Súly: 7630 g
Hossz: 68 cm
Fejkörfogat: 44 cm
Történések:
2012. július 15.
Megint élhető lett az időjárás, ezért ismét a napirendre kerültek a délutáni séták Eszti barátnőmmel és Hanga babával. Mivel a két kislány szinte Mono születése óta ismeri egymást, csak éppen a mózeskosárból még nem láthatták a másikat, ezért a sportkocsiban való sétálás új megvilágításba helyezte a barátságukat. Már messziről megismerik egymást, és a séta folyamatos beszélgetéssel telik az ő saját kis babanyelvükön. Mivel Hanga 3 hónappal idősebb, ezért sokkal nagyobb a szókincse, és ez jó hatással volt Monora is, hiszen már egy közös séta után észrevehető volt, hogy ő is sokkal többet beszél, és sokkal több hangot használ, mint előtte.
A közös sétát aztán közös játék követte, amikor Mono kipróbálta Hanga baba játékait, és mutatott egy-két trükköt, hogy hogyan kell mászni és felülni. Persze hiába az idegen környezet, az idegen emberek, Mono a szeparációs szorongását félre tette, és kíváncsian fedezte fel a lakást és a sok új és ismeretlen dolgot.
2012. július 16.
A nagy bevásárlás napja volt, így aztán a szokásos körútunk után hazavittük Édesanyámat, ahol Jar-Jar kutyus várt bennünket. Természetesen Mono már megismeri, és nagy kacarászásban és hadonászásban tör ki, amint meglátja, ma mintha azt mondta volna neki, mikor meglátta, hogy Gáj-Gáj.
2012. július 17.
Már a doktor néni is mondta, és én is láttam, hogy új fogacskák készülődnek a felszínre törni. Ma, mikor Mono beleharapott a vállamba, már érzékelhettem is az új fog erejét, bár nem ott nőtt, ahol számítottunk rá, hiszen a felső fogak helyett egy újabb alsó fog bújt ki, de annyi baj legyen, a felsők is útban vannak már.
2012. július 24.
Mivel már 3 fogacska fehérlik Mono pici szájában, ezért elérkezettnek láttuk az időt, hogy megpróbálkozzunk az első kiflivel. Természetesen csak nagyon óvatosan, szigorú felügyelet alatt küzdhetett meg Mono a hatalmas kiflivel, de nem okozott problémát, és szépen nyammogott a kiflivel.
2012. július 28.
Gergő első születésnapját ünnepeltük Győrzámolyon, ami a nagy melegre való tekintettel inkább egy fürdőzéssel egybekötött grillparti lett.
Bár a két pici még inkább saját magával volt elfoglalva, mint a másik társaságával, azért vidáman, sok játékkal telt a nap, végül Mono délutáni alvását megvárva megünnepeltük Gergő születésnapját, és megtudtuk, hogy most már nem ő a legkisebb a családban, hiszen februárban érkezik az unokaöcsi.
2012. augusztus 1.
Mono már napok óta próbálkozik az elindulással, és egy-egy bátortalannak mondható lépést már meg is tett. Ma viszont láttam rajta, hogy tettre kész, így kezemben a telefonnal csak arra vártam, hogy megörökíthessem az első lépéseket. És lám, Mono nem hagyott cserben, egyből 3-4 lépéssel is megajándékozott, úgyhogy tényleg az első lépéseit sikerült felvenni az utókor számára. Sajnos hiába próbáltam rávenni, ezt a bravúrt napokig nem ismételte meg, mert a közlekedés négykézláb még mindig gyorsabb és biztonságosabb, de ami késik, nem múlik.
2012. augusztus 9.
Bár hétfőn készültünk védőnőhöz mérlegelésre, ma meglátogatott bennünket. Azt hiszem, most érkezett el az a pont, amikor nem látom további értelmét a védőnő havi látogatásának. Kezdő anyukaként jól esett valakivel beszélgetni, jó volt valaki, aki megerősített abban, hogy jól csinálom, amit csinálok, még akkor is, ha ezt egy nálam jóval fiatalabb, gyermektelen nőtől kapom, aki csak azt tudja elmondani, amit a tankönyvekből megtanult. Azt hiszem 8 hónap elteltével azonban már nincsen szükségem erre, mivel Mono szépen fejlődik, és jóval előrébb tart a koránál, és úgy érzem, tapasztalat hiányában semmiben nem tud segítségemre lenni a védőnő, annál is inkább, mert havonta látja a doktornő is, tehát láthatják, hogy fizikailag, egészségileg is jól fejlődik. Arról nem is beszélve, hogy Mono épp aludt, és a védőnő úgy elment volna, hogy még rá sem néz a babára.
Általánosságok:
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Azt hiszem mondhatom, hogy alvás terén ismét megváltottam a világot, és eredményt hozott a szigor. A napközbeni alvások mellett már az esti elalvással sincs gond, és egyre többször átalussza az éjszakát. Csak a fogacskák zavartak kicsit bele a dologba, hiszen volt olyan éjszaka, amikor Mono felébredt és 2 órán keresztül nem is nagyon akart visszaaludni, majd utána szinte óránként fenn volt. És bár ő aztán napközben kialudta magát, nekem ez kevésbé sikerült, így aztán a 3. nap után bíztam benne, hogy elfárad annyira, hogy ne ébredjen meg éjjel sem.
Evés terén továbbra sincsen probléma, általában lelkesen kanalazza a főztömet, és mint a kismadarak nyitja a szájacskáját az újabb falatokért. Néha hihetetlenül keveset, néha pedig megdöbbentően sokat tud enni, de biztos tudja, hogy mennyi az elég neki. Biztos, ami biztos, reggel-délben-este még szopizik, és ha kicsit nyűgösebb, akkor még amikor kedve tartja. Amióta ügyesebb lett a mozgásban, azóta az evés is kisebb cirkuszi produkciónak felel meg, hiszen abban a pillanatban, hogy már nem annyira éhes, elkezd forgolódni az etetőszékben, és ha hagynám, még a konyha asztalra is kimászna. Közben pedig, ha úgy gondolja, nyitja a száját a következő adagért, csak én legyek olyan ügyes, hogy bele is találok.
A fürdésnél nagy újdonság, hogy együtt készülődünk, Mono a kád előtt állva csodálkozva nézi, ahogy a csapból folyik a víz, majd a vetkőzés és az olajozás némi birkózással ér fel, hiszen egyre nehezebb egy helyben marasztalni a Kisasszonyt, de amint meztelen és mérlegelünk, már fülig ér a szája, hiszen tudja, hogy most már jöhet az önfeledt pancsolás. Felfedezte, hogy nem csak fekve és ülve, hanem állva is lehet pancsolni és zuhanyozni és nagy örömet nyújt kergetni a habot, amit valahogy soha sem lehet megfogni. Aztán mikor már az egész fürdőszoba csurom vizes, akkor egész egyszerűen feláll, és felém nyújtja a kis kezecskéjét, jelezve, hogy "Anya, elég volt, vegyél ki". A töröközés és a felöltözés ismét kisebb közelharcnak tűnhet egy külső szemlélő számára, de mikor az ágyra kerül, már karjával hadonászva vigyorog, mert tudja, hogy jön az esti szopizás.
A napi rutin végre tényleg napi rutin lett. Egy átlagos napon, amikor minden a szokásos kerékvágásban megy, akkor szinte percre pontosan ugyan akkor történik minden, ami mind a Mononak, mind nekem jó.
6:20 - 7:00 Ébresztő, reggeli: szopizás
7:00 - 10:00 Játék
10:00 Tízórai: általában valami gyümölcs zabpehellyel
10:00 - 10:30 Délelőtti alvás
10:30 - 14:00 Játék
14:00 Ebéd: főzelék, kiegészítve szopizással
14:30 - 16:00 Délutáni alvás
16:00 - 17:00 Játék
17:00 Uzsonna: gyümölcs
17:30 - 19:00 Séta
19:30 Vacsora 1: joghurt valamilyen gyümölccsel, zabpehellyel, túróval
20:00 Fürdés
20:30 Vacsora 2: szopizás
21:00 Esti alvás
Ügyeskedés - fejlődés:
Mono a mászásban lassan eléri a fénysebességet, és az egész nap szüntelen kergetőzésből áll, hiszen sehova nem tudok úgy menni, hogy pár pillanat múlva már ne legyen a nyomomban. Néha azonban magába feledkezve szinte egy órán keresztül is eljátszik a játékaival, nagy gonddal, egyenként kiszedegetve őket a kosárból, ahova én nap végén szépen összeszedegetem őket. Kivesz egy játékot, elnézegeti, eljátszadozik vele, majd gondosan maga mellé rakja, és már keresi is a következőt. És ez addig így megy, amíg üres nem lesz a kosár.
Mikor Mono betöltötte a 6. hónapot, úgy gondoltam, hogy már túl nagy, hogy cumisüvegből igyon, így vettem neki egy csőrös poharat. Eleinte csak segítséggel tudott inni, vagy csak háton, de akkor már ő fogta a pohár füleit. Most már nagyon ügyesen leveszi akár a dohányzó asztalról is, és állva, kapaszkodás nélkül iszik belőle.
A hónap végére visszatért a lelkesedés tipegés terén is, és bár még csak 1-1 lépést tesz önállóan, egyre többször engedi el a biztonságot jelentő szekrényt.
Orvososdi:
Szerencsére ebben a hónapban még csak az orvosi rendelő közelébe sem mentünk a szokásos mérlegelést kivéve.
Kirándulós:
Ebben a hónapban tőlünk szokatlan módon nem mentünk hosszabb útra.
Divatolós:
Ez a hónap hozott hideget és meleget egyaránt, így aztán lehetőség volt szinte a teljes ruhatárat igénybe venni. Ki is használtuk az alkalmat, hogy a sok csodaszép ruha ne csak a szekrényben porosodjon, hiszen amennyire kiskoromban nem szerettem babázni, most annál nagyobb élvezettel öltöztetem Monot. Így aztán külön ruha jár az itthoni játékra, a délelőtti sétára, amikor a Dédnagymamához megyünk, vagy a délutáni sétához.
Az anyaságról:
Talán már írtam róla, hogy az édesanyák előszeretettel használják gyermekük cselekedeteit többes számban, és Mini számtalanszor rám is szól egy-egy ilyen mondatomnál. De egy anya számára azt hiszem természetes, hogy a pocakban töltött 9 hónap után is szoros szimbiózisban él csemetéjével, hiszen együtt kelnek, együtt fekszenek, együtt szopiznak, és lényegében a nap 24 óráját 2 méteres távolságon belül töltik. Erre a hónapra különösen igaz volt a többes szám, hiszen együtt nevettünk, együtt sírtunk. Azok a fránya fogacskák álmatlan éjszakákat okoztak számunkra, így órákat ültem a kiságy mellett, míg Mono visszaaludt, és együtt rosszalkodtuk végig a hónapot, mindenféle új helyen és helyzetben. Most, hogy a hónap végén végignéztem a fényképeket, meg kellett állapítanom, hogy ennyire mókás hónapunk még nem is volt. A pár nehéz éjszakát leszámítva csak a nevetésről szólt a hónap, és én boldogan nyugtázom, hogy valamit biztos jól csinálok, ha ennyire vidám Mononk van.
Az apaságról:
Sajnos a szokásos kettő helyett ebben a hónapban csak egy hétvégét töltött itthon Mini, így Mono is leginkább csak az internet csodájának köszönhetően látta és hallotta az apját. Azon az egy hétvégén viszont, mikor itthon volt, csupa olyan dolog csináltak, ami tipikusan apás dolog. Például jó móka volt Apával a Széchenyi téren a szökőkútban pancsolni, vagy Apa nyakán utazni hazafele.
De reggel az ágyban lustálkodni egy kicsit is apa-lánya dolog, és még mindig csak Apa tudja igazán jó ízű kacagásra bírni a Kisasszonyt.
