El is jutottunk ahhoz a részhez, amikor a könyvben szereplő baba, vagyis a Mono megissza a tejet, és mivel szorgosan gyakoroljuk a jelbeszédet, és mutattam Pici Lányomnak a "tej" jelét, majd kérdeztem tőle, hol van a tej.
Erre Pici Lányom ahelyett, hogy a könyvre mutatott volna, pici kezeivel vadul tépni kezdte a felsőmet, míg a kezecskék el nem jutottak a számára még mindig a tej forrásának számító cicikhez.
És bár szerintem a reggeli szopizás már csak szociális jellegű, mert nem hiszem, hogy számára elegendő mennyiséget szopizna, ezek szerint az elmúlt egy év nem múlt el nyomtalanul.
Mindenesetre amellett, hogy nem kicsit meghatódtam, hogy ilyen formában is még milyen fontos vagyok számára, jót is neveltem a Törpén, ahogy elkezdett matatni, hogy megmagyarázza nekem, hogy a tej nem a könyvben van, ne beszéljek bolondságokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése