Kipróbáltuk - Vizes játszótér Győrben

Alig egy hete adták el a Bisinger sétányon az ország legnagyobb vizes játszóterét, így ma érkezett el a napja, hogy mi is leteszteljük.
Mivel víz, ezért felkészültem és vittem magammal törölközőt, és új szerelést is Csemetémnek.
Bár sokan írták a facebookon, hogy fürdőruhában vannak a gyerekek a játszótéren, én azért úgy gondoltam, hogy a város kellős közepén egy játszótérre talán nem a fürdőruha a megfelelő viselet.
A játszótéren sokan voltak, de hát még újdonság, így nem is csoda.
Nagyon sok anyuka tényleg mini-strandként fogja fel a dolgot, hiszen pokróccal, hűtőtáskával telepedtek le a játszótér területén lévő füves részen.
A hely valóban szépen kialakított, bár még új, úgyhogy még jó, hogy szép. Víz az van dögivel, folyik is erre-arra, a gyerekek pancsolnak benne, és mindenki csurom vizes. Szülők számára vannak padok, pihenők.
Amit hiányoltam, azok a játékok. Mert jó, hogy folyik a víz, van egy-két zsilip, pár szökőkút-féle, egy vízágyú, de ha már ennyi pénzt beleöltek a város nagy emberei, akkor igazán tervezhették volna úgy, hogy a vízzel kapcsolatos fizikai kísérleteket is belecsempésszék a játszótérbe.
Azonkívül hiányoltam egy felügyelőt, aki mind a rendre, mind a gyerekek biztonságára ügyelne, vagy legalább segítségre lenne, ha baj van, hiszen rengeteg gyerek, az egész játszótér kőből van, a víz miatt csúszhat.... Én végig attól rettegtem, hogy Regina elcsúszik, és beveri a fejét egy éles kőbe.
És bár nem vagyok fajgyűlölő, de a kisebbség innen sem hiányozhatott, és volt pár tizenéves, akik a 2-3 évesek között rohangáltak, és vödörrel locsolták egymást. És nagyon sokáig nem is volt egy jól megtermett apuka, aki rájuk szólt volna.

Szóval kipróbáltuk, Reginának tetszett, tetőtől talpig vizes lett, de attól tartok nem fog a kedvenceink közé tartozni.
Az ötlet alapvetően jó, főleg, hogy talán ezentúl nem a Széchenyi téri szökőkútban pancsolnak a gyerekek, de a kivitelezésen még finomíthattak volna a tervezők.

19. hónap

Méretek:

Súly:10,6 kg (felnőtt mérlegen mérve)

Történések:
Sok kicsi bejegyzés tanúskodik róla ebben a hónapban.


 Általánosságok:


Ügyeskedés - fejlődés:
A beszédfejlődés terén mindenképpen nagy az előrelépés. Egyre több szót használ, és amikor éppen nem értelmes szavakat mondogat, akkor halandzsázik megállás nélkül. Nagyon sok szót próbál meg utánozni, de még elég kevés érthető belőle.

Az evéssel eddig sem volt probléma, de most, ahogy mondani szoktam, egy nap csak egyszer eszik: reggeltől estig.
És pontosan tudja, hogy mit akar enni. A sajtot tökéletesen mutatja jelbeszéddel, az almát mondja, bár a barackra is almát mond.
A dédinél pontosan tudja, hol van a málna, leszedi, majd viszi a csaphoz, hogy megmossa, majd bekaphassa.
Amikor a hűtőhöz húz, mutatja, hogy emeljem fel, kinyitom a hűtőt, és már nyúl is a joghurthoz. Leteszem, viszi az asztalhoz, majd mutatja, hogy tegyem a székébe, és már kanalazza is.

Olyan élvezettel tud enni, hogy az ember megéhezik mellette. Nagyon ügyesen kanalaz, a szilárd ételeket pedig villával eszi.

Jelek, amiket használ:
Azt hiszem, lassan elfelejthetjük a kommunikáció ezen formáját. Még mutogat, ha nagyon ki akar fejezni valamit, amit szavakkal még nem tud, mutogat, ha nagyon kérem, hogy mutogassa el, mit akar, és mutogat és beszél egyszerre, de gyakorlatilag az egész napja a folyamatos beszédből áll, amit hol értek, hol nem.


Szókincs: 
- ninni-ninni, ami annyit jelent, inni, és mellé mutatja is, ha esetleg nem érteném. A legcukibb, amikor éppen úton vagyunk, és egyszer csak eszébe jut, hogy szomjas. És akkor jön az a kétségbe esett hang, heves mutogatás, és csak hajtogatja, hogy ninni-ninni. Imádom. Na nem azt, hogy szomjas a gyerekem, hanem ahogy a tudtomra adja.
- tej-ci, szintén mondja is, és mutatja is. Főleg este, fürdés után, de éjjel, ha felébred, és reggel is ez szokott lenni az első szava, ha felébred.
- mé-mé, vagyis még-még. Mivel még nem teljesen egyértelmű, mit is akar, a biztonság kedvéért, mutatja is.
- Anya, cici ott. Lényegében egy egész mondatot alkotott. De ami még meglepőbb, hogy egyik nap odajött hozzám, felhúzta a pólóm, rámutatott a mellemre, és elhangzott az előbbi mondat. Hogy honnan, mikor, és hogyan hallotta, és tudta meg, hogy miről van szó, az számomra rejtély, mert én nem is mutogattam, és nem is mondtam neki. Jó, nyilván kicsinek elég sokáig szoros kapcsolatban állt ezzel a testrészemmel, de hogy emlékezzen rá...
- vau-vau, a kutya Regina általi megnevezése
- papa ci, azaz Apa cipője. Egy olyan alkalommal mondta, amikor sétálni indultunk, és ő türelmetlenül várta, hogy Apa is felvegye a cipőjét. Megfogta, és vitte Apához, hogy minél előbb indulhassunk.
- bá-csi, lényegében mindenki bácsi egy 15 éves kamaszfiúnál idősebb
- nénni, ugyanaz érvényes, mint a bácsikra, bár a mai fiataloknál elég nehéz behatárolni ezt az életkort
- épics, ahogy már megírtam, a Györkőc Fesztivál szüleménye, azóta mindent építünk. Kockát, legót, könyveket, mindent, amit össze lehet szerelni, vagy egymásra lehet tenni.
- paci, először a Mamánál mondta, egy, az utcában elsétáló lóra, aztán a Györkőc Fesztiválon mini farmon már felismerte, és szinte el sem lehetett mozdítani mellőle.
- Pa-kó, azaz Palkó, Blanka néni kutyája
- fincsi, egy őszibarack krémlevesre mondta először. Bár a kiejtés még nem tökéletes, de úgy, ahogy ő mondja, képtelenség leírni.
- Apáé. Mostanában minden Apáé. Erről azért remélem leszokik, és Anyáé is lesz valami.
- teji - tea. A legújabb szó, amit nyilvánvalóan egy tea főzésnél tanul. Nagyon aranyos volt, mert mikor Apa hazajött, újságolta neki, hogy "Apa teji", magyarul főztünk Apának teát, de Apának még szótár kell a lányához.
- cice, azaz cica. Nagyon szereti mutatni, most már mondja is, amit egy könyvben látott kép után kezdett el.



Orvososdi:
Bár doktor néninél csak a bárányhimlő elleni oltás miatt voltunk még a hónap elején, azért betegség terén nem unatkoztunk. Voltak pöttyök, kétféle is, aztán Pici Lányom szeme csipásodott jó darabig, de szerencsére nagyobb gond nélkül túléltük a hónapot.



Az anyaságról:
Nem tudom, tudok-e még újdonságot mondani. Egyszerűen imádom. Hajnalban, amikor felébred, és még félálomban az első szava az, hogy "Anya". Mikor valami baja van, és szalad hozzám, hogy átöleljen. Mikor nem tud aludni éjszaka, és fáradtan bújik hozzám, hogy álomba simogassam. Mikor odajön hozzám, és csak úgy megsimogatja az arcom, és puszit ad.
Persze voltak olyan napok, amikor belebújt a kisördög, és alig vártam, hogy vége legyen a napnak, és menjen aludni, és kicsit nélküle legyek, de azt hiszem, másfél év után ez már normális is. Vagy ha nem, akkor lehet, hogy rossz anya vagyok?
De nem hiszem, hiszen akárhova megyek, mindenki csak dicséri Pici Lánykámat, hogy milyen szép, mosolygós, és ha nem lenne boldog élete, biztos nem vigyorogna ennyit.
Egyszerűen imádom az estéket, amikor megfürdetem, felöltöztetem, és a tejecskével együtt odaadom Apának az esti mesére, én pedig ezalatt megyek wellneszelni a fürdőkádban. Majd mikor vége a mesének, a kis talpacskák szaladnak hozzám, kis kezét mártja bele a vízbe, hogy megmossa a hátamat, majd megsimogatja az arcom, ad puszit, int pát, és megy aludni. A nap egyik legszebb része, és nem azért, mert utána csend és nyugalom lesz.

És rájöttem még valamire. Még nem volt gyerekem, azt hittem, stresszes a munkahelyem, de most, hogy napi 24 órában egy örökmozgóra kell vigyáznom, átértékelem az eddigi életemet. Az ember szül magának egy csöppséget, hogy folyamatosan idegeskedhessen érte. Persze Pici Lányom a maga módján és a fent említett módokon ezt meghálálja, de azt hiszem, egy perc sincs, amikor épp ne aggódnék valamiért. (Mikor ezt írom, este fél 10 van, tehát elméletileg békésen alszik. És nekem most is azon jár az eszem, hogy vajon nem takarózott-e ki, és nem fog-e megfázni.)
Vajon ez az érzés mérséklődni fog, ahogy idősebb lesz, vagy ez a szint állandó marad? Bár ahogy Édesanyámat ismerem, ahogy minden nap beszélünk, és minden nap közli, hogy vigyázzak magamra, amikor mi bajom is lehet itthon a négy fal között, szóval azt hiszem, ez az aggódás maximum rosszabb lesz, de csökkenni sosem fog.

A nap rejtélye

Már többször írtam, hogy Pici Lányom néha megmagyarázhatatlanul logikus dolgokat művel. Így esett ez ma is, amikor délelőtt bevásárolni mentünk.

Itthon gondosan összeállítottam, mit is kell vennünk, amiről természetesen írásos emlék nem született (nesze nekem okos telefon, amiben még külön alkalmazás is van erre), így mire a boltba értünk, már csak halvány emlékeim voltak a listáról.
Épp a tejfölöket nézegettem a tejtermékeknél, mert hát nem mindegy, hogy mennyiért, hány százalékos zsírtartalmút, és milyen márkájút veszek, amikor éreztem, hogy a kosaram hirtelen nehezebb lett.
Nem tudom, hogy hol, mert a konzerveknek a közelében sem voltunk, de az én Csöppöm talált egy doboz konzerv kukoricát, amiről úgy gondolta, hogy jó hasznát vennénk a konyhában.

A vicces az egészben csak az, hogy a ma esti vacsorának szánt rántott húshoz tényleg kukorica salátát akartam csinálni, és ha ő nem "figyelmeztet", akkor el is felejtettem volna.
Így aztán, mivel a kukorica eredete bizonytalan volt, szépen visszavittük a helyére, és kicseréltük egy másik, nekem tetsző darabra, majd indultunk a pénztárhoz a kosár többi tartalmával együtt, ahol Regina szokásához híven szépen kipakolta a pultra őket, közben mondogatta, hogy "tessék néni", amitől a körülöttünk lévők mind olvadoztak, hogy milyen aranyos kislányom van, amitől én szokás szerint híztam.

Még mindig csodálkozom, hogy vajon a sors ennyire közrejátszott volna, hogy Regina szeme elé pont egy kukorica konzervet rakott a sok joghurt között, és ő pont kiszúrta, és belerakta a kosárba??

De nem hiába, nőből van, jobb, ha minél hamarabb kifejlődik a hatodik érzéke, még sok hasznát kell vennie az életben. És ha ez egy Anya által elfelejtett bevásárló listánál kezdődik....hát valahol el kell kezdeni a gyakorlást.

Kaka-sztori - A kezdet

Már egy ideje próbálkozunk a WC-re szoktatással, több-kevesebb sikerrel, az utóbbi időben inkább sehogy, mert a sok betegség (pöttyösség), és a folyamatos kirándulás nem kedvez a rendszer bevezetésének, de azért próbálkozunk.

Ahogy az lenni szokott, ma reggel sem tudtam egyedül lenni a lakás legkisebb helyiségében, így kaptam WC-papírt, újságot, és folyamatos kommentálást, miközben végeztem a dolgomat.
Majd indultam kezet mosni, amikor Regina egyszer csak a semmibe kétségbe esetten kiabálja, hogy "KAKA, KAKA".
Ez azért is volt meglepő, mert eddig ezt a szót nem is használta.
Na gondoltam, ha már egyszer ott vagyunk, próbálkozzunk meg vele. Gyorsan előkészítettem a terepet, WC szűkítőt feltettem a helyére, gyorsan le a nadrágot, body-t kikapcsolni, amikor Pici Lányom leguggolt, és csak annyit mondott: "OPPÁJJI"
Ebből már sejtettem, hogy elkéstünk a dologgal, de gondoltam hátha van még esély, hogy valamit a WC-be is produkáljunk, így felültettem.
Mikor Mono megérezte a produktumának nem éppen rózsa illatát, már csak ennyit mondott: "PFÚÚÚÚÚJ", és már mutatta is, és mondta is, hogy "VI-VI", vagyis hogy neki elég volt, menjünk a dolgunkra.

Szóval a hely már passzol, a jelzés is megvan, már csak elég gyorsnak kell lenni, hogy az eredmény oda kerüljön, ahová való.
Azért zabálni való volt, ahogy kommentálta a történteket és amilyen arcokat vágott hozzá.
Én meg ilyenkor cáfolom meg, hogy egy Bak alapvetően nem is pesszimista, mert az igazán "szar" helyzeten is tudok mosolyogni.

Hétvége a gyerekért, hétvége a szülőkért

Mondhatnánk úgy is, hogy hosszú hétvége, hiszen az egész csütörtök délután kezdődött, amikor Apával kitaláltuk, hogy igénybe vesszük a Mama-bébiszitter szolgálatot, és elmegyünk moziba, hogy kicsit mi is gyerekek legyünk, és megnézzük a Gru második részét, mert az első is nagyon tetszett. Így Édesanyámat befuvaroztuk, mi elmentünk vacsorázni, majd megnéztük a filmet. Péntek délelőtt aztán Apa hazavitte a Mamát, de nem maradt sokáig nélkülünk, mert délután kitaláltuk, hogy megnéznénk a 100 Folk Celsius együttes koncertjét, és utána a tűzijátékot. Így ismét kimentünk Győrzámolyra, hogy behozzuk, de ott rögtönöztünk, hogy mi lenne, ha  a Mono aludna ott. Így gyorsan felmértük a terepet, hogy minden megvan-e az alváshoz, tejpép, cumisüveg, cumi, alvós cucc, stb., majd könnyes búcsút vettünk (ez Regina esetében szó szerint volt értendő), és mi Apával mentünk romantikázni a belvárosban. A vacsi után egy kis séta, egy kis zenehallgatás, de a tűzijátékot már nem vártuk meg.

A hétvége fő szenzációja a Györkőc Fesztivál volt, amit már tavaly óta nagyon vártam.
Ahogy akkor is megírtam, az egész belváros le van zárva, és egy hatalmas játszótérré átalakítva. Sajnos a tavalyihoz képest számomra csalódás volt, hiszen akkor sokkal több játék volt, de azért így is találtunk a Reginának megfelelőt.

Sokáig nem is kellett keresgélni, mert az első neki való játéknál leült a földre, és ha nem győztem volna meg, hogy menjünk tovább, akkor azt hiszem az egész hétvégét ott töltöttük volna.
Így aztán a szombat délelőttöt, majd a délutánt is a városban töltöttük, közte pedig egy hatalmasat aludt, hogy már úgy kellett felébreszteni.
Délután még feltérképeztük a fesztivál délelőtt kimaradt részeit, és nagy sikert arattak az érdekes építő elemek, amiket mikor Mono meglátta, csak annyit mondott, "épics, épics". Hogy honnan tudta, hogy azok mire valók, megint csak egy rejtély számomra, amire nincs magyarázat, de a Pici Lányom agyát dicséri. A másik szenzáció a Mini Farm volt, ahol a pacitól alig bírtunk elszakadni.

Este aztán ismét irány Győrzámoly, most már némileg felkészülve egy ott alvós pizsi partyira, mi pedig Apával ismét kirúgtunk a hámból és elmentünk vacsizni.
Vasárnap reggel már alig vártam, hogy menjek Édesanyámhoz, annyira hiányzott két éjszaka után a Pici Lányom, még ha a napokat együtt is töltöttük. Délelőtt aztán kinn maradtunk, volt móka, kacagás, kutyus fürdetés, meztelenkedés.

Délután aztán kilátogattunk a győri strandra. Attól tartok, háromszor mentünk. Először, utoljára, és soha többé. A belépő hármunknak (a Regináért nem fizettünk, szóval csak nekünk), 3 órára 4.400 Ft volt, amiért fürödhettünk az ezer éves, 1 hónapja még az árvíztől áztatott medencékbe, nem kevés kisebbségi társaságában. Eddig sem volt a szívem csücske a győri fürdő, mert a fürdő és a szauna részlege is kritikán aluli az elkért pénzért, főleg, mert mi a sokkal színvonalasabb, ár-érték arányban sokkal jobb Sárvári Fürdőhöz vagyunk szokva.
Minden negatívumot leszámítva Regina nagyon jól érezte magát, de azt hiszem, ő egy pocsolyában is remekül ellubickolt volna. Mindenesetre a gyerekpancsolót és a felnőtt medencét is kipróbálták Apával. A gyerekmedence javára annyi írható, hogy pont akkora volt benne a víz, hogy Mono remekül érezte magát négykézláb, elfekve, futva, és semmi gondot nem jelentett, ha esetleg elesett.
A nagy medencében pedig megmutathatta legújabb tudományát, amit a karúszókkal tanult.
Pihenésképpen feltérképeztük a strand játszóterét, ami igencsak szegényesnek mondható, és akkor még lehet, hogy finoman fogalmaztam, mert kimerült egy cigaretta csikkekkel teleszórt homokozóban és egy elég elfuserált mászókában.
A nap előrelépése volt, hogy némi küzdelem után Pici Lányom végre beletette a talpacskáját a homokba.

Aztán még egy kis pancsolás, és nem hogy a 3 órát, de még a kettőt sem nagyon használtuk ki, nekünk elég is volt a fürdőzésből.
Még egy keveset sétáltunk a Györkőc fesztiválon, de mivel Mono már eléggé takarékon volt, végül hazajöttünk, és nagyon gyorsra kellett venni az est további részét, mert már csak Pici Lányom azt mutogatta, hogy aludni akar.

Mini nyaralás Kistarcsán

A nagy hőségben a légkondi ellenére is szó szerint meg lehetett dögleni a panelban, és mikor már éjszaka sem ment 29 fok alá a lakásban a hőmérséklet a nyitott ablakok ellenére, úgy döntöttünk, hogy menekülőre fogjuk a dolgot.
Bár Regina a kiütések és az azzal járó fájdalom miatt nem épp a legjobb formáját hozta az elmúlt napokban, lesz ami lesz alapon útnak indultunk a nagyszülőkhöz, mondván régi építésű családi ház, kert, medence, csak jobb lehet, mint egész nap a négy fal között pihegni.

Mono az odafele úton aludt egy keveset, így a délutáni alvás érdeklődés hiányában elmaradt, de a medencében való lubickolás, Liza kutya és a Papa meg a Mama mellett nem is nagyon volt ideje rá, hogy eszébe jusson, hogy fáradt.
Mivel a medencében a babáknak kitalált beülős úszógumi nem igazán jött be neki, anélkül viszont annyira kalimpált a kézben, hogy nem lehetett megtartani, Apával útnak indultunk, hogy megnézzük, Mono méretben lehet-e karúszót kapni. A Decatlonban találtunk is, 11-30 kg-ig, amit én kicsit nagy intervallumnak tartok, de gondoltam, ha majdnem engem is fenn tartana a vízen az alig 40 kg-ommal, akkor Reginának sem lesz semmi baja a 11,5 kg-jával.
Szinte az egész napot vízben töltötte, így aztán hazaérve rögtön ki is próbáltuk. Először bizalmatlanul fogadta, és nem igazán értette, hogy csak a fejét tartsa a víz felett, csukja be a kicsi száját, és nem lesz semmi baj, ezért a fél medencét sikerült kiinnia, aminek az lett a következménye, hogy az ebéd vissza is köszönt, de ez Pici Lányom kedvéből és lelkesedéséből nem vetett vissza.
Este a fürdőkádban aztán még azok után is hosszasan játszott, hogy szinte ki sem jött a medencéből egész nap. Természetesen az alvással semmi probléma nem volt, és csak reggel ébredt fel, aminek az elmúlt napok zűrös éjszakái után nagyon tudtam örülni.

Szombat délelőtt Apának programja volt, így mi a Mamával és a Papával bevásárolni indultunk. Jó nagyszülőkhöz híven, akik örülnek, hogy az unokájuk náluk tölti a hétvégét, a fél áruházat a bevásárló kocsiba pakolták volna, én meg próbáltam a minimálisra redukálni a játékok, édességek, kekszek, gyümölcsök számát, mondván 2 nap alatt képtelen ennyit enni egy gyerek, és még bőven lesz idejük megvenni mindent neki, főleg, mikor már ki is követeli magának. Azért egy túrórudit, pudingot, dinnyét, almát, és egy ronda világító zöld pókot így is engedélyeztem.
Az idő már nem volt olyan jó az éjszakai és a délelőtti eső miatt, így a fürdés kimaradt, de Regina már úgyis olyan fáradt volt, hogy húzott a kiságyhoz, és mutatta, hogy ő aludni akar.
Nem tiltakoztam, hiszen már dél volt, jelzett a kis belső órája, hogy hiába nincs ebéd, neki aludnia kell. Lefektettem, mondtam neki, hogy ott maradok vele, ő pedig némi játék és dumálás után el is aludt, aminek azért is örültem, mert eddig szenvedés volt a nagyszülőknél alvás délután.
Gondolom az előző nap izgalmait is kipihente, hiszen majd 3 órát aludt.
Délutánra aztán megjavult az idő, jöhetett ismét a pancsolás, és újabb próba a karúszóval. Most már nagyon ügyesen használta, a medencében is maradt víz, és nagyon élvezte, hogy egyedül tud lubickolni.

Este aztán megint nem kellett kétszer mondani, hogy irány az ágy, reggelig békésen aludt.

Úgy terveztük, hogy vasárnap ebéd után indulunk haza, hogy az alváson a kocsiban essünk túl. Délelőtt még tudtunk egy kicsit fürödni, és Regina már annyira bátor volt a karúszóval, hogy a lépcsőről egyedül ugrált a medencébe.

Mivel az ebéd kicsit megcsúszott, Regina ismét mutatta, hogy ő bizony álmos, így ismét ebéd előtt/helyett aludt egy nagyot, majd uzsonna helyett ebédelt és csak utána indultunk haza. Sajnos pont emiatt a hazaút egy kicsit nehézkes volt, hiszen nem igazán bírta kivárni, míg kiszállhat a gyerekülésből, és akármivel próbáltam lekötni a figyelmét, nem igazán jártam sikerrel.
Itthon aztán gyors vacsora, fürdés, és már ment is aludni, mert azért a saját ágyában mindenki jobban és nyugodtabban tud aludni, főleg ha egy ilyen eseménydús hétvégét kell kipihennie.
És ami miatt még külön jó volt a hétvége, hogy a klóros víznek köszönhetően a kiütések is szépen gyógyultak, és vasárnapra már csak a csúnya hólyagok helyén apró sebek maradtak.

Út az önállóság felé...

Ma Pici Lányom áll a konyhában, fogja a kezében a frissen vett nektarint, és mutatja, hogy kér, mondja, hogy AL-MMMA. Hiába mondtam neki, hogy az barack, nem akartam elvenni a kedvét sem a beszédtől, sem a gyümölcstől, így meghagytam abban a tudatban, hogy az bizony alma, hisz kerek is, piros is, miért ne lehessen az.
Szépen felcikkeztem a tányérkájába, majd a kezébe adtam, hogy vigye az asztalhoz.
Ő fogta magát, és elindult a nappali felé, letette a kis asztalára a tálkát, odahúzta magának a kis székét, beleült, és elkezdte enni a nektarint.
Addig fel sem állt, míg volt a tányérban, akkor viszont hozta oda nekem az üres tálat, és mutatta, hogy még, miközben mondta, hogy MÉ-MÉÉÉ.

Másfél nektarin tűnt el a pici gyomrában, aminek nagyon örültem, hiszen a nyár részben erről a gyümölcsről fog szólni, és elég sokáig kapható jó ízű minőségben, másrészt dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy ennyire tudja, mit akar, és önállóan meg tudja oldani a dolgokat.