Egy gyerek nem gyerek? Avagy a nagy kistesó-kérdés

Az ember tizen-huszon éves korában eltervezi, hogy mikor, hány gyerek, és persze még azt is, hogy milyen neműek. Aztán jön az élet, és általában minden tervét felborítja.

Regina szerencsére pont akkor jött, amikor elterveztük, és azt hiszem, ennél csodálatosabb gyereket nem is adhatott volna nekünk a sors.
DE!
Elméletben szerettünk volna még egy babát, persze így, hogy tudtuk, hogy ez mivel jár, az ember már jobban átgondolja a dolgokat, és talán kicsit fél is tőle, míg az elsőnél csak a dolgok szép és jó oldalát látta, hogy lesz egy édes pici babája.

Aztán jön a nagy kérdés, hogy mégis mikor? Mert ha az első még túl pici, akkor azért nehéz. Ha meg már túl nagy, akkor azért.

Aztán jön a sors, hogy Apa külföldön dolgozik, így ha 2-3 hetente van itthon egy hétvégét, akkor elég nehéz úgy időzíteni, hogy az pont akkor legyen, amikor gyereket kell csinálni, így körülbelül olyan esélyeink voltak, mintha lottóztunk volna. És ha ez még nem lett volna elég, az én 20 éve svájci óra pontossággal működő szervezetem pont most mondta fel a szolgálatot, és úgy döntött, hogy bekavar a hormonjaim működésébe.

Két hónap gyógyszeres kezelés után végre helyre állt a rend, és a sorsra bíztuk magunkat, de mint a hónapok alatt kiderült, mi nem tudunk véletlenül gyereket csinálni.
Eljött a karácsony, és Apa végre itthon volt 3 hetet, és mondhatjuk úgy, hogy minden alkalmat kihasználtunk a babaprojekt érdekében.

Vannak nők, akik azt mondják, hogy az első pillanattól tudták, hogy babát várnak, és vannak, akik még hónapok múlva sem veszik észre.
Reginánál nem éreztem semmit. Késett a menstruációm, megcsináltam a tesztet, és pozitív lett.
Most viszont határozott jelei voltak, hogy valami megváltozott.
Látványosan többet kezdtem el enni, megállt a hajam hullása, ami addig elég drasztikus volt, és egyre jobban kezdtem kitölteni a melltartóimat. Így aztán nem is bírtam kivárni, hogy az elmaradt menstruáció megerősítsen a gyanúmban, már előtte két nappal megcsináltam a tesztet, és bizony  2014. január 14-én (egy nappal a szülinapom után) ott volt az a két csík.

Így aztán elkezdődött életünk egy újabb fejezete, Mono 2.0-vál.

Anya születésnapja

Ma van a születésnapom. Jó családi szokás szerint 28 múltam, de ha nagyon őszinte vagyok, akkor ez már az ötödik 28-ik születésnapom.

Regina reggel a szokásos mesenézéssel, játékkal volt elfoglalva, amikor egyszer csak eszeveszettül keresni kezdte az iPadot. Mikor pedig megtalálta, nagy kutakodásba kezdett a youtube-on, és egyszer csak meghallottam Halász Judit Boldog születésnapot!-ját, amit aztán Regina is elkezdett énekelni.

Hogy hogyan jutott eszébe éppen ma, az rejtély, biztos a női 6. érzéke működött, de az időzítése, valljuk be, tökéletes, és persze könnyekig meghatódtam.

Tűzön, vízen, ajtón át

Ismét egy olyan nap, amikor a kisasszony baromira nem akar ebéd után aludni, pedig délelőtt sétáltunk, ebédet főztünk, takarítottunk, és már majdnem 2 óra volt.
Persze próbáltam a finom módszereket, mesét, együtt alvást, de semmi nem használt. Ekkor közöltem vele, hogy menjen be a szobájába, és foglalja el magát. Regina pedig mint egy kamasz gyerek, megsértődött, és ahogy bement, bevágta maga mögött az ajtót.
Gondoltam lehiggad, aztán kijön, de csak sírt az ajtónál. Kis idő múlva utána néztem a dolgoknak, és kiderült, hogy az én 2 évesemben olyan jó erő van, hogy sikerült úgy becsuknia az ajtót, hogy a zár nyelve beragadt.
Próbáltam kulccsal, szétszedve a kilincset, miközben drága Pici Lányom kétségbe esve sírt az ajtó túloldalán, és hiába mondtam neki, hogy eressze el a kilincset, hogy könnyebb dolgom legyen, nem tudtam neki megmagyarázni.

Nem volt mit tenni, nekifeszültem az ajtónak és az én 40 kilómmal addig-addig nyomtam, míg megadta magát, és a zár úgy ahogy volt, kiszakadt a helyéről.

Így az ajtót sikeresen leamortizáltam, mert egy szép hosszú hasadás lett az oldalán, de a gyerekemet kiszabadítottam a szoba fogságából, és csak ez számít. Olyan szívszorító volt, ahogy ott állt, a babájával a kezében, és csak sírt az ijedségtől (na meg be is kakilt).

Mikor Apának elmeséltem a történteket, csak így kommentálta:
 - Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó erőben vagy.

Apa esete Micimackóval

Hogy milyen gyerekkori trauma miatt, azt nem tudom, de Apa ki nem állhatja Micimackót az ő összes barátjával együtt. Éppen ezért Reginának sem voltak Micimackós dolgai, egy pár hónaposan kapott plüss Malackát kivéve.
Az utóbbi hónapokban azonban Regina valami miatt felfedezte magának Micimackót, vagy ahogy ő mondja, Micikokót.

A Mamától kapott is a Malacka mellé egy plüss Micimackót, és most azzal alszik, sőt mindenhova magunkkal is kell vinni őket.
Aztán a Rossmannban találtam Micimackós Kinder tojást, így már puzzle és pici Micimackó és Zsebi baba is van a gyűjteményben.

Ma pedig Apa letöltötte a Micimackó filmet, és ketten ültek a TV előtt, és miközben Regina kommentálta az eseményeket, Apa nem győzte mondani, hogy mennyire tetszik neki a mese.

Így aztán úgy esett az eset, hogy Apa megbarátkozott Micikokóval.

Kolping Hotel újrajátszva

Majdnem egy évvel ezelőtt jártunk ott először, és kettős érzelmekkel távoztunk, de mivel egy kuponos oldalon elég kedvező ajánlattal találkoztam, gondoltam megpróbálkozunk vele még egyszer.

Egy karácsony előtti, hétköznapra eső 3 napot választottunk, bízván benne, hogy ilyenkor nincsenek sokan. A telefonos egyeztetés után gyorsan el is rendeztem a papírmunkát, és a piszkos pénzügyeket, majd az adott napon útnak indultunk.
Mivel az indulás keddre esett, és Regina nagyon tudja már, hogy ha kedd, akkor zenebölcsi, ezért mivel úgy ébredt reggel, hogy ő zenebölcsibe megy, az időnkbe pedig belefért, ezért elmentünk, hátha aztán jobban bírja az utazást.
Kicsit féltem, hogy Regina hogy viseli az emlékeim szerint hosszú utat, mert 11 hónaposan még délelőtt is aludt egyet, így könnyebb volt az utazás időzítése.
Szerencsére a 21. század találmányának, az iPad-nak köszönhetően lekötötték a mesék, és mit sem vett észre a 2 órás útból. Hévízen aztán gyorsan ebédeltünk, és mentünk is a hotelba.
Idén a wellnesz részleghez közelebb lévő, felújított apartmant kaptunk, ami jó pont volt a szemünkben. A szobába belépve az előtérben hatalmas tükrös gardrób, egy kis konyha mikróval, bébi étel melegítővel, evőeszközökkel, tányérokkal, poharakkal, egy kis pad és egy kis asztal. A szülői hálóhoz erkély is tartozott, amit nem igazán tudtunk kihasználni de azért szép volt a kilátás, és ízlésesen volt berendezve a szoba.
A gyerekszobában 1 leesésgátlós és 1 emeletes ágy, valamint egy rácsos ágy bekészítve, úgyhogy Regina választhatott, hol is alszik.
A fürdőszobában mindent megtaláltunk, ami egy gyerekhez kell: kis kád, fellépő, bili, WC-szűkítő, pelenkázó.

Gyorsan lepakoltunk, és indultunk is feltérképezni a fürdőt.

Bár Regina nyár óta nem látott vizet, azért a lelkesedése töretlen, alig lehetett kitessékelni a vízből, mikor jött a vacsora.
A fürdőteret is szépen felújították a tavalyi látogatás óta, csináltak pancsolót kisebbeknek-nagyobbaknak, valamint egy családi öltözőt, ahol aztán a tavalyi megfázásból tanulva, minden fürdés után meg tudtam szárítani Regina haját, ugyanis a szobához vezető úton nagyon hidegek a folyosók.
Ami negatív pont, hogy az átépítés még mindig tartott, így a fürdő egy része le volt zárva, folyamatosan fúrtak-faragtak, és a családi szaunákat sem lehetett használni.

A vacsi után fürdés, azaz zuhanyzás, és egyből a következő rossz pont, hogy a zuhanyzó miért nem csúszásgátlós??? Szegény Pici Lányom megcsúszott és pillanatok alatt egy hatalmas púp éktelenkedett a pici homlokán, én meg csak örülni tudtam, hogy nem történt nagyobb baj.

Ahogy sejteni lehetett, hiába nem volt délután alvás, az esti elalvás sem ment könnyen a sok input miatt. Végül mégis csak sikerült elaludnia, és mint a nagy lányok, nem a rácsos ágyat, hanem a rendes nagy ágyat választotta.

Reggel aztán egy kis játék az ágyban, gyors reggeli, és már mentünk is fürödni. Ebéd előtt egy kis játék az oviban (a bölcsi már nem volt pálya, nem volt olyan játék, ami lekötötte volna), a hatalmas mászókán, és jöhetett az ebéd.

Az alvás aztán megint nagyon nehezen ment, most épp a kiságyban, mesenézés közben, de már csak késő délután, így hiába próbáltuk levezetni még vacsora után is a felesleges energiáit, úgy nézett ki, hogy sosem lehet lelőni.
Nem számoltuk Apával, hogy a mászókán lévő hatalmas csúszdán hányszor csúszott le, és mászott fel teljesen egyedül, de mi már a nézésében elfáradtunk.
Este aztán mellettem aludt el, vagyis inkább én ő mellette, és az éjszaka közepén Apa is átköltözött a gyerekszobába, mondván a francia ágyon nagyon fáj a dereka. Így aztán jól is jött, hogy a gyerekszobában ennyi ágy volt, mert a végén mindenki ott kötött ki.

Másnap még egy kis játék a mászókán, aztán a számla rendezése, és indulás haza.

És a következtetések:
- Ismét kettős érzelmekkel távoztunk. Regina nagyon jól érezte magát, igazi gyerek-paradicsom, jó lenne egyszer nyáron is kipróbálni, de attól tartok, akkor nem lehet olyan időszakot kifogni, amikor ne lennének sokan, ennél nagyobb embertömeghez viszont szerintem kevés a medence. És Reginának is max. még 1-2 évig lehet érdekes ez a hotel. Felnőtt szemmel semmi extra, mintha arra lenne kitalálva, hogy a szülők itt csakis a gyerekeikkel foglalkozzanak.
- Mint minden hotel, ez is az italokkal akarja megkeresni a profitja nagy részét. Elég vicces, vagy inkább szánalmas, hogy fél liter almafröccs 860 Ft, míg fél liter sör 850 Ft-ba került. Így első este a vacsoránál a 3 üdítőért fizettünk 2900 Ft-ot, míg az érkezésünk napján az ebédért a másodosztályú étteremben, ami tartalmazott 2 üdítőt, egy főételt és egy desszertet, ezért fizettünk 3500 Ft-ot.
- Bobó idén sem nagyon hatotta meg Reginát, szó szerint nem állt vele szóba, viszont az ajándékként kapott karkötőről még ma is mondogatja, hogy Bobótól kapta.
- Tavaly még kicsi volt hozzá, de most már sokkal jobban értékelt minden játékot, beleértve a folyosókon falra felszerelteket is, így a közlekedés sem volt egyszerű, hiszen minden egyes játéknál meg kellett állni, és kipróbálni.
- Ahhoz képest, hogy egy 4 csillagos szállodáról beszélünk, az étel felhozatal elég gyér volt. Gyakorlatilag a 3 nap alatt, amit első este ettem halat, abból még ehettem másnap reggel és este is, és ami nem fogyott el egész banán már két este, és már nem kicsit megbarnult, azt harmadik napra nem túl kreatívan, felkarikázva tálalták.

Összegzésképpen tehát a telelés jól sikerült, mert Regina nagyon jól érezte magát, és ennek mindenki örült, de azt hiszem, egy nagyon jó ajánlattal kell előállnia a hotelnak, hogy harmadszor is próbát tegyünk.

Egy kis matek

Azt hiszem, a tegnapi nap folyamán Regina egy kicsit sok inputot kapott, ahogy Apa szokta mondani.
Fél 8-kor már aludt, és éjfélkor már az ágyam mellett ácsorgott. Aztán némi félig-alvás után, amit végigdumált, jött a keserves sírás, amikor semmi nem volt jó. Próbálkoztunk egy kis tejcivel, nyugtató szavakkal, az állatkák és babák átköltöztetésével, majd jött a 3 takarója is, de még így sem volt jó semmi. Aztán Apával nézegettek egy picit az ablakon, megbeszélték, hogy sötét van, alszik a fa, az autó, majd visszafeküdtünk hármasban az ágyba.

Mikor reggel felébredtem, Regina a 4. ábrát választotta az alvásra, annyi különbséggel, hogy nálam a feje volt, és a lába Apán.

Egy gyors matek után kiszámoltam, hogy az ágy 160 cm, a gyerek 90 cm, tehát Apának és nekem alig 70 cm maradt, amit ha ketté osztunk, fejenként 35 cm-en aludtunk az éjszaka nagy részében.

Ezek után nem csoda, ha ma egyetlen egy friss ember volt a családban, az pedig nem volt más, mint a legkisebb.

Regina 2. születésnapja

Nagyon készültem rá, mert bár az első az mégis csak az első, de szerintem a második az, amit már ő is felfog.
Az ajándék már hónapokkal ezelőtt megvolt, és mivel ahogy tavaly, így idén is nagy családi összejövetelt terveztünk, ezért a menü is már hetekkel előtte tervezve volt.
Nagy gonddal kiválasztottam a tortát (nagy dilemmában voltam, hogy Minionos, vagy Bogyó és Babócás legyen, aztán az utóbbi nyert), idén egy újabb cukrászdát választottam, a Herold Cukrászdát, és maximálisan meg voltam elégedve.
A hölgynek három torta képét vittem el, mindegyikből más tetszett, és mikor vázoltam az elképzeléseimet, ő csak szorgosan jegyzetelt, és az eredmény tökéletes lett.
Azonkívül még beszereztem Micimackós (vagy ahogy Regina mondja Micikokós) lufit, kölyökpezsgőt, Micimackós papírtányért, poharat, Boldog szülinapos csákót, tehát minden adott volt a szülinapi partyhoz.

A nap a buli előkészítésével, a hiányzó kiegészítők beszerzésével kezdődött, és mintha Regina érezte volna, hogy ma különleges nap van, az Ipadon a youtube-on már reggel a Halász Judit-féle Boldog születésnapot! dalt hallgatta.

Aztán próbáltuk rávenni egy kis alvásra ebéd után, de se Apával, se a Mamával nem volt hajlandó, így aztán némi pihenés után feladtuk a próbálkozást.

A party délután 2-kor kezdődött, először Jutka mama, Papa és Tamás érkezett.
Már az ablakból látta, ahogy megérkeznek, és már akkor nagy volt az öröm, aztán mikor nyitotta az ajtót, majd kiugrott a bőréből. Gyors puszi mindenkinek, aztán már jött is az ajándékozás. Nagy csomagot kapott, így először csak félve nézegette, aztán ahogy kibontotta, és meglátta, felcsillant a kicsi szeme.
Jutka mama és a Papa nagyon eltalálta, hogy mire vágyik Regina, mert azt hiszem, mindig is áhítozott egy saját játék konyhára, mert ahova mentünk, és volt, szinte el sem lehetett mozdítani mellőle.
Ez így volt most is, utána már nem nagyon lehetett elterelni semmivel a figyelmét.

Aztán megjött Vica, Mano, Zsebi és Bogyó. Regina újabb nagy üdvrivalgásban tört ki, amit Zsebi először nem fogadott ugyanilyen lelkesen, de aztán a gyerekszobában lévő játék után oldottabb lett a hangulat, és sor kerülhetett az ajándékok átadására. Zsebi készségesen segített az ajándékok kibontásában.

A Mama ajándéka is nagy sikert aratott, a nagy plüss százlábún az egész ABC felsorakozott, még szerencse hogy ennyi betűből áll, így a három gyerek kényelmesen elfért az állaton, és hárman három fele rángathatták, még így is mindenkinek egy jókora darab jutott belőle.

Kis játék, aztán jöhetett a nap fénypontja, a torta.
Bár Regina ott volt, mikor megrendeltük a tortát, mikor Apa hazahozta, akkor is vetett rá egy pillantást, de mikor meglátta a tortát a gyertyákkal, nagyra kerekedtek és ámulattal nézte. Aztán nagyon ügyesen elfújta a gyertyákat, többször is, majd közösen felvágtuk a tortát, és kiosztottuk mindenkinek.

Aztán megint következett a közös játék Zsebivel, és szinte el is felejtettük a saját ajándékunkat odaadni, de aztán egy megfelelő pillanatban, amikor éppen a legokkal játszottak, akkor úgy gondoltuk, itt az alkalom, hogy a készletet bővítsük egy újabb doboz legoval.
Még egy kis játék, aztán mindenki elköszönt.

Mivel Regina is fáradt volt már, de a játékot még akkor sem akarta otthagyni, megbeszéltem vele, hogy megfürdünk, aztán pizsamában még játszhat egy picit.
A fürdés szokás szerint megnyugtatta, pedig a játék ott is folytatódott. Aztán mikor törölköztünk, egyszer csak azt mondta:
"- Anya, fáradt vagyok."
Felöltöztettem, még egy kicsit pakolt a játék konyhába, aztán már bújt is az ágyába, kérte a tejcijét és a mesét.
Apának még eszébe jutott, hogy a lufit oda sem adtuk neki, így azt még gyorsan bepótoltuk, aminek még így is örült, pedig ott volt mikor megvettük, és 2 napig abban a tudatban élt, hogy a Micimackós lufi Anyáé, és nem is nyúlt hozzá, most azért boldog volt, hogy mégis az ő szobájába költözött a lufi.

A kölyökpezsgő pedig a nagy sürgés-forgásban el is maradt, pedig még a műanyag pezsgős poharak beszerzésére is gondoltam, hogy a kis emberkék méltó módon ihassák a nekik való italt, de remélhetőleg a szavatossági ideje nem jár le jövő ilyenkorig. 

Szokás szerint a szobájában megitta a tejét, majd kihozta, és közölte, hogy elfogyott, majd visszament a szobájába, becsukta az ajtót, lefeküdt és szerintem pillanatok alatt már aludt is.

Nagyon mozgalmas, de remélem boldog napja volt Pici Lányomnak, mert bár a sok készülődésbe, és az izgalomba, hogy minden jól sikerüljön, én is elfáradtam, de a csillogó szemét látva minden pillanat megérte.