A nagy áttörés, azaz mérföldkő a szobatisztaságban

Idestova lassan egy éve gyakoroljuk a szobatisztaság dolgot, mert hát ott a nagy nyomás, hogy én már 1 éves koromban bilibe végeztem a dolgom. Persze erre mondják, hogy nem lehet erőltetni, és én nem is szerettem volna, így a fokozatosságot követtem, meg persze Regina igényeit és fejlődését, de mégsem akartam, hogy a fórumokon olvasott problémával találjam szembe magam, vagyis hogy óvoda előtt azon aggódjak, hogy még pelusra van szükség.

Szóval kb. másfél éves volt Regina, amikor vettünk egy WC szűkítőt, ami nagyon nem jött be neki, majd választott magának egy bilit, és oda néha-néha sikerült a pisi. 2 éves korára itthon már egyáltalán nem használtunk pelust, csak alváshoz, és mikor elmentünk itthonról. Nehezítő körülmény volt, hogy a tél nem a legalkalmasabb időszak a szobatisztaságra szoktatásra, mert nem lehet csak úgy letolni a nadrágot, és pisilni bárhol. Azért a kisebb utakat megkockáztattuk bugyiban, tehát az utca végéig, a pékségbe vagy a boltba már pelus nélkül mentünk.
Aztán egy idő után elmaradt a pelus a délutáni alváshoz, és körülbelül másfél hónapja teljesen elfelejtettük a pelust napközben. Szépen szól, ha pisilnie kell, így itthon a bilibe, WC-be, szűkítővel vagy anélkül is elvégzi a dolgát, máshol pedig simán pisil WC-be, vagy épp a fűbe.
Természetesen történnek balesetek, de ez a másfél hónap alatt 2-szer fordult elő, ami figyelembe véve, hogy minden nap megyünk valahova, szerintem nagyon jó arány.

Túl vagyunk az első pelus nélkül töltött éjszakán is baleset nélkül, de aztán a következő alvást már nem úsztuk meg szárazon, így visszakerült a pelus.

Ami viszont nem akart összejönni, az a kakidolog. Már régóta be volt ígérve a kinder tojás a bilibe kakilásért, volt próbálkozás is, mégis mindig megvárta, míg este felkerül a pelus, és akkor végezte el a dolgát.

Ma viszont a fürdőkádban volt éppen, amikor mondta, hogy kaka lesz, és mikor megkérdeztem, hova akar kakilni, mondta, hogy bilibe. Így aztán hoztam is, ő pedig küzdött, majd nagyon örült, és már mondta is, hogy jár neki a kinder tojás. Természetesen én félretettem minden elvemet az édességevéssel kapcsolatban, és már indultunk is a konyhába a jól megérdemelt jutalomért, amit rövid időn belül el is fogyasztott.
A történethez hozzátartozik, hogy mióta ezt az egyességet kötöttük, még ha előtte is volt, nem ette meg a kinder tojást, tehát így még nagyobb jutalomnak számított, hogy most kaphatott.
Csokimajszolás közben aztán elújságolta Apának és a Mamának, hogy szó szerint milyen nagy dolgot csinált.

Remélem ez az este áttörért jelent ezen a téren is, és akkor már csak az éjszakai szobatisztaságon kell túllenni, és el is felejthetjük a pelus témát.

Húsvét 2014

A karácsony sikere után nagyon lelkesen készültünk a húsvétra is, hiszen sejtettük, hogy Regina most már megérti a lényegét, vagy legalábbis ami őt érinti, vagyis az ajándékot.

A készülődés már csütörtökön elkezdődött, amikor tojást festettünk, teljesen hagyományos módszerrel, viasszal rajzoltunk rá, és hagyma héjjal színeztük, majd nyuszi alakú kalácsot sütöttünk.

Pénteken aztán útnak indultunk Kistarcsára, Judka mamához, Papához, és Tamáshoz. Az út kalandosra sikeredett, mert az autópályán több baleset is volt, amit ki kellett kerülnünk.

Úgy terveztük, hogy odafele a Decathlonban megveszük Regina húsvéti ajándékát, ahol kicsit elbizonytalanodtunk, hiszen Drága Pici Kislányunk rá sem ült a kinézett biciklire, és a bukósisakot sem akarta a fejére tenni. Mivel azonban más ötletünk hirtelen nem volt, bíztunk benne, hogy azért majd megbarátkozik vele.

Odaérve aztán Apa össze is szerelte a biciklit, és mondtuk Reginának, hogy a nyuszi hozta, de azt hiszem, a mi lányunkat nem lehet csak úgy átverni, mert közölte, hogy "Apa vette, nem a nyuszi hozta".

Azért egy kis próbára itt már ráült a biciklire, de még nagyon barátkozós stádiumban voltak.

Másnap a Városligetbe mentünk, ahol Bárány-fesztivál volt, bár felnőtt szemmel nem volt egy nagy élmény, de Regina lovagolhatott, simogathatott kecskét, bárányt, nyuszit, evett kürtös kalácsot, úgyhogy ő nagyon élvezte.

Hazaérve aztán gyorsan megtartottuk a húsvétot, mivel az időjárás elég bizonytalan volt, és féltünk, hogy elmossa az ajándékkeresést az eső.
Míg Reginát átöltöztettem, Apa eldugta a kertben az ajándékokat, majd Regina megkapta a kis húsvéti vödröcskéjét, és indulhatott az ajándékkeresés. Nagyon élvezte, hogy a fűben itt-ott egy-egy ajándék lapult, és Apa is élvezte, ahogy a kis vödörből kilopkodta a már összegyűjtött apróságokat, amiket aztán újra eldugtunk, és Regina ugyanolyan lelkesedéssel kereste meg újra őket, és nem is tünt fel neki, hogy az a csokinyuszi már háromszor bújik el a fűben, és ő ugyanannyiszor teszi bele a kis vödrébe.

Vasárnap reggel aztán hazaindultunk, hétfőn pedig Győrzámolyon a Mamánál volt húsvétozás.
A Mama és a Dédi nagyon rutinosan és ügyesen már szóltak a nyuszinak, és mire odaértünk, már el is potyogtatta az ajándékait. Így aztán nem is vesztegettük az időt, ismét előkerült a kisvödör, és indulhatott is a keresés.
Mivel a terület jóval nagyobb volt, amit át kellett nézni, Regina már a fel-alá futkosásban elfáradt, így az ajándékok sem kötöttek ki újra a fűben, de így is annyi volt, hogy az ajándék hordozásban Apának segítenie kellett, és mire Regina mindent összegyűjtött, már nem csak a kisvödör, de Apa keze is rogyásig tele volt.

Reginának ez volt a 3. húsvétja, de ez volt az első, amikor végre az idő is nekünk kedvezett, és Regina is akkora lett, hogy teljes mértékben tudja élvezni. Remélem jövőre még inkább lelkes lesz, ami az előkészületeket illeti, hiszen ahogy a kézügyessége fejlődik, talán a tojásfestés, kalácskészítés részében is aktívabban ki tudja venni a részét.
Mindenesetre azt hiszem, ez a húsvét élmény volt gyereknek, felnőttnek egyaránt, hiszen egy szülőnek nincs is annál jobb, mikor látja örülni a gyerekét.

Mono - száj 18. rész

Szokásos esti rituálés, fürdés, fogmosás.
Mivel egy időben Regina nem igazán akarta kinyitni a fogmosáshoz, jött a szokásos mese, hogy éjszaka jönnek a gonosz manócskák, és a pici kalapácsokkal szétverik a fogacskákat. Természetesen ettől fogva már szép nagyra nyitotta a száját, és hagyta, hogy minden fogacskát megtisztítsunk, majd utána kiöblítette, ami szintén buli, hiszen önmagával versenyez, hogy minél messzebbre tudja köpni a vizet.

Egy este, már az öltözésnél tartunk, amikor egyszer csak Pici Lányom teljes komolysággal megszólal:
- Anya, ha a manócskákat kimossuk a fogaim közül, akkor a vicácskákat is kimossuk???

Hát igen. Ismét egy olyan helyzet, amit nehéz nevetés nélkül kibírni, hiszen az öcsém beceneve Mano, a sógornőmé pedig Vica. Így értelmezéseim szerint, eddig Regina azt hitte, hogy a gondosz manócskák mini kalapáccsal a kezükbe, az tulajdonképpen nem más, mint az öcsém.

Mono - száj 17. rész

Ma este fürdés után a szokásos rituálé. Fogmosás, azaz a gonosz manók eltüntetése a fogacskákról. Majd  közli:

- "Ha hazajön Apa, phühhözök vele."

Bár egész nap vele vagyok, bevallom, ez a kijelentése még nekem is fejtőrés okozott. Aztán rájöttem.
A fogmosás utáni öblítés velem úgy néz ki, hogy fogja a poharát, abból iszik, aztán kiköpi. Apával viszont sokkal bulibb a dolog, hiszen ő a csapból folyó víz alá tartja Reginát, aki iszik egy picit, majd azt köpi ki. Hát ez a "phühhözés".

Mono - száj 16. rész

Regina ma ölében az iPaddal, amit már profin kezel, egyszer csak közli, miközben csinálja is az, amit mond:

- "Felhívom Apát, beszélek vele kszájpon."

Hiába, a 21. század gyereke, aki abban nőtt fel, hogy az Apját 90%-ban csak az interneten látja, így ha beszélni akar vele, meg is találja a módját.

Mono - száj 15. rész

Ma Apa megszerelt pár apróságot a lakásban, majd elrakta a szerszámokat az erre a célra fenntartott szekrénybe, ami Regina szobájában van az ajtó háta mögött. Regina az ágyán játszott elmélyülten.
Egyszer csak szemügyre veszi az Apját, majd így szól:

- "Apa, mit csinálsz Nenina szobájában?"

A döbbenettől először Apa szóhoz sem jutott, de ezek után azt hiszem, nem sok idő kell, mire Regina kiteszi a "Ne zavarj!" táblát a kilincsre, és becsukja az orrunk előtt az ajtót.

Ovi-nézőben

Bár biztos közhely a hasonló korú csemetét nevelő anyukáktól, de hihetetlen, hogy ilyen hamar eljött az idő, hogy már Regina már óvodába fog járni. Bár csak decemberben tölti be a 3. életévét, a beiratkozás már most van.

A séták során már feltérképeztem, hogy a környékünkön 3 óvoda van megfelelő távolságban. A legpraktikusabb a mögöttünk lévő Micimackó óvoda lenne, aminek az udvarára az erkélyről rá is látok. Körzetileg is ide tartozunk. És pont azért, mert minden nap látom az udvart, már jó ideje eldöntöttem, hogy ha lehet, akkor ide biztos nem fog járni Regina. Bár az épületen belül nem jártam, az, hogy az udvaron semmi játék, viszont annál több derékig érő fű van, elég rossz pontot jelent a számomra.

A nekem nagyon tetsző óvoda a Vuk ovi, ami gyakorlatilag 2 háztömbre van tőlünk, tehát gyalog, kistesóval sem távolság. Lemértem, háztól házig 5 perc.
Az oviban nem nyílt nap volt, csak egy óra, ahol a leendő óvodások játszattak egyet, az óvónénik pedig próbáltak a szülők kérdéseire válaszolni.
Reginát hamar feltalálta magát, alig várta, hogy a kabát és a cipő lekerüljön, már szaladt is játszani, és csak akkor jött oda hozzám, amikor pisilnie kellett. Így aztán kipróbáltuk a pici WC-t is.
Az óvoda épülete 40 éves, tehát nem egy mai darab. A mosdó és a WC nagyon szépen fel van újítva, ez szimpatikus volt.

A termek nem túl nagyok, nehezen tudom elképzelni, hogyan fér ott el 25 apróság, de gondolom az én időmben sem voltak kevesebben egy csoportban, és mégis felnőttünk.
Az óvoda nekem az udvar rendezettsége miatt tetszett meg, amiből most sokmindent nem láttunk, de azt felmérhettem, hogy az óvodában próbálkoznak a felújítással, a csoportok szépen el vannak szeparálva, mindenkinek külön kis zsákja és akasztója van, egy kis öltözőfülkében. A teremben pedig sok játék.
Amit hiányoltam, hogy csak azt az egy termet láttam, 2 db óvónénivel, tehát azokkal, akikhez esetleg a Regina kerülhetne, nem találkoztam, így semmilyen benyomásom nem lehet róluk, pedig ez fontos szempont az oviválasztásban, mégsem mindegy, kikre bízom a gyerekemet napi 8 órában. Továbbá senki nem mondott semmit arról, hogy mégis milyen rendszer működik az óvodában, a hasonló kérdésekre csak annyi volt a válasz, hogy ha felveszik a gyereket, úgyis tart az igazgatónő tájékoztatót.
És azt, hogy milyen közel van az óvoda, csak bizonyítja, hogy mikor kiléptünk a kapun, elkezdett zuhogni az eső, és annak ellenére nem sikerült bőrig áznunk hazáig, hogy Reginának nagyon tetszett, hogy vizes lesz.

Ma megnéztük a másik jelöltet, ami az utca túloldalán van, kicsit talán messzebb, mint a Vuk, de még mindig reális távolságon belül.
A Szivárvány ovi is ugyanúgy 40 éves, és körülbelül ugyanaz az elrendezése. Itt minden csoportot megnézhettünk.
A termek kicsit talán nagyobbak voltak, mint a másik oviban, viszont a felszereltségük sokkal sivárabb, kevesebb játékkal. A WC-t itt is kipróbáltuk, ami szintén elmaradt a Vuktól, ahogy az öltözőrész is. Az udvaron is voltunk, ahol állítólag folyamatos a felújítás, de számomra csak egy csoport játszórésze felelt meg az elvárásoknak. Azt itt sem lehetett megtudni, hogy kik lehetnek a potenciálisan szóba jöhető óvónénik. Az igazgatónő viszont itt készségesen válaszolt a kérdéseimre.
Regina természetesen itt is jól érezte magát, mindegyik csoportban azonnal feltalálta magát, és ment játszani, majd mikor mondtam, hogy megyünk tovább, szó nélkül jött.

Bár jövőhétig még van egy hetem eldönteni, hogy melyik ovi legyen, és végszükség esetén a körzetes óvodába mindenképpen felveszik, de nehéz a döntés.
Mindenesetre elkeserítő (és itt nem politizálni akarok), hogy most már szinte minden falunak van stadionja, viszont a gyerekem kénytelen egy üres udvaron feltalálnia magát, és napközben olyan játékokkal játszani, amik talán még az én időmből maradtak.