Martin - 3. hónap

Méretek:
Súly: 5510 g
Hossz: kb. 64 cm

Történések:
2014. november 24.
Nem kezdődött jól a hónap, mivel Martin majdnem belefulladt az anyatejbe, és így megjártuk a sürgősségit és egy éjszakát "élveztük" a csecsemőosztály vendégszeretetét. Természetesen mire beértem Martinnal a kórházba, már békésen aludt a kezemben, és a vizsgálatok sem mutattak semmit, azért egy vérvételt megejtettek, ha már egyszer ott voltunk, és az orvosi utasítás az volt, hogy egyen kevesebbet.

A csecsemőosztály előtt egyébként le a kalappal. 2 ágyas szobák, ágy anyának, kiságy babának, szekrények, hűtőszekrény, babafürdető, és fürdőszoba anyának.
Bár tényleg nagyon szép az osztály, azért remélem a jövőben messzire elkerüljük.

2014.december 6.
Az első Mikulás, amiből bár sokat nem érzékelt, azért az ő kis cipője is kikerült az ablakba, és ő is kapott pici Mikulás-csokit.

2014.december 8.
Egy kis csúszással, de megejtettük a 2 hós státuszvizsgálatot is, és Martin megkapta az első két oltását, amit némi sírással fogadott. Azt reméltem, hogy mint annak idején Regina, jó nagyot alszik utána, és kiheveri, de ő inkább nyűgöske volt a nap további részében, ami tőle merőben szokatlan.

2014. december 9.
Ismét a doktornőnél kezdtük a napot, mert megismételte a laborvizsgálatokat. Levette a vért, amit meglepő módon Martin az oltásoknál sokkal jobban fogadott, és a pisizacskóba is produkált némi mintát, bár azt egy ilyen picike kukacra művészet ráhúzni, de azért sikerrel jártunk.

2014. december 13.
Regina szülinapi bulija.
Kicsit aggódtam, mert az utolsó alkalommal, amikor az 5 unokatestvér találkozott, Martin nem igazán tudott aludni, de most nem nagyon zavartatta magát, nem hagyta, hogy a jó kis napirendjéből kimozdítsák. Amikor fent volt, vigyorgott, és élvezte, hogy kézből-kézbe jár, amikor pedig elfáradt, szépen elaludt az ágyában.

Ügyeskedés - fejlődés:
Martin nem tétlenkedik. Alig hogy betöltötte a 2 hónapot, meg is mutatta tudományát, hogy hasról hátra tud fordulni. Egy hét alatt megcsinálta 5-szor,  aztán a hónap további részében nem érezte szükségét, hogy ezt a tudományát gyakorolja.
Nem tudom, milyen távolra láthat és mennyi színt, de a falon lévő képek egyre jobban érdeklik. Reginát és engem már biztos felismer, és rájött, hogy a keze a sajátja.
A hónap végére már Apa és a Mama hangját is határozottan megismerte, és megtanult fogni a kezével. Szinte egyik napról a másikra észrevehető volt, hogy ahogy felemelem, kapaszkodik belém, és a kis kezének egyre erősebb a szorítása.

Nem hiába, 21. századi gyerek, az első tárgy, amit a kezében tartott, egy játéktelefon volt.

Kirándulós:
Hosszú séták a városban.

Divatolós: (mert hiába férfi, öltözködni kell):
A bodykat gyorsan kinövi, és a nadrágok is kezdenek rövidek lenni. A kis felsők pedig vállban és pocakban szorítanak már. Az öltözést kezdi megszokni, és nagyon tudja, mikor kell a cuki öltözetéhez cukin vigyorogni.

Az anyaságról:
Egyre többször esem kísértésbe, ami az altatást, vagy az együtt alvást illeti. Regina nagyon sokat aludt rajtam, és imádtam a szuszogását. Martin kevésbé igényli a közelségemet, de én annál inkább igénylem, hogy a jó baba illatát érezhessem, és hallgassam a szuszogását.

Tesó-ügy:
Még mindig teljes imádat. Ugyan már kevesebb a napi tesó-fotó, de Regina még mindig nagyon figyel Martinra. Mikuláskor gondosan kipucolta a cipőjét, és oda is adta neki az ajándékot, amit másnap reggel a cipőcskében talált.
Még mindig figyelmeztet, ha esetleg nem hallanám, hogy a Martin sír. Ha Regina a Mamánál nyaral, és beszélünk, mindig rákérdez, hol van a Martin.

Regina 3 éves

Méretek:
Súly: 13,5 kg
Magasság: 94 cm

Ez az év is nagyon hamar elment, és bár a fejlődés már nem olyan szembetűnő, mint az első vagy a második évben, azért hatalmas változásokon ment át Regina ez alatt az 1 év alatt.
A legfontosabb a szobatisztaság, amiről már megemlékeztem,  a legszembetűnőbb pedig a folyamatos beszéd.
Még mindig elcsodálkozom, micsoda szivacs agyuk van a gyerekeknek, de az 1 év alatt a szókincse, és a memóriája is odáig fejlődött, hogy komplett meséket mesél el, 10-15 mondókát tud fejből, és ugyanennyi éneket is.
Bár a választékos szóhasználatán néha ledöbbenek, azért az aranyköpései szolgáltatják a napi nevetés alapját. Nagyon sajnálom, hogy csak az utóbbi 1-2 hónapban kezdtem el írni ezeket:

- Nekem van anyám és nekem van apám, csak most nincsenek (Mamánál megőrzésen)
- Ha odateszem a fejem Apa fenekéhez, akkor büdös lesz a fejem
- Maradj csendben Mama, alszik a Tesó, ne beszélgess össze-vissza
- Ha felébred a baba, azt kell mondani neki, hogy good morning
- Anya, tudom már, hogy mit akarok az élettől
- Ha nekem is kinő a kukacom, én is pisilhetek állva
- Senki sem lehet tökéletes
- Nem ismerem a jogaim.
- Anya, te is olyan bűbájos legyél, mint én.
- Én: ha nem mész lefeküdni, kifutsz az időből, nem lesz mese. Ninna: fut az időm mesét nézni?
- Apának van létrája, hogy le tudjon szállni a repülőről.
- Én: holnap lehúzzuk az ágyneműket és kimossuk. Ninna: csapatmunka lesz.
- Anya, megkapod, amit megérdemelsz.
- Ha a Tesó nem lesz happy baba, akkor sírni fog.
- Majd férjhez megyek, ha megszeretek valakit.
- Amikor szoktam rosszat álmodni, erre a képre gondolok, és a tündérekre, hogy elűzzék az ijesztő gondolatokat.
- Csináljunk egy szelfit, Anya!
- Kétségbe estem magam.

Azt hiszem, Regina eddigi élete legnagyobb változása következett be azzal, hogy ebben az évben megszületett Martin. Nem tudom, hogy mi csináltunk-e valamit nagyon jól, vagy Regina természete ilyen, de minden félelmem alaptalan volt azzal kapcsolatban, hogyan fogja fogadni a változást.
Biztos hozzájárul a dologhoz, hogy Regina végig részese volt a terhességemnek, hiszen ő kísért el ultrahangra, védőnőhöz, nőgyógyászhoz. Naponta simogatta a hasam, érezte a tesó mozgását.
Martint egyenesen imádja, semmilyen féltékenység fel sem merül benne, és nekem tényleg nagy segítségem. Néha csak abban, hogy addig, amíg Martinnal foglalkozom, addig szépen eljátszik egyedül, de ha kedve van, akkor szívesen segít a fürdetésben, öltözésben, babakocsi tolásban is.
Bár féltem tőle, azt hiszem, nagyon jól vette az akadályokat, és nagyon jó nővérkéje lett Martinnak.

Természetesen az év bulija a szülinapi party volt, amire én már hónapokkal előtte elkezdtem készülődni. Mivel Regina élete mostanában a hercegnők körül forog, természetes volt, hogy a szülinap témája a Disney hercegnők lesznek. Biztos vagyok benne, hogy az esküvői tortával nem foglalkoztam ennyit, mint amennyi időt azzal töltöttem, hogy megtervezzem Regina tortáját. Volt aztán hercegnős lufi, mert a kívánsága az volt, hogy a szülinapján "sok jufi" legyen, hercegnős tányér, pezsgőspohár kölyökpezsgővel, és természetesen rengeteg ajándék.

Túlesett a kötelező védőnői státuszvizsgálaton is, ami a látás- és hallásvizsgálatot leszámítva még mindig nevetséges számomra, hiszen a leginkább nekem kell igennel vagy nemmel felelni arra, hogy a gyerek tudja-e az elvárt szintet, vagy sem. Innentől csak lelkiismereti kérdés, hogy tényleg az igazat mondom-e.

Mikulás-story

Reginát kezdettől fogva nagyon megfogta ez a Mikulás dolog, hogy a kis csizmákat este kipucoljuk és kitesszük az ablakba, reggelre pedig ott van benne az ajándék. Először még csak 1 éves volt, tehát még annyira nem értette, mi is történik, de tavaly már hónapokkal előtte készültünk a Mikulásra, mivel nagy dologra készültünk. Regina odaadta a cumiját a Mikulásnak, amiért ajándékot kapott, és azóta  nagyon jóban van a fehér szakállassal.

Mivel már októberben megjelennek a boltokban a csoki Mikulások, ezért természetes, hogy Reginát már most elkezdte foglalkoztatni a téma, és feleleveníti a cumi dolgot, és sorolja, mit is szeretne kapni a Mikulástól.

Győrben van egy kezdeményezés, hogy aki levelet ír a Mikulásnak, és elég gyors, az kap jegyet a színházban lévő előadásra, és a Mikulás személyes levelet ír neki.
Így aztán gondolván, hogy Regina nagyon örülne egy ilyen meglepetésnek, tollat ragadtam, és a 3 éves lánykám nevében, levelet írtam a Mikulásnak.
Bevallom őszintén, hogy nem is volt ez olyan egyszerű, mint az ember elsőre gondolná. Főleg az okozott gondot, hogy kb. 18 éves korom óta nem írtam írott betűkkel, és azért valljuk be őszintén, egy kézzel írott levél mégis csak úgy mutat jól, így aztán volt néhány betű, amelyiknek az írásán erősen el kellett gondolkodnom, és végül meg is született egy egész hosszú levélke:

"Kedves Mikulás!

Bartha Regina vagyok, és decemberben leszek 3 éves.

Az elmúlt évben nagyon sok minden történt velem.

Tavaly odaadtam Neked a cumimat, amiért Édesanyám nagyon büszke volt rám, és Te pedig hoztál nekem érte ajándékot, aminek nagyon örültem.

Az év elején megtudtam, hogy kistestvérem fog születni, és mivel Édesapám külföldön dolgozik, ezért nagyon sokat segítettem Anyának. Együtt rendeztük be a babaszobát, és segítettem Anyának kisruhákat választani a tesó számára.

Szeptemberben megszületett a kistestvérem, Martin, akit már nagyon vártam. Azóta is próbálok jól viselkedni, segíteni Anyának. Minden este együtt fürdetjük Martint, és ha a tesó sír, akkor szólok Anyának, hogy etesse meg, vagy tegye tisztába, mert bekakilt.

Mikor a tesó érkezését vártuk, kaptam szép új ágyat, de Anya és Apa hiába kérlelnek, az egész éjszakát ritkán töltöm ott, mert éjszaka mindig átköltözök hozzájuk.

Januártól óvodába fogok járni, amit már nagyon várok, és pillangó lesz a jelem. Addig is itthon játszom Anyával és Apával. Nagyon szeretem a logikai játékokat, a kártyákat, de ha ahhoz van kedvem, nagyon sokat gyurmázok, és festegetek, vagy éppen a babáimmal játszom el ugyanazt, amit Anya csinál Martinnal, de szívesen főzőcskézek igaziból Anyával, vagy éppen játékból a kiskonyhámmal.

Remélem Te is úgy láttad, hogy jó voltam ebben az évben, és részt vehetek a színházi ünnepségen, és a kiscsizmámba is teszel majd valami ajándékot.

Idén is nagyon várlak:

Regina"

És már mentem is, hogy feladjam a postán a Mikulásnak, és talán még nagyobb izgatottsággal várjam a választ, mint Regina.

Bár Apa az elején csak annyit fűzött a levelemhez, hogy nagyon ráérek, hogy ilyenekre van időm, kb. 2 nap múlva megkérdezte, hogy elvihetné-e ő Reginát az előadásra, ha kapunk jegyet.

Azt hiszem mondhatom, hogy idegtépő 3 hét volt, és ennél jobban maximum a főiskolai értesítőt vártam, hogy felvettek-e vagy sem. Fokozta az izgalmat, hogy a facebook baba-mama fórumán sorra jöttek a bejegyzések, hogy ki kapta már meg a levelet, és aki nem kapott jegyet, ott mi volt a kifogás. (nincs 3 éves a gyerkőc, van kisebb testvér, stb.)
Aztán mikor Martinnal hazajöttük a kórházból, ott várt a postaládában a levél, ami széppé tette a napom. (rám is fért az előtte való 2 nap után)

És a levélben ez állt: (szigorúan piros tollal írva, mert mi mással írhatna a Mikulás)

"Kedves Regina!

Toronyszobám ablakából éppen a Manókat néztem, amint gyermeki jókedvvel hócsatáztak egymással, de ekkor nyikordult meg a nagy tölgyfa ajtó és Peti postás robogott be rajta a te leveleddel. Kandallóm elé beültem a nagy hintaszékembe és hatalmas öröm töltötte el a szívemet, amint olvastam a leveledet. A messzelátó távcsövemmel, mikor figyellek Benneteket, örülök, hogy a testvércsengettyű nem szólal meg. Ez azt jelenti, nem rosszalkodtok és nagyon jó testvérek vagytok. Nagyon ügyes kislány vagy, sokat segítesz Anyukádnak. A cumidat még mindig őrzöm, beraktam a kisszekrényembe a többi cumi közé. De mivel kaptál szép új ágyikót Anyáéktól, ott kellene aludni és akkor már tényleg elmondhatod, hogy nagy kislány lettél. Az én Manócskáim is a saját ágyikójukban alszanak.
Nagyon vigyázz a kistesóra és tanítsd majd meg mindenre, amit Te már tudsz. 
Várom a találkozás.
Csizmákat az ablakba és belepottyan az ajándék.
Üdvözlettel:
Mikulás Bácsi"

Nagyon örültünk a levélnek és a jegynek, főleg Apa és én. Reginának felolvastam, de elsőre nagyon meg volt illetődve, aztán meg nem eresztette a levelet, merthogy azt neki írta a Mikulás.
Biztos vagyok benne, hogy volt hatása a levélnek, mert az elkövetkezendő napokban feltűnően jó volt, de érdekes módon, magát az ünnepséget és a Mikulással való találkozást annyira nem várta.

Aztán elérkezett a nap, és Apával elmentek az ünnepségre. A továbbiakról nem tudok nyilatkozni, de Apa szerint a műsor unalmas volt, és egyáltalán semmi köze nem volt a Mikuláshoz, de amikor hazaértek, Regina boldogan szorongatta a Mikulás-csomagot, ami elég bőséges volt.

Összességébe véve, azt hiszem, kedves gesztus a szervezőktől, hogy több ezer gyereknek személyre szabott választ írnak, ingyenes műsorról és Mikulás-csomagról gondoskodnak, és a levélre való válasz alatti várakozással a felnőttekben is felébresztik a Mikulásban való hitet.