Ahogy naponta néztem a visszaszámlálót, a Függetlenség Napja című film jutott róla eszembe, amiben elhangzik a mondat, hogy "Lejárt az idő!". Hát az idő lejárt, viszont nagyon úgy néz ki, hogy a Mononk annyira jól érzi magát odabent, hogy nem nagyon akaródzik neki megismerkedni a kinti világgal.
Szerintem természetes, hogy mikor a doki először megállapítja a szülés várható időpontját, azért a leendő szülőknek is vannak elképzeléseik, hogy melyik az a dátum, amikor szívesen a kezükbe fognák gyermeküket.
Ha nem is természetes, hát nálunk a Mononak elég sok kritériumnak kellett és kell megfelelnie. Aztán majd meglátjuk, hogy ő hogy gondolja a dolgokat.
1. A legfontosabb az volt, hogy ne legyen koraszülött. Ezt az elvárást már teljesítettük.
2. Szerettük volna, ha a horoszkópja nem Skorpió, hanem Nyilas lenne, mert utána olvasva ez az a csillagjegy, ami talán kettőnk tulajdonságait leginkább magába foglalja. November 23-a után ez a kritérium is teljesült.
3. Bár eredeti felállás szerint Mini nem lett volna itthon a baba érkezésekor, de két hete kiderült, hogy november 26-tól január 2-ig szabadságot kap, így majdnem 5 hetet velünk lesz. Így a következő határidő a november 26 lett. Aztán ez az időpont módosult december 1-re, de a Mono ezt is megvárta.
4. És tudom, hogy telhetetlen vagyok, de ha már minden kívánságunkat teljesítette, akkor nagyon örültem volna, ha decemberben születik, mert a novembert olyan depis hónapnak tartom, most már ezt is bőven teljesítette.
5. Mikor csütörtökön voltam NST-n, közölte a dokim, hogy a hétvégére elutazik, így most még a hétvégét is meg kell várnunk, bár megnyugtatott, hogy szerinte csak jövő hét vége fele fog megszületni a Mononk.
Szóval most mást nem tehetünk, mint ülünk, és várunk a kis jövevényre.
És bár mindenhol hallottam, hogy a terhesség utolsó hónapja a legnehezebb, én úgy gondoltam, hogy akkor az embernek már minden baja van. Zavarja a nagy hasa, fáj mindene, stb. Én viszont majd kicsattanok az energiától, naponta órákat sétálok, mert nem bírom az itthon ülést, és az egyetlen rossz dolog ebben az utolsó időszakban az idegőrlő várakozás.
De remélem már nem sokáig kell várni, és legközelebb már az írhatom meg, mikor igazi családdá váltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése