A vállfa-story

Egyik nap Regina szekrényében pakoltam, és átválogattam a ruháit. Mint mindenben, ebben is elkelt a segítség, és ebben lelkes segítőm is akadt. Észre sem vettem, hogy néhány vállfának a nagy pakolás során lába kélt. Miután végeztem a szekrénnyel, kerestem magamnak más elfoglaltságot, és a gyerek szobát, magam mögött hagytam.

Mikor aztán kis idő múlva ránéztem Reginára, mit is csinál a szobájában, a következő látvány fogadott:

A vállfák szépen egymás mellett a szőnyegen, rájuk fűzve szín szerint egy logikai játék tartozékai.
Már itt teljes döbbenet fogott el, hiszen tudom, hogy az iskolai érettségi szintfelmérő egyik feladata, hogy a különböző színeket és formákat tudni kell párosítani, de hogy ezt egy 2 éves gyerek teljesen magától.... Hát padlót fogtam.
Viszont ha már idáig magától eljutott, kíváncsi voltam valamire. A logikai játék 4 különböző formából áll. Tartozik még hozzá 4 db kék színű téglalap. Így fogtam magam, és elővettem egy kék színű akasztót, mikor Regina nem volt a szobájában és "véletlenül" ott felejtettem a szekrény fogantyúján.

Nem telt bele sok idő, és  Regina kiegészítette a kompozíciót a hiányzó darabbal:

Azt hiszem, ezek után nem kell aggódnom, hogy a logikájával bármi baj lenne.

Mono-száj 12. rész

Történt ma, hogy valamilyen csoda folytán Regina 3 órát aludt délután. Mostanában a délutáni alvás a francia ágyban történik, így délután 3 kor úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, véget vetek a sziesztának. Elmentem hajat mosni, elmosogattam, majd elkezdtem pakolgatni a gyerekszobában. Elraktam a kinőtt ruhácskákat, átrendeztem a ruhás szekrényt, majd átcsoportosítottam a játékokat, hogy a kevésbé használt játékok is szem előtt legyenek, így többet kerüljenek sorra.

Természetesen Regina az egészből mit sem vett észre, és békésen szuszogott tovább. Ekkor drasztikusabb módszert vetettem be, és nyitott fürdőszoba ajtó mellett megszárítottam a hajam.
Ezek után már nem volt csoda, hogy felébredt.
Vidáman lemászott az ágyból, és az irányt a szobája felé vette, ahol megállt a szoba közepén, csodálkozva széttárta a karját, és csak ennyit mondott:

- Hát itt meg mi történt???

Persze szakadtam a nevetéstől, de legalább Pici Lányom észrevette, hogy mit dolgoztam, amíg ő aludt.

Mono-száj 11.rész

Mindig elcsodálkozok, hogy Regina milyen választékosan beszél, vagy hogy tudja-e, hogy amit mond, az mit jelent.
Az elmúlt pár nap kedvencei:

- Anya, szomorú vagyok.
- Anya, mérges vagyok.

Ébredés után:
- Szundítottam egy kicsit.


Alváshoz készülődve az ágyban:
- Anya, a babának kaki lesz.
Ezután fogta magát, felkelt az ágyból, kiment a fürdőszobába a biliért, azt letette a megszokott helyére, ráültette a babát, majd visszafeküdt az ágyba.
Kis idő után:
- Anya, a baba végzett.
Kiment a babáért, és visszafektette azt is az ágyba.

Zenebölcsiből hazaérve, vetkőzés közben:
- Anya, ma nagyon jó volt zenebölcsiben.

Mono-száj 10. rész

Bár Reginának be sem áll a szája, mostanában kicsit elmaradtak a bejegyzések.
Most jöjjön két "Mamás beszólás" a közelmúltból.

1.
Egyik nap hallom, hogy Regina nagyon mondja a magáét a szobájában. Bemegyek hozzá, és a játék telefont tartja a kezében.
Én : - Kinek telefonálsz?
Ő  : - A Mamának.
Én: - És mit mondasz neki?
Ő  : - Hogy vegye be a gyógyszerét.

Igazán figyelmes unoka...

2.
Reggel mondom Reginának, hogy ma jön a Mama, erre közölte:
- Ha jön a Mama, rosszalkodok neki.
Hát igen. Jó, ha a Mama tisztában van vele, hogy mire számíthat.

Egy gyerek nem gyerek? Avagy a nagy kistesó-kérdés

Az ember tizen-huszon éves korában eltervezi, hogy mikor, hány gyerek, és persze még azt is, hogy milyen neműek. Aztán jön az élet, és általában minden tervét felborítja.

Regina szerencsére pont akkor jött, amikor elterveztük, és azt hiszem, ennél csodálatosabb gyereket nem is adhatott volna nekünk a sors.
DE!
Elméletben szerettünk volna még egy babát, persze így, hogy tudtuk, hogy ez mivel jár, az ember már jobban átgondolja a dolgokat, és talán kicsit fél is tőle, míg az elsőnél csak a dolgok szép és jó oldalát látta, hogy lesz egy édes pici babája.

Aztán jön a nagy kérdés, hogy mégis mikor? Mert ha az első még túl pici, akkor azért nehéz. Ha meg már túl nagy, akkor azért.

Aztán jön a sors, hogy Apa külföldön dolgozik, így ha 2-3 hetente van itthon egy hétvégét, akkor elég nehéz úgy időzíteni, hogy az pont akkor legyen, amikor gyereket kell csinálni, így körülbelül olyan esélyeink voltak, mintha lottóztunk volna. És ha ez még nem lett volna elég, az én 20 éve svájci óra pontossággal működő szervezetem pont most mondta fel a szolgálatot, és úgy döntött, hogy bekavar a hormonjaim működésébe.

Két hónap gyógyszeres kezelés után végre helyre állt a rend, és a sorsra bíztuk magunkat, de mint a hónapok alatt kiderült, mi nem tudunk véletlenül gyereket csinálni.
Eljött a karácsony, és Apa végre itthon volt 3 hetet, és mondhatjuk úgy, hogy minden alkalmat kihasználtunk a babaprojekt érdekében.

Vannak nők, akik azt mondják, hogy az első pillanattól tudták, hogy babát várnak, és vannak, akik még hónapok múlva sem veszik észre.
Reginánál nem éreztem semmit. Késett a menstruációm, megcsináltam a tesztet, és pozitív lett.
Most viszont határozott jelei voltak, hogy valami megváltozott.
Látványosan többet kezdtem el enni, megállt a hajam hullása, ami addig elég drasztikus volt, és egyre jobban kezdtem kitölteni a melltartóimat. Így aztán nem is bírtam kivárni, hogy az elmaradt menstruáció megerősítsen a gyanúmban, már előtte két nappal megcsináltam a tesztet, és bizony  2014. január 14-én (egy nappal a szülinapom után) ott volt az a két csík.

Így aztán elkezdődött életünk egy újabb fejezete, Mono 2.0-vál.

Anya születésnapja

Ma van a születésnapom. Jó családi szokás szerint 28 múltam, de ha nagyon őszinte vagyok, akkor ez már az ötödik 28-ik születésnapom.

Regina reggel a szokásos mesenézéssel, játékkal volt elfoglalva, amikor egyszer csak eszeveszettül keresni kezdte az iPadot. Mikor pedig megtalálta, nagy kutakodásba kezdett a youtube-on, és egyszer csak meghallottam Halász Judit Boldog születésnapot!-ját, amit aztán Regina is elkezdett énekelni.

Hogy hogyan jutott eszébe éppen ma, az rejtély, biztos a női 6. érzéke működött, de az időzítése, valljuk be, tökéletes, és persze könnyekig meghatódtam.

Tűzön, vízen, ajtón át

Ismét egy olyan nap, amikor a kisasszony baromira nem akar ebéd után aludni, pedig délelőtt sétáltunk, ebédet főztünk, takarítottunk, és már majdnem 2 óra volt.
Persze próbáltam a finom módszereket, mesét, együtt alvást, de semmi nem használt. Ekkor közöltem vele, hogy menjen be a szobájába, és foglalja el magát. Regina pedig mint egy kamasz gyerek, megsértődött, és ahogy bement, bevágta maga mögött az ajtót.
Gondoltam lehiggad, aztán kijön, de csak sírt az ajtónál. Kis idő múlva utána néztem a dolgoknak, és kiderült, hogy az én 2 évesemben olyan jó erő van, hogy sikerült úgy becsuknia az ajtót, hogy a zár nyelve beragadt.
Próbáltam kulccsal, szétszedve a kilincset, miközben drága Pici Lányom kétségbe esve sírt az ajtó túloldalán, és hiába mondtam neki, hogy eressze el a kilincset, hogy könnyebb dolgom legyen, nem tudtam neki megmagyarázni.

Nem volt mit tenni, nekifeszültem az ajtónak és az én 40 kilómmal addig-addig nyomtam, míg megadta magát, és a zár úgy ahogy volt, kiszakadt a helyéről.

Így az ajtót sikeresen leamortizáltam, mert egy szép hosszú hasadás lett az oldalán, de a gyerekemet kiszabadítottam a szoba fogságából, és csak ez számít. Olyan szívszorító volt, ahogy ott állt, a babájával a kezében, és csak sírt az ijedségtől (na meg be is kakilt).

Mikor Apának elmeséltem a történteket, csak így kommentálta:
 - Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó erőben vagy.