom volt. Egy órát is ott töltöttek a szobában, hogy megmutassák, hogyan kell a babát helyesen a mellre helyezni. Fürdetésnél mindent részletesen elmagyaráztak a baba körüli teendőkkel kapcsolatban, és bármi kérdésem, gondom volt, készségesen válaszoltak.
- A gyerekorvosokra is csak jót tudok mondani. Naponta megnézték a babákat, és részletesen tájékoztattak a babával kapcsolatos minden tudnivalóról. Külön köszönet annak a kedves doktornőnek, aki először megvizsgálta a Monot, és megemlítettem neki, hogy az utolsó ultrahang felvételen találtak egy cisztát a babánál. Nem habozott, azonnal elküldte a babát hasi ultrahangra, habár az csak 6 hetesen lenne esedékes. Szerencsére aztán nem találtak a Mononál semmit, és így nagy megkönnyebbülés volt számomra is, hogy egészséges a babánk.
- És végül, de nem utolsó sorban meg kell említenem a nőgyógyászom, dr. Vajda Attilát, aki a terhességem során, a szülés közben, és a kórházi napok alatt is maximálisan odafigyelt rám.

Összegezve tehát számomra jó élmény volt a szülés, és a kórházi napok, bár azért nagyon örültem, mikor december 14-én délután elhagyhattuk a kórházat.

Megérkeztem...

 

2011.december 11-én - minden tiltakozásom ellenére- 

13 óra 15 perckor felmondták a társbérletemet, 

így 2900 grammal és 50 centivel 

új otthon után kellett néznem. 

Regina Baba

Várakozó álláspontra helyezkedtünk

Amikor megjelent a két kis csík azon a bizonyos teszten, vagy mikor elindítottam a blogot még nagyon messze volt ez az idő. Most pedig itt vagyunk, és még mindig nem történt semmi.

Ahogy naponta néztem a visszaszámlálót, a Függetlenség Napja című film jutott róla eszembe, amiben elhangzik a mondat, hogy "Lejárt az idő!". Hát az idő lejárt, viszont nagyon úgy néz ki, hogy a Mononk annyira jól érzi magát odabent, hogy nem nagyon akaródzik neki megismerkedni a kinti világgal.

Szerintem természetes, hogy mikor a doki először megállapítja a szülés várható időpontját, azért a leendő szülőknek is vannak elképzeléseik, hogy melyik az a dátum, amikor szívesen a kezükbe fognák gyermeküket.
Ha nem is természetes, hát nálunk a Mononak elég sok kritériumnak kellett és kell megfelelnie. Aztán majd meglátjuk, hogy ő hogy gondolja a dolgokat.
1. A legfontosabb az volt, hogy ne legyen koraszülött. Ezt az elvárást már teljesítettük.
2. Szerettük volna, ha a horoszkópja nem Skorpió, hanem Nyilas lenne, mert utána olvasva ez az a csillagjegy, ami talán kettőnk tulajdonságait leginkább magába foglalja. November 23-a után ez a kritérium is teljesült.
3. Bár eredeti felállás szerint Mini nem lett volna itthon a baba érkezésekor, de két hete kiderült, hogy november 26-tól január 2-ig szabadságot kap, így majdnem 5 hetet velünk lesz. Így a következő határidő a november 26 lett. Aztán ez az időpont módosult december 1-re, de a Mono ezt is megvárta.
4. És tudom, hogy telhetetlen vagyok, de ha már minden kívánságunkat teljesítette, akkor nagyon örültem volna, ha decemberben születik, mert a novembert olyan depis hónapnak tartom, most már ezt is bőven teljesítette.
5. Mikor csütörtökön voltam NST-n, közölte a dokim, hogy a hétvégére elutazik, így most még a hétvégét is meg kell várnunk, bár megnyugtatott, hogy szerinte csak jövő hét vége fele fog megszületni a Mononk.

Szóval most mást nem tehetünk, mint ülünk, és várunk a kis jövevényre.
És bár mindenhol hallottam, hogy a terhesség utolsó hónapja a legnehezebb, én úgy gondoltam, hogy akkor az embernek már minden baja van. Zavarja a nagy hasa, fáj mindene, stb. Én viszont majd kicsattanok az energiától, naponta órákat sétálok, mert nem bírom az itthon ülést, és az egyetlen rossz dolog ebben az utolsó időszakban az idegőrlő várakozás.
De remélem már nem sokáig kell várni, és legközelebb már az írhatom meg, mikor igazi családdá váltunk.

Kismama fotózás

Ismét egy példa, mennyit változik a világ alig pár évtized alatt. Régebben a nők inkább eltitkolták terhességüket, és bő ruhákban jártak, amiben elrejthették növekvő pocakjukat, ma már a kismamák büszkén mutathatják gömbölyödő "terhüket", és külön iparág (megjegyzem nagyon jól menő iparág) épült a babavárás és a kismamaság köré.
A kismamák szinte mindent megkaphatnak, amire szükségük van a 9 hónap alatt. Speciális tornát, divatos ruhákat, szakirodalmat a babaváráshoz, tanfolyamokat, az interneten felhalmozott hatalmas információ bázisról nem is beszélve.

A kismama iparág egyik újdonsága a kismama fotózás. Az interneten keresgélve ma már itthon is millió erre a célra specializálódott fényképészt találhatunk, és csak az igényeink szabhatnak határt annak, hogy kit is választunk.

Mivel Mini nem sokat látott és tapasztalt a terhességemből a külföldi munkája révén, ezért úgy gondoltam, én is meglepem egy fényképsorozattal. Így aztán belevetettem magamat a megfelelő fényképész felkutatásában. Végül az ár-érték aránynak számomra legmegfelelőbbnek Háring Virágot találtam, mert megnézve a képeit úgy gondoltam, hogy egyeznek az elképzeléseink, és Csorna Győrhöz képest nem távolság. Így aztán egy rövidke telefonos egyeztetés után október 28-ára beszéltünk meg időpontot.

Nagy izgalommal vártam ezt a péntek délelőttöt, mivel tudom magamról, hogy nem vagyok egy fotogén alkat, és nem is szeretem, ha fényképeznek, de nagyon bíztam benne, hogy Virág a lehető legjobbat hozza ki belőlem, és Mininek majd fog tetszeni a végeredmény.
Egy nagy táska ruhával és kiegészítővel indultam útnak, és egy kicsit úgy éreztem, hogy túlzásokba is estem ezeket illetően, de úgy voltam vele, hogy inkább legyen miből válogatni, minthogy csak két fajta kép készüljön. Biztos, ami biztos alapon, azért az internetről letöltött, nekem tetsző egy-két kép is ott lapult a táska aljában.

Délelőtt 10-re érkeztem Csornára, ahol Virág egy kicsi, de hangulatos műteremben várt, amiben millió kellék és anyag várta, hogy a fotós és alanya kiélhesse kreativitását.
Egy rövid beszélgetés után, hogy mégis mi járatban vagyok, és miért szeretném a képeket megcsináltatni, átnéztük a ruhatárat, amit magammal vittem, és Virág már sorolta is  az elképzeléseit, majd jöttek az ő kincsei, és az újabb elképzelések.
A fotózás nagyon jó hangulatban telt, és a kezdeti feszültségek után már nevetéssel, beszélgetéssel, és az újabb és újabb ötletek megvalósításával telt el az idő. Végül észre sem vettem, hogy Virág már több, mint 2 órája szorgosan kattintgatja a gépét, én meg csak öltöztem, pózoltam, mosolyogtam, és próbáltam követni az utasításokat.

A fotózás végeztével aztán egyeztettünk, hogy mivel Mini november 11-én jön haza, addigra mindenképpen megcsinálja a retusált képeket, és elhozza. Kicsit féltem, hogy azokon a képeken, amit Virág fotós szemmel szépnek talál, én majd nem látom magam annak, de amint megláttam az elkészült fotókat, teljesen megnyugodtam, hogy Virág nagyon jól válogatott, én meg csak ámultam-bámultam, hogy tényleg én vagyok a képeken.

Azt hiszem, azt mondanom sem kell, hogy a meglepetés nagyon jól sikerült, és Mini nagyon örült a képeknek.

Ezúton is köszönöm még egyszer Virágnak az élvezetes fotózás, és a csodás képeket.