Anya rémálmodik

Míg terhes voltam, talán egyszer álmodtam rosszat születendő csemetémmel kapcsolatban, de szerencsére már nem is emlékszem rá. És egy másik, nagyon szép álmomban megmutatta nekem magát, hogy hogyan is fog kinézni. Hatalmas szemek, kis pisze orr,csodaszép formás szájacska és egy állacska, amit Mini belőlem mindig hiányol.

Ma éjjel sajnos megint egy rossz álmom volt, és mivel Édesanyám mindig azt mondta, míg kicsi voltam, ha kibeszélem magamból, nem ismétlődik meg, hát én nem szeretném újra álmodni, ezért megírom.

Éjjel fél 3-kor Mono menetrendszerűen ébredt, majd evett, és visszatettem az ágyikójába. Elég nehezen aludt vissza, majdnem egy órát küzdött. Én mindezt türelmesen kivártam a hálószobában az ágyban ülve, és könyvet olvasva, mert annál nincs rosszabb, mint mikor az ember azt hiszi, hogy a kis csöppség már rég alszik, elhelyezkedik a jó meleg takaró alatt, mire meghallja a nyöszörgést, aztán a sírást, és fel kell kelni megvigasztalni a picit.

Végül aztán fél 5-kor Mono megadta magát a fáradságának, és álomba szenderült, így én is letehettem a könyvet, és aludhattam tovább. Alig 40 perc múlva arra ébredtem, hogy nagyon fázom.
Álmomban is épp aludtam, és egy árny elrabolta a Monot a kiságyból, és ahogy a szemem kinyitottam, még láttam is elsuhanni az ajtó előtt. Kipattantam az ágyból, rohantam a gyerekszobába, de az út (az a majdnem 3 méter) végig el volt torlaszolva ruhaszárítókkal, amin a pici ruhácskák száradtak. A kiságy üres volt, és a zenélő-forgó is másik dallamot játszott, mint amit tud.

Ez volt az a pont, amikor ténylegesen felébredtem. Abban a pillanatban a bébiőrre néztem, ami rendeltetésszerűen működött. És aztán meghallottam a Mono nyöszörgését is a gyerekszoba felől. Egy darabig feküdtem, gondolván ilyen a valóságban úgy sincs, ne legyek már ennyi paranoiás, hogy felkeljek, és tényleg megnézzem, hogy nem vitték-e el. De aztán csak felkeltem, és csak megnéztem, és persze kis csöppségem békésen aludt a kiságyában. Ekkor én is visszafeküdtem, de csak forgolódtam, nem tudtam elaludni. Aztán egy óra küzdés után fogtam magam, és az agyam minden ellenkezése ellenére kivettem az alvó gyermekemet a kiságyból, és magam mellé vittem a nagy ágyba. Gondosan átöleltem, és még jó darabig néztem, hogy biztosan el ne vigye tőlem senki.
Végül aztán én is elaludtam, és reggel arra ébredtem, hogy egy mosolygós szempár néz farkasszemet velem, aki már nagyon várja a reggelit.

Pancsi-pancsi, wellness hosszú idő után

"JANUÁR 11.
Zuhanyoznom kell, és ezzel nem foglalkoztam korábban. Nem a zuhanyozással, hanem hogy tulajdonképpen milyen módon zuhanyozzak, amikor kettesben vagyok a babával. Újabban kizárólag akkor zuhanyozom, ha Mimi dada nálunk van. A baba mélyen alszik a kiságyban, és én nem akarom felkelteni. Mi lesz, ha akkor ébred fel, amikor javában samponozom a hajamat? És ha nem ébred fel? Akkor zuhanyozom. Zuhanyoznom kell, mert este lesz Viviannél a babazsúr. Úgy saccolom, hogy a fel nem ébredés esélye - ötven százalék - egész jó. Ellenőrzöm, hogy be van-e zárva minden ajtó és ablak, arra az esetre, ha egy hibbant perverz megpróbálja elrabolni a babát, míg én zuhanyozom. Még egyszer ellenőrzöm őt is.
Beugrom a zuhany alá, mielőtt igazán fölmelegedhetne a víz. Körülbelül tizenöt másodpercig szappanozom magamat. Ahogy ráteszem a hajamra a sampont, esküszöm, úgy hallom, hogy bőg a baba. Kidugom a fejem a függöny mögül. Csönd. Óriási, most már csecsmősivalkodást hallok akkor is, ha úgy alszik, mint a tej. Még ki se öblítettem az összes sampont, amikor ráteszem a hajamra a kondicionálót. Teljes zuhanyozási idő: négy perc, tizenkét másodperc. Már a zuhanyozást sem élvezhetem ki, mert attól félek, hogy felébred, és nem termek ott nála harminc másodperc alatt."

Mikor terhes voltam, már akkor arról álmodoztam, hogy ha letelik az a bizonyos 6 hét, akkor belefekszem egy kádnyi jó meleg vízbe, és addig ki sem szállok, amíg uszonyaim nem nőnek. De aztán megszületett a Mono, és hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem ilyen egyszerű.
Az ember alig várja, hogy a baba aludjon, hogy egy kicsit tudjon a háztartással és magával foglalkozni, vagy csak aludjon egy nagyot, de amikor a Mono végre elalszik, olyan hiányérzetem van, hogy átlag 5 percenként meg kell néznem, ha pedig 3 óránál többet alszik, akkor aggódom, hogy vajon miért alszik olyan sokat?
Így aztán eddig a zuhanyzás is arra az időre maradt, amikor Édesanyám itt volt, és ha esetleg valami történt volna is, az amúgy békésen alvó Monoval, rögtön tudott volna ugrani, hogy elhárítsa a problémát. De természetesen semmi nem történt. Én pedig addig nyugodtan tudtam zuhanyozni, hajat mosni.

Ha éppen kettesben voltam a babámmal, akkor pontosan a Beck által leírtakként zajlott a zuhanyozás.
Először is meggyőződtem, hogy a Mono elég mélyen alszik, és persze az elkövetkezendő két percben nem is fog felébredni. Aztán a bébiőrrel a kezemben bevonultam a fürdőszobába, és magamra zártam az ajtót, nehogy a zaj felébressze a babát. Aztán jött a szupergyors zuhanyzás, hogy még víz sem érte a bőröm, máris a szappanért nyúltam, és közben fél szemmel a függöny mögül a bébiőrt figyeltem, hátha jelez, hogy ébredezik a baba. De a Kis Csöppségem nagyon jól megvolt nélkülem abban a két percben, és nem történt tragédia, hogy én nem figyeltem rá minden idegszálammal.

Most, hogy túl vagyunk a 6 héten, és engedélyezett a fürdőzés, már mondtam Mininek, hogy ha hazajön, én beköltözök a fürdőszobába, és órákat fogok a kádban tölteni. Persze megkaptam tőle, hogy tiszta hülye vagyok, ha úgyis alszik a Mono, miért nem "wellneszelek" egy kicsit, elvégre még a kádból kiugorva is egy perc alatt mellette tudok lenni, ha bármi is van, de egy kis sírástól még egy babának sem lett baja. Így aztán szótfogadva Mininek, engedtem vizet, vittem a bébiőrt, a telefont, és egy könyvet, és sok-sok hónap után teljes fél órát töltöttem a kádban.
Természetesen nem dőlt össze a világ abban a fél órában, én pedig frissnek és üdének érztem magam a pancsikolás után.

A könyv 2. rész

Ha egy üzlet beindul....

Talán így gondolhatta Rebecca Eckler is, amikor megírta könyve második részét. És szerintem körülbelül úgy is sikerült, mint azok a sikerfilmek, amiknek a magas bevétel reményében gyorsan írnak egy folytatást is. Az első részhez képest unalmas, vontatott, kényszeredet. 

A Beck a könyvében a baba első 2 évét írja le, és hogy ő hogyan boldogul az anyaság szerepében. És bár az amerikai viszonylatok kicsit sem hasonlítanak a magyar körülményekhez, azért most is találtam egy-két rám illó dolgot, ami ismét okot ad a blogírásra.

Mulatságos történet - Fotózás és a pizsama

Bár nem saját történet, annyira tetszik, hogy muszáj említést tenni róla. És attól tartok, 6 hét tapasztalat után, nagy igazság van a dologban.

Ágota barátnőm mesélte, mikor babanézőben jártak nálunk a kislányával, hogy az óvodában karácsonyi fényképezés előtt az óvónénik eligazítást tartottak a fényképezést illetően.
Közölték a szülőkkel, hogy a fotózásra abban hozzák a kis porontyaikat, amiben a legszebbnek látják őket.
Erre egy apuka nagyon őszintén annyit mondott:
"- Nekem pizsamában tetszik a legjobban."

Az hiszem, nem vitás, egy gyerek akkor a legszebb, mikor alszik.

Kezdő szülő bénázásai

Bár ez most nem a szülő volt, hanem a Kezdő Nagymama.
A fürdetés előtt használt parafin olaj már a végét járta, és mivel Édesanyámnak amúgy is gyógyszertárba kellett mennie, megbeszéltük, hogy most kipróbáljuk a Sógornőmék által használt napraforgó olajat, amire Édesanyám viccesen azt mondta, hogy étolajjal kenjük be a Monot.
A hét folyamán aztán úgy adódott, hogy nem kerültünk gyógyszertár közelébe, de amikor szóba került, figyelmeztettük egymást, hogy el ne felejtsünk étolajat venni a Mononak.

Így aztán tegnap, mikor "szembe jött velünk" a gyógyszertár, ahol végre nem várakoztak millióan, Édesanyám bement, hogy kiváltsa a gyógyszereit, de előtte még megjegyezte nekem, hogy csak nehogy elfelejtse, hogy nem étolajat, hanem napraforgó olajat kell kérnie.
Mikor kilépett az ajtón, nevetve újságolja, hogy csak sikerült összekevernie a két olaj nevét, és étolajat kért a gyógyszertárban.
Szerencsére a gyógyszerész értette, mit is akarnak tőle, így ha kalandosan is, de Édesanyám beszerezte a megfelelő olajat a Mono további fürdetéséhez.

1. hónap

Méretek:
Újszülöttként:
Súly: 2900 g (a kórházból hazahozatalkor 2710 g)
Hossz:50 cm
Fejkörfogat: 34 cm

1. hónaposan:
Súly: 3650 g
Hossz: 54,5 cm
Fejkörfogat: 36 cm

Történések:
2011. december 14.
Szerencsére nem sokáig élveztük a győri kórház szülészetének vendégszeretetét, és alig 3 nap után haza is jöhettünk. Miután Mono élete első pillanatától éjjel-nappal a közvetlen közelemben volt, ezért nagyon nehezen viselte az első kiságyban, külön szobában töltött éjszakát.
Aztán pedig én viseltem rosszul, hogy mivel még nem volt elég tejem, ezért az elveimet már most fel kellett adnom, hogy az én gyerekem márpedig nem kap tápszert. Így aztán sírt a Mono, mert éhes volt, és sírtam én, mert nem tudtam neki enni adni. Végül aztán egy kis tápszer csodákat tett, és megnyugodott ő is, és én is, de a lelkiismeret furdalás ott volt.

2011. december 17-18.
A nagy családlátogatás ideje, mert mindenki kíváncsi volt az új jövevényre.
Szombaton Mini családja, vasárnap pedig az én családom tette látogatását nálunk.

A vendéglátás érdekes formáját választottuk, hiszen vendégeink úgymond saját magukat látták vendégül, és mindenki azt evett, amit hozott.

Bevallom nem bántam, mert nem gondoltam volna, hogy az a bizonyos gátseb ennyire tud fájni, és ilyen nehezen gyógyul, és az ember lánya még egy hét után is csak nagyon óvatosan tud ülni vagy mozogni.

Az öcsém  hobbijának köszönhetően az egy hetes Monoról el is készültek az első sztárfotók.

December 18-án este telefonáltak Mininek a munkahelyéről, hogy jó lenne, ha másnap repülőgépre ülne, és utazna Hannoverbe, így aztán a szabadsága rövidnek bizonyult, nekem pedig hamar meg kellett ismerkednem azzal, hogy milyen az élet kettesben egy újszülött csöppséggel. (szerencsére Édesanyám minden nap jött, és nagy segítségemre volt mindenben)


2011. december 20.
Végre leesett az a fránya köldökcsonk, és a Kisasszonynak szép köldöke lett. Már nem bántam, hogy túl vagyunk ezen az időszakon, mert kezdő anyukaként ettől a résztől féltem a legjobban, hogy vajon jól csinálom-e a köldök ápolást, nem gyullad-e be, nem lesz-e semmi baj. De szerencsére nem lett, és most már a szép köldökkel bátrabban megy a pancsolás is.

2011.december 24-25-26.
A rövid "pihenő" után jöttek a karácsonyi ünnepek, és ezzel együtt az ismételt vendégjárás. A vendéglátás hasonlóképpen zajlott, mint egy héttel előtte, bár most már némi előétellel és desszerttel én is hozzájárultam az ünnepi vacsorához. A Mono igazán még nem sokat érzékelt a karácsonyból, talán kicsit rácsodálkozott a villogó karácsonyfára, de igazi élményt majd csak jövőre fog neki jelenteni. Mindenesetre mi felnőttek nagyon jól éreztük magunkat a két csöppség társaságában, és nagyon jó hangulatban teltek az ünnepek.

December 26-án elkövetkezett az első séta ideje, egészen a kórházig és vissza. Egy kis nézelődés után az alvás következett, és mivel sírás nélkül megúsztuk a kis kirándulást, sikerként könyveltük el az első próbálkozást.
Mininek december 27-én vissza kellett repülni Hannoverbe, így aztán ismét következett néhány kettesben töltött nap.

2011.december 29-31.
Az év utolsó napjait ismét hármasban töltöttük, és mivel az idő nagyon szép volt, ezért további sétákat tettünk, most már kicsit messzebbre merészkedve, és kihasználva a teljes alvás időt, a szabadban voltunk.
A szilvesztertől nem kicsit tartottam, hiszen nem tudtam, hogy a sok durrogatásra hogyan fog reagálni a Mono. Szerencsére a lehető legjobban vészeltük át az éjszaka kritikus részét, hiszen ügyet sem vetve a nagy hangzavarra, átaludta magát az új évbe.

2012. január 1- 2012. január 7.
Mini január 2-án ismét itt hagyott bennünket. Mivel az új év az új fogadalmak időpontja, ezért én is megfogadtam, hogy innentől következetesen fogom nevelni a Kisasszonyt.
Így aztán a kezdeti gyengeség után (ami persze abból fakadt, hogy szinte egész nap elnézegetném, és ha lehetne mindig magam mellett tartanám), elővettem minden szülői szigoromat, és a nevelést kezdtem az alvással.
Aludni csakis egyedül és csakis a saját kiságyban lehet. Persze ez nem megy olyan könnyen, mint ahogy az ember elképzeli, mert én nem az a fajta vagyok, aki el tudja hallgatni, ahogy a gyermeke keservesen sír. Így aztán első alkalommal 45 percig bírtam a kiképzést, ahogy sírdogál, én bemegyek hozzá, megsimogatom, megnyugszik, majd csönd 2 percig, és az egész kezdődik előröl. Így a vége az lett, hogy kivettem a kiságyból, és a kezemben aludt el, majd visszatettem a kiságyba, ahol felébredt, és az egész kezdődött ismét előröl. Ekkor jött a mentő ötlet, hogy ha én hiányzom neki, be mégsem fekhetek a kiságyba, de a rajtam lévő pólót betehetem, így érzi az illatomat. Úgy tűnik, a taktika bevált, mert két perc sem kellett hozzá, és az én kicsi lányom már aludt is.
Azóta az egyedül elalvást gyakoroljuk tovább, hogy több, hol kevesebb sikerrel.

2012. január 8.
Hihetetlen, hogy már 4 hét telt el. Ma a Kisasszony névnapom alkalmából egy olyan igazán nekem szóló mosollyal nézett rám a kiságyból. Ez volt az Ő ajándéka nekem. Mondanom sem kell, hogy bearanyozta az egész napomat, és természetesen, mióta rájött, hogy ki tudja fejezni, ha tetszik neki valami, gyakorolja is a tetszésnyilvánítás ezen módját.

2012. január 11.
Az egy hónapos "szülinap". Ma először jártunk a szülés óta annál a bizonyos sárga emberkénél sajtburgert enni, persze most már a Monoval együtt. Nem szeretném később rászoktatni, de gondoltam most még nem lesz rá akkora hatással. Nekem viszont meg kellett állapítanom, hogy a terhesség alatti kívánosság teljesen elmúlt, és a viszonyom a sajtburgerrel ismét a normális kerékvágásba került, vagyis elég szökőévente arrafelé tévednem.
Délután Ágota barátnőm, és a hétéves kislánya, Dorci látogatott meg minket. Ágota nosztalgiázott egy kicsit, Dorci pedig nagy csodálattal nézte az akkorka babát, mint amekkora otthon van neki, csak ez mozog is. Az est fénypontja az volt, mikor Dorcival együtt megfürdettük a Monot, és ő a teljes előkészületben, majd a felöltöztetésben részt vehetett. Végül megcsinálta a picinek a helyét, hogy jól aludjon.

Sajnos ez a nap nem az alvásról szólt, mivel a délelőtti kiadós alvás után a Kisasszony déltől egészen este 9-ig nem óhajtott aludni. Csak nézett hatalmas szemeimmel rám a kiságyból és vigyorgott.

Általánosságok:
A tudomány: (innen)
Az újszülött:

Bõrét fehér, zsíros magzatmáz borítja, amely 2-3 nap alatt felszívódik a bõrbe. Bõrszíne gyakran vörös, keze vagy lába elkékül, fõleg, amikor fekszik / mozgassuk meg kicsit / - ez a fejletlen vérkeringésének tudható be.
Gyakori bőrtünetek: kicsi vörös foltok, különösen a szemhéjon, homlokon és a tarkón, szamóca alakú, bõrbõl kiemelkedõ anyajegy, az orrnyereg fölött kis fehér pöttyök / a verejtékmirigyek és a bőr zsírtartalmát biztosító faggyúmirigyek átmenetileg eldugulnak /, csalánkiütésre emlékeztetõ piros, szederjes foltok, kis fehér pontokkal-mindezen tünetek fokozatosan elmúlnak, kezelést nem igényelnek. Testét pihés szõrzet, lanugo fedi, amely hamar kihullik.
A születés utáni második-harmadik napon besárgulhat a pici, általában hamar elmúlik, de aluszékonyabb.
Hasa puffadt, feje testéhez képest nagy, karja és lába vékony, szeme duzzadt / néhány nap alatt elmúlik /, többnyire csukva tartja. Szeme színe kék.
Fején kutacsok találhatók - lágy rész, ahol a koponyacsont még nem forrt össze. Figyeljük "jelzéseit", ha nagyon horpadt - folyadékhiányra utal, ha túlságosan felpúposodik / ez nagyon ritka / - betegség, pl. agyhártyagyulladás jele.
Melle duzzadt, néha egy kevés úgynevezett boszorkánytej is jöhet belõle: a baba testébe jutott anyai hormonok okozzák, néhány nap alatt elmúlik.
Tüdeje kicsi, belégzéskor alig emelkedik meg a mellkasa, furcsa hangokat ad /pl. szortyog, mintha náthás lenne/. Ennek oka, hogy a baba orrnyerge alacsonyan van és a levegõ nehezebben jut be a szûk orrjáratba. Ahogy nő a kicsi, az orrnyereg is magasabban lesz, tehát a szuszogás fokozatosan abbamarad.
Gyakori, hogy a babának váladékozik a szeme, szempillái összeragadnak / a könnycsatorna szûkebb a kelleténél /, ez általában magától elmúlik.
Az orr és a szem idegeit ingerli az erõs fény, amikor szemét kinyitja - tüsszent, amelynek szerepe, hogy megtisztítsa orrjáratát, és megakadályozza, hogy a por a tüdõbe jusson.
Gyakran csuklik, amit a rekeszizom hirtelen, rendszertelen összehúzódásai okoznak, és azt jelzi, hogy a légzésben részt vevõ izmok / bordaközi-, rekesz- és hasizom / egyre erõsebbek, mûködésük egyre összehangoltabb. Széklete fõleg magzatszurokból áll az elsõ 2-3 napban. A kizárólagosan szoptatott csecsemõnek nincs szüksége popsikenõcsre, mivel nagyon ritkán pirosodik ki a popsija. Ha mégis használni szeretnénk, ügyeljünk arra, hogy ha túl vastagon kenjük, akadályozza a bőrlégzést és a pelenka nedvszívó képességét is csökkenti.
Szintén az anyai hormonok hatására a kislányok hüvelyébõl folyás, esetleg vérzés jeleit tapasztalhatjuk, amelyek a fent említett tünetekhez hasonlóan pár nap alatt elmúlnak.
Szája közepén hólyag keletkezhet a szopástól: szopópárnának hívják.
Köldökcsonkja kb. 1 hét alatt leszárad és leesik / minden pelenkaváltáskor a kórházban kapott alkohollal le kell tisztítani a csonkot, és addig, amíg teljesen be nem gyógyul, nem szabad fürdetni a babát, csak lemosni szivaccsal, vigyázva, hogy víz ne kerüljön a csonkra /. Gyorsíthatjuk a gyógyulási folyamatot pár csepp anyatejjel. Amikor teljesen rendbejött, elkezdhetjük a babamasszázst. Meleg helységben, meleg kézzel, babaolajat a tenyerünkbe öntve végezzük kb. 10 percig. Dúdoljunk neki / ne beszéljünk hozzá /, így jobban ellazul. Jóllakott ill. beteg babát ne masszírozzunk!.
Reflexei ösztönösek: ha megérintjük szemhéját, azonnal behunyja a szemét, ha befogjuk az orrát, kezével kapálódzó mozdulatokat tesz, ha megérintjük arcát, fejét ujjunk felé fordítja és kinyitja a száját, keresi anyja mellét, ha hóna alatt fogva függõlegesen tartjuk és lábfeje szilárd felülethez ér, lábaival lépkedõ mozdulatokat tesz, ha hagyjuk, hogy lábfeje egy kemény tárgy széléhez érjen, felemeli a lábát, mintha lépcsõn járna, ha hasra fektetjük, összekucorodik, mintha kúszni akarna, a talpakra kifejtett enyhe nyomás következtében mintegy elrúgja magát. Megragadja, amit a tenyerébe teszünk, ujjunkat olyan erõsen szoríthatja, hogy fel is tudjuk húzni egy kicsit, ha megérintjük a talpán ez ujjai mögötti részt, lábujjait befelé görbíti, mintha fogni akarna, erõs zajra vagy hirtelen mozdulatra megriad  / Moro-reflex - kinyújtott ujjakkal felemeli karját és lábát, mintha valamit át akarna ölelni /.
Utánozza szülei arckifejezéseit /mosolygást, ajakcsücsörítést, ajkak kerekítését, nyelvöltést/.
Mindig bánjunk tapintatosan kicsinyünkkel: fejét alátámasztva, lassan, biztosan, de finom mozdulattal emeljük fel és már az elsõ perctõl kezdve mondjuk is el neki, mit csinálunk vele. Ne restelljük, ha nem vagyunk elég ügyesek, gyorsak, a csecsemõnek nem erre van szüksége. A hirtelen kapkodástól összerezzen, megijed.
Megkapja az elsõ kötelezõ védõoltást /BCG - tuberkulózis ellen, 6 hetes korig/.
Ne vágjuk le a körmét, mert megsérthetjük a körömágyat és ez körömgyulladáshoz vezethet, ami rosszabb esetben az egész testre átterjed és antibiotikumos kezelést kell alkalmazni.
Döntõ szerep jut a szükségletek kielégítésének.
Sírásának okai / 6 hónapos korig /: hõmérséklet, a pisis pelenka okozta hidegérzet, sebes a popsija / szoptatott babáknál ritka /, éhség, a testi kapcsolat hiánya, levetkõztetés / az újszülött fázékony, anyagcseréje még lassú, szervezetének alkalmazkodóképessége gyenge, így a külsõ hõmérsékletre lassan reagál, nem tud alkalmazkodni hozzá/ , bizonytalan testhelyzet, erõs hang, fájdalom / pl. hasfájás, fõként a kora esti órákban. Lábait görcsösen felhúzza, hasa szemlátomást fel van fúvódva. Az okok nem tisztázottak, de valószínûleg átállási nehézségrõl van szó: a kisbabának saját emésztõrendszerével kell feldolgoznia a táplálékot, ami az anyaméhben a köldökzsinóron keresztül jutott el hozzá. További okok lehetnek: mohón eszik és túl sokat, az anya által elfogyasztott ételek "átmennek" a tejbe. Próbáljuk megnyugtatni, hiszen síráskor újra és újra levegõt nyel, ami a hasfájást még fokozhatja. Segíthet az édeskömény tea, amit az anya is ihat, hiszen átmegy a tejbe, a pocak masszírozása, "repülõztetés" - hason fekve tartjuk alkarunkon a babát, meleg vizes hõpalack a hasra téve stb./, erõs és hirtelen inger, fáradtság, ha félreértjük a jelzéseit, feszült a légkör körülötte / a nyugalom ugyanúgy átsugárzik a kicsire /.
Megérzi a feszültséget, ezért ha lehetõség van rá, az a szülõ foglalkozzon vele, aki kipihentebb, nyugodtabb. Megnyugtató számára, ha tenyerünkkel körbevesszük a fejét, ez a méhen belüli állapotokra emlékezteti, továbbá, ha dúdolunk neki, simogatjuk, testünkhöz simulva ellazulhat, ringatjuk, megszoptatjuk stb. A módszereket azonban ne egyszerre alkalmazzuk, mert az állandó nyaggatással, változtatással éppen az ellenkezõ hatást érjük el.
Lelki funkciók nyoma nem látható.
Napi alvásigény 16-19 óra. Ha babánk nyugtalanul alszik, napközben a nyakunkon viselt kendõt tegyünk a feje alá / megnyugtatóan hat rá édesanyja illata /.
Már az újszülött is álmodik. Alvás közben majdnem olyan aktív, mint ébrenléti állapotban, az arcán jelentkezõ erõteljes fintorok, grimaszok azonban nem a nap eseményeinek újbóli lepergésével függnek össze, hanem az arcizmok mozgatásának gyakorlásával. Gyakran olyan, mintha nyugtalan lenne, néha felsír, netán kinyitja a szemét, csapkod a kezével, fejét ide-oda forgatja, rácsnak ütõdik - az alvásnak egy fázisáról van szó, amihez ugyanúgy kell viszonyulni, mint a nyugodt, mély alváshoz.
Alvásidejük kb. felében éberen alszanak, így gyakrabban ébrednek fel az éjszaka folyamán, mint a felnõttek.
Nem alakult ki az emlékezés képessége.
A késõbbi anyaképrõl a testi kapcsolat révén szerez benyomást / védelem, biztonság /.
Hõmérsékletét még nem tudja izzadással szabályozni.
Orrlégzõ, így egyszerre szophat és lélegezhet.
Mozdulatai nem koordináltak, egész testével mozog.
Amikor háton fekvésbõl mellkasa felsõ részénél fogva felemeljük, feje annyira nehéz és billenékeny, hogy egészen hátrabukik. Ezért olyan fontos, hogy kezünkkel támasszuk a nyakát és a fejét. Amikor ülõ helyzetben tartjuk, háta meggörbül, feje elõrebillen. Ha elengedjük, azonnal összecsuklik. Ökölbe szorítva tartja a kezét, sírás közben nyitja csak ki idõnként.
Nem lát élesen, a látottakat nem tudja feldolgozni.
Ha közel visszük hozzá arcunkat, erõsen figyeli.
Anyja hangját minden más hangtól meg tudja különböztetni. Amikor meghallja, szemét arra fordítja, ha elég közel vagyunk hozzá, követni tudja arcunk mozgását. Kezdettõl fogva beszéljünk hozzá sokat, értelmesen / nem gügyögve, selypítve / magyarázzuk neki, hogy mit csinálunk vele, nevezzük meg az õt körülvevõ tárgyakat.
Autóban a vezetõ melletti ülésre kell a menetiránynak háttal bekötni a gyerekülést úgy, mintha a felnõtt kapcsolná magára a biztonsági övet / 6 hónapos korig /. Kizárólag TÜV / Nemzetközi Biztonságtechnikai Hivatal / emblémával, illetve a 03 kezdetû kódszámmal ellátott terméket vásároljunk. Megjegyzés: amennyiben a gépkocsiban légzsák van a vezetõ melletti üléshez beszerelve, tilos a gyerekülést az elsõ ülésre tenni, mivel baleset estén komoly sérülést okozhat a kinyíló légzsák!.
Kerüljük a közeli vakus fényképezést a hirtelen erõs fény miatt.

 

Egy hónapos:

Bőre feszesebb, ráncai elsimultak, már kis zsírpárnái is vannak.  Magzatpózban fekszik, keze ökölbe szorul, popsiját égnek emeli. Hason rövid idore, kissé elesetten megemeli a fejét, s  automatikusan oldalra fordítja, hogy akadálytalanul lélegezhessen.
A szemétől kb. 30 cm-re tartott tárgyat / ha túl közel van, kancsalságot okozhat / pár másodpercig nézi, megpróbálja követni, néha elveszti szem elől.
Megkülönbözteti az ismerős és az idegen hangokat. Az ismerős hang irányába fordul.  Arcokkal ugyanez a helyzet. Ha közel az arc, követi a mozdulatait. Beszédmozgást utánoz: nyitja/zárja száját.  Papa/mama megnyugtatja, ha sír.
Kancsalít, mert még nem tudja egyszerre használni mind a két szemgolyóját, tekintetét egy pontra fixálni.
Érzékeny a hőmérséklet változásaira, vetkőztetéskor gyakran sír.
Feje nagyon billenékeny. ha felvesszük, rendszerint abbahagyja a sírást, mert tudja, hogy megnyugtatást, segítséget kap.
A reflexmosolyt felváltja a felismerő mosoly: a baba arcánál közvetlenül feltűnő felnőtt arc váltja ki. Maga a mosoly még személytelen, nem csak a szülőnek szól / 2 hónapos korig /. Csukott szemmel, a külvilág ingereitől elzárkózva szopik, mindenestül átadja magát a táplálkozás, tapintás és ízek nyújtotta boldogságának.
Napi alvásigénye 15 óra / ebből kb. 8,5 óra az éjjeli alvás /.
Elkezdhetjük a levegőztetést  / az első hetekben nem egészségét védjük elsősorban az egyenletes szobai "meleggel", hanem idegrendszerének biztosítjuk a legteljesebb védelmet és nyugalmat /. Ne rakjuk ki közvetlen napfényre / 6 hónapos korig /, téli levegőztetésnél a sálat ne a gyerek orra-szája elé kössük, mivel a hideg nedvesség, amely a kilélegzett, elhasznált levegő párájából az arcára csapódik kellemetlen és káros.
Képes előrehajtani magát rövid távolságon, ha arccal lefelé helyezik a vízre. Mozdulatai még pontosabbak, ha teljesen alámerítik. Szemét nyitva tartja. / Ez a búvárreflex: víz alatt automatikusan visszatartja lélegzetét /. Háton fekve ne próbálkozzunk, mert megrémül, vizet nyel és sír.
D vitamint, a csontfejlődés, a növekedés, a gyarapodás kulcsfontosságú vitaminját kapja naponta / 3 éves korig /, s véralvadást elősegítő K vitamint hetente / ha kizárólag anyatejjel tápláljuk /. Az adagolást beszéljük meg a gyerekorvossal!

 

 
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Az evéssel nincsen gond. Napi 7-szeri étkezések során, alkalmanként 100-150 g-ot szopizik a Kisasszony, és még a modern kor találmányának, az anyatej gyűjtő kagylónak köszönhetően napi 100-120 g-ot össze is gyűjtögetek, ami egyenlőre megy a fagyasztóba, és remélhetőleg később még jó hasznát vesszük.

Alvásigénye a tankönyvi 16 óránál jóval kevesebb, inkább 14, jó esetben 15 óra, de lassan kialakul a napirend, és most már nagyjából be lehet lőni, hogy a nap melyik időszakait alussza át a Mono, így ahhoz lehet időzíteni az egyéb programokat, elfoglaltságokat.
Nagyon jópofa, hogy az alig 50 cm-es gyermekünk a 70x120 cm-es kiságyban mindig keresztbe fordul, vagy felmászik a falra, és arra ébred, hogy nem tud tovább menni. Ilyenkor némi nyöszörgés, és Anya jön, és ismét a kiságy közepére helyezi a Kisasszonyt, hogy újra útjára tudjon indulni.

A fürdés a nap fénypontja. Mivel az esetek nagy részében kettesben fürdünk, ezért nagy előkészületet és időzítést igényel részemről, hogy minden kéznél legyen, és a víz a megfelelő időpontban a megfelelő hőfokú legyen, de most már rutinosak vagyunk. Egyenlőre a fürdés az egyetlen, aminél voltam olyan kreatív, és már saját kis énekünk és mondókánk van. A többi tevékenységnél improvizálok, de idővel oda is megtaláljuk a megfelelő dalocskát vagy mondókát.

Ügyeskedés - fejlődés:
Most már egész foghatós babává vált, megjelentek a kis hurkák a lábán és a kezén (bár amennyit eszik, nem is csodálom)
A szakirodalom szerint csak pár másodpercig tudja tartani a fejét, de szerintem ez jó pár másodperc, mert nagyon érdekesnek találja a világot, amit a lehető leghamarabb meg akar ismerni.
Egyre többször mosolyog (amit Apa már nagyon várt), vagy utánozza az arckifejezésemet (a kedvencem, mikor csücsörít).
Most már észrevehetően érdekli az ágya fölé szerelt zenélő-forgó, és az Öcséméktől kapott zenélő játék, amin egy forgó-villogó-zenélő napocska mindent visz, és jó időre leköti a figyelmét.
Természetesen a fények amúgy is nagyon érdekesek, és a TV-t is hatalmas szemekkel lesi.
Szinte hihetetlen, hogy a kis szájával milyen ügyesen be tudja szippantani a közelében lévő cumit, és ha még sincs szájközelben, akkor a kezecskéjével addig hadonászik, amíg sikerül a szájához tessékelni azt.

Orvososdi:
Mióta hazajöttünk a kórházból, a gyerekorvos kétszer, a védőnő minden héten meglátogatott bennünket, és mindketten megállapították, hogy nagyon szépen fejlődik a Mono.

Kirándulós:
Egyenlőre a városon belül maradtunk. Szerencsére a közlekedés szempontjából nagyon jó helyen lakunk, így jó időben felszállunk a szemben lévő buszmegállóban a buszra, bemegyünk a belvárosba, elintézzük a dolgainkat, majd hazasétálunk. Sajnos a buszok nagy része nem bababarát, és az emberek nem olyan segítőkészek, úgyhogy ezt egyedül nem tudom megoldani. Most már az autókázást is kipróbáltuk, és bár a bébihordozó nem tartozik a kedvencek közé, mert nem ad túl nagy mozgásteret beöltöztetve, beszorítva, azért az alvás itt is remekül megy.

Divatolós (elvégre nőből vagyunk, még ha egyenlőre mini méretben is):
Ruhácskából nincs hiány, bár az igen apró méretekből nem nagyon vásároltam be, azért volt a szekrénybe néhány 50-es ruhácska, mint utóbb kiderült nem is baj, hiszen Mononk nem született óriás babának. Eleinte ez a méret tökéletesen meg is felelt, mert a következő 56-os ruhácskák még elég nagynak bizonyultak. Persze ezekben a babaruhákban is elég nagy a különbség attól függően, hogy éppen hol veszi az ember. Tehát a 4 hét végére már van egy-két pirinyó 50-es ruhácska, amit alig néhány használat után máris nélkülöznünk kell, és van pár a nagyobb méretből, ami már nem csak lóg a Monon.


Az anyaságról:
Jelenlegi állapotomban úgy érzem magam, mint egy zombi, aki egész nap félálomban közlekedik. A babavárásra sokan azt mondják, hogy ez a nőiesség kiteljesedése, és valóban úgy is éreztem magam, majd kicsattantam az energiától, és ez látszott is rajtam. Aztán a terhesség utolsó két hete már valóban terhes volt. Voltak időszakok, amikor a Mono már edzett a rám váró feladatokra, és éjszakánként nem hagyott aludni, de azért nem mindegy, hogy az ember lánya csak az ágyban fekve számolgatja a báránykákat, vagy egy éjszaka megszámlálhatatlanul sokszor kel fel a sírdogáló gyermekéhez.

Egy volt általános iskolai osztálytársam azt mondta, hogy neki két hónapba telt, mire egyáltalán felfogta, hogy anya lett. Nálam azt hiszem, ezzel nincs probléma, inkább Édesanyám példáját követem, aki annak idején annyira csodálta gyermekét (vagyis engem), hogy elfelejtett ebédet készíteni a férjének. Hát nekem figyelmeztetnem kell magam, hogy amellett, hogy most már anya vagyok, azért még feleség, háziasszony és nő is.
Egy hónap után végre eljutottam odáig, hogy nem 2 perc alatt zuhanyzom, nehogy az alatt történjen valami, eltűnt a kb. 2 cm-es lenövés a fejemről, és már nem úgy nézek ki, mint egy ősember asszonya, mert házilag volt időm egy kis kozmetikai kínzásra is.

A Mono születése után nagyon örültem, hogy végre újra nem csak tükörből látom bizonyos testrészeimet, és egyáltalán nem hiányzott a nagy pocakom. Mostanában viszont egyre többször veszem észre magamon, hogy az ágyban fekve a hasamat simogatom, és nagyon furcsának találom, hogy egy síkban van a bordáimmal és a csípőcsontommal, és nem rugdossa senki az oldalam.

Az apaságról:
Mininek elvei voltak, már a szüléssel kapcsolatosan is. Ahogy ő mondta, vannak dolgok, amiket nem kell látnia, és a szülés egy tipikusan ilyen dolog. Aztán az elveket egy pillanat alatt feladta.
A babával kapcsolatosan is voltak hasonló elképzelései, például a pelenkázás, és mondanom sem kell, hogy ennek az elvnek a betartásából sem lett semmi.
Mini ugyan úgy kiveszi a részét a babával kapcsolatos dolgokból, ahogy én.
Az éjszakai etetéshez ágyba hozza a Monot, majd ismét lefekteti, és ugyanúgy felkel hozzá, ha éjszaka felsír. Annak idején jót nevettünk az öcsém történetén, aki vissza akarta vinni a kiságyba a nem ott lévő gyereket. Úgy látszik, ez minden kisbabás szülőnél megtörtént, mert Mini be akarta hozni megszoptatni a babát, akit előtt kb. 5 perccel hozott be a hálószobába, hogy megetessem.

Kezdő szülő bénázásai

Gondolom (remélem) minden szülőnek vannak olyan dolgai a gyermeke nevelése során, amitől először kétségbe esik, aztán ahogy mondani szokták, az idő mindent megszépít, és aztán csak jót nevet a dolgon. Nos, az első ilyennel nekünk sem kellett sokat várni, egész pontosan 3 hetet.

Mint rendes kezdő szülő minden este fürdős után mérlegelés van (ha el nem felejtem etetés előtt és után is), hogy mennyit gyarapodott kicsiny Mononk a nap folyamán, és természetesen precíz könyvelés folyik mindenről, ami a babánk életében történik, így a súlygyarapodásról is pontos kimutatást vezetünk.
Két napja azonban valami hiba csúszott a számításokba, mert a szépen felfelé ívelő görbe elkezdett lefele konyulni, és a tegnap esti mérlegelésnél a Mono egy nap alatt 30 dkg-ot veszített a súlyából.
Tanácstalanul néztünk egymásra Minivel, hiszen a babánk a tankönyvi adag kétszeresét fogyasztja el egy étkezés alatt, a hurkácskák szépen gyarapodnak, és vidám kisbaba. Akkor meg hol lehet a hiba? Hova tűnhettek a grammok a gyermekünkről? Csak nincs valami baja a csöppségünknek?

Természetesen ilyenkor minden megfordul egy tapasztalatlan szülő fejében, de még talán egy gyakorlottéban is.
Aztán egyszer csak betévedtem a gyerekszobába, és akkor látom, hogy a fürdető krém tégelyét szép ügyesen sikerült a mérleg alá helyeznünk, így nem csoda, hogy az nem mutatott valós értékeket.
Azt hiszem mondanom sem kell, hogy nagy kő esett le a szívünkről, és jót nevettünk, hogy ennyire amatőrök vagyunk.
És a ma reggeli mérlegelésnél (mert természetesen ezek után ellenőriznünk kellett a Mono súlyát) már teljes nyugalommal állapíthattuk meg, hogy egy éjszaka alatt "visszanyertük" az elvesztett grammokat, és a gyarapodás továbbra sem állt meg és a súlygyarapodást jelző diagramunk továbbra is töretlenül ível felfelé.