Martin - 4. hónap

Méretek:
Súly:
Hossz:

Történések:
2014. december 24.
Martin első karácsonya, amiből a felhajtást ő még nem nagyon érzékelte, viszont a karácsonyfa fényei nagyon tetszettek neki. Mivel Regináról minden bébijáték megmaradt, ezért Martin csak apróságokat kapott, azokhoz is még idő kell, mire valóban szolgálatba kerülnek.

2014. december 27-29.
Bár Martin babakocsijában már benne van néhány km, és már az országhatárt is átlépte, "ottalvós buliban" még nem volt része. Az előkészületek során nekem is rá kellett jönnöm, hogy ez az időszak annyira nem hiányzott, mikor 2 napra is gyakorlatilag össze kell csomagolnom az egész gyerekszobát.
A 3 nap alatt meglátogattuk az unokatesókat, Martin kipróbálta Kistarcsán a kiságyat, és szokás szerint volt vásárolni és vacsorázni.

2014. december 31.
Az első szilvesztert is túléltük, és most már négyesben léptünk át az új évben. Szerencsére Martin a szoptatásokat leszámítva, átaludta magát 2015-be.

2015. január 5.
Nem csak Reginának, de Martinnak is nagy nap volt, mivel ő is megkezdte a "munkába járást". Szerencsére nagyon jól fogadta a dolgot, hogy a napirendjét Regináéhoz kell igazítani. Általában reggel úgy ébresztem, ő az utolsó, aki felöltözik, gyorsan beteszem a babakocsiba, és már indulunk is. Az úton nézeget, az oviban, míg Reginát bekísérem a teremben, a dadusok vigyáznak rá, majd hazafele általában elalszik.

2015. január 8.
Ismét eltelt egy hónap és ismét eljött az ideje az oltásnak. Szerencsére egész kevés sírással túlestünk rajta, és be sem lázasodott.

2015. január 13.
Sajnos nem kaptam a legjobb ajándékot születésnapom alkalmából Martintól, mivel úgy tűnik, hogy az oviba járás rajta jött ki, és valami hörghurutfélét szedett össze. Mivel még nagyon picike, ezért gyógyszert sem igazán kaphatott, én pedig az elkövetkezendő 1 hetet szinte ébren töltöttem, figyelve, hogy tényleg jól van-e. Sajnos a hófordulóra sem gyógyult meg teljesen, így ez a történet átcsúszik a következő hónapba.

Ügyeskedés - fejlődés:
Nagyon ügyesen fordul hasról hátra, ha akar. A kis fenekét már ügyesen felhúzza, már csak arra kellene rájönnie, hogyan támassza ki a kis lábát, hogy haladjon is vele. Ha háton van, hihetetlen módon ki tudja magát tekerni, hogy lássa a mögötte lévő dolgokat, már csak egy kis lépés innen, hogy átforduljon. Nagyon ügyesen fog, és nagyon pontosan céloz, ha például a cumit akarja a szájába tenni.

Kirándulós:
A karácsony okot adott az első több napos kirándulásra is. Bár Martin nagyon közreműködő minden téren, az idegen helyen alvás azért okozott némi zavart a kis életében. Szegényem a sűrű időbeosztás miatt elég sok időt töltött a hordozóba, de hősiesen viselte.

Divatolós (mert hiába férfi, öltözködni kell):
Martin átlépett a 0-3 hós, 56-62-es méretből a 3-6 hós, 62-68-as méretbe. Ez okot adott a szinte teljes ruhatár cserére, aminek ő kevésbé, én annál jobban örültem, hiszen cukibbnál cukibb szerelések várnak bevetésre a szekrényben.
Tény és való, hogy már kezdi megszokni ezt az öltözködés dolgot, vagy csak beletörődött, hogy a ruha szükséges (télen meg pláne). Azért én is örülnék már, ha nem kellene sok-sok réteg ruhát ráadni, vagy legalábbis bundazsákkal, vagy overállal eltakarni az alatta lévő outfittet.

Az anyaságról:
Elég kettős érzésű hónap volt ez a 4. hónap. Martin betegsége alatt a legrosszabb anyának éreztem magam, hogy a 4 hónapos gyerekemnek már hörghurutja van, de áldom az eszem, hogy már az első jelnél elvittem orvoshoz, így elejét vettem egy komolyabb megbetegedésnek. Mindenesetre azon a héten sokat nem aludtam.
És ez a hónap volt az a hónap, ahol rádöbbentem, milyen csodás is a második gyerek. Bár az átaludt éjszakák nagyon hiányoznak, mikor éjszaka szopizik, és a csendben csak a szuszogását, és azt hallom, ahogy nyel, a csodás babaillatától mindig elérzékenyülök, és kihasználok minden percet, hiszen nagyon hamar felnőnek, és a terveink közt nem szerepel egy 3. baba, így Martin az utolsó lehetőségem.
Naponta ledöbbenek magamon, hogy mennyire lazábban tudom venni a dolgokat, és mennyivel közvetlenebb vagyok Martinnal, mint amilyen annak idején Reginával voltam. Biztos, hogy amennyit Reginával küzdöttem, az alatt beletanultam az anyaságba, és ezért Martinnal sokkal könnyebb, ezért teljesen máshogy élem meg az anyaság ezen korszakát.

Tesó-ügy:
Kicsit féltem, Regina mit fog szólni az új helyzethez, hogy ő oviban, míg Martin továbbra is Anyával tölti a napot, de szerencsére a napjaink fennakadás nélkül működnek. Reggel elbúcsúzik, délután pedig örömmel üdvözli a testvérét. Előkerültek Regina régi babajátékai is, és bár ő is előszeretettel játszik velük újra, semmi irigységet nem mutat, hogy most már Martin is játszik vele. Továbbra is nagyon igényli Regina a tesó fotókat, bár ezek megritkultak, mivel kevesebb időt is töltenek együtt.

Regina oviba megy

Rövid, de tömör és történelmileg fontos bejegyzés következik.
Írhatnék közhelyeket, hogy milyen gyorsan elment az idő, meg ilyesmi, de hát tudjuk, hogy ez az élet rendje, így hát eljött a nap, hogy Regina óvodába menjen.
Az elmúlt pár hét olyan eseménydús volt, hogy nem is nagyon foglalkoztunk a témával, és nem is nagyon emlegettük.
Az utolsó hétvégét még a Mamánál nyaralta, aztán vasárnap alvás után már összekészítettük a kis hátizsákját, kikészítettük a ruhát, amit fel fog venni, és próbáltam minél korábban ágyba parancsolni.
Ez utóbbival szokás szerint csődöt mondtam, mert fél 11-kor aludt el.
Reggel aztán 7-kor kegyetlenül csörgött az óra, és bevallom őszintén, nekem is nagyon nehezemre esett felkelni az ágyból, mert megszoktam a lustálkodást.
A reggel teljesen zökkenőmentesen ment, bár az első nap még jött segítségnek Édesanyám, hogy Martint ne kelljen magunkkal vinni, de gyakorlatilag nem is lett volna rá szükség, mert Reginával fél 8-ra készen voltunk, így még fél órám lett volna, hogy Martinnal is elkészüljek.
Reginával 8 után pár perccel indultunk útnak, természetesen a kötelező "első oviba indulós" fotó elkészülte után.

Mikor odaértünk az oviba, Regina már ment a szekrényéhez, szépen bepakoltunk, majd már egyedül vette fel a benti cipőjét, kaptam egy búcsú "Szia Anya!"-t, és már szalad is be a terembe. Én még váltottam pár szót az óvónénivel, majd eljöttem.
Mikor fél 1-kor érte mentem, az óvónéni mellett ült a kis széken, és hallgatta, az altatós mesét. Egy szó nélkül jött felöltözni, miközben, mi átbeszéltük a napot az óvónénivel, aki azt mondta, semmi gond nem volt vele, csak ebéd közben állt fel párszor.
Mivel Regina nagyon szeretett volna a pillangós ágyában aludni, ezért megbeszéltük, hogy másnap, ha úgy alakul, akkor ott aludhat.
Hazafele kérdezgettem, milyen is volt az első, nap, barátkozott-e, mivel játszott, mit evett, stb., ő pedig szépen lassan csepegtette az információkat, de az, hogy nem aludhatott a pillangós ágyban, vissza-visszatért a beszámoló alatt.

Itthon aztán még evett egy mandarint, majd le is feküdt az ágyába, de végül az enyémben aludt el, és aludt is 2,5 órát, amiből arra következtettem, hogy jól elfáradhatott.