Mono-száj 2. rész

Regina hamar rájött, hogy ki játssza a családban a rossz zsaru, és ki a jó zsaru szerepét, legalábbis az ő elképzelései szerint.
Bár szerintem Apával mind a ketten egyformán szigorúak vagyunk, vannak dolgok, amit mégsem értékelünk egyformán csínytevésnek, és nem szólunk rá a Törpére.
Úgy gondolom, hogy mivel Regina nálam már tudja a határokat, kevesebbet is próbálkozik, viszont Apánál addig feszíti a húrt, amíg csak lehet. És mikor az a bizonyos húr elpattan, és Apa rászól, akkor azonnal fut hozzám, mutatja és mondja, hogy "Apa-apa".
Így Apa hamar be van árulva, hogy bizony olyat csinált, amit Regina szerint nem kellett volna.

Ez eddig nem is lenne annyira vicces, de a múlt héten, mikor Édesanyámhoz menekültünk a nagy meleg miatt, és Apa már nem is volt itthon, Regina egyszer csak szaladt hozzám, és szintén mutatta és mondta, hogy "Apa-apa". Aztán egyszer csak megmerevedett, elgondolkodott, majd mutatta és mondta, hogy "Mama-mama".
Így tehát egy pillanatig Apa akkor is rossz volt, mikor nem is volt ott, de aztán némi helyesbítés után a Mama is be lett árulva nálam, hogy rá mert szólni az unokájára.

Ami még mókás, hogy ha rossz fát tesz a tűzre, és mondom neki, hogy  "Mama/Anya/Bácsi/Néni/Akárki mérges lesz", ő rögtön rávágja, hogy "Apa". Én pedig megerősítem, hogy természetesen Apa is mérges lesz.
Mi több, ma továbbfejlesztette, és egy az egyben kijelentette, hogy "Apa méjgesz".

Nyaralás a Mamánál, avagy menekülés a kánikula elől

A lakásban már a tartósan 32-33 fokokat is nehéz elviselni, és nem is a nappalokkal van a baj, inkább az éjszakákkal, hiszen a lakást lehűteni, mikor a kinti hőmérséklet sem megy 20 fok alá éjszaka, szinte képtelenség. És ha az ember nem alussza ki magát, akkor bizony elég nyűgös, és ez egy gyerekre is igaz. Bár Regina hősiesen tűrte a hőséget, hiszen úgy oldottuk meg a dolgot, hogy Apa átköltözött a nappaliba, én pedig a Pici Lányommal aludtam a hálószobában, mert ez a két helyiség, ahol még elviselhető volt az időjárás.

Mikor azonban beharangozták a 40 fokot, felvettük a nyúlcipőt (mivel Apa úgysem volt itthon, könnyen tettük), és kiköltöztünk Édesanyámhoz Győrzámolyra, ahol a régi ház 50 cm-es falait élvezve kellemesen teltek a napok és főleg az éjszakák.

És hogy hogy telt a hét?
Délelőttönként bejöttünk a városba, ügyet intézni, bevásárolni, vagy épp csak egyet sétálni, aztán mikor már elviselhetetlen lett a hőség,  akkor siettünk haza, és egy gyors ebéd után mindenki sziesztázott egyet.
Délutánonként aztán jöhetett a fürdés, a játék az udvaron, kötelező program volt a bárányok és a pipik etetése a szomszédban, majd este a kert öntözése a Mamával.

Ahhoz képest, hogy nyár elején Regina még hallani sem akart a fűben mezítláb mászkálásról, a homokról, vagy hogy megfogja a füvet, az egy hét alatt igazi kis paraszt gyerek vált belőle, és a hatalmas gazban is követte a Mamát a kertben, húzta-vonta az öntöző csövet, krumplit szedett, kapált, és fel sem tűnt neki, ha éppen mezítláb futott a kutya után a fűben.
Természetesen a kis esze is fejlődött, hiszen olyan fontos dolgokat tanult meg felismerni, és kimondani, mint a paprika, paradicsom, cukkini, uborka, krumpli, szőlő, stb.

Az egy hét után kész szenvedés volt visszajönni a panel lakásba, ahol az egy hét után 36 fok volt a szobákban, és persze Reginának is nagyon hiányzott a tér, a természet, és hogy egész nap tehet-vehet, hiszen egy családi háznál sokkal több a lehetőség.
Biztos vagyok benne, hogy a jövőben, ha ismét vendégeskedünk, vagy vendégeskedik a Mamánál, nagyon jól fogja érezni magát, hiszen a Mama mindig kitalál valamit, ami nagyon érdekes, és természetesen sokkal több mindent megenged, mint amit én megengednék.

Levelet kaptam...

A minap levelet kaptam Mártitól, a Meléső Jelek babajelbeszéd oktatójától. Nagyon jól esett, hogy egy szakember is elismeri azt az eredményt, amit a  jelbeszéd terén Reginával elértem, és építő jellegű kritikának veszi, amit  a blogomon a tanfolyamról írtam, és további segítségemet kérte a jelbeszéd  használatával kapcsolatos véleményemről. És mivel nagyon büszke vagyok magamra/magunkra, az engedélyével közzé is teszem a levelet:   "Szia Gyöngyvér! Képzeld, egészen véletlenül ráakadtam az interneten a blogodra, amit  Regináról írsz, és láttam, hogy írtál a jelbeszédről, a tanfolyamról is.  És mivel a blog publikus, gondoltam, nem baj, ha elolvasom a  véleményedet. Nagyon jó volt olvasni végre egy véleményt a  tanfolyamról- a kritikákat is.  Hiszen nem könnyű mindig mindent helyesen átadni a szülőknek ebben  a témában. Tudom, az, hogy Ti ilyen szuperül tudtátok hasznosítani a  jeleket a saját életetekben, nem a tanfolyam érdeme, mégis nagyon örülök,  hogy részt vettetek. És azt pedig külön szeretném Neked megköszönni, hogy  véleményeddel részt vettél a videóban. Nekem meggyőződésem - mint  ahogy Neked is - hogy ez a módszer rengeteget segít a babák és a szülők  életében, és azzal, hogy elmondtad a véleményedet, és megmutattátok,  Regina mennyi jelet tud, a többi szülőnek segítettél, hogy megismerjék  a módszer hasznosságát. Nekem is ez a célom. Minden ilyen véleménynek,  és tapasztalatnak nagyon örülök, mivel biztosan sok negatív vélemény is  kering azoktól, akik nem ismerik pontosan, miről van szó.  Szóval nagyon köszönöm Neked még egyszer, örülök annak is , hogy  megismertelek, és további ugyanilyen boldog kapcsolatot kívánok Nektek  a kis Reginával. Remélem, még találkozunk majd! :) Ui. Arra gondoltam, ha van kedved, írhatnál nekem is egy véleményt a  jelbeszéddel kapcsolatban, amit feltennék a weboldalra. Bármit, amit  jónak gondolsz, vagy amit szívesen megosztanál más anyukákkal ebben  a témában. Ha van hozzá kedved, szívesen fogadom, mert nagyon tetszik,  ahogy írsz, nagyon jók a gondolataid. Szép napokat Nektek! :) Márti"

Mono-száj 1. rész

Mert bizony, ahogy Pici Lányom egyre többet használja a száját számomra érthető szavak megformálására, úgy egyre több vicces kifejezés hagyja el azt, amit muszáj megörökíteni az utókornak.

Bár még a szókincs elég szegényes, azért alapvető dolgokat már használ a Törpe:
Anyáé, Apáé, Ninnáé (Regináé)
Igen ám, de akármihez is nyúl, az mind Apáé. Az autó Apáé, az ágy Apáé, a telefon Apáé, a laptop Apáé, a TV Apáé (na jó, a TV tényleg Apáé).
A maradék dolgok, játék, cumi, tejci, baba, az Ninnáé.
Szóval Anyának, vagyis nekem nem jut semmi.

Hát ennyit a gyermeki háláról, amiért az elmúlt majdnem 20 hónapban pelenkáztam, etettem, fürdettem és virrasztottam...

A nagy strandteszt, avagy egy hétvége alatt kettőt is kipróbáltunk

Szombat a balatonfüredi Esterházy strand volt betervezve. Már péntek délután összepakoltam, hogy másnap minél előbb útnak tudjunk indulni. Szerencsére Regina is nagyon együttműködő volt, hiszen 7-kor kelt, így nem sokkal 8 után már úton is voltunk.
Természetesen majdnem a legfontosabb dolgot hagytam itthon, a karúszót, ami nélkül elképzelhetetlen lett volna a pancsolás, de szerencsére még a kocsinál eszembe jutott, így hamar orvosoltuk a problémát.
Regina elég jól bírta a majd 2 órás utat, csak az utolsó 20 percben volt egy kicsit nyugtalan, de amint meglátta a vizet, már alig lehetett visszatartani.
Fél 10 körül értünk oda, így még a pénztárnál sem kígyózott a sor (a belépő 950Ft/fő volt, ami szerintem teljesen elfogadható), és kedvünkre válogathattunk a jobbnál jobb helyek közül, ahol nap is van, árnyék is van, jó helyen is van, így letáboroztunk.
A strandnak van egy élményfürdő része, ahova külön belépőt kellett venni (ez 10 óra előtt 530 Ft/fő), és 2 órára szól. Apának nem igazán tetszett a rendszer, de marketing szempontból teljesen érthető, hiszen ez egy strand, ott a Balaton, aki meg élményfürdőbe akar menni, annak ott van egy külön aquapark pár száz méterrel odébb.
Szóval kihasználtuk a 2 óránkat, és Regina nagyon élvezte a pancsikolást.

Itt van néhány video, de a gyengébb idegzetűek hagyják ki, és kérem senki ne hívja a gyámügyet, mivel Drága Pici lányom 1. túlélte a vízi kalandot, 2. egyszer sem akart belefulladni a medencébe, 3. minden egyes alkalom után vigyorgott, és mondta/mutatta, hogy még-még.

Mire az élményfürdő részből ki kellett jönnünk, már majdnem itt volt az ebédidő, így úgy terveztük, hogy Regina ebédel, aztán elalszik a babakocsiba, amit amúgy már csak dísznek tartunk, mert nagyon nem ül bele, majd Apával az alvó gyerek mellett szépen meg tudunk ebédelni.

Biztos, ami biztos alapon vettem babakaját, 12 hónaposnak valót, hogy egy kis tápértéke és íze is legyen a dolognak, de Pici Lányom két kanál után azt hiszem szépeket mondhatott nekem, mert rá sem nézett a kanálra,nem hogy bekapja. Így evett némi gyümölcsöt, majd mivel álmosnak tűnt, beraktam a babakocsiba, és jöhetett a kirándulás leggyengébb pontja, az idegen helyen való altatás.

Tologattam én vagy egy órán keresztül fel s alá, de Reginának esze ágában sem volt aludni. Néha kicsit elfeküdt, játszott a lábával, majd felült, mert látott valami érdekeset. Egy hajót, egy repülőt, egy felhőt, egy labdát, egy akármit.

Így aztán úgy döntöttünk, hogy ennek így sok értelme nincs, ha alszik, ha nem, mi is eszünk. Így aztán Regina maradt a babakocsiban, és elindultunk valami eledelt keresni magunkat. Végül a pizza mellett döntöttünk, ami nagyon finom volt, és a pihenés közben még Regina is eszegetett belőle. Én úgy gondolom, hogy egy nagy és egy kis pizzáért, valamint 2 almafröccsért a 3500 Ft teljesen elfogadható ár volt.

Szóval megebédeltünk, és jöhetett a szieszta a számunkra is, persze közben próbáltuk a Törpét is rávenni arra, hogy aludni akar. És aztán szerencsére akart, bár már délután 3 óra volt, így a megszokott alvásidőn már régen túl voltunk.

Ébredés után jöhetett még egy kis fürdés, most a Balatonban Apával, de ez nem igazán tetszett neki. Amúgy sem megy bele a homokba, és bizony itt homokos a talaj, és az, hogy nem is látja a lábát a vízben, rátett még egy lapáttal arra, hogy ne élvezze annyira a vizet, így aztán úgy döntöttünk, hogy ideje szedni a sátorfánkat, és útnak indulni.

Hazafele még útba ejtettünk Veszprémben egy sétát, felmentünk a várba, gyorsan csináltunk pár képet, és már jöttünk is haza.

Azt hittük, hogy ilyen kimerítő nap után aztán majd gyorsan alvás lett, de sajnos nem így lett. Próbáltam mindent, hogy Pici Lányom aludjon, néztünk mesét, simogattam, de csak nem akartak csukódni a szemei.

Persze sejtettem én, hogy mi a baj, hiszen sok volt az input, nem ért rá kakilni. Aztán úgy este fél 11 tájban mondta: "Anya-anya, pisi-pisi", és tudtam, hogy már van a pelusban valami. Amint megkönnyebbült, már mutatta is, hogy álmos, aludjunk.

Így aztán a pelus csere után elaltattam, Apával visszaraktuk a kiságyba, és végre mi is lefeküdhettünk.

Vasárnap Lipót volt a cél. Regina reggel 6-kor ébredt, de mivel az előző napi késő fekvés után ezt kicsit korainak találtam, átvittem magam mellé, megcsináltam a tejcit, ezt félálomban megitta, és vissza is aludt. Olyan jól sikerült a visszaaltatás, hogy háromnegyed 9-kor ébredtünk fel mindketten, még arra sem ébredtem meg, hogy Apa közben meglógott mellőlem.

Aztán jött, hogy 20 percünk van elkészülni, mert aztán indulás van, megyünk fürödni.

Én gyorsan összeszedtem a tegnap kiteregetett törölközőket, fürdőruhákat, karúszót, hűtőtáskába be az üdítőket, gyümölcsöt, joghurtot.

Reginát könnyű volt rávenni a sietésre, mert elég volt neki annyit mondani, hogy megyünk a Mamához.
A Mama gyorsan bepattant a kocsiba, és már indultunk is tovább Lipótra. Viszonylag kevesen voltak még, így nyugodtan választhattunk helyet magunknak, és harmadszori átköltözésre Apa meg is találta az ideális árnyék-napfény kombinációt a sátor és az egyéb kellékek számára.
Épp az átöltözésből jöttem visszafele, amikor Apa kérdőre vont, hogy hol az egyik karúszó. Természetesen én állítottam, hogy beraktam a táskába, ahol természetesen nem volt ott, így nem volt más választásom, kerítenem kellett egy másikat.
Mire visszaértem, Regina már ki is próbálta a gyerekmedencét.

Az egész nap fürdésből, és némi pihenésből állt, aztán a Mama jóvoltából még az alvás sem ment olyan nehezen.

Bár napközben csúcsidőben a medencék a sok embernek kevésnek bizonyult, így fellépett a hering-szindróma, amikor az ember már nem szívesen megy bele a medencébe, de a stranddal tökéletesen meg voltam elégedve.

Nagyon szép helyen van, sok az árnyék, teljesen gyerekbarát. Biztos vagyok benne, hogy többször ellátogatunk ide.

(És mint utólag kiderült, a karúszót sem én hagytam itthon, hanem amíg én térültem-fordultam, az én Pici Lányom szépen kipakolta a táskából)

Ősanyának születtél?

Nem tudom az eredeti forrását, én a facebookon láttam egy anyukánál. Kihagyhatatlan. Én végig nevettem:

"Definíció

Az ősanyák azok a családcentrikus nők, akiket nem a papamacihoz való ragaszkodás, hanem a szüléssel együtt járó hormonháztartás-változás billent át visszafordíthatatlanul egy furcsa állapotba, ahonnan évekkel a szülés után sem térnek vissza. Kicsit olyanok, mint amikor ufóinvázió van az eldugott amerikai kisvárosban, és a lakók azon része, aki még embernek látszik, de már ufó, felismeri a többi ufót a tejbárban meg a szatócsboltban, és odabiccent nekik, hogy tudja ám, hogy ufók. Vagy hogy ősanyák. Félreértés ne essék, engem is anya szült, de ahogy a legtöbbünk esetében: ő nem őrült bele.

Önképzés és mások oktatása

Az ősanya áldott állapotának első perceiben már alternatív szülési lehetőségek után kutat. Ő tudja magáról, hogy jobban szül, de kell, hogy mások is lássák. Ahogy a hormonok elöntik, leáll a hajfestéssel, visszatér a természethez, illetve Természet Anyához, hiszen rövidesen névrokonok lesznek. Rádöbben, hogy az élet értelme a szaporodás (tehát véletlenül sem a feltétele, hanem az értelme). Az első gyermekáldás alkalmával természetesen lányt szül, pontosabban egy kis ősanyát. Csak minden 2n-edik szülés alkalmával tud fiút.

A születendő csöppség részére azonnal nevek után kutat. Ha a természetbe vonulás előtt legalább felhasználói szintű számítógépes ismeretekkel rendelkezett, akkor Excelben szűri le előbb a kereszténység előtt is létező magyar neveket, hiszen magyarok vagyunk, vagy nem? Esetleg melléjük veszi a Conan a barbár bármelyik epizódjában felbukkanó női szereplők neveit, majd ezeket az utolsó 5 év névadási adatai alapján növekvő sorrendbe rendezi. A legritkábbat, ami leginkább egy indonéz sziget vagy egy gyógyszer (jó esetben kúp) nevéhez hasonlít, kiválasztja, a listán szereplő következő három nevet pedig megjegyzi, hogy majd más anyukáknak ajánlhassa.

Ajánlja. Te sem akarhatod, hogy összetévesszék a gyereket kezdetű érvelését önmagával kicsit vitatkozva azzal zárja, hogy ilyen különleges névvel viszont fontos az első benyomás. Amelyet természetesen a megfelelő nevelés garantál, ehhez terhességének ötödik hetére beszerez a világon minden tudást, és a fennmaradó 35 hetet ennek továbbadásával tölti. Megtudhatod tőle, hogy a második trimeszterben csak piros ételeket szabad enni, a talpad idegvégződésein át minden fontos szerved elérhető, de ő mondjuk a fülcimpádon keresztül is tudja, ha akarod, megmutatja. (Nem akarod. Megmutatja.) Közben folytatja, nem jó, ha csuklasz, minden csuklásnál lecsöppen egy vér a szívedről, rá a gyerekre, vagy mittudomén hová. Alul már nem esik ki, azt biztos. Nem kedvelik a biológiai megközelítést, magát a „terhes” szót sem, hiszen a gyermek nem teher, hanem Isten ajándéka. Az állatorvosi megközelítést sem kedvelik, azaz a vemhesség, ellés és tőgy kifejezéseket ne használjátok a közelükben, illetlenség.

Szóhasználat és kényes témák


A „gyerek” szót soha többé nem mondják ki. SOHA. Csak azt, hogy gyerMek. Minden olyan szót előnyben részesítenek, amelybe ezt bele lehet magasztoskodni: kismedence helyett gyermekmedence. Játszótér helyett gyermekjátszótér. Gyakorlatilag minden óvintézkedést megtesznek a szóhasználat tekintetében arra az esetre, ha urambocsá' a kisjézust szülnék meg, hogy utána ne érhesse szó a ház elejét, amiért nem viseltettek kellő tisztelettel iránta.

Habár egy részüktől korábban maximum azt tudtad meg, hogy ők ugyan nem szopnak*, mert az közönséges és megalázó, ahogy gömbölyödnek, egyre többet hallod, hogy mennyire jó Vincével, most kipróbálták hason is, csak előtte díszpárnákból ki kellett zsaluzni egy inverz terhes nő alakú öntőformát. Sokkal nagyobbakat élvez, és kipróbálták a popószexet is, hátha így rugalmasabb lesz az altája, és ezzel elkerülik a gátszakadást. (Nem kerülik el.)

Legitimációt érez arra, hogy a korábban szűk barátnői társaságban kitárgyalt témákat akár szülei, nagyszülei, és főleg vadidegen, életük hátralévő részében eredetileg még néhány alkalommal kúrni tervező férfiak társaságában hüvelyi higiéniáról, irrigációról, placentáról, nyákdugóról beszéljen, esetleg mutatja is, hogy mindezek nagyjából hol találhatók – amit elnézek, férfitársaim évszázados nyilvános faszigazgatásainak büntetését a kollektivitás szellemében vállalom.

(*: faszt)

Szülés és vonzatai


Na érjünk el oda, hogy megellik. Eljő az evangélium ideje, kijön a kis Sándor (végül ezt választotta, mert női névben különleges). Hónapokig tartó vívódás ér ezzel a végéhez, melyben először az otthon szülés, aztán a fürdőkádba szülés, majd az otthoni fürdőkádba szülés merült fel lehetőségként. A védőnő kiguglizása után kiderült, hogy vannak bábák is, majd dúlák következtek, végül 1-2 katmandui sámán. A megfelelő weboldalak magyarra fordíttatása után felmerült a vízbe szülés mellett a szentelt vízbe, vagy egyenesen Isten ölébe szülés, vagy egyből diplomaátvevő talárba, igazgatói karosszékbe beleszülés, az jó ómen.

Az ősanyák nem tudják előre, de én igen, hogy végül mégis csak a kórházi szülés mellett maradnak, hiszen ez TB-re ingyen jár, nem azért fizetek ennyi adót, hogy másra költsék (közös teherviselés és közjószág teljes meg nem értése). Természetesen itt két beikszelhető extra marad, az egyik az apás szülés (amit ő papás szülésnek hív), a másik a videokamerázás. Ezt beikszeli. Sándor születése után a gerlepár egymást már csak anyának és apának hívja, amelyre való rászokás egy esetleges (és szomorú) gyerMekhalál esetén nem fogja megkönnyíteni együtt maradásukat.

Innentől kezdve a piros ételt kell enni jellegű tézisek új sora jön, de immáron a gyermekre vonatkoztatva. A társaságban eddig kellemetlenül forgatott szex témát (hiszen többé jóformán nem szexel) felváltja a szoptatás. Nagyon bedagadtak a bimbóim, az egyik kicsit ki is sebesedett (WTF!). Ide tartozna az is, hogy nehezen jön a tejem, valamint az ehhez kapcsolódó üvegfúvási műremekek bemutatása, DE ez nem kerül szóba, hiszen az ősanyának mindig van teje. Természetesen jut apának és anyának is belőle. Sándor hagy. Isszák, mert ez természetes, nem találnak ebben semmi kivetnivalót. Egy mondat közepén előkapja az egyik mellét, amelyen a diszkréció jegyében falatnyi kis mellbimbóját figyelmességből 14 centi átmérőjű zalahús vagy parizer takarja. Nem csoda, hogy a gyerek mellészopik. Mindezt a korábban említett félidegen férfiak és nagyszülők társaságában.

Szembesíti az elbotlott anyákat

A vendéganyukák, akik egyenként és együtt is több gyereket neveltek fel és járattak egyetemre, itt megtudhatják, hogy mindent az elejétől fogva teljesen rosszul csináltak. És minden rendben a gyerekkel? – kérdezi, mert az ő tudása és jósnője számításai szerint már életben sem kéne lennie annak, aki előbb tudott beszélni, mint úszni, első három évében nem vitték fel 6000 méterre és nem lakott legalább egy hetet egy kőszáli sas fészkében. A rossz anyukák nem jól reszelték/darálták le a zöldséget, és eleve nem jó zöldséget, így nem indul meg a fogzás, az ínyzés, és egyéb, korábban felelőtlenül gusztusosnak vélt testrészek fejlődése. A gyermeknek értelemszerűen fogacskája, hajacskája van, meg kakikája, pisikéje. A bébikre ez nem vonatkozik, a gyerekek szara a bilikorszak alatt a legbüdösebb, ezt és kizárólag ezt nevezi a magyar nyelv „kakának”, á-val a végén. Pólyások és kamaszok csak simán szarnak.

Az ősanyának ez ügyben „csupán” a pelenkákkal szemben van averziója. No nincs szó ápolatlanságról, a társadalmi együttélés szabályait betartja, csak ő a szükséglet-kommunikáció híve: ő ugyan nem pelenkázza. Majd látja a gyereken, ha kell neki. Olyankor felkapja, és kiviszi a teraszra és eltartja messzire. Egy erről szóló dokumentumfilm néhány jelenete alatt 3x szart a parkettára ugyanaz a gyerek, tehát még kicsit under construction ez az évezredes módszer. De majd elkészül! A demokrácia sem tökéletes, csak annál jobbat még nem találtak ki. Ugyanezek az anyukák legalább 3, de – a józanész határain belül – maximum 27 éves korukig szoptatják mindhárom gyereküket.

Viselkedése falkában

Az ősanya ismer más ősanyákat, és alig várja, hogy most, hogy túl van a szülésen, megnézzék együtt az arról készült videóját. Jól láthatjátok, ahogy Sándor kijön a vaginámon kezdetű narrációja 80 perces, mely reklám nélkül megilleti, hiszen ő is végignézi minden hónapban a többiekét. Együtt megállíthatatlanok. Baba-mamával kezdődő kifejezéseket találnak ki, de nem olyanokat, mint a jóga (jógázik a másfél éves gyerek, erre varrjál gombot), hanem baba-mama adóbevallás, baba-mama tudatos vásárlói tréning, meg ilyenek. Míg más kismamák megvalósítják életük álmát, vagy bepótolják a kihagyott tanulnivalót, ők a gyerek mellett kis csoportokba szerveződve járják a művházakat, és terjesztik az ősanyaságot, például babahordozást tanítanak hónapokig, évekig. Végül már nagyon jól tudnak babát hordozni. Közben kis kézműves foglalkozások keretében az emlékbe eltett elhalt méhlepényből és bababüfiből készíthető kegytárgyak alkotását sajátítják el."

Kaka-sztori 2. felvonás

Ma reggel, mikor Reginát kivettem a kiságyból, és az ölemben megitta a reggeli tejecskéjét, éreztem, hogy nagyon lapos az a pelus. Nagyon megörültem, hogy egy újabb lépés a szobatisztaság útján, hogy egy egész éjszakát kibírt pisilés nélkül. Persze lehet, hogy eddig sem pisilt, csak reggelente nem nagyon sietek kivenni a kiságyból, hiszen még elbeszélget és eljátszik, addig olyan jó még egy kicsit lustálkodni. Ma viszont tovább aludt, én viszont már kialudtam magam, úgyhogy már alig vártam, hogy felébredjen.
Szóval megitta a tejecskét, majd kérdeztem tőle, hogy lesz-e pisi.
Lelkesen mondogatta, hogy pisi-pisi, de előtte még tett egy tiszteletkört a lakásban, hogy megnézze, Apa biztosan elment-e dolgozni.
Az asztalon meglátta az iPadot, és azt is hordozni kezdte. Majd fogta a zsámolyát, és a WC felé vette az irányt. Megcsinálta a helyét, rátette a WC-re a szűkítőt, majd a zsámoly segítségével szépen felmászott, és mutatta, hogy mese. Én pedig elindítottam neki egy mesét az iPadon.
Tudom, van luxus, de hát valljuk be, mindenki visz magával valamit a lakás legkisebb helyiségébe, hogy elüsse az időt, amíg elvégzi kisebb-nagyobb dolgát.

Szóval volt mese, Pici Lányom nagyon jól érezte magát a WC-n, és szorgosan mondogatta, hogy pisi-pisi.
És a pisi jött is, Regina pedig büszkén nézett rám, hogy bizony csurog valami a WC-be, majd mutatta, hogy vége. Jött a szokásos rituálé a WC-papírral, lehúztuk a WC-t, és mentünk a dolgunkra.
Én pedig nagyon örültem, hogy spóroltunk egy pelust, hiszen visszaadhattam rá a tegnap esti, még szűz pelust.

Aztán fogmosás közben megcsapta az orromat a szag. Hát a Pici Lányból akkora adag jött ki, hogy legszívesebben a body-t úgy, ahogy volt, dobtam volna ki a szemétbe, és nem is csodáltam, hogy a pelus nem állta meg a helyét ebben a helyzetben.
Így aztán alig 5 perccel a sikerélmény után öltözhettünk át.

Tehát pisiben már egész jók vagyunk, és bár legtöbbször észreveszem, mikor kakil, odáig még nem jutottunk, hogy az is a megfelelő helyre kerüljön, de ami késik, nem múlik, már visszafordíthatatlanul ráléptünk a pelenka nélküliség vezető útra.