Súly: 7070 g
Hossz: 66 cm
Fejkörfogat:
Történések:
2012. június 17.
Keresztelő
2012. június 20.
Mivel beköszöntött az igazi nyár, abból is a melegebb fajta, ezért a panelból kimenekültünk a szabadba, és Győrzámolyon töltöttük a napot. Itt Monoval egész nap az udvaron a fa árnyékában játszhattunk, és kipróbálhatta az új hintáját és medencéjét is. Mondanom sem kell, hogy mindkettő nagy sikert aratott.
Természetesen sok újdonsággal is járt a szabadban eltöltött nap. Ott volt például a fű, amire Mono gondosan ügyelt, hogy még csak véletlenül se érjen hozzá. Így aztán nem volt gond, hogy elkóboroljon a takaróról, mert egy pillanatra sem tette volna le a kis kezét, vagy a lábát. Aztán ott volt az a sok fa, árnyék, madárcsicsergés és Blanka néni tyúkjai. Szóval megfigyelni valóból és élményből nem volt hiány, ami kellőképpen ki is fárasztotta a Monot, így sem az evéssel, sem az esti alvással nem volt gond.
Az első nap, amikor megfeledkezve magáról néhány pillanatra kapaszkodás nélkül állt.
2012. június 23.
Majdnem 6 és fél hónap, amit 24 órában együtt töltünk a Monoval, és bár még alvás közben is mellette lennék, simogatnám, és nézném, azt hiszem elérkezett az idő, hogy egy kicsit kikapcsolódjon ő, és főleg én. Így aztán Édesanyám felcsapott babysitternek, és pár óra elejéig vigyázott az unokájára. A fő probléma az volt, hogy kedvenc táncegyüttesem, akiknek a műsorát tavaly még pocakosan néztem meg, este 7 órára tette a kezdést, ami a mi szempontunkból rosszabb nem is lehetett volna, így aztán némi aggódással indultam neki az estének. Édesanyámnak mindent előkészítettem, a fürdetéshez való kellékeket, a pizsamát, a tejpépet, és a lelkére kötöttem, hogy ha elalszik a Mono, küldjön egy SMS-t. Ezután nyomtam egy jóéjt puszit Babócám buksijára, és útnak indultam. Szerencsére az üzenet fél 9-kor már meg is érkezett, úgyhogy az est további részében nem járt azon az agyam, hogy vajon milyen nehezen alszik-e el, hogy vajon megette-e életében először a tejpépet az anyatej helyett, és úgy egyáltalán hogy viseli, hogy az Édesanyja, azaz én nem a 2 méteres körzetében van.
Monomnak nagyon jó időérzéke van, hiszen pont akkor ébredt meg, amikor hazaírtam, így Édesanyám karján vár az ajtóban, és azzal a bizonyos vigyorral nézett rám, ami csak nekem jár. Én pedig megkönnyebbülve, és egy kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy nem áll meg a világ nélkülem. Így aztán Mono megette a rendes vacsoráját is, és békésen el is aludt a karjaimban.
Mivel ilyen jól sikerült az este, meg is állapítottam, hogy egy kis kikapcsolódás nekem is jár, úgyhogy több alkalmat fogok keresni, hogy egy kicsit eljárhassak szórakozni.
2012. június 24.
Bár eredetileg nem így terveztük a napot, de mivel ma is 30 fok volt, úgy gondoltam, hogy a Mononak is, és nekem is jobb a friss levegőn, és hazavittük Győrzámolyra Édesanyámat, és Jar-Jar kutyust. Ha pedig kocsival megyünk, akkor egy nagyobb bevásárlás is belefér, hiszem az autó elbírja. És bár a bevásárló listán nem szerepelt, Édesanyám meglátott egy szép ciklámen színű hintát, ami csak arra várt, hogy a kosarunkba kerüljön.
Hazaérve (merthogy nekem az is a haza) már csak azt kellett kitalálnunk, hova is szereljük fel. Jó családi szokás szerint a hinta helyének keresésére fűrésszel indultunk neki, hogy a megfelelő fán méretre vághassuk a megfelelő ágat, hogy a Mono hintácskáját be tudjuk üzemelni, és Pici Lányom birtokba vehesse.
Mono annyira élvezte a hintázást, hogy az sem zavarta, hogy leér a lába a fűbe, sőt kimondottan tetszett neki, pedig előtte nagyon figyelt, hogy a leterített plédről még csak véletlenül se másszon le, és minél magasabbra löktük a hintát, Babócám annál hangosabban nevetett, és csak a pocija korgása juttatta eszébe, hogy a nagy játék közben azért enni is kellene.
A nap szépséghibája, hogy amatőr és kezdő anyukaként elfelejtettem pelenkát vinni magunkkal, így aztán egy nagyobb baleset után kénytelenek voltunk hazajönni.
2012. június 30. - július 2.
Mini nyaralás Kistarcsán.
2012. július 3.
Mivel Édesanyám nálunk aludt, így sok-sok idő után moziba mentünk Minivel. Mono már egész jól megszokta, hogy néha nem én fektetem, minden a szokásos módon működött. Mozi előtt megszoptattam, ami közben most bealudt, így hagytuk is aludni. Aztán felébredt, akkor vacsorázott, fürdőt, játszott, majd elaludt. Mikor hazaértünk, még egyszer megetettem, és aludt is tovább.
2012. július 4.
Egy napos nyaralás a Balatonon.
2012. július 5.
Miután első körben nem voltunk túl szerencsések Mono füllyukasztásával kapcsolatban, hiszen az egyik kis fülecskéjébe rossz helyre lőtték a lyukat, és így egy hónap után ki is vettük a fülbevalót, és vártuk, hogy benöljön a lyuk, és elmúljon a duzzanat, ma végre újra két kicsi fülbevalóval büszkélkedhet.
2012. július 6-8.
Győrkőc fesztivál
Mivel már győrkőcös szülőnek mondhatjuk magunkat, ezért nem is volt kérdés, hogy feltérképezzük a belvárosban kialakított hatalmas játszóteret. Bár még Mono nem igazán tudta élvezni a sok-sok érdekes játékot, de Minivel nagyon jól szórakoztunk a sok kicsi önfeledten játszó csöppségen, míg Mono nézelődött, vagy éppen aludt a séta alatt.
Bevallom, már alig várom, hogy Monoval is lehessen játszani, mert szerintem ahogy nekem is, sok szülőnek csak alibi a gyerek ezeken a rendezvényeken, hogy újra gyereknek érezhessék magukat, de a csöppségek nélkül furán nézne ki, ha kipróbálnák a játékokat.
2012. július 11.
A hónap befejezéseként a szokásos havi méreckedésre mentünk a doktor nénihez, ahol szokás szerint teljesen el voltak ájulva Monotól. Meg lettünk dicsérve, hogy nagyon szépen fejlődik, formás, és hihetetlenül mozgékony. A doktor néni nem is nagyon tudta megvizsgálni, csak állás közben volt hajlandó pár pillanatra nyugton maradni.
Általánosságok:
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
Az alvás továbbra is a mumust jelenti, így ha nem alszik be szopizás közben, akkor jön a kínlódás, és vagy elfárad, és valami természetellenes pózban kidől, vagy az idegeim nem bírják tovább, és akkor jön az altatás, az énekléssel, meséléssel, ringatással, és egyéb praktikákkal. Mostanában szigorú vagyok, hiszen a szakkönyvek azt mondják, hagyni kell sírni, hogy megtanuljon egyedül elaludni, és én hagyom is. Egy darabig. Aztán pedig megsajnálva szegényemet a sok sírás miatt elaltatom. Leginkább akkor szakad meg az anyai szívem, mikor álomba sírja magát, és még percekkel később is hüppög álmában.
Éjszakánként többször felébredt, gondolom mert szomjas volt, hiszen ebben a kánikulában bármit csináltam, akkor sem ment 31 fok alá a hőmérséklet a szobájában, de aztán pár korty után már aludt is tovább.
Az evésbe a kánikula kicsit bekavart, hiszen sokkal jobban kívánta a gyümölcsöt, az anyatejet, és a joghurtot, mint a főzeléket. Így aztán az új ételek kóstolása kicsit abbamaradt, de a megszokott ízekből egyre nagyobb mennyiségek fogynak.
A fürdetés a nagy melegben kész felüdülés volt Mono számára, ezért napjában többször is a fürdőszoba felé vettük az irányt, ahova leginkább már saját lábán-kezén közlekedik. Néha csak egy gyors zuhany, néha egy hosszabb pancsikolás Minivel, de ezektől függetlenül az esti rituálé nem változott.
Ügyeskedés - fejlődés:
Mono egyre stabilabban áll. Szinte egész nap mozog. Mászik, feláll, leguggol, feláll, leguggol, mászik, matat, mászik, feláll, áll, áll, leguggol, feláll, áll, áll.... Nem tudom, hogy van ennyi energiája, és irigylem, hogy még ilyen jók a rugói, hogy a térdeinek meg sem kottyan ennyi mozgás. Egy-egy pillanatra, ha elfeledkezik magáról, akkor már kapaszkodás nélkül is álldogál, aztán megdöbben, hogy ilyet is tud, és lecsüccsen.
Mono rájött, hogy van mutatóujja. Így mindent megpiszkál vele, és jól megfontolt, lassú mozdulattal nyúl a tárgyakhoz, amiket éppen kiszemelt magának, hogy a pici ujjával megérintse őket.
Legújabb szokása, ami nekem nagyon tetszik, hogy felhúzza a pici orrát, ha valami nem tetszik neki.
Mono felfedezte a függönyt. Odamászik az erkélyajtóhoz és hosszú perceken keresztül képes játszani a földig érő függönnyel. Simogatja, oda-vissza mászik alatta, és élvezi, ahogy a lenge anyag hozzáér, és azon keresztül kémleli a világot, miközben kacarászik és magyaráz.
Orvososdi:
Sajnos a szemhéj gyulladás újra előjött, de már nem vártam meg, hogy elterjedjen, ahogy észrevettem, mentünk is a doktor nénihez, hogy a jól bevált krémet felírja, és napokon belül szépen meg is gyógyult.
Kirándulós:
Mini június 29-én hazajött és egy hétig itthon is lesz, így aztán a szabadságot egy kistarcsai mini nyaralással kezdtük, hogy elmeneküljünk a panelból a 40 fok elől. A már megszokott időben, szombaton reggeli után indultunk, és első utunk az Elefániba vezetett, hogy Mono új babakocsit kapjon. Semmi bajom nem volt a régivel, azt leszámítva, hogy a gyártó remek marketing politikát folytatva a babakocsi sportrészét akkorára csinálta, mint egy tank, így aztán ha a kismama komfortosan akarja magát érezni, és a kocsiba a babakocsi mellé még egy bevásárlást is meg akar ejteni, vagy esetleg egy nyaralás alkalmával pár bőröndnek is be kell férnie a csomagtartóba, akkor kénytelen egy kisebb sport babakocsiba befektetni. De mivel mi márkahűek vagyunk, ezért most sem volt kérdés, hogy az Espiro Magic 4-et választottuk. Bár a hőn áhított zöld szín aztán megint csak álom marad, de Minivel praktikusági okokból végül egy szürke mellett döntöttünk, amit aztán a hétvége folyamán le is teszteltünk, mivel a "tankot" már nem is hoztuk magunkkal.
Mire Kistarcsára értünk, már közel volt a hőmérő a felrobbanáshoz, így aztán nem vesztegettük az időt, és kipróbáltuk a Nagypapa medencéjét, ráadtuk Monora a hosszú ideje depütálásra váró fürdőruhácskát, és belevetettük magunkat a hűsítő vízbe. Az első megdöbbenés után, hogy nem ér le a lába a vízben, hatalmas lubickolásba kezdett és azt hiszem ez órákig tudta volna folytatni, mi viszont egy kerti partira voltunk hivatalosak, úgyhogy hamar véget vetettünk a mókának, gondolván elsőre ennyi elég is volt.
A szülinapi kerti parti alatt szokásához híven angyalként viselkedett, és mindenkit elbűvölt, még az általam kritikus pontnak hitt alvással sem volt semmi probléma. A délutánt pedig ismételten lubickolással zártuk, így az esti alvással semmi gond nem volt, mert amellett, hogy vigyorgott és mászott egész nap, szerintem már alig várta, hogy ágyba kerüljön.
Másnap reggel Mini horgászni ment, mi pedig Jutka mamával a szokásos Asia Centeres shoppingolos kirándulásunkat ejtettük meg, és szokás szerint nem sokmindent vettünk. A délután pedig ismételten a fürdésé és a pihenésé volt.
Hétfőn délelőtt vettük az irányt hazafele, egy kis kitérővel az Ikeába és az Auchanba, hogy a szokásosan felkeresett helyek közül ezek se maradjanak ki. Itthon aztán a besötétített lakás ellenére 33 fok fogadott bennünket, így aztán Mini egyből klíma után nézett, amit remélhetőleg napokon belül be is szerelnek.
A nagy meleget csak valami vízparton lehet elviselni, így mi sem ültünk sokat a panelba, és kedden megjártuk a Balatont, mivel a Mononak is látni kellett. Egy ismerős kisgyerekes családdal mentünk, és nekik köszönhetően nem egy ismert és zsúfolt strandon kötöttünk ki, hanem egy eldugott, mégis kellemes, tiszta, árnyékos helyen táboroztunk le Sajkod közelében.
Először nagyon féltem a kirándulástól, hiszen egész nap a forróságban a szabadban, nincs megszokott ágyikó, ahol Mono aludhatna, bébiételt kell egész nap ennie, és a szoptatást is meg kell valahogy oldani. De mint utólag kiderült, minden aggodalmam alaptalan volt, hiszen Mono azonkívül, hogy hihetetlenül élvezte a Balatonban való fürdést, olyan volt, mint máskor. Annyit evett, amennyit szokott, és a szopizások után hatalmasakat aludt a friss levegőn. Így aztán már ezt is tudjuk, hogy akár nyaralni is nyugodt szívvel elmehetünk vele, hiszen ha betartjuk az alapvető szabályokat vele kapcsolatban, akkor az ő kialakult kis napirendjét semmi nem zavarhatja meg.
Miután hazaérve a lakásban még mindig szaunázni lehetett volna, így aztán Édesanyámat hazakísértük, és a Monoval Győrzámolyon is aludtunk, ahol kész felüdülés volt a házban lévő 24 fok. Mono pedig a fárasztó nap után szerintem alig várta, hogy végre valahol álomra hajthassa a fejét, nem nagyon foglalkozott vele, hogy az nem otthon van.
Divatolós:
Ebben a hőségben nem sokat foglalkoztunk a divattal. Inkább az volt a cél, hogy Mono minél könnyebben elviselje a nagy meleget. Itthon általában csak pelenkában volt, Édesanyámnál leginkább meztelenül, egyébként pedig a pelenkára csak egy bugyit és valami könnyű ruhácskát adtam rá, hogy ne melegítse a kis testét a body se.
Az apaságról:
Mono egyedi technikát fejlesztett ki az apjával való kapcsolattartásban. Reggelente már várja, hogy a szokott időbe telefonáljon neki, és ha éppen nem akkor hívja, amikor Mono számít rá, akkor mindent megtesz, hogy elérje a telefonomat. A csengőhangra már felfigyel, és boldogan mászik a telefonhoz, hogy lássa és hallja az apját. Ilyenkor mindig "megsimogatja" a pici ujjaival Mini arcát, és általában beszél is hozzá. Nagyon kíváncsi lennék, hogy vajon mit is mond neki.
Most, hogy Mini itthon volt szabadságon, a Mono ki is használta az alkalmat, és amikor csak lehetett, az apján mászott, és szinte elvárta, hogy napi 24 órában foglalkozzon vele, behozva az elmúlt 6 hónapot.
