Egyik nap Eszti mesélte, hogy Kristóf e szavakkal várta a délutáni találkozást a délelőtti bevásárlás során:
"Hazamegyünk, ebédelünk, alszunk, felkelünk, aztán sétálunk a Gyöngyvérrel és a kis Reginával. Nekem tetszik a Regina, nagyon aranyos."
2012. augusztus 2., csütörtök
Az első udvarló
Most már szinte állandó programja a napirendünknek a késő délutáni séta Eszti barátnőmmel, Hangával és Kristóffal. Bár az 5 éves Kristóf nem mindig lelkesedik a babák csevegéséhez és a mi pletykálásunkra, azért egy kis fagyizással és játszóterezéssel ő is örül a mindennapi levegőzésnek. Mostanra odáig jutottunk, hogy mindegyik gyerek várja a találkozást, és még a babák is hangos nevetéssel üdvözlik egymást. Kristóf pedig, ha jó napja van, örömmel játszik a babákkal, amin a csajok jókat kacarásznak.
Egyik nap Eszti mesélte, hogy Kristóf e szavakkal várta a délutáni találkozást a délelőtti bevásárlás során:
"Hazamegyünk, ebédelünk, alszunk, felkelünk, aztán sétálunk a Gyöngyvérrel és a kis Reginával. Nekem tetszik a Regina, nagyon aranyos."
Egyik nap Eszti mesélte, hogy Kristóf e szavakkal várta a délutáni találkozást a délelőtti bevásárlás során:
"Hazamegyünk, ebédelünk, alszunk, felkelünk, aztán sétálunk a Gyöngyvérrel és a kis Reginával. Nekem tetszik a Regina, nagyon aranyos."
2012. július 11., szerda
7. hónap
Méretek:
Súly: 7070 g
Hossz: 66 cm
Fejkörfogat:
Történések:
2012. június 17.
Keresztelő
2012. június 20.
Mivel beköszöntött az igazi nyár, abból is a melegebb fajta, ezért a panelból kimenekültünk a szabadba, és Győrzámolyon töltöttük a napot. Itt Monoval egész nap az udvaron a fa árnyékában játszhattunk, és kipróbálhatta az új hintáját és medencéjét is. Mondanom sem kell, hogy mindkettő nagy sikert aratott.
2012. június 21.
Az első nap, amikor megfeledkezve magáról néhány pillanatra kapaszkodás nélkül állt.
2012. június 23.
Majdnem 6 és fél hónap, amit 24 órában együtt töltünk a Monoval, és bár még alvás közben is mellette lennék, simogatnám, és nézném, azt hiszem elérkezett az idő, hogy egy kicsit kikapcsolódjon ő, és főleg én. Így aztán Édesanyám felcsapott babysitternek, és pár óra elejéig vigyázott az unokájára. A fő probléma az volt, hogy kedvenc táncegyüttesem, akiknek a műsorát tavaly még pocakosan néztem meg, este 7 órára tette a kezdést, ami a mi szempontunkból rosszabb nem is lehetett volna, így aztán némi aggódással indultam neki az estének. Édesanyámnak mindent előkészítettem, a fürdetéshez való kellékeket, a pizsamát, a tejpépet, és a lelkére kötöttem, hogy ha elalszik a Mono, küldjön egy SMS-t. Ezután nyomtam egy jóéjt puszit Babócám buksijára, és útnak indultam. Szerencsére az üzenet fél 9-kor már meg is érkezett, úgyhogy az est további részében nem járt azon az agyam, hogy vajon milyen nehezen alszik-e el, hogy vajon megette-e életében először a tejpépet az anyatej helyett, és úgy egyáltalán hogy viseli, hogy az Édesanyja, azaz én nem a 2 méteres körzetében van.
Monomnak nagyon jó időérzéke van, hiszen pont akkor ébredt meg, amikor hazaírtam, így Édesanyám karján vár az ajtóban, és azzal a bizonyos vigyorral nézett rám, ami csak nekem jár. Én pedig megkönnyebbülve, és egy kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy nem áll meg a világ nélkülem. Így aztán Mono megette a rendes vacsoráját is, és békésen el is aludt a karjaimban.
Mivel ilyen jól sikerült az este, meg is állapítottam, hogy egy kis kikapcsolódás nekem is jár, úgyhogy több alkalmat fogok keresni, hogy egy kicsit eljárhassak szórakozni.
2012. június 24.
Bár eredetileg nem így terveztük a napot, de mivel ma is 30 fok volt, úgy gondoltam, hogy a Mononak is, és nekem is jobb a friss levegőn, és hazavittük Győrzámolyra Édesanyámat, és Jar-Jar kutyust. Ha pedig kocsival megyünk, akkor egy nagyobb bevásárlás is belefér, hiszem az autó elbírja. És bár a bevásárló listán nem szerepelt, Édesanyám meglátott egy szép ciklámen színű hintát, ami csak arra várt, hogy a kosarunkba kerüljön.
Hazaérve (merthogy nekem az is a haza) már csak azt kellett kitalálnunk, hova is szereljük fel. Jó családi szokás szerint a hinta helyének keresésére fűrésszel indultunk neki, hogy a megfelelő fán méretre vághassuk a megfelelő ágat, hogy a Mono hintácskáját be tudjuk üzemelni, és Pici Lányom birtokba vehesse.
Mono annyira élvezte a hintázást, hogy az sem zavarta, hogy leér a lába a fűbe, sőt kimondottan tetszett neki, pedig előtte nagyon figyelt, hogy a leterített plédről még csak véletlenül se másszon le, és minél magasabbra löktük a hintát, Babócám annál hangosabban nevetett, és csak a pocija korgása juttatta eszébe, hogy a nagy játék közben azért enni is kellene.
A nap szépséghibája, hogy amatőr és kezdő anyukaként elfelejtettem pelenkát vinni magunkkal, így aztán egy nagyobb baleset után kénytelenek voltunk hazajönni.
2012. június 30. - július 2.
Mini nyaralás Kistarcsán.
2012. július 3.
Mivel Édesanyám nálunk aludt, így sok-sok idő után moziba mentünk Minivel. Mono már egész jól megszokta, hogy néha nem én fektetem, minden a szokásos módon működött. Mozi előtt megszoptattam, ami közben most bealudt, így hagytuk is aludni. Aztán felébredt, akkor vacsorázott, fürdőt, játszott, majd elaludt. Mikor hazaértünk, még egyszer megetettem, és aludt is tovább.
2012. július 4.
Egy napos nyaralás a Balatonon.
2012. július 5.
Miután első körben nem voltunk túl szerencsések Mono füllyukasztásával kapcsolatban, hiszen az egyik kis fülecskéjébe rossz helyre lőtték a lyukat, és így egy hónap után ki is vettük a fülbevalót, és vártuk, hogy benöljön a lyuk, és elmúljon a duzzanat, ma végre újra két kicsi fülbevalóval büszkélkedhet.
2012. július 6-8.
Győrkőc fesztivál
Mivel már győrkőcös szülőnek mondhatjuk magunkat, ezért nem is volt kérdés, hogy feltérképezzük a belvárosban kialakított hatalmas játszóteret. Bár még Mono nem igazán tudta élvezni a sok-sok érdekes játékot, de Minivel nagyon jól szórakoztunk a sok kicsi önfeledten játszó csöppségen, míg Mono nézelődött, vagy éppen aludt a séta alatt.
Bevallom, már alig várom, hogy Monoval is lehessen játszani, mert szerintem ahogy nekem is, sok szülőnek csak alibi a gyerek ezeken a rendezvényeken, hogy újra gyereknek érezhessék magukat, de a csöppségek nélkül furán nézne ki, ha kipróbálnák a játékokat.
2012. július 11.
A hónap befejezéseként a szokásos havi méreckedésre mentünk a doktor nénihez, ahol szokás szerint teljesen el voltak ájulva Monotól. Meg lettünk dicsérve, hogy nagyon szépen fejlődik, formás, és hihetetlenül mozgékony. A doktor néni nem is nagyon tudta megvizsgálni, csak állás közben volt hajlandó pár pillanatra nyugton maradni.
Általánosságok:
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Az alvás továbbra is a mumust jelenti, így ha nem alszik be szopizás közben, akkor jön a kínlódás, és vagy elfárad, és valami természetellenes pózban kidől, vagy az idegeim nem bírják tovább, és akkor jön az altatás, az énekléssel, meséléssel, ringatással, és egyéb praktikákkal. Mostanában szigorú vagyok, hiszen a szakkönyvek azt mondják, hagyni kell sírni, hogy megtanuljon egyedül elaludni, és én hagyom is. Egy darabig. Aztán pedig megsajnálva szegényemet a sok sírás miatt elaltatom. Leginkább akkor szakad meg az anyai szívem, mikor álomba sírja magát, és még percekkel később is hüppög álmában.
Éjszakánként többször felébredt, gondolom mert szomjas volt, hiszen ebben a kánikulában bármit csináltam, akkor sem ment 31 fok alá a hőmérséklet a szobájában, de aztán pár korty után már aludt is tovább.
Az evésbe a kánikula kicsit bekavart, hiszen sokkal jobban kívánta a gyümölcsöt, az anyatejet, és a joghurtot, mint a főzeléket. Így aztán az új ételek kóstolása kicsit abbamaradt, de a megszokott ízekből egyre nagyobb mennyiségek fogynak.
A fürdetés a nagy melegben kész felüdülés volt Mono számára, ezért napjában többször is a fürdőszoba felé vettük az irányt, ahova leginkább már saját lábán-kezén közlekedik. Néha csak egy gyors zuhany, néha egy hosszabb pancsikolás Minivel, de ezektől függetlenül az esti rituálé nem változott.
Ügyeskedés - fejlődés:
Mono egyre stabilabban áll. Szinte egész nap mozog. Mászik, feláll, leguggol, feláll, leguggol, mászik, matat, mászik, feláll, áll, áll, leguggol, feláll, áll, áll.... Nem tudom, hogy van ennyi energiája, és irigylem, hogy még ilyen jók a rugói, hogy a térdeinek meg sem kottyan ennyi mozgás. Egy-egy pillanatra, ha elfeledkezik magáról, akkor már kapaszkodás nélkül is álldogál, aztán megdöbben, hogy ilyet is tud, és lecsüccsen.
Mono rájött, hogy van mutatóujja. Így mindent megpiszkál vele, és jól megfontolt, lassú mozdulattal nyúl a tárgyakhoz, amiket éppen kiszemelt magának, hogy a pici ujjával megérintse őket.
Legújabb szokása, ami nekem nagyon tetszik, hogy felhúzza a pici orrát, ha valami nem tetszik neki.
Mono felfedezte a függönyt. Odamászik az erkélyajtóhoz és hosszú perceken keresztül képes játszani a földig érő függönnyel. Simogatja, oda-vissza mászik alatta, és élvezi, ahogy a lenge anyag hozzáér, és azon keresztül kémleli a világot, miközben kacarászik és magyaráz.
Orvososdi:
Sajnos a szemhéj gyulladás újra előjött, de már nem vártam meg, hogy elterjedjen, ahogy észrevettem, mentünk is a doktor nénihez, hogy a jól bevált krémet felírja, és napokon belül szépen meg is gyógyult.
Kirándulós:
Mini június 29-én hazajött és egy hétig itthon is lesz, így aztán a szabadságot egy kistarcsai mini nyaralással kezdtük, hogy elmeneküljünk a panelból a 40 fok elől. A már megszokott időben, szombaton reggeli után indultunk, és első utunk az Elefániba vezetett, hogy Mono új babakocsit kapjon. Semmi bajom nem volt a régivel, azt leszámítva, hogy a gyártó remek marketing politikát folytatva a babakocsi sportrészét akkorára csinálta, mint egy tank, így aztán ha a kismama komfortosan akarja magát érezni, és a kocsiba a babakocsi mellé még egy bevásárlást is meg akar ejteni, vagy esetleg egy nyaralás alkalmával pár bőröndnek is be kell férnie a csomagtartóba, akkor kénytelen egy kisebb sport babakocsiba befektetni. De mivel mi márkahűek vagyunk, ezért most sem volt kérdés, hogy az Espiro Magic 4-et választottuk. Bár a hőn áhított zöld szín aztán megint csak álom marad, de Minivel praktikusági okokból végül egy szürke mellett döntöttünk, amit aztán a hétvége folyamán le is teszteltünk, mivel a "tankot" már nem is hoztuk magunkkal.
Mire Kistarcsára értünk, már közel volt a hőmérő a felrobbanáshoz, így aztán nem vesztegettük az időt, és kipróbáltuk a Nagypapa medencéjét, ráadtuk Monora a hosszú ideje depütálásra váró fürdőruhácskát, és belevetettük magunkat a hűsítő vízbe. Az első megdöbbenés után, hogy nem ér le a lába a vízben, hatalmas lubickolásba kezdett és azt hiszem ez órákig tudta volna folytatni, mi viszont egy kerti partira voltunk hivatalosak, úgyhogy hamar véget vetettünk a mókának, gondolván elsőre ennyi elég is volt.
A szülinapi kerti parti alatt szokásához híven angyalként viselkedett, és mindenkit elbűvölt, még az általam kritikus pontnak hitt alvással sem volt semmi probléma. A délutánt pedig ismételten lubickolással zártuk, így az esti alvással semmi gond nem volt, mert amellett, hogy vigyorgott és mászott egész nap, szerintem már alig várta, hogy ágyba kerüljön.
Másnap reggel Mini horgászni ment, mi pedig Jutka mamával a szokásos Asia Centeres shoppingolos kirándulásunkat ejtettük meg, és szokás szerint nem sokmindent vettünk. A délután pedig ismételten a fürdésé és a pihenésé volt.
Hétfőn délelőtt vettük az irányt hazafele, egy kis kitérővel az Ikeába és az Auchanba, hogy a szokásosan felkeresett helyek közül ezek se maradjanak ki. Itthon aztán a besötétített lakás ellenére 33 fok fogadott bennünket, így aztán Mini egyből klíma után nézett, amit remélhetőleg napokon belül be is szerelnek.
A nagy meleget csak valami vízparton lehet elviselni, így mi sem ültünk sokat a panelba, és kedden megjártuk a Balatont, mivel a Mononak is látni kellett. Egy ismerős kisgyerekes családdal mentünk, és nekik köszönhetően nem egy ismert és zsúfolt strandon kötöttünk ki, hanem egy eldugott, mégis kellemes, tiszta, árnyékos helyen táboroztunk le Sajkod közelében.
Először nagyon féltem a kirándulástól, hiszen egész nap a forróságban a szabadban, nincs megszokott ágyikó, ahol Mono aludhatna, bébiételt kell egész nap ennie, és a szoptatást is meg kell valahogy oldani. De mint utólag kiderült, minden aggodalmam alaptalan volt, hiszen Mono azonkívül, hogy hihetetlenül élvezte a Balatonban való fürdést, olyan volt, mint máskor. Annyit evett, amennyit szokott, és a szopizások után hatalmasakat aludt a friss levegőn. Így aztán már ezt is tudjuk, hogy akár nyaralni is nyugodt szívvel elmehetünk vele, hiszen ha betartjuk az alapvető szabályokat vele kapcsolatban, akkor az ő kialakult kis napirendjét semmi nem zavarhatja meg.
Miután hazaérve a lakásban még mindig szaunázni lehetett volna, így aztán Édesanyámat hazakísértük, és a Monoval Győrzámolyon is aludtunk, ahol kész felüdülés volt a házban lévő 24 fok. Mono pedig a fárasztó nap után szerintem alig várta, hogy végre valahol álomra hajthassa a fejét, nem nagyon foglalkozott vele, hogy az nem otthon van.
Divatolós:
Ebben a hőségben nem sokat foglalkoztunk a divattal. Inkább az volt a cél, hogy Mono minél könnyebben elviselje a nagy meleget. Itthon általában csak pelenkában volt, Édesanyámnál leginkább meztelenül, egyébként pedig a pelenkára csak egy bugyit és valami könnyű ruhácskát adtam rá, hogy ne melegítse a kis testét a body se.
Az apaságról:
Mono egyedi technikát fejlesztett ki az apjával való kapcsolattartásban. Reggelente már várja, hogy a szokott időbe telefonáljon neki, és ha éppen nem akkor hívja, amikor Mono számít rá, akkor mindent megtesz, hogy elérje a telefonomat. A csengőhangra már felfigyel, és boldogan mászik a telefonhoz, hogy lássa és hallja az apját. Ilyenkor mindig "megsimogatja" a pici ujjaival Mini arcát, és általában beszél is hozzá. Nagyon kíváncsi lennék, hogy vajon mit is mond neki.
Most, hogy Mini itthon volt szabadságon, a Mono ki is használta az alkalmat, és amikor csak lehetett, az apján mászott, és szinte elvárta, hogy napi 24 órában foglalkozzon vele, behozva az elmúlt 6 hónapot.
Súly: 7070 g
Hossz: 66 cm
Fejkörfogat:
Történések:
2012. június 17.
Keresztelő
2012. június 20.
Mivel beköszöntött az igazi nyár, abból is a melegebb fajta, ezért a panelból kimenekültünk a szabadba, és Győrzámolyon töltöttük a napot. Itt Monoval egész nap az udvaron a fa árnyékában játszhattunk, és kipróbálhatta az új hintáját és medencéjét is. Mondanom sem kell, hogy mindkettő nagy sikert aratott.
Természetesen sok újdonsággal is járt a szabadban eltöltött nap. Ott volt például a fű, amire Mono gondosan ügyelt, hogy még csak véletlenül se érjen hozzá. Így aztán nem volt gond, hogy elkóboroljon a takaróról, mert egy pillanatra sem tette volna le a kis kezét, vagy a lábát. Aztán ott volt az a sok fa, árnyék, madárcsicsergés és Blanka néni tyúkjai. Szóval megfigyelni valóból és élményből nem volt hiány, ami kellőképpen ki is fárasztotta a Monot, így sem az evéssel, sem az esti alvással nem volt gond.
Az első nap, amikor megfeledkezve magáról néhány pillanatra kapaszkodás nélkül állt.
2012. június 23.
Majdnem 6 és fél hónap, amit 24 órában együtt töltünk a Monoval, és bár még alvás közben is mellette lennék, simogatnám, és nézném, azt hiszem elérkezett az idő, hogy egy kicsit kikapcsolódjon ő, és főleg én. Így aztán Édesanyám felcsapott babysitternek, és pár óra elejéig vigyázott az unokájára. A fő probléma az volt, hogy kedvenc táncegyüttesem, akiknek a műsorát tavaly még pocakosan néztem meg, este 7 órára tette a kezdést, ami a mi szempontunkból rosszabb nem is lehetett volna, így aztán némi aggódással indultam neki az estének. Édesanyámnak mindent előkészítettem, a fürdetéshez való kellékeket, a pizsamát, a tejpépet, és a lelkére kötöttem, hogy ha elalszik a Mono, küldjön egy SMS-t. Ezután nyomtam egy jóéjt puszit Babócám buksijára, és útnak indultam. Szerencsére az üzenet fél 9-kor már meg is érkezett, úgyhogy az est további részében nem járt azon az agyam, hogy vajon milyen nehezen alszik-e el, hogy vajon megette-e életében először a tejpépet az anyatej helyett, és úgy egyáltalán hogy viseli, hogy az Édesanyja, azaz én nem a 2 méteres körzetében van.
Monomnak nagyon jó időérzéke van, hiszen pont akkor ébredt meg, amikor hazaírtam, így Édesanyám karján vár az ajtóban, és azzal a bizonyos vigyorral nézett rám, ami csak nekem jár. Én pedig megkönnyebbülve, és egy kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy nem áll meg a világ nélkülem. Így aztán Mono megette a rendes vacsoráját is, és békésen el is aludt a karjaimban.
Mivel ilyen jól sikerült az este, meg is állapítottam, hogy egy kis kikapcsolódás nekem is jár, úgyhogy több alkalmat fogok keresni, hogy egy kicsit eljárhassak szórakozni.
2012. június 24.
Bár eredetileg nem így terveztük a napot, de mivel ma is 30 fok volt, úgy gondoltam, hogy a Mononak is, és nekem is jobb a friss levegőn, és hazavittük Győrzámolyra Édesanyámat, és Jar-Jar kutyust. Ha pedig kocsival megyünk, akkor egy nagyobb bevásárlás is belefér, hiszem az autó elbírja. És bár a bevásárló listán nem szerepelt, Édesanyám meglátott egy szép ciklámen színű hintát, ami csak arra várt, hogy a kosarunkba kerüljön.
Hazaérve (merthogy nekem az is a haza) már csak azt kellett kitalálnunk, hova is szereljük fel. Jó családi szokás szerint a hinta helyének keresésére fűrésszel indultunk neki, hogy a megfelelő fán méretre vághassuk a megfelelő ágat, hogy a Mono hintácskáját be tudjuk üzemelni, és Pici Lányom birtokba vehesse.
Mono annyira élvezte a hintázást, hogy az sem zavarta, hogy leér a lába a fűbe, sőt kimondottan tetszett neki, pedig előtte nagyon figyelt, hogy a leterített plédről még csak véletlenül se másszon le, és minél magasabbra löktük a hintát, Babócám annál hangosabban nevetett, és csak a pocija korgása juttatta eszébe, hogy a nagy játék közben azért enni is kellene.
A nap szépséghibája, hogy amatőr és kezdő anyukaként elfelejtettem pelenkát vinni magunkkal, így aztán egy nagyobb baleset után kénytelenek voltunk hazajönni.
2012. június 30. - július 2.
Mini nyaralás Kistarcsán.
2012. július 3.
Mivel Édesanyám nálunk aludt, így sok-sok idő után moziba mentünk Minivel. Mono már egész jól megszokta, hogy néha nem én fektetem, minden a szokásos módon működött. Mozi előtt megszoptattam, ami közben most bealudt, így hagytuk is aludni. Aztán felébredt, akkor vacsorázott, fürdőt, játszott, majd elaludt. Mikor hazaértünk, még egyszer megetettem, és aludt is tovább.
2012. július 4.
Egy napos nyaralás a Balatonon.
2012. július 5.
Miután első körben nem voltunk túl szerencsések Mono füllyukasztásával kapcsolatban, hiszen az egyik kis fülecskéjébe rossz helyre lőtték a lyukat, és így egy hónap után ki is vettük a fülbevalót, és vártuk, hogy benöljön a lyuk, és elmúljon a duzzanat, ma végre újra két kicsi fülbevalóval büszkélkedhet.
2012. július 6-8.
Győrkőc fesztivál
Mivel már győrkőcös szülőnek mondhatjuk magunkat, ezért nem is volt kérdés, hogy feltérképezzük a belvárosban kialakított hatalmas játszóteret. Bár még Mono nem igazán tudta élvezni a sok-sok érdekes játékot, de Minivel nagyon jól szórakoztunk a sok kicsi önfeledten játszó csöppségen, míg Mono nézelődött, vagy éppen aludt a séta alatt.
Bevallom, már alig várom, hogy Monoval is lehessen játszani, mert szerintem ahogy nekem is, sok szülőnek csak alibi a gyerek ezeken a rendezvényeken, hogy újra gyereknek érezhessék magukat, de a csöppségek nélkül furán nézne ki, ha kipróbálnák a játékokat.
2012. július 11.
A hónap befejezéseként a szokásos havi méreckedésre mentünk a doktor nénihez, ahol szokás szerint teljesen el voltak ájulva Monotól. Meg lettünk dicsérve, hogy nagyon szépen fejlődik, formás, és hihetetlenül mozgékony. A doktor néni nem is nagyon tudta megvizsgálni, csak állás közben volt hajlandó pár pillanatra nyugton maradni.
Általánosságok:
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Az alvás továbbra is a mumust jelenti, így ha nem alszik be szopizás közben, akkor jön a kínlódás, és vagy elfárad, és valami természetellenes pózban kidől, vagy az idegeim nem bírják tovább, és akkor jön az altatás, az énekléssel, meséléssel, ringatással, és egyéb praktikákkal. Mostanában szigorú vagyok, hiszen a szakkönyvek azt mondják, hagyni kell sírni, hogy megtanuljon egyedül elaludni, és én hagyom is. Egy darabig. Aztán pedig megsajnálva szegényemet a sok sírás miatt elaltatom. Leginkább akkor szakad meg az anyai szívem, mikor álomba sírja magát, és még percekkel később is hüppög álmában.
Éjszakánként többször felébredt, gondolom mert szomjas volt, hiszen ebben a kánikulában bármit csináltam, akkor sem ment 31 fok alá a hőmérséklet a szobájában, de aztán pár korty után már aludt is tovább.
Az evésbe a kánikula kicsit bekavart, hiszen sokkal jobban kívánta a gyümölcsöt, az anyatejet, és a joghurtot, mint a főzeléket. Így aztán az új ételek kóstolása kicsit abbamaradt, de a megszokott ízekből egyre nagyobb mennyiségek fogynak.
A fürdetés a nagy melegben kész felüdülés volt Mono számára, ezért napjában többször is a fürdőszoba felé vettük az irányt, ahova leginkább már saját lábán-kezén közlekedik. Néha csak egy gyors zuhany, néha egy hosszabb pancsikolás Minivel, de ezektől függetlenül az esti rituálé nem változott.
Ügyeskedés - fejlődés:
Mono egyre stabilabban áll. Szinte egész nap mozog. Mászik, feláll, leguggol, feláll, leguggol, mászik, matat, mászik, feláll, áll, áll, leguggol, feláll, áll, áll.... Nem tudom, hogy van ennyi energiája, és irigylem, hogy még ilyen jók a rugói, hogy a térdeinek meg sem kottyan ennyi mozgás. Egy-egy pillanatra, ha elfeledkezik magáról, akkor már kapaszkodás nélkül is álldogál, aztán megdöbben, hogy ilyet is tud, és lecsüccsen.
Mono rájött, hogy van mutatóujja. Így mindent megpiszkál vele, és jól megfontolt, lassú mozdulattal nyúl a tárgyakhoz, amiket éppen kiszemelt magának, hogy a pici ujjával megérintse őket.
Legújabb szokása, ami nekem nagyon tetszik, hogy felhúzza a pici orrát, ha valami nem tetszik neki.
Mono felfedezte a függönyt. Odamászik az erkélyajtóhoz és hosszú perceken keresztül képes játszani a földig érő függönnyel. Simogatja, oda-vissza mászik alatta, és élvezi, ahogy a lenge anyag hozzáér, és azon keresztül kémleli a világot, miközben kacarászik és magyaráz.
Orvososdi:
Sajnos a szemhéj gyulladás újra előjött, de már nem vártam meg, hogy elterjedjen, ahogy észrevettem, mentünk is a doktor nénihez, hogy a jól bevált krémet felírja, és napokon belül szépen meg is gyógyult.
Kirándulós:
Mini június 29-én hazajött és egy hétig itthon is lesz, így aztán a szabadságot egy kistarcsai mini nyaralással kezdtük, hogy elmeneküljünk a panelból a 40 fok elől. A már megszokott időben, szombaton reggeli után indultunk, és első utunk az Elefániba vezetett, hogy Mono új babakocsit kapjon. Semmi bajom nem volt a régivel, azt leszámítva, hogy a gyártó remek marketing politikát folytatva a babakocsi sportrészét akkorára csinálta, mint egy tank, így aztán ha a kismama komfortosan akarja magát érezni, és a kocsiba a babakocsi mellé még egy bevásárlást is meg akar ejteni, vagy esetleg egy nyaralás alkalmával pár bőröndnek is be kell férnie a csomagtartóba, akkor kénytelen egy kisebb sport babakocsiba befektetni. De mivel mi márkahűek vagyunk, ezért most sem volt kérdés, hogy az Espiro Magic 4-et választottuk. Bár a hőn áhított zöld szín aztán megint csak álom marad, de Minivel praktikusági okokból végül egy szürke mellett döntöttünk, amit aztán a hétvége folyamán le is teszteltünk, mivel a "tankot" már nem is hoztuk magunkkal.
Mire Kistarcsára értünk, már közel volt a hőmérő a felrobbanáshoz, így aztán nem vesztegettük az időt, és kipróbáltuk a Nagypapa medencéjét, ráadtuk Monora a hosszú ideje depütálásra váró fürdőruhácskát, és belevetettük magunkat a hűsítő vízbe. Az első megdöbbenés után, hogy nem ér le a lába a vízben, hatalmas lubickolásba kezdett és azt hiszem ez órákig tudta volna folytatni, mi viszont egy kerti partira voltunk hivatalosak, úgyhogy hamar véget vetettünk a mókának, gondolván elsőre ennyi elég is volt.
A szülinapi kerti parti alatt szokásához híven angyalként viselkedett, és mindenkit elbűvölt, még az általam kritikus pontnak hitt alvással sem volt semmi probléma. A délutánt pedig ismételten lubickolással zártuk, így az esti alvással semmi gond nem volt, mert amellett, hogy vigyorgott és mászott egész nap, szerintem már alig várta, hogy ágyba kerüljön.
Másnap reggel Mini horgászni ment, mi pedig Jutka mamával a szokásos Asia Centeres shoppingolos kirándulásunkat ejtettük meg, és szokás szerint nem sokmindent vettünk. A délután pedig ismételten a fürdésé és a pihenésé volt.
Hétfőn délelőtt vettük az irányt hazafele, egy kis kitérővel az Ikeába és az Auchanba, hogy a szokásosan felkeresett helyek közül ezek se maradjanak ki. Itthon aztán a besötétített lakás ellenére 33 fok fogadott bennünket, így aztán Mini egyből klíma után nézett, amit remélhetőleg napokon belül be is szerelnek.
A nagy meleget csak valami vízparton lehet elviselni, így mi sem ültünk sokat a panelba, és kedden megjártuk a Balatont, mivel a Mononak is látni kellett. Egy ismerős kisgyerekes családdal mentünk, és nekik köszönhetően nem egy ismert és zsúfolt strandon kötöttünk ki, hanem egy eldugott, mégis kellemes, tiszta, árnyékos helyen táboroztunk le Sajkod közelében.
Először nagyon féltem a kirándulástól, hiszen egész nap a forróságban a szabadban, nincs megszokott ágyikó, ahol Mono aludhatna, bébiételt kell egész nap ennie, és a szoptatást is meg kell valahogy oldani. De mint utólag kiderült, minden aggodalmam alaptalan volt, hiszen Mono azonkívül, hogy hihetetlenül élvezte a Balatonban való fürdést, olyan volt, mint máskor. Annyit evett, amennyit szokott, és a szopizások után hatalmasakat aludt a friss levegőn. Így aztán már ezt is tudjuk, hogy akár nyaralni is nyugodt szívvel elmehetünk vele, hiszen ha betartjuk az alapvető szabályokat vele kapcsolatban, akkor az ő kialakult kis napirendjét semmi nem zavarhatja meg.
Miután hazaérve a lakásban még mindig szaunázni lehetett volna, így aztán Édesanyámat hazakísértük, és a Monoval Győrzámolyon is aludtunk, ahol kész felüdülés volt a házban lévő 24 fok. Mono pedig a fárasztó nap után szerintem alig várta, hogy végre valahol álomra hajthassa a fejét, nem nagyon foglalkozott vele, hogy az nem otthon van.
Divatolós:
Ebben a hőségben nem sokat foglalkoztunk a divattal. Inkább az volt a cél, hogy Mono minél könnyebben elviselje a nagy meleget. Itthon általában csak pelenkában volt, Édesanyámnál leginkább meztelenül, egyébként pedig a pelenkára csak egy bugyit és valami könnyű ruhácskát adtam rá, hogy ne melegítse a kis testét a body se.
Az apaságról:
Mono egyedi technikát fejlesztett ki az apjával való kapcsolattartásban. Reggelente már várja, hogy a szokott időbe telefonáljon neki, és ha éppen nem akkor hívja, amikor Mono számít rá, akkor mindent megtesz, hogy elérje a telefonomat. A csengőhangra már felfigyel, és boldogan mászik a telefonhoz, hogy lássa és hallja az apját. Ilyenkor mindig "megsimogatja" a pici ujjaival Mini arcát, és általában beszél is hozzá. Nagyon kíváncsi lennék, hogy vajon mit is mond neki.
Most, hogy Mini itthon volt szabadságon, a Mono ki is használta az alkalmat, és amikor csak lehetett, az apján mászott, és szinte elvárta, hogy napi 24 órában foglalkozzon vele, behozva az elmúlt 6 hónapot.
Mulatságos történet - Kellemest a hasznossal
Amikor kettesben vagyunk itthon Monoval, a fürdéshez én csak a "partról" asszisztálok, míg a Pici Lányom kipancsolja magát. Természetesen az, hogy én nem a fürdőkádban vagyok helyileg, nem óv meg attól, hogy ne legyek csurom vizes.
Most, hogy itthon volt Mini, és már a Mono is önállóan tud ülni, elérkezett a közös fürdések ideje.
Egyik este, hogy ne csak Mini játszhasson a kádban, én mentem fürödni a Monoval.
Javában megy a játék, már úszik a fürdőszoba, játékkal tele a kád, Mono nevetésétől ví
zhangzik a lakás, amikor a Picurom gondol egyet, kiesik minden játék a kezéből, és mászva elindul felém, felkapaszkodik a hasamon, és rácuppan a cicimre.
Úgy gondolta, ha már egyszer "kéznél vagyok", összeköti a kellemest a hasznossal, és egy úttal meg is vacsorázik.
Én meg az első döbbenet után jót nevettem Mono kreativitásán, és miután vettem a célzást, hogy "Anya, elég a játékból, jöhet a vacsi", gyorsan véget vetettünk a fürdésnek, hogy Csöppségem minél előbb rendes vacsorát kaphasson.
Most, hogy itthon volt Mini, és már a Mono is önállóan tud ülni, elérkezett a közös fürdések ideje.
Egyik este, hogy ne csak Mini játszhasson a kádban, én mentem fürödni a Monoval.
Javában megy a játék, már úszik a fürdőszoba, játékkal tele a kád, Mono nevetésétől ví
zhangzik a lakás, amikor a Picurom gondol egyet, kiesik minden játék a kezéből, és mászva elindul felém, felkapaszkodik a hasamon, és rácuppan a cicimre.
Úgy gondolta, ha már egyszer "kéznél vagyok", összeköti a kellemest a hasznossal, és egy úttal meg is vacsorázik.
Én meg az első döbbenet után jót nevettem Mono kreativitásán, és miután vettem a célzást, hogy "Anya, elég a játékból, jöhet a vacsi", gyorsan véget vetettünk a fürdésnek, hogy Csöppségem minél előbb rendes vacsorát kaphasson.
2012. július 10., kedd
Monokonyha 7. hónap
3-4 evőkanál zabpelyhet egy órára beáztatunk. Közben az almát megpucoljuk, kockára vágjuk, és feltesszük főni. Ha megpuhul, beletesszük a megpuhult zabpelyhet, majd ha kihűlt, pürésítjük. Étkezés előtt egy kevés banánt keverünk hozzá.
Mono tetszési index: 9
Póréhagymás cukkini főzelék krumplival:
A krumplit hámozzuk meg, vágjuk kockákra, és tegyük fel főni. A cukkininek vágjuk le a két végét, majd szeleteljük karikára (én első nekifutásra ezt is meghámoztam). A póréhagymából ízesítés céljából csak egy-két karikát vágjunk a zöld részéből. Mikor a krumpli már majdnem megpuhult, tegyük a vízbe a zsenge cukkini és hagyma darabokat. Főzzük készre, és turmixoljuk össze.
Mono tetszési index: 8 (ami főzelék esetében határozottan jó osztályzatnak számít, mert a kezdeti bizalmatlanság után lelkesen kanalazta)
A krumplit meghámozzuk, kockára vágjuk, majd feltesszük főzni. A jól megmosott salátaleveleket apróbb darabokra tépkedjük, majd ezt is a főzővízhez dobjuk, és megvárjuk, még megfonnyad. Ízesítésnek tettem bele egy darabka hagymaszárat, amit turmixolás előtt kivettem.
Mono tetszési index: 8 (amibe először azt hittem, hogy közrejátszott a nem kicsi éhségfaktor is, de mivel második próbálkozásra is bekanalazta, ezért sikernek könyveltem el)
Almaszószos csirke rizzsel
A csirkemellet megmossuk, felkockázzuk, és kevés olívaolajon egy kis majoránnával megpirítjuk. Közben a rizst, és a meghámozott, felkockázott almát kevés vízben megfőzzük, majd beletesszük a csirkemellet is, hogy tökéletesen megpuhuljon, végül pürésítjük.
Mono tetszési index: 7 (Én a csirkemellet nagyon száraznak találtam, legközelebb kipróbálom a csirkeszárnyat, vagy combot.)
Tökfőzelék
A rizst feltesszük főzni, majd a tököt megpucoljuk és apró kockákra vágjuk. Mikor a rizs már majdnem megpuhult, mellétesszük a tököt és egy kevés kaprot, és készre főzzük. Amikor minden megpuhult, a kaprot kivesszük belőle, és pürésítjük.
Mono tetszési index: 2 (Finoman szólva sem jött be neki, bár ha az én ízlésemet örökölte, nem is csodálom. Ezek után nagyon kíváncsi leszek, mit fog szólni a spenóthoz, de még a tökkel sem adtam fel a kóstoltatást.)
Almás kukoricakása
Egy edényben feltesszük a vizet főzni. Míg felforr, meghámozzuk és lereszeljük az almát. A forrásban lévő vízbe folyamatos keverés mellett beletesszük a kukoricadarát, és addig főzzük, míg meg nem puhul. A kész kásához hozzákeverjük az almapürét, és egy icipici fahéjjal ízesítjük.
Mono tetszési index: 9
(A maradék kukoricakásához (amibe még nem tettük bele az almát) hozzákevertem egy kis vajat, juhtúrót, sót és borsot, így remek vacsorám lett nekem is)
Zöldséges csirkemáj
A csirkemájat alaposan megmossuk, majd kisebb darabokra vágjuk, és kevés olajon picit megpirítjuk. Hozzáadunk egy kockára vágott sárgarépát, egy marék borsót és egy picit megpároljuk. Majd egy kevés rizzsel dúsítjuk, és felöntjük annyi vízzel, hogy a rizs megpuhuljon, végül pürésítjük.
Mono tetszési index: 7
(Azt hiszem, a nagy melegben nem nagyon kívánja a főtt ételt, így az átlagosnál kevesebbet evett, viszont azt jó ízűen)
Sóskafőzelék
A sóskát alaposan megmossuk, az erősebb szárakat eltávolítjuk, majd kevés vízben megfőzzük. Egy kisebb krumplit is megfőzünk, majd együtt egy csöppnyi olívaolajjal pürésítjük.
Mono tetszési index: 4 (Nem aratott túl nagy sikert, amin nagyon meglepődtem, hiszen nekem az egyik kedvencem, így a pocakban is sokat ehetett, de ezt is betudtam a melegnek.)
2012. július 2., hétfő
Mulatságos történet - Nyaralni indul a család
Mini kistarcsai nyaralásunk nem indult zökkenő mentesen. Ahogy az lenni szokott, 2 napos kirándulásunkhoz bepakoltam a gyerekszobát, hogy minden eshetőségre felkészüljek. Mini levitte a csomagokat a kocsiba, majd utolsó mozzanatként fogtam Monot is, és útnak indultunk. Azaz csak indultunk volna, amikor furcsa, addig nem hallott pittyegésre lettünk figyelmesek. Kerestük a hang forrását, amit Mini a háta mögül, én a kocsi elejéről hallottam, de a műszerfal nem mutatott semmit. Így aztán első utunk a szervizbe vezetett, hiszen pici babával 40 fokban mégsem indulunk el, ha rossz az autó.
Jött is a szerelő, felnyitotta a motorháztetőt, keresett-kutatott, de nem talált semmi rendelleneset, így aztán elkezdtünk újra hallgatózni. Így aztán közös erővel felfedeztük a gyerekülés elé tett táskát, aminek az aljában ott lapult a légzésfigyelő, ami véletlenül bekapcsolódott, így riadtan jelezte, hogy a gyerek nem vesz levegőt.
Természetesen Mono ez idő alatt nyugodtan játszott a gyerekülésben, észre sem véve a kis felfordulást.
Mi pedig jót nevettünk a bénázásunkon, és Minivel még napok után is azt emlegettük, hogy a szerelőnek biztos jó napot szereztünk, hiszen a hasát foghatta a nevetéstől az amatőrségünkön.
Jött is a szerelő, felnyitotta a motorháztetőt, keresett-kutatott, de nem talált semmi rendelleneset, így aztán elkezdtünk újra hallgatózni. Így aztán közös erővel felfedeztük a gyerekülés elé tett táskát, aminek az aljában ott lapult a légzésfigyelő, ami véletlenül bekapcsolódott, így riadtan jelezte, hogy a gyerek nem vesz levegőt.
Természetesen Mono ez idő alatt nyugodtan játszott a gyerekülésben, észre sem véve a kis felfordulást.
Mi pedig jót nevettünk a bénázásunkon, és Minivel még napok után is azt emlegettük, hogy a szerelőnek biztos jó napot szereztünk, hiszen a hasát foghatta a nevetéstől az amatőrségünkön.
2012. június 11., hétfő
6. hónap
Súly: 6640 g
Hossz: 65 cm
Fejkörfogat: 41 cm
Történések:
2012. május 14.
Talán az első éjszaka lett volna, amit Mono teljesen átalszik...
Bár a tankönyvek
szerint ennek már 3 hónapos kor után be kellett volna következnie, azonban a Kisasszony
a 7 órai fekvés után azóta is szinte három óránként evett.
Ma viszont a napok óta tartó kevés alvás
"meghozta" gyümölcsét, és végre kipihente magát.
Ebből következik, hogy akár én is aludhattam volna, de
úgy látszik a megszokás nem hagyott. Hajnali fél 4kor kipattantak a szemeim,
majd egyből a telefonom után nyúltam, amin megdöbbenve láttam, hogy Pici Lányom már több mind 8 órája békésen alszik. Egy gyors pillantás a
légzésfigyelőre, ami természetesem tökéletesen működött, majd a biztonság
kedvéért irány a babaszoba, hogy leellenőrizzem Babócámat, aki azt leszámítva,
hogy 180 fokban megfordult az ágyban, tényleg békésen aludt, betakargattam, majd
visszafeküdtem aludni.
Azaz csak aludtam volna, mert hogy így ébren már éreztem,
hogy az eddig eltelt időben való kimaradt szoptatástól olyan kemények lettek a
melleim, mint aki most plasztikáztatott, így aztán pont annyira fájt és feszült
is, mint a szülés utáni első hetekben. Így aztán vigyáz-fekvésben vártam, hogy
Monot felébressze a pocakja, és végre én is megkönnyebbüljek.
Mivel a hajnali látogatásommal megzavartam, hiszen ha már ott voltam, nem bírtam ki, hogy a betakargatás mellett meg ne simogassam, és ezzel ki is zökkentettem a mély alvásából, tehát alig fél órával ezután már nyöszörgött is, majd szinte félálomban töltötte meg a pocakját, és már aludtunk is tovább, egészen reggel fél 9-ig, tehát végre én is kipihenhettem magamat.
2012. május 18-19.
Kirándulás Kistarcsára.
2012. május 23.
Ma a védőnő járt nálunk, aki elvileg azért jött, hogy a Mono hozzátáplálásáról beszélgessünk, de mivel már egy hónapja eszik almát, és úgy gondolom hogy ebben a témában mindenki úgy jár el, ahogy jónak látja, sok minden újat nem tudott mondani. Még korábban vettem egy könyvet, Karin Knight és Tina Ruggiero Babakonyha, a világ legjobb receptjei címmel, és bár amerikai nézőpontokat közöl, nekem nagyon tetszenek a receptek, így aztán az internet, Édesanyám, és a saját tapasztalataim mellett ezt lesz az iránymutató Mono táplálása során.
És ha már a védőnő itt volt, Mono meg is mutatta új tudományát, így lelkesen kúszott, felült, sőt Édesanyámra kapaszkodva fel is állt, úgyhogy meg is állapítottuk, hogy a 6 hónapos státuszra már jó ideje teljesítette a feltételeket, és legalább 2 hónappal a kora előtt jár.
A látogatás végére aztán jól kifáradt, így a Mamához bújva aludt el, míg én kikísértem a védőnőt.
Míg Mono aludt, mi tettünk-vettünk Édesanyámmal, majd mikor hangokat hallva a gyerekszobából bementünk, Mono a kiságy rácsainak kapaszkodva egyedül feltérdelt, és boldogan nevetve nézelődött a rácsok között.
Így aztán meg is állapítottuk, hogy ha Mini hazajön, ismét költöztetheti egy szinttel lejjebb a kiságyat.
2012. május 25.
Annak idején, mikor a lakást vettük, a majdani gyerekszobát semleges színűre festettük, nem akartuk befolyásolni a természetet. Amúgy sem vagyok az a nagy rózsaszín, vagy kék párti. A függöny dekorálása után el is maradt a gyerekszoba barátságosabbá tétele, bár már a terhességem alatt kacérkodtam egy honlappal, ahonnan nagyon aranyos falmatricákat lehet rendelni.
Lassan fél év kellett hozzá, mire tényleg rá is szántam magam, és összeválogattam a falra szánt dekorációkat, hiszen Mono egyre kíváncsibb, és pelenkázás vagy mérlegelés közben sem árt, ha valami leköti a figyelmét.
Így aztán egy délután leültem a gép elé, és Dekor-Varázs honlapján összeszedtem a falra szánt matricákat, amik 3 nap alatt meg is érkeztek. Akkor Édesanyámmal fogtuk magunkat, az ebédlő asztalon megterveztük, mit hova szánunk, és már csak a ragasztás következett, ami a leírás szerint sokkal bonyolultabbnak tűnt, de aztán belejöttünk, mint kiskutya az ugatásba, és azt hiszem, ha lett volna még mit ragasztani, az egész szobát teleragasztgattuk volna, mert nagyon élveztük, és azt hiszem a szoba is sokkal barátságosabb lett. Mono pedig azonnal észrevette a változást (aludt, amíg csináltuk), és nagy csodálkozó szemekkel ismerkedett a figurákkal.
Mini azért annyira nem volt elragadtatva az ötletemtől (ezért is titokban készült, akkor, amikor nincs itthon, elvégre a kész művel már nem tud mit csinálni), mondván a falat tönkretettem, de azt hiszem, mire Mono megunja a dekorációt, éppen időszerű lesz egy festés is.
2012. május 26.
Anita barátnőm, és a vőlegénye látogatott meg minket, akikkel sajnos az esküvőnk óta nem találkoztunk. Most a közelgő esküvőjük, és természetesen a Mono remek alkalmat biztosított egy gyors találkozáshoz. És mivel az esküvő után általában baba is jön, ezért gyakorolhattak egy kicsit, bár Daninak már most nagyon jól állt a kezében a baba, hiszen két kisebb testvére is van. Anita meg majd belejön, hiszen a saját gyerekével úgyis másképp bánik az ember.
A látogatás után Monoval lefeküdtünk egy kicsit pihenni, mivel már nagyon nyűgös volt. Ő a kiságyba, én pedig a gyerekszobában lévő kanapéra. Egy kis idő elteltével zajokra lettem figyelmes, odanéztem, és Mono állt a kiságyban, és próbált közelebbi kapcsolatba kerülni az ágya fölött lógó manókkal. Ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttünk Minivel, hogy a manók és Mono biztonságának megóvása érdekében az ágy egy szinttel lejjebb helyezése nem tűr halasztást, és körülbelül 5 perccel később Mono már a "földszintről" szemlélte a világot.
2012. május 27.
A Mono első gyereknapja, amit először úgy terveztem, hogy állatkertbe megyünk, hiszen ez olyan tipikus gyereknapi program. Aztán Mini azt mondta, hogy majd elmegyünk máskor, most úgyis millióan vannak. Így jött a következő ötlet, egy séta és ebéd Komarnoban. Aztán fél úton Mininek eszébe jutott, hogy nemhogy euró nincs nála, de még jogosítvány, és személyigazolvány sem. Így aztán, ha már úgyis arra jártunk, kimentünk Győrzámolyra Édesanyámért, és megnéztük a gyereknapi programokat Győrben. Bár Mono szépen végigaludta, mi azért sétáltunk egyet, majd mivel mindegyikünk halat kívánt enni (Mononak meg nem sok beleszólása volt), így Gyirmóton kötöttünk ki az Aranyhal Étteremben, ahol nagyon finomat ettünk, Mono pedig szokásához híven ismét angyalként viselkedett, és levette a lábáról az étterem pincérjeit és vendégeit egyaránt.
2012. május 28.
A komarnoi kirándulás nem maradt el, csak egy nappal elhalasztottunk, így Pünkösd hétfőn indultunk neki, hogy Mono életében először, pocakon kívül is átlépje az országhatárt, és kiránduljon egyet. Bár az idő nem volt éppen tökéletes, hiszen esett is, fújt is, de mi nagyot sétáltunk, Mono pedig nagyot aludt.
A kirándulás után jött a jól megérdemelt ebéd, amit Mono szokásához híven végig mosolygott, és magyarázott mindennek és mindenkinek, ami a látóterébe került.
2012. május 29.
A mai nap úgy alakult, hogy az egész napos mászkálás után egy kicsit szabadulni akartam a város zajától, így hazakísértük Édesanyámat Győrzámolyra. Így aztán Mono kipróbálhatta a baldachin alatti alvást a kertben. Először nem ment egyszerűen, hiszen nem a madárcsicsergéshez van szokva, és nagyon sok érdekesség volt, amit szemügyre kellett venni, de aztán az álmosság győzött, és a szélcsengő csilingelése, a madarak éneke és a fák susogása mellett aludt délután.
Remélem tetszett neki a fák alatt a hűsben aludni, hiszen a meleg nyári napokon biztos sokszor menekülünk inkább a szabadba a panel lakásból.
Mire fél 7-kor hazaindultunk, már nagyon fáradt volt, így aztán gyorsan leraktam a játszószőnyegre, és már indultam is fürdővizet csinálni. Egyszer csak valami zajra lettem figyelmes a hátam mögött, és mikor hátranéztem a Pici Lányom a küszöbről nézett vissza rám.
Úgy látszik Mono ma kinőtte a nappalit, ahol már semmi érdekeset nem talált, így felfedező útra indult a lakásban, és most már még jobban oda kell rá figyelni, éppen mikor merre jár.
2012. június 3.
Bár a kiságy rácsaiba kapaszkodva Mono már pillanatok alatt feláll, és még arra is van ideje és energiája, hogy az egyik kezével valamit babráljon, ezidáig a "nagyvilágban" csak próbálkozott ezzel a mutatvánnyal. Leginkább a dohányzó asztalt nézi ki magának erre a célra, amitől én rettegek, hiszen hiába vannak védve a sarkai, azért mégis csak veszélyes egy baba számára. Ma viszont valamilyen megfontolásból mégsem az asztalt választotta, hanem a TV alatt lévő szekrényt. Párszor jól beverte a kicsi fejét, amit szó nélkül hagyott, pedig én már vártam, hogy keserves sírásban tör ki, hiszen akkorát koppant, hogy azt hittem betörik a szekrényajtó, de csak újra odakúszott, feltérdelt, majd nekirugaszkodott, és újra próbálkozott. Először csak egy pillanatra sikerült megállni, aztán mint egy sós zsák, el is borult, és akkor jött a sírás, ami azt hiszem nem is az ijedségnek vagy a fájdalomnak szólt, inkább a bosszúságnak, hogy nem úgy sikerült a mutatvány, ahogy elképzelte. De nem adta fel, és a következő próbálkozásnál már stabilan álldogált a szekrény mellett, és elégedetten mosolygott.
2012. június 6.
Szokásos havi látogatásunk a doktor néninél. Mono megkapta az e hónapra rendelt oltását, amit az eddigiekhez képest sokkal rosszabbul viselt. Gondolom már tudta, mi következik, mikor a védőnő lefogta a lábait, és előkerültek a zenélő állatkák. Szerencsére a sírást gyorsan elfojtották a színes játékok és az anyai ölelés.
A doktor néni most is nagyon megdicsérte Monot, hogy milyen szépen fejlődik, és szinte meg sem tudta vizsgálni, hiszen abban a pillanatban, hogy hasra fektette, már négykézlábra is állt, és elmászott a vizsgáló asztalon.
2012. június 8.
Mini ismét itthon volt hétvégén. Egy ismerősöm egyszer azt mondta, hogy ha 1-2 napra elmegy otthonról, akkor a gyereke már nem ismeri meg. Hát a Mono abban a pillanatban, hogy meglátta az apját elkezdett hangosan nevetni, amiért kicsit féltékeny is voltam, mert nekem ilyet sosem csinál. A délutánt sétával töltöttük a belvárosban, majd vacsorával az egyik kedvenc helyünkön, amit Mono szokás szerint átaludt, majd mosolyogva ébredt, és nézte a kacsákat.
2012. június 9.
Bár az idő nem volt éppen megfelelő, de ha már lett grillsütőnk, ki kellett próbálni. Így aztán Édesanyámnál töltöttük a napot, és végre hasznát vettük a hatalmas pajtának, hiszen az eső elől bevonulhattunk, hogy ott készüljön el az ebédünk. Egy jó grillpartihoz híven Édesanyámmal kuktáskodtunk, hogy aztán Mini megsüthesse az előkészített húst, és learassa a szakácsnak járó dicséreteket.
2012. június 11.
2012. május 18-19.
Kirándulás Kistarcsára.
2012. május 23.
Ma a védőnő járt nálunk, aki elvileg azért jött, hogy a Mono hozzátáplálásáról beszélgessünk, de mivel már egy hónapja eszik almát, és úgy gondolom hogy ebben a témában mindenki úgy jár el, ahogy jónak látja, sok minden újat nem tudott mondani. Még korábban vettem egy könyvet, Karin Knight és Tina Ruggiero Babakonyha, a világ legjobb receptjei címmel, és bár amerikai nézőpontokat közöl, nekem nagyon tetszenek a receptek, így aztán az internet, Édesanyám, és a saját tapasztalataim mellett ezt lesz az iránymutató Mono táplálása során.
És ha már a védőnő itt volt, Mono meg is mutatta új tudományát, így lelkesen kúszott, felült, sőt Édesanyámra kapaszkodva fel is állt, úgyhogy meg is állapítottuk, hogy a 6 hónapos státuszra már jó ideje teljesítette a feltételeket, és legalább 2 hónappal a kora előtt jár.
A látogatás végére aztán jól kifáradt, így a Mamához bújva aludt el, míg én kikísértem a védőnőt.
Míg Mono aludt, mi tettünk-vettünk Édesanyámmal, majd mikor hangokat hallva a gyerekszobából bementünk, Mono a kiságy rácsainak kapaszkodva egyedül feltérdelt, és boldogan nevetve nézelődött a rácsok között.
Így aztán meg is állapítottuk, hogy ha Mini hazajön, ismét költöztetheti egy szinttel lejjebb a kiságyat.
2012. május 25.
Annak idején, mikor a lakást vettük, a majdani gyerekszobát semleges színűre festettük, nem akartuk befolyásolni a természetet. Amúgy sem vagyok az a nagy rózsaszín, vagy kék párti. A függöny dekorálása után el is maradt a gyerekszoba barátságosabbá tétele, bár már a terhességem alatt kacérkodtam egy honlappal, ahonnan nagyon aranyos falmatricákat lehet rendelni.
Lassan fél év kellett hozzá, mire tényleg rá is szántam magam, és összeválogattam a falra szánt dekorációkat, hiszen Mono egyre kíváncsibb, és pelenkázás vagy mérlegelés közben sem árt, ha valami leköti a figyelmét.
Így aztán egy délután leültem a gép elé, és Dekor-Varázs honlapján összeszedtem a falra szánt matricákat, amik 3 nap alatt meg is érkeztek. Akkor Édesanyámmal fogtuk magunkat, az ebédlő asztalon megterveztük, mit hova szánunk, és már csak a ragasztás következett, ami a leírás szerint sokkal bonyolultabbnak tűnt, de aztán belejöttünk, mint kiskutya az ugatásba, és azt hiszem, ha lett volna még mit ragasztani, az egész szobát teleragasztgattuk volna, mert nagyon élveztük, és azt hiszem a szoba is sokkal barátságosabb lett. Mono pedig azonnal észrevette a változást (aludt, amíg csináltuk), és nagy csodálkozó szemekkel ismerkedett a figurákkal.
Mini azért annyira nem volt elragadtatva az ötletemtől (ezért is titokban készült, akkor, amikor nincs itthon, elvégre a kész művel már nem tud mit csinálni), mondván a falat tönkretettem, de azt hiszem, mire Mono megunja a dekorációt, éppen időszerű lesz egy festés is.
2012. május 26.
Anita barátnőm, és a vőlegénye látogatott meg minket, akikkel sajnos az esküvőnk óta nem találkoztunk. Most a közelgő esküvőjük, és természetesen a Mono remek alkalmat biztosított egy gyors találkozáshoz. És mivel az esküvő után általában baba is jön, ezért gyakorolhattak egy kicsit, bár Daninak már most nagyon jól állt a kezében a baba, hiszen két kisebb testvére is van. Anita meg majd belejön, hiszen a saját gyerekével úgyis másképp bánik az ember.
A látogatás után Monoval lefeküdtünk egy kicsit pihenni, mivel már nagyon nyűgös volt. Ő a kiságyba, én pedig a gyerekszobában lévő kanapéra. Egy kis idő elteltével zajokra lettem figyelmes, odanéztem, és Mono állt a kiságyban, és próbált közelebbi kapcsolatba kerülni az ágya fölött lógó manókkal. Ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttünk Minivel, hogy a manók és Mono biztonságának megóvása érdekében az ágy egy szinttel lejjebb helyezése nem tűr halasztást, és körülbelül 5 perccel később Mono már a "földszintről" szemlélte a világot.
2012. május 27.
A Mono első gyereknapja, amit először úgy terveztem, hogy állatkertbe megyünk, hiszen ez olyan tipikus gyereknapi program. Aztán Mini azt mondta, hogy majd elmegyünk máskor, most úgyis millióan vannak. Így jött a következő ötlet, egy séta és ebéd Komarnoban. Aztán fél úton Mininek eszébe jutott, hogy nemhogy euró nincs nála, de még jogosítvány, és személyigazolvány sem. Így aztán, ha már úgyis arra jártunk, kimentünk Győrzámolyra Édesanyámért, és megnéztük a gyereknapi programokat Győrben. Bár Mono szépen végigaludta, mi azért sétáltunk egyet, majd mivel mindegyikünk halat kívánt enni (Mononak meg nem sok beleszólása volt), így Gyirmóton kötöttünk ki az Aranyhal Étteremben, ahol nagyon finomat ettünk, Mono pedig szokásához híven ismét angyalként viselkedett, és levette a lábáról az étterem pincérjeit és vendégeit egyaránt.
2012. május 28.
A komarnoi kirándulás nem maradt el, csak egy nappal elhalasztottunk, így Pünkösd hétfőn indultunk neki, hogy Mono életében először, pocakon kívül is átlépje az országhatárt, és kiránduljon egyet. Bár az idő nem volt éppen tökéletes, hiszen esett is, fújt is, de mi nagyot sétáltunk, Mono pedig nagyot aludt.
A kirándulás után jött a jól megérdemelt ebéd, amit Mono szokásához híven végig mosolygott, és magyarázott mindennek és mindenkinek, ami a látóterébe került.
2012. május 29.
A mai nap úgy alakult, hogy az egész napos mászkálás után egy kicsit szabadulni akartam a város zajától, így hazakísértük Édesanyámat Győrzámolyra. Így aztán Mono kipróbálhatta a baldachin alatti alvást a kertben. Először nem ment egyszerűen, hiszen nem a madárcsicsergéshez van szokva, és nagyon sok érdekesség volt, amit szemügyre kellett venni, de aztán az álmosság győzött, és a szélcsengő csilingelése, a madarak éneke és a fák susogása mellett aludt délután.
Remélem tetszett neki a fák alatt a hűsben aludni, hiszen a meleg nyári napokon biztos sokszor menekülünk inkább a szabadba a panel lakásból.
Mire fél 7-kor hazaindultunk, már nagyon fáradt volt, így aztán gyorsan leraktam a játszószőnyegre, és már indultam is fürdővizet csinálni. Egyszer csak valami zajra lettem figyelmes a hátam mögött, és mikor hátranéztem a Pici Lányom a küszöbről nézett vissza rám.
Úgy látszik Mono ma kinőtte a nappalit, ahol már semmi érdekeset nem talált, így felfedező útra indult a lakásban, és most már még jobban oda kell rá figyelni, éppen mikor merre jár.
2012. június 3.
Bár a kiságy rácsaiba kapaszkodva Mono már pillanatok alatt feláll, és még arra is van ideje és energiája, hogy az egyik kezével valamit babráljon, ezidáig a "nagyvilágban" csak próbálkozott ezzel a mutatvánnyal. Leginkább a dohányzó asztalt nézi ki magának erre a célra, amitől én rettegek, hiszen hiába vannak védve a sarkai, azért mégis csak veszélyes egy baba számára. Ma viszont valamilyen megfontolásból mégsem az asztalt választotta, hanem a TV alatt lévő szekrényt. Párszor jól beverte a kicsi fejét, amit szó nélkül hagyott, pedig én már vártam, hogy keserves sírásban tör ki, hiszen akkorát koppant, hogy azt hittem betörik a szekrényajtó, de csak újra odakúszott, feltérdelt, majd nekirugaszkodott, és újra próbálkozott. Először csak egy pillanatra sikerült megállni, aztán mint egy sós zsák, el is borult, és akkor jött a sírás, ami azt hiszem nem is az ijedségnek vagy a fájdalomnak szólt, inkább a bosszúságnak, hogy nem úgy sikerült a mutatvány, ahogy elképzelte. De nem adta fel, és a következő próbálkozásnál már stabilan álldogált a szekrény mellett, és elégedetten mosolygott.
2012. június 6.
Szokásos havi látogatásunk a doktor néninél. Mono megkapta az e hónapra rendelt oltását, amit az eddigiekhez képest sokkal rosszabbul viselt. Gondolom már tudta, mi következik, mikor a védőnő lefogta a lábait, és előkerültek a zenélő állatkák. Szerencsére a sírást gyorsan elfojtották a színes játékok és az anyai ölelés.
A doktor néni most is nagyon megdicsérte Monot, hogy milyen szépen fejlődik, és szinte meg sem tudta vizsgálni, hiszen abban a pillanatban, hogy hasra fektette, már négykézlábra is állt, és elmászott a vizsgáló asztalon.
2012. június 8.
Mini ismét itthon volt hétvégén. Egy ismerősöm egyszer azt mondta, hogy ha 1-2 napra elmegy otthonról, akkor a gyereke már nem ismeri meg. Hát a Mono abban a pillanatban, hogy meglátta az apját elkezdett hangosan nevetni, amiért kicsit féltékeny is voltam, mert nekem ilyet sosem csinál. A délutánt sétával töltöttük a belvárosban, majd vacsorával az egyik kedvenc helyünkön, amit Mono szokás szerint átaludt, majd mosolyogva ébredt, és nézte a kacsákat.
2012. június 9.
Bár az idő nem volt éppen megfelelő, de ha már lett grillsütőnk, ki kellett próbálni. Így aztán Édesanyámnál töltöttük a napot, és végre hasznát vettük a hatalmas pajtának, hiszen az eső elől bevonulhattunk, hogy ott készüljön el az ebédünk. Egy jó grillpartihoz híven Édesanyámmal kuktáskodtunk, hogy aztán Mini megsüthesse az előkészített húst, és learassa a szakácsnak járó dicséreteket.
2012. június 11.
Mono fél éves lett. Sok időnek tűnik, mégis nagyon hamar elment, és elképesztő, hogy abból a pici, magatehetetlen újszülöttből ennyi idő alatt egy mozgékony kisember lett.
Általánosságok:
A tudomány: (innen)
Háton fekve jól meg tudja emelni a fejét, és gyakrabban sikerül hasra fordulnia. Szívesen játszik a kezével/lábával, különösen meztelenül. Felültelve pár másodpercig meg tudja tartani magát támaszték nélkül, minden irányban forog. Egyre gyakrabban vesz fel tárgyakat egyszerre két kézzel, már vannak kedvencei. Érdeklődéssel figyeli a tükörképét - tágra nyílt szemekkel bámulja, csacsog hozzá.
Szülők távollétére
félelemmel reagál / még nem tanulta meg, hogy nem örökre mentek el,
összezavarodik, világa értelmetlenné, üressé válik /, sír, idegenre nem
lehet rábízni, mert nem tud megnyugodni, kétségbeesett / az ok nem
elfordulás, hanem biztonságkeresés /. Vigasztaljuk és várjuk meg, amíg ő
maga kezdeményezi a "kommunikációt". Lassan kidugja orrocskáját, lopva
kipillant és ezzel meg is kezdődött az ismerkedés. Magyarázzuk el
vendégeinknek, ismerőseinknek, hogy a kicsi megijed, ha hangos
gügyögéssel rárontanak. Várjuk meg azonban, amíg a baba kifejezi
nemtetszését, mert ha már jó előre felkapjuk, amikor közeledik felé
valaki, mi sugalljuk neki a félelmet. Ha kezdettől fogva többen veszik
körül, általában kevésbé idegenkedik az ismeretlen arcoktól, szoktassuk
"nagyobb" társasághoz
Hüvelykujja és a kéz többi ujja között tudja tartani amit megfogott, esetleg már forgatja a csuklóját, feje és nyakizma erős. A keze
és a tárgy közötti távolságot már jól érzi, nem méricskél. Szeme mondja
meg neki, mekkora mozdulatot kell tennie, hogy elérje. Élvezi, ha párnákkal körbetéve ülhet, de ne hagyjuk így egyedül. Kinyújtott karjával megtámasztja felsőtestét, térdét maga alá húzza, előre-hátra hintázik. Ez a mászás első jele. Ha kezünkben tartva a talpa talajt ér ugráló mozdulatokat végez, behajlítja, majd kiegyenesíti térdeit. Minél
jobban ura testének, annál több örömet talál a térben való mozgásban.
Egyre intenzívebbé válik az apával való kapcsolata, az emelgetést,
magasba tartást, hancúrozást vidám sikítozással fogadja.
Természete is szerephez
jut. Vannak nyugodtabb, megfontoltabb gyerekek, akik hosszabb ideig
elvannak egyedül. Mások nyugtalanok, hajlamosak hirtelen mozdulatokra és
fokozottan igénylik a foglalkozást.
Megszűnik a búvárreflexe /
8 hónapos korig /- passzív, amikor álla alatt megtámasztjuk a fejét, és
a hátára fordul, amikor hason vízbe merítjük. Erőlködik, mintha meg
akarná ragadni a felnőtt kezét. Néha vizet nyel és köhög.
Térlátása tökéletes. Tanulja, hogyan kell megmarkolni valamit. Nyúl a tárgyért, megérinti, majd kinyújtott ujjait rákulcsolja, a kinyújtott mutatóujjban gyönyörködik.
Megjelentek szervezetében
a szilárd étel emésztéséhez szükséges enzimek, az anyatejen kívül más
táplálékra is szüksége van. Jelét adja, hogy egyes ételek jobban ízlenek
neki.
- annyi ételt adjunk, amennyit jóízűen megeszik, jelezni fog, amikor jóllakott, ne erőltessünk bele többet, mert állandó harc alakul ki közöttünk és megutálja az evést
- ha visszautasít egy ételt, iktassuk ki étrendjéből néhány hétre, majd újból próbáljuk adni
- ha néhány falat után abbahagyja, ne adjunk helyette mást, kedves, szemrehányást nem tartalmazó szavakkal fejezzük be az etetést
- ha babánk kis étkű, mindig csak keveset tegyünk a tányérjára. Így, ha elfogyott, újra lehet kínálni, nem éli át a "már megint maradt a tányéron" kudarcát
- amikor már csak a játék kedvéért turkál, vegyük el tőle az ennivalót és adjunk a kezébe játékot
- étkezések között ne töltsük meg a hasát nassolnivalóval
- annyi ételt adjunk, amennyit jóízűen megeszik, jelezni fog, amikor jóllakott, ne erőltessünk bele többet, mert állandó harc alakul ki közöttünk és megutálja az evést
- ha visszautasít egy ételt, iktassuk ki étrendjéből néhány hétre, majd újból próbáljuk adni
- ha néhány falat után abbahagyja, ne adjunk helyette mást, kedves, szemrehányást nem tartalmazó szavakkal fejezzük be az etetést
- ha babánk kis étkű, mindig csak keveset tegyünk a tányérjára. Így, ha elfogyott, újra lehet kínálni, nem éli át a "már megint maradt a tányéron" kudarcát
- amikor már csak a játék kedvéért turkál, vegyük el tőle az ennivalót és adjunk a kezébe játékot
- étkezések között ne töltsük meg a hasát nassolnivalóval
Születési súlyát megkétszerezi.
A barátkozás jelei: cibálja a hajat, megfogja az orrot, cirógatja az arcot, örömét leli más csecsemő társaságában.
A tárgyakat átveszi egyik kezéből a másikba, hasról hátra és visszafordul.
Sírásának okai / 1 éves
korig /: unatkozik, fél / pl. idegenektől /, csalódottság és frusztráció
- amikor elkezd mászni, fel akarja fedezni környezetét, de biztonsága
érdekében néha meg kell akadályoznunk veszélyes cselekedeteit, az is
előfordul, hogy nem elég erős és ügyes, ezért nem sikerül megvalósítania
elképzelését.
Ha szájához tartjuk a poharat, iszik belőle, az ujjával eszik és rágni kezd, játékból köhécsel. Utánozza a nyelvnyújtást, hangosan nevet. Ha bosszankodik, nyafog. Egyre inkább az anyanyelvre jellemző pl. két szótagos hangsorokat használ /pl. adah, ahgoo/ - ezt nevezzük gagyogásnak.
Megkezdődik a fogzás:
kibújnak az alsó középső metszőfogak / 10 hónapos korig /. A fog
áttörését megelőző 2-3 napon a baba nyugtalan, fokozottan nyáladzik,
éjszaka felriadhat és hőemelkedése is lehet, a fogínyen egy kis gyulladt
"udvar" képződik és egy kékes-átlátszó hólyag jelenik meg.
Fájdalomcsillapításként kenegessük az ínyt kamillás vattával, segít a
kifejezetten erre a célra gyártott rágóka is.
- ha már kibújtak az első fogak, esténként egy gézdarabbal tisztítsuk meg őket
- naponta adjunk fluort a kicsinek / az adagolást egyeztessük a gyerekorvossal, mivel az ivóvíz fluortartalmától függően, területenként más mennyiséget kell alkalmazni /.
- ha már kibújtak az első fogak, esténként egy gézdarabbal tisztítsuk meg őket
- naponta adjunk fluort a kicsinek / az adagolást egyeztessük a gyerekorvossal, mivel az ivóvíz fluortartalmától függően, területenként más mennyiséget kell alkalmazni /.
Ültessük vállunkra, jókedvre derül az új kilátástól, a szem felvette végleges színét.
A baba szája már elég
izmos ahhoz, hogy hézagmentesen tapadjon a mellbimbóra. Így nem nyel
annyi levegőt, s ezzel a büfiügy lezárul.
Napi alvásigénye
átlag 14 óra / ebből kb. 10 óra az éjjeli alvás /, az alvási időszakok
kezdenek meghatározott időpontokra korlátozódni.
- lefektetés után nem kell suttogni és lábujjhegyen járni, csakhogy a gyerek fel ne ébredjen. Jobb, ha lefektetés után is a normális mederben zajlik tovább az élet otthon, könnyen hozzászokik a gyerek. Emlékezzünk csak vissza gyermekkorunkra: ugye milyen megnyugtatóan hatottak ránk a családi élet megnyugtató neszei? A zajok eloszlathatják az ágyban kucorgó gyermek magányérzetét. A kicsiket jobban megriasztja a csönd, mint az ismerős hangok duruzsolása
- minden gyerekkel megesik, hogy valamilyen egyszerű oknál fogva felborul az alvási rendje /legkésőbb 4-5 éves korig/, ha éjjel felébred – várjunk egy kicsit, hátha újból elalszik, csendben menjünk be, ne beszéljünk hozzá, ne gyújtsunk villanyt /legfeljebb egy kislámpát/, ne etessük, szórakoztassuk. Lehet, hogy megkönnyítjük a mai éjszakánkat, de ne feledjük, hogy ha ezzel egyúttal megjutalmazzuk felébredéséért, rendszeressé válhat a probléma. Csendben simogassuk, de meg kell tanulnia önállóan elaludni. Próbáljuk kideríteni az álmatlanság okát / hasznos lehet alvási naplót vezetni néhány héten át, melynek segítségével a sok apró részletből összeáll a kép. Kiderülhet, hogy a felébredések kiszámítható rendszerességgel történnek stb./, hogy hatékony kezeléssel mielőbb megszüntethessük. Módszerünk eredményessége érdekében a fokozatosság elvét feltétlenül tartsuk szem előtt / pl. gyermekünk minden egyes felébredésekor kap egy pohár tejet, majd elringatjuk. Először az italt cseréljük vízre. Ha beletörődött, hagyjuk el a ringatást, csak a kezét fogjuk, amíg elszenderedik. Következő lépésben elhagyhatjuk a kézfogást, de maradjunk az ágya mellett /. Lehetséges okok:
- ha forgolódás közben lerúgja magról a takarót, fázni fog és felébredhet
- megérzi a családi légkör változásait, a szülőből áradó feszültséget
- egy-egy izgalmakban bővelkedő, mozgalmas nap után annyira fáradt, hogy nem tud elaludni
- bizonyos napközben fogyasztott ételek zavarják éjszakai nyugalmát /érdemes ezeket észben tartani/
- különböző betegségek, kellemetlenséggel, fájdalommal járó állapotok, többek között fogzás, mandulagyulladás, légcső- és hörghurut, nátha, pelenkakiütés, allergia stb. okozza a felriadást
- túlságosan átnedvesedett a pelenka / még a kifejezetten éjszakára ajánlott pelenkákat is célszerű nedvszívó réteggel kiegészíteni, ha reggelente túlságosan nedves a baba pelenkája /
Próbáljunk ki több módszert, de ne egy napig, legalább egy hétig alkalmazzuk, mielőtt valami újra rátérnénk, majd állapodjunk meg amellett, ami mind gyermekünknek, mind nekünk a legmegfelelőbb. Bárhogy határozunk is azonban, legyünk következetesek, ne változtassunk sűrűn a viselkedésünkön /pl. ha tehát egyik éjjel elringatjuk a gyereket, ezentúl is tegyük azt/. Egyet azonban semmiképp ne tegyünk: ne hagyjuk sírni éjszakáról éjszakára, ezzel növelve félelmét, bizonytalanságát, amitől egyre nehezebben fog tudni elaludni. A későbbiekben elutasításként fogja átélni, ha nem kelünk fel hozzá, ráadásul a probléma csak súlyosbodik. Ha érzi nyugalmunkat, hamarabb nyugszik meg, alszik el.
A korai ébredés okai lehetnek: a szoba túlzott világossága, beáramló napsütés stb. Legyen az ágyában játék, amivel elfoglalhatja magát. Valódi, élményeket is feldolgozó – valószínűleg a felnőttekéhez hasonló - álmai vannak.
- lefektetés után nem kell suttogni és lábujjhegyen járni, csakhogy a gyerek fel ne ébredjen. Jobb, ha lefektetés után is a normális mederben zajlik tovább az élet otthon, könnyen hozzászokik a gyerek. Emlékezzünk csak vissza gyermekkorunkra: ugye milyen megnyugtatóan hatottak ránk a családi élet megnyugtató neszei? A zajok eloszlathatják az ágyban kucorgó gyermek magányérzetét. A kicsiket jobban megriasztja a csönd, mint az ismerős hangok duruzsolása
- minden gyerekkel megesik, hogy valamilyen egyszerű oknál fogva felborul az alvási rendje /legkésőbb 4-5 éves korig/, ha éjjel felébred – várjunk egy kicsit, hátha újból elalszik, csendben menjünk be, ne beszéljünk hozzá, ne gyújtsunk villanyt /legfeljebb egy kislámpát/, ne etessük, szórakoztassuk. Lehet, hogy megkönnyítjük a mai éjszakánkat, de ne feledjük, hogy ha ezzel egyúttal megjutalmazzuk felébredéséért, rendszeressé válhat a probléma. Csendben simogassuk, de meg kell tanulnia önállóan elaludni. Próbáljuk kideríteni az álmatlanság okát / hasznos lehet alvási naplót vezetni néhány héten át, melynek segítségével a sok apró részletből összeáll a kép. Kiderülhet, hogy a felébredések kiszámítható rendszerességgel történnek stb./, hogy hatékony kezeléssel mielőbb megszüntethessük. Módszerünk eredményessége érdekében a fokozatosság elvét feltétlenül tartsuk szem előtt / pl. gyermekünk minden egyes felébredésekor kap egy pohár tejet, majd elringatjuk. Először az italt cseréljük vízre. Ha beletörődött, hagyjuk el a ringatást, csak a kezét fogjuk, amíg elszenderedik. Következő lépésben elhagyhatjuk a kézfogást, de maradjunk az ágya mellett /. Lehetséges okok:
- ha forgolódás közben lerúgja magról a takarót, fázni fog és felébredhet
- megérzi a családi légkör változásait, a szülőből áradó feszültséget
- egy-egy izgalmakban bővelkedő, mozgalmas nap után annyira fáradt, hogy nem tud elaludni
- bizonyos napközben fogyasztott ételek zavarják éjszakai nyugalmát /érdemes ezeket észben tartani/
- különböző betegségek, kellemetlenséggel, fájdalommal járó állapotok, többek között fogzás, mandulagyulladás, légcső- és hörghurut, nátha, pelenkakiütés, allergia stb. okozza a felriadást
- túlságosan átnedvesedett a pelenka / még a kifejezetten éjszakára ajánlott pelenkákat is célszerű nedvszívó réteggel kiegészíteni, ha reggelente túlságosan nedves a baba pelenkája /
Próbáljunk ki több módszert, de ne egy napig, legalább egy hétig alkalmazzuk, mielőtt valami újra rátérnénk, majd állapodjunk meg amellett, ami mind gyermekünknek, mind nekünk a legmegfelelőbb. Bárhogy határozunk is azonban, legyünk következetesek, ne változtassunk sűrűn a viselkedésünkön /pl. ha tehát egyik éjjel elringatjuk a gyereket, ezentúl is tegyük azt/. Egyet azonban semmiképp ne tegyünk: ne hagyjuk sírni éjszakáról éjszakára, ezzel növelve félelmét, bizonytalanságát, amitől egyre nehezebben fog tudni elaludni. A későbbiekben elutasításként fogja átélni, ha nem kelünk fel hozzá, ráadásul a probléma csak súlyosbodik. Ha érzi nyugalmunkat, hamarabb nyugszik meg, alszik el.
A korai ébredés okai lehetnek: a szoba túlzott világossága, beáramló napsütés stb. Legyen az ágyában játék, amivel elfoglalhatja magát. Valódi, élményeket is feldolgozó – valószínűleg a felnőttekéhez hasonló - álmai vannak.
Ha a szülő megszólítja, megszakítja gőgicsélését és fülel. Akkor is felismeri a hangot, ha a beszélőt nem látja. Váltogatja a hangerőt, a hangmagasságot és a ritmust.
kezdi megkülönböztetni magát a külvilágtól, felfedezte önmagát, “kész egyéniség”. Hagyjuk,
hogy minél több dologra egyedül jöjjön rá. Ha mindenben segítjük a
feladatok megoldása során, akkor éppen azt vesszük el tőle, ami értelmi
fejlődése szempontjából a legfontosabb. Egészen másfajta tudásra tesz
szert, ha önálló kísérletek révén jut el valamihez, mint ha készen kapja
a megoldást. Felismeri, hogy anyja, rajta kívül létező lény. Az autóban a hátsó ülésre helyezzük a gyermekülést.
Megkaphatja a HIB oltás második adagját.
Játékai:
törhetetlen tükör, zenélő doboz, csengő hangot adó játék, felhúzható
zenélő játék, "mindentudó" játék gombok, fogantyúk kezelése különböző
hangok kíséretében, tárgyak nyílással vagy réssel, ahova be tudja dugni
az ujját, játék, aminek nyele van, hogy meg tudja fogni",
fürdőkádjátékok", félig, majd egészen eldugott dolgok keresése,
tornázás, lassanként megkedveli az izgalmas meglepetéseket tartogató
játékokat /pl. térdünkön lovagoltatjuk, majd "hátraejtjük", feldobáljuk a
levegőbe/. A háztartásban fellelhető veszélytelen tárgyak: kulcstartó, kis tölcsér, szita, tálca, műanyag edények, krémes tégelyek, samponos és öblítős flakonok, szabócenti, műanyag jégkockatartó, habverő, konyhai papírtörölköző vagy vécépapír kartonhengere, üres cérnaorsó, tányéralátét, műanyag kekszformák stb.
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Úgy tűnik, hogy a hónap eleji majdnem átaludt éjszaka nem volt véletlen, mert azóta szinte minden éjszakát átalszunk. Kezdetben furcsa volt, ás én még megébredtem, vagy inkább a feszülő melleim felébresztettek, de idővel hozzászoktam, és nagyon kellemes egyhuzamban 6-7 órát aludni, és csak hajnalban, 5-6 óra fele ébredni, majd Mono 10 perc alatt jól lakik, és még szunyókálunk 8-ig. Bár már nagyon megszoktam a 3 óránkénti etetéseket, és hogy éjjel egyszer még fel kell kelnem, de azért nagyon jól esik végre átaludni az éjszakát, és ez a kedvemen, energiámon is nagyon meglátszik. Mono pedig mintha észre sem vette volna a változást, ugyanolyan mosolygósan ébred, mint mikor 3 óránként evett. Egyik reggel nagyon szívesen lemérném, hogy mennyit eszik egy átaludt éjszaka után, de ilyenkor nincs szívem húzni még az időt az amúgy sem egyszerű mérlegeléssel, mikor az első kortyoknál hallom, hogy szinte üres a pocak (lemértem: 250 ml)
A nyugodt elalvást csak az befolyásolja, hogy mióta Mono áll, azóta mindenhol és mindig csak állna. Ezzel viszont az a baj, hogy elfárad, és akkor még nem mindig tud leülni, aludni pedig pláne nem, és akkor jön a sírás. És hiába fektetem el, egy pillanattal később már ismét a rácsokba kapaszkodva kémleli a világot. Sajnos arra még nem jött rá, hogy állva nem lehet aludni, így csak teljesen elfáradva, kisírt szemekkel tud elaludni, persze ilyenkor legtöbbször a karomban, mert nem tudom elviselni, ahogy keservesen sír, és ennek az a vége, hogy elringatom.
Az evés terén is történtek változások. Nyilván az átaludt éjszaka egy, esetleg kettő kimaradt evést jelent, így a szopizások száma 7-ről 5-re csökkent. Bár kezdetben a gyümölcs adagolása kicsit összevissza volt, hiszen éppen napirendtől, alvásoktól, gyümölcs lététől vagy nem lététől függött, most már egész jól beállt a rend ezen a téren is. Délelőtt egy kis gyümölcs, ami után már nem is mindig akar szopizni, délben pedig főzelék, ami jelenleg még csak a sárgarépa pürében merül ki, de a választék folyamatosan bővülni fog. Aztán ha délelőtt nem fogyott el a gyümölcsadag, akkor délután újrapróbálkozunk. Szerencsére nagyon úgy tűnik, hogy nagyon tetszik neki a kanalazás, és az ételek is, bár erre az evésre is igaz, hogy csak akkor fog enni, ha tényleg éhes, amúgy csak maszatolás, és szenvedés az etetés.
A fürdés továbbra is csupa móka és szórakozás. A játék még inkább élvezetes lett a vízben, mióta Mono biztosan tud ülni, így már az új barátokkal (kacsával, hallal, rákkal és teknősbékával) is hosszabban tud játszani, és a kádban is még nagyobb csobogást tud művelni.
Ügyeskedés - fejlődés:
Ezen a téren hatalmas az előrelépés. Valamiért Mononk úgy gondolta, hogy a normális esetben 3-4 hónap alatt bekövetkező fejlődéseket ő letudja alig 2 hét alatt. Kistarcsai kirándulásunk alatt négykézlábra állt, aztán napokon belül felült, feltérdelt, majd felállt, és elkezdett mászni. Ebből következik, hogy a világ felfedezésére indul minden olyan pillanatban, amikor nem alszik, sőt néha még alvás közben sem hagyja nyugodni a kíváncsiság. Mivel minden próbálkozásunk ellenére a lakás elég sok veszélyforrást rejt, még olyanok is, amikre mi nem is gondoltunk.
Orvososdi:
Szerencsére a kötelező orvosi látogatáson kívül semmilyen említésre méltó esemény nem történt.
Kirándulós:
Ebben a hónapban sem volt kilométer hiányunk, hiszen egy kistarcsai hétvége, és egy komarnoi kirándulás is belefért.
A kistarcsai hétvége alkalmával a kellemest összekötöttük a hasznossal, és útba ejtettük kedvenc bababoltunkat, hogy Mononak beszerezzük az etetéshez nélkülözhetetlen etetőszéket, amit aztán ki is próbáltunk, persze némi humorral fűszerezve:
Divatolós:
Mivel a nyár még mindig várat magára, ezért a szép nyári ruháink még mindig a szekrényben pihennek, és itt jogos a többes szám, mert már én is szívesen felvenném azokat a ruhákat, amiktől egy évvel ezelőtt könnyes búcsút vettem, gondolván már sosem fognak rám jönni, de szerencsére a genetika, a szoptatás, és a lényegében egyedüli gyereknevelés ebbe beleszólt, és mondhatni vékonyabb vagyok, mint lánykoromban.
Az anyaságról:
Bár egy időre a sok új és érdekes dolog mellett háttérbe szorultam, és csak akkor volt rám szükség, ha korgott a poci, vagy tele volt a pelus, most úgy érzem, ismét az Anya-Isten lett a Főistenség Mononk életében. Most viszont Anya-Isten inkább a biztonságot jelenti, mint a kaját. Hogy Mono élvezettel vetette bele a kanalazásba, a pocakról tulajdonképpen más is tud gondoskodni, de talán most jobban igaz a mondás, hogy "Anya csak egy van", és ha már van, akkor mindig a Mono látóterében kell lennie, különben Babócám elveszettnek érzi magát, és ha idővel Anya-Isten nem jelenik meg, akkor Mono keserves sírással adja tudtomra, hogy most már hiányzom neki.
Mivel a szopizások száma csökkent, ezért a testi kontaktus is kevesebb, így úgy érzem, ilyenkor még inkább bújik, és a kicsi kezével simogat, kihasználva, hogy közel vagyok hozzá.
2012. június 5., kedd
Monokonyha 6.hónap
Mikor Mono megszületett, elhatároztam, hogy a tankönyvileg javasolt 6 hónapos koráig kizárólag szoptatni fogom. Aztán körülbelül a célként kijelölt dátum előtt egy hónappal, mikor Mono nem túl lelkesen szopizott, bűnbe estem, és az almával elindultunk a kanalazás rögös útján.
Mikor elérkezett az a bizonyos 5,5 hónap, amikor már hivatalosan is kapnia kell valami lisztfélét, megkezdtük a tudatos hozzátáplálást.
És akkor az e hónapban kipróbált receptek és a tetszési indexük (1-től 10-ig):
Az alapok:
Almapüré:
1 közepes alma pürésítve
Mono tetszési index: 6
Mono tetszési index: 4 (önmagában fogyasztva nem sok íze van)
Banán püré:
1/2 banán pürésítve
Mono tetszési index: 7
Sütőtök püré:
1/4 sütőtök megsütve, pürésítve
Mono tetszési: 6
És ezek kombinációi:
- Almapüré keksszel
Mono tetszési index: 7 (keksszel határozottan jobban ízlik)
- Almapüré sárgarépalével (HIPP sárgarépa)
Mono tetszési index: 6
- Almapüré avokádóval
Mono tetszési index: 6 (az avokádó nem sok vizet zavar)
- Banánpüré keksszel
Mono tetszési index: 7
- Alma-banán püré
Mono tetszési index: 7
- Alma-banán püré keksszel
Mono tetszési index: 8 (csupa finomság egy kiskanálon)
Főzelékek:
Sárgarépa püré:
2 db sárgarépát kevés vízben megpároljuk, majd összeturmixoljuk.
Mono tetszési index: 7
Almaszósz krumplival:
1 db krumplit megtisztítjuk, feldaraboljuk és elkezdjük főzni. 1 db almát megtisztítunk és feldaraboljuk. Mielőtt a krumpli teljesen megpuhulna mellétesszük az almát is. Ha megpuhultak, összeturmixoljuk őket.
Mono tetszési index: 2 (a videot elnézve, lehet, hogy negatív számot kellene adni neki, de még újra próbálkozunk)
Mikor elérkezett az a bizonyos 5,5 hónap, amikor már hivatalosan is kapnia kell valami lisztfélét, megkezdtük a tudatos hozzátáplálást.
És akkor az e hónapban kipróbált receptek és a tetszési indexük (1-től 10-ig):
Az alapok:
Almapüré:
1 közepes alma pürésítve
Mono tetszési index: 6
Avokádó püré:
1/4 avokádó pürésítveMono tetszési index: 4 (önmagában fogyasztva nem sok íze van)
Banán püré:
1/2 banán pürésítve
Mono tetszési index: 7
Sütőtök püré:
1/4 sütőtök megsütve, pürésítve
Mono tetszési: 6
És ezek kombinációi:
- Almapüré keksszel
Mono tetszési index: 7 (keksszel határozottan jobban ízlik)
- Almapüré sárgarépalével (HIPP sárgarépa)
Mono tetszési index: 6
- Almapüré avokádóval
Mono tetszési index: 6 (az avokádó nem sok vizet zavar)
- Banánpüré keksszel
Mono tetszési index: 7
- Alma-banán püré
Mono tetszési index: 7
- Alma-banán püré keksszel
Mono tetszési index: 8 (csupa finomság egy kiskanálon)
Főzelékek:
Sárgarépa püré:
2 db sárgarépát kevés vízben megpároljuk, majd összeturmixoljuk.
Mono tetszési index: 7
Almaszósz krumplival:
1 db krumplit megtisztítjuk, feldaraboljuk és elkezdjük főzni. 1 db almát megtisztítunk és feldaraboljuk. Mielőtt a krumpli teljesen megpuhulna mellétesszük az almát is. Ha megpuhultak, összeturmixoljuk őket.
Mono tetszési index: 2 (a videot elnézve, lehet, hogy negatív számot kellene adni neki, de még újra próbálkozunk)
Mono és az almaszósz krumplival
Almás tejberizs:
Az almát kis kockákra vágjuk, majd kevés vízbe főzni kezdjük. Hozzáadunk egy marék rizst. Puhára főzzük, majd pürésítjük.
Mono tetszési index: 9 (a hónap kedvence)
Zöldborsó főzelék krumplival:
1 db krumplit és egy marék zöldborsót puhára főzünk, majd pürésítjük.
Mono tetszési index: 5 (az almaszószos krumplis kísérlet után én sokkal rosszabbra számítottam)
Természetesen mindenhez lehet adni anyatejet, vagy tápszert, de mivel én megpróbáltam, de Mononak nem jött be a fagyasztott anyatej íze, így ki is öntöttem a készleteimet. Ami rossz, hiszen hiába gyűjtögettem, de jó, mert majdnem egy egész fióknyi hely lett a hűtőszekrényemben, amit most a fagyasztott babaételek váltanak majd fel.
Jelenleg a hozzátáplálás a szopizáshoz hasonlóan igény szerinti. Megkínálom tízóraira, ebédre és uzsonnára, valamint fürdés előtt is, de nincs egy meghatározott mennyiség, amit mindenképpen el kell fogyasztania. A kanalazás után még felajánlom neki a lehetőséget szopizásra (kivéve a fürdés előtti evésnél), de általában csak ebéd után vesz igénybe egy kis kiegészítést. Hajnalban, reggel és fürdés után még továbbra is az anyatej maradt Mono éhségének csillapítására.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
