Ma este fürdés közben Regina egyszer csak feláll, a lába közé mutat, és közli:
"- Nennina nuninája"
Hát igen. Jó, ha a gyerek tudja, hogy mije hol van :)
2013. szeptember 24., kedd
2013. szeptember 23., hétfő
Mono-száj 7. rész
Ahogy közeledik a második szülinap, Regina egyre többet játszik szerepjátékokat. Persze a fantáziája még nem olyan nagy, hogy mindenbe mindent beleképzeljen, de ahogy én vagyok az ő anyukája, ő most a baba anyukája.
Ma reggel ébredés után első dolga volt a babát kézbe fogni, és hozta az ágyamba, betakargatta, majd leült melléje mesét nézni.
Mikor úgy gondolta, hogy a baba már megunta, a ruhaszárítóról levett egy mini bugyit, és két kis zoknit (még két egyformát is sikerült találnia, pedig nem voltak egymás mellett), és azt próbálta ráadni a babára, ami aztán némi segítséggel sikerült is.
És akkor most jött az a rész, amitől lehidaltam.
Beleültette a babát az etetőszékbe, és azt mondta neki( persze az ő nyelvén, csak úgy nem tudom leírni fonetikusan):
"- Baba mutasd, kérsz kekszet!"
És ha ez még nem lett volna elég, még a baba kezeit fogva, meg is mutatta neki, hogyan kell mutatni ezeket a jeleket.
Természetesen ezek után azért a baba is kapott a reggeliből, ha nem is kekszet, de szőlővel meg lett kínálva.
Ma reggel ébredés után első dolga volt a babát kézbe fogni, és hozta az ágyamba, betakargatta, majd leült melléje mesét nézni.
Mikor úgy gondolta, hogy a baba már megunta, a ruhaszárítóról levett egy mini bugyit, és két kis zoknit (még két egyformát is sikerült találnia, pedig nem voltak egymás mellett), és azt próbálta ráadni a babára, ami aztán némi segítséggel sikerült is.
És akkor most jött az a rész, amitől lehidaltam.
Beleültette a babát az etetőszékbe, és azt mondta neki( persze az ő nyelvén, csak úgy nem tudom leírni fonetikusan):
"- Baba mutasd, kérsz kekszet!"
És ha ez még nem lett volna elég, még a baba kezeit fogva, meg is mutatta neki, hogyan kell mutatni ezeket a jeleket.
Természetesen ezek után azért a baba is kapott a reggeliből, ha nem is kekszet, de szőlővel meg lett kínálva.
2013. szeptember 20., péntek
Az első másfél óra Anya nélkül
Az úgy alakult, hogy ma olyan elintézni valóm volt, ahova Reginát nem vihettem magammal, és mivel Édesanyám sem ért rá, a Kölyökvár gyermekfelügyeletét hívtam segítségül.
Gyöngyi nénivel úgy beszéltük meg, hogy 10-re odamegyünk, kicsit játszom vele, aztán mikor már benne van a játékban, eljövök.
Én itthon már felkészítettem, elmondtam neki hova megy, kivel fog játszani, és hogy Anya még ebéd előtt érte megy.
Összekészítettük a kis táskát, pelussal, váltó cipővel, innivalóval, banánnal, pufival, ha esetleg megéhezne.
Ott is voltunk 10-kor. Levetkőztettem, ráadtam a benti cipőt, aztán még váltottunk pár szót Mártival, és mikor Regina meghallotta a jól ismert énekeket a teremből, ahol épp zenebölcsi ment, már húzta is Mártit, hogy menjenek be.
Én meg csak ott álltam, és valahogy nem egészen így képzeltem ezt az első alkalommal ott hagyom dolgot. Még kicsit vártam, hátha lesz sírás, vagy hasonló, de mivel semmi ilyesmit nem hallottam a teremből, eljöttem.
Pontban fél 12-kor érkeztem meg, Pici Lányom ült a padon, és épp a cipőjét vette le, merthogy akkor jöttek fel az udvarról. Meglátott, közölte, hogy "Anya megjött", és már folytatta is a tevékenységet, mintha minden nap ezt csinálná, és ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy az udvarról feljőve cipőt cserél a többiekkel.
Aztán míg én fizettem, addig ült oda az asztalhoz a többiekkel, akik épp ebédelni készültek, én meg attól tartottam, hogy a nagy lelkesedésben lekap egy tányért a tálcáról, és nekiáll enni.
Szerencsére aztán minden gond és ellenkezés nélkül el tudtunk jönni, és itthon már minden ment a maga útján.
Sok helyen olvastam, hogy ez az elválás néha nehezebb a szülőnek, mint a gyereknek, de úgy látszik, Reginánál is jól sikerült, bár ez csak egy alkalom volt, és csak másfél óra, de ahhoz képest, hogy idegenekkel eddig nem volt így együtt, én nagyon büszke vagyok rá. Persze tudtam, hogy jó helyre viszem, hiszen Regina nagyon szeret ott, és szereti a lányokat is, így tudtam, hogy jó kezekben lesz.
Mártitól aztán megtudtam, hogy a zenebölcsi alatt kétszer azért megkérdezte, hogy Anya hol van, de aztán mikor mondták neki, hogy Anya jön érte, már nem is foglalkozott azzal, hogy nem vagyok ott. Persze nagyon ideje sem volt rá, mert a másfél órában annyira lekötötték a figyelmét, hogy volt zenebölcsiben, Manó tornán, és még az udvaron is játszott a gyerekekkel, úgy nem csoda, hogy nem hiányoztam neki.
Gyöngyi nénivel úgy beszéltük meg, hogy 10-re odamegyünk, kicsit játszom vele, aztán mikor már benne van a játékban, eljövök.
Én itthon már felkészítettem, elmondtam neki hova megy, kivel fog játszani, és hogy Anya még ebéd előtt érte megy.
Összekészítettük a kis táskát, pelussal, váltó cipővel, innivalóval, banánnal, pufival, ha esetleg megéhezne.
Ott is voltunk 10-kor. Levetkőztettem, ráadtam a benti cipőt, aztán még váltottunk pár szót Mártival, és mikor Regina meghallotta a jól ismert énekeket a teremből, ahol épp zenebölcsi ment, már húzta is Mártit, hogy menjenek be.
Én meg csak ott álltam, és valahogy nem egészen így képzeltem ezt az első alkalommal ott hagyom dolgot. Még kicsit vártam, hátha lesz sírás, vagy hasonló, de mivel semmi ilyesmit nem hallottam a teremből, eljöttem.
Pontban fél 12-kor érkeztem meg, Pici Lányom ült a padon, és épp a cipőjét vette le, merthogy akkor jöttek fel az udvarról. Meglátott, közölte, hogy "Anya megjött", és már folytatta is a tevékenységet, mintha minden nap ezt csinálná, és ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy az udvarról feljőve cipőt cserél a többiekkel.
Aztán míg én fizettem, addig ült oda az asztalhoz a többiekkel, akik épp ebédelni készültek, én meg attól tartottam, hogy a nagy lelkesedésben lekap egy tányért a tálcáról, és nekiáll enni.
Szerencsére aztán minden gond és ellenkezés nélkül el tudtunk jönni, és itthon már minden ment a maga útján.
Sok helyen olvastam, hogy ez az elválás néha nehezebb a szülőnek, mint a gyereknek, de úgy látszik, Reginánál is jól sikerült, bár ez csak egy alkalom volt, és csak másfél óra, de ahhoz képest, hogy idegenekkel eddig nem volt így együtt, én nagyon büszke vagyok rá. Persze tudtam, hogy jó helyre viszem, hiszen Regina nagyon szeret ott, és szereti a lányokat is, így tudtam, hogy jó kezekben lesz.
Mártitól aztán megtudtam, hogy a zenebölcsi alatt kétszer azért megkérdezte, hogy Anya hol van, de aztán mikor mondták neki, hogy Anya jön érte, már nem is foglalkozott azzal, hogy nem vagyok ott. Persze nagyon ideje sem volt rá, mert a másfél órában annyira lekötötték a figyelmét, hogy volt zenebölcsiben, Manó tornán, és még az udvaron is játszott a gyerekekkel, úgy nem csoda, hogy nem hiányoztam neki.
2013. szeptember 11., szerda
21. hónap (címszavakban)
A minap ráakadtam egy oldalra, ahol a 2 éves gyerek mozgását részletezik, vagyis mit kell ennyi idősen tudnia a gyereknek. Na azt eddig is tudtam, hogy Regina ilyen téren kezdetektől fogva előrébb tart az átlagnál, de vegyük csak sorjába:
- könnyen felmászik a bútorokra
Felmászik??? És itt mégis milyen bútort értenek? Mert hogy az én lányom felmászik a székre, majd onnan az étkező asztalra. Vagy eltolja a széket a könyvespolcig, hogy letörölgesse a felső polcokat is. És az még hagyján, de aztán az egyik bútorról át is ugrik a másikra. Néha örülök, hogy nincs csillárunk, mert akkor oda is felkapaszkodva.
Azt hiszem van benne egy kevés Édesanyámból, aki gyerekkorában a szekrényről ugrált az ágyra. Hát nem esett messze az alma a fájától.
- kapaszkodva váltott lábbal felmegy a lépcsőn, lefelé valamivel óvatosabban
Barátnőmtől tudtam meg (amit nem értek, hogy egy védőnő miért nem mond el), hogy a váltott láb azért fontos, mert akkor nem lesz diszlexiás a gyerek. Nos, az én Pici Lányom felfele már kapaszkodás nélkül is feljön a második emeletre, úgyhogy emiatt sem aggódom.
- futás közben már csak ritkán esik el
Elesik, ha tovább viszi a lendület, vagy ha ezer más dologra figyel közben.
- ügyesen dobja el a labdát, és tudatosan bele tud rúgni
Apával és a Papával már régóta fociznak, most már tényleg kezd focira hasonlítani a játék. A dobálást pedig Jar-Jar és Liza kutyának gyakorolja. Nagyon szereti a labdát oda-vissza gurítani, ahogy egymással szemben ülünk.
- gyakorolja a lábujjhegyen járást, és a páros lábbal ugrálást
Először azt hittem, a lábujjhegyen járás valami rossz szokás, de úgy látszik, ez is egy korszak, amin át kell esni. A páros lábbal ugrálás most nagy nagy szám, néha olyan, mint egy kis kecskebéka.
- járás közben nehezebb tárgyat is elvisz egyik helyről a másikra
Néha azt hiszem, hogy megszakad a nagy cipekedésben. Mikor megunja a motorozást, vagy épp úgy érzi, hogy nem halad elég gyorsan, akkor felkapja a motort, és már fut is vele.
- kiborítja például a játékos dobozát, vagy kiönti a poharának tartalmát, hogy kiürítse
Ez is megvan. Mindent ki kell üríteni, majd megállapítani, hogy "üresz, kibojujt, hiányszik".
- már önállóan firkál, néha különböző formákat (pöttyök, körvonalak, cikk-cakkok)
A rajzolás mostanában háttérbe szorult, de amikor olvastam ezt a cikket, leteszteltem, és ezt a részt is kipipálhatjuk.
- egyre szívesebben épít, formákat egymásra rak
Mindig is szeretett építeni, és a logikai játékokkal játszani, ez továbbra is így van, a lelkesedés töretlen.
- guruló tárgyakat tologat
Ágota barátnőmtől és Dorcitól kölcsön kaptunk egy játék babakocsit. Azóta mindent sétálni visz, a babákat, a plüssöket, a kockákat, mindent, ami a keze ügyébe kerül.
- pohárból egyedül iszik
Már mióta...
Beköszöntött az ősz. Valakinek a bölcsi, valakinek az óvoda, és valakinek az iskola vette kezdetét. Mivel Regina az utóbbi kettőhöz még kicsi, bölcsődébe pedig nem jár, de azért úgy gondoltam, hogy az ősz hozzon egy kis rendszert az ő életébe is. Így elkezdtünk hetente egyszer zenebölcsibe járni.
Az első alkalommal még megfigyelő álláspontra helyezkedett, és ahogyan a jelbeszéden, úgy most is leginkább az ölemben ült. De aztán a foglalkozás végére már feloldódott, és már aktívan részt vett az énekekben, mondókákban. A második alkalom előtt itthon gyakoroltuk a tanult énekeket és mondókákat, így aztán már felkészülten mentünk, és tudta, hogy mire is számíthat. Bár a foglalkozás maga csak fél óra, de mivel előtte és utána van lehetőség játékra, így több mint másfél órásra szokott nyúlni ez a programunk.
Pici Lányom lassan 2 éves lesz, és sajnos bennünket sem kerül el az a bizonyos dackorszak. A kedvenc szava, a "nem". Minden, amit kérek, és éppen nincs kedve hozzá, arra a válasz, nem. Sőt, néha még arra is, amit akar, vagy szeretne. Remélem, hamar kinövi, és túl leszünk ezen a korszakon is.
Amiért a szárnyai próbálgatása közben egyre több olyat csinál, amit nem szabad, ideje volt szankciókat bevezetni, így került képbe a büntisarok. Rosszalkodás egyedül megy a sarokba gondolkodni. Persze nem vesz komolyan, de ha elég erélyes vagyok, akkor bizony ott áll a falnak fordulva, kezeit a falnak támasztva, és néha hátra-hátranéz, hogy vajon én mit csinálok. Ilyenkor persze olyan aranyos, hogy legszívesebben össze-vissza puszilgatnám, de szigorú vagyok, és erős.
Regina a hónap folyamán átment pelenka spórolósba. Amikor itthon vagyunk, csak alváshoz adok rá pelust, baleset csak ritkán fordul elő, mindig szól, ha pisilnie kell. Sajnos a kakilás még csak pelusba megy, arra valahogy még nem érzi kényelmesnek a bilit.
Innen jön, hogy Pici Lányom megtanult hazudni. Bár állítólag a gyerekek 6 éves korukban kezdenek el hazudni, de Regina remekül tudja mondani, hogy pisilnie kell, merthogy akkor megkapja az iPadot. Így ha mesét szeretne nézni, mindig pisilnie kell, pedig mondom neki, hogy mesét nem csak a bilin lehet nézni.
Azt hiszem volt kitől örökölnie ezt a tulajdonságát is, hiszen mikor kicsi voltam, számtalanszor tettem meg egy TSZ-es kukoricásban egy akkor nagyon hosszúnak tűnő utat a két kertünk között. Mikor nagyon meleg volt, a nagymamám mindig megsajnált, és megkérdezte tőlem, hogy nem kell-e pisilnem. Mert ha pisilnem kellett, akkor lemaradtunk, és aztán hogy utolérjük a többieket, a mamám felvett, és úgy vitt tovább.
Nagy változást hozott Pici Lányom életében, hogy a játékai átköltöztek a saját szobájába, és így a nappali lassan visszanyeri nappali formáját, és megszűnik játszótérnek lenni. Bár eleinte csak úgy volt hajlandó játszani a szobájában, ha ott ülök mellette, de most már egyre többször ott tudom hagyni, ő pedig belefeledkezik a játékba.
- könnyen felmászik a bútorokra
Felmászik??? És itt mégis milyen bútort értenek? Mert hogy az én lányom felmászik a székre, majd onnan az étkező asztalra. Vagy eltolja a széket a könyvespolcig, hogy letörölgesse a felső polcokat is. És az még hagyján, de aztán az egyik bútorról át is ugrik a másikra. Néha örülök, hogy nincs csillárunk, mert akkor oda is felkapaszkodva.
Azt hiszem van benne egy kevés Édesanyámból, aki gyerekkorában a szekrényről ugrált az ágyra. Hát nem esett messze az alma a fájától.
- kapaszkodva váltott lábbal felmegy a lépcsőn, lefelé valamivel óvatosabban
Barátnőmtől tudtam meg (amit nem értek, hogy egy védőnő miért nem mond el), hogy a váltott láb azért fontos, mert akkor nem lesz diszlexiás a gyerek. Nos, az én Pici Lányom felfele már kapaszkodás nélkül is feljön a második emeletre, úgyhogy emiatt sem aggódom.
- futás közben már csak ritkán esik el
Elesik, ha tovább viszi a lendület, vagy ha ezer más dologra figyel közben.
- ügyesen dobja el a labdát, és tudatosan bele tud rúgni
Apával és a Papával már régóta fociznak, most már tényleg kezd focira hasonlítani a játék. A dobálást pedig Jar-Jar és Liza kutyának gyakorolja. Nagyon szereti a labdát oda-vissza gurítani, ahogy egymással szemben ülünk.
- gyakorolja a lábujjhegyen járást, és a páros lábbal ugrálást
Először azt hittem, a lábujjhegyen járás valami rossz szokás, de úgy látszik, ez is egy korszak, amin át kell esni. A páros lábbal ugrálás most nagy nagy szám, néha olyan, mint egy kis kecskebéka.
- járás közben nehezebb tárgyat is elvisz egyik helyről a másikra
Néha azt hiszem, hogy megszakad a nagy cipekedésben. Mikor megunja a motorozást, vagy épp úgy érzi, hogy nem halad elég gyorsan, akkor felkapja a motort, és már fut is vele.
- kiborítja például a játékos dobozát, vagy kiönti a poharának tartalmát, hogy kiürítse
Ez is megvan. Mindent ki kell üríteni, majd megállapítani, hogy "üresz, kibojujt, hiányszik".
- már önállóan firkál, néha különböző formákat (pöttyök, körvonalak, cikk-cakkok)
A rajzolás mostanában háttérbe szorult, de amikor olvastam ezt a cikket, leteszteltem, és ezt a részt is kipipálhatjuk.
- egyre szívesebben épít, formákat egymásra rak
Mindig is szeretett építeni, és a logikai játékokkal játszani, ez továbbra is így van, a lelkesedés töretlen.
- guruló tárgyakat tologat
Ágota barátnőmtől és Dorcitól kölcsön kaptunk egy játék babakocsit. Azóta mindent sétálni visz, a babákat, a plüssöket, a kockákat, mindent, ami a keze ügyébe kerül.
- pohárból egyedül iszik
Már mióta...
Beköszöntött az ősz. Valakinek a bölcsi, valakinek az óvoda, és valakinek az iskola vette kezdetét. Mivel Regina az utóbbi kettőhöz még kicsi, bölcsődébe pedig nem jár, de azért úgy gondoltam, hogy az ősz hozzon egy kis rendszert az ő életébe is. Így elkezdtünk hetente egyszer zenebölcsibe járni.
Pici Lányom lassan 2 éves lesz, és sajnos bennünket sem kerül el az a bizonyos dackorszak. A kedvenc szava, a "nem". Minden, amit kérek, és éppen nincs kedve hozzá, arra a válasz, nem. Sőt, néha még arra is, amit akar, vagy szeretne. Remélem, hamar kinövi, és túl leszünk ezen a korszakon is.
Amiért a szárnyai próbálgatása közben egyre több olyat csinál, amit nem szabad, ideje volt szankciókat bevezetni, így került képbe a büntisarok. Rosszalkodás egyedül megy a sarokba gondolkodni. Persze nem vesz komolyan, de ha elég erélyes vagyok, akkor bizony ott áll a falnak fordulva, kezeit a falnak támasztva, és néha hátra-hátranéz, hogy vajon én mit csinálok. Ilyenkor persze olyan aranyos, hogy legszívesebben össze-vissza puszilgatnám, de szigorú vagyok, és erős.
Regina a hónap folyamán átment pelenka spórolósba. Amikor itthon vagyunk, csak alváshoz adok rá pelust, baleset csak ritkán fordul elő, mindig szól, ha pisilnie kell. Sajnos a kakilás még csak pelusba megy, arra valahogy még nem érzi kényelmesnek a bilit.
Innen jön, hogy Pici Lányom megtanult hazudni. Bár állítólag a gyerekek 6 éves korukban kezdenek el hazudni, de Regina remekül tudja mondani, hogy pisilnie kell, merthogy akkor megkapja az iPadot. Így ha mesét szeretne nézni, mindig pisilnie kell, pedig mondom neki, hogy mesét nem csak a bilin lehet nézni.
Azt hiszem volt kitől örökölnie ezt a tulajdonságát is, hiszen mikor kicsi voltam, számtalanszor tettem meg egy TSZ-es kukoricásban egy akkor nagyon hosszúnak tűnő utat a két kertünk között. Mikor nagyon meleg volt, a nagymamám mindig megsajnált, és megkérdezte tőlem, hogy nem kell-e pisilnem. Mert ha pisilnem kellett, akkor lemaradtunk, és aztán hogy utolérjük a többieket, a mamám felvett, és úgy vitt tovább.
Nagy változást hozott Pici Lányom életében, hogy a játékai átköltöztek a saját szobájába, és így a nappali lassan visszanyeri nappali formáját, és megszűnik játszótérnek lenni. Bár eleinte csak úgy volt hajlandó játszani a szobájában, ha ott ülök mellette, de most már egyre többször ott tudom hagyni, ő pedig belefeledkezik a játékba.
2013. szeptember 2., hétfő
Napi gyors jelentés
Minden kertelés és körítés nélkül a mai nap tényekben:
- Délelőtt Regina hozza oda nekem a poharát, és közli "pici piros pohár". Hát majd leesett az állam, hogy nem elég, hogy eltalálta, hogy piros, még egy másik jelzőt is tett a pohár elé, és mindez még alliterál is....
- Mivel az elmúlt hetekben pisilés ügyben elég nagy kudarcot vallottunk, ezért úgy gondoltam, ha már WC-szűkítővel nem megy, talán egy bili kecsegtető lesz Regina számára. Így hát alvás után elmentünk a boltba. Először ágynemű huzatot válogattam, míg a Pici Lányom felfedezte a boltot, és vele együtt a biliket is. Örültem, hogy nem én "hozom fel a témát", így aztán ő választott magának bilit. Hogy véletlenül, vagy direkt, de ugyanolyan teknősbéka van rajta, mint a szűkítőn. Aztán hazajöttük, és már rá is akart ülni, így levettem a pelust. A délután folyamán kétszer pisilt bele, és mindkétszer előre szólt, hogy pisilnie kell, és csak egyszer történt baleset, amikor nem vittem elég gyorsan a bilit. De ebből is tanultam, hogy nem Mohamedet visszük a hegyhez, hanem ha jön a szükség, akkor a hegyet visszük Mohamedhez. Most már csak reménykedek, hogy ma kedvet kapott a bilibe pisiléshez, és ráléptünk a pelus-nélküliség útjára.
- Az este fénypontjaként megfogta a kezem, húzott a konyha fele, és közölte: "Anya, csináljunk pizzát!". Hát határozott kis csaj, semmi kétség. A vacsora azonban lecsó volt, ami ellen nem volt kifogása, de megígértem, hogy majd valamelyik nap csinálunk pizzát is.
- Délelőtt Regina hozza oda nekem a poharát, és közli "pici piros pohár". Hát majd leesett az állam, hogy nem elég, hogy eltalálta, hogy piros, még egy másik jelzőt is tett a pohár elé, és mindez még alliterál is....
- Mivel az elmúlt hetekben pisilés ügyben elég nagy kudarcot vallottunk, ezért úgy gondoltam, ha már WC-szűkítővel nem megy, talán egy bili kecsegtető lesz Regina számára. Így hát alvás után elmentünk a boltba. Először ágynemű huzatot válogattam, míg a Pici Lányom felfedezte a boltot, és vele együtt a biliket is. Örültem, hogy nem én "hozom fel a témát", így aztán ő választott magának bilit. Hogy véletlenül, vagy direkt, de ugyanolyan teknősbéka van rajta, mint a szűkítőn. Aztán hazajöttük, és már rá is akart ülni, így levettem a pelust. A délután folyamán kétszer pisilt bele, és mindkétszer előre szólt, hogy pisilnie kell, és csak egyszer történt baleset, amikor nem vittem elég gyorsan a bilit. De ebből is tanultam, hogy nem Mohamedet visszük a hegyhez, hanem ha jön a szükség, akkor a hegyet visszük Mohamedhez. Most már csak reménykedek, hogy ma kedvet kapott a bilibe pisiléshez, és ráléptünk a pelus-nélküliség útjára.
- Az este fénypontjaként megfogta a kezem, húzott a konyha fele, és közölte: "Anya, csináljunk pizzát!". Hát határozott kis csaj, semmi kétség. A vacsora azonban lecsó volt, ami ellen nem volt kifogása, de megígértem, hogy majd valamelyik nap csinálunk pizzát is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
