Mulatságos történt - Az ember, az állatok és a tisztálkodás

Esett ma, hogy a Mono elaludt szopizás közben, és mivel a tudomány azt írja, hogy a szoptatás álmosítólag hat az anyára is, ebből következik, hogy idővel én is elaludtam.
Be kell vallanom, hogy ez az alvás forma az anya számára minden, csak nem kényelmes. Egy féloldalas fekvés, amikor az egyik kezemmel ölelem a Picit, és a fejem furcsán félre billen, úgyhogy inkább zsibbadtan, mint kipihenten szoktam ébredni.

Mikor ma felébredtem, és próbáltam kiszabadítani magamat, a még mindig szorosan hozzám ragaszkodó Mono mellől, akkor vettem észre, hogy a Pici feje olyan, mintha vizes lenne.
Némi következtetés után, és a testhelyzetemre való tekintettel úgy tűnik, hogy sikerült összenyálaznom alvás közben a Kisasszonyt.

Mikor este meséltem Sógornőmnek, csak ennyivel kommentálta:
-"Hányszor mondjam még, hogy mi emberek nem nyalogatással tisztítjuk a kölkünket, hanem fürdetéssel???"

4. hónap

Méretek:
Súly: 5730 g
Hossz:
Fejkörfogat:

Történések:
2012. március 13.
Mono a mai napot igen csak korán kezdte. 5 órakor ébresztett, hogy ő éhes, ami alapvetően még nem is lett volna gond, de a Kisasszony úgy gondolta, hogy már éppen eleget aludt, és egy csöppnyi hajlandóságot sem mutatott arra, hogy még egy kicsit hagyna aludni. Egy ideig magamhoz vettem az ágyba, hátha kedvet kap tőlem a szunyókálásra, de nem igazán tudtam meghatni. Ekkor felkeltem, hogy ha már nem alszom, megiszom a reggeli kakaómat, és addig a Monot betettem a kiságyba, hogy a manók elszórakoztassák. Mire visszaértem, már a Kisasszony mondta is a magáét a manóknak, így hát még visszafeküdtem egy kicsit, és vártam, hogy mikor unja meg, és mikor tör ki a sírás. Aztán egyszer csak feltűnt, hogy csönd van. Érdekes, mikor az ember már a csöndet találja furcsának. Odamegyek a kiságyhoz és az én Pici Lányom édesen alszik, kezében szorongatva kedvenc bohócát, és így még fél óra pihenőt adva nekem. 

 

2012. március 14-22.
Beköszöntött a tavasz, aminek én nagyon örülök, mivel az ember közérzete egy kis napsütéstől is határozottan jobb, mint a szürke téli napok során, és a hosszú séták alkalmával sem kell megfagyni, csak élvezni a napsütést. Mivel Édesanyám az Öcséméknél vendégeskedik, ezért a hosszú hétvégére "befizettem magam a menzára" a Mamához. Így aztán minden nap útnak válunk a Monoval, és elsétálunk a kb. 2,5 km-re lévő Mamámhoz, ott megebédelek, és séta hazáig.
Mono nagyon örül, hogy a bundazsák végre kikerült a babakocsiból, így az egész sétát új megvilágításban látja. Több a hely a babakocsiban, amit ki is használ, mert kedvére mozgolódik. A napsütéssel még nem igazán barátkozott meg, elvégre téli babaként még nem nagyon látott olyan napot, ami melegít is, de én kitartóan szoktatom hozzá (elvégre nagyon meleg nyarat ígérnek), és a Mama szerint már meg is kapta a nap a kis arcát.
Mivel bevezettem egy kis rendszert az életünkbe, hogy az könnyebb és élhetőbb legyen, ezért nagyon jól kialakult kis napirendünk lett erre a kettesben töltött pár napra. Reggel 6 - fél 7 fele ébredés, evés, majd a kiságyban beszélgetés a manókkal, macikkal, és még 40 perc alvás. Aztán átöltözés, és irány a játszó szőnyeg. Fél 10 fele ismét evés, és megint irány az ágy, ahol egy rövid tárgyalás után a barátokkal ismét alvás következik. Dél körül ebéd, aztán öltözés és irány a délutáni séta Eszti barátnőmmel és a kislányával, Hangával. Fél 4 körül hazaérünk, uzsonna, játék fél 6-ig, akkor készülődés a fürdéshez, fürdés, vacsi, és irány az ágy. És 7 - fél 8 fele már az igazak álmát alussza a Kisasszony egy mozgalmas nap után.
Nem tudom, hogy ez csak a véletlen, vagy tartható lesz-e ez a napirend, vagy hogy ha Mini hazajön, ez mennyire borul fel, és mennyire hamar tud visszaállni, mindenesetre én nagyon örülök, hogy már jobban lehet tervezni a Kisasszonnyal.

2012. március 22.
Mini ismét itthon van, és ahogy az lenni szokott a Mono most is megvárta. Mikor szokásos időben  letettem aludni, még egy kicsit küzdött, hogy az apjával akar lenni. Ekkor Mini bement hozzá, majd 2 perc múlva büszkén újságolta, hogy milyen ügyesen elaltatta a lányát. Hát ennyit arról, hogy én mit küzdöttem ezért az eredményért egy héten át, aztán jön Mini és learatja a babérokat.

2012. március 23.
Elérkezettnek láttuk az időt, hogy a Monoból igazi kiscsajt "csináljunk". Így nyakunkba vettük a várost, hogy kilövessük a fülét. A szalonban a hölgy igazán kedves volt, teljesen el volt ájulva a mosolygós Mononktól. Meg is jegyezte, hogy mostanában nem látott ennyire vidám babát. Elmagyarázta a művelet menetét, majd fülbevalót választottunk. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a fülbevalónak, hiszen amint lehet, úgyis kicseréljük. Aztán jött a dolog kellemetlenebb része. Lefogtam a Monót, majd a két kicsi pötty került a fülére, és két lövéssel már ott is volt a fülecskéjébe a fülbevaló. Szerencsére Mono nagyon jó kislány volt, és az ijedséget leszámítva egyáltalán nem sírt, és egy pillanattal később már újra vigyorgott.

2012. március 28.
A következő orvosi vizsgálat, és védőoltás napja. Mono nagyon jól viselte a vizsgálatot, ahol mindent rendben találtak nála, és hatalmas dicséretet kapott, hogy a korához képest milyen ügyes, és természetesen, hogy milyen szép. A védőoltást némi sírással fogadta, de ettől függetlenül nem bolygatta meg a napját úgy, mint az első. Édesanyám itt aludt nálunk, és gondoltam megmutatom, milyen ügyesen tud az unokája egyedül elaludni, de Mono úgy gondolta, ma nem mutatja meg, és keserves sírással jelezte, hogy neki nem tetszik a helyzet. Aztán némi babusgatás után mégis megmutatta új tudományát, mi pedig a kis nyűgösködést betudtuk az oltásnak.

2012. március 29.
Hazakísértük Édesanyámat és Jar-Jar kutyust Győrzámolyra, és ha már ott voltunk, Mono kipróbálta az ottani kiságyat. Úgy tűnt, tetszik neki, de nagyon sok volt az új dolog, amivel beszélgetni kellett, így az elalvás nem jött össze, de mivel a jó idő közeledtével egyre több időt fogunk ott tölteni, előbb-utóbb meg fogja szokni.

Jar-Jar kutyus érdekesen viszonyul a Monohoz, tisztes távolságból figyeli, de már nem idegenként kezeli. Fiú kutya létére olyan, mintha feltámadnának anyai ösztönei, és inkább védelmezi a kis csöppséget. Ezt ma is bizonyította, mikor jó házőrzőként befeküdt a kiságy alá.

2012. április 5.
Már napok óta valami nem volt jó elalvásnál. Éppen hogy megszoktam volna azt a csodás állapotot, hogy nem szenvedés az este, ismét beköszöntött egy hasonló időszak, amikor az esték keserves sírással végződtek az átvigyorgott napok után. Miután már fogtuk az időjárásra, a teliholdra, a szélre, az álmosságra, és minden egyébre, ami éppen eszünkbe jutott, ma a Mono a szájába vette az ujjamat, és akkor megéreztem egy kicsi hegyes valamit. Tehát elkezdődött. Innentől az előbb felsoroltakhoz hozzávehetjük a fogzást is, és várhatjuk, hogy Mononk fogatlan mosolyát mikor váltja fel a pirinyó fogacskás vigyor.

2012. április 6-7. 
Húsvét Kistarcsán.

2012. április 8.
Az első Húsvét. Bár Mono még nem nagyon érzékel belőle semmit, azért szerettem volna, ha szép tavaszi napunk lesz, de ehelyett igazi áprilisi időjárást kaptunk napsütéssel, széllel, hóval.
Mindezek azonban nem tántorítottak el bennünket, hogy a szokásos módon ünnepeljünk. Reggeli a Nagymamámnál, ahol egy évre jól belaktam sonkával, főtt tojással, és kaláccsal, természetesen csak abból a fajtából, ami meg van szentelve (Bár csak egészséges mértékig vagyok vallásos, ehhez valamiért nagyon ragaszkodom. Mikor még gyerek voltam, képes voltam hajnalban felkelni a Nagymamámmal, és a húsvéti finomságokkal megrakott kosárral templomba menni, hogy a hajnali mise után a pap megáldja és megszentelje a kosarak tartalmát.)
Délután a Húsvét nálunk folytatódott, ahol Mono megkapta első húsvéti ajándékát.

A kosárka nagyon tetszett Mononak, és hatalmas vigyorral és kacarászással fogadta az ajándékot, majd természetesen megpróbálta szétszedni, és bekapni a tartalmát.
Már alig várom, hogy jövőre egy igazi kis kosárkába szedegethesse össze a fűben eldugott ajándékokat, ahogy annak idején mi tettük az öcsémmel gyerekkorunkban.

A Húsvét más változást is hozott a fogacskákon kívül az életünkbe. Mivel Mononk egyre mozgékonyabb, és közelebbi barátságot kötött az ágya fölött táncoló manócskákkal, értem ez alatt, hogy legújabb hobbija, hogy a lábával rugdossa őket, és a zenélő funkciót is kénye-kedve szerint kapcsolgatja, amit annyira nem is bánok, hogy a Kisasszony önkiszolgáló lett, és nem kell negyedóránként a reklamálására bemenni és újra elindítani. Tehát mivel jobbnak láttuk a manók testi épségét megóvni, és előbb-utóbb Mononkét is, ezért elérkezettnek láttuk az időt, hogy a kiságy egy szinttel lejjebb költözzön. Először kicsit furcsállotta, hogy más megvilágításba kerültek a tárgyak egy kicsit lejjebbről, de aztán nagyon hamar megbarátkozott a helyzettel. Nekem valamiért így sokkal  nagyobbnak tűnik az ágyikója.

 Általánosságok:
A tudomány: (innen)
4 hónapos:

Hasról oldalra, sőt a hátára hengeredik, hason, alkarjára stabilan támaszkodva tartja mellkasát, fejét magasba emeli, felemeli lábait. Ha karjánál fogva ülő helyzetbe húzzuk, önállóan emeli fejét. Felfedezi kezét: játszik vele, szopja. Mindent, ami kezébe akad, megszemlél, ide-oda mozgat, szájába töm. Szívesen fekszik a hátán, hogy jól fel tudja fedezni a környezetét.

Fejét a hang irányába fordítja, elkápráztat bennünket első nevetésével, amikor játszunk vele nevetgél, kezével/lábával hadonászik, csukladozik.  

Ha ültetjük, és a fejét fogjuk, alul még meggörbül, de felül már majdnem egyenesen tartja a hátát. Hordhatjuk kenguruban. Hason "úszó" mozdulatokat tesz: mellkasát emelve kapálózik.

Távol lévő tárgyat is tud nézni, térlátása fejlődik. Észreveszi a szokatlan helyzeteket, ki tudja fejezni érzéseit / félelmet, ellenszenvet, haragot /.  

Ha tudja, hogy fel akarjuk venni, nyújtja a karját. Szemét arcunkra szegezi, ha elmegyünk mellőle, tekintete követ minket. Rámosolyog arra, aki szól hozzá, boldogan nyugtázza, ha valaki többet foglalkozik vele. Hangosan nevet, amikor játszanak vele.

Ha karjainkban tartjuk, vigyázzunk, mert amikor érdekes zajt hall, a fejét hirtelen fordulással a hang irányába kaphatja. Megjelenik a megkülönböztető mosoly /7 hónapos korig/, amely konkrétan a szülőnek szól, idegenek láttán sírva fakadhat.

A születéskor magával hozott immunvédelme legyengül, a sajátja még nem alakult ki, ezért hajlamosabb a megbetegedésekre. Ezidőtájt a leggyakoribb a bölcsőhalál - az agykéreg átveszi az irányítást az ösztönös reflexektől, de a végleges légzésirányító mechanizmus még nem alakult ki teljesen / szerencsére a teljesen normálisan fejlődő csecsemők mindössze 2-3 ezrelékét érinti /. Az okok nem tisztázottak.

Szopás közben is nézi anyját, nyúl a tárgyak után, ha nem tudja elérni, dühösen sírni kezd.

"Turbékol": gömbölyített ajkú ók és ák társulnak mássalhangzókkal "ba, ka, da, ma" , változatokat alkotva. A gégefő kezd elválni a szájpadlástól és lesüllyedni a végleges helyére: orron és szájon keresztül is lélegezhet már. Amikor az agykéreg elér bizonyos fejlettséget, kialakul a képesség, hogy a légzést akaratlagosan tudja irányítani: dönthet, hogy néhány másodpercig nem, máskor pedig mélyen és gyorsan vegyen levegőt. Ez teszi majd lehetővé az artikulált beszédet.

Megkapja a harmadik kötelező védőoltást / DI-Per-Te + Sabin csepp - gyermekbénulás ellen /.

Játékai: vízzel megtöltött doboz, fedeles pohár, pl. babszemekkel töltve / érdekes hangot ad /, térdünkön lovagaltatás, arcjátékok: vicces fintorok, kukucskálás.

 
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Miután ez az alvás dolog olyannyira kudarcot vallott az utóbbi időben, hogy nélkülem szinte egy percet sem volt hajlandó aludni, kivéve a napi séták alatt, ezért úgy döntöttem, hogy ideje változtatni a dolgon, hiszen az nem működhet, hogy amikor a Mono alszik, én mozdulatlanul fekszem mellette. Ezért a 4. hónap kezdetével Anya bekeményített.
Eddig is tudtam, hogy az egyedül alvásra nem lehet sírás nélkül rászoktatni a Monot, de ehhez az kellett, hogy én ne érezzek késztetést a sírásra, amikor ő sír. Így aztán megkeményítve a szívemet hallgatom, ahogy Pici Lányom sírdogál, majd még jobban sírdogál, és már nagyon sírdogál. Én pedig állok az ágya felett, és erősen markolom a kiságy korlátját, hogy még csak eszembe se jusson felvenni.
Szerencsére nagyon hamar megszoktuk ezt az egyedül elalvás dolgot, de a fogacska itt is bekavart egy kicsit.Bár azt hiszem, ezen a téren kicsit szivatva vagyok, mivel egész nap semmi baj nincs, majd jön a lefekvés, és a sírdogálás ideje. Én kipróbálok mindent, hideg rágóka, Dentinox fogínygél, ott állok mellette, de semmi hatás. Majd kiveszem a kiságyból, hogy megpróbáljam elaltatni, és mintha a fogfájás már el is múlt volna, a Kisasszony vigyorog, és mondja a magáért. Aztán visszarakom a kiságyba, és másodjára már általában sikerrel járunk alvás terén.

Az evésnek mostanában nem tulajdonít túl nagy jelentőséget. Olyan rövid ideig szopizik, hogy már kezdtem megijedni, hogy nem eszik eleget, aztán egy nap méregetés után megnyugodtam, hogy azért megeszi, amire szüksége van. Szerencsére az étvágyával semmi baj nincs, ahogy Édesanyám szokta mondani, olyan, mint egy kis vércse. Alig negyed óra alatt kiszívja a számára szükséges adagot, és már folytatja is tovább a nézelődést, mozgolódást.
Az evésre nyugodtan lehetne mondani, hogy kész kabaré, amit a Kisasszony művel. Már csak fekve tudom szoptatni, mert kézben mindenfele nézeget, és az utolsó, ami érdekli, az az evés. Fekve legalább leszűkítettem a látókörét, és az érdekes tárgyak megtalálását a környezetében, bár így is kiszúr  magának mindig valamit. Lábacskái a magasban, olykor a kezecskéjével szorongatja őket, és próbálja a szájába tuszkolni azokat is. Körülbelül 10 másodpercenként abbahagyja a szopizást, rám néz, és vigyorog, és ez így megy 20 percen keresztül, amikor is úgy gondolom, hogy ha nagyon éhes lenne, nem bohóckodna az étellel. Azt hiszem Mononknak jól meg kell tanítanom később, hogy mit is jelent az, hogy nem játszunk az étellel.
Mostanában jobban szeretem este és éjjel etetni, amikor félálomban tényleg csak az evéssel foglalkozik. Persze ennek megvan a hátránya is, hogy még mindig nem aludtunk át egy éjszakát sem.

A fürdetést továbbra is nagyon szeretjük, és egyre nagyobb locsi-pocsit csapunk. Néha még én is csurom víz vagyok, pedig a kezemen kívül nagyon más nem ér bele a vízbe. Azt hiszem, lassan be kell szerezni néhány vízi játékot is, hogy még élvezetesebb legyen a kis kádban eltöltött idő, nem is beszélve arról, hogy ha majd átköltözünk a nagy kádba.

Ügyeskedés - fejlődés:
Mono újra próbálkozik a hasról hátra fordulással, sőt már szinte gurul, hiszen hármat négyet is fordul egyszerre, majd meglepetten veszi észre, hogy a számára területként kijelölt játszószőnyegről egyszer csak a padlón találja magát.
Bár még nem lehet kifejezetten mászásnak nevezni, már kísérletet tesz rá, és a maga sajátságos módján addig küzd, még eléri a kiszemelt játékot.
Egyre biztosabban és tudatosabban fogja meg a tárgyakat, és hosszasan tanulmányozza őket. Egyik kedvenc játék a nyuszis keljfeljancsi, amit kedvére ütögethet, és elégedettséggel nyugtázza, ha hangot tud kicsalni belőle.
Amikor ébren van, szinte be sem áll a szája. Magyaráz mindennek és mindenkinek. Egyre több hangot használ, és mikor zenét vagy éneket hall, szinte ő is énekel.

Orvososdi:
Szerencsére ebben a hónapban ide nem kerül bejegyzés.

Kirándulós:
Ebben a hónapban is egy hétvégét töltöttünk Kistarcsán. Most már rutinosan ment a pakolás, így sokkal gyorsabban és praktikusabban indultunk útnak. Kicsit bosszankodtunk, hogy az időnek éppen erre a hétvégére kellett elromlania, de ahogy a főváros fele közeledtünk, egyre barátságosabb lett az időjárás is.
Az utunkat a szokásos módon kezdtünk, Decathlon, ahol ismét egy jól sikerült kép készült Monoról és Miniről, majd az Ikeában szereztünk be néhány hasznos dolgot, mint például a rácsvédő Édesanyámhoz Mono kiságyába. És ha már éppen időszerű volt, kipróbáltuk az Édesanyám és a Sógornőm által nagyon dicsért Baba-Mama szobát, hogy megejtsük az első idegen helyen való etetést is. A szoba ideálisan volt kialakítva a szoptatáshoz, bár a virágos függönyök annyira tetszettek Mononak, hogy az evésre nem is nagyon tudott koncentrálni.
Miután célirányosan vásároltunk, ezért gyorsan letudtuk az Ikeát, és mentünk a nagyszülőkhöz Kistarcsára.

Mint a múltkori alkalommal, most is csak akkor kaptam vissza a babámat, amikor éhes volt, ezenkívül szinte folyamatosan kézben volt. Miután egy fogacska útban van kibújóban, és a környezet is szokatlan volt, ezért a szokásosnál nyűgösebb volt a Mono, és még egy vendégség is volt péntek este, így a sok idegen ember is megkavarta Babócám szokásos kis életritmusát.
Szerencsére a hazafele utat végigaludta, így kicsit behozott a negatív rekordot döntött alvásidejéből.

Divatolós:
Mivel most nem váltottunk ruhaméretet, a jó időre pedig még várnunk kell, hogy a tavaszi-nyári kollekciót hordhassuk, most ez a rész is üresen marad.


Az anyaságról:
Hihetetlenül büszke vagyok magamra és persze a Monora is, hogy 3 hónap szenvedés után ilyen könnyen hozzászokott az egyedül elalváshoz. Eddig az volt a bajom, hogy nem volt időm semmire, mert szinte csak velem aludt a Mono, most hirtelen annyi szabadidőm van, hogy néha azon veszem észre magam, hogy már alig várom, hogy felébredjen.
Bár nagyon örülök, hogy megoldottuk ezt az alvás gondot, azért hiányzik az a sok testi kontaktus, ami együtt járt az altatással.
Azt hiszem, mostanra jött el az az idő, amikor kezdek elfáradni az éjszakázásba, és egyre többször azon veszem észre magam, hogy evés után a Mono ott ragad mellettem az ágyba, mert én elalszom szoptatás közben. Valahol olvastam egy cikkben, hogy szoptatás olyan hormonális reakciót indít el az édesanyában, ami elálmosítja és visszaaltatja, és ez a "szundító gomb" maximális pihenést biztosít annak ellenére, hogy egész éjjel többször felébred és figyeli gyermekét.
Azért ha felébredek, általában visszaköltöztetem a Kisasszonyt a helyére, mert azért a nyugodt pihenéshez neki is és nekem is szükségem van a helyre, és arra, hogy kedvünk szerint forgolódhassunk. Abban is teljes mértékben egyet értek a cikk írójával, hogy az édesanyák gyermekük születése után sokkal kevesebbet, és sokkal éberebben alszanak, mégis pihenten ébrednek. Én, akinek régen szüksége volt a 8-9 óra alvásra, most beérem 6-7 órával is, amiből sosem tudok egyhuzamban 3-nál többet aludni, és mégis úgy érzem (persze néhány napot leszámítva), hogy fáradhatatlan vagyok.
Megint máshol olvastam, hogy bármennyire is fáradt egy édesanya, a gyermeke egyetlen mosolya elfelejteti vele a nehéz pillanatokat. És valóban. Azért a reggeli vigyorért, és ahogy rám néz, mikor a kiságy fölé hajolok, hogy jó reggelt kívánjak neki, és kivegyem, minden fáradság feledésbe merül, és szinte várom a reggeleket, hogy újra vele lehessek, és ne csak álmában nézhessem.


Az apaságról: 
Azt hiszem kezd kialakulni az az apa-lánya kapcsolat, ami az anya számára mindig titkos és megfejthetetlen marad. Mono velem csak nagyon ritkán beszélget, inkább a manókkal és a macikkal ossza meg a dolgokat. Mininek viszont csak mondja, és mondja, mintha be akarná pótolni azt az időt, amíg az apja távol van, és mindent el akarna neki mesélni.

3. hónap

Méretek:
Súly: 5060 g
Hossz: 62 cm (15 hetesen)
Fejkörfogat: 39 cm (15 hetesen)

Történések:
2012. február 13.
Nagyon mozgalmas nap volt. Babalátogatók babákkal. Mono életében először találkozott egy nála is fiatalabb emberkével. Mini barátjának december 26-án született kislánya, így a két baba között 2 hét különbség van. A két kiscsaj nagyon érdekesnek találta egymást, kíváncsi lennék, hogy vajon ahogy méregették egymást, mit gondolhattak a kis fejükben.

Délután egy másik barátunk és a majdnem másfél éves kislányuk látogatott meg minket, így kaptunk egy rövid ízelítőt abból, hogy mi vár ránk, és főleg, hogy mi vár Mini kütyüire, mert Dórinak a legkedveltebb elfoglaltsága az volt, hogy az erősítő gombját tekergette, és élvezte, ahogy egyre hangosabban szól a zene.

2012. február 14.
 Ma hajnalban Mini visszarepült Németországba. A reggeli etetés után Mono a szokásokhoz híven ott maradt a nagy ágyban, és szó szerint kereste az apját, akivel az elmúlt napokban játékkal és összebújással kezdte a napot. Miután ez a rész most kimaradt, ez el is rontotta a Kis Csöppség napját, és vagy ezért, vagy mert érezte az időt, egész nap nyűgös volt.

2012. február 15.
A 2 hónapos vizsgálat, és oltás napja. Vagyis csak a napja lett volna, ha 1 órával az indulás előtt Holle Anyó meg nem rázta volna a dunyháját, és meg nem hiúsította volna a doktor nénihez való eljutást, mert a doktornő felhívott, hogy pici babával ne induljak neki ilyen időben, még ha közel is lakunk, inkább halasszuk el egy héttel a látogatást. Ezt annyira nem is bántam, mert a tegnapi nyűgösség ma is folytatódott, így szinte csak akkor nem sírt a Mono, amikor evett. De nagyon nem is csodálkozom, hogy pocsék hangulata volt, mert az időjárástól nekem is fájt a fejem. Délelőtt hóvihar, aztán verőfényes napsütés, majd ismét hóesés és orkán erejű szél.

2012. február 21.
Végre úgy tűnik, hogy a tél kitombolta magát, és átadja helyét a napsütésnek, a melegnek, és a tavasznak. Nem tudom, hogy csak én vagyok-e ezzel így, de ilyenkor még a levegőnek is más illata van, és persze a kedvem is sokkal jobb. A hosszú bezártság után ma végre hatalmasat tudtunk sétálni, és ezt ki is használtuk egy 3 órás sétával, amit Mono végigaludt.
 
2012. február 22.
Ma bepótoltuk a múlt héten elmaradt látogatást a doktor néninél. A vizsgálat részével nem volt semmi gond, Mono szokása szerint mosolygott mindenkire, és mindent alaposan szemügyre vett. Aztán jött a kellemetlenebb rész, amikor a védőnő lefogta a lábait, én a kezecskéit, és mind a két combjába kapott egy-egy oltást. A vizsgálat során a doktornő a combjainál redő aszimmetriát talált, amivel majd az ortopédiára kell mennünk, valamint szívzörejt, amivel a gyerek kardiológiára van időpontunk március 7-ére. Mikor a doktornő mondta, hogy nem tökéletes a Mono, alapesetben megijedtem volna, de mivel már másoktól hallottam, hogy nagyon alapos, és inkább elküldi az embert szakorvoshoz, talán túl nyugodtan is fogadtam a diagnózisokat. Az biztos, hogy ha több orvos nézi meg, abból baj nem lehet, és ráérek akkor izgulni, ha a szakorvos is talál valamit.

2012. február 23.
Úgy látszik, a Kisasszony minden családi ünnepre tartogat valami meglepetést, ajándékot a saját módján. Ma Édesanyám születésnapjára hatalmas ajándékkal készült, megfordult a hasáról a hátára. Először csak azt hittük, véletlen, de aztán mikor háromszor egymás után megcsinálta, már biztosak voltunk benne, hogy tudja, mit akar. Nagyon büszke vagyok a lányomra, hogy 2 és fél hónaposan ilyen ügyes, és persze a Nagymama is teljesen meghatódott, hogy ilyen ajándékot kapott születésnapjára.

2012. február 29.
Szökőnap. Mono életében az első. Ezen alkalomból, meg mert szükségünk volt rá, a mai utunk az Okmányirodába vezetett, hogy személyigazolványt csináltassunk a Kisasszonynak. Az ott dolgozó hölgyeket egy vigyorral azon nyomban elvarázsolta, így aztán a fénykép készítésnél öten is bohóckodtak neki, hogy a kamerába nézzen. A kép ennek köszönhetően nagyon jól sikerült, és egy hét múlva már készbe is kaphatjuk a Picur igazolványát, és most már annyi papírja lesz, mint egy felnőttnek.
Az okmányirodában mókásan alakultak a dolgok, mivel felkészületlenül mentünk, így szükség volt az ismeretségre az Anyakönyvi kivonat hiányában. A kedves ismerős felhívta az Anyakönyvi Hivatalt, hogy az Anyakönyvi kivonat számát bediktálják neki. Mondja telefonon az úriembernek, hogy a Mono születési dátuma 11-12-11. A kolléga hosszas keresgélés után közölte, hogy ezt az évet már lezárták, és amúgy sem találja a Mono nevét ebben az évben. Némi egyeztetés után kiderült, hogy a kolléga nem 2011-ben, hanem az 1911-es évben kereste a Csemeténket.

2012. március 1.
Azok után, hogy a Mono a hasról hátra fordulást már előszeretettel gyakorolja, nem kellett sokat várni, hogy a hátáról a hasára is forduljon. Délután letettem a játszó szőnyegre, míg egy pillanatra kimentem a konyhába. Aztán furcsa sírásra lettem figyelmes, és mire visszamentem a nappaliban Kis Csöppségem már hason kémlelte a világot. Ahogy elnézem, ez a mozgásforma jobban tetszik neki, mert többször adja elő, mint a hasról hátra fordulást.

2012. március 1. - 7.
Mini ismét itthon volt, így aztán a Mono ki is használta, hogy levegye az apját a lábáról, hiszen akárhányszor meglátta, fülig ért a szája, és amilyen kicsike, olyan rafináltul el tudja már most érni, hogy az legyen, amit ő akar.

2012. március 7.
Fél 10-kor volt jelenésünk a gyermek-kardiológián a kórházban. Nem is kellett sokat várnunk, viszonylag időben behívtak minket. A doktornő és az asszisztens nagyon kedves volt, a vizsgáló minden olyannal fel volt szerelve, ami egy baba szórakoztatásához szükséges, bár egy bizonyos idő után azt hiszem bármit csinálhattam volna, Mono elvesztette a türelmét, de azt hiszem, nem is várható el egy 3 hónapos babától, hogy 40 percen keresztül nyugton maradjon.
A doktornő nagyon alapos volt, és még a főorvosnő is megvizsgálta a Monot. Sajnos találtak is egy kis lyukat a szívén, amit nagyon remélek idővel kinő, ha pedig nem, akkor is boldogan tud ezzel együtt élni.

2012. március 11.
Mono betöltötte a három hónapot, negyedéves lett. Szinte hihetetlen, milyen gyorsan megy az idő.


 Általánosságok:
A tudomány: (innen)
3 hónapos:

Intenzív növekedési szakasz- a baba éhesebb, követelőzőbb. Ha van elegendő tejünk, kizárólag szoptassunk. A tea csersavtartalma akadályozza a táplálék optimális felszívódását a bélből, a gyümölcs vastartalma ebben az életszakaszban nem hasznosul megfelelően, sőt akadályozza az anyatej laktoferrin nevű fehérjéjének felszívódását, kiegészítő vitaminokra sincs még szüksége.

Kitartóan figyeli a kezét, egyik kezével ügyetlenül közelít a szemügyre vett tárgyhoz. Tanulja a távolság becslését. A felfüggesztett tárgyakhoz felnyúl, mozgásba hozza őket. Látja, amint cselekvése eredményeként mozognak. A feje fölött lévő tárgyat azonnal észreveszi.

Ha beszélünk hozzá ránk mosolyog, kacagó, gügyögő, sikongató, gurgulázó hangokat ad, jelét adja, hogy minden érdekli, ami körülötte van. Elkezdik zavarni a külvilág zajai.

Gőgicsélése egyszótagú, egy nyílt magánhangzóval. Első kiejtett mássalhangzói: p, b, m. Nem tudatosan, de mondja "maa", "paa". Szívesen "beszélget", amikor egymagában nézelődik, néha folyamatosan akár percekig is. Rengeteg hangzót ki tud ejteni, olyanokat is, amelyek nem tartoznak az anyanyelv hangkészletébe, amelyeket később az idegen nyelvek tanulásával csak nagy nehézségek árán vagyunk képesek elsajátítani.

Sír, amikor egyedül marad. Ha idegent lát, sugárzó arckifejezése egy pillanat alatt kitörő sírásba csaphat át, ha az túl hirtelen közeledik, megsérti az "intim szférát" / kb. 20-30 cm /.

Lábait kinyújtva tartja, gyakran terpeszti, fejét is tudja tartani, keze is ki van nyújtva.Ha felhúzzuk ülésbe, fejét testével egy vonalban képes tartani, ha a levegőben tartják és talpa a talajhoz ér, lépegető mozdulatokat próbál tenni emelgetés közben.

Mindent megérint, amit lát, mielőtt keze odaér a tárgyhoz, megpróbálja ökölbe szorítani a kezét. Egy kézzel fog a másikat egyensúlyozásra használja. Ha megérint egy tárgyat, de az kilendül, és nem tudja megfogni dühös lesz, mert alig várja, hogy megragadhassa. A tárgyakat ne függesszük, erősítsük a kiságy rácsaira. Amikor nyújtjuk a tárgyat, várjuk meg amíg megérinti, csak azután engedjük el. Mindig csak egyféle játékot adjunk a kezébe. A túl sok játék zavarja a tárgy tanulmányozásában.

Hátról oldalra fordul, hason, alkarjára támaszkodva, mellkasát kinyújtva, fejét ellöki a matractól.A reflexeket felváltják a baba tudatos mozdulatai.

Átalussza az éjszakát.

Megszűnik a hasfájása, mivel emésztőrendszere átállt az aktív táplálékfelvételre.

Bébiúszásra vihetjük. Hatására babánk ízületei lazábbá és mozgékonyabbá válnak, nő az izomerő. Elkezdhetjük a babatornát kezdetben 5, majd fokozatosan növelve az időtartamot, 20 percig. Ha nyugtalanná válik és elfordítja a fejét, fejezzük be a foglalkozást. Ha egy mozdulat nem tetszik neki, ne erőltessük. Kerüljük a hirtelen, gyors mozdulatokat / megijed és görcsössé válik /.

Evés közben már többet nézelődik, anyját bűvölendő, időnként megszakítja a szopást. Alábbhagy a fokozott szopási igénye / nem az éhség csillapítására szolgáló /.

Megkapja a második kötelező védőoltást / Di-Per-Te - diftéria vagy torokgyík, szamárköhögés, tetanusz vagy merevgörcs, IPV - gyermekbénulás ellen /. A Di-Per-Te beadását követheti 1-2 napig tartó láz, rossz közérzet, az oltás helyének fájdalmassága, duzzanata. Az oltást követő 1-2 órában, még tünetek kialakulása előtt érdemes lázcsillapítót adni, az oltás helyét borogatni. A gyermekbénulás elleni oltás után pedig lazább lehet a széklet.

Játékai: jól tisztítható, könnyen megfogható, hangot adó tárgyak / pl. csörgő, gumiállatka, színes karikák és fagolyók, amik olyan  szépen. csattognak, ha összeütődnek. Az ágy fölé feszített fonalra fűzzük őket, időnként ellenőrizzük a biztonságos felerősítést /. Izmai még nem elég erősek, ezért hamar leejti. Puha, színes kendő / mindig más-más anyagból készültet tegyünk a keze ügyébe, hogy tapasztalatot szerezzen a különböző érzetekről. Elképzelhető, hogy kiválasztja majd magának azt, amelyiket a legkellemesebb tapintásúnak talált, s ezután már tudatosan ezzel foga a legtöbbet játszani /, mosható rongylabda, kelj fel Jancsi, csengő, csiklandozás, dögönyözés, hoppá, magasban hintáztatás, ritmikus mondókák, altatódalok.

 
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Azt hiszem, alvás terén kezdünk közös nevezőre jutni. Szinte minden éjjel pontban fél 3-kor ébred, teljesen mindegy, hogy mikor fekszik le este, vagy mennyi evett, mindig ugyan akkor kezdődik a nyöszörgés. A nappalokkal még mindig nincs kibékülve a Mono, akkor némi noszogatás kell, hogy aludjon egy keveset. Általában a séta mindig segít.

Sajnos az oltás a napi rutinba is rendesen bekavart, így aztán a 2 hónap alatt kialakított kis menetrend teljesen felborult. Napközben szinte alig aludt, és estére már olyan fáradt volt, hogy csak a sírás maradt, ami persze engem teljesen kikészített, mert nem tudom elviselni, ha olyan keservesen sír. Így aztán taktikát váltottunk, és előrébb hoztuk a fürdetést, ezáltal legkésőbb fél 9-kor már alszik, és vagy megébred még egy evésre éjfél előtt, vagy nem. Mivel az egész esti procedúra korábban kezdődik, még én sem vagyok olyan fáradt, így több türelmem is van megvárni, még elalszik, és nem is vagyok olyan ideges.
Az evéssel nem tudom, hogy állunk, mivel leszoktam a folyamatos méregetésről. A súlya szépen gyarapszik, így nem aggódok. És ahogy Édesanyám szokta mondani, olyan, mint egy kis vércse, ha a kajáról van szó. Mivel az idő melegszik, ezért mindig van nálam babatea, és napjában többször meg is kínálom, amit általában fintorogva fogad, de ha tényleg szomjas, akkor azért lecsúszik néhány korty.
A fürdés továbbra is a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik. Ha rajta múlna, szerintem órákat lubickolna, főleg most, hogy már felfedezte a lábait és a kezeit. Az előkészületeknél segédkezik az napraforgó olaj kiöntésében, betakarózik a fürdőlepedővel, és nagyon élvezi, ahogy habzik a víz, ha rúgkapál.

Ügyeskedés - fejlődés:
Mono egyre ügyesebben használja a kezecskéit. Már nem csak az öklével, hanem egy-egy ujjával is beletalál a szájába. Kicsit félek tőle, hogy szopni fogja az ujjacskáját (mint az anyja), mert azt nehéz lesz elvenni tőle, a cumit még elviheti a cica.
Egyre jobban ki tudja fejezni az érzéseit. Persze jobban szeretem, ha inkább a pozitív érzéseket mutatja ki, mert egyszerűen meg kell zabálni, ahogy vigyorog, ha meglát. Az már kevésbé jó, amikor görbül le a szájacskája, aztán egyszer csak jön a sírás.
Amellett, hogy már huzamosabb ideig hason ki tudja magát tolni a kezével, hogy megnézhesse az általa kiszemelt tárgyakat, egyre többször fordul az oldalára. Ezt hasról és hátról is előszeretettel gyakorolja. És ahogy fentebb írtam, február 23-án megtörtént az első átfordulás is. A hátról hasra fordulásra sem kellett sokat várni, alig egy hetet. Úgy tűnik, ez a mozgásforma jobban tetszik neki, mert többször csinálja, és visszafele még nem  mindig megy a mutatvány. Ilyenkor aztán egy ideig elnézeget hason, aztán jön a reklamálás, míg végül vissza nem fordítom, és az egész kezdődik előröl.
A kezecskéit is gyakrabban használja, próbálkozik megfogni tárgyakat, és elégedettem mosolyog, ha ez sikerül neki.


Orvososdi:
Az oltás után kicsit megkavarodott a Mono napirendje, és így az étkezések-alvások is, aminek a következménye az lett, hogy egyszerre túl sokat evett, és "gyomorrontást" kapott. Két napig nagyon görcsölt a pocija, szinte zöldet kakilt, és keservesen sírt. Szerencsére a többszöri kevesebb etetéssel, és egy kis Mecsek Babateával hamar helyrejöttek a dolgok. Mint utólag a neten olvastam, a Mono teljesen rendeltetésszerűen működik, csak én ijedek meg, ha valami nem a megszokott kerékvágás szerint megy.
"Normális, ha a csak anyatejet fogyasztó csecsemő napjában többször, robbanásszerűen, nyakig összekakilja magát. Normális, ha a székletében időnként fehér túrószerű csomókat látunk. Átmenetileg előfordulhat, hogy zöldes színűt kakil. Ez sem ok a pánikra, általában arra utal, hogy túl sok első tejet szopott, mely laktózban dúsabb, ezért hashajtó hatású, így hamarabb végighalad a tápcsatornán, ez okozza a zöldes színt. Előfordulhat ez olyan napokon is, amikor nagy a meleg, és a baba gyakran, keveset szopik, mert szomjas. Mivel ez sem nem kóros, sem nem káros, semmi tennivaló nincs."

Kirándulós:
Ebben a hónapban nem voltunk a városon kívül, viszont a jó időben órákat sétálunk, és már Mono is hozzászokott, hogy a délelőtt a séta ideje, így ki is követeli magának.

Divatolós:
Ahogy egyre jobban nő, és formálódik, egyre csajosabb ruhácskákba lehet öltöztetni, amit ki is használok. A jó idő beálltával szerencsére nem kell annyi ruhát ráadni, így aztán Mono is jobban érzi magát, és a sétálásokat is jobban élvezi.
Rá kellett jönnöm, hogy a ruhácskák számozása nagy mértékben különbözik, mert van olyan rugdalózó, aminek a címkéjébe 3-6 hónap van beleírva, és körülbelül újszülöttként lett volna jó neki, és van olyan body, ami szerintem együtt nő a gyerekkel, mert 1 hónaposoknak való, és még mindig jó rá.

Az anyaságról:
Nem tudom eldönteni, hogy a Mono lett anyásabb, vagy én lettem monósabb, mindenesetre mostanában valaki valakinek a közelségét nagyon igényli. Sajnos tudom, hogy szigorúbbnak kellene lennem, mert ez például az egyedül elalvás rovására megy, de mit csináljak, ha olyan cuki. Alig várom, hogy elaludjon, de ha alszik, számtalanszor ránézek, és alig várom, hogy felébredjen.

Az apaságról: 
Apa március 1-jén hazajött, így Anya a Mono számára el van felejtve, és csak akkor jutok eszébe, ha éhes, vagy ha tisztába kell tenni. Az Apa-Isten program már a bejárati ajtón való belépéskor működésbe lépett, és innentől kezdve vigyor és nevetés van, akárhányszor Apa-Isten a Mono látószögébe kerül.
Megkérdeztem Minitől, hogy szerinte mennyit változott a Mono 3 hét alatt, erre az volt a válasz, hogy nagyot nőtt a keze.
Majd némi játszadozás után közölte, hogy a szemöldöke egy az egyben az enyém. Erre szerényen megkérdeztem, hogy de nekem szép szemöldököm van, nem? Mire a válasz az volt, hogy a Monoé sokkal szebb. Hát mi ez, ha nem apa-lánya szerelem?

2. hónap

Méretek:
Súly: 4510g
Hossz: 59 cm (10 hetes)
Fejkörfogat:

Történések:
2012. január 12.
Az első látogatás a doktor néninél. Meg kell mondjam, teljes mértékben meg vagyok elégedve a Kisasszonnyal. Egy hang nélkül, nézelődve, mosolyogva tűrte, ahogy megvizsgálják és megméregetik. És természetesen dicsérik és dicsérik és dicsérik. Én pedig büszkén újságoltam Mininek, hogy tökéletes gyerekünk van.
A délutánt hatalmas sétával töltöttük Juditka barátnőm, és a 2 hónapos Panna társaságában. 2 és fél órát sétáltunk a környéken, sok felfedezést tettem az utcák akadálymentesítésével kapcsolatban, de talán ez majd megér egy külön bejegyzést.

2012. január 13.
A születésnapom, méghozzá a 31. Bár ezt már nem nagyon szoktam hangoztatni, hiszen jó családi szokás szerint 28-nál én is abbahagytam a számolást. A mai nap kicsit szeles volt, de terveink voltak, így nyakunkba vettük a várost Édesanyámmal hármasban. Mono némi nézegetés után elaludt a jó levegőn, így aztán még egy étteremben elfogyasztott ebéd is belefért az ünneplésbe. Mire hazaértünk, már szakadt a hó, ebben az évben először.

2012. január 18.
Nem hiába nézte töretlen lelkesedéssel a Mono az öcséméktől kapott napocskás játékot, ma megvilágosodott, és rájött, hogy a játék két oldalán lelógó valamit nem véletlenül akasztották oda, és ha a kezecskéjével megüti, akkor azok zörögnek. A felfedezés új értelmet adott a játéknak, hiszen most már nem csak nézi a fényeket, de kedvére hadonászik, és örül, hogy újabb hangokat tud előcsalni a fura szerkezetből.
Ma megtörtént az első fodrászkodás is. Na nem olyan igazi, csak egy kis tincset nyisszantottunk le a már fogyatkozó babahajból, hogy történelmet csináljunk belőle, és belekerüljön a babanaplóba.

2012. január 19.
Mini hazajött a hétvégére, de mivel a Mono már aludt este 10-kor, ezért csak egy puszit adhatott a lányának. Aztán az éjszakai etetés alkalmával Mini ment a Picurért, és a Mono egy hatalmas mosollyal üdvözölte az apját, amivel egy szempillantás alatt levette a lábáról.

2012. január 21-22.
A hétvége nagyon eseménydús volt. Szombat délelőtt Mini unokatesója, és a családja látogattak meg minket. Mivel a másfél éves Olivérnek játékkal nem nagyon, fiúknak való dolgokkal pedig pláne nem szolgálhattunk, ezért a TV-t hívtuk segítségül. Olivér egy pillantás alatt beleszeretett a Baby Einsteinbe, és úgy nézte, mutogatott és kacagott rajta, mint akit hipnotizálnak. Ahogy Mini szokta mondani, azt hiszem megtaláltuk a gyerekeken ezzel a műsorral az OFF gombot.
Szombat délután az Öcsémék érkeztek egy közös szülinapozásra, és egy "ottalvós bulira". Ami azt jelentette, hogy két pici gyerekkel kellett megbirkóznunk, ami főleg éjszaka jelentett problémát, mivel Gergő már átaludta volna az éjszakát, ha Regina nem reklamált volna még éjjel 2-3 óra fele egy kis étkezésért. Így aztán mire Édesanyám vasárnap délelőtt megjött, a családja helyett négy kómás felnőttet és két nyűgös csöppséget talált. Szerencsére a hétvége jól, és a fáradság ellenére mókásra sikeredett.
Vasárnap délután még egy gyors vendégünk volt Mini nagynénje személyében, aki a hivatalos látogatást majd későbbre halasztotta a családjával, de mivel az ajándék most időszerű, ezért azt már előre megkaptuk. A pihenőszék Mononál nagy sikert aratott, és nekem is nagy segítség, ha szem előtt akarom tartani a Picit, és nekem szükségem van mind a két kezemre.(pl. főzésnél, vasalásnál) Fel is merült bennem a kérdés, hogy ez kinek pihenő a babának, vagy az anyának?

2012. január 25.
A 6 hetes kontroll időpontja. Így aztán míg én a kórházban várakoztam a soromra, addig Édesanyám vigyázott a Monora. Ami azt jelentette, hogy kis élete folyamán először töltött nélkülem másfél órát. Ha az éhenhalás nem lett volna elég indok, hogy hiányoljon, az este folyamán szinte le sem vette rólam a szemét, nehogy eltűnjek még egyszer.

2012. január 31.
A kötelező hallásvizsgálat és ultrahang napja. Időpontra mentünk, de időben elindultunk, mert a győri kórház számomra mindig olyan, mint egy labirintus, csak éppen Ariadné fonalával nem rendelkezem. A kórházban folyamatban lévő átépítések hatására még inkább kezdtem magam egy labirintusban érezni, ahol táblák és nyilak segítségével tájékozódhatunk. Második nekifutásra sikerült is a megfelelő leágazás megtalálni, és a hallásvizsgálat helyén kikötni, ami minden bizonnyal a kórház legeldugottabb részén lévő legkisebb szobában zajlott. A Mono éppen aludt, de a vizsgálatot végző hölgy szerint, ez csak jó, mert legalább hamarabb végzünk. Beledugott egy műszert a fülébe, ami egy nagy pipával jelezte, hogy rendben van a Pici hallása, és az egész vizsgálat nem tartott 1 percig.
Ezután újra nyakunkba vettük a kórházat, és megkerestük az ultrahang helyét, ahol majd egy órát vártunk, míg a rendes rendelési idő letelik, és foglalkozni kezdtek a babákkal.
A vizsgálat maga és a vizsgálatot végzők finoman szólva sem bababarátok. A sötét vizsgálóban egy szivacssablonnak nekinyomva kifeszítik a babákat, miközben a vizsgálatot végző kiabál az asszisztensekkel, akik meg vannak lepődve, hogy egy kétségbe esetten síró csecsemő bepisil, főleg, mikor a veséjét vizsgálják. A vesék és a csípők ultrahangos vizsgálata nem tartott fél percnél tovább, úgyhogy úgy gondolom, csak akkor találtak volna valamit, ha valami nagyon nagy baj lenne. De szerencsére ezt is letudtuk.

2012. február 10.
Mini február 9-én ismét hazajött, és mintha a Mono megérezte volna, a szokásos fél 9-es elalvás helyett este 10-ig fenn volt, és most megvárta az apját.
Másnap programunk volt, mentünk baba-masszázsra. Bár én úgy terveztem, hogy majd Mini hajtja végre az utasításokat, és masszírozza a Monot, de ő inkább csendes megfigyelőként, és a Mono szórakoztatásában vette ki a részét a dologból. A Mono nagyon élvezte, ahogy az olajjal végigsimogattam a kis testét, és közben összebarátkozott a bemutató-babával.

A masszázs aztán meghozta nyugtató hatását, mert egy hatalmas alvással pihente ki a "fáradalmakat".

2012. február 11.
 A két-hónapos "szülinap".
 És az első nagy kirándulás kezdete, amiről majd a "Kirándulós" résznél beszámolok.

 Általánosságok:
A tudomány: (innen)
6 hetes:

Intenzív növekedési szakasz- a baba éhesebb, követelőzőbb, fejét és szemét a fény felé fordítja, ingadozás nélkül tartja a kobakját.

Fejét 1-2 másodpercig vonalban tudja tartani törzsével, amikor háton fekvésből karjánál fogva ülő helyzetbe húzzuk.

Érdeklődését, jókedvét ficánkolással, rugdalózással, tagjai ide-oda dobálásával mutatja ki. Elégedettségének jeleként kezd bugyborékolásra emlékeztető hangokat adni, gurgulázik, kissé kitolja nyelvét félig nyílt ajkai közül. Ez amolyan előgőgicsélés: gyakorolja a hangadást, szabályozza légzését. Ez az együttes lesz később a beszéd alapja, ám egyelőre a mozgást nem kíséri hang.Könnyekkel sír.

Kialakul a két szemmel való látás, mivel a szemizmok, amelyek a szemgolyókat mozgatják, elég erősek és összehangolj ák a nézés irányát.

Tanácsos újra megvizsgáltatni csemeténket a gyermekorvossal, mert ekkorra már kifejezetten láthatók az esetleges fejlődési rendellenességek.

A BCG oltás "megered" a szúrás helyén, a bal vállon. Először egy lilán elszíneződő, később felfakadó /tiszta gézlappal védjük a sebet/ csomócska keletkezik, amely hegesedéssel gyógyul. Ez a jele annak, hogy az oltás eredményes volt, az ellenanyag-termelés megindult. Ha ez nem történik meg, ismét oltani kell.

Játékai: a kiságy és a pólyázó fölé függesztett színes tárgyak /pl. kerek arc szemekkel egy lufira festve/.

2 hónapos:

Jobban kinyújtja a testét, tekintetével megpróbálja követni a mozgó színes tárgyakat ."legérdekesebb tárgy" számára az emberi arc, amire automatikusan rámosolyog.

Szereti a hangot adó tárgyakat. Ha a kezében tartja, kapcsolatba hozza keze mozgását azzal, amit lát és amit hall. Fejét néhány percig meg tudja tartani hason. Még nem tud különbséget tenni a saját teste és másoké között. Ha anyja ujját fogja, nem tekinti külön testrésznek. Nem tud különbséget tenni a belső érzetek és a külső észlelések között sem.

Kialakulóban van a napi evés-alvás-ébrenlét ritmus. Próbáljuk összehangolni a család és a baba ritmusát, de ha nagy a különbség, alkalmazkodjunk a piciéhez. Egyre több időt tölt ébren, ilyenkor csendben nézelődik.

Felfedezi első "játékát"- a kezét, amely hosszú hetekig legkedveltebb tevékenysége lesz. Eleinte csak nézegeti, majd egyik öklével megmarkolja a másikat és a kettőt egyszerre mozgatja, forgatja, tanulmányozza /ne zavarjuk meg elmélyült tevékenységében!

Ajánlott oltást / HIB - agyhártya- és gégefőgyulladás ellen / kaphat

 

  
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Az alvással még mindig nem vagyunk kibékülve. Hol végigalussza szinte az egész éjszakát, és még 7 óra alvás után sem úgy ébred, mint aki éhes, hol pedig pontosan 3 óránként szívszaggató sírásban tör ki, mert éhen akar halni. Az éjszakákkal azonban még mindig jobban boldogulunk, mert a napközbeni alvás nagyon nehezen megy, mivel túl érdekesnek találja a Mono a világot ahhoz, hogy bármiről is lemaradjon.
Az ágyban alvás közben mostanában hihetetlen pozíciókat tud felvenni, és általában arra ébred, hogy nekimegy valamelyik falnak, és nem tud továbbmenni, ami aztán ébredéshez vezet.

Az evés továbbra is a kedvenc elfoglaltságai egyike. Néha úgy érzem magam, mint az afrikai törzsek asszonyai, akik csak magukra kötik a gyereket, és a pici akkor lakmározhat, amikor kedve tartja.

A fürdetés még mindig a nap fénypontja. A Kisasszony úgy heverészik a kiskádban, és várja, hogy locsoljam a vízzel, mint a nagyok, és közben fülig ér a szája. Aztán mikor vége a lubickolásnak, és már a kis lábujja sem ér bele a vízbe, abban a pillanatban görbül le a szája, és jön a reklamálás. Akkor aztán gyorsnak kell lenni, hogy hamar a szájába kerüljön valami (leginkább a cici), és abbamaradjon a sírás-rívás.
Az első hetekben sima vízzel mosdattam a Monot, aztán kb. két alkalommal fürdettem a gyógyszertári fürdetővel, de a finom babaillat helyett olyan kórházi "szaga" lett, hogy száműztem is a fürdetőt, és gyorsan be is szereztem egy Gabi újszülötteknek való fürdető gélt.Mikor Mini itthon van, minden este el is mondta fürdetés után, hogy milyen jó illata van a Mononak.

Ügyeskedés - fejlődés:
A tankönyv szerint egy 4-6 hetes csecsemő kb. 10 másodpercig tudja tartani a fejét. Hát én lemértem. A mi Kis Porontyunk több, mint 2 percig bámulta hason fekve az éjjeli lámpát, és most már egyre inkább érdeklődik a tárgyak iránt, amihez bizony fel kell emelnie a fejét.
Mivel abban a pár napban, amikor Mini itthon volt, a jól bevett szokások teljesen felborultak, ezért a kiságyban elalvás helyett a Mono inkább Apa mellkasán töltötte a fürdetés utáni időt. Ha viszont látni akarta az apját, nem csak a fejecskéjét, de az egész felső testét is meg kellett emelnie, persze ez még nem  megy huzamosabb ideig, de már egyre gyakrabban próbálkozik.

Új sírásformát vezetett be. Eddig csak volt az a finoman kezdődő, majd szájremegősbe átmenő, végül hatalmas üvöltésben végződő sírás, amibe szinte bele is lilult a kicsi feje, de most van egy "anya valamit nem úgy csinálsz, ahogy nekem tetszik" sírás. Ez sokkal rövidebb, viszont határozottabb, és más a hangsúlya is.

Azért a hangját nem csak a sírásban próbálgatja, mert egyre többet "beszélget" a napocskával, a zenélő-forgón lévő manókkal, vagy amit éppen kinéz magának. Már kész kis nyelvrendszert alakított ki. Minden, ami tetszik, az "eeeeeeeeeeeee". Ha valami nagyon tetszik, az "eeeeeeeeeeeeeöööööööööö", vagy "eeeeeeeeeeeeeeöööööeeeee". Ha pedig valami újdonságot talál, akkor jön az "eeeííííííííííííííííííííí", de valami olyan iszonyatos magas hangon, hogy még szerencse, hogy nincsenek kristálypoharaink, mert tuti széttörnének.

Legújabb tudománya, hogy a kis kezével megtalálja a száját, és ha már megtalálta, megpróbálja beletuszakolni. Nagyon kitartóan próbálkozik, hogy vajon az egész ökle belefér-e a szájába, ami nem kis nyálelválasztással jár.
A védőnő szerint már most látszik, hogy a jobb kezét sokkal többet és ügyesebben használja, úgyhogy nagy valószínűséggel jobb kezes lesz.

A játékok is egyre jobban érdeklik. A napocskás játékból sikerült olyan dallamokat elővarázsolni, amiket eddig nem "énekelt", amire igencsak rácsodálkozott, de nem csak ő, hanem én is. Édesanyámmal azóta sem tudjuk, hogy csinálta, de igyekszem kilesni.
A játszószőnyeg színes figurái és zörgői is egyre jobban lekötik.


Orvososdi:
Sajnos nem sokáig maradt eseménytelenül ez a rész.
Mono szeme alatt egy pattanás a váladékozás miatt elfertőződött, és egy hétvége alatt szegényemnek olyan piros és duzzadt lett a szeme, hogy alig látott ki rajta. A gyerekorvos aztán írt fel szemcseppet és krémet, amitől pár nap alatt látványosan javult, de biztos, ami biztos alapon kaptunk a szemészetre is beutalót. Szerencsére a szemész doktornő is ugyan azt mondta, hogy ez egy bakteriális fertőzés, amit bármitől és bárhonnan elkaphatott, és a már használt szemcsepp és krém hatására el fog múlni.

Kirándulós:
Február 11-12-én megvolt nem csak az első hosszabb kirándulásunk, de az első máshol töltött éjszakánk is. Azok után, hogy az Öcsémék által itt töltött éjszaka hogy megviselte a babákat (rólunk nem is beszélve), kicsit félve indultam neki az útnak.
Már napokkal előtte listát írtam, hogy semmi fontos dolog ne maradjon itthon, és minden eshetőségre fel legyünk készülve.
A vége az lett, hogy a családi autónak számító Renault Scenic szinte teljesen megtelt, amiből 90% a Mono cuccait tette ki. Vicces belegondolni, hogy egy felnőttnek két napra nagyon sarkalatosan nézve elég egy bugyi és egy fogkefe, addig egy babának teljesen mindegy, hogy két napra csomagolunk, vagy egy hétre, a mennyiség körülbelül ugyanannyit tesz ki.
 A reggeli etetés után indultunk, a Kisasszony szinte végig aludta az utat, így útba ejtettük a Decathlont és az Ikeát is, ahol kicsit kinyújtóztatta magát, majd indultunk tovább Mini szüleihez Kistarcsára.

És innentől kezdve szinte egész hétvégén csak akkor volt a kezemben a Mono, amikor éhes volt, mert kézről kézre járt. Szerencsére a szokatlan környezet, és az idegen ágy sem jelentett problémát, mert a nap végére úgy kifárasztották nagyszülők a Monot, hogy pillanatok alatt elaludt, és éjjel is csak egy evés erejéig kelt fel.
Kiskád hiányában túl vagyunk az első nagykádban való fürdésen, amit nagyon élvezett, hiszen kedvére kapálózhatott, nem ütközött neki semminek.

Divatolós:
Ahogy a Mono egyre nagyobb lesz, egyre felnőttesebb és egyre csajosabb ruhácskákat lehet ráadni. Igen, tudom, hogy ez csak az anyák hóbortja, mert a kis csöppség nagyon jól érzi magát (ha nem sokkal jobban) egy sima kis bodyban, vagy rugdalózóban, és nem kell rájuk adni kis szoknyát, kis ruhácskát, kis farmert, stb., de engem jó érzéssel tölt el, hogy a Mono olyan, mint én, csak kicsiben.

Az anyaságról:
Végre van valaki, aki csodál, és aki számára én vagyok az Anya-Isten. Kis Csöppségem meglát, és egyből fülig ér a szája. Na jó, tudom, hogy nem is nekem szól, csak a kajának, de akkor is jó érzéssel tölt el a dolog. Egyenlőre még Mono több istenhívő, hiszen létezik még laptop-isten, TV-isten, zenélő-forgó-isten, és ami mindent visz, a lámpa-isten. De ami főistenné tesz az istenségek között, hogy ha korog a pocak, akkor csakis az Anya-Isten segíthet.


Az apaságról: 
Mini apasága a hónap nagy részében csak a napi skype-os beszélgetésekben, és az általam küldött képekben merül ki, de ha itthon van, akkor Mono számára újabb istenség kerül a képbe, Apa-Isten személyében.
Természetesen ilyenkor ki van sajátítva a Mono. Apával alszik, játszik, sétál, nekem pedig maradnak a kevésbé mulatságos dolgok, mint pl. a pelenkázás.
Mini a mostani hétvégén újabb szokást vett fel, aminek én annyira nem örültem. Éjjel, és hajnalban nem ébredt fel, mikor én átmentem a gyerekszobába megetetni a Monot. Én csendben kiosontam, majd mikor a Pici visszaaludt, én is visszafeküdtem a helyemre. Éppen hogy újra kezdtem szépeket álmodni, mikor Mini felébresztett, hogy elfelejtettem megetetni a Monot. Mondanom sem kell, hogy bár ilyenkor nem volt éppen a szívem csücske, azért aranyos volt, hogy aggódik, hogy éhen hal a lánya, aki azért annál követelőzőbb, hogy ha éhes, akkor azt ne jelezze félreérthetetlen sírással.

Élet a "bababarát" panellakásban

Bár életem 20 évét panellakásban töltöttem, a 10 év falusi nyugalom után nagyon furcsa volt ismét megszokni a város zajait. A hajnalban induló buszokat, a forgalmat, a nyáron a padon kora reggel beszélgető idős hölgyeket, a ház zajairól nem is beszélve.
Most, hogy Mono megszületett, és én is több időt töltök itthon, és a fülem még inkább ki van hegyeződve (szép magyarosan) ezekre a zajokra. De vegyük csak sorra.

Ahogy az ember nem választhatja meg a rokonait, sajnos a szomszédokra is hasonló szabályok érvényesek. Hát mi meg vagyunk áldva velük.
A közvetlen szomszédságunkban standard vasárnapi program a jó kis húsleves és rántott hús elfogyasztása helyett a veszekedés, ahol elég sűrűn emlegetik egymás édesanyját, és az ajtót olyan lendülettel tudják becsapni, hogy csoda, hogy még nem szakadt ki a tokjából. Ezenkívül rendelkeznek egy kamaszfiúval, aki olyan hangerőn tudja hallgatni a zenét, hogy még be sem szállt a földszinten a liftbe, én már akkor hallom a másodikon, hogy hazaérkezett.

A felettünk lakók hasonlóan idilli családi életet élnek. Itt a pár női tagjának olyan hangja van, hogy a mesékben a boszorkányok megirigyelhetnék azt a visítozást, és ha még ez nem lenne elég, akkor folyamatosan magassarkúban mászkál a lakásban, amit remekül lehet hallani. Ha pedig épp nem veszekedéssel töltik az idejüket, akkor talán a Megasztár következő szériájára gyakorolhatnak, mert a maximum hangerőre feltekert zene mellé olyan hamisan tudnak énekelni, hogy néha azt hiszem, komolyan halláskárosodást szenvedek.

Aztán a lépcsőház rendelkezik egy nagyot halló lakóval is. Ez az én szempontomból költségkímélő, hiszen nem is kell bekapcsolnom a TV-t, hogy tudjam, mi megy benne, vagy ha már egyszer én is nézem, nem kell rá hangot adnom. Ez általában csak akkor szokott gondot jelenteni, ha én mást akarok nézni, mivel akkor az én TV-mnek "túl kell kiabálnia" az övét.
A múltkor például "rádión" hallgathattam meg a Dirty Dancing-et, és bár tudom, hogy ahhoz, hogy csak a szövegből felismerjem, nekem is milliószor meg kellett nézni, de most újra "élvezhettem", és csak a képeket kellett melléje képzelnem.

Arról már nem is beszélek, hogy van néhány lassú felfogású ember a lépcsőházban, aki ha elsőre nem nyílik a bejárati ajtó, akkor nem veszi elő a kulcsát, mert felfogta, hogy zárva van, hanem biztos ami biztos alapon még jónéhányszor megráncigálja. Néha nem tudom, hogy ha én ezt a második emeleten bántóan hangosnak hallom, akkor mit hallhatnak az alattunk lakók.

Aztán mivel egy tízemeletesben elég sok lakás található, ezért elég nagy a valószínűsége annak, hogy valaki mindig talál valami felújítani valót, amit lehet fúrni, faragni, kopácsolni. Természetesen erre is a legmegfelelőbb idő a hétvége ebéd utánja, amikor az ember egy kicsit pihenne, de nem tud, mert szinte arra vár, hogy a szomszéd mikor üti át a falat a nagy munkában.

És ami végleg felteszi a pontot az I-re: Pár napja a lift meghibásodott, és minden egyes fel-le körénél olyan hangokat hallat, mintha az ember a táblán húzná végig a körmét, amitől köztudottan feláll az emberek hátán a szőr. És mivel felettünk még nyolc emelet van, ezért elég sűrűn hallom ezt a hangot.

Így aztán, mikor Mono békésen alszik napközben, vagy épp csak békésen aludna, mert a fent felsoroltak valamelyike zavarja, akkor az én idegeim pattanásig feszülve várják, hogy épp mikor és melyik zajra ébred fel, és alig várom, hogy tavasz legyen, és vihessem falura, ahol a fa alatt madárcsicsergésre aludhat.

Anya rémálmodik

Míg terhes voltam, talán egyszer álmodtam rosszat születendő csemetémmel kapcsolatban, de szerencsére már nem is emlékszem rá. És egy másik, nagyon szép álmomban megmutatta nekem magát, hogy hogyan is fog kinézni. Hatalmas szemek, kis pisze orr,csodaszép formás szájacska és egy állacska, amit Mini belőlem mindig hiányol.

Ma éjjel sajnos megint egy rossz álmom volt, és mivel Édesanyám mindig azt mondta, míg kicsi voltam, ha kibeszélem magamból, nem ismétlődik meg, hát én nem szeretném újra álmodni, ezért megírom.

Éjjel fél 3-kor Mono menetrendszerűen ébredt, majd evett, és visszatettem az ágyikójába. Elég nehezen aludt vissza, majdnem egy órát küzdött. Én mindezt türelmesen kivártam a hálószobában az ágyban ülve, és könyvet olvasva, mert annál nincs rosszabb, mint mikor az ember azt hiszi, hogy a kis csöppség már rég alszik, elhelyezkedik a jó meleg takaró alatt, mire meghallja a nyöszörgést, aztán a sírást, és fel kell kelni megvigasztalni a picit.

Végül aztán fél 5-kor Mono megadta magát a fáradságának, és álomba szenderült, így én is letehettem a könyvet, és aludhattam tovább. Alig 40 perc múlva arra ébredtem, hogy nagyon fázom.
Álmomban is épp aludtam, és egy árny elrabolta a Monot a kiságyból, és ahogy a szemem kinyitottam, még láttam is elsuhanni az ajtó előtt. Kipattantam az ágyból, rohantam a gyerekszobába, de az út (az a majdnem 3 méter) végig el volt torlaszolva ruhaszárítókkal, amin a pici ruhácskák száradtak. A kiságy üres volt, és a zenélő-forgó is másik dallamot játszott, mint amit tud.

Ez volt az a pont, amikor ténylegesen felébredtem. Abban a pillanatban a bébiőrre néztem, ami rendeltetésszerűen működött. És aztán meghallottam a Mono nyöszörgését is a gyerekszoba felől. Egy darabig feküdtem, gondolván ilyen a valóságban úgy sincs, ne legyek már ennyi paranoiás, hogy felkeljek, és tényleg megnézzem, hogy nem vitték-e el. De aztán csak felkeltem, és csak megnéztem, és persze kis csöppségem békésen aludt a kiságyában. Ekkor én is visszafeküdtem, de csak forgolódtam, nem tudtam elaludni. Aztán egy óra küzdés után fogtam magam, és az agyam minden ellenkezése ellenére kivettem az alvó gyermekemet a kiságyból, és magam mellé vittem a nagy ágyba. Gondosan átöleltem, és még jó darabig néztem, hogy biztosan el ne vigye tőlem senki.
Végül aztán én is elaludtam, és reggel arra ébredtem, hogy egy mosolygós szempár néz farkasszemet velem, aki már nagyon várja a reggelit.

Pancsi-pancsi, wellness hosszú idő után

"JANUÁR 11.
Zuhanyoznom kell, és ezzel nem foglalkoztam korábban. Nem a zuhanyozással, hanem hogy tulajdonképpen milyen módon zuhanyozzak, amikor kettesben vagyok a babával. Újabban kizárólag akkor zuhanyozom, ha Mimi dada nálunk van. A baba mélyen alszik a kiságyban, és én nem akarom felkelteni. Mi lesz, ha akkor ébred fel, amikor javában samponozom a hajamat? És ha nem ébred fel? Akkor zuhanyozom. Zuhanyoznom kell, mert este lesz Viviannél a babazsúr. Úgy saccolom, hogy a fel nem ébredés esélye - ötven százalék - egész jó. Ellenőrzöm, hogy be van-e zárva minden ajtó és ablak, arra az esetre, ha egy hibbant perverz megpróbálja elrabolni a babát, míg én zuhanyozom. Még egyszer ellenőrzöm őt is.
Beugrom a zuhany alá, mielőtt igazán fölmelegedhetne a víz. Körülbelül tizenöt másodpercig szappanozom magamat. Ahogy ráteszem a hajamra a sampont, esküszöm, úgy hallom, hogy bőg a baba. Kidugom a fejem a függöny mögül. Csönd. Óriási, most már csecsmősivalkodást hallok akkor is, ha úgy alszik, mint a tej. Még ki se öblítettem az összes sampont, amikor ráteszem a hajamra a kondicionálót. Teljes zuhanyozási idő: négy perc, tizenkét másodperc. Már a zuhanyozást sem élvezhetem ki, mert attól félek, hogy felébred, és nem termek ott nála harminc másodperc alatt."

Mikor terhes voltam, már akkor arról álmodoztam, hogy ha letelik az a bizonyos 6 hét, akkor belefekszem egy kádnyi jó meleg vízbe, és addig ki sem szállok, amíg uszonyaim nem nőnek. De aztán megszületett a Mono, és hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem ilyen egyszerű.
Az ember alig várja, hogy a baba aludjon, hogy egy kicsit tudjon a háztartással és magával foglalkozni, vagy csak aludjon egy nagyot, de amikor a Mono végre elalszik, olyan hiányérzetem van, hogy átlag 5 percenként meg kell néznem, ha pedig 3 óránál többet alszik, akkor aggódom, hogy vajon miért alszik olyan sokat?
Így aztán eddig a zuhanyzás is arra az időre maradt, amikor Édesanyám itt volt, és ha esetleg valami történt volna is, az amúgy békésen alvó Monoval, rögtön tudott volna ugrani, hogy elhárítsa a problémát. De természetesen semmi nem történt. Én pedig addig nyugodtan tudtam zuhanyozni, hajat mosni.

Ha éppen kettesben voltam a babámmal, akkor pontosan a Beck által leírtakként zajlott a zuhanyozás.
Először is meggyőződtem, hogy a Mono elég mélyen alszik, és persze az elkövetkezendő két percben nem is fog felébredni. Aztán a bébiőrrel a kezemben bevonultam a fürdőszobába, és magamra zártam az ajtót, nehogy a zaj felébressze a babát. Aztán jött a szupergyors zuhanyzás, hogy még víz sem érte a bőröm, máris a szappanért nyúltam, és közben fél szemmel a függöny mögül a bébiőrt figyeltem, hátha jelez, hogy ébredezik a baba. De a Kis Csöppségem nagyon jól megvolt nélkülem abban a két percben, és nem történt tragédia, hogy én nem figyeltem rá minden idegszálammal.

Most, hogy túl vagyunk a 6 héten, és engedélyezett a fürdőzés, már mondtam Mininek, hogy ha hazajön, én beköltözök a fürdőszobába, és órákat fogok a kádban tölteni. Persze megkaptam tőle, hogy tiszta hülye vagyok, ha úgyis alszik a Mono, miért nem "wellneszelek" egy kicsit, elvégre még a kádból kiugorva is egy perc alatt mellette tudok lenni, ha bármi is van, de egy kis sírástól még egy babának sem lett baja. Így aztán szótfogadva Mininek, engedtem vizet, vittem a bébiőrt, a telefont, és egy könyvet, és sok-sok hónap után teljes fél órát töltöttem a kádban.
Természetesen nem dőlt össze a világ abban a fél órában, én pedig frissnek és üdének érztem magam a pancsikolás után.