Mivel a gyerekszoba lassan átveszi eredeti funkcióját, így onnan kiszorult a teregetés és a vasalás. Ezért első körben a szép nagyra szétnyitható szárogatót kellett lecserélnem egy kisebb, de ugyan olyan jól kihasználható fajtára. Szerencsére a Tescoban rá is találtam egy három emeletes, kis helyet foglaló, összecsukható változatra nagyon jó áron.
Ezután jöhetett a mosógép sterilizálása. Amit lehetett kiszereltem belőle, és jó alaposan átsikáltam, majd az ősi módszerre, egy jó adag ecettel 95 fokon átmostam. Így aztán olyan lett, mint új korában, és minden készen állt a babaruhák mosására.
Úgy gondoltam, először a kisebb nehézséggel birkózom meg, ezért először a textil pelenkák kerültek sorra. Ekkor szembesültem azzal, hogy milyen jó választás is volt a szárogató, hiszen teljes mértékben pelenka-kompatibilis, azaz a 36 db pelenkának pont 36 db hely van rajta. Így aztán egy körben moshattam ki őket, és száradhattak meg.
Másnap aztán jöhetett a vasalás, ami ekkora mennyiségnél nem két perces mutatvány, de egy délelőtt alatt egy jó film kíséretében végül elfogytak a szárogatón lógó pelenkák, és szépen összehajtogatva kerültek a helyükre.
Mikor Mininek lelkesen újságoltam, hogy aznap milyen ügyes voltam, közölte, hogy ez később nem fog ekkora örömet okozni. De én optimistán fogom fel a dolgokat, és így legalább van miből fogynia a lelkesedésnek.
Ezután következtek a Mini-Mono-Ruhácskák.
A nagy bevásárlás utáni itthoni seregszemléből látszott, hogy nem kis mennyiséggel állok szembe.
Itt már a szárogató kapacitása is kevésnek bizonyult, de aztán több részletben végül mindegyik ruhácska tisztán várakozott a vasalásra.
Természetesen precízen méret és fajta szerint lettek osztályozva.
Végül mindegyik szépen a szekrénybe került.
És mivel kisruhából sosem elég, azóta már egy újabb zacskóban gyűlnek az azóta beszerzett babaruhácskák, hogy aztán hasonló sorsra jussanak, és bevetésre készen várakozzanak a szekrényben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése