Majdnem 6 hónap elteltével azt hiszem itt az ideje egy bejegyzésnek ebben a fontos, és egyáltalán nem elhanyagolható témában.
Úgy gondolom, hogy a babavárás alatt mindenkinek vannak elképzelései, hogyan is szeretné táplálni leendő gyermekét. Aztán ha a szoptatás mellett dönt, vagy közbe szól a természet, vagy nem.
Az ember lánya végighallgatja a szülésfelkészítő tanfolyamon hallottakat, utána olvas, aztán a szülést követő pillanatban már arra eszmél, hogy az alig pár perces babáját a mellére teszik, és ő ösztönösen tudja, mit kell tennie, és az anya szervezete erre válaszolva táplálni kezdi kicsinyét.
Aztán az első hét nem megy egyszerűen, hiszen a baba éhes, viszont az anya szervezete még nem áll teljesen készen a tejtermelésre a megfelelő mennyiségben, legalábbis az én esetemben így történt. És azt hiszem az volt az a pillanat, amikor a szülés, és a kis jövevény érkezésének feszültsége kitört belőlem, hiszen együtt sírtam azzal a törékeny kis lénnyel a karomon, akinek nem tudtam enni adni. Szerencsére a tápszer átsegített ezen a nehéz időszakon, és 1-2 alkalmat leszámítva nem is volt rá szükség.
Aztán a természet tette a dolgát, és Mono szépen szopizott, és hogy nemhogy elég, de még sok is volt a tejem, annak ellenére, hogy Pici Babám a sokszorosát ette a tankönyvi normának. Azóta is napi 5-6 néha 7 alkalommal eszik, így azt hiszem, tapasztalat van bőven:
- Az ember lánya a szülést követően örül, hogy eltűnt a nagy pocak, és végre nincs akadálya a hason alvásnak, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy egy nagy lufi helyett most két kisebbet kaptam, és ez férfi szemmel nagyon is vonzó lehet, viszont én inkább úgy éreztem magam, mint aki frissen plasztikáztatott, és nagyon elnézte a méretet.
- Az újszülött tényleg 3 óránként eszik, szinte percre pontosan. És hogy honnan jön rá az ember, hogy már teljesítőképességének határait súrolja? Mikor már azt sem tudja álmából felriadva, hogy épp vissza kell vinni a babát a kiságyba, vagy ki kell venni, hogy újra ehessen.
- A szoptatás az első időben igen is fájdalmas. Teljesen mindegy, hogy az ember jó technikával teszi mellre a babát, vagy sem, amíg a szervezet nem szokik hozzá ehhez a fajta ingerhez, csillagokat láttam. Főleg miután a Mono egyszer sikeresen belemarkolt a mellembe, és biztos ami biztos még csavart is rajta egyet.
- A szoptatós párna csak a nevében szoptatós. Legnagyobb hasznát a terhesség alatt a pocak alvás közbeni kitámasztására alkalmaztam, amit Mini kevésbé tolerált, hiszen úgy érezte, mintha egy 3. személy tolakodott volna a hitvesi ágyba, aki elég nagy, és még zajos is. Viszont remekül tudtam vele aludni. Mikor aztán eljött a szoptatás ideje, egy-két használat után a sarokba kerül, mert a babát sokkal könnyebb volt magam mellé fektetve, vagy egyszerűen a karomban tartva szoptatni.
- Arra is hamar rá kellett jönnöm, hogy rendesen szoptatni csak nagyon éhes, vagy alvó csecsemőt lehet. Ez főleg a 3. hónap után volt igaz, amikor már felfedezte a kezeit és a lábait, így aztán amint már nem volt teljesen üres a pocak, minden érdekesebb volt. Azóta már bevezettük a hason, négykézláb, térden állásban, és ülés közbeni szopást, és kíváncsian várom, hogy az állás közbeni, vagy totyogás közben történő étkezést is kifejleszti-e a Mono.
- Ahogy Sógornőm is mondani szokta, egy baba vagy "teli" van, vagy "üres", köztes állapot nincs. Ez a szoptatásnál főleg igaz, hiszen amíg nem lakott jól, vagy el nem alszik, nem ereszt el. Az "üres"-ben lévő babát könnyű felismerni, hiszen sír. Ez leginkább Mononál a hajnali ébredés során megfigyelhető állapot, hiszen ha nem vagyok elég gyors, akkor már a kiságyban térdelve keservesen panaszkodik, hogy "Anya, adjál már enni". Ilyenkor úgy érzem magam, mint a Tom & Jerry filmekben lévő csirkék, akiket a macska csak sült csirkecomboknak látott. Nem tudom, hogy a Mono mit láthat ilyenkor, egy mászkáló tejesüveget?
- A szoptatás alatt ajánlott és nem ajánlott ételek listája azért van, hogy a kismama még inkább rettegjen, hogy újszülött babájánál mindent jól csinál-e vagy sem. Bár lehet, hogy vannak babák, akik érzékenyebbek, Mononál teljesen mindegy volt, hogy mit eszek, semmi baja nem volt tőle. Egyetlen egy alkalommal figyeltem meg, hogy a brokkolitól nagyon szép zöldet kakilt. Azért nem mondom, hogy nem jár némi lemondással, és odafigyeléssel, ha az ember a szoptatást választja babája táplálására, mert bár nem vagyok egy nagy alkoholista, már nagyon szívesen meginnék egy pohár pezsgőt, vagy egy kevés tojáslikőrt, esetleg egy koktélt.
- A csecsemő táplálásának nincsen gyorsabb és egyszerűbb módja, hiszen mindig kéznél van, a megfelelő hőmérsékletű, a megfelelő tápanyagokat tartalmazza, és nem kell sterilizálgatni, mosogatni semmit. A természet csodájának köszönhetően tökéletesen érvényesül a kereslet-kínálat elve, és bár az anya életében semmi sem változik, egyik napról a másikra lényegesen több vagy kevesebb tej termelődik a baba igényeit figyelemben tartva.
- Ha Mono vigasztalhatatlanul sír, a legegyszerűbb módja a
megnyugtatásának a szoptatás. Ez olyan biztonságot ad, és megnyugtató a
számára, hogy bármi baj van, pillanatok alatt megfeledkezik róla.
- A szoptatás olyan kapcsolatot alakít ki anya és a babája között, amit semmi mással nem lehet elérni. Imádom nézni még mindig szoptatás közben. Ahogy keresi a szájával a mellemet, ahogy szopizás közben kis kezével simogat, ahogy néha felpillant, hogy még megvagyok-e, ahogy jóllakottan rám vigyorog, vagy ahogy elalszik, és a kis szája szélén még ott van az utolsó csepp anyatej.
És bár már javában ismerkedünk a kanállal és a szilárdabb ételekkel, még jópár hónapig szeretném átélni ezeket a csodás és bensőséges pillanatokat Monoval, ami csak a mienk, mert bárki más csak zavaró és felesleges tényező ebben a kapcsolatban.
Történések: 2012. április 15.
Mini hazajött a hétvégére, így rögtönzött meglepetés mini-szülinapi bulit "szerveztem" neki. Édesanyám a barátnőjével tortát sütött, és nekem már csak úgy kellett alakítani a dolgokat, hogy a torta pont ebéd utánra érkezzen meg. Ezért rábeszéltem Minit, hogy az ebédet egy kicsit halasszuk későbbre, majd a Monot is megetettem, magamhoz vettem a kocsikulcsot, és egy apró kifogással (hogy felhozok valamit a kocsiból) meglógtam otthonról, és a buszpályaudvaron felvettem Édesanyámat, és természetesen a tortát. A kedvenc cukrászdánkban beszereztem néhány marcipán díszt, egy "Boldog születésnapot!" feliratot, és természetesen gyertyát, és már mentünk is haza, alig negyed óra távollét után.
Azért finoman megérdeklődtem Minitől, hogy nem aggódott-e, hogy kicsit sokáig vagyok távol, miután arra értünk haza, hogy Mini tanácstalanul áll a kiságy felett és próbálja meggyőzni a Monot, hogy aludni akar, elég kevés sikerrel.
A mini-buli nagyon jól sikerült, Mini meglepődött, a torta nagyon finom volt. Mono pedig úgy elfáradt a kicsit felborított napban, hogy fürdés előtt a játszószőnyegen aludt el.
Ennek aztán az lett a következménye, hogy az esti elalvás kicsit nehezen ment, de Apa álomba simogatta, és nyugodtan aludt a hajnali etetésig.
2012. április 19.
Mini 29. születésnapja. Mivel ezen a napon nem volt itthon, ezért egy meglepetéssel készültünk neki, aminek az ötlete Sógornőmtől származik.
Meg kell vallani, babát fotózni egy sima fényképezőgéppel nem egyszerű mutatvány, főleg, ha még valamilyen speciális dolgot szeretnénk elérni, jelen esetünkben a papíron lévő feliratot láthatóan tartva képet csinálni. Persze örülnénk, ha Csemeténk eközben még bájosan is mosolyogna.
Még egy fontos dolog történt ezen a napon. Mono először kóstolt almát, és a jelek szerint ízlett is neki.
2012. április 24-25.
Hosszú és tartalmas két nap volt. Megjártuk Budapestet és Szegedet.
2012. április 26.
Újabb kis barátnőt szereztünk Judit barátnőm kislányának személyében. Elvileg a két picinek körülbelül egy időben kellett volna megszületnie, de Panna végül úgy gondolta, neki elég volt a pocaklétről, Mono meg nagyon is élvezte odabenn, így végül majdnem másfél hónap lett a két baba között.Mindenesetre a két pici nagyon jól megértette egymást babanyelven, és érdeklődve szemlélték egymást.
2012. április 27. - május 1.
Mini itthon töltötte a hosszú hétvégét, így mozgalmas napjaink voltak, hatalmas sétákkal, rokon és barátlátogatással. Mononknak pedig ismét teljesen felborult a napirendje, ami kevés alvással, és nagyon nehéz esti elalvással járt.
Április 30-án egy kollégám és a felesége volt nálunk babalátogatóban, és mivel hamarosan náluk is bővül a család, ezért babaszoba és babafelszerelés nézőben is. Mivel mindketten gyakorló keresztszülők, ezért Mono egy nagyon aranyos, zenélő, világító, készségfejlesztő játékot kapott, ami jelenleg nagy sikert is arat nála.
2012. május 2.
Megejtettük a szokásos havi látogatásunkat a doktor néninél, hogy Mono megkaphassa a kötelező oltásokat. És megnyugodtam, hogy egész jól megy nekem ez az anyaság dolog, mivel meg lettünk dicsérve, hogy nagyon szépen fejlődik a Kisasszony.
2012. május 5.
Már napok óta próbálkozott Mono valami kúszás félével, de azt hiszem ezt a napot jelölhetjük ki hivatalosan az egy helyben maradás végének.
2012. május 6.
Az első Anyák napjám, amiről egy külön bejegyzésben már megemlékeztem.
2012. május 11.
Mono 5 hónapos.
Hihetetlenül hamar elment ez az idő, és el sem lehet mondani, hogy ez idő alatt mennyit fejlődött a Kisasszony.
Erre a napra is tartogattunk egy emlékezetes pillanatot, hiszen egy séta alkalmával kipróbáltuk a babakocsi sportrészét is.
Mono nagyon élvezte, hiszen sokkal jobban tudott nézelődni, mint a magas falú mózesból, majd a szinte teljesen vízszintesig lehajtható fokozatban kényelmesen aludt.
Bár én még szeretném egy ideig a babakocsi mózeskosarát használni, azt hiszem, rövid időn belül dobozban fogja végezni, várva, hogy a kistestvéré legyen.
Hanyattfekvésben megpróbálja emelni a fejét, hogy jobban lássa a körülötte lévő dolgokat, két kézzel fog és meg is tartja a tárgyakat. Szopogatja lábujjait, hason, kezére támaszkodva, billegés nélkül minden irányba elfordítja a fejét.Gyakoribbak a célirányos mozdulatok, javul a helyzetváltozáskor bekövetkező egyensúlyozás. Ha valami leesik tekintetével követi, egyre céltudatosabban követi a zajok forrását.
Sokat gőgicsél /
válaszoljunk gügyögésére és érdeklődő arckifejezéssel, felhúzott
szemöldökkel, várakozásteljes mimikával jelezzük, hogy választ várunk /,
környezetével szemben nyitott, barátságos. Másképpen reagál, ha mosolygunk rá és másképpen, ha hangunkban rosszallást érez.
Némelyik baba előre támaszkodva vagy a lábába kapaszkodva rövid ideig ülve marad.
Megkezdhetjük az elválasztást, ha úgy látjuk, csemeténk a szoptatás után még éhes, esetleg éjjel is többször felébred.
Az anyatejes táplálásra azonban 1 éves koráig még szüksége van
babánknak. A vitamin és ásványi anyag tartalmán túl megtalálható az
anyatejben: endorfin - az öröm hormonja, természetes fájdalomcsillapító
hatású, oxitocin - a . szerelemhormon. elősegíti az érzelmek fejlődését,
omega 3 - többszörösen telítetlen zsírsav, amely az agy felépítéséhez
szükséges. Gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatással is
rendelkezik. Ha a pici náthás, cseppentsünk anyetejet az orrába, ha
váladékos a szeme, arra is jó gyógyír. A kialakuló állcsontok és a
fogazat szempontjából is fontos, hiszen a szopás összehangolt izommunka,
mely alapja a későbbi rágásnak.
Megkapja a negyedik kötelező védőoltást / Di-Per-Te + Sabin csepp / .
Már csaknem minden időjárás mellett kivihetjük a szabadba.
Játékai:
puha gömböcskék, csörgők, szivacstéglák, színes rágókarikák, kis
labdák, melyeken lyukak vagy fogantyúk vannak, esetleg sípolnak, illetve
harangoznak.
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Az alvásban úgy tűnik beállt a rendszer. Szinte percre pontosan ugyanakkor fekszik és kel, és napi 12-14 órát alszik, ami tankönyv szerint kicsit kevés, de mit tegyünk, ha Mononk semmiről nem akar lemaradni.
A csodás idillt csak néha zavarja meg néhány tényező, mint egy vendégség, egy oltás, egy fogacska, vagy egy utazás. De ilyenkor legalább elaltathatom, és hozzám bújva alszik el, miközben én simogatom, és beszívom a finom babaillatát.
Az evés terén hatalmas változások történtek Mononk életében, és persze a miénkben is. A Kisasszony majdnem egy héten keresztül nem hízott egy grammot sem. Amit persze észre sem vettem volna, ha nem méregetném minden este, hiszen a közérzetével semmi baj nincsen. Mivel az evés továbbra is inkább egy mini kabaréhoz hasonlít, kezdtem aggódni, hogy talán nem tud 6 hónapos koráig csak anyatejet enni, mert nem lesz elég, így kezdtem utána olvasni a hozzátáplálásnak.
Először az almapürével kísérletezünk, ami úgy tűnik ízlik is a Mononak, így a tízórai szopizás után egy 1/4-ed almát lereszelek, és mint a nagyok, megesszük. Mono annyit, amennyi éppen jól esik neki, én meg a maradék pürét és a 3/4-ed almát, így mindenkinek jut a vitaminból.
Miután az almát nagyon jól fogadta ő is, és a kis szervezete is, így megpróbálkoztunk a sárgarépa lével. Bár először kicsit furcsállotta, és folyamatosan rágni akart, de ahogy mondani szokták "nyeli, mint kacsa a nokedlit". Remélem ez a kíváncsiság az új ízek iránt, és az étvágya továbbra is ilyen lesz. A hónap végére odáig jutottunk, hogy egy kisebb alma 3/4-éd lereszelem neki, és a lefagyasztott sárgarépaléből 2 jégkockányit hozzákeverek. Ez kb. 70-80 g, amit a napi 7-szeri szopizás mellett jóízűen elfogyaszt.
Fürdetés terén újra megpróbálkoztunk a nagy káddal, ami új megvilágításba helyezte Mononk számára az esti lubickolást, mivel így már a nagy hely miatt tényleg lehetett lubickolni. A játékok is sokkal izgalmasabbak a nagy kádban, amiket előszeretettel "kerget", miközben keze-lába meg sem áll, így az egész fürdőszoba vízben úszik a fürdetés végével.
Mivel sikerült beszereznünk egy kis náthát, ezért egy kis időre visszatértünk a kis kádhoz, hogy a fülét ne érje annyi víz, nehogy megfájduljon neki. Aztán lehet, hogy ez csak túlzott anyai aggódás, de jobb félni, mint megijedni.
Ügyeskedés - fejlődés:
Körülbelül a hónap közepéig úgy tűnt, hogy ide semmi újdonsággal nem szolgálhatok, hiszen Mono nagyon szépen pörög-forog, és ezzel a módszerrel szinte mindent elér, amit akar. A hónap vége fele nekiindult, és egy különös technikával kúszni kezdett, aztán pár nap alatt tökéletesített a módszeren és mostanra már kapkodom a fejem, hogy ha nekiindul, milyen gyorsan eléri a célját a Pici Lányom. Ekkor elégedetten rámnéz, és vigyorog, én pedig nagyon büszke vagyok, hogy ilyen gyorsan halad előre a fejlődésben.
A kúszáson kívül egyre többször kísérletezik a négykézlábra állással is, és percekig képes azt a tipikus hintázó mozgást csinálni, amiből aztán kialakul a mászás.
Az evés is nagy ugrásnak számít a fejlődésben, hiszen a szopás után a kanállal való táplálékszerzés teljesen más megvilágításba helyezte számára az evést. Nagyon élvezi, mert szinte követelőzve nyitja a kis száját, és jóízűen nyammogja el a falatokat.
A beszéd terén is sok újdonságot fedezett fel. A sok új hangot egyre többet próbálgatja, és szinte mindenkihez és mindenhez folyamatosan beszél. A beszédhangra beszéddel, az énekre énekszerű hangokkal válaszol.
Orvososdi:
Miután Mononkról kiderült, hogy baj van a szívecskéjével, az Öcsém segítségével Szegedre indultunk, hogy Dr. Katona Márta gyermekgyógyász professzor vizsgálja meg.
A doktornő gyors és alapos vizsgálat után megnyugtatott bennünket, hogy a Babónknak 99% esélye van arra, hogy teljesen meggyógyuljon, hiszen a szívén pont ott van a lyuk, hogy ahogy a szívizmok nőnek és erősödnek, nem hagynak helyet a lyuknak.
Mononk úgy viselkedett, mint egy kis angyal, egy hang nélkül, mosolyogva viselte a vizsgálatokat.
Szeptemberben megyünk kontrollra Győrben a gyermek-kardiológiára, remélem akkor már semmit nem találnak.
Mivel a doktornő azt mondta, hogy míg a Mono szopizik, az még jobban elősegíti a szíve gyógyulását, ezért most még inkább cél a minél tovább való szoptatás, és annyit javasolt, hogy a következő babánál már a terhesség alatt menjünk el magzati szívultrahang vizsgálatra a biztonság kedvéért.
Aztán május elején átestünk az első kisebb betegségen, hiszen egy megfázás miatt náthásak lettünk. Tudom, hogy a gyermekes anyukák előszeretettel szeretnek többes számban beszélni, mert pl. elkezdtünk kúszni, 5 hónaposak lettünk, stb, mi most tényleg megfáztunk. Anya is, baba is. És hát a nátha Édesanyám örökigaz mondásával élve gyógyszerrel 7 napig, gyógyszer nélkül hétig tart, és hát ez az a betegség, amit még egy felnőtt is nehezen visel, egy baba meg, aki még a száján csak most tanult meg levegőt venni még inkább.
Mi azért megküzdöttünk vele. Előkerült az orrszívó porszívó, amit Mono szerencsére nagyon jól fogadott, és csak nevetett rajta, én pedig örültem, hogy legalább egy kicsit tudok neki segíteni.
De azért meg kell hagyni, hogy ez az orrszívás dolog nem egy emberes mutatvány. Hiszen adott egy örökmozgó gyerek, akinek egyik kezemmel 4 végtagját kéne lefogni, és a kis fejét is egy helyben tartani, míg a másik kezemmel a pirinyó orrlyukába kellene beletalálnom a szippantókával. De megküzdöttünk vele, és szerencsére nem is tartott 1 hétig.
Kirándulós:
A szegedi orvosi vizsgálat természetesen utazással is járt, méghozzá nem is kevéssel, hiszen szinte át kellett utaznunk az országot. Nem is mertünk egy nap alatt nekivágni az útnak, így április 24-én Anyósoméknál aludtunk, majd másnap reggel az Öcsémmel indultunk tovább Szegedre.
Kedden délelőtt etetés után indultunk, majd az Elefániban tett kisebb kitérő után, ahol etetőszéket néztünk a Mononak (már a hozzátáplálásra gondolva), Öcsémékhez mentünk, hogy a Sógornőmmel, és Gergővel töltsük a délutánt.
Érdekes helyzet áll most fenn, hiszen Gergő pont kétszer annyi idős, mint a Mono. Mivel januárban találkoztak utoljára hosszabb ideig, nagyon kíváncsiak voltunk, hogyan viszonyulnak egymáshoz a babák, hiszen ennyi idő alatt mindketten nagyon sokat fejlődtek.
Egy közös alvós séta után volt egy kis közös játék is, ahol még mindig Gergőé volt az irányító szerep, és a Mono iránti túlzott érdeklődésben néha meg kellett akadályozni, de már nem kell sokáig várni, hogy a Kisasszony is érvényre tudja juttatni az akaratát.
Az éjszakát a Mono nagyszüleinél töltöttük, sajnos nagyon kevés alvással, így kicsit rettegtem a másnap ránk váró hosszú úttól és az orvosi vizsgálattól.
Mint kiderült feleslegesen, mert az utat szinte végig aludta, a vizsgálatokon hamar túlestünk, és ha már Szegeden jártunk, nem hagyhattuk ki a híres szegedi halászlé megkóstolását sem egy nagyon hangulatos étteremben, ahonnan szívünk szerint Édesanyámmal egy csomó kincsnek számító népművészeti tárgyat hazahoztunk volna.
Mono az ebédet is szépen végigaludta, aztán a hazafele utat is, így gond nélkül és szinte semmi sírással megjártuk a hosszú utat.
Divatolós:
Mivel beköszöntött a nyár, és ezzel a kánikula is ezért előkerültek azok a kisruhák, amíg eddig csak várták sorukat a szekrényben.
Szeretem a meleget, és örültem, hogy végre nem kell Monora sem annyi réteg ruhát adni, mert az öltözködés is kész kabarénak számít mostanában, hiszen annyi érdekesség van a pelenkázó körül hogy egy pillanatra sem tud nyugton maradni.
Mindenesetre a kisruhákban Mono egyszerűen imádnivaló.
Az anyaságról:
Mikor is lenne a legaktuálisabb ez a téma, mikor ebben a hónapban volt az Anyák napja.Sok-sok érzés fért bele ebbe a hónapba, hiszen a gyermekem mosolyánál nincsen csodálatosabb, és bár még csak a kezébe adtuk a virágot, és fogalma sem volt, hogy minek is örülünk, én azért nagyon meghatódtam, és már előre látom, hogy mikor az óvodában és az iskolában ünnepség lesz, én százas papírzsepivel fogok készülni, mert biztos végig fogom bőgni.
Aztán ott volt az a fránya nátha, mikor Pici Lányom alig kapott levegőt, és én az orrszíváson kívül mással nem tudtam rajta segíteni. Én pedig szinte egész éjszaka azt hallgattam, hogy Babócám vesz-e levegőt. És a szívem szakadt meg, mikor Mono már sírt a sok orrszívástól, azért bár beszélni még nem tud, azért egy hálás mosollyal már most kimutatta, hogy "Anya, köszönöm, hogy segítesz nekem", és ilyenkor Anya szeme ismét könnybe lábad...
Különleges nap, hiszen most először nem csak a sok szeretetért és gondoskodásért köszönetet mondó gyerekként éltem át ezt az ünnepet, hanem már édesanyaként.
Mondhatjuk úgy is, hogy Mono emlékezetessé tette a mai napot.
Hajnali 1-kor úgy gondolta, hogy ő minél hamarabb fel akar köszönteni Anyák napja alkalmából, így aztán 2 órán keresztül beszélgetett velem és vigyorgott rám, ellenállva minden próbálkozásomnak, amellyel próbáltam rábírni egy kis alvásra.
Reggel jött Édesanyám, így megtartottuk az Anyák napját, és a Mamák napját, majd indultunk a Nagymamámhoz, ahol a Dédik napja is sorra került.
Ebéd után, kihasználva a szép időt, Édesanyámmal sétáltunk egyet a városban, amit reményeink szerint Mono végigaludt volna, de mivel ő nem így gondolta, ezért csináltunk egy-két képet a Radó szigeten. (Megjegyzem babakocsival oda lejutni kész művészet, de ez is egy olyan dolog, ami addig fel sem tűnik az embernek, amíg nincs mit tologatnia)
A sétából visszafele betértünk az Árkádba, ahol nagyon kedvesen megemlékezve az Édesanyákról virágot kaptak. A Monot éppen Édesanyám tolta, így ő kapta a virágot, és mikor rákérdeztem, hogy "És én??", azt a választ kaptam, hogy ez csak az anyáknak jár. Némi reklamálás és magyarázkodás után aztán én is "kisírtam" magamnak egy virágot. Utólag azon tanakodtunk Édesanyámmal, hogy ha engem a hostess-lányka túl fiatalnak tartott egy gyerekhez, akkor vajon őt nem tartotta túl öregnek hozzá??
Hazaérve a sétából letettem Monot a játszószőnyegre (ami azóta, hogy elkezdett kúszni, ami mondhatjuk, hogy szintén Anyák napi ajándék volt), csak kiindulási helye a játéknak. Én egy pillanatra kiléptem a szobából, és mire visszaértem, már azt vettem észre, hogy a Pici lányom az épp a felfedező útjában megakadályozó virágot babrálja, és próbálja gyökerestül kiszakítani a helyéről. Egy percig sem gondolkodván ezek után gyorsan áttelepítettem a virágokat egy távolabbi, még biztonságos sarokba.
Az uzsonna után desszertként almapürét tálaltam fel Mononak sárgarépalével. Szépen előkészültünk, Kisasszony a pihenőszékbe bekötve, pelenka eléterítve, a tálkában lévő püré precizen lemérve, én leül a Monoval szemben, és szép lassan elkezdem kanalazni a gyümölcsöt. Ekkor Mono egy óvatlan pillanatban nagyot lendítve a karján kiütötte a tálkát a kezemből, beterítve saját magát, a széket, a földet és félig engem. Én pedig magamban elmormoltam egy finom káromkodást, mert ugye a gyerek előtt nem beszélünk csúnyán, gyakorlatiasan összekanalaztam a gyerekemről a még hasznosítható almát, és belekanalaztam a Monoba. Miután végeztünk, átöltöztettem a Kisasszonyt, magamat, végül használható állapotba hoztam a pihenőszéket.
Azt hiszem, az utólagosan mókásan sikeredett nap során Babócám megmutatta, hogy az angyalian ártatlan külső mögött ott lapul a kisördög, és ez mostantól része lesz a mindennapjainknak.
