Monokonyha - Karfiol főzelék csirkével és feta sajttal

Eddig valamilyen oknál fogva kimaradt Mono étrendjéből a karfiol, így mikor megláttam a boltban egy kisebb fejet, úgy gondoltam, eljött az idő.

A csirkemellet kockákra vágtam, majd olíva olajon egy kevés oregánóval, majorannával és fokhagymával megpirítottam. A megmosott karfiol rózsákat hozzátettem, és hogy sűrűbb legyen a főzelék, nem hiányozhatott a rizs sem, majd felöntöttem vízzel, és készre főztem. (úgy figyeltem meg, hogy a kerek szemű rizs sokkal jobb a baba ételekhez, talán azért is, mert ahogy a rizottóban is, szaftosabb marad az ételben)
Turmixolás előtt hozzátettem egy kevés feta sajtot, és már csak egy szorgosan tátogó Törpére várt a finomság, aki nem hazudtolta meg önmagát, és pillanatok alatt elfogyasztotta a főztömet. Éppen ezért:
Mono tetszési index: 10

11. hónap

Méretek:

Súly: 8730   g
Hossz: 74  cm
Fejkörfogat: cm

Történések:
2012. október 15.
A két lábon való járással megnövekedett a kisebb balesetek száma is, hiszen egy egész testet két apró tappancson egyensúlyozni nem is olyan egyszerű mutatvány, mint ahogy azt mi felnőttek gondoljuk. Pláne akkor nem, ha egyensúlyozás közben mindenféle tárgyakat kell cipelni, tologatni, szájba venni, stb. És hát magasabbról nagyobbat is lehet esni, mint mikor még csak kúszva közlekedett Pici Lányom.
Így esett ma is, hogy Mono nagyot esett. Épp kedvenc elfoglaltságának hódolt, és lakberendezett, amikor megbotlott, és elesett. Mindezt tette olyan szerencsétlenül, hogy a fent lévő két kicsi fogacska felsértette az alsó ajkát. Mikor rám nézett hatalmas könnyes szemekkel, már úgy nézett ki, mint egy kicsi vámpír. Miután elhárítottuk a vészhelyzetet, és abbamaradtak a könnyek, amik nem is a fájdalomnak, inkább a dühnek szóltak, hogy nem sikerült valami, újra útjára indult.
És mint egy igazi nő, első útja a tükör elé vezetett, és a tükörben lévő babának mutatta, hogy bibis lett a szája.
Azt hiszem ez tipikus esete annak, amire azt mondják, hogy "Meg kell zabálni, olyan aranyos."

2012. október 17.
Mononak új játékszere van. És azt hiszem mondanom sem kell, hogy ez nem került súlyos ezrekbe. Mivel elég sok időt töltünk a konyhába, ezért Pici Lányom, alkalmazkodva a körülményekhez, itt is
megtalálta a maga játékait. Ez pedig nem más, mint két szem krumpli egy műanyag dobozban. Mono kiveszi, megvizsgálja, persze elgurulnak, akkor összeszedegeti őket, szépen beleteszi a dobozba, majd feláll, felemeli a dobozt, hogy elinduljon vele, amikor persze a krumplik kiesnek, elgurulnak. Ezután Mono útnak indul, összeszedni a zsákmányt, miközben a dobozt eg pillanatig nem eresztené. Odaér a krumplihoz, leguggol, beleteszi a krumplit, majd továbbáll, megkeresi a másikat, és megismétli a műveletet. Majd diadalittasan elindul a zsákmánnyal, ami természetesen ismét kiborul a dobozból, és az egész rituálé kezdődik előröl. Én pedig csak csodálkozom, hogy hányszor meg tudja ismételni a folyamatot töretlen lelkesedéssel, és hogy két szem krumpli milyen élvezetes játék tud lenni Mono számára.

2012. október 18.
A délutáni alvás és az uzsonna után eddig állandó program volt a sétálás. Most viszont már elég korán sötétedik, és Mono nem szeret úgy sétálni, hogy nem lát szinte semmit, így a délutánokat itthon
töltjük játékkal. Ma Mono egyszer csak eltűnt az egyik babájával a szobából. Mivel szóltam neki, de nem jött, utánamentem, és arra mentem be a szobájába, hogy az én okos Pici Lányom épp a babát próbálja beültetni a babakocsijába.
Szinte minden nap elcsodálkozom, hogy ezeknek a pici babáknak mennyi eszük van, hogy tudja, hogy ebben az időben ő is sétálni szokott, tehát ő is beültette a babát a babakocsiba, hogy sétáljon.

Az első igazi vacsora napja. Mono imádja a joghurtot, így minden este azt kap némi tejpéppel és valami gyümölccsel. Mivel azonban úgy gondoltam, hogy egy idő után unalmas lehet neki, és a kis fogacskák is azért vannak, hogy rágjon velük, épp itt az ideje egy kis újításnak. A séta során a pékségben vásárolt pogácsát nagyon szereti, így első körben azzal próbálkoztam egy kocka maci sajttal. Meglepődtem, hogy ilyen jól fogadta, és nagyon élvezte, hogy rághat, és a szokásos
lelkesedéssel nyitotta a kis száját a következő falatért. Végül a fél pogácsa és az egész kocka sajt
fogyott el, így aztán, attól félve, hogy ez nem lesz elég, még megkínáltam egy kis banánnal, aminek a felét el is pusztította. Kíváncsiságból fürdés után lemértem, hogy mennyit szopizik, és még mindig 130 g-ot eszik, amin egyrészt meglepődtem, hogy egy kiadós vacsora után még ennyit szopizik, másrészről viszont kicsit meglepett, hogy egész nap csak ennyi termelődik, hiszen pár hónapja még 3 óra alatt volt újra ennyi tejem.

2012. október 23.
Kirándulás Pozsonyban
Gondoltunk egyet, beültünk a kocsiba, és egy pozsonyi bevásárló központig meg sem álltunk. Szétnéztünk, ettünk egyet az Ikeában, Mono megint kitombolta magát az Ikea dühöngőjében, kipróbálta a játékokat, majd a közeli plázában találtunk egy játszótér-féleséget, ami nagy sikert aratott, így csak kisebb küzdelem árán tudtunk elszakadni onnan. Az oda és a visszafele úton pedig szokásához híván nagyot aludt Pici Lányom.

2012. október 29.
Bár kicsit korán jött, de leesett az első hó. Mivel Édesanyám mindig azt mondta, hogy az első hóban meg kell mosakodni, hogy szépek maradjunk, ezért nem vesztegettük az időt, és siettünk sétálni, hogy még az elolvadása előtt találjunk szűz havat. Megmosakodtunk egy kis hóban, majd jó nagyot sétáltunk, ami alatt természetesen Pici Lányom nagyot aludt.

2012. október 31.
A szokásos mérlegelés a doktor néninél, ahova Mono már saját lábán ment, igaz csak a váróból a rendelőbe, de így is nagy csodálat övezte a mutatványát.


2012. november 2-3.
Mini itthon van ismét, ezért villámlátogatást tettünk Kistarcsán. Most, hogy Mono már biztosan jár, így itt sem kímélt semmi útjába eső tárgyat, és mindent fel kellett fedeznie.

2012. november 4-6.
Az első közös nyaralás hármasban.
Már régóta terveztük, mégis csak most került rá sor. Mini találta az abszolút gyerekes családoknak kitalált Kolping Hotelt. Így a hosszú hétvégét követő, bízva abban, hogy a tömeg már kipihente magát és nem lesz zsúfolásig tele a hotel, lefoglaltunk 3 napot. Aparmant választottunk, mivel Mono itthon is külön szobában alszik, és így neki is, és nekünk is nyugodtabban telhettek az estéink, hiszen ő aludhatott, miközben nekünk nem kellett lábujjhegyen sétálnunk, és csendben lennünk, hogy fel ne ébredjen.
Bár Alsópáhok megközelítés szempontjából nem éppen a legjobb helyen van, hiszen közel 3 óra az út, ami egy folyamatosan jövő-menő kis emberrel nem is egyszerű mutatvány, annak ellenére, hogy kétszer is bealudt az úton.
A hotelban délután fél 3 környékén érkeztünk, gyorsan feltérképeztük a terepet, ami közel fél órás sétába került, hiszen hatalmas területen fekszik.
Aztán gyorsan átöltöztünk, és a vacsora előtt még kipróbáltuk az összes játszóházat és a fürdőt. A vacsora már a fáradság miatt kicsit nyűgösen telt, és a zuhany alatt való esti fürdés sem nyerte el Mono tetszését. Az idegen helyen való elalvás pedig mondhatni kudarcba fulladt, pedig napközben sem nagyon aludt a sok újdonság és izgalom miatt, úgyhogy a kiságy mellett ülve, álomba simogattam Pici Lányomat.
Éjszaka is többször megébredt, így aztán végül édes hármasban ébredtünk a nagy ágyba. (Lehet, hogy nem is véletlenül volt ekkora nagy az az ágy??:) )
Másnap már otthonosan mozogtunk a hotelban. Reggeli után egy kis játék, aztán fürdés, ebéd, és bár a délelőtti alvás kimaradt, délután még sikerült is elaltatni Monot. A próbálkozás ugyan úgy indult, ahogy a lehetetlen helyzetekben szokott. Mono beültet nagy ágyba, nekitámaszt párnának, Baby Einsteint bekapcs, és Mono kikapcs. Fél óra pihi nekünk, amikor várjuk, hogy a Törpe kidőljön. Majd mikor vége volt a mesének, elfektettem, és Mono azzal a lendülettel már aludt is. Minivel azon nevettünk, hogy szerintünk már alig várta, hogy vége legyen a filmnek, de nem akart lemaradni a végéről. Mindenesetre mi örültünk, hogy Mono elaludt, Mini felvállalta a bébiőr szerepét, így én is feltérképezhettem a felnőtteknek kialakított gyerekmentes övezetet, és kihasználhattam az alkalmat, hogy ússzak egy kicsit. Alvás után aztán ismét jöhetett a fürdés és a játék, de sajnos a vacsora idejére már így is túlzottan fáradt volt ahhoz, hogy nyugodtan megvárja, míg mi is befejezzük a vacsoránkat, így aztán Minivel felváltva ettünk, és szórakoztattuk Csemeténket. Este már az elalvással sem volt probléma, bár egy kis simogatással határozottan jobban ment. Másnap aztán a reggeli után indultunk is haza, hogy Mono az ebédet, és a délutáni alvást már itthon tehesse meg.

 Általánosságok:
Napi rutin - alvás, evés, fürdetés:
A napunkban nem sok változás van, leszámítva, hogy az ősz és lassan a tél beköszöntével a séták áthelyződtek délelőttre, és Mono érezhetően többet alszik, mivel korábban sötétedik, és később világosodik. Bevallom őszintén, ezt én annyira nem is bánom. Megnézve a statisztikát, körülbelül annyit alszik, mint 3 hónapos korában (bár akkor a korához képest nagyon keveset aludt)
Az általánossá vált átaludt éjszakákat most is beárnyékolta egy-két nyűgösebb nap, egy-egy fránya fogacska, vagy épp egy megfázás, de az este 8-tól reggel 8-ig való alvás vált megszokottá, beiktatva egy hajnali szopizást.

Az evéssel továbbra sincs gond. Nagyon jó étvágya van, és minden újdonságra pozitívan reagál. Egyre többször kóstoltatom meg vele a saját ételemet, így új ízekkel, fűszerekkel is megismerkedett már, és egyre jobban tetszenek neki ezek az ételek, és reklamál az íztelen bébiételek miatt.

A fürdés az új játékokkal, a több vízzel, és a habbal új értelmet nyert, így aztán a naponta 20 perc pancsikolás már megszokottá vált, így ha nem fáradt volna el Pici Lányom az egész napos mászkálásban, pakolásban és játékban, akkor a kádban gondoskodik róla, hogy teljesen lemerüljön.

Ügyeskedés - fejlődés:
Szinte teljesen stabilan megy, néha már fut is, és nagyon élvezi is. Egész nap totyog, én meg csak próbálok a nyomába érni, ha utol akarom érni.
Egyre többet játszik egyedül. Csodálkozom, hogy milyen apró dolgok lekötik hosszú percekig, és ha olyan napja van, akár fél órát is eljátszik magában. Majd észreveszi, hogy figyelem, rám néz, vigyorog, és már szalad is hozzám egy ölelésre.

Egyre jobban ki tudja fejezni az érzéseit, főleg a kötődését. Integet, puszit ad, és átölel. Én pedig imádom emiatt. Bár nem beszél, de mégis képes mindent elmagyarázni, így számomra már teljesen egyértelmű, hogy mikor mit is akar.

Az én-tudat kialakulásának következménye, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy azt a Pici Lányom elképzelte, akkor jön a hiszti. Ez az jelenti, hogy abban a pillanatban, hogy én bele merek avatkozni az elképzeléseibe, sírni kezd, és toporzékolni. Nem tudom, honnan tanulhatta, vagy a génjeiben lehet, mert én sem voltam egy angyal, és nem egyszer kötöttem ki a hideg zuhany alatt, de az első pár alkalomnál nehéz volt megállni, hogy ne nevessem el magam. De próbálok következetes lenni, és nem venni tudomást a hisztikről, és persze naivan reménykedek, hogy hamar átvészeljük ezt a korszakot.

Orvososdi:
Bár doktor néninél nem voltunk, egy megfázást sikerült beszerezni ebben a hónapban. Így aztán előkerült a porszívó, amitől továbbra is fél az én Pici Lányom, és bár nagyon gyógyszer ellenes vagyok,  most azért beszereztem egy orrspray-t, egy köptetőt, és némi C vitamint, hogy könnyítsek Törpém szenvedésein. De ahogy Édesanyám szokta volt mondani, a nátha gyógyszerrel egy hét, gyógyszer nélkül 7 napig tart. És ez így is volt, hiszen szombaton kezdődött, és következő szombatra már kutya baja sem volt. Szerencsére a legrosszabb pár napot is hősiesen viselte, mikor a köhögéstől aludni sem tudott. És természetesen ilyenkor mi sem. És ilyenkor az elveket félredobva magamhoz vettem, és mellettem aludt.

Kirándulós: 
Ebben a hónapban nem volt gond a kilométerekkel, hiszen megjártuk Kistarcsát, Pozsonyt, és Alsópáhokot is. A nem otthon töltött napok miatt kicsit többször borult fel Mono napirendje, mint szokott, de azt hiszem, ahogy nő, jobban is viseli, és alkalmazkodik a helyzetekhez.


Divatolós:
Végleg beköszöntött az ősz, a maga szeszélyes időjárásával, így előkerült a téli kabát, sőt már a bundazsák is. Bár Mono nem nagyon van oda a sok ruháért, és a sapkáért, azért fázni ő sem szeret, így elviseli az öltözködéssel járó kellemetlenségeket. És természetesen tüneményes minden ruhában, mint mindig.

Az anyaságról:
Ahogy mondani szokták, ez a hónap hozott hideget és meleget is. Bár egy sima kis megfázás még nem a világ vége, nekem mégis a szívem szakadt meg, amikor Pici Lányom nem kapott levegőt, vagy arra ébredt, hogy köhög, és emiatt nem is tudott visszaaludni. Éjszakákat töltött a mellemen, hogy szopizás közben egy picit megnyugodjon, és talán attól a pár csepp tejtől, amit álmában szívott, a köhögése is megszűnt az alvás idejére. Az már más kérdés, hogy az én melleim már nem nagyon voltak hozzászokva egy egész éjszaka rajta "lógó" babához, így a nátha elmúlására már csillagokat láttam, ha Mono szopizni akart.

És persze ott van a csupa jó dolog, ami kárpótolja, és feledteti ezt a pici rosszat. Ahogy látom, hogy Pici Lányom napról-napra ügyesedik, fejlődik, és hogy még mindig órákig el tudom nézni, ahogy játszik, alszik, vagy bármi mást csinál. Hogy nem zavar, hogy egy óráig tart kiteregetni a kimosott ruhákat, mert segíteni akar, ezért ő is tereget, vagy épp leszedi a még vizes ruhákat. Hogy a konyhaszekrény naponta 100-szor van kipakolva, és természetesen általam vissza. Hogy a konyhai széket a fürdőszobából, a TV távirányítóját a szennyes tartóból, a kis cipőt az éjjeli szekrény fiókjából szedem össze. Hogy most már ketten kanalazzuk az ételt, így sokkal lassabban végzünk, és természetesen sokkal nagyobb kosszal jár. Néha elcsodálkozom saját magamon, hogy mindehhez mennyi türelmem van, és hogy mindezt lankadatlan örömmel teszem, és mikor este Csöppöm álomra hajtja a fejét, alig várom, hogy másnap reggel legyen, és újra vele lehessek, és hozzám bújjon, puszit adjon, vagy ha épp elesik, beüti valamijét, hozzám fusson, és én átöleljem, megvigasztaljam.

Monokonyha - Zöldborsó főzelék csirkehússal

Ma mindenképpen valami tápláló főzeléket szerettem volna Mononak adni ebédre. Így akadtam a mélyhűtőben egy adag zöldborsóra, és egy csirke felső combra.

A combról leszedtem a bőrt és a zsírt, és egy kevés olíva olajon egy kicsit megpirítottam. Majd hozzáadtam a borsót, és felöntöttem annyi vízzel, hogy pont ellepje. Egy picit sóztam, és nem sajnáltam a mélyhűtőben bevetésre váró zöld fűszereket.
Mikor a hús megfőtt, lefejtettem a húst a csontról, a levest pedig egy kis liszttel és joghurttal behabartam, majd az egészet pürésítettem.

Mono tetszési index: 10 (Bár azt gondolom, hogy minél jobban hasonlítanak az ételek a felnőtt ételekhez, annál jobban ízlik a Törpémnek. Én pedig ennek csak örülök, hogy a későbbiekben sem lesz gond, és egyezik az ízlésünk)