Mikor Mono még csak szopizott, már akkor alig vártam, hogy eljöjjön a kanalazós időszak, és főzhessek neki. Na nem azért, mert nem szeretem szoptatni, mert imádom nézni, ahogy még félálomban is keresi a mellemet, vagy ahogy bealszik rajta, de az is nagy élmény, amikor nyitja a kis száját, mint a madárkák a fészekben, és várja, hogy a kanállal a szájába találjak, ami néha nem is egyszerű mutatvány.
Mini Mono adagot azonban nem egyszerű főzni, és néha nincs ideje vagy kedve az embernek. Én azonban már a hozzátáplálás elején elhatároztam, hogy ha lehet, nem adok üveges bébiételt a gyermekemnek.
Így aztán legtöbbször nem azt találom ki, hogy én mit fogok enni, hanem hogy melyik nap mit fogok főzni Pici Lányomnak.
Eleinte tényleg csak 1, maximum 2 napra főztem neki, és figyelembe véve, hogy egy étkezés folyamán kb. 60-70 g-ot evett meg, ez kész művészet volt.
Mostanra azonban a főzhető finomságok tárháza kibővült, így lényegében a saját ételeimmel együtt készíthetek neki is ebédet.
Mivel itt az ősz, és a befőzés ideje, ezért én is elraktároztam Mononak a nyári-őszi gyümölcsöket, hogy télen ne csak banánt, narancsot és almát ehessen. A bébiételes üvegekbe összepürésítve, felcímkézve várják sorsukat a különféle gyümölcsök a mélyhűtőben Mono számára fenntartott fakkban.
És akkor a bébiétel gyártása nagyüzemben:
Végy egy nagy fazekat, rengeteg zöldséget, és különféle húsokat, és lényegében főzzél egy húslevest.
Jelen esetünkben a fazékba csirkeszárny, marhahús, csirkeláb (aminek aztán a kutyus örült), sárgarépa, fehér répa, brokkoli, krumpli, paradicsom, karalábé, cukkini és zöldfűszerek kerültek. Ízesítésnek pedig egy kevés só, hagyma, fekete bors, majoránna, köménymag és kurkuma került a fazékba. A húslevest megfőztem, majd a levet leszűrve különválogattam a zöldségeket és a húsokat. A csirkeszárnyról leszedtem a bőrt, így Mononak csak a szín hús maradt, majd ízlés szerint válogattam össze a húsféléket és a zöldségféléket, hogy mindegyik üvegecskébe más és más kombináció kerüljön. Pürésítés és címkézés után már mehettek is a mélyhűtőbe, hogy Pici Lányom egy ideig megint finomakat ehessen.
A maradék húslé pedig a Nagymamám féle házi hosszú metéltel tökéletes leves nekem.
2012. szeptember 23., vasárnap
Monokonyha, avagy hogyan könnyítsük meg a saját dolgunkat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése