7. Győrkőc Fesztivál, avagy 3 napos Kánaán Reginának

Már 2 évvel ezelőtt is, alig fél évesen kivittük Reginát a fesztiválra, és bár a játékokat akkor még kevésbé tudta értékelni, de nagyon tetszett neki. Tavaly már több játékot is kipróbált, de az ideire készültünk már igazán.

Egy olyan fesztivál, ahol az egész belváros a gyerekeké, minden ingyen van, és  minden a játékról szól. Sajnos Apa idén nem lehetett itthon, így péntek este, a nyitóünnepségre ketten vetettük bele magunkat az "éjszakába" Reginával.

A Kaláka koncert este 7-kor kezdődött, így 6 körül busszal mentünk be a városba, majd kicsit feltérképeztük a terepet, és még egész jó helyet is kaptunk a színpad előtt.

Reginának nagyon tetszett az élőzene, és csodálattal, kezdetben kicsit félénken nézte, de aztán volt taps, sőt tánc is. 9-kor indultunk haza, bár Regina még maradt volna, de nekem a 2 órás földön ülés, ölemben a gyerekkel annyira már nem esett jól. Itthon aztán gyors vacsi, zuhanyzás, és fekvés, bár Regina számára a buli még az ágyban is folytatódott, aztán egyszer csak kidőlt.

Másnap korán útnak indultunk, hiszen a fesztivál 10-kor kezdődött, de előtte még be kellett szereznünk a játékra feljogosító karszalagot, amit egy mosolygós fényképért adtak cserébe. Viszonylag gyorsan, 10 perc alatt be is szereztük, aztán jöhetett a sorban állás a Regina által elsőnek kinézett játékra, egy kis autókázásra, ami nagyon be jött neki.

Aztán a következő játékra több mint fél órát álltunk sorba, de mire odakerültünk, már nem mert beleülni a medencében úszkáló hatalmas kacsákba, így aztán a sorban állós játékokat ezek után hanyagoltuk is, és olyat kerestünk, amivel mindenki akkor és annyit játszhat, amennyit csak akar. Nem volt nehéz ilyet találni, hiszen az egész Kazinczy utca tele volt különféle logikai, ügyességi és egyéb játékokkal.

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan ment az idő, mert mire a normális esetben 2 perc alatt végigsétálható utcán végigértünk, már fél 12 volt, és akkor még felét sem láttuk a fesztiválnak.
Gyorsan felfedeztük még a maradék helyszíneket, de sok időt nem tudtunk sehol sem tölteni, mert indulni kellett ebédelni és aludni, és közben az eső is eleredt.
Az ebéddel és az alvással nem volt gond, hiszen a sok játék miatt a délelőtt folyamán enni-inni nem jutott idő, így aztán a levesből két tányérnyi gyorsan el is fogyott.

A délutáni szieszta idején kiadó nyári zápor esett, és csak reménykedni tudtunk, hogy mire vége az alvásidőnek, eláll az eső, és vissza tudunk menni játszani.
Szerencsére így is lett, és még az emberek is kevesebben voltak, így aztán ott folytattuk a játékokat, ahol abbahagytuk, annyi különbséggel, hogy Regina a neki tetsző és már kipróbált játékokhoz célirányosan ment oda.

Most azért eljutottunk a Radó-szigetre is, ahol az állatfarmé, a népzenéé, és a néptáncé volt a főszerep, amit Regina tátott szájjal nézett.

Mire hazafele indultunk, már este 8 óra volt, és akkor is csak azért vetettünk véget a játéknak, mert a Mamának indult a busza. Aztán ahogy a játékok hatáskörén kívül értünk, már Reginán is látszott, hogy elfáradt, hiszen többet volt a Mama hátán, mint amennyit sétált volna.

Vasárnap aztán a fesztivál utolsó napján még egyszer belevetettük magunkat a forgatagba, de már inkább a nyugalmasabb elfoglaltságokat kerestük, így volt idő egy bábszínházra, egy kis állatsimogatásra, egy kis zenehallgatásra, és táncnézésre.

És ahhoz képest, hogy szinte semmit nem csináltunk, és már jóval 10 óra előtt bent voltunk a városban, így is elképesztően gyorsan elment az idő, ami ebédig volt. Természetesen az evéssel most sem volt gond, főleg, hogy vasárnapra megérkezett a kánikula is, így a játék izgalma mellett a nagy meleg is kivette az energiát az emberből.

Alvás után, bár  már nagyon fáradt voltam, én még képes lettem volna visszamenni egy utolsó körre, de hiába mondtam Reginának bármelyik játékot, ami tetszett neki, már nem érdekelte. Nem hiába, azért az ő kis 2,5 éves agyának 2,5 nap alatt ennyi input bőven elég volt.
Mindenesetre Regina nagyon jól érezte magát, ahogy azt előre sejtettük is, és ezen a hétvégén is sok-sok új élménnyel lesz gazdagabb.
Már most várjuk a következő évet, amikor remélhetőleg a tesóval négyesben vághatunk neki, hogy kipróbáljuk a játékokat.

Mono - száj 22. rész

Egy időben minket is elért a Kinder tojás láz, és bár az esetek 90%-ban használhatatlan dolgot rejtett a meglepetés rész, a csoki pedig megmaradt, azért az, hogy a Disney-s hercegnőket össze lehetett gyűjtögetni, jó ötlet volt valakitől, főleg, hogy most 0-24-ben Csipkerózsikát nézünk.
Mostanában azonban Hófehérkének nyoma veszett. Sejtéseim szerint beesett az ágy mögé, és a megmentése Apára vár, de addig is nélkülözzük.
Ma viszont mondja Regina, hogy Csipkerózsika is beesett az ágy mögé. (legalábbis a 3-ból az egyik).
Kérdezem tőle, hogy miért is esett be, vagy szerintem inkább miért dobta be?
Erre a válasz:
- "Elment, megkeresni Hófehérkét."

Spontán mozgalmas hétvége és hatalmas kirándulás - 2014. június 28.

Szombaton egy családi ebédre voltunk hivatalosak a Duna-partra Dunakeszi közelében. Szinte hihetetlen, hogy a főváros nyüzsgésétől alig fél órára ennyire csodás környezetet találhat az ember, arról nem is beszélve, hogy egy kis büfében ennyire jót tudjon enni.

Természetesen ezen a szép helyen nem hagyhattam ki, hogy ne készüljön pár kép, bár Regina nem igazán volt együttműködő modell most, de róla amúgy sem lehet rossz képet csinálni, úgyhogy ő csak pózolt, én meg csak kattintgattam.

Ebéd után aztán úgy gondoltuk Apával, hogy ha már ilyen szép helyen vagyunk, ne a megszokott autópályát válasszuk hazafele, hanem egy kis kerülővel nézzük meg Visegrádot és Esztergomot.
Komppal áthajóztunk a szentendrei szigetre, majd onnan egy kisebb komppal a Duna túlpartjára.
Bár nem tudtam előre, Regina hogy is fog állni a dologhoz, hogy egy szinte tutajon a vízen fogunk úszni, de ahogy általában minden, nagyon tetszett neki, ahogy a hajó átvitte az autót a túlpartra, ahogy hullámzott a víz, fújta a szél a haját, és a kacsák próbáltak versenyezni a komppal.

Átérve a túlpartra, aztán reménykedtünk Apával, hogy Regina a Visegrádig vezető utat végigalussza, de hát szülő tervez, gyerek végez alapon, természetesen a visegrádi vártól kb. 10 percre aludt el, de Apával megbeszéltük, hogy ha már egyszer idáig eljöttünk, mégis csak meg kellene nézni a várat, mert ki tudja, mikor jutunk el legközelebb ide.
Így aztán felébresztettem Reginát, és megkérdeztem tőle, hogy meg szeretné-e nézni, hogy lakik a Csipkerózsika, merthogy most ez a kedvenc mese, amit egy nap 20-szor, és már oda-vissza tud, és még a könyvvel is alszik.... Szóval egy pillanat alatt kipattantak a kis szemei, és bár az alvás mennyisége a nullával volt egyenlő, 40 fok volt, és tűzött a nap, ő szorgosan szedte a kis lábait a meredek lépcsőn, és Apával alig bírtuk követni. Nagyon örültünk, hogy ennyire tetszett neki a vár, a kilátás, és majdnem 1 órát töltöttünk a várban, aminek minden zugát meg kellett néznünk.

Visegrád után aztán Esztergomot vettük célba, és mivel Reginának ennyi élmény is bőven elég lett volna egy napra, a köztes időben sem aludt, hanem csak mesélte, hogy a várban hol lakott a Csipkerózsika, a Herceg, a Gonosz Tündér, és persze ott volt a Herceg lova is.
Hamar odaértünk az esztergomi Bazilikához, ahol megnéztük, hogy lakik a Jézuska, és Regina mondta is, hogy itt csendben kell lenni, majd körbesétáltuk a Bazilikát, majd kerestünk egy cukrászdát.

Regina bement, rábökött egy csokitortára, és közölte, hogy ő azt szeretné. Legnagyobb megdöbbenésünkre meg is ette az egészet, miközben még Apa és az én fagylaltkelyhemből is kapott egyszer-egyszer egy kanállal.
Hazafele aztán már nagyon fáradt volt, de az élmények miatt nem nagyon tudott aludni, így aztán a mesélés és az éneklés közben egyszer csak elhallgatott, és este 6-kor aludt el az autóban. Fél órát hagytuk aludni, és utána az ébredés sajnos nem volt zökkenőmentes, de összességében megérte a kirándulás, mivel még azóta is meséli, hogy mit és hol látott.

Az én szobám a te szobád is

Bekövetkezett az első nagy változás, ami tudatosította Reginában, hogy itt bizony belátható időn belül valami történni fog.
Miután én Apának vázoltam a tervezetet, hogyan is szeretném átrendezni a gyerekszobát a legkevesebb ráfordítással, ő pedig jóváhagyta, nekiálltunk ágyat keresni a nagylánynak.
Bevallom, nem gondoltam volna, hogy egy 160x70-es gyerekágyat ilyen nehéz találni, és ami még durvább, az áruk az egész babaszoba berendezésének árával vetekszik.
Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy úgysem szeretnénk, ha a gyerekek innen alapítanának családot, magyarul pár éven belül nagyobb Mini-Lak után nézünk, és akkor úgyis külön szobájuk lesz, ami azt jelenti, hogy Regina kaphat egy igazán csajos szobát, igazán csajos ággyal, így aztán most megfelel egy átmeneti megoldás, ami aztán jó lesz a tesónak is.
Így aztán maradtunk az Ikeás ágynál, ami méretében, árában is megfelelőnek bizonyult.

Mivel a terv megvalósítása pont arra a hétvégére esett, amikor eredetileg Sárvárra készültünk, csak éppen Regina mandulagyulladása keresztbe húzta a számításainkat, így wellneszelés helyett kipakoltuk, és átrendeztük a szobát, hogy aztán a nagyszülőktől hazaérve már csak az ágyat kelljen a helyére rakni, amiben Regina segített Apának.

A nagylányos ágyhoz, természetesen nagylányos ágynemű is jár, így már teljesen új helyen álmodhat Regina csillagokkal (ahogy ő szokta mondani).

Amin meglepődtem, hogy azok után, hogy majdnem 2,5 évig volt "lakhelye" a kiságy, egy percig nem okozott gondot neki, hogy mostantól másik ágyban kell aludnia, és egyszer nem kívánkozott vissza a kiságyba. Azóta is többször elmondja egy nap, hogy ott a tesó fog aludni.
Most már csak az a nagy kérdés, hogyan fogják bírni alvás szempontjából a közös szobát.

Mono - száj 21. rész

Azt hiszem, lassan eljön az az idő, amikor fel kell készülnöm a furábbnál furább kérdések megválaszolására.
A minap sétáltunk az utcán, és Reginának feltűnt egy fiatal pár, akik ki sem szálltak egymás szájából. Persze megkérdezte, hogy mit csinálnak, én meg mit is mondhatnék egy olyan látványra, ami szinte már zavaró egy kívülálló számára, mert sosem voltam híve ennek a "nyilvános helyen essünk egymásnak" dolognak.  Mivel mostanában nagy kedvenc a Csipkerózsika mesefilm, és a herceg ott is megcsókolja a hercegnőt, annyit mondtam, hogy a fiú a lány hercege, és szeretik egymást.
Ma ismét sétaközben összefutottunk egy hasonló párral, erre Regina mosolyogva elkezd mutogatni:

-"Nézd Anya, ott van az ő hercege."

Nekem pedig két gondolat jutott eszembe azonnal:
1. hogy ennyi idősen az ember még tényleg elhiszi, hogy akibe beleszeretett, az a herceg
2. és amit Apa szokott mondani, hogy "majd elmúlik".

De azért Regina még egy darabig éljen abban a hitben, hogy hercegek igen is léteznek.

Nyárkezdés a mozgalmasság jegyében

Azt hiszem, eddig sem volt éppen unalmasnak mondható az életünk, mert mindig kitaláltunk magunknak valami tennivalót, de ahogy beköszöntött a jó idő, és így a lehetőségek is megnőttek, azt hiszem, Apával új hobbit találtunk magunknak, ez pedig nem más, mint a programszervezés, azaz az együtt töltött időt minél tartalmasabbá próbáljuk tenni.

Az elmúlt 1 hónapban mondhatni egy perc szabadidőnk sem volt, ami a elég viccesen hangzik annak fényében, hogy pont a szabadidőnkről van szó.

Kezdődött egy ötlettel, hogy menjünk Sárvárra családostól fürödni, amit aztán Regina mandulagyulladása keresztbe húzott, tehát megtanultuk a leckét,
a. szülő tervez, gyerek végez
b. minden tervhez kell egy B terv.

Nekünk volt is egy ilyen, irány Kistarcsa, és a nagyszülők, de azért hogy valami érdekes is legyen a dologban, a hétvégén megnéztük a Holnemvolt Parkot, ami a Vidámpark helyén kialakított szórakoztató park. Bár Regina nem volt 100%-os, így is nagy élmény volt számára.  És Apa számára, aki végre felülhetett a hullámvasútra, és a számomra, mert végre kipróbálhattam a nosztalgia körhintát.  Bő 2 órát töltöttünk el a parkban, amivel el is ment a délelőtt, és hazafele Reginát már csak nagy küzdelem árán lehetett ébren tartani.

A következő hétvége pünkösd, így az előző hét sikerén felbuzdulva még egy lapáttal tettünk a programszervezésre.
A hőmérséklet nagy fordulatot vett, és még előtte való héten bőven elfért a kabát, most inkább elviselhetetlen volt a hőség.
Mindenképpen vonatozást terveztünk, némi kirándulással egybekötve. Először Tata jött szóba, de az állomástól messze van a tó. Aztán Zirc, de oda másfél óra alatt ér oda a vonat. Így jutottunk oda, hogy a tökéletes úticél Pannonhalma. A 20 km-es utat 25 perc alatt teszi meg a vonat, bár a menetrend nem pont a legideálisabb, mivel 11-kor indul, így az alvásidőig nem sok idő jut, de épp ezért, és mert az Apátság messze van a vasútállomástól, azt találtuk ki, hogy Apa vonatozik Reginával, én meg utánuk megyek autóval, így visszafele már nem vagyunk időhöz kötve.
Ahogy kiránduláshoz illik, Regina a kis hátizsákjába kapott útravalót, és persze a mostani nagy kedvencek, a hercegnők sem maradhattak ki a jóból.
A vonatra való várakozás kicsit hosszúra nyúlt, így az indulás és az utazás idejére már Apa beszámolója alapján nem maradt izgalom, de a hátizsák tartalma elfogyott, és a hercegnők is előkerültek.

Én pedig vártam őket az állomáson. Innen már kocsival mentünk az Apátsághoz, ahol tettünk egy jó nagy sétát, megnéztük a levendula ültetvényt, megkóstoltuk a levendula szörpöt, majd hazafelé útba ejtettük Pért, ahol az egyik kedvenc éttermünkben megebédeltünk. Hazaérve Reginának sem kellett kétszer mondani, hogy menjen az ágyába aludni, jól elfáradt.

Másnap aztán még inkább adtunk az élményeknek, mivel Szlovákiában pünkösd hétfő nem ünnep, így Pozsonyt, és az ottani állatkertet vettük célba. Az idő nem igazán kedvezett nekünk, mert ha lehetett, még melegebb volt, de azért becsülettel végigjártunk az állatkertet, és Reginát is és magamat is hősnek tekintem, amiért a 30 fokban, hegynek fel és le kerestük a hatalmas területen az állatokat, majd megnéztük a dinoparkot. A 2,5 órás sétát Regina olyan szépen végigjárta, és Apának a végén kellett csak egy picit a nyakába vennie, amikor már szerintem nem is a fáradság, inkább az éhség mutatkozott rajta.

Az állatkert után a további sétához már igénybe vettük a babakocsit, ami Reginát döbbentette meg a leginkább, hiszen már több mint egy éve nincs használatban, de azért nagyon élvezte, hogy tologatjuk a kis fenekét, és meg sem fordult a fejében, hogy kiszálljon.

A mostani hétvégére is aktív program jutott, nagy családilag ( Ica mama, Jutka mama és Papa kíséretében) Sárvárra mentünk fürödni. A dolgok kicsit beárnyékolta, hogy Regina belázasodott, de most már nem hagytuk magunkat eltántorítani a célunktól, és ahogy Regina meglátta a medencéket, a csúszdát és a sok játékot, már rajta sem látszott, hogy bármi baja lenne. Sajnos az idő most sem kedvezett nekünk, hiszen a strandoláshoz kicsit hideg volt, de azt hiszem, ennyi víz és pancsolás egyszerre elég is volt, bár lehet, hogy Regina nem értene egyet ezzel a kijelentésemmel.

Mivel a nyár még hosszú, program és program ötlet pedig bőven van, azt hiszem, továbbra sem fogunk unatkozni, és lesz miről beszámolni.

Felvették!!!

Bár ez se nem az ő, sem nem a mi érdemünk, de akkor is örülök, hogy abba az óvodába vették fel Reginát, amit kinéztem neki. Persze, hogy a lehetségesen szóba jöhető óvodák közül jól választottam-e, ezt csak az idő dönti majd el.

A határozat kézhezvételével együtt túl vagyok az első szülői értekezleten is. Bár a lehetőség fel volt ajánlva, hogy a szépen bekészített kis székek egyikét válasszam, így kipróbálva, hogy az elkövetkezendő 3-4 évben Regina min fog ülni, én inkább a sokkal kényelmesebbnek, és magasságban jobban megfelelő kis asztalok egyikét választottam.

A szülői értekezleten az óvodavezetőn kívül az összes óvonéni részt vett, tartalmilag nem sokkal lettem okosabb, főleg, hogy Regina csak 2015. januárjában kezdi az óvodát.
Szóba került a házirend, a betegségek, az ebéd befizetés, lemondás, kullancsok, stb.
Majd a végén jött a gyerkőcök csoportokba való beosztása.
Regina a Kacsa csoportba került másik két gyerkőccel együtt, sajnos ennek a csoportból az óvonénik pont nem voltak jelen, pedig leginkább rájuk lettem volna kíváncsi.
Azért az óvodavezető megmutatta a csoportszobát, amivel tulajdonképpen semmi gond nincs, a nekik jutó udvarrész is rendezett és szép nagy. Minden gyereknek jellel ellátott kis szekrénye, törölközője, pohara, székecskéje, ágyikója és ágyneműje, és az elkészült műveiket őrző tárolója van, így kicsit a Hét Törpe birodalmában éreztem magam.
Aztán még pár kérdés az óvodavezető felé, és elköszöntünk.
Az óvoda előtt még váltottunk pár szót a másik két anyukával, majd megegyeztünk, hogy az augusztus 27-28-án tartandó beszoktatási napokon találkozunk.

Így aztán kevés új infoval gazdagodva, de letudtam életem első szülői értekezletét, ezáltal bekerülve abba a titkos társaságba, amiről gyerekként mindig is szerettem volna tudni, hogy mi is történik egy ilyen gyűlés alkalmával.

Regina pedig most már biztos, hogy 2015. januárjától a Vuk Óvoda Kacsa csoportjába fog járni, és én csak remélni tudom, hogy boldog és hasznos éveket fog itt tölteni.