Anya rémálmodik

Míg terhes voltam, talán egyszer álmodtam rosszat születendő csemetémmel kapcsolatban, de szerencsére már nem is emlékszem rá. És egy másik, nagyon szép álmomban megmutatta nekem magát, hogy hogyan is fog kinézni. Hatalmas szemek, kis pisze orr,csodaszép formás szájacska és egy állacska, amit Mini belőlem mindig hiányol.

Ma éjjel sajnos megint egy rossz álmom volt, és mivel Édesanyám mindig azt mondta, míg kicsi voltam, ha kibeszélem magamból, nem ismétlődik meg, hát én nem szeretném újra álmodni, ezért megírom.

Éjjel fél 3-kor Mono menetrendszerűen ébredt, majd evett, és visszatettem az ágyikójába. Elég nehezen aludt vissza, majdnem egy órát küzdött. Én mindezt türelmesen kivártam a hálószobában az ágyban ülve, és könyvet olvasva, mert annál nincs rosszabb, mint mikor az ember azt hiszi, hogy a kis csöppség már rég alszik, elhelyezkedik a jó meleg takaró alatt, mire meghallja a nyöszörgést, aztán a sírást, és fel kell kelni megvigasztalni a picit.

Végül aztán fél 5-kor Mono megadta magát a fáradságának, és álomba szenderült, így én is letehettem a könyvet, és aludhattam tovább. Alig 40 perc múlva arra ébredtem, hogy nagyon fázom.
Álmomban is épp aludtam, és egy árny elrabolta a Monot a kiságyból, és ahogy a szemem kinyitottam, még láttam is elsuhanni az ajtó előtt. Kipattantam az ágyból, rohantam a gyerekszobába, de az út (az a majdnem 3 méter) végig el volt torlaszolva ruhaszárítókkal, amin a pici ruhácskák száradtak. A kiságy üres volt, és a zenélő-forgó is másik dallamot játszott, mint amit tud.

Ez volt az a pont, amikor ténylegesen felébredtem. Abban a pillanatban a bébiőrre néztem, ami rendeltetésszerűen működött. És aztán meghallottam a Mono nyöszörgését is a gyerekszoba felől. Egy darabig feküdtem, gondolván ilyen a valóságban úgy sincs, ne legyek már ennyi paranoiás, hogy felkeljek, és tényleg megnézzem, hogy nem vitték-e el. De aztán csak felkeltem, és csak megnéztem, és persze kis csöppségem békésen aludt a kiságyában. Ekkor én is visszafeküdtem, de csak forgolódtam, nem tudtam elaludni. Aztán egy óra küzdés után fogtam magam, és az agyam minden ellenkezése ellenére kivettem az alvó gyermekemet a kiságyból, és magam mellé vittem a nagy ágyba. Gondosan átöleltem, és még jó darabig néztem, hogy biztosan el ne vigye tőlem senki.
Végül aztán én is elaludtam, és reggel arra ébredtem, hogy egy mosolygós szempár néz farkasszemet velem, aki már nagyon várja a reggelit.