Szoptatás csodái és gyötrelmei

Majdnem 6 hónap elteltével azt hiszem itt az ideje egy bejegyzésnek ebben a fontos, és egyáltalán nem elhanyagolható témában.

Úgy gondolom, hogy a babavárás alatt mindenkinek vannak elképzelései, hogyan is szeretné táplálni leendő gyermekét. Aztán ha a szoptatás mellett dönt, vagy közbe szól a természet, vagy nem.
Az ember lánya végighallgatja a szülésfelkészítő tanfolyamon hallottakat, utána olvas, aztán a szülést követő pillanatban már arra eszmél, hogy az alig pár perces babáját a mellére teszik, és ő ösztönösen tudja, mit kell tennie, és az anya szervezete erre válaszolva táplálni kezdi kicsinyét.
Aztán az első hét nem megy egyszerűen, hiszen a baba éhes, viszont az anya szervezete még nem áll teljesen készen a tejtermelésre a megfelelő mennyiségben, legalábbis az én esetemben így történt. És azt hiszem az volt az a pillanat, amikor a szülés, és a kis jövevény érkezésének feszültsége kitört belőlem, hiszen együtt sírtam azzal a törékeny kis lénnyel a karomon, akinek nem tudtam enni adni. Szerencsére a tápszer átsegített ezen a nehéz időszakon, és 1-2 alkalmat leszámítva nem is volt rá szükség.
Aztán a természet tette a dolgát, és Mono szépen szopizott, és hogy nemhogy elég, de még sok is volt a tejem, annak ellenére, hogy Pici Babám a sokszorosát ette a tankönyvi normának. Azóta is napi 5-6 néha 7 alkalommal eszik, így azt hiszem, tapasztalat van bőven:

- Az ember lánya a szülést követően örül, hogy eltűnt a nagy pocak, és végre nincs akadálya a hason alvásnak, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy egy nagy lufi helyett most két kisebbet kaptam, és ez férfi szemmel nagyon is vonzó lehet, viszont én inkább úgy éreztem magam, mint aki frissen plasztikáztatott, és nagyon elnézte a méretet.

- Az újszülött tényleg 3 óránként eszik, szinte percre pontosan. És hogy honnan jön rá az ember, hogy már teljesítőképességének határait súrolja? Mikor már azt sem tudja álmából felriadva, hogy épp vissza kell vinni a babát a kiságyba, vagy ki kell venni, hogy újra ehessen.

- A szoptatás az első időben igen is fájdalmas. Teljesen mindegy, hogy az ember jó technikával teszi mellre a babát, vagy sem, amíg a szervezet nem szokik hozzá ehhez a fajta ingerhez, csillagokat láttam. Főleg miután a Mono egyszer sikeresen belemarkolt a mellembe, és biztos ami biztos még csavart is rajta egyet.

- A szoptatós párna csak a nevében szoptatós. Legnagyobb hasznát a terhesség alatt a pocak alvás közbeni kitámasztására alkalmaztam, amit Mini kevésbé tolerált, hiszen úgy érezte, mintha egy 3. személy tolakodott volna a hitvesi ágyba, aki elég nagy, és még zajos is. Viszont remekül tudtam vele aludni. Mikor aztán eljött a szoptatás ideje, egy-két használat után a sarokba kerül, mert a babát sokkal könnyebb volt magam mellé fektetve, vagy egyszerűen a karomban tartva szoptatni.

- Arra is hamar rá kellett jönnöm, hogy rendesen szoptatni csak nagyon éhes, vagy alvó csecsemőt lehet. Ez főleg a 3. hónap után volt igaz, amikor már felfedezte a kezeit és a lábait, így aztán amint már nem volt teljesen üres a pocak, minden érdekesebb volt. Azóta már bevezettük a hason, négykézláb, térden állásban, és ülés közbeni szopást, és kíváncsian várom, hogy az állás közbeni, vagy totyogás közben történő étkezést is kifejleszti-e a Mono.

- Ahogy Sógornőm is mondani szokta, egy baba vagy "teli" van, vagy "üres", köztes állapot nincs. Ez a szoptatásnál főleg igaz, hiszen amíg nem lakott jól, vagy el nem alszik, nem ereszt el. Az "üres"-ben lévő babát könnyű felismerni, hiszen sír. Ez leginkább Mononál a hajnali ébredés során megfigyelhető állapot, hiszen ha nem vagyok elég gyors, akkor már a kiságyban térdelve keservesen panaszkodik, hogy "Anya, adjál már enni". Ilyenkor úgy érzem magam, mint a Tom & Jerry filmekben lévő csirkék, akiket a macska csak sült csirkecomboknak látott. Nem tudom, hogy a Mono mit láthat ilyenkor, egy mászkáló tejesüveget?

- A szoptatás alatt ajánlott és nem ajánlott ételek listája azért van, hogy a kismama még inkább rettegjen, hogy újszülött babájánál mindent jól csinál-e vagy sem. Bár lehet, hogy vannak babák, akik érzékenyebbek, Mononál teljesen mindegy volt, hogy mit eszek, semmi baja nem volt tőle. Egyetlen egy alkalommal figyeltem meg, hogy a brokkolitól nagyon szép zöldet kakilt. Azért nem mondom, hogy nem jár némi lemondással, és odafigyeléssel, ha az ember a szoptatást választja babája táplálására, mert bár nem vagyok egy nagy alkoholista, már nagyon szívesen meginnék egy pohár pezsgőt, vagy egy kevés tojáslikőrt, esetleg egy koktélt.

- A csecsemő táplálásának nincsen gyorsabb és egyszerűbb módja, hiszen mindig kéznél van, a megfelelő hőmérsékletű, a megfelelő tápanyagokat tartalmazza, és nem kell sterilizálgatni, mosogatni semmit. A természet csodájának köszönhetően tökéletesen érvényesül a kereslet-kínálat elve, és bár az anya életében semmi sem változik, egyik napról a másikra lényegesen több vagy kevesebb tej termelődik a baba igényeit figyelemben tartva.

 - Ha Mono vigasztalhatatlanul sír, a legegyszerűbb módja a megnyugtatásának a szoptatás. Ez olyan biztonságot ad, és megnyugtató a számára, hogy bármi baj van, pillanatok alatt megfeledkezik róla.

- A szoptatás olyan kapcsolatot alakít ki anya és a babája között, amit semmi mással nem lehet elérni. Imádom nézni még mindig szoptatás közben. Ahogy keresi a szájával a mellemet, ahogy szopizás közben kis kezével simogat, ahogy néha felpillant, hogy még megvagyok-e, ahogy jóllakottan rám vigyorog, vagy ahogy elalszik, és a kis szája szélén még ott van az utolsó csepp anyatej.

És bár már javában ismerkedünk a kanállal és a szilárdabb ételekkel, még jópár hónapig szeretném átélni ezeket a csodás és bensőséges pillanatokat Monoval, ami csak a mienk, mert bárki más csak zavaró és felesleges tényező ebben a kapcsolatban.

5. hónap

Méretek:
Súly: 6160 g
Hossz: 66 cm
Fejkörfogat:

Történések:
2012. április 15.
Mini hazajött a hétvégére, így rögtönzött meglepetés mini-szülinapi bulit "szerveztem" neki. Édesanyám a barátnőjével tortát sütött, és nekem már csak úgy kellett alakítani a dolgokat, hogy a torta pont ebéd utánra érkezzen meg. Ezért rábeszéltem Minit, hogy az ebédet egy kicsit halasszuk későbbre, majd a Monot is megetettem, magamhoz vettem a kocsikulcsot, és egy apró kifogással (hogy felhozok valamit a kocsiból) meglógtam otthonról, és a buszpályaudvaron felvettem Édesanyámat, és természetesen a tortát. A kedvenc cukrászdánkban beszereztem néhány marcipán díszt, egy "Boldog születésnapot!" feliratot, és természetesen gyertyát, és már mentünk is haza, alig negyed óra távollét után.

Azért finoman megérdeklődtem Minitől, hogy nem aggódott-e, hogy kicsit sokáig vagyok távol, miután arra értünk haza, hogy Mini tanácstalanul áll a kiságy felett és próbálja meggyőzni a Monot, hogy aludni akar, elég kevés sikerrel.

A mini-buli nagyon jól sikerült, Mini meglepődött, a torta nagyon finom volt. Mono pedig úgy elfáradt a kicsit felborított napban, hogy fürdés előtt a játszószőnyegen aludt el.

Ennek aztán az lett a következménye, hogy az esti elalvás kicsit nehezen ment, de Apa álomba simogatta, és nyugodtan aludt a hajnali etetésig.

2012. április 19.
Mini 29. születésnapja. Mivel ezen a napon nem volt itthon, ezért egy meglepetéssel készültünk neki, aminek az ötlete Sógornőmtől származik.

Meg kell vallani, babát fotózni egy sima fényképezőgéppel nem egyszerű mutatvány, főleg, ha még valamilyen speciális dolgot szeretnénk elérni, jelen esetünkben a papíron lévő feliratot láthatóan tartva képet csinálni. Persze örülnénk, ha Csemeténk eközben még bájosan is mosolyogna.
Még egy fontos dolog történt ezen a napon. Mono először kóstolt almát, és a jelek szerint ízlett is neki.

2012. április 24-25.
Hosszú és tartalmas két nap volt. Megjártuk Budapestet és Szegedet.

2012. április 26.
Újabb kis barátnőt szereztünk Judit barátnőm kislányának személyében. Elvileg a két picinek körülbelül egy időben kellett volna megszületnie, de Panna végül úgy gondolta, neki elég volt a pocaklétről, Mono meg nagyon is élvezte odabenn, így végül majdnem másfél hónap lett a két baba között. Mindenesetre a két pici nagyon jól megértette egymást babanyelven, és érdeklődve szemlélték egymást.

2012. április 27. - május 1.
Mini itthon töltötte a hosszú hétvégét, így mozgalmas napjaink voltak, hatalmas sétákkal, rokon és barátlátogatással. Mononknak pedig ismét teljesen felborult a napirendje, ami kevés alvással, és nagyon nehéz esti elalvással járt.

Április 30-án egy kollégám és a felesége volt nálunk babalátogatóban, és mivel hamarosan náluk is bővül a család, ezért babaszoba és babafelszerelés nézőben is. Mivel mindketten gyakorló keresztszülők, ezért Mono egy nagyon aranyos, zenélő, világító, készségfejlesztő játékot kapott, ami jelenleg nagy sikert is arat nála.

2012. május 2.
Megejtettük a szokásos havi látogatásunkat a doktor néninél, hogy Mono megkaphassa a kötelező oltásokat. És megnyugodtam, hogy egész jól megy nekem ez az anyaság dolog, mivel meg lettünk dicsérve, hogy nagyon szépen fejlődik a Kisasszony.

2012. május 5.
Már napok óta próbálkozott Mono valami kúszás félével, de azt hiszem ezt a napot jelölhetjük ki hivatalosan az egy helyben maradás végének.

2012. május 6.
Az első Anyák napjám, amiről egy külön bejegyzésben már megemlékeztem.

2012. május 11.
Mono 5 hónapos.
Hihetetlenül hamar elment ez az idő, és el sem lehet mondani, hogy ez idő alatt mennyit fejlődött a Kisasszony.
Erre a napra is tartogattunk egy emlékezetes pillanatot, hiszen egy séta alkalmával kipróbáltuk a babakocsi sportrészét is.

Mono nagyon élvezte, hiszen sokkal jobban tudott nézelődni, mint a magas falú mózesból, majd a szinte teljesen vízszintesig lehajtható fokozatban kényelmesen aludt.
Bár én még szeretném egy ideig a babakocsi mózeskosarát használni, azt hiszem,  rövid időn belül dobozban fogja végezni, várva, hogy a kistestvéré legyen.


 Általánosságok:
A tudomány: (innen)
5 hónapos

Hanyattfekvésben megpróbálja emelni a fejét, hogy jobban lássa a körülötte lévő dolgokat, két kézzel fog és meg is tartja a tárgyakat. Szopogatja lábujjait, hason, kezére támaszkodva, billegés nélkül minden irányba elfordítja a fejét.Gyakoribbak a célirányos mozdulatok, javul a helyzetváltozáskor bekövetkező egyensúlyozás. Ha valami leesik tekintetével követi, egyre céltudatosabban követi a zajok forrását.

Sokat gőgicsél / válaszoljunk gügyögésére és érdeklődő arckifejezéssel, felhúzott szemöldökkel, várakozásteljes mimikával jelezzük, hogy választ várunk /, környezetével szemben nyitott, barátságos. Másképpen reagál, ha mosolygunk rá és másképpen, ha hangunkban rosszallást érez.  

Némelyik baba előre támaszkodva vagy a lábába kapaszkodva rövid ideig ülve marad.

Megkezdhetjük az elválasztást, ha úgy látjuk, csemeténk a szoptatás után még éhes, esetleg éjjel is többször felébred. Az anyatejes táplálásra azonban 1 éves koráig még szüksége van babánknak. A vitamin és ásványi anyag tartalmán túl megtalálható az anyatejben: endorfin - az öröm hormonja, természetes fájdalomcsillapító hatású, oxitocin - a . szerelemhormon. elősegíti az érzelmek fejlődését, omega 3 - többszörösen telítetlen zsírsav, amely az agy felépítéséhez szükséges. Gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatással is rendelkezik. Ha a pici náthás, cseppentsünk anyetejet az orrába, ha váladékos a szeme, arra is jó gyógyír. A kialakuló állcsontok és a fogazat szempontjából is fontos, hiszen a szopás összehangolt izommunka, mely alapja a későbbi rágásnak.

Megkapja a negyedik kötelező védőoltást / Di-Per-Te + Sabin csepp / .

Már csaknem minden időjárás mellett kivihetjük a szabadba.

Játékai: puha gömböcskék, csörgők, szivacstéglák, színes rágókarikák, kis labdák, melyeken lyukak vagy fogantyúk vannak, esetleg sípolnak, illetve harangoznak.

 
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Az alvásban úgy tűnik beállt a rendszer. Szinte percre pontosan ugyanakkor fekszik és kel, és napi 12-14 órát alszik, ami tankönyv szerint kicsit kevés, de mit tegyünk, ha Mononk semmiről nem akar lemaradni.
A csodás idillt csak néha zavarja meg néhány tényező, mint egy vendégség, egy oltás, egy fogacska, vagy egy utazás. De ilyenkor legalább elaltathatom, és hozzám bújva alszik el, miközben én simogatom, és beszívom a finom babaillatát.

Az evés terén hatalmas változások történtek Mononk életében, és persze a miénkben is. A Kisasszony majdnem egy héten keresztül nem hízott egy grammot sem. Amit persze észre sem vettem volna, ha nem méregetném minden este, hiszen a közérzetével semmi baj nincsen. Mivel az evés továbbra is inkább egy mini kabaréhoz hasonlít, kezdtem aggódni, hogy talán nem tud 6 hónapos koráig csak anyatejet enni, mert nem lesz elég, így kezdtem utána olvasni a hozzátáplálásnak.
Először az almapürével kísérletezünk, ami úgy tűnik ízlik is a Mononak, így a tízórai szopizás után egy 1/4-ed almát lereszelek, és mint a nagyok, megesszük. Mono annyit, amennyi éppen jól esik neki, én meg a maradék pürét és a 3/4-ed almát, így mindenkinek jut a vitaminból.

Miután az almát nagyon jól fogadta ő is, és a kis szervezete is, így megpróbálkoztunk a sárgarépa lével. Bár először kicsit furcsállotta, és folyamatosan rágni akart, de ahogy mondani szokták "nyeli, mint kacsa a nokedlit". Remélem ez a kíváncsiság az új ízek iránt, és az étvágya továbbra is ilyen lesz. A hónap végére odáig jutottunk, hogy egy kisebb alma 3/4-éd lereszelem neki, és a lefagyasztott sárgarépaléből 2 jégkockányit hozzákeverek. Ez kb. 70-80 g, amit a napi 7-szeri szopizás mellett jóízűen elfogyaszt.

Fürdetés terén újra megpróbálkoztunk a nagy káddal, ami új megvilágításba helyezte Mononk számára az esti lubickolást, mivel így már a nagy hely miatt tényleg lehetett lubickolni. A játékok is sokkal izgalmasabbak a nagy kádban, amiket előszeretettel "kerget", miközben keze-lába meg sem áll, így az egész fürdőszoba vízben úszik a fürdetés végével.
Mivel sikerült beszereznünk egy kis náthát, ezért egy kis időre visszatértünk a kis kádhoz, hogy a fülét ne érje annyi víz, nehogy megfájduljon neki. Aztán lehet, hogy ez csak túlzott anyai aggódás, de jobb félni, mint megijedni.

Ügyeskedés - fejlődés:
Körülbelül a hónap közepéig úgy tűnt, hogy ide semmi újdonsággal nem szolgálhatok, hiszen Mono nagyon szépen pörög-forog, és ezzel a módszerrel szinte mindent elér, amit akar. A hónap vége fele nekiindult, és egy különös technikával kúszni kezdett, aztán pár nap alatt tökéletesített a módszeren és mostanra már kapkodom a fejem, hogy ha nekiindul, milyen gyorsan eléri a célját a Pici Lányom. Ekkor elégedetten rámnéz, és vigyorog, én pedig nagyon büszke vagyok, hogy ilyen gyorsan halad előre a fejlődésben.
A kúszáson kívül egyre többször kísérletezik a négykézlábra állással is, és percekig képes azt a tipikus hintázó mozgást csinálni, amiből aztán kialakul a mászás.

Az evés is nagy ugrásnak számít a fejlődésben, hiszen a szopás után a kanállal való táplálékszerzés teljesen más megvilágításba helyezte számára az evést. Nagyon élvezi, mert szinte követelőzve nyitja a kis száját, és jóízűen nyammogja el a falatokat.

A beszéd terén is sok újdonságot fedezett fel. A sok új hangot egyre többet próbálgatja, és szinte mindenkihez és mindenhez folyamatosan beszél. A beszédhangra beszéddel, az énekre énekszerű hangokkal válaszol.

Orvososdi:
Miután Mononkról kiderült, hogy baj van a szívecskéjével, az  Öcsém segítségével Szegedre indultunk, hogy Dr. Katona Márta gyermekgyógyász professzor vizsgálja meg.

(A kép innen)

A doktornő gyors és alapos vizsgálat után megnyugtatott bennünket, hogy a Babónknak 99% esélye van arra, hogy teljesen meggyógyuljon, hiszen a szívén pont ott van a lyuk, hogy ahogy a szívizmok nőnek és erősödnek, nem hagynak helyet a lyuknak.
Mononk úgy viselkedett, mint egy kis angyal, egy hang nélkül, mosolyogva viselte a vizsgálatokat.
Szeptemberben megyünk kontrollra Győrben a gyermek-kardiológiára, remélem akkor már semmit nem találnak.
Mivel a doktornő azt mondta, hogy míg a Mono szopizik, az még jobban elősegíti a szíve gyógyulását, ezért most még inkább cél a minél tovább való szoptatás, és annyit javasolt, hogy a következő babánál már a terhesség alatt menjünk el magzati szívultrahang vizsgálatra a biztonság kedvéért.

Aztán május elején átestünk az első kisebb betegségen, hiszen egy megfázás miatt náthásak lettünk. Tudom, hogy a gyermekes anyukák előszeretettel szeretnek többes számban beszélni, mert pl. elkezdtünk kúszni, 5 hónaposak lettünk, stb, mi most tényleg megfáztunk. Anya is, baba is. És hát a nátha Édesanyám örökigaz mondásával élve gyógyszerrel 7 napig, gyógyszer nélkül  hétig tart, és hát ez az a betegség, amit még egy felnőtt is nehezen visel, egy baba meg, aki még a száján csak most tanult meg levegőt venni még inkább.
Mi azért megküzdöttünk vele. Előkerült az orrszívó porszívó, amit Mono szerencsére nagyon jól fogadott, és csak nevetett rajta, én pedig örültem, hogy legalább egy kicsit tudok neki segíteni.
De azért meg kell hagyni, hogy ez az orrszívás dolog nem egy emberes mutatvány. Hiszen adott egy örökmozgó gyerek, akinek egyik kezemmel 4 végtagját kéne lefogni, és a kis fejét is egy helyben tartani, míg a másik kezemmel a pirinyó orrlyukába kellene beletalálnom a szippantókával. De megküzdöttünk vele, és szerencsére nem is tartott 1 hétig.

Kirándulós:
A szegedi orvosi vizsgálat természetesen utazással is járt, méghozzá nem is kevéssel, hiszen szinte át kellett utaznunk az országot. Nem is mertünk egy nap alatt nekivágni az útnak, így április 24-én Anyósoméknál aludtunk, majd másnap reggel az Öcsémmel indultunk tovább Szegedre.
Kedden délelőtt etetés után indultunk, majd az Elefániban tett kisebb kitérő után, ahol etetőszéket néztünk a Mononak (már a hozzátáplálásra gondolva), Öcsémékhez mentünk, hogy a Sógornőmmel, és Gergővel töltsük a délutánt.
Érdekes helyzet áll most fenn, hiszen Gergő pont kétszer annyi idős, mint a Mono. Mivel januárban találkoztak utoljára hosszabb ideig, nagyon kíváncsiak voltunk, hogyan viszonyulnak egymáshoz a babák, hiszen ennyi idő alatt mindketten nagyon sokat fejlődtek.

Egy közös alvós séta után volt egy kis közös játék is, ahol még mindig Gergőé volt az irányító szerep, és a Mono iránti túlzott érdeklődésben néha meg kellett akadályozni, de már nem kell sokáig várni, hogy a Kisasszony is érvényre tudja juttatni az akaratát.

Az éjszakát a Mono nagyszüleinél töltöttük, sajnos nagyon kevés alvással, így kicsit rettegtem a másnap ránk váró hosszú úttól és az orvosi vizsgálattól.
Mint kiderült feleslegesen, mert az utat szinte végig aludta, a vizsgálatokon hamar túlestünk, és ha már Szegeden jártunk, nem hagyhattuk ki a híres szegedi halászlé megkóstolását sem egy nagyon hangulatos étteremben, ahonnan szívünk szerint Édesanyámmal egy csomó kincsnek számító népművészeti tárgyat hazahoztunk volna.

Mono az ebédet is szépen végigaludta, aztán a hazafele utat is, így gond nélkül és szinte semmi sírással megjártuk a hosszú utat.

Divatolós:
Mivel beköszöntött a nyár, és ezzel a kánikula is ezért előkerültek azok a kisruhák, amíg eddig csak várták sorukat a szekrényben.
Szeretem a meleget, és örültem, hogy végre nem kell Monora sem annyi réteg ruhát adni, mert az öltözködés is kész kabarénak számít mostanában, hiszen annyi érdekesség van a pelenkázó körül hogy egy pillanatra sem tud nyugton maradni.

Mindenesetre a kisruhákban Mono egyszerűen imádnivaló.

Az anyaságról:
Mikor is lenne a legaktuálisabb ez a téma, mikor ebben a hónapban volt az Anyák napja. Sok-sok érzés fért bele ebbe a hónapba, hiszen a gyermekem mosolyánál nincsen csodálatosabb, és bár még csak a kezébe adtuk a virágot, és fogalma sem volt, hogy minek is örülünk, én azért nagyon meghatódtam, és már előre látom, hogy mikor az óvodában és az iskolában ünnepség lesz, én százas papírzsepivel fogok készülni, mert biztos végig fogom bőgni.
Aztán ott volt az a fránya nátha, mikor Pici Lányom alig kapott levegőt, és én az orrszíváson kívül mással nem tudtam rajta segíteni. Én pedig szinte egész éjszaka azt hallgattam, hogy Babócám vesz-e levegőt. És a szívem szakadt meg, mikor Mono már sírt a sok orrszívástól, azért bár beszélni még nem tud, azért egy hálás mosollyal már most kimutatta, hogy "Anya, köszönöm, hogy segítesz nekem", és ilyenkor Anya szeme ismét könnybe lábad...

Anyák napja (ami nem egészen lett anya napja)

Különleges nap, hiszen most először nem csak a sok szeretetért és gondoskodásért köszönetet mondó gyerekként éltem át ezt az ünnepet, hanem már édesanyaként.
Mondhatjuk úgy is, hogy Mono emlékezetessé tette a mai napot.
Hajnali 1-kor úgy gondolta, hogy ő minél hamarabb fel akar köszönteni Anyák napja alkalmából, így aztán 2 órán keresztül beszélgetett velem és vigyorgott rám, ellenállva minden próbálkozásomnak, amellyel próbáltam rábírni egy kis alvásra.

Reggel jött Édesanyám, így megtartottuk az Anyák napját, és a Mamák napját, majd indultunk a Nagymamámhoz, ahol a Dédik napja is sorra került.

Ebéd után, kihasználva a szép időt, Édesanyámmal sétáltunk egyet a városban, amit reményeink szerint Mono végigaludt volna, de mivel ő nem így gondolta, ezért csináltunk egy-két képet a Radó szigeten. (Megjegyzem babakocsival oda lejutni kész művészet, de ez is egy olyan dolog, ami addig fel sem tűnik az embernek, amíg nincs mit tologatnia)

A sétából visszafele betértünk az Árkádba, ahol nagyon kedvesen megemlékezve az Édesanyákról virágot kaptak. A Monot éppen Édesanyám tolta, így ő kapta a virágot, és mikor rákérdeztem, hogy "És én??", azt a választ kaptam, hogy ez csak az anyáknak jár. Némi reklamálás és magyarázkodás után aztán én is "kisírtam" magamnak egy virágot. Utólag azon tanakodtunk Édesanyámmal, hogy ha engem a hostess-lányka túl fiatalnak tartott egy gyerekhez, akkor vajon őt nem tartotta túl öregnek hozzá??

Hazaérve a sétából letettem Monot a játszószőnyegre (ami azóta, hogy elkezdett kúszni, ami mondhatjuk, hogy szintén Anyák napi ajándék volt), csak kiindulási helye a játéknak. Én egy pillanatra kiléptem a szobából, és mire visszaértem, már azt vettem észre, hogy a Pici lányom az épp a felfedező útjában megakadályozó virágot babrálja, és próbálja gyökerestül kiszakítani a helyéről. Egy percig sem gondolkodván ezek után gyorsan áttelepítettem a virágokat egy távolabbi, még biztonságos sarokba.

Az uzsonna után desszertként almapürét tálaltam fel Mononak sárgarépalével. Szépen előkészültünk, Kisasszony a pihenőszékbe bekötve, pelenka eléterítve, a tálkában lévő püré precizen lemérve, én leül a Monoval szemben, és szép lassan elkezdem kanalazni a gyümölcsöt. Ekkor Mono egy óvatlan pillanatban nagyot lendítve a karján kiütötte a tálkát a kezemből, beterítve saját magát, a széket, a földet és félig engem. Én pedig magamban elmormoltam egy finom káromkodást, mert ugye a gyerek előtt nem beszélünk csúnyán, gyakorlatiasan összekanalaztam a gyerekemről a még hasznosítható almát, és belekanalaztam a Monoba. Miután végeztünk, átöltöztettem a Kisasszonyt, magamat, végül használható állapotba hoztam a pihenőszéket.

Azt hiszem, az utólagosan mókásan sikeredett nap során Babócám megmutatta, hogy az angyalian ártatlan külső mögött ott lapul a kisördög, és ez mostantól része lesz a mindennapjainknak.

Mulatságos történt - Az ember, az állatok és a tisztálkodás

Esett ma, hogy a Mono elaludt szopizás közben, és mivel a tudomány azt írja, hogy a szoptatás álmosítólag hat az anyára is, ebből következik, hogy idővel én is elaludtam.
Be kell vallanom, hogy ez az alvás forma az anya számára minden, csak nem kényelmes. Egy féloldalas fekvés, amikor az egyik kezemmel ölelem a Picit, és a fejem furcsán félre billen, úgyhogy inkább zsibbadtan, mint kipihenten szoktam ébredni.

Mikor ma felébredtem, és próbáltam kiszabadítani magamat, a még mindig szorosan hozzám ragaszkodó Mono mellől, akkor vettem észre, hogy a Pici feje olyan, mintha vizes lenne.
Némi következtetés után, és a testhelyzetemre való tekintettel úgy tűnik, hogy sikerült összenyálaznom alvás közben a Kisasszonyt.

Mikor este meséltem Sógornőmnek, csak ennyivel kommentálta:
-"Hányszor mondjam még, hogy mi emberek nem nyalogatással tisztítjuk a kölkünket, hanem fürdetéssel???"

4. hónap

Méretek:
Súly: 5730 g
Hossz:
Fejkörfogat:

Történések:
2012. március 13.
Mono a mai napot igen csak korán kezdte. 5 órakor ébresztett, hogy ő éhes, ami alapvetően még nem is lett volna gond, de a Kisasszony úgy gondolta, hogy már éppen eleget aludt, és egy csöppnyi hajlandóságot sem mutatott arra, hogy még egy kicsit hagyna aludni. Egy ideig magamhoz vettem az ágyba, hátha kedvet kap tőlem a szunyókálásra, de nem igazán tudtam meghatni. Ekkor felkeltem, hogy ha már nem alszom, megiszom a reggeli kakaómat, és addig a Monot betettem a kiságyba, hogy a manók elszórakoztassák. Mire visszaértem, már a Kisasszony mondta is a magáét a manóknak, így hát még visszafeküdtem egy kicsit, és vártam, hogy mikor unja meg, és mikor tör ki a sírás. Aztán egyszer csak feltűnt, hogy csönd van. Érdekes, mikor az ember már a csöndet találja furcsának. Odamegyek a kiságyhoz és az én Pici Lányom édesen alszik, kezében szorongatva kedvenc bohócát, és így még fél óra pihenőt adva nekem. 

 

2012. március 14-22.
Beköszöntött a tavasz, aminek én nagyon örülök, mivel az ember közérzete egy kis napsütéstől is határozottan jobb, mint a szürke téli napok során, és a hosszú séták alkalmával sem kell megfagyni, csak élvezni a napsütést. Mivel Édesanyám az Öcséméknél vendégeskedik, ezért a hosszú hétvégére "befizettem magam a menzára" a Mamához. Így aztán minden nap útnak válunk a Monoval, és elsétálunk a kb. 2,5 km-re lévő Mamámhoz, ott megebédelek, és séta hazáig.
Mono nagyon örül, hogy a bundazsák végre kikerült a babakocsiból, így az egész sétát új megvilágításban látja. Több a hely a babakocsiban, amit ki is használ, mert kedvére mozgolódik. A napsütéssel még nem igazán barátkozott meg, elvégre téli babaként még nem nagyon látott olyan napot, ami melegít is, de én kitartóan szoktatom hozzá (elvégre nagyon meleg nyarat ígérnek), és a Mama szerint már meg is kapta a nap a kis arcát.
Mivel bevezettem egy kis rendszert az életünkbe, hogy az könnyebb és élhetőbb legyen, ezért nagyon jól kialakult kis napirendünk lett erre a kettesben töltött pár napra. Reggel 6 - fél 7 fele ébredés, evés, majd a kiságyban beszélgetés a manókkal, macikkal, és még 40 perc alvás. Aztán átöltözés, és irány a játszó szőnyeg. Fél 10 fele ismét evés, és megint irány az ágy, ahol egy rövid tárgyalás után a barátokkal ismét alvás következik. Dél körül ebéd, aztán öltözés és irány a délutáni séta Eszti barátnőmmel és a kislányával, Hangával. Fél 4 körül hazaérünk, uzsonna, játék fél 6-ig, akkor készülődés a fürdéshez, fürdés, vacsi, és irány az ágy. És 7 - fél 8 fele már az igazak álmát alussza a Kisasszony egy mozgalmas nap után.
Nem tudom, hogy ez csak a véletlen, vagy tartható lesz-e ez a napirend, vagy hogy ha Mini hazajön, ez mennyire borul fel, és mennyire hamar tud visszaállni, mindenesetre én nagyon örülök, hogy már jobban lehet tervezni a Kisasszonnyal.

2012. március 22.
Mini ismét itthon van, és ahogy az lenni szokott a Mono most is megvárta. Mikor szokásos időben  letettem aludni, még egy kicsit küzdött, hogy az apjával akar lenni. Ekkor Mini bement hozzá, majd 2 perc múlva büszkén újságolta, hogy milyen ügyesen elaltatta a lányát. Hát ennyit arról, hogy én mit küzdöttem ezért az eredményért egy héten át, aztán jön Mini és learatja a babérokat.

2012. március 23.
Elérkezettnek láttuk az időt, hogy a Monoból igazi kiscsajt "csináljunk". Így nyakunkba vettük a várost, hogy kilövessük a fülét. A szalonban a hölgy igazán kedves volt, teljesen el volt ájulva a mosolygós Mononktól. Meg is jegyezte, hogy mostanában nem látott ennyire vidám babát. Elmagyarázta a művelet menetét, majd fülbevalót választottunk. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a fülbevalónak, hiszen amint lehet, úgyis kicseréljük. Aztán jött a dolog kellemetlenebb része. Lefogtam a Monót, majd a két kicsi pötty került a fülére, és két lövéssel már ott is volt a fülecskéjébe a fülbevaló. Szerencsére Mono nagyon jó kislány volt, és az ijedséget leszámítva egyáltalán nem sírt, és egy pillanattal később már újra vigyorgott.

2012. március 28.
A következő orvosi vizsgálat, és védőoltás napja. Mono nagyon jól viselte a vizsgálatot, ahol mindent rendben találtak nála, és hatalmas dicséretet kapott, hogy a korához képest milyen ügyes, és természetesen, hogy milyen szép. A védőoltást némi sírással fogadta, de ettől függetlenül nem bolygatta meg a napját úgy, mint az első. Édesanyám itt aludt nálunk, és gondoltam megmutatom, milyen ügyesen tud az unokája egyedül elaludni, de Mono úgy gondolta, ma nem mutatja meg, és keserves sírással jelezte, hogy neki nem tetszik a helyzet. Aztán némi babusgatás után mégis megmutatta új tudományát, mi pedig a kis nyűgösködést betudtuk az oltásnak.

2012. március 29.
Hazakísértük Édesanyámat és Jar-Jar kutyust Győrzámolyra, és ha már ott voltunk, Mono kipróbálta az ottani kiságyat. Úgy tűnt, tetszik neki, de nagyon sok volt az új dolog, amivel beszélgetni kellett, így az elalvás nem jött össze, de mivel a jó idő közeledtével egyre több időt fogunk ott tölteni, előbb-utóbb meg fogja szokni.

Jar-Jar kutyus érdekesen viszonyul a Monohoz, tisztes távolságból figyeli, de már nem idegenként kezeli. Fiú kutya létére olyan, mintha feltámadnának anyai ösztönei, és inkább védelmezi a kis csöppséget. Ezt ma is bizonyította, mikor jó házőrzőként befeküdt a kiságy alá.

2012. április 5.
Már napok óta valami nem volt jó elalvásnál. Éppen hogy megszoktam volna azt a csodás állapotot, hogy nem szenvedés az este, ismét beköszöntött egy hasonló időszak, amikor az esték keserves sírással végződtek az átvigyorgott napok után. Miután már fogtuk az időjárásra, a teliholdra, a szélre, az álmosságra, és minden egyébre, ami éppen eszünkbe jutott, ma a Mono a szájába vette az ujjamat, és akkor megéreztem egy kicsi hegyes valamit. Tehát elkezdődött. Innentől az előbb felsoroltakhoz hozzávehetjük a fogzást is, és várhatjuk, hogy Mononk fogatlan mosolyát mikor váltja fel a pirinyó fogacskás vigyor.

2012. április 6-7. 
Húsvét Kistarcsán.

2012. április 8.
Az első Húsvét. Bár Mono még nem nagyon érzékel belőle semmit, azért szerettem volna, ha szép tavaszi napunk lesz, de ehelyett igazi áprilisi időjárást kaptunk napsütéssel, széllel, hóval.
Mindezek azonban nem tántorítottak el bennünket, hogy a szokásos módon ünnepeljünk. Reggeli a Nagymamámnál, ahol egy évre jól belaktam sonkával, főtt tojással, és kaláccsal, természetesen csak abból a fajtából, ami meg van szentelve (Bár csak egészséges mértékig vagyok vallásos, ehhez valamiért nagyon ragaszkodom. Mikor még gyerek voltam, képes voltam hajnalban felkelni a Nagymamámmal, és a húsvéti finomságokkal megrakott kosárral templomba menni, hogy a hajnali mise után a pap megáldja és megszentelje a kosarak tartalmát.)
Délután a Húsvét nálunk folytatódott, ahol Mono megkapta első húsvéti ajándékát.

A kosárka nagyon tetszett Mononak, és hatalmas vigyorral és kacarászással fogadta az ajándékot, majd természetesen megpróbálta szétszedni, és bekapni a tartalmát.
Már alig várom, hogy jövőre egy igazi kis kosárkába szedegethesse össze a fűben eldugott ajándékokat, ahogy annak idején mi tettük az öcsémmel gyerekkorunkban.

A Húsvét más változást is hozott a fogacskákon kívül az életünkbe. Mivel Mononk egyre mozgékonyabb, és közelebbi barátságot kötött az ágya fölött táncoló manócskákkal, értem ez alatt, hogy legújabb hobbija, hogy a lábával rugdossa őket, és a zenélő funkciót is kénye-kedve szerint kapcsolgatja, amit annyira nem is bánok, hogy a Kisasszony önkiszolgáló lett, és nem kell negyedóránként a reklamálására bemenni és újra elindítani. Tehát mivel jobbnak láttuk a manók testi épségét megóvni, és előbb-utóbb Mononkét is, ezért elérkezettnek láttuk az időt, hogy a kiságy egy szinttel lejjebb költözzön. Először kicsit furcsállotta, hogy más megvilágításba kerültek a tárgyak egy kicsit lejjebbről, de aztán nagyon hamar megbarátkozott a helyzettel. Nekem valamiért így sokkal  nagyobbnak tűnik az ágyikója.

 Általánosságok:
A tudomány: (innen)
4 hónapos:

Hasról oldalra, sőt a hátára hengeredik, hason, alkarjára stabilan támaszkodva tartja mellkasát, fejét magasba emeli, felemeli lábait. Ha karjánál fogva ülő helyzetbe húzzuk, önállóan emeli fejét. Felfedezi kezét: játszik vele, szopja. Mindent, ami kezébe akad, megszemlél, ide-oda mozgat, szájába töm. Szívesen fekszik a hátán, hogy jól fel tudja fedezni a környezetét.

Fejét a hang irányába fordítja, elkápráztat bennünket első nevetésével, amikor játszunk vele nevetgél, kezével/lábával hadonászik, csukladozik.  

Ha ültetjük, és a fejét fogjuk, alul még meggörbül, de felül már majdnem egyenesen tartja a hátát. Hordhatjuk kenguruban. Hason "úszó" mozdulatokat tesz: mellkasát emelve kapálózik.

Távol lévő tárgyat is tud nézni, térlátása fejlődik. Észreveszi a szokatlan helyzeteket, ki tudja fejezni érzéseit / félelmet, ellenszenvet, haragot /.  

Ha tudja, hogy fel akarjuk venni, nyújtja a karját. Szemét arcunkra szegezi, ha elmegyünk mellőle, tekintete követ minket. Rámosolyog arra, aki szól hozzá, boldogan nyugtázza, ha valaki többet foglalkozik vele. Hangosan nevet, amikor játszanak vele.

Ha karjainkban tartjuk, vigyázzunk, mert amikor érdekes zajt hall, a fejét hirtelen fordulással a hang irányába kaphatja. Megjelenik a megkülönböztető mosoly /7 hónapos korig/, amely konkrétan a szülőnek szól, idegenek láttán sírva fakadhat.

A születéskor magával hozott immunvédelme legyengül, a sajátja még nem alakult ki, ezért hajlamosabb a megbetegedésekre. Ezidőtájt a leggyakoribb a bölcsőhalál - az agykéreg átveszi az irányítást az ösztönös reflexektől, de a végleges légzésirányító mechanizmus még nem alakult ki teljesen / szerencsére a teljesen normálisan fejlődő csecsemők mindössze 2-3 ezrelékét érinti /. Az okok nem tisztázottak.

Szopás közben is nézi anyját, nyúl a tárgyak után, ha nem tudja elérni, dühösen sírni kezd.

"Turbékol": gömbölyített ajkú ók és ák társulnak mássalhangzókkal "ba, ka, da, ma" , változatokat alkotva. A gégefő kezd elválni a szájpadlástól és lesüllyedni a végleges helyére: orron és szájon keresztül is lélegezhet már. Amikor az agykéreg elér bizonyos fejlettséget, kialakul a képesség, hogy a légzést akaratlagosan tudja irányítani: dönthet, hogy néhány másodpercig nem, máskor pedig mélyen és gyorsan vegyen levegőt. Ez teszi majd lehetővé az artikulált beszédet.

Megkapja a harmadik kötelező védőoltást / DI-Per-Te + Sabin csepp - gyermekbénulás ellen /.

Játékai: vízzel megtöltött doboz, fedeles pohár, pl. babszemekkel töltve / érdekes hangot ad /, térdünkön lovagaltatás, arcjátékok: vicces fintorok, kukucskálás.

 
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Miután ez az alvás dolog olyannyira kudarcot vallott az utóbbi időben, hogy nélkülem szinte egy percet sem volt hajlandó aludni, kivéve a napi séták alatt, ezért úgy döntöttem, hogy ideje változtatni a dolgon, hiszen az nem működhet, hogy amikor a Mono alszik, én mozdulatlanul fekszem mellette. Ezért a 4. hónap kezdetével Anya bekeményített.
Eddig is tudtam, hogy az egyedül alvásra nem lehet sírás nélkül rászoktatni a Monot, de ehhez az kellett, hogy én ne érezzek késztetést a sírásra, amikor ő sír. Így aztán megkeményítve a szívemet hallgatom, ahogy Pici Lányom sírdogál, majd még jobban sírdogál, és már nagyon sírdogál. Én pedig állok az ágya felett, és erősen markolom a kiságy korlátját, hogy még csak eszembe se jusson felvenni.
Szerencsére nagyon hamar megszoktuk ezt az egyedül elalvás dolgot, de a fogacska itt is bekavart egy kicsit.Bár azt hiszem, ezen a téren kicsit szivatva vagyok, mivel egész nap semmi baj nincs, majd jön a lefekvés, és a sírdogálás ideje. Én kipróbálok mindent, hideg rágóka, Dentinox fogínygél, ott állok mellette, de semmi hatás. Majd kiveszem a kiságyból, hogy megpróbáljam elaltatni, és mintha a fogfájás már el is múlt volna, a Kisasszony vigyorog, és mondja a magáért. Aztán visszarakom a kiságyba, és másodjára már általában sikerrel járunk alvás terén.

Az evésnek mostanában nem tulajdonít túl nagy jelentőséget. Olyan rövid ideig szopizik, hogy már kezdtem megijedni, hogy nem eszik eleget, aztán egy nap méregetés után megnyugodtam, hogy azért megeszi, amire szüksége van. Szerencsére az étvágyával semmi baj nincs, ahogy Édesanyám szokta mondani, olyan, mint egy kis vércse. Alig negyed óra alatt kiszívja a számára szükséges adagot, és már folytatja is tovább a nézelődést, mozgolódást.
Az evésre nyugodtan lehetne mondani, hogy kész kabaré, amit a Kisasszony művel. Már csak fekve tudom szoptatni, mert kézben mindenfele nézeget, és az utolsó, ami érdekli, az az evés. Fekve legalább leszűkítettem a látókörét, és az érdekes tárgyak megtalálását a környezetében, bár így is kiszúr  magának mindig valamit. Lábacskái a magasban, olykor a kezecskéjével szorongatja őket, és próbálja a szájába tuszkolni azokat is. Körülbelül 10 másodpercenként abbahagyja a szopizást, rám néz, és vigyorog, és ez így megy 20 percen keresztül, amikor is úgy gondolom, hogy ha nagyon éhes lenne, nem bohóckodna az étellel. Azt hiszem Mononknak jól meg kell tanítanom később, hogy mit is jelent az, hogy nem játszunk az étellel.
Mostanában jobban szeretem este és éjjel etetni, amikor félálomban tényleg csak az evéssel foglalkozik. Persze ennek megvan a hátránya is, hogy még mindig nem aludtunk át egy éjszakát sem.

A fürdetést továbbra is nagyon szeretjük, és egyre nagyobb locsi-pocsit csapunk. Néha még én is csurom víz vagyok, pedig a kezemen kívül nagyon más nem ér bele a vízbe. Azt hiszem, lassan be kell szerezni néhány vízi játékot is, hogy még élvezetesebb legyen a kis kádban eltöltött idő, nem is beszélve arról, hogy ha majd átköltözünk a nagy kádba.

Ügyeskedés - fejlődés:
Mono újra próbálkozik a hasról hátra fordulással, sőt már szinte gurul, hiszen hármat négyet is fordul egyszerre, majd meglepetten veszi észre, hogy a számára területként kijelölt játszószőnyegről egyszer csak a padlón találja magát.
Bár még nem lehet kifejezetten mászásnak nevezni, már kísérletet tesz rá, és a maga sajátságos módján addig küzd, még eléri a kiszemelt játékot.
Egyre biztosabban és tudatosabban fogja meg a tárgyakat, és hosszasan tanulmányozza őket. Egyik kedvenc játék a nyuszis keljfeljancsi, amit kedvére ütögethet, és elégedettséggel nyugtázza, ha hangot tud kicsalni belőle.
Amikor ébren van, szinte be sem áll a szája. Magyaráz mindennek és mindenkinek. Egyre több hangot használ, és mikor zenét vagy éneket hall, szinte ő is énekel.

Orvososdi:
Szerencsére ebben a hónapban ide nem kerül bejegyzés.

Kirándulós:
Ebben a hónapban is egy hétvégét töltöttünk Kistarcsán. Most már rutinosan ment a pakolás, így sokkal gyorsabban és praktikusabban indultunk útnak. Kicsit bosszankodtunk, hogy az időnek éppen erre a hétvégére kellett elromlania, de ahogy a főváros fele közeledtünk, egyre barátságosabb lett az időjárás is.
Az utunkat a szokásos módon kezdtünk, Decathlon, ahol ismét egy jól sikerült kép készült Monoról és Miniről, majd az Ikeában szereztünk be néhány hasznos dolgot, mint például a rácsvédő Édesanyámhoz Mono kiságyába. És ha már éppen időszerű volt, kipróbáltuk az Édesanyám és a Sógornőm által nagyon dicsért Baba-Mama szobát, hogy megejtsük az első idegen helyen való etetést is. A szoba ideálisan volt kialakítva a szoptatáshoz, bár a virágos függönyök annyira tetszettek Mononak, hogy az evésre nem is nagyon tudott koncentrálni.
Miután célirányosan vásároltunk, ezért gyorsan letudtuk az Ikeát, és mentünk a nagyszülőkhöz Kistarcsára.

Mint a múltkori alkalommal, most is csak akkor kaptam vissza a babámat, amikor éhes volt, ezenkívül szinte folyamatosan kézben volt. Miután egy fogacska útban van kibújóban, és a környezet is szokatlan volt, ezért a szokásosnál nyűgösebb volt a Mono, és még egy vendégség is volt péntek este, így a sok idegen ember is megkavarta Babócám szokásos kis életritmusát.
Szerencsére a hazafele utat végigaludta, így kicsit behozott a negatív rekordot döntött alvásidejéből.

Divatolós:
Mivel most nem váltottunk ruhaméretet, a jó időre pedig még várnunk kell, hogy a tavaszi-nyári kollekciót hordhassuk, most ez a rész is üresen marad.


Az anyaságról:
Hihetetlenül büszke vagyok magamra és persze a Monora is, hogy 3 hónap szenvedés után ilyen könnyen hozzászokott az egyedül elalváshoz. Eddig az volt a bajom, hogy nem volt időm semmire, mert szinte csak velem aludt a Mono, most hirtelen annyi szabadidőm van, hogy néha azon veszem észre magam, hogy már alig várom, hogy felébredjen.
Bár nagyon örülök, hogy megoldottuk ezt az alvás gondot, azért hiányzik az a sok testi kontaktus, ami együtt járt az altatással.
Azt hiszem, mostanra jött el az az idő, amikor kezdek elfáradni az éjszakázásba, és egyre többször azon veszem észre magam, hogy evés után a Mono ott ragad mellettem az ágyba, mert én elalszom szoptatás közben. Valahol olvastam egy cikkben, hogy szoptatás olyan hormonális reakciót indít el az édesanyában, ami elálmosítja és visszaaltatja, és ez a "szundító gomb" maximális pihenést biztosít annak ellenére, hogy egész éjjel többször felébred és figyeli gyermekét.
Azért ha felébredek, általában visszaköltöztetem a Kisasszonyt a helyére, mert azért a nyugodt pihenéshez neki is és nekem is szükségem van a helyre, és arra, hogy kedvünk szerint forgolódhassunk. Abban is teljes mértékben egyet értek a cikk írójával, hogy az édesanyák gyermekük születése után sokkal kevesebbet, és sokkal éberebben alszanak, mégis pihenten ébrednek. Én, akinek régen szüksége volt a 8-9 óra alvásra, most beérem 6-7 órával is, amiből sosem tudok egyhuzamban 3-nál többet aludni, és mégis úgy érzem (persze néhány napot leszámítva), hogy fáradhatatlan vagyok.
Megint máshol olvastam, hogy bármennyire is fáradt egy édesanya, a gyermeke egyetlen mosolya elfelejteti vele a nehéz pillanatokat. És valóban. Azért a reggeli vigyorért, és ahogy rám néz, mikor a kiságy fölé hajolok, hogy jó reggelt kívánjak neki, és kivegyem, minden fáradság feledésbe merül, és szinte várom a reggeleket, hogy újra vele lehessek, és ne csak álmában nézhessem.


Az apaságról: 
Azt hiszem kezd kialakulni az az apa-lánya kapcsolat, ami az anya számára mindig titkos és megfejthetetlen marad. Mono velem csak nagyon ritkán beszélget, inkább a manókkal és a macikkal ossza meg a dolgokat. Mininek viszont csak mondja, és mondja, mintha be akarná pótolni azt az időt, amíg az apja távol van, és mindent el akarna neki mesélni.

3. hónap

Méretek:
Súly: 5060 g
Hossz: 62 cm (15 hetesen)
Fejkörfogat: 39 cm (15 hetesen)

Történések:
2012. február 13.
Nagyon mozgalmas nap volt. Babalátogatók babákkal. Mono életében először találkozott egy nála is fiatalabb emberkével. Mini barátjának december 26-án született kislánya, így a két baba között 2 hét különbség van. A két kiscsaj nagyon érdekesnek találta egymást, kíváncsi lennék, hogy vajon ahogy méregették egymást, mit gondolhattak a kis fejükben.

Délután egy másik barátunk és a majdnem másfél éves kislányuk látogatott meg minket, így kaptunk egy rövid ízelítőt abból, hogy mi vár ránk, és főleg, hogy mi vár Mini kütyüire, mert Dórinak a legkedveltebb elfoglaltsága az volt, hogy az erősítő gombját tekergette, és élvezte, ahogy egyre hangosabban szól a zene.

2012. február 14.
 Ma hajnalban Mini visszarepült Németországba. A reggeli etetés után Mono a szokásokhoz híven ott maradt a nagy ágyban, és szó szerint kereste az apját, akivel az elmúlt napokban játékkal és összebújással kezdte a napot. Miután ez a rész most kimaradt, ez el is rontotta a Kis Csöppség napját, és vagy ezért, vagy mert érezte az időt, egész nap nyűgös volt.

2012. február 15.
A 2 hónapos vizsgálat, és oltás napja. Vagyis csak a napja lett volna, ha 1 órával az indulás előtt Holle Anyó meg nem rázta volna a dunyháját, és meg nem hiúsította volna a doktor nénihez való eljutást, mert a doktornő felhívott, hogy pici babával ne induljak neki ilyen időben, még ha közel is lakunk, inkább halasszuk el egy héttel a látogatást. Ezt annyira nem is bántam, mert a tegnapi nyűgösség ma is folytatódott, így szinte csak akkor nem sírt a Mono, amikor evett. De nagyon nem is csodálkozom, hogy pocsék hangulata volt, mert az időjárástól nekem is fájt a fejem. Délelőtt hóvihar, aztán verőfényes napsütés, majd ismét hóesés és orkán erejű szél.

2012. február 21.
Végre úgy tűnik, hogy a tél kitombolta magát, és átadja helyét a napsütésnek, a melegnek, és a tavasznak. Nem tudom, hogy csak én vagyok-e ezzel így, de ilyenkor még a levegőnek is más illata van, és persze a kedvem is sokkal jobb. A hosszú bezártság után ma végre hatalmasat tudtunk sétálni, és ezt ki is használtuk egy 3 órás sétával, amit Mono végigaludt.
 
2012. február 22.
Ma bepótoltuk a múlt héten elmaradt látogatást a doktor néninél. A vizsgálat részével nem volt semmi gond, Mono szokása szerint mosolygott mindenkire, és mindent alaposan szemügyre vett. Aztán jött a kellemetlenebb rész, amikor a védőnő lefogta a lábait, én a kezecskéit, és mind a két combjába kapott egy-egy oltást. A vizsgálat során a doktornő a combjainál redő aszimmetriát talált, amivel majd az ortopédiára kell mennünk, valamint szívzörejt, amivel a gyerek kardiológiára van időpontunk március 7-ére. Mikor a doktornő mondta, hogy nem tökéletes a Mono, alapesetben megijedtem volna, de mivel már másoktól hallottam, hogy nagyon alapos, és inkább elküldi az embert szakorvoshoz, talán túl nyugodtan is fogadtam a diagnózisokat. Az biztos, hogy ha több orvos nézi meg, abból baj nem lehet, és ráérek akkor izgulni, ha a szakorvos is talál valamit.

2012. február 23.
Úgy látszik, a Kisasszony minden családi ünnepre tartogat valami meglepetést, ajándékot a saját módján. Ma Édesanyám születésnapjára hatalmas ajándékkal készült, megfordult a hasáról a hátára. Először csak azt hittük, véletlen, de aztán mikor háromszor egymás után megcsinálta, már biztosak voltunk benne, hogy tudja, mit akar. Nagyon büszke vagyok a lányomra, hogy 2 és fél hónaposan ilyen ügyes, és persze a Nagymama is teljesen meghatódott, hogy ilyen ajándékot kapott születésnapjára.

2012. február 29.
Szökőnap. Mono életében az első. Ezen alkalomból, meg mert szükségünk volt rá, a mai utunk az Okmányirodába vezetett, hogy személyigazolványt csináltassunk a Kisasszonynak. Az ott dolgozó hölgyeket egy vigyorral azon nyomban elvarázsolta, így aztán a fénykép készítésnél öten is bohóckodtak neki, hogy a kamerába nézzen. A kép ennek köszönhetően nagyon jól sikerült, és egy hét múlva már készbe is kaphatjuk a Picur igazolványát, és most már annyi papírja lesz, mint egy felnőttnek.
Az okmányirodában mókásan alakultak a dolgok, mivel felkészületlenül mentünk, így szükség volt az ismeretségre az Anyakönyvi kivonat hiányában. A kedves ismerős felhívta az Anyakönyvi Hivatalt, hogy az Anyakönyvi kivonat számát bediktálják neki. Mondja telefonon az úriembernek, hogy a Mono születési dátuma 11-12-11. A kolléga hosszas keresgélés után közölte, hogy ezt az évet már lezárták, és amúgy sem találja a Mono nevét ebben az évben. Némi egyeztetés után kiderült, hogy a kolléga nem 2011-ben, hanem az 1911-es évben kereste a Csemeténket.

2012. március 1.
Azok után, hogy a Mono a hasról hátra fordulást már előszeretettel gyakorolja, nem kellett sokat várni, hogy a hátáról a hasára is forduljon. Délután letettem a játszó szőnyegre, míg egy pillanatra kimentem a konyhába. Aztán furcsa sírásra lettem figyelmes, és mire visszamentem a nappaliban Kis Csöppségem már hason kémlelte a világot. Ahogy elnézem, ez a mozgásforma jobban tetszik neki, mert többször adja elő, mint a hasról hátra fordulást.

2012. március 1. - 7.
Mini ismét itthon volt, így aztán a Mono ki is használta, hogy levegye az apját a lábáról, hiszen akárhányszor meglátta, fülig ért a szája, és amilyen kicsike, olyan rafináltul el tudja már most érni, hogy az legyen, amit ő akar.

2012. március 7.
Fél 10-kor volt jelenésünk a gyermek-kardiológián a kórházban. Nem is kellett sokat várnunk, viszonylag időben behívtak minket. A doktornő és az asszisztens nagyon kedves volt, a vizsgáló minden olyannal fel volt szerelve, ami egy baba szórakoztatásához szükséges, bár egy bizonyos idő után azt hiszem bármit csinálhattam volna, Mono elvesztette a türelmét, de azt hiszem, nem is várható el egy 3 hónapos babától, hogy 40 percen keresztül nyugton maradjon.
A doktornő nagyon alapos volt, és még a főorvosnő is megvizsgálta a Monot. Sajnos találtak is egy kis lyukat a szívén, amit nagyon remélek idővel kinő, ha pedig nem, akkor is boldogan tud ezzel együtt élni.

2012. március 11.
Mono betöltötte a három hónapot, negyedéves lett. Szinte hihetetlen, milyen gyorsan megy az idő.


 Általánosságok:
A tudomány: (innen)
3 hónapos:

Intenzív növekedési szakasz- a baba éhesebb, követelőzőbb. Ha van elegendő tejünk, kizárólag szoptassunk. A tea csersavtartalma akadályozza a táplálék optimális felszívódását a bélből, a gyümölcs vastartalma ebben az életszakaszban nem hasznosul megfelelően, sőt akadályozza az anyatej laktoferrin nevű fehérjéjének felszívódását, kiegészítő vitaminokra sincs még szüksége.

Kitartóan figyeli a kezét, egyik kezével ügyetlenül közelít a szemügyre vett tárgyhoz. Tanulja a távolság becslését. A felfüggesztett tárgyakhoz felnyúl, mozgásba hozza őket. Látja, amint cselekvése eredményeként mozognak. A feje fölött lévő tárgyat azonnal észreveszi.

Ha beszélünk hozzá ránk mosolyog, kacagó, gügyögő, sikongató, gurgulázó hangokat ad, jelét adja, hogy minden érdekli, ami körülötte van. Elkezdik zavarni a külvilág zajai.

Gőgicsélése egyszótagú, egy nyílt magánhangzóval. Első kiejtett mássalhangzói: p, b, m. Nem tudatosan, de mondja "maa", "paa". Szívesen "beszélget", amikor egymagában nézelődik, néha folyamatosan akár percekig is. Rengeteg hangzót ki tud ejteni, olyanokat is, amelyek nem tartoznak az anyanyelv hangkészletébe, amelyeket később az idegen nyelvek tanulásával csak nagy nehézségek árán vagyunk képesek elsajátítani.

Sír, amikor egyedül marad. Ha idegent lát, sugárzó arckifejezése egy pillanat alatt kitörő sírásba csaphat át, ha az túl hirtelen közeledik, megsérti az "intim szférát" / kb. 20-30 cm /.

Lábait kinyújtva tartja, gyakran terpeszti, fejét is tudja tartani, keze is ki van nyújtva.Ha felhúzzuk ülésbe, fejét testével egy vonalban képes tartani, ha a levegőben tartják és talpa a talajhoz ér, lépegető mozdulatokat próbál tenni emelgetés közben.

Mindent megérint, amit lát, mielőtt keze odaér a tárgyhoz, megpróbálja ökölbe szorítani a kezét. Egy kézzel fog a másikat egyensúlyozásra használja. Ha megérint egy tárgyat, de az kilendül, és nem tudja megfogni dühös lesz, mert alig várja, hogy megragadhassa. A tárgyakat ne függesszük, erősítsük a kiságy rácsaira. Amikor nyújtjuk a tárgyat, várjuk meg amíg megérinti, csak azután engedjük el. Mindig csak egyféle játékot adjunk a kezébe. A túl sok játék zavarja a tárgy tanulmányozásában.

Hátról oldalra fordul, hason, alkarjára támaszkodva, mellkasát kinyújtva, fejét ellöki a matractól.A reflexeket felváltják a baba tudatos mozdulatai.

Átalussza az éjszakát.

Megszűnik a hasfájása, mivel emésztőrendszere átállt az aktív táplálékfelvételre.

Bébiúszásra vihetjük. Hatására babánk ízületei lazábbá és mozgékonyabbá válnak, nő az izomerő. Elkezdhetjük a babatornát kezdetben 5, majd fokozatosan növelve az időtartamot, 20 percig. Ha nyugtalanná válik és elfordítja a fejét, fejezzük be a foglalkozást. Ha egy mozdulat nem tetszik neki, ne erőltessük. Kerüljük a hirtelen, gyors mozdulatokat / megijed és görcsössé válik /.

Evés közben már többet nézelődik, anyját bűvölendő, időnként megszakítja a szopást. Alábbhagy a fokozott szopási igénye / nem az éhség csillapítására szolgáló /.

Megkapja a második kötelező védőoltást / Di-Per-Te - diftéria vagy torokgyík, szamárköhögés, tetanusz vagy merevgörcs, IPV - gyermekbénulás ellen /. A Di-Per-Te beadását követheti 1-2 napig tartó láz, rossz közérzet, az oltás helyének fájdalmassága, duzzanata. Az oltást követő 1-2 órában, még tünetek kialakulása előtt érdemes lázcsillapítót adni, az oltás helyét borogatni. A gyermekbénulás elleni oltás után pedig lazább lehet a széklet.

Játékai: jól tisztítható, könnyen megfogható, hangot adó tárgyak / pl. csörgő, gumiállatka, színes karikák és fagolyók, amik olyan  szépen. csattognak, ha összeütődnek. Az ágy fölé feszített fonalra fűzzük őket, időnként ellenőrizzük a biztonságos felerősítést /. Izmai még nem elég erősek, ezért hamar leejti. Puha, színes kendő / mindig más-más anyagból készültet tegyünk a keze ügyébe, hogy tapasztalatot szerezzen a különböző érzetekről. Elképzelhető, hogy kiválasztja majd magának azt, amelyiket a legkellemesebb tapintásúnak talált, s ezután már tudatosan ezzel foga a legtöbbet játszani /, mosható rongylabda, kelj fel Jancsi, csengő, csiklandozás, dögönyözés, hoppá, magasban hintáztatás, ritmikus mondókák, altatódalok.

 
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Azt hiszem, alvás terén kezdünk közös nevezőre jutni. Szinte minden éjjel pontban fél 3-kor ébred, teljesen mindegy, hogy mikor fekszik le este, vagy mennyi evett, mindig ugyan akkor kezdődik a nyöszörgés. A nappalokkal még mindig nincs kibékülve a Mono, akkor némi noszogatás kell, hogy aludjon egy keveset. Általában a séta mindig segít.

Sajnos az oltás a napi rutinba is rendesen bekavart, így aztán a 2 hónap alatt kialakított kis menetrend teljesen felborult. Napközben szinte alig aludt, és estére már olyan fáradt volt, hogy csak a sírás maradt, ami persze engem teljesen kikészített, mert nem tudom elviselni, ha olyan keservesen sír. Így aztán taktikát váltottunk, és előrébb hoztuk a fürdetést, ezáltal legkésőbb fél 9-kor már alszik, és vagy megébred még egy evésre éjfél előtt, vagy nem. Mivel az egész esti procedúra korábban kezdődik, még én sem vagyok olyan fáradt, így több türelmem is van megvárni, még elalszik, és nem is vagyok olyan ideges.
Az evéssel nem tudom, hogy állunk, mivel leszoktam a folyamatos méregetésről. A súlya szépen gyarapszik, így nem aggódok. És ahogy Édesanyám szokta mondani, olyan, mint egy kis vércse, ha a kajáról van szó. Mivel az idő melegszik, ezért mindig van nálam babatea, és napjában többször meg is kínálom, amit általában fintorogva fogad, de ha tényleg szomjas, akkor azért lecsúszik néhány korty.
A fürdés továbbra is a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik. Ha rajta múlna, szerintem órákat lubickolna, főleg most, hogy már felfedezte a lábait és a kezeit. Az előkészületeknél segédkezik az napraforgó olaj kiöntésében, betakarózik a fürdőlepedővel, és nagyon élvezi, ahogy habzik a víz, ha rúgkapál.

Ügyeskedés - fejlődés:
Mono egyre ügyesebben használja a kezecskéit. Már nem csak az öklével, hanem egy-egy ujjával is beletalál a szájába. Kicsit félek tőle, hogy szopni fogja az ujjacskáját (mint az anyja), mert azt nehéz lesz elvenni tőle, a cumit még elviheti a cica.
Egyre jobban ki tudja fejezni az érzéseit. Persze jobban szeretem, ha inkább a pozitív érzéseket mutatja ki, mert egyszerűen meg kell zabálni, ahogy vigyorog, ha meglát. Az már kevésbé jó, amikor görbül le a szájacskája, aztán egyszer csak jön a sírás.
Amellett, hogy már huzamosabb ideig hason ki tudja magát tolni a kezével, hogy megnézhesse az általa kiszemelt tárgyakat, egyre többször fordul az oldalára. Ezt hasról és hátról is előszeretettel gyakorolja. És ahogy fentebb írtam, február 23-án megtörtént az első átfordulás is. A hátról hasra fordulásra sem kellett sokat várni, alig egy hetet. Úgy tűnik, ez a mozgásforma jobban tetszik neki, mert többször csinálja, és visszafele még nem  mindig megy a mutatvány. Ilyenkor aztán egy ideig elnézeget hason, aztán jön a reklamálás, míg végül vissza nem fordítom, és az egész kezdődik előröl.
A kezecskéit is gyakrabban használja, próbálkozik megfogni tárgyakat, és elégedettem mosolyog, ha ez sikerül neki.


Orvososdi:
Az oltás után kicsit megkavarodott a Mono napirendje, és így az étkezések-alvások is, aminek a következménye az lett, hogy egyszerre túl sokat evett, és "gyomorrontást" kapott. Két napig nagyon görcsölt a pocija, szinte zöldet kakilt, és keservesen sírt. Szerencsére a többszöri kevesebb etetéssel, és egy kis Mecsek Babateával hamar helyrejöttek a dolgok. Mint utólag a neten olvastam, a Mono teljesen rendeltetésszerűen működik, csak én ijedek meg, ha valami nem a megszokott kerékvágás szerint megy.
"Normális, ha a csak anyatejet fogyasztó csecsemő napjában többször, robbanásszerűen, nyakig összekakilja magát. Normális, ha a székletében időnként fehér túrószerű csomókat látunk. Átmenetileg előfordulhat, hogy zöldes színűt kakil. Ez sem ok a pánikra, általában arra utal, hogy túl sok első tejet szopott, mely laktózban dúsabb, ezért hashajtó hatású, így hamarabb végighalad a tápcsatornán, ez okozza a zöldes színt. Előfordulhat ez olyan napokon is, amikor nagy a meleg, és a baba gyakran, keveset szopik, mert szomjas. Mivel ez sem nem kóros, sem nem káros, semmi tennivaló nincs."

Kirándulós:
Ebben a hónapban nem voltunk a városon kívül, viszont a jó időben órákat sétálunk, és már Mono is hozzászokott, hogy a délelőtt a séta ideje, így ki is követeli magának.

Divatolós:
Ahogy egyre jobban nő, és formálódik, egyre csajosabb ruhácskákba lehet öltöztetni, amit ki is használok. A jó idő beálltával szerencsére nem kell annyi ruhát ráadni, így aztán Mono is jobban érzi magát, és a sétálásokat is jobban élvezi.
Rá kellett jönnöm, hogy a ruhácskák számozása nagy mértékben különbözik, mert van olyan rugdalózó, aminek a címkéjébe 3-6 hónap van beleírva, és körülbelül újszülöttként lett volna jó neki, és van olyan body, ami szerintem együtt nő a gyerekkel, mert 1 hónaposoknak való, és még mindig jó rá.

Az anyaságról:
Nem tudom eldönteni, hogy a Mono lett anyásabb, vagy én lettem monósabb, mindenesetre mostanában valaki valakinek a közelségét nagyon igényli. Sajnos tudom, hogy szigorúbbnak kellene lennem, mert ez például az egyedül elalvás rovására megy, de mit csináljak, ha olyan cuki. Alig várom, hogy elaludjon, de ha alszik, számtalanszor ránézek, és alig várom, hogy felébredjen.

Az apaságról: 
Apa március 1-jén hazajött, így Anya a Mono számára el van felejtve, és csak akkor jutok eszébe, ha éhes, vagy ha tisztába kell tenni. Az Apa-Isten program már a bejárati ajtón való belépéskor működésbe lépett, és innentől kezdve vigyor és nevetés van, akárhányszor Apa-Isten a Mono látószögébe kerül.
Megkérdeztem Minitől, hogy szerinte mennyit változott a Mono 3 hét alatt, erre az volt a válasz, hogy nagyot nőtt a keze.
Majd némi játszadozás után közölte, hogy a szemöldöke egy az egyben az enyém. Erre szerényen megkérdeztem, hogy de nekem szép szemöldököm van, nem? Mire a válasz az volt, hogy a Monoé sokkal szebb. Hát mi ez, ha nem apa-lánya szerelem?

2. hónap

Méretek:
Súly: 4510g
Hossz: 59 cm (10 hetes)
Fejkörfogat:

Történések:
2012. január 12.
Az első látogatás a doktor néninél. Meg kell mondjam, teljes mértékben meg vagyok elégedve a Kisasszonnyal. Egy hang nélkül, nézelődve, mosolyogva tűrte, ahogy megvizsgálják és megméregetik. És természetesen dicsérik és dicsérik és dicsérik. Én pedig büszkén újságoltam Mininek, hogy tökéletes gyerekünk van.
A délutánt hatalmas sétával töltöttük Juditka barátnőm, és a 2 hónapos Panna társaságában. 2 és fél órát sétáltunk a környéken, sok felfedezést tettem az utcák akadálymentesítésével kapcsolatban, de talán ez majd megér egy külön bejegyzést.

2012. január 13.
A születésnapom, méghozzá a 31. Bár ezt már nem nagyon szoktam hangoztatni, hiszen jó családi szokás szerint 28-nál én is abbahagytam a számolást. A mai nap kicsit szeles volt, de terveink voltak, így nyakunkba vettük a várost Édesanyámmal hármasban. Mono némi nézegetés után elaludt a jó levegőn, így aztán még egy étteremben elfogyasztott ebéd is belefért az ünneplésbe. Mire hazaértünk, már szakadt a hó, ebben az évben először.

2012. január 18.
Nem hiába nézte töretlen lelkesedéssel a Mono az öcséméktől kapott napocskás játékot, ma megvilágosodott, és rájött, hogy a játék két oldalán lelógó valamit nem véletlenül akasztották oda, és ha a kezecskéjével megüti, akkor azok zörögnek. A felfedezés új értelmet adott a játéknak, hiszen most már nem csak nézi a fényeket, de kedvére hadonászik, és örül, hogy újabb hangokat tud előcsalni a fura szerkezetből.
Ma megtörtént az első fodrászkodás is. Na nem olyan igazi, csak egy kis tincset nyisszantottunk le a már fogyatkozó babahajból, hogy történelmet csináljunk belőle, és belekerüljön a babanaplóba.

2012. január 19.
Mini hazajött a hétvégére, de mivel a Mono már aludt este 10-kor, ezért csak egy puszit adhatott a lányának. Aztán az éjszakai etetés alkalmával Mini ment a Picurért, és a Mono egy hatalmas mosollyal üdvözölte az apját, amivel egy szempillantás alatt levette a lábáról.

2012. január 21-22.
A hétvége nagyon eseménydús volt. Szombat délelőtt Mini unokatesója, és a családja látogattak meg minket. Mivel a másfél éves Olivérnek játékkal nem nagyon, fiúknak való dolgokkal pedig pláne nem szolgálhattunk, ezért a TV-t hívtuk segítségül. Olivér egy pillantás alatt beleszeretett a Baby Einsteinbe, és úgy nézte, mutogatott és kacagott rajta, mint akit hipnotizálnak. Ahogy Mini szokta mondani, azt hiszem megtaláltuk a gyerekeken ezzel a műsorral az OFF gombot.
Szombat délután az Öcsémék érkeztek egy közös szülinapozásra, és egy "ottalvós bulira". Ami azt jelentette, hogy két pici gyerekkel kellett megbirkóznunk, ami főleg éjszaka jelentett problémát, mivel Gergő már átaludta volna az éjszakát, ha Regina nem reklamált volna még éjjel 2-3 óra fele egy kis étkezésért. Így aztán mire Édesanyám vasárnap délelőtt megjött, a családja helyett négy kómás felnőttet és két nyűgös csöppséget talált. Szerencsére a hétvége jól, és a fáradság ellenére mókásra sikeredett.
Vasárnap délután még egy gyors vendégünk volt Mini nagynénje személyében, aki a hivatalos látogatást majd későbbre halasztotta a családjával, de mivel az ajándék most időszerű, ezért azt már előre megkaptuk. A pihenőszék Mononál nagy sikert aratott, és nekem is nagy segítség, ha szem előtt akarom tartani a Picit, és nekem szükségem van mind a két kezemre.(pl. főzésnél, vasalásnál) Fel is merült bennem a kérdés, hogy ez kinek pihenő a babának, vagy az anyának?

2012. január 25.
A 6 hetes kontroll időpontja. Így aztán míg én a kórházban várakoztam a soromra, addig Édesanyám vigyázott a Monora. Ami azt jelentette, hogy kis élete folyamán először töltött nélkülem másfél órát. Ha az éhenhalás nem lett volna elég indok, hogy hiányoljon, az este folyamán szinte le sem vette rólam a szemét, nehogy eltűnjek még egyszer.

2012. január 31.
A kötelező hallásvizsgálat és ultrahang napja. Időpontra mentünk, de időben elindultunk, mert a győri kórház számomra mindig olyan, mint egy labirintus, csak éppen Ariadné fonalával nem rendelkezem. A kórházban folyamatban lévő átépítések hatására még inkább kezdtem magam egy labirintusban érezni, ahol táblák és nyilak segítségével tájékozódhatunk. Második nekifutásra sikerült is a megfelelő leágazás megtalálni, és a hallásvizsgálat helyén kikötni, ami minden bizonnyal a kórház legeldugottabb részén lévő legkisebb szobában zajlott. A Mono éppen aludt, de a vizsgálatot végző hölgy szerint, ez csak jó, mert legalább hamarabb végzünk. Beledugott egy műszert a fülébe, ami egy nagy pipával jelezte, hogy rendben van a Pici hallása, és az egész vizsgálat nem tartott 1 percig.
Ezután újra nyakunkba vettük a kórházat, és megkerestük az ultrahang helyét, ahol majd egy órát vártunk, míg a rendes rendelési idő letelik, és foglalkozni kezdtek a babákkal.
A vizsgálat maga és a vizsgálatot végzők finoman szólva sem bababarátok. A sötét vizsgálóban egy szivacssablonnak nekinyomva kifeszítik a babákat, miközben a vizsgálatot végző kiabál az asszisztensekkel, akik meg vannak lepődve, hogy egy kétségbe esetten síró csecsemő bepisil, főleg, mikor a veséjét vizsgálják. A vesék és a csípők ultrahangos vizsgálata nem tartott fél percnél tovább, úgyhogy úgy gondolom, csak akkor találtak volna valamit, ha valami nagyon nagy baj lenne. De szerencsére ezt is letudtuk.

2012. február 10.
Mini február 9-én ismét hazajött, és mintha a Mono megérezte volna, a szokásos fél 9-es elalvás helyett este 10-ig fenn volt, és most megvárta az apját.
Másnap programunk volt, mentünk baba-masszázsra. Bár én úgy terveztem, hogy majd Mini hajtja végre az utasításokat, és masszírozza a Monot, de ő inkább csendes megfigyelőként, és a Mono szórakoztatásában vette ki a részét a dologból. A Mono nagyon élvezte, ahogy az olajjal végigsimogattam a kis testét, és közben összebarátkozott a bemutató-babával.

A masszázs aztán meghozta nyugtató hatását, mert egy hatalmas alvással pihente ki a "fáradalmakat".

2012. február 11.
 A két-hónapos "szülinap".
 És az első nagy kirándulás kezdete, amiről majd a "Kirándulós" résznél beszámolok.

 Általánosságok:
A tudomány: (innen)
6 hetes:

Intenzív növekedési szakasz- a baba éhesebb, követelőzőbb, fejét és szemét a fény felé fordítja, ingadozás nélkül tartja a kobakját.

Fejét 1-2 másodpercig vonalban tudja tartani törzsével, amikor háton fekvésből karjánál fogva ülő helyzetbe húzzuk.

Érdeklődését, jókedvét ficánkolással, rugdalózással, tagjai ide-oda dobálásával mutatja ki. Elégedettségének jeleként kezd bugyborékolásra emlékeztető hangokat adni, gurgulázik, kissé kitolja nyelvét félig nyílt ajkai közül. Ez amolyan előgőgicsélés: gyakorolja a hangadást, szabályozza légzését. Ez az együttes lesz később a beszéd alapja, ám egyelőre a mozgást nem kíséri hang.Könnyekkel sír.

Kialakul a két szemmel való látás, mivel a szemizmok, amelyek a szemgolyókat mozgatják, elég erősek és összehangolj ák a nézés irányát.

Tanácsos újra megvizsgáltatni csemeténket a gyermekorvossal, mert ekkorra már kifejezetten láthatók az esetleges fejlődési rendellenességek.

A BCG oltás "megered" a szúrás helyén, a bal vállon. Először egy lilán elszíneződő, később felfakadó /tiszta gézlappal védjük a sebet/ csomócska keletkezik, amely hegesedéssel gyógyul. Ez a jele annak, hogy az oltás eredményes volt, az ellenanyag-termelés megindult. Ha ez nem történik meg, ismét oltani kell.

Játékai: a kiságy és a pólyázó fölé függesztett színes tárgyak /pl. kerek arc szemekkel egy lufira festve/.

2 hónapos:

Jobban kinyújtja a testét, tekintetével megpróbálja követni a mozgó színes tárgyakat ."legérdekesebb tárgy" számára az emberi arc, amire automatikusan rámosolyog.

Szereti a hangot adó tárgyakat. Ha a kezében tartja, kapcsolatba hozza keze mozgását azzal, amit lát és amit hall. Fejét néhány percig meg tudja tartani hason. Még nem tud különbséget tenni a saját teste és másoké között. Ha anyja ujját fogja, nem tekinti külön testrésznek. Nem tud különbséget tenni a belső érzetek és a külső észlelések között sem.

Kialakulóban van a napi evés-alvás-ébrenlét ritmus. Próbáljuk összehangolni a család és a baba ritmusát, de ha nagy a különbség, alkalmazkodjunk a piciéhez. Egyre több időt tölt ébren, ilyenkor csendben nézelődik.

Felfedezi első "játékát"- a kezét, amely hosszú hetekig legkedveltebb tevékenysége lesz. Eleinte csak nézegeti, majd egyik öklével megmarkolja a másikat és a kettőt egyszerre mozgatja, forgatja, tanulmányozza /ne zavarjuk meg elmélyült tevékenységében!

Ajánlott oltást / HIB - agyhártya- és gégefőgyulladás ellen / kaphat

 

  
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Az alvással még mindig nem vagyunk kibékülve. Hol végigalussza szinte az egész éjszakát, és még 7 óra alvás után sem úgy ébred, mint aki éhes, hol pedig pontosan 3 óránként szívszaggató sírásban tör ki, mert éhen akar halni. Az éjszakákkal azonban még mindig jobban boldogulunk, mert a napközbeni alvás nagyon nehezen megy, mivel túl érdekesnek találja a Mono a világot ahhoz, hogy bármiről is lemaradjon.
Az ágyban alvás közben mostanában hihetetlen pozíciókat tud felvenni, és általában arra ébred, hogy nekimegy valamelyik falnak, és nem tud továbbmenni, ami aztán ébredéshez vezet.

Az evés továbbra is a kedvenc elfoglaltságai egyike. Néha úgy érzem magam, mint az afrikai törzsek asszonyai, akik csak magukra kötik a gyereket, és a pici akkor lakmározhat, amikor kedve tartja.

A fürdetés még mindig a nap fénypontja. A Kisasszony úgy heverészik a kiskádban, és várja, hogy locsoljam a vízzel, mint a nagyok, és közben fülig ér a szája. Aztán mikor vége a lubickolásnak, és már a kis lábujja sem ér bele a vízbe, abban a pillanatban görbül le a szája, és jön a reklamálás. Akkor aztán gyorsnak kell lenni, hogy hamar a szájába kerüljön valami (leginkább a cici), és abbamaradjon a sírás-rívás.
Az első hetekben sima vízzel mosdattam a Monot, aztán kb. két alkalommal fürdettem a gyógyszertári fürdetővel, de a finom babaillat helyett olyan kórházi "szaga" lett, hogy száműztem is a fürdetőt, és gyorsan be is szereztem egy Gabi újszülötteknek való fürdető gélt.Mikor Mini itthon van, minden este el is mondta fürdetés után, hogy milyen jó illata van a Mononak.

Ügyeskedés - fejlődés:
A tankönyv szerint egy 4-6 hetes csecsemő kb. 10 másodpercig tudja tartani a fejét. Hát én lemértem. A mi Kis Porontyunk több, mint 2 percig bámulta hason fekve az éjjeli lámpát, és most már egyre inkább érdeklődik a tárgyak iránt, amihez bizony fel kell emelnie a fejét.
Mivel abban a pár napban, amikor Mini itthon volt, a jól bevett szokások teljesen felborultak, ezért a kiságyban elalvás helyett a Mono inkább Apa mellkasán töltötte a fürdetés utáni időt. Ha viszont látni akarta az apját, nem csak a fejecskéjét, de az egész felső testét is meg kellett emelnie, persze ez még nem  megy huzamosabb ideig, de már egyre gyakrabban próbálkozik.

Új sírásformát vezetett be. Eddig csak volt az a finoman kezdődő, majd szájremegősbe átmenő, végül hatalmas üvöltésben végződő sírás, amibe szinte bele is lilult a kicsi feje, de most van egy "anya valamit nem úgy csinálsz, ahogy nekem tetszik" sírás. Ez sokkal rövidebb, viszont határozottabb, és más a hangsúlya is.

Azért a hangját nem csak a sírásban próbálgatja, mert egyre többet "beszélget" a napocskával, a zenélő-forgón lévő manókkal, vagy amit éppen kinéz magának. Már kész kis nyelvrendszert alakított ki. Minden, ami tetszik, az "eeeeeeeeeeeee". Ha valami nagyon tetszik, az "eeeeeeeeeeeeeöööööööööö", vagy "eeeeeeeeeeeeeeöööööeeeee". Ha pedig valami újdonságot talál, akkor jön az "eeeííííííííííííííííííííí", de valami olyan iszonyatos magas hangon, hogy még szerencse, hogy nincsenek kristálypoharaink, mert tuti széttörnének.

Legújabb tudománya, hogy a kis kezével megtalálja a száját, és ha már megtalálta, megpróbálja beletuszakolni. Nagyon kitartóan próbálkozik, hogy vajon az egész ökle belefér-e a szájába, ami nem kis nyálelválasztással jár.
A védőnő szerint már most látszik, hogy a jobb kezét sokkal többet és ügyesebben használja, úgyhogy nagy valószínűséggel jobb kezes lesz.

A játékok is egyre jobban érdeklik. A napocskás játékból sikerült olyan dallamokat elővarázsolni, amiket eddig nem "énekelt", amire igencsak rácsodálkozott, de nem csak ő, hanem én is. Édesanyámmal azóta sem tudjuk, hogy csinálta, de igyekszem kilesni.
A játszószőnyeg színes figurái és zörgői is egyre jobban lekötik.


Orvososdi:
Sajnos nem sokáig maradt eseménytelenül ez a rész.
Mono szeme alatt egy pattanás a váladékozás miatt elfertőződött, és egy hétvége alatt szegényemnek olyan piros és duzzadt lett a szeme, hogy alig látott ki rajta. A gyerekorvos aztán írt fel szemcseppet és krémet, amitől pár nap alatt látványosan javult, de biztos, ami biztos alapon kaptunk a szemészetre is beutalót. Szerencsére a szemész doktornő is ugyan azt mondta, hogy ez egy bakteriális fertőzés, amit bármitől és bárhonnan elkaphatott, és a már használt szemcsepp és krém hatására el fog múlni.

Kirándulós:
Február 11-12-én megvolt nem csak az első hosszabb kirándulásunk, de az első máshol töltött éjszakánk is. Azok után, hogy az Öcsémék által itt töltött éjszaka hogy megviselte a babákat (rólunk nem is beszélve), kicsit félve indultam neki az útnak.
Már napokkal előtte listát írtam, hogy semmi fontos dolog ne maradjon itthon, és minden eshetőségre fel legyünk készülve.
A vége az lett, hogy a családi autónak számító Renault Scenic szinte teljesen megtelt, amiből 90% a Mono cuccait tette ki. Vicces belegondolni, hogy egy felnőttnek két napra nagyon sarkalatosan nézve elég egy bugyi és egy fogkefe, addig egy babának teljesen mindegy, hogy két napra csomagolunk, vagy egy hétre, a mennyiség körülbelül ugyanannyit tesz ki.
 A reggeli etetés után indultunk, a Kisasszony szinte végig aludta az utat, így útba ejtettük a Decathlont és az Ikeát is, ahol kicsit kinyújtóztatta magát, majd indultunk tovább Mini szüleihez Kistarcsára.

És innentől kezdve szinte egész hétvégén csak akkor volt a kezemben a Mono, amikor éhes volt, mert kézről kézre járt. Szerencsére a szokatlan környezet, és az idegen ágy sem jelentett problémát, mert a nap végére úgy kifárasztották nagyszülők a Monot, hogy pillanatok alatt elaludt, és éjjel is csak egy evés erejéig kelt fel.
Kiskád hiányában túl vagyunk az első nagykádban való fürdésen, amit nagyon élvezett, hiszen kedvére kapálózhatott, nem ütközött neki semminek.

Divatolós:
Ahogy a Mono egyre nagyobb lesz, egyre felnőttesebb és egyre csajosabb ruhácskákat lehet ráadni. Igen, tudom, hogy ez csak az anyák hóbortja, mert a kis csöppség nagyon jól érzi magát (ha nem sokkal jobban) egy sima kis bodyban, vagy rugdalózóban, és nem kell rájuk adni kis szoknyát, kis ruhácskát, kis farmert, stb., de engem jó érzéssel tölt el, hogy a Mono olyan, mint én, csak kicsiben.

Az anyaságról:
Végre van valaki, aki csodál, és aki számára én vagyok az Anya-Isten. Kis Csöppségem meglát, és egyből fülig ér a szája. Na jó, tudom, hogy nem is nekem szól, csak a kajának, de akkor is jó érzéssel tölt el a dolog. Egyenlőre még Mono több istenhívő, hiszen létezik még laptop-isten, TV-isten, zenélő-forgó-isten, és ami mindent visz, a lámpa-isten. De ami főistenné tesz az istenségek között, hogy ha korog a pocak, akkor csakis az Anya-Isten segíthet.


Az apaságról: 
Mini apasága a hónap nagy részében csak a napi skype-os beszélgetésekben, és az általam küldött képekben merül ki, de ha itthon van, akkor Mono számára újabb istenség kerül a képbe, Apa-Isten személyében.
Természetesen ilyenkor ki van sajátítva a Mono. Apával alszik, játszik, sétál, nekem pedig maradnak a kevésbé mulatságos dolgok, mint pl. a pelenkázás.
Mini a mostani hétvégén újabb szokást vett fel, aminek én annyira nem örültem. Éjjel, és hajnalban nem ébredt fel, mikor én átmentem a gyerekszobába megetetni a Monot. Én csendben kiosontam, majd mikor a Pici visszaaludt, én is visszafeküdtem a helyemre. Éppen hogy újra kezdtem szépeket álmodni, mikor Mini felébresztett, hogy elfelejtettem megetetni a Monot. Mondanom sem kell, hogy bár ilyenkor nem volt éppen a szívem csücske, azért aranyos volt, hogy aggódik, hogy éhen hal a lánya, aki azért annál követelőzőbb, hogy ha éhes, akkor azt ne jelezze félreérthetetlen sírással.