6. hónap

Méretek:
Súly: 6640 g
Hossz: 65 cm
Fejkörfogat: 41 cm

Történések:
2012. május 14.
Talán az első éjszaka lett volna, amit Mono teljesen átalszik...

Bár  a tankönyvek szerint ennek már 3 hónapos kor után be kellett volna következnie, azonban a Kisasszony a 7 órai fekvés után azóta is szinte három óránként evett.

Ma viszont a napok óta tartó kevés alvás "meghozta" gyümölcsét, és végre kipihente magát.

Ebből következik, hogy akár én is aludhattam volna, de úgy látszik a megszokás nem hagyott. Hajnali fél 4kor kipattantak a szemeim, majd egyből a telefonom után nyúltam, amin megdöbbenve láttam, hogy Pici Lányom már több mind 8 órája békésen alszik. Egy gyors pillantás a légzésfigyelőre, ami természetesem tökéletesen működött, majd a biztonság kedvéért irány a babaszoba, hogy leellenőrizzem Babócámat, aki azt leszámítva, hogy 180 fokban megfordult az ágyban, tényleg békésen aludt, betakargattam, majd visszafeküdtem aludni.

Azaz csak aludtam volna, mert hogy így ébren már éreztem, hogy az eddig eltelt időben való kimaradt szoptatástól olyan kemények lettek a melleim, mint aki most plasztikáztatott, így aztán pont annyira fájt és feszült is, mint a szülés utáni első hetekben. Így aztán vigyáz-fekvésben vártam, hogy Monot felébressze a pocakja, és végre én is megkönnyebbüljek.

Mivel a hajnali látogatásommal megzavartam, hiszen ha már ott voltam, nem bírtam ki, hogy a betakargatás mellett meg ne simogassam, és ezzel ki is zökkentettem a mély alvásából, tehát alig fél órával ezután már nyöszörgött is, majd szinte félálomban töltötte meg a pocakját, és már aludtunk is tovább, egészen reggel fél 9-ig, tehát végre én is kipihenhettem magamat.

2012. május 18-19.
Kirándulás Kistarcsára.

2012. május 23.
Ma a védőnő járt nálunk, aki elvileg azért jött, hogy a Mono hozzátáplálásáról beszélgessünk, de mivel már egy hónapja eszik almát, és úgy gondolom hogy ebben a témában mindenki úgy jár el, ahogy jónak látja, sok minden újat nem tudott mondani. Még korábban vettem egy könyvet, Karin Knight és Tina Ruggiero Babakonyha, a világ legjobb receptjei címmel, és bár amerikai nézőpontokat közöl, nekem nagyon tetszenek a receptek, így aztán az internet, Édesanyám, és a saját tapasztalataim mellett ezt lesz az iránymutató Mono táplálása során.
És ha már a védőnő itt volt, Mono meg is mutatta új tudományát, így lelkesen kúszott, felült, sőt Édesanyámra kapaszkodva fel is állt, úgyhogy meg is állapítottuk, hogy a 6 hónapos státuszra már jó ideje teljesítette a feltételeket, és legalább 2 hónappal a kora előtt jár.
A látogatás végére aztán jól kifáradt, így a Mamához bújva aludt el, míg én kikísértem a védőnőt.

Míg Mono aludt, mi tettünk-vettünk Édesanyámmal, majd mikor hangokat hallva a gyerekszobából bementünk, Mono a kiságy rácsainak kapaszkodva egyedül feltérdelt, és boldogan nevetve nézelődött a rácsok között.
Így aztán meg is állapítottuk, hogy ha Mini hazajön, ismét költöztetheti egy szinttel lejjebb a kiságyat.

2012. május 25.
Annak idején, mikor a lakást vettük, a majdani gyerekszobát semleges színűre festettük, nem akartuk befolyásolni a természetet. Amúgy sem vagyok az a nagy rózsaszín, vagy kék párti. A függöny dekorálása után el is maradt a gyerekszoba barátságosabbá tétele, bár már a terhességem alatt kacérkodtam egy honlappal, ahonnan nagyon aranyos falmatricákat lehet rendelni.
Lassan fél év kellett hozzá, mire tényleg rá is szántam magam, és összeválogattam a falra szánt dekorációkat, hiszen Mono egyre kíváncsibb, és pelenkázás vagy mérlegelés közben sem árt, ha valami leköti a figyelmét.
Így aztán egy délután leültem a gép elé, és Dekor-Varázs honlapján összeszedtem a falra szánt matricákat, amik 3 nap alatt meg is érkeztek. Akkor Édesanyámmal fogtuk magunkat, az ebédlő asztalon megterveztük, mit hova szánunk, és már csak a ragasztás következett, ami a leírás szerint sokkal bonyolultabbnak tűnt, de aztán belejöttünk, mint kiskutya az ugatásba, és azt hiszem, ha lett volna még mit ragasztani, az egész szobát teleragasztgattuk volna, mert nagyon élveztük, és azt hiszem a szoba is sokkal barátságosabb lett. Mono pedig azonnal észrevette a változást (aludt, amíg csináltuk), és nagy csodálkozó szemekkel ismerkedett a figurákkal.

Mini azért annyira nem volt elragadtatva az ötletemtől (ezért is titokban készült, akkor, amikor nincs itthon, elvégre a kész művel már nem tud mit csinálni), mondván a falat tönkretettem, de azt hiszem, mire Mono megunja a dekorációt, éppen időszerű lesz egy festés is.



 2012. május 26.
Anita barátnőm, és a vőlegénye látogatott meg minket, akikkel sajnos az esküvőnk óta nem találkoztunk. Most a közelgő esküvőjük, és természetesen a Mono remek alkalmat biztosított egy gyors találkozáshoz. És mivel az esküvő után általában baba is jön, ezért gyakorolhattak egy kicsit, bár Daninak már most nagyon jól állt a kezében a baba, hiszen két kisebb testvére is van. Anita meg majd belejön, hiszen a saját gyerekével úgyis másképp bánik az ember.

A látogatás után Monoval lefeküdtünk egy kicsit pihenni, mivel már nagyon nyűgös volt. Ő a kiságyba, én pedig a gyerekszobában lévő kanapéra. Egy kis idő elteltével zajokra lettem figyelmes, odanéztem, és Mono állt a kiságyban, és próbált közelebbi kapcsolatba kerülni az ágya fölött lógó manókkal. Ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttünk Minivel, hogy a manók és Mono biztonságának megóvása érdekében az ágy egy szinttel lejjebb helyezése nem tűr halasztást, és körülbelül 5 perccel később Mono már a "földszintről" szemlélte a világot.

2012. május 27.
A Mono első gyereknapja, amit először úgy terveztem, hogy állatkertbe megyünk, hiszen ez olyan tipikus gyereknapi program. Aztán Mini azt mondta, hogy majd elmegyünk máskor, most úgyis millióan vannak. Így jött a következő ötlet, egy séta és ebéd Komarnoban. Aztán fél úton Mininek eszébe jutott, hogy nemhogy euró nincs nála, de még jogosítvány, és személyigazolvány sem. Így aztán, ha már úgyis arra jártunk, kimentünk Győrzámolyra Édesanyámért, és megnéztük a gyereknapi programokat Győrben. Bár Mono szépen végigaludta, mi azért sétáltunk egyet, majd mivel mindegyikünk halat kívánt enni (Mononak meg nem sok beleszólása volt), így Gyirmóton kötöttünk ki az Aranyhal Étteremben, ahol nagyon finomat ettünk, Mono pedig szokásához híven ismét angyalként viselkedett, és levette a lábáról az étterem pincérjeit és vendégeit egyaránt.

2012. május 28.
A komarnoi kirándulás nem maradt el, csak egy nappal elhalasztottunk, így Pünkösd hétfőn indultunk neki, hogy Mono életében először, pocakon kívül is átlépje az országhatárt, és kiránduljon egyet. Bár az idő nem volt éppen tökéletes, hiszen esett is, fújt is, de mi nagyot sétáltunk, Mono pedig nagyot aludt.

A kirándulás után jött a jól megérdemelt ebéd, amit Mono szokásához híven végig mosolygott, és magyarázott mindennek és mindenkinek, ami a látóterébe került.

2012. május 29.
A mai nap úgy alakult, hogy az egész napos mászkálás után egy kicsit szabadulni akartam a város zajától, így hazakísértük Édesanyámat Győrzámolyra. Így aztán Mono kipróbálhatta a baldachin alatti alvást a kertben. Először nem ment egyszerűen, hiszen nem a madárcsicsergéshez van szokva, és nagyon sok érdekesség volt, amit szemügyre kellett venni, de aztán az álmosság győzött, és a szélcsengő csilingelése, a madarak éneke és a fák susogása mellett aludt délután.

Remélem tetszett neki a fák alatt a hűsben aludni, hiszen a meleg nyári napokon biztos sokszor menekülünk inkább a szabadba a panel lakásból.
Mire fél 7-kor hazaindultunk, már nagyon fáradt volt, így aztán gyorsan leraktam a játszószőnyegre, és már indultam is fürdővizet csinálni. Egyszer csak valami zajra lettem figyelmes a hátam mögött, és mikor hátranéztem a Pici Lányom a küszöbről nézett vissza rám.

Úgy látszik Mono ma kinőtte a nappalit, ahol már semmi érdekeset nem talált, így felfedező útra indult a lakásban, és most már még jobban oda kell rá figyelni, éppen mikor merre jár.

2012. június 3.
Bár a kiságy rácsaiba kapaszkodva Mono már pillanatok alatt feláll, és még arra is van ideje és energiája, hogy az egyik kezével valamit babráljon, ezidáig a "nagyvilágban" csak próbálkozott ezzel a mutatvánnyal. Leginkább a dohányzó asztalt nézi ki magának erre a célra, amitől én rettegek, hiszen hiába vannak védve a sarkai, azért mégis csak veszélyes egy baba számára. Ma viszont valamilyen megfontolásból mégsem az asztalt választotta, hanem a TV alatt lévő szekrényt. Párszor jól beverte a kicsi fejét, amit szó nélkül hagyott, pedig én már vártam, hogy keserves sírásban tör ki, hiszen akkorát koppant, hogy azt hittem betörik a szekrényajtó, de csak újra odakúszott, feltérdelt, majd nekirugaszkodott, és újra próbálkozott. Először csak egy pillanatra sikerült megállni, aztán mint egy sós zsák, el is borult, és akkor jött a sírás, ami azt hiszem nem is az ijedségnek vagy a fájdalomnak szólt, inkább a bosszúságnak, hogy nem úgy sikerült a mutatvány, ahogy elképzelte. De nem adta fel, és a következő próbálkozásnál már stabilan álldogált a szekrény mellett, és elégedetten mosolygott.

2012. június 6.
Szokásos havi látogatásunk a doktor néninél. Mono megkapta az e hónapra rendelt oltását, amit az eddigiekhez képest sokkal rosszabbul viselt. Gondolom már tudta, mi következik, mikor a védőnő lefogta a lábait, és előkerültek a zenélő állatkák. Szerencsére a sírást gyorsan elfojtották a színes játékok és az anyai ölelés.
A doktor néni most is nagyon megdicsérte Monot, hogy milyen szépen fejlődik, és szinte meg sem tudta vizsgálni, hiszen abban a pillanatban, hogy hasra fektette, már négykézlábra is állt, és elmászott a vizsgáló asztalon.

2012. június 8.
Mini ismét itthon volt hétvégén. Egy ismerősöm egyszer azt mondta, hogy ha 1-2 napra elmegy otthonról, akkor a gyereke már nem ismeri meg. Hát a Mono abban a pillanatban, hogy meglátta az apját elkezdett hangosan nevetni, amiért kicsit féltékeny is voltam, mert nekem ilyet sosem csinál. A délutánt sétával töltöttük a belvárosban, majd vacsorával az egyik kedvenc helyünkön, amit Mono szokás szerint átaludt, majd mosolyogva ébredt, és nézte a kacsákat.

2012. június 9.
Bár az idő nem volt éppen megfelelő, de ha már lett grillsütőnk, ki kellett próbálni. Így aztán Édesanyámnál töltöttük a napot, és végre hasznát vettük a hatalmas pajtának, hiszen az eső elől bevonulhattunk, hogy ott készüljön el az ebédünk. Egy jó grillpartihoz híven Édesanyámmal kuktáskodtunk, hogy aztán Mini megsüthesse az előkészített húst, és learassa a szakácsnak járó dicséreteket.

2012. június 11.

Mono fél éves lett. Sok időnek tűnik, mégis nagyon hamar elment, és elképesztő, hogy abból a pici, magatehetetlen újszülöttből ennyi idő alatt egy mozgékony kisember lett.

 Általánosságok:
A tudomány: (innen)

Háton fekve jól meg tudja emelni a fejét, és gyakrabban sikerül hasra fordulnia. Szívesen játszik a kezével/lábával, különösen meztelenül. Felültelve pár másodpercig meg tudja tartani magát támaszték nélkül, minden irányban forog. Egyre gyakrabban vesz fel tárgyakat egyszerre két kézzel, már vannak kedvencei. Érdeklődéssel figyeli a tükörképét - tágra nyílt szemekkel bámulja, csacsog hozzá.

Szülők távollétére félelemmel reagál / még nem tanulta meg, hogy nem örökre mentek el, összezavarodik, világa értelmetlenné, üressé válik /, sír, idegenre nem lehet rábízni, mert nem tud megnyugodni, kétségbeesett / az ok nem elfordulás, hanem biztonságkeresés /. Vigasztaljuk és várjuk meg, amíg ő maga kezdeményezi a "kommunikációt". Lassan kidugja orrocskáját, lopva kipillant és ezzel meg is kezdődött az ismerkedés. Magyarázzuk el vendégeinknek, ismerőseinknek, hogy a kicsi megijed, ha hangos gügyögéssel rárontanak. Várjuk meg azonban, amíg a baba kifejezi nemtetszését, mert ha már jó előre felkapjuk, amikor közeledik felé valaki, mi sugalljuk neki a félelmet. Ha kezdettől fogva többen veszik körül, általában kevésbé idegenkedik az ismeretlen arcoktól, szoktassuk "nagyobb" társasághoz

Hüvelykujja és a kéz többi ujja között tudja tartani amit megfogott, esetleg már forgatja a csuklóját, feje és nyakizma erős. A keze és a tárgy közötti távolságot már jól érzi, nem méricskél. Szeme mondja meg neki, mekkora mozdulatot kell tennie, hogy elérje.  Élvezi, ha párnákkal körbetéve ülhet, de ne hagyjuk így egyedül. Kinyújtott karjával megtámasztja felsőtestét, térdét maga alá húzza, előre-hátra hintázik. Ez a mászás első jele. Ha kezünkben tartva a talpa talajt ér ugráló mozdulatokat végez, behajlítja, majd kiegyenesíti térdeit. Minél jobban ura testének, annál több örömet talál a térben való mozgásban. Egyre intenzívebbé válik az apával való kapcsolata, az emelgetést, magasba tartást, hancúrozást vidám sikítozással fogadja.

Természete is szerephez jut. Vannak nyugodtabb, megfontoltabb gyerekek, akik hosszabb ideig elvannak egyedül. Mások nyugtalanok, hajlamosak hirtelen mozdulatokra és fokozottan igénylik a foglalkozást.

Megszűnik a búvárreflexe / 8 hónapos korig /- passzív, amikor álla alatt megtámasztjuk a fejét, és a hátára fordul, amikor hason vízbe merítjük. Erőlködik, mintha meg akarná ragadni a felnőtt kezét. Néha vizet nyel és köhög.

Térlátása tökéletes. Tanulja, hogyan kell megmarkolni valamit. Nyúl a tárgyért, megérinti, majd kinyújtott ujjait rákulcsolja, a kinyújtott mutatóujjban gyönyörködik.

Megjelentek szervezetében a szilárd étel emésztéséhez szükséges enzimek, az anyatejen kívül más táplálékra is szüksége van. Jelét adja, hogy egyes ételek jobban ízlenek neki.
- annyi ételt adjunk, amennyit jóízűen megeszik, jelezni fog, amikor jóllakott, ne erőltessünk bele többet, mert állandó harc alakul ki közöttünk és megutálja az evést
- ha visszautasít egy ételt, iktassuk ki étrendjéből néhány hétre, majd újból próbáljuk adni
- ha néhány falat után abbahagyja, ne adjunk helyette mást, kedves, szemrehányást nem tartalmazó szavakkal fejezzük be az etetést
- ha babánk kis étkű, mindig csak keveset tegyünk a tányérjára. Így, ha elfogyott, újra lehet kínálni, nem éli át a "már megint maradt a tányéron" kudarcát
- amikor már csak a játék kedvéért turkál, vegyük el tőle az ennivalót és adjunk a kezébe játékot
- étkezések között ne töltsük meg a hasát nassolnivalóval

Születési súlyát megkétszerezi.

A barátkozás jelei: cibálja a hajat, megfogja az orrot, cirógatja az arcot, örömét leli más csecsemő társaságában.

A tárgyakat átveszi egyik kezéből a másikba, hasról hátra és visszafordul.

Sírásának okai / 1 éves korig /: unatkozik, fél / pl. idegenektől /, csalódottság és frusztráció - amikor elkezd mászni, fel akarja fedezni környezetét, de biztonsága érdekében néha meg kell akadályoznunk veszélyes cselekedeteit, az is előfordul, hogy nem elég erős és ügyes, ezért nem sikerül megvalósítania elképzelését.

Ha szájához tartjuk a poharat, iszik belőle, az ujjával eszik és rágni kezd, játékból köhécsel. Utánozza a nyelvnyújtást, hangosan nevet. Ha bosszankodik, nyafog. Egyre inkább az anyanyelvre jellemző pl. két szótagos hangsorokat használ /pl. adah, ahgoo/ - ezt nevezzük gagyogásnak.

Megkezdődik a fogzás: kibújnak az alsó középső metszőfogak / 10 hónapos korig /. A fog áttörését megelőző 2-3 napon a baba nyugtalan, fokozottan nyáladzik, éjszaka felriadhat és hőemelkedése is lehet, a fogínyen egy kis gyulladt "udvar" képződik és egy kékes-átlátszó hólyag jelenik meg. Fájdalomcsillapításként kenegessük az ínyt kamillás vattával, segít a kifejezetten erre a célra gyártott rágóka is.
- ha már kibújtak az első fogak, esténként egy gézdarabbal tisztítsuk meg őket
- naponta adjunk fluort a kicsinek / az adagolást egyeztessük a gyerekorvossal, mivel az ivóvíz fluortartalmától függően, területenként más mennyiséget kell alkalmazni /.

Ültessük vállunkra, jókedvre derül az új kilátástól, a szem felvette végleges színét.

A baba szája már elég izmos ahhoz, hogy hézagmentesen tapadjon a mellbimbóra. Így nem nyel annyi levegőt, s ezzel a büfiügy lezárul.

Napi alvásigénye átlag 14 óra / ebből kb. 10 óra az éjjeli alvás /, az alvási időszakok kezdenek meghatározott időpontokra korlátozódni.
- lefektetés után nem kell suttogni és lábujjhegyen járni, csakhogy a gyerek fel ne ébredjen. Jobb, ha lefektetés után is a normális mederben zajlik tovább az élet otthon, könnyen hozzászokik a gyerek. Emlékezzünk csak vissza gyermekkorunkra: ugye milyen megnyugtatóan hatottak ránk a családi élet megnyugtató neszei? A zajok eloszlathatják az ágyban kucorgó gyermek magányérzetét. A kicsiket jobban megriasztja a csönd, mint az ismerős hangok duruzsolása
- minden gyerekkel megesik, hogy valamilyen egyszerű oknál fogva felborul az alvási rendje /legkésőbb 4-5 éves korig/, ha éjjel felébred – várjunk egy kicsit, hátha újból elalszik, csendben menjünk be, ne beszéljünk hozzá, ne gyújtsunk villanyt /legfeljebb egy kislámpát/, ne etessük, szórakoztassuk. Lehet, hogy megkönnyítjük a mai éjszakánkat, de ne feledjük, hogy ha ezzel egyúttal megjutalmazzuk felébredéséért, rendszeressé válhat a probléma. Csendben simogassuk, de meg kell tanulnia önállóan elaludni. Próbáljuk kideríteni az álmatlanság okát / hasznos lehet alvási naplót vezetni néhány héten át, melynek segítségével a sok apró részletből összeáll a kép. Kiderülhet, hogy a felébredések kiszámítható rendszerességgel történnek stb./, hogy hatékony kezeléssel mielőbb megszüntethessük. Módszerünk eredményessége érdekében a fokozatosság elvét feltétlenül tartsuk szem előtt / pl. gyermekünk minden egyes felébredésekor kap egy pohár tejet, majd elringatjuk. Először az italt cseréljük vízre. Ha beletörődött, hagyjuk el a ringatást, csak a kezét fogjuk, amíg elszenderedik. Következő lépésben elhagyhatjuk a kézfogást, de maradjunk az ágya mellett /. Lehetséges okok:
- ha forgolódás közben lerúgja magról a takarót, fázni fog és felébredhet
- megérzi a családi légkör változásait, a szülőből áradó feszültséget
- egy-egy izgalmakban bővelkedő, mozgalmas nap után annyira fáradt, hogy nem tud elaludni
- bizonyos napközben fogyasztott ételek zavarják éjszakai nyugalmát /érdemes ezeket észben tartani/
- különböző betegségek, kellemetlenséggel, fájdalommal járó állapotok, többek között fogzás, mandulagyulladás, légcső- és hörghurut, nátha, pelenkakiütés, allergia stb. okozza a felriadást
- túlságosan átnedvesedett a pelenka / még a kifejezetten éjszakára ajánlott pelenkákat is célszerű nedvszívó réteggel kiegészíteni, ha reggelente túlságosan nedves a baba pelenkája /
Próbáljunk ki több módszert, de ne egy napig, legalább egy hétig alkalmazzuk, mielőtt valami újra rátérnénk, majd állapodjunk meg amellett, ami mind gyermekünknek, mind nekünk a legmegfelelőbb. Bárhogy határozunk is azonban, legyünk következetesek, ne változtassunk sűrűn a viselkedésünkön /pl. ha tehát egyik éjjel elringatjuk a gyereket, ezentúl is tegyük azt/. Egyet azonban semmiképp ne tegyünk: ne hagyjuk sírni éjszakáról éjszakára, ezzel növelve félelmét, bizonytalanságát, amitől egyre nehezebben fog tudni elaludni. A későbbiekben elutasításként fogja átélni, ha nem kelünk fel hozzá, ráadásul a probléma csak súlyosbodik. Ha érzi nyugalmunkat, hamarabb nyugszik meg, alszik el.
A korai ébredés okai lehetnek: a szoba túlzott világossága, beáramló napsütés stb. Legyen az ágyában játék, amivel elfoglalhatja magát. Valódi, élményeket is feldolgozó – valószínűleg a felnőttekéhez hasonló - álmai vannak.

Ha a szülő megszólítja, megszakítja gőgicsélését és fülel. Akkor is felismeri a hangot, ha a beszélőt nem látja. Váltogatja a hangerőt, a hangmagasságot és a ritmust.

kezdi megkülönböztetni magát a külvilágtól, felfedezte önmagát, “kész egyéniség”. Hagyjuk, hogy minél több dologra egyedül jöjjön rá. Ha mindenben segítjük a feladatok megoldása során, akkor éppen azt vesszük el tőle, ami értelmi fejlődése szempontjából a legfontosabb. Egészen másfajta tudásra tesz szert, ha önálló kísérletek révén jut el valamihez, mint ha készen kapja a megoldást. Felismeri, hogy anyja, rajta kívül létező lény. Az autóban a hátsó ülésre helyezzük a gyermekülést.

Megkaphatja a HIB oltás második adagját.

Játékai: törhetetlen tükör, zenélő doboz, csengő hangot adó játék, felhúzható zenélő játék, "mindentudó" játék gombok, fogantyúk kezelése különböző hangok kíséretében, tárgyak nyílással vagy réssel, ahova be tudja dugni az ujját, játék, aminek nyele van, hogy meg tudja fogni", fürdőkádjátékok", félig, majd egészen eldugott dolgok keresése, tornázás, lassanként megkedveli az izgalmas meglepetéseket tartogató játékokat /pl. térdünkön lovagoltatjuk, majd "hátraejtjük", feldobáljuk a levegőbe/.
A háztartásban fellelhető veszélytelen tárgyak: kulcstartó, kis tölcsér, szita, tálca, műanyag edények, krémes tégelyek, samponos és öblítős flakonok, szabócenti, műanyag jégkockatartó, habverő, konyhai papírtörölköző vagy vécépapír kartonhengere, üres cérnaorsó, tányéralátét, műanyag kekszformák stb.  

 
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Úgy tűnik, hogy a hónap eleji majdnem átaludt éjszaka nem volt véletlen, mert azóta szinte minden éjszakát átalszunk. Kezdetben furcsa volt, ás én még megébredtem, vagy inkább a feszülő melleim felébresztettek, de idővel hozzászoktam, és nagyon kellemes egyhuzamban 6-7 órát aludni, és csak hajnalban, 5-6 óra fele ébredni, majd Mono 10 perc alatt jól lakik, és még szunyókálunk 8-ig. Bár már nagyon megszoktam a 3 óránkénti etetéseket, és hogy éjjel egyszer még fel kell kelnem, de azért nagyon jól esik végre átaludni az éjszakát, és ez a kedvemen, energiámon is nagyon meglátszik. Mono pedig mintha észre sem vette volna a változást, ugyanolyan mosolygósan ébred, mint mikor 3 óránként evett. Egyik reggel nagyon szívesen lemérném, hogy mennyit eszik egy átaludt éjszaka után, de ilyenkor nincs szívem húzni még az időt az amúgy sem egyszerű mérlegeléssel, mikor az első kortyoknál hallom, hogy szinte üres a pocak (lemértem: 250 ml)

A nyugodt elalvást csak az befolyásolja, hogy mióta Mono áll, azóta mindenhol és mindig csak állna. Ezzel viszont az a baj, hogy elfárad, és akkor még nem mindig tud leülni, aludni pedig pláne nem, és akkor jön a sírás. És hiába fektetem el, egy pillanattal később már ismét a rácsokba kapaszkodva kémleli a világot. Sajnos arra még nem jött rá, hogy állva nem lehet aludni, így csak teljesen elfáradva, kisírt szemekkel tud elaludni, persze ilyenkor legtöbbször a karomban, mert nem tudom elviselni, ahogy keservesen sír, és ennek az a vége, hogy elringatom.

Az evés terén is történtek változások. Nyilván az átaludt éjszaka egy, esetleg kettő kimaradt evést jelent, így a szopizások száma 7-ről 5-re csökkent. Bár kezdetben a gyümölcs adagolása kicsit összevissza volt, hiszen éppen napirendtől, alvásoktól, gyümölcs lététől vagy nem lététől függött, most már egész jól beállt a rend ezen a téren is. Délelőtt egy kis gyümölcs, ami után már nem is mindig akar szopizni, délben pedig főzelék, ami jelenleg még csak a sárgarépa pürében merül ki, de a választék folyamatosan bővülni fog. Aztán ha délelőtt nem fogyott el a gyümölcsadag, akkor délután újrapróbálkozunk. Szerencsére nagyon úgy tűnik, hogy nagyon tetszik neki a kanalazás, és az ételek is, bár erre az evésre is igaz, hogy csak akkor fog enni, ha tényleg éhes, amúgy csak maszatolás, és szenvedés az etetés.

A fürdés továbbra is csupa móka és szórakozás. A játék még inkább élvezetes lett a vízben, mióta Mono biztosan tud ülni, így már az új barátokkal (kacsával, hallal, rákkal és teknősbékával) is hosszabban tud játszani, és a kádban is még nagyobb csobogást tud művelni.

Ügyeskedés - fejlődés:
Ezen a téren hatalmas az előrelépés. Valamiért Mononk úgy gondolta, hogy a normális esetben 3-4 hónap alatt bekövetkező fejlődéseket ő letudja alig 2 hét alatt. Kistarcsai kirándulásunk alatt négykézlábra állt, aztán napokon belül felült, feltérdelt, majd felállt, és elkezdett mászni. Ebből következik, hogy a világ felfedezésére indul minden olyan pillanatban, amikor nem alszik, sőt néha még alvás közben sem hagyja nyugodni a kíváncsiság. Mivel minden próbálkozásunk ellenére a lakás elég sok veszélyforrást rejt, még olyanok is, amikre mi nem is gondoltunk.

Orvososdi:
Szerencsére a kötelező orvosi látogatáson kívül semmilyen említésre méltó esemény nem történt.

Kirándulós:
Ebben a hónapban sem volt kilométer hiányunk, hiszen egy kistarcsai hétvége, és egy komarnoi kirándulás is belefért.
A kistarcsai hétvége alkalmával a kellemest összekötöttük a hasznossal, és útba ejtettük kedvenc bababoltunkat, hogy Mononak beszerezzük az etetéshez nélkülözhetetlen etetőszéket, amit aztán ki is próbáltunk, persze némi humorral fűszerezve:

Divatolós:
Mivel a nyár még mindig várat magára, ezért a szép nyári ruháink még mindig a szekrényben pihennek, és itt jogos a többes szám, mert már én is szívesen felvenném azokat a ruhákat, amiktől egy évvel ezelőtt könnyes búcsút vettem, gondolván már sosem fognak rám jönni, de szerencsére a genetika, a szoptatás, és a lényegében egyedüli gyereknevelés ebbe beleszólt, és mondhatni vékonyabb vagyok, mint lánykoromban.


Az anyaságról:
Bár egy időre a sok új és érdekes dolog mellett háttérbe szorultam, és csak akkor volt rám szükség, ha korgott a poci, vagy tele volt a pelus, most úgy érzem, ismét az Anya-Isten lett a Főistenség Mononk életében. Most viszont Anya-Isten inkább a biztonságot jelenti, mint a kaját. Hogy Mono élvezettel vetette bele a kanalazásba, a pocakról tulajdonképpen más is tud gondoskodni, de talán most jobban igaz a mondás, hogy "Anya csak egy van", és ha már van, akkor mindig a Mono látóterében kell lennie, különben Babócám elveszettnek érzi magát, és ha idővel Anya-Isten nem jelenik meg, akkor Mono keserves sírással adja tudtomra, hogy most már hiányzom neki.
Mivel a szopizások száma csökkent, ezért a testi kontaktus is kevesebb, így úgy érzem, ilyenkor még inkább bújik, és a kicsi kezével simogat, kihasználva, hogy közel vagyok hozzá.

Monokonyha 6.hónap

Mikor Mono megszületett, elhatároztam, hogy a tankönyvileg javasolt 6 hónapos koráig kizárólag szoptatni fogom. Aztán körülbelül a célként kijelölt dátum előtt egy hónappal, mikor Mono nem túl lelkesen szopizott, bűnbe estem, és az almával elindultunk a kanalazás rögös útján.
Mikor elérkezett az a bizonyos 5,5 hónap, amikor már hivatalosan is kapnia kell valami lisztfélét, megkezdtük a tudatos hozzátáplálást.

És akkor az e hónapban kipróbált receptek és a tetszési indexük (1-től 10-ig):

Az alapok:
 Almapüré:
1 közepes alma pürésítve
Mono tetszési index:  6

Avokádó püré:

1/4 avokádó pürésítve
Mono tetszési index: 4 (önmagában fogyasztva nem sok íze van)

Banán püré:
1/2 banán pürésítve
Mono tetszési index: 7

Sütőtök püré:
1/4 sütőtök megsütve, pürésítve
Mono tetszési: 6

És ezek kombinációi:
- Almapüré keksszel
  Mono tetszési index: 7 (keksszel határozottan jobban ízlik)

- Almapüré sárgarépalével (HIPP sárgarépa)
  Mono tetszési index: 6

- Almapüré avokádóval
  Mono tetszési index: 6 (az avokádó nem sok vizet zavar)

- Banánpüré keksszel
  Mono tetszési index: 7

- Alma-banán püré
  Mono tetszési index: 7

- Alma-banán püré keksszel
  Mono tetszési index: 8 (csupa finomság egy kiskanálon)

Főzelékek:
Sárgarépa püré:
2 db sárgarépát kevés vízben megpároljuk, majd  összeturmixoljuk.
Mono tetszési index: 7

Almaszósz krumplival:
1 db krumplit megtisztítjuk, feldaraboljuk és elkezdjük főzni. 1 db almát  megtisztítunk és feldaraboljuk. Mielőtt a krumpli teljesen megpuhulna mellétesszük az almát is. Ha megpuhultak, összeturmixoljuk őket.
Mono tetszési index: 2 (a videot elnézve, lehet, hogy negatív számot kellene adni neki, de még újra próbálkozunk)

Mono és az almaszósz krumplival 

Almás tejberizs:

Az almát kis kockákra vágjuk, majd kevés vízbe főzni kezdjük. Hozzáadunk egy marék rizst. Puhára főzzük, majd pürésítjük.

Mono tetszési index: 9 (a hónap kedvence)

Zöldborsó főzelék krumplival:

1 db krumplit és egy marék zöldborsót puhára főzünk, majd pürésítjük.

Mono tetszési index: 5 (az almaszószos krumplis kísérlet után én sokkal rosszabbra számítottam)

Természetesen mindenhez lehet adni anyatejet, vagy tápszert, de mivel én megpróbáltam, de Mononak nem jött be a fagyasztott anyatej íze, így ki is öntöttem a készleteimet. Ami rossz, hiszen hiába gyűjtögettem, de jó, mert majdnem egy egész fióknyi hely lett a hűtőszekrényemben, amit most a fagyasztott babaételek váltanak majd fel. 

Jelenleg a hozzátáplálás a szopizáshoz hasonlóan igény szerinti. Megkínálom tízóraira, ebédre és uzsonnára, valamint fürdés előtt is, de nincs egy meghatározott mennyiség, amit mindenképpen el kell fogyasztania. A kanalazás után még felajánlom neki a lehetőséget szopizásra (kivéve a fürdés előtti evésnél), de általában csak ebéd után vesz igénybe egy kis kiegészítést. Hajnalban, reggel és fürdés után még továbbra is az anyatej maradt Mono éhségének csillapítására.

Szoptatás csodái és gyötrelmei

Majdnem 6 hónap elteltével azt hiszem itt az ideje egy bejegyzésnek ebben a fontos, és egyáltalán nem elhanyagolható témában.

Úgy gondolom, hogy a babavárás alatt mindenkinek vannak elképzelései, hogyan is szeretné táplálni leendő gyermekét. Aztán ha a szoptatás mellett dönt, vagy közbe szól a természet, vagy nem.
Az ember lánya végighallgatja a szülésfelkészítő tanfolyamon hallottakat, utána olvas, aztán a szülést követő pillanatban már arra eszmél, hogy az alig pár perces babáját a mellére teszik, és ő ösztönösen tudja, mit kell tennie, és az anya szervezete erre válaszolva táplálni kezdi kicsinyét.
Aztán az első hét nem megy egyszerűen, hiszen a baba éhes, viszont az anya szervezete még nem áll teljesen készen a tejtermelésre a megfelelő mennyiségben, legalábbis az én esetemben így történt. És azt hiszem az volt az a pillanat, amikor a szülés, és a kis jövevény érkezésének feszültsége kitört belőlem, hiszen együtt sírtam azzal a törékeny kis lénnyel a karomon, akinek nem tudtam enni adni. Szerencsére a tápszer átsegített ezen a nehéz időszakon, és 1-2 alkalmat leszámítva nem is volt rá szükség.
Aztán a természet tette a dolgát, és Mono szépen szopizott, és hogy nemhogy elég, de még sok is volt a tejem, annak ellenére, hogy Pici Babám a sokszorosát ette a tankönyvi normának. Azóta is napi 5-6 néha 7 alkalommal eszik, így azt hiszem, tapasztalat van bőven:

- Az ember lánya a szülést követően örül, hogy eltűnt a nagy pocak, és végre nincs akadálya a hason alvásnak, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy egy nagy lufi helyett most két kisebbet kaptam, és ez férfi szemmel nagyon is vonzó lehet, viszont én inkább úgy éreztem magam, mint aki frissen plasztikáztatott, és nagyon elnézte a méretet.

- Az újszülött tényleg 3 óránként eszik, szinte percre pontosan. És hogy honnan jön rá az ember, hogy már teljesítőképességének határait súrolja? Mikor már azt sem tudja álmából felriadva, hogy épp vissza kell vinni a babát a kiságyba, vagy ki kell venni, hogy újra ehessen.

- A szoptatás az első időben igen is fájdalmas. Teljesen mindegy, hogy az ember jó technikával teszi mellre a babát, vagy sem, amíg a szervezet nem szokik hozzá ehhez a fajta ingerhez, csillagokat láttam. Főleg miután a Mono egyszer sikeresen belemarkolt a mellembe, és biztos ami biztos még csavart is rajta egyet.

- A szoptatós párna csak a nevében szoptatós. Legnagyobb hasznát a terhesség alatt a pocak alvás közbeni kitámasztására alkalmaztam, amit Mini kevésbé tolerált, hiszen úgy érezte, mintha egy 3. személy tolakodott volna a hitvesi ágyba, aki elég nagy, és még zajos is. Viszont remekül tudtam vele aludni. Mikor aztán eljött a szoptatás ideje, egy-két használat után a sarokba kerül, mert a babát sokkal könnyebb volt magam mellé fektetve, vagy egyszerűen a karomban tartva szoptatni.

- Arra is hamar rá kellett jönnöm, hogy rendesen szoptatni csak nagyon éhes, vagy alvó csecsemőt lehet. Ez főleg a 3. hónap után volt igaz, amikor már felfedezte a kezeit és a lábait, így aztán amint már nem volt teljesen üres a pocak, minden érdekesebb volt. Azóta már bevezettük a hason, négykézláb, térden állásban, és ülés közbeni szopást, és kíváncsian várom, hogy az állás közbeni, vagy totyogás közben történő étkezést is kifejleszti-e a Mono.

- Ahogy Sógornőm is mondani szokta, egy baba vagy "teli" van, vagy "üres", köztes állapot nincs. Ez a szoptatásnál főleg igaz, hiszen amíg nem lakott jól, vagy el nem alszik, nem ereszt el. Az "üres"-ben lévő babát könnyű felismerni, hiszen sír. Ez leginkább Mononál a hajnali ébredés során megfigyelhető állapot, hiszen ha nem vagyok elég gyors, akkor már a kiságyban térdelve keservesen panaszkodik, hogy "Anya, adjál már enni". Ilyenkor úgy érzem magam, mint a Tom & Jerry filmekben lévő csirkék, akiket a macska csak sült csirkecomboknak látott. Nem tudom, hogy a Mono mit láthat ilyenkor, egy mászkáló tejesüveget?

- A szoptatás alatt ajánlott és nem ajánlott ételek listája azért van, hogy a kismama még inkább rettegjen, hogy újszülött babájánál mindent jól csinál-e vagy sem. Bár lehet, hogy vannak babák, akik érzékenyebbek, Mononál teljesen mindegy volt, hogy mit eszek, semmi baja nem volt tőle. Egyetlen egy alkalommal figyeltem meg, hogy a brokkolitól nagyon szép zöldet kakilt. Azért nem mondom, hogy nem jár némi lemondással, és odafigyeléssel, ha az ember a szoptatást választja babája táplálására, mert bár nem vagyok egy nagy alkoholista, már nagyon szívesen meginnék egy pohár pezsgőt, vagy egy kevés tojáslikőrt, esetleg egy koktélt.

- A csecsemő táplálásának nincsen gyorsabb és egyszerűbb módja, hiszen mindig kéznél van, a megfelelő hőmérsékletű, a megfelelő tápanyagokat tartalmazza, és nem kell sterilizálgatni, mosogatni semmit. A természet csodájának köszönhetően tökéletesen érvényesül a kereslet-kínálat elve, és bár az anya életében semmi sem változik, egyik napról a másikra lényegesen több vagy kevesebb tej termelődik a baba igényeit figyelemben tartva.

 - Ha Mono vigasztalhatatlanul sír, a legegyszerűbb módja a megnyugtatásának a szoptatás. Ez olyan biztonságot ad, és megnyugtató a számára, hogy bármi baj van, pillanatok alatt megfeledkezik róla.

- A szoptatás olyan kapcsolatot alakít ki anya és a babája között, amit semmi mással nem lehet elérni. Imádom nézni még mindig szoptatás közben. Ahogy keresi a szájával a mellemet, ahogy szopizás közben kis kezével simogat, ahogy néha felpillant, hogy még megvagyok-e, ahogy jóllakottan rám vigyorog, vagy ahogy elalszik, és a kis szája szélén még ott van az utolsó csepp anyatej.

És bár már javában ismerkedünk a kanállal és a szilárdabb ételekkel, még jópár hónapig szeretném átélni ezeket a csodás és bensőséges pillanatokat Monoval, ami csak a mienk, mert bárki más csak zavaró és felesleges tényező ebben a kapcsolatban.

5. hónap

Méretek:
Súly: 6160 g
Hossz: 66 cm
Fejkörfogat:

Történések:
2012. április 15.
Mini hazajött a hétvégére, így rögtönzött meglepetés mini-szülinapi bulit "szerveztem" neki. Édesanyám a barátnőjével tortát sütött, és nekem már csak úgy kellett alakítani a dolgokat, hogy a torta pont ebéd utánra érkezzen meg. Ezért rábeszéltem Minit, hogy az ebédet egy kicsit halasszuk későbbre, majd a Monot is megetettem, magamhoz vettem a kocsikulcsot, és egy apró kifogással (hogy felhozok valamit a kocsiból) meglógtam otthonról, és a buszpályaudvaron felvettem Édesanyámat, és természetesen a tortát. A kedvenc cukrászdánkban beszereztem néhány marcipán díszt, egy "Boldog születésnapot!" feliratot, és természetesen gyertyát, és már mentünk is haza, alig negyed óra távollét után.

Azért finoman megérdeklődtem Minitől, hogy nem aggódott-e, hogy kicsit sokáig vagyok távol, miután arra értünk haza, hogy Mini tanácstalanul áll a kiságy felett és próbálja meggyőzni a Monot, hogy aludni akar, elég kevés sikerrel.

A mini-buli nagyon jól sikerült, Mini meglepődött, a torta nagyon finom volt. Mono pedig úgy elfáradt a kicsit felborított napban, hogy fürdés előtt a játszószőnyegen aludt el.

Ennek aztán az lett a következménye, hogy az esti elalvás kicsit nehezen ment, de Apa álomba simogatta, és nyugodtan aludt a hajnali etetésig.

2012. április 19.
Mini 29. születésnapja. Mivel ezen a napon nem volt itthon, ezért egy meglepetéssel készültünk neki, aminek az ötlete Sógornőmtől származik.

Meg kell vallani, babát fotózni egy sima fényképezőgéppel nem egyszerű mutatvány, főleg, ha még valamilyen speciális dolgot szeretnénk elérni, jelen esetünkben a papíron lévő feliratot láthatóan tartva képet csinálni. Persze örülnénk, ha Csemeténk eközben még bájosan is mosolyogna.
Még egy fontos dolog történt ezen a napon. Mono először kóstolt almát, és a jelek szerint ízlett is neki.

2012. április 24-25.
Hosszú és tartalmas két nap volt. Megjártuk Budapestet és Szegedet.

2012. április 26.
Újabb kis barátnőt szereztünk Judit barátnőm kislányának személyében. Elvileg a két picinek körülbelül egy időben kellett volna megszületnie, de Panna végül úgy gondolta, neki elég volt a pocaklétről, Mono meg nagyon is élvezte odabenn, így végül majdnem másfél hónap lett a két baba között. Mindenesetre a két pici nagyon jól megértette egymást babanyelven, és érdeklődve szemlélték egymást.

2012. április 27. - május 1.
Mini itthon töltötte a hosszú hétvégét, így mozgalmas napjaink voltak, hatalmas sétákkal, rokon és barátlátogatással. Mononknak pedig ismét teljesen felborult a napirendje, ami kevés alvással, és nagyon nehéz esti elalvással járt.

Április 30-án egy kollégám és a felesége volt nálunk babalátogatóban, és mivel hamarosan náluk is bővül a család, ezért babaszoba és babafelszerelés nézőben is. Mivel mindketten gyakorló keresztszülők, ezért Mono egy nagyon aranyos, zenélő, világító, készségfejlesztő játékot kapott, ami jelenleg nagy sikert is arat nála.

2012. május 2.
Megejtettük a szokásos havi látogatásunkat a doktor néninél, hogy Mono megkaphassa a kötelező oltásokat. És megnyugodtam, hogy egész jól megy nekem ez az anyaság dolog, mivel meg lettünk dicsérve, hogy nagyon szépen fejlődik a Kisasszony.

2012. május 5.
Már napok óta próbálkozott Mono valami kúszás félével, de azt hiszem ezt a napot jelölhetjük ki hivatalosan az egy helyben maradás végének.

2012. május 6.
Az első Anyák napjám, amiről egy külön bejegyzésben már megemlékeztem.

2012. május 11.
Mono 5 hónapos.
Hihetetlenül hamar elment ez az idő, és el sem lehet mondani, hogy ez idő alatt mennyit fejlődött a Kisasszony.
Erre a napra is tartogattunk egy emlékezetes pillanatot, hiszen egy séta alkalmával kipróbáltuk a babakocsi sportrészét is.

Mono nagyon élvezte, hiszen sokkal jobban tudott nézelődni, mint a magas falú mózesból, majd a szinte teljesen vízszintesig lehajtható fokozatban kényelmesen aludt.
Bár én még szeretném egy ideig a babakocsi mózeskosarát használni, azt hiszem,  rövid időn belül dobozban fogja végezni, várva, hogy a kistestvéré legyen.


 Általánosságok:
A tudomány: (innen)
5 hónapos

Hanyattfekvésben megpróbálja emelni a fejét, hogy jobban lássa a körülötte lévő dolgokat, két kézzel fog és meg is tartja a tárgyakat. Szopogatja lábujjait, hason, kezére támaszkodva, billegés nélkül minden irányba elfordítja a fejét.Gyakoribbak a célirányos mozdulatok, javul a helyzetváltozáskor bekövetkező egyensúlyozás. Ha valami leesik tekintetével követi, egyre céltudatosabban követi a zajok forrását.

Sokat gőgicsél / válaszoljunk gügyögésére és érdeklődő arckifejezéssel, felhúzott szemöldökkel, várakozásteljes mimikával jelezzük, hogy választ várunk /, környezetével szemben nyitott, barátságos. Másképpen reagál, ha mosolygunk rá és másképpen, ha hangunkban rosszallást érez.  

Némelyik baba előre támaszkodva vagy a lábába kapaszkodva rövid ideig ülve marad.

Megkezdhetjük az elválasztást, ha úgy látjuk, csemeténk a szoptatás után még éhes, esetleg éjjel is többször felébred. Az anyatejes táplálásra azonban 1 éves koráig még szüksége van babánknak. A vitamin és ásványi anyag tartalmán túl megtalálható az anyatejben: endorfin - az öröm hormonja, természetes fájdalomcsillapító hatású, oxitocin - a . szerelemhormon. elősegíti az érzelmek fejlődését, omega 3 - többszörösen telítetlen zsírsav, amely az agy felépítéséhez szükséges. Gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatással is rendelkezik. Ha a pici náthás, cseppentsünk anyetejet az orrába, ha váladékos a szeme, arra is jó gyógyír. A kialakuló állcsontok és a fogazat szempontjából is fontos, hiszen a szopás összehangolt izommunka, mely alapja a későbbi rágásnak.

Megkapja a negyedik kötelező védőoltást / Di-Per-Te + Sabin csepp / .

Már csaknem minden időjárás mellett kivihetjük a szabadba.

Játékai: puha gömböcskék, csörgők, szivacstéglák, színes rágókarikák, kis labdák, melyeken lyukak vagy fogantyúk vannak, esetleg sípolnak, illetve harangoznak.

 
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Az alvásban úgy tűnik beállt a rendszer. Szinte percre pontosan ugyanakkor fekszik és kel, és napi 12-14 órát alszik, ami tankönyv szerint kicsit kevés, de mit tegyünk, ha Mononk semmiről nem akar lemaradni.
A csodás idillt csak néha zavarja meg néhány tényező, mint egy vendégség, egy oltás, egy fogacska, vagy egy utazás. De ilyenkor legalább elaltathatom, és hozzám bújva alszik el, miközben én simogatom, és beszívom a finom babaillatát.

Az evés terén hatalmas változások történtek Mononk életében, és persze a miénkben is. A Kisasszony majdnem egy héten keresztül nem hízott egy grammot sem. Amit persze észre sem vettem volna, ha nem méregetném minden este, hiszen a közérzetével semmi baj nincsen. Mivel az evés továbbra is inkább egy mini kabaréhoz hasonlít, kezdtem aggódni, hogy talán nem tud 6 hónapos koráig csak anyatejet enni, mert nem lesz elég, így kezdtem utána olvasni a hozzátáplálásnak.
Először az almapürével kísérletezünk, ami úgy tűnik ízlik is a Mononak, így a tízórai szopizás után egy 1/4-ed almát lereszelek, és mint a nagyok, megesszük. Mono annyit, amennyi éppen jól esik neki, én meg a maradék pürét és a 3/4-ed almát, így mindenkinek jut a vitaminból.

Miután az almát nagyon jól fogadta ő is, és a kis szervezete is, így megpróbálkoztunk a sárgarépa lével. Bár először kicsit furcsállotta, és folyamatosan rágni akart, de ahogy mondani szokták "nyeli, mint kacsa a nokedlit". Remélem ez a kíváncsiság az új ízek iránt, és az étvágya továbbra is ilyen lesz. A hónap végére odáig jutottunk, hogy egy kisebb alma 3/4-éd lereszelem neki, és a lefagyasztott sárgarépaléből 2 jégkockányit hozzákeverek. Ez kb. 70-80 g, amit a napi 7-szeri szopizás mellett jóízűen elfogyaszt.

Fürdetés terén újra megpróbálkoztunk a nagy káddal, ami új megvilágításba helyezte Mononk számára az esti lubickolást, mivel így már a nagy hely miatt tényleg lehetett lubickolni. A játékok is sokkal izgalmasabbak a nagy kádban, amiket előszeretettel "kerget", miközben keze-lába meg sem áll, így az egész fürdőszoba vízben úszik a fürdetés végével.
Mivel sikerült beszereznünk egy kis náthát, ezért egy kis időre visszatértünk a kis kádhoz, hogy a fülét ne érje annyi víz, nehogy megfájduljon neki. Aztán lehet, hogy ez csak túlzott anyai aggódás, de jobb félni, mint megijedni.

Ügyeskedés - fejlődés:
Körülbelül a hónap közepéig úgy tűnt, hogy ide semmi újdonsággal nem szolgálhatok, hiszen Mono nagyon szépen pörög-forog, és ezzel a módszerrel szinte mindent elér, amit akar. A hónap vége fele nekiindult, és egy különös technikával kúszni kezdett, aztán pár nap alatt tökéletesített a módszeren és mostanra már kapkodom a fejem, hogy ha nekiindul, milyen gyorsan eléri a célját a Pici Lányom. Ekkor elégedetten rámnéz, és vigyorog, én pedig nagyon büszke vagyok, hogy ilyen gyorsan halad előre a fejlődésben.
A kúszáson kívül egyre többször kísérletezik a négykézlábra állással is, és percekig képes azt a tipikus hintázó mozgást csinálni, amiből aztán kialakul a mászás.

Az evés is nagy ugrásnak számít a fejlődésben, hiszen a szopás után a kanállal való táplálékszerzés teljesen más megvilágításba helyezte számára az evést. Nagyon élvezi, mert szinte követelőzve nyitja a kis száját, és jóízűen nyammogja el a falatokat.

A beszéd terén is sok újdonságot fedezett fel. A sok új hangot egyre többet próbálgatja, és szinte mindenkihez és mindenhez folyamatosan beszél. A beszédhangra beszéddel, az énekre énekszerű hangokkal válaszol.

Orvososdi:
Miután Mononkról kiderült, hogy baj van a szívecskéjével, az  Öcsém segítségével Szegedre indultunk, hogy Dr. Katona Márta gyermekgyógyász professzor vizsgálja meg.

(A kép innen)

A doktornő gyors és alapos vizsgálat után megnyugtatott bennünket, hogy a Babónknak 99% esélye van arra, hogy teljesen meggyógyuljon, hiszen a szívén pont ott van a lyuk, hogy ahogy a szívizmok nőnek és erősödnek, nem hagynak helyet a lyuknak.
Mononk úgy viselkedett, mint egy kis angyal, egy hang nélkül, mosolyogva viselte a vizsgálatokat.
Szeptemberben megyünk kontrollra Győrben a gyermek-kardiológiára, remélem akkor már semmit nem találnak.
Mivel a doktornő azt mondta, hogy míg a Mono szopizik, az még jobban elősegíti a szíve gyógyulását, ezért most még inkább cél a minél tovább való szoptatás, és annyit javasolt, hogy a következő babánál már a terhesség alatt menjünk el magzati szívultrahang vizsgálatra a biztonság kedvéért.

Aztán május elején átestünk az első kisebb betegségen, hiszen egy megfázás miatt náthásak lettünk. Tudom, hogy a gyermekes anyukák előszeretettel szeretnek többes számban beszélni, mert pl. elkezdtünk kúszni, 5 hónaposak lettünk, stb, mi most tényleg megfáztunk. Anya is, baba is. És hát a nátha Édesanyám örökigaz mondásával élve gyógyszerrel 7 napig, gyógyszer nélkül  hétig tart, és hát ez az a betegség, amit még egy felnőtt is nehezen visel, egy baba meg, aki még a száján csak most tanult meg levegőt venni még inkább.
Mi azért megküzdöttünk vele. Előkerült az orrszívó porszívó, amit Mono szerencsére nagyon jól fogadott, és csak nevetett rajta, én pedig örültem, hogy legalább egy kicsit tudok neki segíteni.
De azért meg kell hagyni, hogy ez az orrszívás dolog nem egy emberes mutatvány. Hiszen adott egy örökmozgó gyerek, akinek egyik kezemmel 4 végtagját kéne lefogni, és a kis fejét is egy helyben tartani, míg a másik kezemmel a pirinyó orrlyukába kellene beletalálnom a szippantókával. De megküzdöttünk vele, és szerencsére nem is tartott 1 hétig.

Kirándulós:
A szegedi orvosi vizsgálat természetesen utazással is járt, méghozzá nem is kevéssel, hiszen szinte át kellett utaznunk az országot. Nem is mertünk egy nap alatt nekivágni az útnak, így április 24-én Anyósoméknál aludtunk, majd másnap reggel az Öcsémmel indultunk tovább Szegedre.
Kedden délelőtt etetés után indultunk, majd az Elefániban tett kisebb kitérő után, ahol etetőszéket néztünk a Mononak (már a hozzátáplálásra gondolva), Öcsémékhez mentünk, hogy a Sógornőmmel, és Gergővel töltsük a délutánt.
Érdekes helyzet áll most fenn, hiszen Gergő pont kétszer annyi idős, mint a Mono. Mivel januárban találkoztak utoljára hosszabb ideig, nagyon kíváncsiak voltunk, hogyan viszonyulnak egymáshoz a babák, hiszen ennyi idő alatt mindketten nagyon sokat fejlődtek.

Egy közös alvós séta után volt egy kis közös játék is, ahol még mindig Gergőé volt az irányító szerep, és a Mono iránti túlzott érdeklődésben néha meg kellett akadályozni, de már nem kell sokáig várni, hogy a Kisasszony is érvényre tudja juttatni az akaratát.

Az éjszakát a Mono nagyszüleinél töltöttük, sajnos nagyon kevés alvással, így kicsit rettegtem a másnap ránk váró hosszú úttól és az orvosi vizsgálattól.
Mint kiderült feleslegesen, mert az utat szinte végig aludta, a vizsgálatokon hamar túlestünk, és ha már Szegeden jártunk, nem hagyhattuk ki a híres szegedi halászlé megkóstolását sem egy nagyon hangulatos étteremben, ahonnan szívünk szerint Édesanyámmal egy csomó kincsnek számító népművészeti tárgyat hazahoztunk volna.

Mono az ebédet is szépen végigaludta, aztán a hazafele utat is, így gond nélkül és szinte semmi sírással megjártuk a hosszú utat.

Divatolós:
Mivel beköszöntött a nyár, és ezzel a kánikula is ezért előkerültek azok a kisruhák, amíg eddig csak várták sorukat a szekrényben.
Szeretem a meleget, és örültem, hogy végre nem kell Monora sem annyi réteg ruhát adni, mert az öltözködés is kész kabarénak számít mostanában, hiszen annyi érdekesség van a pelenkázó körül hogy egy pillanatra sem tud nyugton maradni.

Mindenesetre a kisruhákban Mono egyszerűen imádnivaló.

Az anyaságról:
Mikor is lenne a legaktuálisabb ez a téma, mikor ebben a hónapban volt az Anyák napja. Sok-sok érzés fért bele ebbe a hónapba, hiszen a gyermekem mosolyánál nincsen csodálatosabb, és bár még csak a kezébe adtuk a virágot, és fogalma sem volt, hogy minek is örülünk, én azért nagyon meghatódtam, és már előre látom, hogy mikor az óvodában és az iskolában ünnepség lesz, én százas papírzsepivel fogok készülni, mert biztos végig fogom bőgni.
Aztán ott volt az a fránya nátha, mikor Pici Lányom alig kapott levegőt, és én az orrszíváson kívül mással nem tudtam rajta segíteni. Én pedig szinte egész éjszaka azt hallgattam, hogy Babócám vesz-e levegőt. És a szívem szakadt meg, mikor Mono már sírt a sok orrszívástól, azért bár beszélni még nem tud, azért egy hálás mosollyal már most kimutatta, hogy "Anya, köszönöm, hogy segítesz nekem", és ilyenkor Anya szeme ismét könnybe lábad...

Anyák napja (ami nem egészen lett anya napja)

Különleges nap, hiszen most először nem csak a sok szeretetért és gondoskodásért köszönetet mondó gyerekként éltem át ezt az ünnepet, hanem már édesanyaként.
Mondhatjuk úgy is, hogy Mono emlékezetessé tette a mai napot.
Hajnali 1-kor úgy gondolta, hogy ő minél hamarabb fel akar köszönteni Anyák napja alkalmából, így aztán 2 órán keresztül beszélgetett velem és vigyorgott rám, ellenállva minden próbálkozásomnak, amellyel próbáltam rábírni egy kis alvásra.

Reggel jött Édesanyám, így megtartottuk az Anyák napját, és a Mamák napját, majd indultunk a Nagymamámhoz, ahol a Dédik napja is sorra került.

Ebéd után, kihasználva a szép időt, Édesanyámmal sétáltunk egyet a városban, amit reményeink szerint Mono végigaludt volna, de mivel ő nem így gondolta, ezért csináltunk egy-két képet a Radó szigeten. (Megjegyzem babakocsival oda lejutni kész művészet, de ez is egy olyan dolog, ami addig fel sem tűnik az embernek, amíg nincs mit tologatnia)

A sétából visszafele betértünk az Árkádba, ahol nagyon kedvesen megemlékezve az Édesanyákról virágot kaptak. A Monot éppen Édesanyám tolta, így ő kapta a virágot, és mikor rákérdeztem, hogy "És én??", azt a választ kaptam, hogy ez csak az anyáknak jár. Némi reklamálás és magyarázkodás után aztán én is "kisírtam" magamnak egy virágot. Utólag azon tanakodtunk Édesanyámmal, hogy ha engem a hostess-lányka túl fiatalnak tartott egy gyerekhez, akkor vajon őt nem tartotta túl öregnek hozzá??

Hazaérve a sétából letettem Monot a játszószőnyegre (ami azóta, hogy elkezdett kúszni, ami mondhatjuk, hogy szintén Anyák napi ajándék volt), csak kiindulási helye a játéknak. Én egy pillanatra kiléptem a szobából, és mire visszaértem, már azt vettem észre, hogy a Pici lányom az épp a felfedező útjában megakadályozó virágot babrálja, és próbálja gyökerestül kiszakítani a helyéről. Egy percig sem gondolkodván ezek után gyorsan áttelepítettem a virágokat egy távolabbi, még biztonságos sarokba.

Az uzsonna után desszertként almapürét tálaltam fel Mononak sárgarépalével. Szépen előkészültünk, Kisasszony a pihenőszékbe bekötve, pelenka eléterítve, a tálkában lévő püré precizen lemérve, én leül a Monoval szemben, és szép lassan elkezdem kanalazni a gyümölcsöt. Ekkor Mono egy óvatlan pillanatban nagyot lendítve a karján kiütötte a tálkát a kezemből, beterítve saját magát, a széket, a földet és félig engem. Én pedig magamban elmormoltam egy finom káromkodást, mert ugye a gyerek előtt nem beszélünk csúnyán, gyakorlatiasan összekanalaztam a gyerekemről a még hasznosítható almát, és belekanalaztam a Monoba. Miután végeztünk, átöltöztettem a Kisasszonyt, magamat, végül használható állapotba hoztam a pihenőszéket.

Azt hiszem, az utólagosan mókásan sikeredett nap során Babócám megmutatta, hogy az angyalian ártatlan külső mögött ott lapul a kisördög, és ez mostantól része lesz a mindennapjainknak.

Mulatságos történt - Az ember, az állatok és a tisztálkodás

Esett ma, hogy a Mono elaludt szopizás közben, és mivel a tudomány azt írja, hogy a szoptatás álmosítólag hat az anyára is, ebből következik, hogy idővel én is elaludtam.
Be kell vallanom, hogy ez az alvás forma az anya számára minden, csak nem kényelmes. Egy féloldalas fekvés, amikor az egyik kezemmel ölelem a Picit, és a fejem furcsán félre billen, úgyhogy inkább zsibbadtan, mint kipihenten szoktam ébredni.

Mikor ma felébredtem, és próbáltam kiszabadítani magamat, a még mindig szorosan hozzám ragaszkodó Mono mellől, akkor vettem észre, hogy a Pici feje olyan, mintha vizes lenne.
Némi következtetés után, és a testhelyzetemre való tekintettel úgy tűnik, hogy sikerült összenyálaznom alvás közben a Kisasszonyt.

Mikor este meséltem Sógornőmnek, csak ennyivel kommentálta:
-"Hányszor mondjam még, hogy mi emberek nem nyalogatással tisztítjuk a kölkünket, hanem fürdetéssel???"

4. hónap

Méretek:
Súly: 5730 g
Hossz:
Fejkörfogat:

Történések:
2012. március 13.
Mono a mai napot igen csak korán kezdte. 5 órakor ébresztett, hogy ő éhes, ami alapvetően még nem is lett volna gond, de a Kisasszony úgy gondolta, hogy már éppen eleget aludt, és egy csöppnyi hajlandóságot sem mutatott arra, hogy még egy kicsit hagyna aludni. Egy ideig magamhoz vettem az ágyba, hátha kedvet kap tőlem a szunyókálásra, de nem igazán tudtam meghatni. Ekkor felkeltem, hogy ha már nem alszom, megiszom a reggeli kakaómat, és addig a Monot betettem a kiságyba, hogy a manók elszórakoztassák. Mire visszaértem, már a Kisasszony mondta is a magáét a manóknak, így hát még visszafeküdtem egy kicsit, és vártam, hogy mikor unja meg, és mikor tör ki a sírás. Aztán egyszer csak feltűnt, hogy csönd van. Érdekes, mikor az ember már a csöndet találja furcsának. Odamegyek a kiságyhoz és az én Pici Lányom édesen alszik, kezében szorongatva kedvenc bohócát, és így még fél óra pihenőt adva nekem. 

 

2012. március 14-22.
Beköszöntött a tavasz, aminek én nagyon örülök, mivel az ember közérzete egy kis napsütéstől is határozottan jobb, mint a szürke téli napok során, és a hosszú séták alkalmával sem kell megfagyni, csak élvezni a napsütést. Mivel Édesanyám az Öcséméknél vendégeskedik, ezért a hosszú hétvégére "befizettem magam a menzára" a Mamához. Így aztán minden nap útnak válunk a Monoval, és elsétálunk a kb. 2,5 km-re lévő Mamámhoz, ott megebédelek, és séta hazáig.
Mono nagyon örül, hogy a bundazsák végre kikerült a babakocsiból, így az egész sétát új megvilágításban látja. Több a hely a babakocsiban, amit ki is használ, mert kedvére mozgolódik. A napsütéssel még nem igazán barátkozott meg, elvégre téli babaként még nem nagyon látott olyan napot, ami melegít is, de én kitartóan szoktatom hozzá (elvégre nagyon meleg nyarat ígérnek), és a Mama szerint már meg is kapta a nap a kis arcát.
Mivel bevezettem egy kis rendszert az életünkbe, hogy az könnyebb és élhetőbb legyen, ezért nagyon jól kialakult kis napirendünk lett erre a kettesben töltött pár napra. Reggel 6 - fél 7 fele ébredés, evés, majd a kiságyban beszélgetés a manókkal, macikkal, és még 40 perc alvás. Aztán átöltözés, és irány a játszó szőnyeg. Fél 10 fele ismét evés, és megint irány az ágy, ahol egy rövid tárgyalás után a barátokkal ismét alvás következik. Dél körül ebéd, aztán öltözés és irány a délutáni séta Eszti barátnőmmel és a kislányával, Hangával. Fél 4 körül hazaérünk, uzsonna, játék fél 6-ig, akkor készülődés a fürdéshez, fürdés, vacsi, és irány az ágy. És 7 - fél 8 fele már az igazak álmát alussza a Kisasszony egy mozgalmas nap után.
Nem tudom, hogy ez csak a véletlen, vagy tartható lesz-e ez a napirend, vagy hogy ha Mini hazajön, ez mennyire borul fel, és mennyire hamar tud visszaállni, mindenesetre én nagyon örülök, hogy már jobban lehet tervezni a Kisasszonnyal.

2012. március 22.
Mini ismét itthon van, és ahogy az lenni szokott a Mono most is megvárta. Mikor szokásos időben  letettem aludni, még egy kicsit küzdött, hogy az apjával akar lenni. Ekkor Mini bement hozzá, majd 2 perc múlva büszkén újságolta, hogy milyen ügyesen elaltatta a lányát. Hát ennyit arról, hogy én mit küzdöttem ezért az eredményért egy héten át, aztán jön Mini és learatja a babérokat.

2012. március 23.
Elérkezettnek láttuk az időt, hogy a Monoból igazi kiscsajt "csináljunk". Így nyakunkba vettük a várost, hogy kilövessük a fülét. A szalonban a hölgy igazán kedves volt, teljesen el volt ájulva a mosolygós Mononktól. Meg is jegyezte, hogy mostanában nem látott ennyire vidám babát. Elmagyarázta a művelet menetét, majd fülbevalót választottunk. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a fülbevalónak, hiszen amint lehet, úgyis kicseréljük. Aztán jött a dolog kellemetlenebb része. Lefogtam a Monót, majd a két kicsi pötty került a fülére, és két lövéssel már ott is volt a fülecskéjébe a fülbevaló. Szerencsére Mono nagyon jó kislány volt, és az ijedséget leszámítva egyáltalán nem sírt, és egy pillanattal később már újra vigyorgott.

2012. március 28.
A következő orvosi vizsgálat, és védőoltás napja. Mono nagyon jól viselte a vizsgálatot, ahol mindent rendben találtak nála, és hatalmas dicséretet kapott, hogy a korához képest milyen ügyes, és természetesen, hogy milyen szép. A védőoltást némi sírással fogadta, de ettől függetlenül nem bolygatta meg a napját úgy, mint az első. Édesanyám itt aludt nálunk, és gondoltam megmutatom, milyen ügyesen tud az unokája egyedül elaludni, de Mono úgy gondolta, ma nem mutatja meg, és keserves sírással jelezte, hogy neki nem tetszik a helyzet. Aztán némi babusgatás után mégis megmutatta új tudományát, mi pedig a kis nyűgösködést betudtuk az oltásnak.

2012. március 29.
Hazakísértük Édesanyámat és Jar-Jar kutyust Győrzámolyra, és ha már ott voltunk, Mono kipróbálta az ottani kiságyat. Úgy tűnt, tetszik neki, de nagyon sok volt az új dolog, amivel beszélgetni kellett, így az elalvás nem jött össze, de mivel a jó idő közeledtével egyre több időt fogunk ott tölteni, előbb-utóbb meg fogja szokni.

Jar-Jar kutyus érdekesen viszonyul a Monohoz, tisztes távolságból figyeli, de már nem idegenként kezeli. Fiú kutya létére olyan, mintha feltámadnának anyai ösztönei, és inkább védelmezi a kis csöppséget. Ezt ma is bizonyította, mikor jó házőrzőként befeküdt a kiságy alá.

2012. április 5.
Már napok óta valami nem volt jó elalvásnál. Éppen hogy megszoktam volna azt a csodás állapotot, hogy nem szenvedés az este, ismét beköszöntött egy hasonló időszak, amikor az esték keserves sírással végződtek az átvigyorgott napok után. Miután már fogtuk az időjárásra, a teliholdra, a szélre, az álmosságra, és minden egyébre, ami éppen eszünkbe jutott, ma a Mono a szájába vette az ujjamat, és akkor megéreztem egy kicsi hegyes valamit. Tehát elkezdődött. Innentől az előbb felsoroltakhoz hozzávehetjük a fogzást is, és várhatjuk, hogy Mononk fogatlan mosolyát mikor váltja fel a pirinyó fogacskás vigyor.

2012. április 6-7. 
Húsvét Kistarcsán.

2012. április 8.
Az első Húsvét. Bár Mono még nem nagyon érzékel belőle semmit, azért szerettem volna, ha szép tavaszi napunk lesz, de ehelyett igazi áprilisi időjárást kaptunk napsütéssel, széllel, hóval.
Mindezek azonban nem tántorítottak el bennünket, hogy a szokásos módon ünnepeljünk. Reggeli a Nagymamámnál, ahol egy évre jól belaktam sonkával, főtt tojással, és kaláccsal, természetesen csak abból a fajtából, ami meg van szentelve (Bár csak egészséges mértékig vagyok vallásos, ehhez valamiért nagyon ragaszkodom. Mikor még gyerek voltam, képes voltam hajnalban felkelni a Nagymamámmal, és a húsvéti finomságokkal megrakott kosárral templomba menni, hogy a hajnali mise után a pap megáldja és megszentelje a kosarak tartalmát.)
Délután a Húsvét nálunk folytatódott, ahol Mono megkapta első húsvéti ajándékát.

A kosárka nagyon tetszett Mononak, és hatalmas vigyorral és kacarászással fogadta az ajándékot, majd természetesen megpróbálta szétszedni, és bekapni a tartalmát.
Már alig várom, hogy jövőre egy igazi kis kosárkába szedegethesse össze a fűben eldugott ajándékokat, ahogy annak idején mi tettük az öcsémmel gyerekkorunkban.

A Húsvét más változást is hozott a fogacskákon kívül az életünkbe. Mivel Mononk egyre mozgékonyabb, és közelebbi barátságot kötött az ágya fölött táncoló manócskákkal, értem ez alatt, hogy legújabb hobbija, hogy a lábával rugdossa őket, és a zenélő funkciót is kénye-kedve szerint kapcsolgatja, amit annyira nem is bánok, hogy a Kisasszony önkiszolgáló lett, és nem kell negyedóránként a reklamálására bemenni és újra elindítani. Tehát mivel jobbnak láttuk a manók testi épségét megóvni, és előbb-utóbb Mononkét is, ezért elérkezettnek láttuk az időt, hogy a kiságy egy szinttel lejjebb költözzön. Először kicsit furcsállotta, hogy más megvilágításba kerültek a tárgyak egy kicsit lejjebbről, de aztán nagyon hamar megbarátkozott a helyzettel. Nekem valamiért így sokkal  nagyobbnak tűnik az ágyikója.

 Általánosságok:
A tudomány: (innen)
4 hónapos:

Hasról oldalra, sőt a hátára hengeredik, hason, alkarjára stabilan támaszkodva tartja mellkasát, fejét magasba emeli, felemeli lábait. Ha karjánál fogva ülő helyzetbe húzzuk, önállóan emeli fejét. Felfedezi kezét: játszik vele, szopja. Mindent, ami kezébe akad, megszemlél, ide-oda mozgat, szájába töm. Szívesen fekszik a hátán, hogy jól fel tudja fedezni a környezetét.

Fejét a hang irányába fordítja, elkápráztat bennünket első nevetésével, amikor játszunk vele nevetgél, kezével/lábával hadonászik, csukladozik.  

Ha ültetjük, és a fejét fogjuk, alul még meggörbül, de felül már majdnem egyenesen tartja a hátát. Hordhatjuk kenguruban. Hason "úszó" mozdulatokat tesz: mellkasát emelve kapálózik.

Távol lévő tárgyat is tud nézni, térlátása fejlődik. Észreveszi a szokatlan helyzeteket, ki tudja fejezni érzéseit / félelmet, ellenszenvet, haragot /.  

Ha tudja, hogy fel akarjuk venni, nyújtja a karját. Szemét arcunkra szegezi, ha elmegyünk mellőle, tekintete követ minket. Rámosolyog arra, aki szól hozzá, boldogan nyugtázza, ha valaki többet foglalkozik vele. Hangosan nevet, amikor játszanak vele.

Ha karjainkban tartjuk, vigyázzunk, mert amikor érdekes zajt hall, a fejét hirtelen fordulással a hang irányába kaphatja. Megjelenik a megkülönböztető mosoly /7 hónapos korig/, amely konkrétan a szülőnek szól, idegenek láttán sírva fakadhat.

A születéskor magával hozott immunvédelme legyengül, a sajátja még nem alakult ki, ezért hajlamosabb a megbetegedésekre. Ezidőtájt a leggyakoribb a bölcsőhalál - az agykéreg átveszi az irányítást az ösztönös reflexektől, de a végleges légzésirányító mechanizmus még nem alakult ki teljesen / szerencsére a teljesen normálisan fejlődő csecsemők mindössze 2-3 ezrelékét érinti /. Az okok nem tisztázottak.

Szopás közben is nézi anyját, nyúl a tárgyak után, ha nem tudja elérni, dühösen sírni kezd.

"Turbékol": gömbölyített ajkú ók és ák társulnak mássalhangzókkal "ba, ka, da, ma" , változatokat alkotva. A gégefő kezd elválni a szájpadlástól és lesüllyedni a végleges helyére: orron és szájon keresztül is lélegezhet már. Amikor az agykéreg elér bizonyos fejlettséget, kialakul a képesség, hogy a légzést akaratlagosan tudja irányítani: dönthet, hogy néhány másodpercig nem, máskor pedig mélyen és gyorsan vegyen levegőt. Ez teszi majd lehetővé az artikulált beszédet.

Megkapja a harmadik kötelező védőoltást / DI-Per-Te + Sabin csepp - gyermekbénulás ellen /.

Játékai: vízzel megtöltött doboz, fedeles pohár, pl. babszemekkel töltve / érdekes hangot ad /, térdünkön lovagaltatás, arcjátékok: vicces fintorok, kukucskálás.

 
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Miután ez az alvás dolog olyannyira kudarcot vallott az utóbbi időben, hogy nélkülem szinte egy percet sem volt hajlandó aludni, kivéve a napi séták alatt, ezért úgy döntöttem, hogy ideje változtatni a dolgon, hiszen az nem működhet, hogy amikor a Mono alszik, én mozdulatlanul fekszem mellette. Ezért a 4. hónap kezdetével Anya bekeményített.
Eddig is tudtam, hogy az egyedül alvásra nem lehet sírás nélkül rászoktatni a Monot, de ehhez az kellett, hogy én ne érezzek késztetést a sírásra, amikor ő sír. Így aztán megkeményítve a szívemet hallgatom, ahogy Pici Lányom sírdogál, majd még jobban sírdogál, és már nagyon sírdogál. Én pedig állok az ágya felett, és erősen markolom a kiságy korlátját, hogy még csak eszembe se jusson felvenni.
Szerencsére nagyon hamar megszoktuk ezt az egyedül elalvás dolgot, de a fogacska itt is bekavart egy kicsit.Bár azt hiszem, ezen a téren kicsit szivatva vagyok, mivel egész nap semmi baj nincs, majd jön a lefekvés, és a sírdogálás ideje. Én kipróbálok mindent, hideg rágóka, Dentinox fogínygél, ott állok mellette, de semmi hatás. Majd kiveszem a kiságyból, hogy megpróbáljam elaltatni, és mintha a fogfájás már el is múlt volna, a Kisasszony vigyorog, és mondja a magáért. Aztán visszarakom a kiságyba, és másodjára már általában sikerrel járunk alvás terén.

Az evésnek mostanában nem tulajdonít túl nagy jelentőséget. Olyan rövid ideig szopizik, hogy már kezdtem megijedni, hogy nem eszik eleget, aztán egy nap méregetés után megnyugodtam, hogy azért megeszi, amire szüksége van. Szerencsére az étvágyával semmi baj nincs, ahogy Édesanyám szokta mondani, olyan, mint egy kis vércse. Alig negyed óra alatt kiszívja a számára szükséges adagot, és már folytatja is tovább a nézelődést, mozgolódást.
Az evésre nyugodtan lehetne mondani, hogy kész kabaré, amit a Kisasszony művel. Már csak fekve tudom szoptatni, mert kézben mindenfele nézeget, és az utolsó, ami érdekli, az az evés. Fekve legalább leszűkítettem a látókörét, és az érdekes tárgyak megtalálását a környezetében, bár így is kiszúr  magának mindig valamit. Lábacskái a magasban, olykor a kezecskéjével szorongatja őket, és próbálja a szájába tuszkolni azokat is. Körülbelül 10 másodpercenként abbahagyja a szopizást, rám néz, és vigyorog, és ez így megy 20 percen keresztül, amikor is úgy gondolom, hogy ha nagyon éhes lenne, nem bohóckodna az étellel. Azt hiszem Mononknak jól meg kell tanítanom később, hogy mit is jelent az, hogy nem játszunk az étellel.
Mostanában jobban szeretem este és éjjel etetni, amikor félálomban tényleg csak az evéssel foglalkozik. Persze ennek megvan a hátránya is, hogy még mindig nem aludtunk át egy éjszakát sem.

A fürdetést továbbra is nagyon szeretjük, és egyre nagyobb locsi-pocsit csapunk. Néha még én is csurom víz vagyok, pedig a kezemen kívül nagyon más nem ér bele a vízbe. Azt hiszem, lassan be kell szerezni néhány vízi játékot is, hogy még élvezetesebb legyen a kis kádban eltöltött idő, nem is beszélve arról, hogy ha majd átköltözünk a nagy kádba.

Ügyeskedés - fejlődés:
Mono újra próbálkozik a hasról hátra fordulással, sőt már szinte gurul, hiszen hármat négyet is fordul egyszerre, majd meglepetten veszi észre, hogy a számára területként kijelölt játszószőnyegről egyszer csak a padlón találja magát.
Bár még nem lehet kifejezetten mászásnak nevezni, már kísérletet tesz rá, és a maga sajátságos módján addig küzd, még eléri a kiszemelt játékot.
Egyre biztosabban és tudatosabban fogja meg a tárgyakat, és hosszasan tanulmányozza őket. Egyik kedvenc játék a nyuszis keljfeljancsi, amit kedvére ütögethet, és elégedettséggel nyugtázza, ha hangot tud kicsalni belőle.
Amikor ébren van, szinte be sem áll a szája. Magyaráz mindennek és mindenkinek. Egyre több hangot használ, és mikor zenét vagy éneket hall, szinte ő is énekel.

Orvososdi:
Szerencsére ebben a hónapban ide nem kerül bejegyzés.

Kirándulós:
Ebben a hónapban is egy hétvégét töltöttünk Kistarcsán. Most már rutinosan ment a pakolás, így sokkal gyorsabban és praktikusabban indultunk útnak. Kicsit bosszankodtunk, hogy az időnek éppen erre a hétvégére kellett elromlania, de ahogy a főváros fele közeledtünk, egyre barátságosabb lett az időjárás is.
Az utunkat a szokásos módon kezdtünk, Decathlon, ahol ismét egy jól sikerült kép készült Monoról és Miniről, majd az Ikeában szereztünk be néhány hasznos dolgot, mint például a rácsvédő Édesanyámhoz Mono kiságyába. És ha már éppen időszerű volt, kipróbáltuk az Édesanyám és a Sógornőm által nagyon dicsért Baba-Mama szobát, hogy megejtsük az első idegen helyen való etetést is. A szoba ideálisan volt kialakítva a szoptatáshoz, bár a virágos függönyök annyira tetszettek Mononak, hogy az evésre nem is nagyon tudott koncentrálni.
Miután célirányosan vásároltunk, ezért gyorsan letudtuk az Ikeát, és mentünk a nagyszülőkhöz Kistarcsára.

Mint a múltkori alkalommal, most is csak akkor kaptam vissza a babámat, amikor éhes volt, ezenkívül szinte folyamatosan kézben volt. Miután egy fogacska útban van kibújóban, és a környezet is szokatlan volt, ezért a szokásosnál nyűgösebb volt a Mono, és még egy vendégség is volt péntek este, így a sok idegen ember is megkavarta Babócám szokásos kis életritmusát.
Szerencsére a hazafele utat végigaludta, így kicsit behozott a negatív rekordot döntött alvásidejéből.

Divatolós:
Mivel most nem váltottunk ruhaméretet, a jó időre pedig még várnunk kell, hogy a tavaszi-nyári kollekciót hordhassuk, most ez a rész is üresen marad.


Az anyaságról:
Hihetetlenül büszke vagyok magamra és persze a Monora is, hogy 3 hónap szenvedés után ilyen könnyen hozzászokott az egyedül elalváshoz. Eddig az volt a bajom, hogy nem volt időm semmire, mert szinte csak velem aludt a Mono, most hirtelen annyi szabadidőm van, hogy néha azon veszem észre magam, hogy már alig várom, hogy felébredjen.
Bár nagyon örülök, hogy megoldottuk ezt az alvás gondot, azért hiányzik az a sok testi kontaktus, ami együtt járt az altatással.
Azt hiszem, mostanra jött el az az idő, amikor kezdek elfáradni az éjszakázásba, és egyre többször azon veszem észre magam, hogy evés után a Mono ott ragad mellettem az ágyba, mert én elalszom szoptatás közben. Valahol olvastam egy cikkben, hogy szoptatás olyan hormonális reakciót indít el az édesanyában, ami elálmosítja és visszaaltatja, és ez a "szundító gomb" maximális pihenést biztosít annak ellenére, hogy egész éjjel többször felébred és figyeli gyermekét.
Azért ha felébredek, általában visszaköltöztetem a Kisasszonyt a helyére, mert azért a nyugodt pihenéshez neki is és nekem is szükségem van a helyre, és arra, hogy kedvünk szerint forgolódhassunk. Abban is teljes mértékben egyet értek a cikk írójával, hogy az édesanyák gyermekük születése után sokkal kevesebbet, és sokkal éberebben alszanak, mégis pihenten ébrednek. Én, akinek régen szüksége volt a 8-9 óra alvásra, most beérem 6-7 órával is, amiből sosem tudok egyhuzamban 3-nál többet aludni, és mégis úgy érzem (persze néhány napot leszámítva), hogy fáradhatatlan vagyok.
Megint máshol olvastam, hogy bármennyire is fáradt egy édesanya, a gyermeke egyetlen mosolya elfelejteti vele a nehéz pillanatokat. És valóban. Azért a reggeli vigyorért, és ahogy rám néz, mikor a kiságy fölé hajolok, hogy jó reggelt kívánjak neki, és kivegyem, minden fáradság feledésbe merül, és szinte várom a reggeleket, hogy újra vele lehessek, és ne csak álmában nézhessem.


Az apaságról: 
Azt hiszem kezd kialakulni az az apa-lánya kapcsolat, ami az anya számára mindig titkos és megfejthetetlen marad. Mono velem csak nagyon ritkán beszélget, inkább a manókkal és a macikkal ossza meg a dolgokat. Mininek viszont csak mondja, és mondja, mintha be akarná pótolni azt az időt, amíg az apja távol van, és mindent el akarna neki mesélni.